Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-17 / 297. szám, csütörtök

KALEIDOSZKÓP . ÚJSZÓI Csallóközi BIOTERRArium (I.) AKIKET CSŐ(D)BE HÚZTAK... Úgy hírlik, azóta se rándult olyan torz fintorba a DAC­közönség arca, mint amikor nyáron a bajnoki labdarúgó­mérkőzés szünetében megtartott hagyományos nyere­ménysorsoláson 3 kiló biohumuszt sorsoltak ki a szeren­csés nyertesnek. A Bioterra ajándékaként. Azt mondják, az egész stadion ezen röhögött. Bár minden valószínűség szerint legalább a nézők fele kínjában, mert ma már nem titok,-hogy a Dunaszerdahelyi járásban csaknem minden negyvenedik ember szerződéses biohumusztermelő. A dolgok jelenlegi állása szerint azonban ez a szerződé­ses viszony eléggé egyoldalú... NYÍLT LEVÉL A BIOTERRÁHOZ ,,Kénytelen vagyok a magam és a csalódott, becsapott Bioterra (?), Biospol (?) tagok nevében nyílt leve­let intézni önökhöz. Azért nyílt leve­let, mert sem telefonon, sem szemé­lyesen nem hajlandók velünk tár­gyalni. Telefonon betanult elutasító választ kapunk, személyes érdeklő­désünknek pedig feketeruhás, gumi­botos úriember állja útját... 1991­ben sok hiszékeny társunkhoz ha­sonlóan potom 21 ezer koronáért mi is vásároltunk kaliforniai gilisztákat az önök üzletkötőjétől. Ekkor még nem volt hiány ígéretekből. Sajnös, az ígéretek csak ígéretek maradtak. Akárcsak nálunk a giliszták. Nem hozott eredményt az sem, hogy ez év júniusában fondorlatosan eladtak bennünket a Biospol Kft.-nek. A na­pokban értesültünk róla, hogy a Bio­spol felbontotta ezt a szerződést, s mi újból Bioterra tagok vagyunk. Meglepetésünknél már csak a csa­lódottságunk nagyobb. Itt állunk 21 ezer koronától megfosztva, s ha már sem a gilisztákat, sem a biohumuszt nem vásárolják fel, legalább azt elá­rulhatnák: hová lett a sok tagtól befolyt pénzösszeg, mire fordították, s mikor szándékoznak a mi pénzün­ket visszatéríteni " - írja levelében Fucsek Lászlóné dunaszerdahelyi olvasónk a póruljárt és felháborodott gilisztanevelők nevében. • ÜL BIOTERRÁTÓL A BI OSPOLIG A Bioterra által beindított giliszta­termelési program, amelynek első­sorban a biohumusz termelését kel­lett volna szolgálnia, röpke másfél év alatt a ráksejtek szaporodásához Ingatlanadót - ugye - eddig is fizettünk. Csak többnyire máskép­pen neveztük. A változás, amint azt bevezető részünkben is említettük, a jogi személyek esetében a föld­adót érinti, ugyanis ezt váltja fel az ingatlanadó, a természetes szemé­lyek esetében pedig az eddigi ház­adó, telekadó és mezőgazdasági földadó helyébe lép az ingatlanadó (földek és épületek után fizetett adó). Ingatlanadó tehát tulajdonban levő telek illetve beépített terület után fizetendő, éspedig négyzetmé­terenként annyi, amennyi az adott helység lélekszámára vonatkozó adótételből (adókulcsból) következik. Fontos tudnivaló, hogy ezt az adót a helyi önkormányzatok hajtják be, és a regisztrált magángazdák öt évig nem fizetnek ingatlanadót olyan par­celláért, amelyen mezőgazdasági termelést kezdtek folytatni. Persze, több egyét) esetre is vonatkozik az adómentesség, s ezt, akárcsak az ingatlanadó-fizetés feltételeinek részletes leírását, a Szlovák Nem­zeti Tanács ez év április végén jóváhagyott, 317-es számú törvé­nye tartalmazza. Az alábbiakban e törvény főbb kitételeit, illetve az ingatlanadó fizetésével kapcsolatos főbb tudnivalókat ismertetjük. A né­hasonló gyorsasággal épült ki olyan hálózattá, amelynek szálait ma már lehetetlenség kézben tartani. A gyors meggazdagodás reményé­ben sokan az utolsó megtakarított pénzüket tették fel erre a holtbiztos­nak hitt esélyre, felelőtlenül el­adósodva. Persze, az vesse rájuk az első követ, akinek a lánc kiépítése kezdetén hirdetett kedvező ajánla­tok és a rakétagyorsasággal terjedő pénzforgatási lehetőségek hallatán ne dobbant volna meg a szíve, s ne vágott volna bele e gyors sikerrel kecsegtető vállalkozásba. Hiszen a hálózat szervezői a befizetett 21 ezer korona fejében többek között azt is ígérték, hogy három hónapon belül 18 ezer koronáért visszavásá­rolják a szaporodó giliszták egy ré­szét, és a tenyésztő egy éven belül még két alkalommal értékesítheti a felszaporodott gilisztaállományt. A nagy lázban azonban nem vették észre, hogy az aláírt szerződésben a Bioterra már csak a biohumusz felvásárlására tesz kötelezettséget, a giliszták forgalmazását csupán közvetíti. Időközben a hálózat olyan mére­tűvé növekedett, hogy jóformán el­lenőrizhetetlenné vált. A Bioterra, látva a burjánzó tevékenységet, sze­retett volna megszabadulni az egyre több gondot okozó kolonctól. Ehhez kapóra jött a fiókvezetők hangsúlyo­zottabb önállósodási törekvése, így az egész hálózatot három részre osztva szerződésileg átadták a cseh, morva és szlovákiai fiókve­zetők kezébe. A szlovákiait a pozso­nyi székhelyű Biospol kapta meg, amely annak rendje és mödja szerint értesítette az ügyfeleit, hogy a Bioterrától szerződésileg átvette a szlovákiai gilisztatenyésztő-háló­zat működtetését és az ezzel járó kötelezettségeket. Alig fél év múltán a Biospol azonban meggondolta magát, újabb levélben értesítette szerződéses partnereit, hogy fel­hány napig még hatályban levő régi adórendszerhez viszonyítva alapve­tő változás, hogy januártól lényege­sen bővül az ingatlanadót fizetők és az ingatlanadó-kategóriába tartozó adótárgyak köre, és módosulnak az eddigi adótételek is (azok, amelyek a házadóra, telekadóra, stb. vonat­koztak). ­Mint már említettük, az ingatlan­adót az önkormányzatok vetik ki, így rendkívüli szerepet töltenek be saját költségvetésük alakításában, ponto­sabban az adott helység fejlesztésé­ben. Persze, az első időszakban ez korántsem lesz számukra egyszerű feladat, hiszen ahhoz, hogy megte­remtsék az ingatlanadó-kivetés pon­tos feltételeit, tökéletes kimutatást kell elkészíteniük az önkormányzat­hoz tartozó ingatlanokról. Az ingat­lannyilvántartásban uralkodó jelen­legi állapotok, a még mindig folya­matban levő privatizálás a telek­könyvekben levő egyéb problémák­kal együtt esetenként szinte lehetet­lenné teszik a szóban forgó adó behajtásához szükséges dokumen­tumok beszerzését. Az is fontos tudnivaló, hogy az ingatlanadó bevezetésével hatályon kívül he­lyeződik a lokalizációs illeték fize­tése, és az önkormányzatoknak mondja a Bioterrával kötött szerző­dést, mivel annak megkötésekor nem voltak ismertek számára azok a körülmények, arrfelyek mostanra negatívan befolyásolják a giliszták és a biohumusz forgalmazási lehetősé­geit. Éppen ezért nem tartja magára nézve kötelezőnek a Bioterrától át­vett kötelezettségek teljesítését sem. Legalábbis ez áll a tenyésztők­nek küldött levélben, amelyben a to­vábbi igényeket a Bioterra hatáskö­rébe utalták. A GILISZTÁKNAK MÉG ÍZLIK A TR ÁGYA Levélírónknál többen is összejöt­tek azok közül, akiket gilisztaügyben csőbe húztak. Nem csoda, hogy ömlött belőlük a panasz, bár el kell ismerni, ezt a kellemetlen helyzetet immár felülnézetből, egy kis öniró­niával fűszerezve tudták tálalni. Horváth Magdáék egy ismerősük­kel közösen azért vágtak bele a gi­lisztatenyésztésbe, mert építkeznek, s kell a pénz. - Azt hittük, gyorsan megforgat­juk a pénzünket, most azonban már úgy néz ki, még a befektetett össze­get se látjuk viszont. A giliszták egy­re szaporodnak, de nincs, aki átve­gye őket - sóhajtotta. - Mennyiért vásárolták? - Huszonegyezerért, százezer darabot. - Mit csinálnak velük? - Nem tudjuk. Mikor átrágják ma­gukat a trágyán, újra beetetjük őket. Eddig ízlik nekik... Sidó István valamivel szerencsé­sebb helyzetben van, neki legalább részben megtérült a befektetett pén­ze. Elvitték tőle a gilisztákat, az első tételt ki is fizették, további 200 ezer giliszta árával azonban adósak ma­radtak. N - Mikor én kezdtem, azt ígérték, hogy gyógyszerkészítésre kell majd a giliszta. Elhittem, mikor az első tételt elvitték, én is szereztem két új partnert, szerencsétlenségemre ro­kont. Tőlem elvitték a gilisztákat, náluk betelepítették, ők kifizették, de én máig egy fillért sem láttam, rá­adásul tőlem most már el se viszik a gilisztát. Karácsony Miklós nyugdíjasként a lányainak gondozta a gilisztákat. ezt a tényt költségvetésük kidol­. gozásakor mindenképpen figye­lembe kellene venniük. És, persze, a költségvetési szabályokról szó­ló törvényt is, amely leszögezi, hogy az önkormányzati költségveté­sekben milyen részaránya lesz a természetes és jogi személyek jövedelméből származó adónak, s hogy milyen mértékben helyettesíti ez azokat a pénzforrásokat, amelye­ket a községek a béradóból illetve a bértömegadóból a mai napig kapnak. Az ingatlanadók esetében egyéb­ként a jövőben a piaci árak jelentik majd a kiindulópontot, de az átme­neti időszakban, amit a fentiekben vázoltak is indokolnak, erre még aligha lenne mód, és ez nem is lenne célszerű. Ezért a szóban forgó törvény értelmében még néhány éven át a négyzetméterek alapján számitják ki az ingatlanok után fizetendő adó összegét, miközben lényeges szempont e tekintetben is, hogy a természetes és a jogi sze­mélyek egyaránt azonos alapel­vek szerint adóznak majd e vonat­kozásban is. Vagyis az igazságos­ság elve érvényesül e törvény ese­tében is, akárcsak a már korábban ismertetettekében. - Fiatalok, jól jött volna nekik egy kis pénz - mondta beletörődve. - Még könyvet is vettünk, hogy szakszerűen bánjunk velük - tette hozzá nem kis iróniával a veje, Fu­csek László. - A giliszták közelében még hangosan sem beszélhettünk, langyos vízzel öntöztük őket, ne­hogy megfázzanak - préselte ki ma­gából a szót, majd felnevetett. ...ÉS FORGATJÁK A PÉNZŰKET - Valóban komolyan vettük, még a trágyát is megvizsgáltattuk - tette hozzá a felesége. - Most pedig halvány reményünk sincs, hogy leg­alább a pénzünket visszakapjuk. Le­het hogy a szerződések aláírásakor nem figyeltünk eléggé, így a Bioterra nem kötelezhető a giliszták átvételé­re, de a humuszért sem jelentkez­nek. Sokaktól elvitték a gilisztákat, de egy fillért se fizettek értük. Több mint fél éve forgatják a pénzünket - sorolta a panaszokat. - Mikor a Biospollal szerződést kötöttek, re­ménykedtünk, hátha beindul a piac. Ez a legutóbbi levél azonban, gon­dolom, nemcsak a mi reményeinket hűtötte le. - Legalább ne hitegetnének ben­nünket, hanem megmondanák ke­rek-perec, hogy nincs pénzük, s ha majd eladják valamelyik jólmenö üz­letüket, kifizetik a tartozásaikat - vé­lekedik Sidó István. - Én egyébként ajánlott levélben közöltem velük, hogy bíróság útján szerzek érvényt a jogaimnak. Hogy a gilisztapiacon mennyire kaotikus állapotok uralkodtak, jól példázza a Sidó Istvánnak és Pa­tócs Gabriellának kiállított átvételi elismervény. Ezeken a 200 ezer gi­lisztát az egyiken 40 ezer koronára, a másikon már csak 36 ezerre tak­sálták. Ebből is látható, hogy a ter­melők mennyire a fiókvezetők és az átvevők kénye-kedvének voltak ki-. szolgáltatva. Miután kiderült, hogy a Bioterra hosszabb ideje nem fizet, elszaba­dultak az indulatok, megindult a szó­beszéd. Különféle érdekösszefonó­dásokról, elcsattant pofonokról, fe­keteruhás rendőrökről, ablakokra szerelt rácsokról szól a fáma... T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ (Riportunk befejező részét holnapi számunkban közöljük.) Nyilvánvalóan sokakat izgat, va­jon január elseje után milyen össze­get fizet majd az önkormányzatnak ingatlanadó címén, mennyivel lesz ez több az eddigi házadónál. Az alábbi példán próbáljuk megvilágíta­ni, hogy körülbelül milyen adóemel­kedés várható „ingatlanügyben". Tegyük fel, hogy valakinek egy ezer lakosú faluban van telke, a telken pedig egy 100 négyzetméteres alap­területű háza, melyért eddig 80-120 koronát fizetett a tulajdonosa. Janu­ártól ugyanerre a házra körülbep 170 koronát vethet ki ingatlanadó­ként az önkormányzat. Nem véletle­nül hangoztattuk, hogy a ház egy 1000 lakosú faluban van, mert - amint azt e cikk bevezetőjében már jeleztük - a kivetendő összeg azon is múlik, hány lakosú települé­sen lakik az illető ingatlantulajdonos. Az átlagos emelkedés 40 százalék körül mozog. Az ingatlantulajdonosnak egyéb­ként 1993. március 15-ig kell adó­bevallást tennie az illetékes adóke­zelőnél. A következő években csak az az adófizető köteles március 15­ig megtenni az adóbevallást, akinek esetében új adókötelezettség áll fenn, illetve akiknél megváltoztak az adókivetési körülmények. Mivel az ingatlanokra elég sok esetben vonatkozik az adómentes­ség, holnapi számunkban- ezt a tárgykört vázoljuk. -pg­1992. DECEMBER 17. AZ IZMOSODÓ KISTIGRISEK Térségünk országainak politiku­sai a gazdaság modernizálása kor­parancsának engedve sikeres mo­delleket, eredményes szerkezetvál­tást véghezvivő országok példáit vizsgálják. A fejlett és fejlődő világ közt tátongó szakadékot csupán a délkelet-ázsiai országoknak, első­sorban Szingapúrnak, Hongkong­nak, Dél-Koreának és Tajvannak si­került átugraniuk. E négyest hívják a szakmai zsargonban kistigrisek­nek, vagy újonnan iparosodott or­szágoknak (NIC). A második világ­háború utáni hihetetlen fejlődésük tanulságaival ismerkedhettek meg a napokban a hallgatók Pozsonyban a Danube Szállóban rendezett nem­zetközi konferencián, amelyet a Kis nemzetek a nagyvilágban címen tar­tottak meg. Noha a négy tigris más-más úton érte el sikereit, azaz a szóban forgó országok kormányai különfélekép­pen ösztönözték polgáraikat a bol­dogulásra, van néhány alaptétel, amely általában véve mindegyik újonnan iparosodott ázsiai nemzetre érvényes. Ezek közül az első: az állami beavatkozásnak elsődlege­sen gazdasági jellegűnek kell lennie, azaz nem merülhet ki a szegények és elesettek pénzügyi támogatásá­ban, hanem a termelés növekedé­sét, a produktivitást, és mindenekfe­lett a nemzetközi versenyképessé­get kell elősegítenie. Kis belső pia­cú, nyersanyagszegény országok ugyanis csak akkor gyarapodnak, ha külföldre exportálnak. A második: gyors növekedés elképzelhetetlen a piac és a magántulajdon iránti elkötelezettség nélkül. A harmadik: a piacoknak nem kell teljesen sza­badnak lenniük. Hongkongot kivéve az állam mindenütt elit hivatalnokok­ból álló csapattal irányítja a piacot. A negyedik: a jövedelmek vi­szonylag egyenlő elosztása és a vi­szonylag alacsony adók motiválják a munkást. Például a legnagyobb koreai vállalatnál, a Samsungnál a szerelőszalag mellett dolgozó munkásnak és a cég elnökének fize­tése között csak kilencszeres a kü­lönbség, míg egy hasonló méretű amerikai konszern esetében ez a szám közel áll a százhoz. További tanulság, a működő tőkét nemcsak különböző kedvezményekkel lehet az országba vonni, hanem azzal is, hogy biztosítják a működési hátteret ezekhez a vállalkozásokhoz. Garan­tálják a telket, a közművesítést, az utakat, a villany- és vízhálózatot, valamint a távközlést. Az utolsó, de talán a legfontosabb alaptétel pedig az, hogy az oktatás befektetései később sokszorosan megtérülnek. A kistigrisek sikereinek talán legfőbb forrása a képzett munkásgárda. Korunkban a gazdasági haté­konyság lett a legújabb ideológia, ezért sokszor megfeledkezünk arról, milyen árt fizetett a felemelkedésért a délkelet-ázsiai országok lakossá­ga. Dél-Koreában súlyos zavargá­sok robbantak ki 1987 júniásában, zökkenőkkel teli demokratikus átme­net vállalására kényszerítve a rezsi­met. Tajvanon, ahol 38 éven át volt érvényben a rendkívüli állapot, ugyancsak politikai liberalizálásba kellett kezdeni 1987 júliusában. Hongkong, amely 1997-ben vissza­kerül Kínához, továbbra is igazi poli­tikai pártok nélküli gyarmat. Szinga­púrban pedig, 1965-ös függetlenné válása óta Li Kuan Ju Népi Akció­pártja uralkodik a láthatatlan elnyo­más, egyfajta tekintélyelvű demok­rácia módszereivel. A példák érzékeltetik: az emberi szabadságjogok megadása, a de­mokratizálódás csak az életkörül­mények javulásával és a középosz­tály bővülésével következett be. Saj­nos, az új kelet-európai rendszerek nem egy irányítóját talán túlságosan is elbűvöli a délkelet-ázsiai modell, megfeledkezve annak politikai árny­oldalairól, a szakszervezetek meg­zabolázásáról. Bár a sikeres fel­zárkózás néhány eleme, mint a ru­galmasság és gyorsaság, az iskola­ügy hathatós támogatása, a beruhá­zás- és vállalkozásbarát környezet kialakítása megvalósítható, még­sem feledhetjük: a történelmi és po­litikai adottságok és feltételek régi­ónkban gyökeresen mások, így a modell szolgai másolása megvaló­síthatatlan, antidemokratikus mód­szereiről nem is beszélve. (sidó) MIT KELL TUDNI ADÓÜGYBEN?

Next

/
Thumbnails
Contents