Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-11 / 266. szám, szerda

1992. NOVEMBER 11. MÁSOK ÍRTÁK JELKÉPNEK JÓ VOLT? Mint kopott hanglemezről, úgy áramlik médiumainkból a megfogalmazás: a magyar fél számára a dunai vízlépcsőrendszer csupán a kommunizmus elleni harc szimbóluma volt, és ma is az. Ezt a célszerű propagandista tézist még a hozzáértő Josef Vavroušektôl is hallottuk, ugyanakkor többször elhangzott Jirí Dienstbier PM-elnök szájából. Ugyanaz a Dienstbier 1985-ben aláirta azt az államszerveknek címzett felhívást, amelyben kérték, hogy teljes felelősséggel értékeljék át az akkori csallóközi, ma már csak ,,cementszigeti" vízmű építését. ,,A Duna menti tájba történő beavatkozásnak nemcsak ránk nézve lehetnek "mérhétetlen következményei, hanem a további nemzedékek számára is". A Charta '77 - 22-es számú közleményében - mellékelt gazdasági elemzésként - jogos félelmüket fejezik ki Közép-Európa egyedi ivóvízkészletének sorsával kapcsolat. ban. Ez a készlet ugyanis a Duna természetes átszivárgásával tisztul: „Ha felépül a gát, megszűnik ez a kedvező helyzet, mert a tározóban leüllepedik az iszap, és a Dunának a Körtvélyes és Szap kazött betonmederbe terelése után a csallóközi homokos kavics rétegek vize nem töltődik fel a Dunából átszivárgó vízzel, igy az fokozatosan használhatatlanná válik az ember számára." Nemcsak az exminiszterről van szó, hanem a Bős ellen kiálló olyan Charta-tagokról is, akik november után kerültek hatalomra. Van egy kérdésem feléjük: Ez akkor számunkra is a kommunizmus elleni harc egyik jelképe volt? Talán azt gondoljam: abban a pillanatban, amikor a kommunizmus megbukott, vele bukott az egész probléma is, mert teljesítette „pótlólagos" szerepét - és minden folytatódhatott, pontosan a megalomániás kommunista ütemterv szerint egészen napjaink válságáig, amely - mint az antik drámában - katasztrófába csap át? Mit áldoztak fel a PM vezető politikusai egykori radikális álláspontjukból a „közös állam" oltárán? Három éven át szövetségi (vagyis többnyire cseh) forrásból táplálkozott egy nagy megcáfolhatatlan betonérv arról, miért nem lehet az építkezést befagyasztani. Valahogy így hangzott: már semmit sem csinálhatunk. A mai cseh kormányfő is szívesen mondogatja, hogy abszurd építkezésről van'szó, amelyet a kommunizmustól örököltünk. Elfelejti hozzáfűzni, nemcsak örököltük, de három évig dédelgettük és hizlaltuk a Dunaszauruszt, mindaddig, amíg egész Közép-Európa számára nem vált veszélyessé... Bőssel számomra tagadhatatlanul az ötvenes és hetvenes évek térnek vissza: már önmagában az, hogy a konfrontációs variánst a „betonfejek" a világ előtt „átmenetinek" nevezik, jelzi hihetetlenül megrögzött gondolkodásmódjukat. Ugyanis jól tudják, hogy az „átmeneti állapotok" felénk .- legjobb esetben 22 évig tartanak. Az elterelés-nem elterelés, a feltöltés-nem feltöltés, a villanyáram-termelés-nem termelés erőteljesen a dél-koreai repülőgép szovjetek általi nem lelövését, hanem csak repülésének megállítását juttatja az eszembe. S végül: az ötvenes évek a probléma kriminalizálásának átlátszó kísérleteivel „terrorista" telefonhívásokkal kiegészítve törnek a felszínre. És azt a terroristát, aki a tönkretehetetlen monstrum levegőbe röpítésével fenyeget, Mečiar rendőrsége elfogja, s biztosan megtudjuk a nevét is: Van der Lubbe. (VLADIMÍR JUST, Lidové noviny 1992. november 7.) ÚJ SZÓ» BETEKINTÉS A PAVILONBA HAZAI KÖRKÉP Agócs Valéria, a Szlovák Rádió Magyar Főszerkesztőségének szerkesztője kisebb jubileumot ünnepel. Felfigyeltető az a lelkesedés és szakmai hevület, amivel a néhány hete indult Pavilon című többórás publicisztikai magazin szerkesztőjeként és műsorvezetőjeként tevékenykedik. Egy rádióbeli közösség megújulásának az egyik fő részese, aminek leginkább a hallgatók örülnek. - Miként éted meg ezt az eléggé komoly váltást a szakmai pályádon? - Hetvennégyben kezdtünk először próbálkozni élő műsorral. Akkor az ismert politikai körülmények közepette nagyon nehezen engedélyezték. Amikor végre megtörtént, hétfőn reggel egy órában lehetett nekikezdeni. Akkor a hírlapíró kollégáknak is köszönhetően akkora lett a műsor hallgatottsága, hogy átkerült egy jobb időpontba. így született meg a Szombat reggel, amely csupán két éve lett kétórás műsor. Gyakorlatunk ugyan már volt benne, de a vágyunk még nem teljesedett be. Majd jött egy új nemzedék, akikhez nagyon szívesen társultunk, mi negyvenesek. Közösen létrehoztuk a négyórás Pavilont. - Hányan készítitek? - Tizenkét műsorvezető-szerkesztője van a Pavilonnak. így általában havonta kétszer kerül mindenkire sor. - Miért jó, hogy ilyen sokan csinálják? - Mert van közöttünk ifjúsági műsorban növekedett ember, vannak a krónikások, publicisták, néhányat zenei szerkesztők és rendező is vezettek már. Az a jó, hogy tarka a mezőny, mert máskülönben nehéz lenne a hallgatók igen sokrétű elvárásainak eleget tenni. így pedig az egyik kolléga az egyik rétegnek, a másik ä másiknak kedvez. Ez tükröződik a zenei anyag megválasztásán is, ami szükséges a hallgató rokonszenvének a megszerzéséhez. - Mi adja a legnagyobb feladatot? - Az élő beszéd, a rögtönzés és a stúdióbeszélgetések. Eddig a hallgató alig tudott bekapcsolódni műsorainkba, most pedig éppen ez a fö célunk. Ez nagy-nagy felkészülést kíván, és ehhez kell felnőnünk mindannyiunknak. - Ismeretes, hogy te voltál az egyik műsorvezetője a Mečiar miniszterelnökkel rendezett stúdióbeszélgetésnek. Legutóbb Roman Kováčot invitáltad a stúdióba. Szereted a nehéz feladatokat? -A hallgatókért mindent megteszek. Ráadásul meg tudom valósítani az álmaimat is, hiszen a modern rádiózás már évek óta ezt a trendet követi. Persze, mindehhez kellett a rendszerváltás. Krédóm, hogy egyedül a kedves hallgatónak tartozom számadással. Ezért is kérem hallgatóinkat, jelezzék, ha úgy érzik, nem azt kapták, amit vártak. Akkor tudunk változtatni. Jobbítani, (d-n) AZ EURÓPA PARLAMENT KÉPVISELŐJE BŐS [RÁNT ÉRDEKLŐDIK Hétfőn az esti órákban Nel van Dijk, az Európa Parlament képviselője Prágában találkozott a Szövetségi Gyűlés alelnökével és a két kamara környezetvédelmi bizottságának több képviselőjével. A találkozón jelen volt Pázmány Péter, a Szövetségi Gyűlés Elnökségének tagja, az Együttélés képviselője is. Tőle kérdeztük, miről volt szó a találkozón? - Nel van Dijk asszony azzal a céllal érkezett Csehszlovákiába, hogy képet kapjon a bősi vízi erőművel kapcsolatos kérdésekről. A vendéget elsőként Jozef Stank, a parlament alelnöke, illetve Zdenko Pirek szövetségi külügyminiszter-helyettes tájékoztatta a csehszlovák parlament, illetve a kormány álláspontjáról. Az EP képviselője nagy érdeklődéssel és figyelemmel kísérte az én tájékoztatásomat a Csallóközi Falvak és Városok Szövetségének az erőművel kapcsolatos állásfoglalásáról, a Duna elrekesztésének káros hatásairól. Az EP képviselője több kérdést tett fel, s jelezte, a panaszokról a helyszínen is meg kíván győződni. A jelenlévőknek elmondta, hogy a szocializmus korából örökölt építkezés tervezésekor nem volt elsődleges a környezetvédelmi szempont ezért meg kell találni a megoldást, mert Európa számára elfogadhatatlan egy újabb feszültséggóc kialakulása. Zdenko Pirek az általam ismertetett negatív hatásokra reagálva arról biztosította az EP képviselőjét, hogy ezek a „technikai jellegű hiányosságok" átmenetiek, s a szakemberek szerint az év végéig kiküszöbölhetők. A találkozón a Polgári Demokrata Párt egyik képviselője Jan Stráský szövetségi miniszterelnökre hivatkozva elmondta: a szövetségi kormánynak Bős kérdésében érdemben már nincs lehetősége döntéseket hozni, az ügy január elsejével teljesen szlovák hatáskörbe kerül. Jozef Stank szerint ez nem jelentheti, hogy a szövetségi kormánynak már nem lenne ebben a kérdésben semmilyen felhatalmazása... SOMOGYI MÁTYÁS EG VELŐRE: HUNGÁRIA HÁZI MOZI Második hete folyik a Hungaria TV kísérleti műholdas adása. Tekintve, hogy nálunk is egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg iránta, érdemes közelebbről is megismerkedni az általa sugárzott műsorok jellemzőivel. Ahogy azt lapunkban közöltük, az első magyar nyelvű műholdas adás az Eutelsat II F-3-as műhold - amely a keleti hosszúság 16. fokán helyezkedik el, nagyjából a Bécset átszelő körön - 33-as transzponderéről (csatornájáról) történik. Az eddig elvégzett mérések szerint - összesen öt_ mérőállomást alakítottak ki az ország egész területén - Magyarország nyugati határán 49 dBW a jel térerőssége, a keleti határon 45 dBW. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Nyugat-Szlovákiában 0,8 átmérőjű „tányér" bőven elegendő a jó minőségű vételre, de az ország keleti felén sincs szükség 1,2 méteresnél nagyobbra. Az adás 11,596 gigahertzen, PAL rendszerben történik, a kép és a hang vivőhulláma között 6,6 megahertz a különbség. Úgy tervezik, hogy a jövőben áttérnek az úgynevezett euronyalábos sugárzásra, ekkor a hangsegédvivő 6,5 megahertzre csökken. A műsor minden műholdvevő berendezéssel fogható, amely képes az említett sávban dolgozni. A Hungaria TV mérőábrája (monoszkóp) minden délután öt órakor jelenik meg, két óra időt hagyva a készüléktulajdonosoknak és a mérőközpontoknak a hangolás, illetve a szükséges mérések elvégzésére. A tulajdonképpeni műsor hétkor indul és három órán át tart. Ezt követően éjjel egyig újra a mérőábra látható. Mivel még az új tévés intézmény meg sem alakult, szerkesztősége sincs, híreket nem sugároz, bemondónőt nem foglalkoztat, az egész műsoridőt különféle magyar filmek töltik ki. így egyelőre amolyan magyar házi moziként működik. Az első önálló műsorukat karácsonyra tervezik, a rendszeres adás pedig januárban indul, a tervek szerint először naponta öt órában, mely az év végéig nyolcra emelkedik. OZOGÁNY ERNŐ MÁRIA MISSZIÓJA (Folytatás az 1. oldalról) tenni, hiszen azt kell, hogy megismételje, amit én tanítok neki. - Ki segítette a szlovák szöveg elsajátításában? -Az édesanyám. Ö fordította le ezeket a szavakat és egy hétig tanulgattam. Édesanyám ugyanis húgával és nővérével együtt itt nőtt fel Somorján, csak később került át Magyarországra. Egyébként én is gyakran megfordultam ezen a tájon, a nyári szünidőt nagyon sokszor Somorján töltöttem. Igen, én most hazajöttem ide... Csölösztőn tanultam biciklizni, oda kötnek a legszebb gyerekkori emlékek. -Ilyesfajta vendégeskedésre ez idáig még a Madách Színházban sem került sor. -Nem, valóban nem. Jozef Bednárik, a pozsonyi előadás rendezője fel is tette nekem udvariasan a kérdést, hogy mit akarok. Azt, hogy az együttes alkalmazkodjon hozzám, vagy én fogok beállni az ő produkciójukba. Én ezt az előadást megtanultam, megszerettem, és most már még inkább szeretem. (szabó) MÉG MINDIG IDŐSZERŰ A NÉPSZAVAZÁS (Munkatársunktól) - A Demokratikus Baloldal Pártja és a Szlovákiai Szociáldemokrata Párt tegnapi pozsonyi közös sajtótájékoztatóján Peter Weiss, a DBP elnöke mély sajnálatát fejezte ki, hogy hasonló sajtóértekezleteken soha többé nem lehet jelen Alexander Dubček, akí a kelet-európai demokratikus változások jelképévé vált. A két pártnak a tájékoztatón ismertetett közös nyilatkozata egyebek mellett hangsúlyozza, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és a Polgári Demokrata Párt nem tette lehetővé a népszavazás kiírását akkor, amikor a közös állam sorsáról ténylegesen dönteni lehetett volna. A ratifikációs referendumnak, amely nem a demokrácia megnyilvánulása, nincs gyakorlati jelentősége. Elfogadhatóbb lenne a népszavazás kiírásával módosított, a szövetség megszűnésséről szóló alkotmánytörvény jóváhagyása, a szövetségi vagyon elosztása problémájának kielégítő megoldása mellett. A két párt még mindig lát lehetőséget olyan népszavazás kiírására, amely segítségével az ország lakossága a válásról vagy a szövetség fenntartásáról dönthetne. A nyilatkozat a két párt komoly aggodalmainak adott hangot, Szlovákia gazdasági fejlődését illetően. A legégetőbb feladatnak azt tartja, hogy a szlovák gazdaság nyitott legyen, a külföldi tőke beáramlásával szemben, mivel ez lehet a gazdaság felélénkitésének egyedüli reális forrása. A közös állásfoglalásban szerepel, hogy az SZSZDP, tekintettel a Szocialista Internacionálé tagságából eredő nemzetközi kapcsolataira, kész együttműködni a kormánnyal Szlovákiának az Európai Közösségekhez való társulása ügyében. (zsár) AHOGY ÉN LÁTOM A

politikusok és az újságírók még fél esztendeje is eléggé gyakran használták ezt a kifejezést: „esetleg". Rendszerint igy: Ha Csehszlovákia esetleg kettéválik... Azóta teljesen eltűnt a politikusok és a zsurnaliszták szókincséből ez a kifejezés. Ahogy közeledünk Szilveszter napjához, úgy válik egyre bizonyosabbá, hogy Masaryk állama történelmének homokórájában már az utolsó homokszemek peregnek. És ez a židlochovicei tárgyalásokon is megmutatkozott. Ha a korábbi szlovák-cseh tanácskozásokra a feszültség volt jellemző, akkor a židlochovicei „csúcsról" megállapíthatjuk, hogy itt minden ment, mint a karikacsapás. Figyelemre méltó, hogy most már a föderalista lapok is mint megmásíthatatlan tényt taglalják a kettéválást. Aminek meg is lett az eredménye; a lakosság immár szükségszerűnek tekinti a válást. Már-már kívánatosnak ... Jól megcsinálta ezt a két győzelmes párt. A hangulatkeltést is. Teljesítményük azt az egykori szovjet biológiaprofesszort juttatja az ember eszébe, aki egy darázson demonstrálta az élőlények fejlődését, illetve visszafejlődését. Hírhedt kísérlete során a laboratóriumi asztalra tette a kísérleti darazsat, majd elkiáltotta magát: Darázs, repülj! A darázs felrepült. A rovart ezután lepkehálóval újból foglyul ejtették, a professzor kitépte a szárnyát, majd az asztalra tette, és elkiáltotta magát: Darázs, repülj. Nem repült el, mire a tudós levonta a végső következtetést: Látják, kollégák, ha a darázsnak kitépjük a szárnyát - megsüketül. Valahogy mi is így jártunk. Három éve röpködni kezdtünk, egyre merészebbek lettünk. De már 1990 tavaszán tépdesni kezdték szárnyunk tollait, majd az idén, úgy július közepén Klaus és Mečiar, a két „biológiaprofesszor" megállapítotROVARTAN 1992 ta; amit az anekdotabeli szovjet biológiaprofeszszor is megállapított. Megsüketültünk. Először a politikusok váltak képtelenné a föderáció tökéletesítése melletti érvek meghallgatására, és most már az egyszerű halandók füle sem képes érzékelni a hangokat bizonyos rezgésszám-tartományban. Klaus fő célja: minél gyorsabban eltávolodni Szlovákiától. Židlochovicén jellemző módon javította ki helyettesének, Zieleniec cseh külügyminiszternek a nyilatkozatát, aki - nyilván vigasztalni akarta a szlovákokat - igy vélekedett a szlovák-cseh barátsági szerződésről: „Többet tartalmaz, mint általában az ilyen szerződések tartalmaznak". Klaus negyedórán belül kijavította; mondván: A szlovák-cseh barátsági szerződés - szokványos szerződés. Miheztartás végett mondotta ezt. Hogy tudja mindenki, a jövőben Csehország számara Szlovákia éppen olyan ország lesz, mint mondjuk Törökország, Szudán, Ausztria vagy Jemen. Az irracionális elemek politikába történő beiktatására fölöttébb hajlamos szlovákok a kéttucatnyi részletszerződés megkötése alapján bíznak, hogy „mindössze" széthullik Csehszlovákia, de a két köztársaság viszonyában semmi sem változik meg. Hogy mennyire különböző Csehország és Szlovákia politikusainak koncepciója, hogy mennyire másképp képzelik el Klausék és Mečiarék a jövőbeni tényleges együttműködést, azt mindennél egyértelműen mutatja, hogy a szlovák és a cseh fél megegyezett: az ország kettéválásáig a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság a visegrádi hármak keretében nem írja alá a szabad kereskedelmi övezetről szóló szerződést. A lényeg az, hogy Váelav Klaus nem akarja Csehországot ilyen irányban elkötelezni. A cseh miniszterelnök hetenként legalább egyszer kijelentette az utóbbi egy esztendőben: ellene van a visegrádi hármakon belüli intézmények, bürokratikus központok kialakításának. A szlovák közgazdászok ezt eleresztették a fülük mellett. Egyszerűen nem akarták meghallani. Ilyenkor még egyértelműbben fogalmazott Klaus: Nincs szándékomban, hogy ott legyek egy szegényház létrehozásánál. Ebből mindenki érthet. Csehország egészen más irányban, a Nyugat felé, a NATO irányába akar haladni, és ezt meg is teszi. Mi pedig, itt, Szlovákiában még évekig töprenghetünk azon, miért is vált szükségszerűvé Csehszlovákia kettészakadása. Befejezéséhez közeledik egy nagy rovartani kísérlet. Mindent megtettünk azért, hogy elfelejtsünk repülni. TÓTH MIHÁLY