Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-17 / 297. szám, csütörtök

1992. DECEMBER 17. IÚJ SZÓM^ GAZDASAG MINDENEKFÖLÖTT? Újabb csapás érte az egységes Európa megvalósításáért küzdőket; előbb tavasszal a dánok mondtak nemet az Európai Közösségek Maastrichtban jóváhagyott szoro­sabb integrációjára, majd december 6-án Svájc lakossága szavazta le az EK és az Európai Szabadkeres­kedelmi Társulás (EFTA) tagállama­it magában foglaló Európai Gazda­sági Térségbe való belépést, amely 1993 januárjától valósulna meg. Az EFTA-tag Svájc tehát megtor­pedózta a világ legnagyobb sza­badkereskedelmi övezete létrejöttét, a 380 millió fogyasztót és 19 orszá­got tömörítő közösséget. Tavaly a két gazdasági tömb megegyezett abbán, hogy az Európai Közössé­gek négy alapvető „szabadságjo­ga": aZ áruk, a szolgáltatások, a tő­ke és az emberek megkötöttség nélkül áramolhatnak a közös tér­ségben, tehát 19 országnak koordi­nálnia kell szociális, oktatási, kör­nyezetvédelmi és egyéb politikáját. Mit reméltek az egyezségtől az EFTA kis államai? Elsősorban az óriási piacot, az intenzívebb ver­senyt, amely hatékonyabb termelés­re ösztönöz, a külföldi tőke erőtelje­sebb beáramlását, valamint azt, hogy nem maradnak ki az integráló­dó Európa folyamatából. Már hosszú ideje folytak a tár­gyalások a két szervezet szorosabb kapcsolatáról, ám három ellentét, a halászat ügye, a szolidaritási hoz­zájárulás és a közúti közlekedés szabaddá tétele hosszú ideig aka­dályozta a megállapodást. Éppen ez utóbbi problémában érdekelt Svájc, amely környezetvédelmi okokból keményen korlátozta a ne­héz teherautók áthaladását az Al­pokon, s csak erős nyomásra enge­dett a helvét kormány. Talán ez is közrejátszott, hogy a nemmel sza­vazók győztek. Az Európai Gazdasági Térséget elutasítók azzal érvelnek, Svájc már most tagja nemhogy e gazdasági övezetnek, hanem az Európai Kö­zösségeknek; hiszen importjának 70, exportjának 60 százalékát bo­nyolítja le a tizenkettek országaival. Szerintük az egyezmény csorbítaná nemzeti szuverenitásukat, ugyanis nemcsak a konföderációnak, hanem a kantonoknak is igazodniuk kelle­ne a közös szabályokhoz. Ezen túl­menően egy másik svájci alapérték, a közvetlen demokrácia szintén ká­rosodna, mivel az EK—EFTA egyez­ségben rögzített kérdésekről nem lehet népszavazást tartani. Márpe­dig a hagyományos semlegesség, a közvetlen demokrácia elvének leia­dása nem elfogadható az ország la­kossága számára. A bankjairól hí­res Svájc csak az idén lépett be például a pénzvilág két rendkívül fontos szervezetébe, a Világbankba és a Nemzetközi Valuta Alapba, 1986-ban pedig népszavazáson elutasították az ENSZ-tagságot, ami jól példázza a biztonságos elszige­teltséget pártolók nagy számát. Kétségtelen, a közös térség meg­valósítása a nemzeti szuverenitás egy részének (eladását jelenti. Ám csak a széles Európa-piac ad esélyt arra, hogy öreg kontinensünk a világgazdasági versengésben eredményesen felvegye a küzdelmet Japánnal és az Egyesült Államokkal. A „fényes elszigeteltség" ma már ali­bizmusként hat, a semleges ország kormánya, vezető pártjai, szakszer­vezetei, ipari szövetségei ezzel tisz­tában vannak. Ám eltart még egy ideig, míg az alpesi állam lakóinak nagyobb része rájön, immár nem a semlegesség, hanem az egységes európai piac biztosítja számukra a prosperitást. (sidó) A VÁLLALKOZÓK SEGÍTENEK, DE... • ÁTKÉPZÉSEK A JÁRÁSON BELÜL IS • MUNKAHELYTEREMTŐ TÁMOGATÁS — SOK UTÁN­JÁRÁSSAL • A DUNASZERDAHELYI JÁRÁSBAN A MAGYARORSZÁGI PÉLDA IS SEGÍT Bár Szlovákiában az év eleje óta fokozatosan csökkent a munka­nélküliség, mindmáig komoly gondokat okoz. November végén a munkaképes lakosság 10,29 százaléka (257 884 fő) volt állástalan, ami összevetve a csehországi adatokkal (2, S százalék — 131 258) rendkívül kedvezőtlennek számít. Elsősorban a keleti országrész déli járásait sújtja e „kór", az öt legrosszabb mérleggel rendelkező járás közül négy Dél-Szlovákiában található (Tőketerebes, Duna­szerdahely, Rozsnyó és Rimaszombat). Dunaszerdahelyen a Körze­ti Munkaügyi Hivatalban kerestük a választ, hogyan birkóznak meg a munkanélküliség súlyos terhével. Hedviga Nagyová, a hivatal igazga­tója elsősorban a gyenge iparosítás­sal és a mezőgazdaság transzformá­ciójával indokolta, hogy a járásban november végén a munkaképes la­kosság 16,84 százaléka volt állásta­lan: „A dolgozók a helyi munkalehető­ségek hiányában főleg Pozsonyban találtak állást, s akit a fővárosban el­bocsátottak, az a mi statisztikánkat rontja. Helyi nagyipar nem alakult ki, a járási székhely két legnagyobb üze­me, az Ister és a Juhocukor csak né­hány száz főt alkalmaz, és a mező­gazdasági szövetkezetek felbomlása, illetve átalakulása szintén az állásta­lanok seregét növeli." Persze, van védekezés e kedvezőt­len folyamat ellen. A rekvalifikáció, a munkahelyet teremtő vállalkozóknak nyújtott anyagi támogatás, a közmun­kaprogramok segítik, segíthetik visz­szafordítani az állástalanok számá­nak növekedését. A Szlovák Munka-, Szociális és Családügyi Minisztérium kezdetben éppen az utóbbihoz fűzött nagy reményeket. Ám a valóság, a krónikus pénzhiány áthúzta a számí­tásokat, Dunaszerdahelyen is csak az év végéig biztosított a közmun­kaprogram finanszírozása, a jövő évi folytatás bizonytalan. A rekvalifikáció folyamata biztatóbbnak tűnik. A kör­zeti hivatal folyosóján a szabad állás­lehetőségek között a pozsonyi Köz­gazdasági Egyetem átképzési tanfo­lyamai is szerepelnek, elsősorban könyvviteli, banki, menedzseri képe­sítést nyújtanak. Az igazgatónő sze­rint, persze, ennél hétköznapibb szakmák is rendelkezésre állnak, s ami a lényeg: a rekvalifikációs prog­ramok zöme járáson belül zajlik. Az elmúlt hónapban több mint egy százalékkal mérséklődött a munka­nélküliség aránya a Dunaszerdahelyi járásban. A csökkenés elsősorban a kisvállalkozók aktivitásának köszön­hető, akik egy-egy munkahely meg­teremtéséért akár 50 000 koronás ál­lami támogatásban is részesülnek. Hedviga Nagyová rávilágított a dotá­ció lényegére: „Ha közvetlenül a ter­melésben keletkezik új hely, akkor szinte automatikusan 50 000-hez jut a vállalkozó. Ha igényelt, fontos szol­gáltatásban, akkor 40-50 000-rel szá­molhat a munkaadó. Egyéb esetek­ben kisebb összeget utalnak ki a munkaügyi hivatalok. Van még egy külön kategória; rokkant alkalmazása esetén a dotáció elérheti a 80 000 koronát." A bökkenő csupán az, hogy meglehetősen hosszadalmas utánjá­rás szükségeltetik, jó pár engedély, aláírás, hivatalos okmány beszerzése és felmutatása esetén jogosult a vál­lalkozó a pénzösszeg igénylésére. E téren a bürokrácia malmai még kissé lassan őrölnek, ám az okiratok be­gyűjtése után már csak napok kérdé­se az egész. Egyébként a járási munkaügyi hi­vatal a jobb tájékoztatás érdekében kidolgozott egy kiadványt A vállalko­zások regionális programja címmel, amely az érdeklődőknek felvilágosí­tást nyújt, milyen területeken érde­mes belevágni új vállalkozásba. A járás adottságaihoz híven elsősor­ban a mezőgazdaság, idegenforga­lom és a különböző kereskedelmi tevékenységek lehetőségei a legke­csegtetőbbek. Akik pedig komolyab­ban érdeklődnek, azoknak konzultá­ciós szolgálatokat nyújtanak a kör­zeti hivatalokban, sőt, a Correct cég háromnapos ingyenes tanfolyamokat indított, amelyeken a leendő vállal­kozók jogi és gazdasági ismeretek­kel gyarapodnak. Apropó, jog! Mivel a munkanélkü­liség meglehetősen új jelenség ná­lunk (1948 után), jogi szabályozása még foghíjas. „Sorra jelentkeznek háztartásbeli asszonyok, hogy dol­gozni szeretnének. Miután munkát találunk nekik, s gyeremekeik óvodai elhelyezése is biztosított, könnyedén visszautasíthatják a felkínált lehető­séget. Ennek ellenére a nyilvántar­tásból nem törölhetjük őket" — tá­masztja alá egy példával Hedviga Nagyová a legiszlatíva hiányossága­it. Áz állástalanok népes seregéből egyelőre tehát nem lehet kiszűrni az ál-munkanélkülieket, ami torzítja a statisztikát. Viszont örvendetes, hogy a kimutatások terén meglehe­tősen rugalmasak a munkaügyi hi­vatalok. December 2-án készek vol­tak a novemberi összesítések, a számítógépesített körzeti hivatal má­ris a járásiba küldte az eredménye­ket, onnan pedig Pozsonyba, a munkaügyi minisztériumba juttatták azokat. Sajnos, jövőre újra növekedni fog a munkanélküliség. Oľga Keltošová, az illetékes tárca minisztere orszá­gos viszonylatban 14 százalékkal számol; ez a szétválás, a vállalatok csődhullámának és a mezőgazdaság transzformációjának következménye. A Dunaszerdahelyi járásban éppen az utóbbi okozza a legsúlyosabb gondot, s egyelőre még felbecsülni sem tudják, hány ember fog emiatt az utcára kerülni. A helyzetet sú­lyosbítja, nemegyszer már nyugdíj­hoz közel álló, alacsony képzettsé­gű, eddigi életüket egyetlen szövet­kezetben töltő emberekről van szó, akiknek mobilitása rendkívül ala­csony. „Járásunkban egyelőre a kis­vállalkozók vannak döntő többség­ben, legfeljebb 10-15 embert alkal­maznak. így nem tudják teljesen fel­szívni az állástalanok tömegeit. Még szerencse, hogy délvidéki terület lé­vén, a lakosság Magyarország pél­dáján keresztül már régebben meg­ismerkedett a magánkezdeményezé­sek lényegével; ha nem volna ekko­ra vállalkozókedv, akkor sokkal sú­lyosabb lenne a helyzet" — tette hozzá az igazgatónő. Valóban, a járási székhelyen lép­ten-nyomon kis üzletek, butikok kí­nálják portékájukat, az autóbusz-pá­lyaudvar minden lehetséges szegle­tét árusok foglalták el. Ám hosszú az idő, míg e zsenge próbálkozások szárba szökkennek, míg kialakulnak a nagyvállalkozók, s az agrárszektor is újra megtalálja helyét a megválto­zott körülményekben. A munkanél­küliséggel, mint állandó szociális fe­szültséggel még sokáig együtt kell élni. A munkaügyi hivatalok és az emberek alkalmazkodóképessége révén viszont akár jelentősen is csökkenthető annak aránya. SIDÓ H. ZOLTÁN A Jaslovské Bohunice-i Atomerőmű 30 kilométeres körzetében élő lakosok, illetve gazdálkodó szervek és szervezetek radioaktív anyagok atomerőműből való kijutása esetén történő értesítésé­nek, illetve riasztásának új, teledozimetrikus rendszerét próbálták ki a napokban a környék radioaktív ellenőrzését végző laboratóri­um dolgozói. A felvételen Juraj Koštial (balról), a laboratórium vezetője Veronika Bullová technikussal a szóban forgó rendszer vezérlőtermében. (Vladimír Benko felvétele) E gyre gyakoribb a példa, hogy olyan személyek válnak magángazdákká, akikről azt a legkevésbé feltételez­ték, lévén földnélküliek. Bebizonyo­sodott, ha van hozzáértés és bátor­ság, á földtulajdon hiánya nem aka­dály. Napjainkban már földbérleten alapuló száz, sőt kétszáz hektáros gazdaságok is vannak, s számban és terjedelemben egyaránt tovább gyarapodnak. Sajnos ugyanez vo­natkozik a föld bérbe adásával, il­letve vételével kapcsolatos jogi problémákra is. Elsősorban azért, mert a szerződő felek egyezségük megkötésekor néhány lényeges részletről megfeledkeznek. Világi Oszkár dunaszerdahelyi magánügy­védet e részletekről kérdeztem. • Mire ügyeljen a földet bérbe vevő? — A földbérlet a használó szá­mára a Polgári Törvénykönyv értel­mében létrejövő jogviszony. Saját érdekében meg kell győződnie ar­ról, hogy az, akivel megkötötte a szerződést, valóban tulajdonosa a földnek, és tulajdonviszonya telek­könyvileg is rendezett. Ha egy örö­kös van, és a földet még az örökha­gyó nevén tartják nyilván, akkor a bérbeadási szerződést a póthagya­ték lefolytatása előtt is megköthetik. Más a helyzet, ha több örökös jöhet számításba. Ilyenkor a földet bérbe vevőnek valamennyi örökössel egyezséget kell kötnie. A gazdálko­dás szempontjából az is fontos, hogy a földet művelő időben jogbiz­tonságot kapjon. Határozzák meg, hogy a szerződés hány évre szól, sőt azt is kössék ki, hogy az egyez­ség felmondásának időpontját igazí­tani kell a vegetációs évhez. • Mindkét felet egyaránt érintő kérdés a haszonbér. — Pontosan meg kell határozni, hogy mennyit, milyen formában és az év végén, hanem adott hónap hányadik napján fizeti a bérlő. • Még milyen problémák merül­nek fel a gyakorlatban? — Leggyakrabban az egyezség felbontása okoz problémát. A szer­ződő lelek például nem kötik ki, hogy a bérletet milyen esetekben SZÁNTÓ — BÉRBEN AKI ADJA S AKI VESZI mikor fizet a bérlő. A mennyivel kapcsolatosan gondolni kell arra, hogy az „idei" tíz korona jövőre esetleg már nem annyit fog érni. Tehát legyen á szerződésben egy olyan kitétel, hogy amennyiben az infláció eléri az X százalékot, akkor a haszonbér összegét ennek meg­felelően módosítják. A fizetés mód­ja is lényeges. Az, hogy készpénz­ben, természetbeni juttatás formájá­ban, illetve a kettő milyen arányá­ban történik a bérleti díj kiegyenlíté­se. Az időponttal kapcsolatosan azt tudom ajánlani, hogy lehetőleg az évi kétszeri fizetésben egyezzenek meg, és az adott időszakra mindig előre fizessen a bérlő. Ez a bérbe adó személy számára nagyobb biz­tonságot jelent, ugyanakkor a földet használó érdeke is, hiszen ha kifi­zette a pénzt, menet közben már nehezebben visszacsinálható a do­log. Az is jó, ha pontosan meghatá­rozzák a fizetés időpontját. Tehát nem úgy, hogy évente kétszer, vagy lehet a megállapodott időpontnál korábban megszüntetni. Ezért jó, ha van a szerződésben olyan kitétel, hogy amennyiben a használó nem ügyel a föld állagának megtartásá­ra, akkor az egyezség érvényét veszti. Tehát semmiképpen sem használhat olyan és annyi műtrá­gyát, vegyszert, hogy öt év után mondjuk két'éven át pihentetni kell­jen a földet. Abban is megegyezhet a két fél, hogy a bérbe adó személy munkanélkülivé válása ok lehet a bérlet- időtartamának lerövidítésére. Persze, a már említett vegetációs időszakhoz igazodva, ha a bérbe adó személy ilyen szándékát idejé­ben jelzi. Ez bizonyos mértékben a bérlő pozícióját gyengíti, és termé­szetesen a kínálat-kereslet függvé­nye is, hogy a szerződő felek mi­lyen részletekbén egyeznek meg. Tapasztalatom szerint minél több részletre kitér egy szerződés, annál kevesebb az időközben felmerülő probléma. Ha nem gondolnak rá, bi­zonyos idő elteltével nézeteltérést okozhat a bérbe vett földön eszkö­zölt beruházás is/ Ezért ajánlatos már előre megegyezni, hogy a kiül­tetett gyümölcsfák, beépített öntö­zőberendezés költségeit miként számolják el, és egyáltalán tehet-e ilyesmit a bérlő. Azzal is számolni kellene, hogy a földet bérbe adó meghalhat, illetve elvesztheti jogké­pességét, és ebben az esetben a szerződés időtartama az örökösre milyen mértékben kötelező, a felté­teleket milyen idő után módosíthat­ják, illetve mondhatják fel a szerző­dést. • Földadó? — Erről még véletlenül sem sza­bad megfeledkezni. Kössék ki, hogy a földadót a tulajdonos fizeti, és ezt a bérlő melyik hónap melyik napjáig téríti meg. Húsz-huszonöt éves bér­letnél az adó fizetését a bérlő is át­vállalhatja. Hasonlóan fontos annak kikötése, hogy a földet a tulajdonos beleegyezése nélkül a bérlő nem engedheti át egy harmadik személy­nek művelésre. • És milyen legyen a szerződés tormája, megkötésének a módja? — Mindenképpen írásban rögzít­sék a feltételeket. Megírathatják ügyvéddel,-de maguk is elkészíthe­tik. A lényeg az, hogy az aláírás hi­teles legyen, vagyis kézjegyükkel az anyakönyvi hivatalban lássák el. Mindez így együtt talán túl kompli­káltnak tűnik, de jobb megelőzni az esetleges problémákat, mint helyre­hozni a korábbi felületességet, ne­tán pereskedni. EGRI FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents