Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-10 / 265. szám, kedd

1992. NOVEMBER 10. GAZDASÁG 6 MÉG MINDIG TÚL SOK A „HA" AVAGY ĽUDOVÍT ČERNÁK GAZDASÁGI STRATÉGIÁJA MÁSOK ÍRTÁK ÚJABB VÁLÓOK: BŐS Alig több mint két hónappal Csehszlovákia szétválása előtt komoly válságba került a cseh és a szlovák országrészt összetartó szinte egyetlen kapocs, a csehszlovák szövetségi kormány. A Václav Klaus és Vladimír Mečiar által szorgalmazott „békés szétválási folyamat" így — Csehszlovákia utolsó állami ünnepének eló'estéjén — a cseh-szlovák viszony hirtelen kiéleződésébe csapott át. A bősi ügyben önkényesen cselekvő szlovák vezetés a Duna elterelése ellen hevesen tiltakozó Magyarországot a szövetségi kormányhoz utalta; mondván, hogy Bó'sről a szlovák kormány egészen január elsejéig nem dönthet, mivel a vízlépcső ügyében a szövetségi kormány az illetékes. Pozsony ezenkívül bejelentette, hogy az EK-bizottság állásfoglalásától függetlenül folytatódni fognak a munkálatok a Duna elterelésén és a bó'si turbinák mindenképpen áramot termelnek majd. A prágai szövetségi kormány többszörösen megnyirbált hatásköreiből kifolyólag nem képes megbirkózni a szlovákok által ráhárított felelősséggel. Ezt bizonyítja egyebek közt az a kétségbeesett kísérlet is, hogy a szlovákok legalább az ésszerű diplomáciai kompromisszum kidolgozásának ideéig függesszék fel az elterelést; a szlovák kormány ezt a javaslatot mereven elutasította! Vladimír Mečiar szlovák kormányfő' nemrég egy sajtókonferencián „viccesen" megjegyezte, hogy azt a „bajkeverő' behemótot" legszívesebben a cseheknek ajándékozná, ha tehetné; miközben alig néhány hónappal ezelőtt a szlovákok ádáz küzdelmetfolytattak aszövetségi kormánnyal a vízi utak és az energiagazdálkodás köztársasági szinten megvalósuló irányításáért. A cseh kormány álláspontja azonban már huzamosabb ideje azon alapul, hogy a diplomáciai eszköztár teljes bevetésével igyekszik megakadályozni Csehország bevonását egy esetleges szlovák-magyar konfliktusba. Jan Stráský és a cseh politikai élet „keményvonalas" személyiségei számára Bős egy esetleges cseh-szlovák unió működó'képtelenségének és a minél gyorsabb válásnak a szimbólumává vált. Abban az esetben, ha Csehszlovákia minden valószínűséggel utolsó kormánya idő előtt lemondana, ez gyakorlatilag már január elseje előtt a szövetségi állam végét jelentené. Egy új kormány megalakítása már csak azért sem jöhet szóba, mivel ettől a gondolattól a Václav Klaus vezette cseh kormány határozottan elzárkózna. Ezzel kapcsolatban a PDP képviselői mind szövetségi, mind köztársasági szinten cseh függetlenségi nyilatkozatot kívánnak benyújtani, amellyel szemben azonban idáig Václav Klaus pártelnök még nem fqglalt állást. Míg a csehek következetesen kitartanak a minden részletében véghez vitt válás gondolatánál, addig a szlovákok állandóan bizonyos „fékek" beépítésére törekednek: nem titkolt szándékuk a közös pénznem és a közös (vagy legalább kettős) állampolgárság megó'rzése, amibe azonban a Klaus vezette PDP nem megy bele és soha nem is fog. A szlovák vezetés ezenkívül december elején népszavazást akar tartani a cseh féllel addig az idó'pontig megkötött egyezmények jóváhagyásáról; cseh részről azonban attól tartanak, hogy a „nem" szavazatok többsége csupán az amúgy is elhalófélben levő csehszlovák állam agóniáját hosszabbítaná meg. Az egyezmények elutasítása esetén ugyan a szövetségi állam jogilag továbbra is fennállna, de működó'képes kormánya híján az egész szövetségi államigazgatás csakhamar összeroskadna. Egy esetleges szlovák népszavazásnak így voltaképpen nem lenne alternatívája; közös alkotmány, közős elnök és közös parlament híján a szlovákiai lakosságnak immár nem maradna más választása, mint vezetőit az általuk nemrég még oly áhító, ma már pedig rettegett teljes állami önállóságba követni. Václav Klaus eközben gondosan ügyel arra, hogy a szlovák diplomácia ne tüntethesse fel Csehországot a világ szemében a „közös állam sírásójá"-nak. Frankfurter Rundschau (Frankfurt am Main) 1992. október 30. „A Szlovák Köztársaság gazdasága a szociálisan és környezetvédelemre orientált piacgazdaság alapelvein nyugszik" — szögezi le a Szlovák Köztársaság Alkotmánya. A szerkezetváltás harmadik évében és Csehszlovákia közös gazdasági térsége kettéválásának küszöbén talán korai volna számonkérni, mennyire környezetkímélő és mennyire szociális hazánk gazdaságpolitikája. Viszont nem korai megismerkedni a gazdasági szféra irányításával megbízott Ľudovít Černák miniszter elképzeléseivel, milyen célokat, stratégiai területeket tűzött ki koncepciójában. AGGASZTÓ PÉNZHIÁNY Szerinte az eddigi gazdasági reform egyik komoly hiányossága, hogy nem vette figyelembe Csehország és Szlovákia eltérő adottságait. A jelenlegi visszaesésért nagyrészt a keleti, a'só'sorban a szovjet piac elvesztése, az Öböl-háború és az NDK megszűnte a ludas, továbbá a csehszlovák korona rosszul megállapított árfolyama a nyugati valutákhoz képest. Túlságosan leértékelték, és Szlovákia, amely különösen nagy volumenű importra szorul, súlyos többletkiadásokra kényszerül. A köztársaság jelenlegi gazdasági helyzetét az ún. Fehér Könyvben, ebben S. 47 oldalas kormánydokumentumban vázolták fel, s az összkép meglehetősen komor. A pénzforrások ugyancsak szűkösek, nincs miből finanszírozni a talpraállást, az infrastruktúra korszerűtlen, s kevesen tudnak megbirkózni a modern vállalatvezetés módszereivel. Černák szerint a szocializmus legsúlyosabb gazdasági öröksége a Mohi Atomeró'mű, a bősi vízi erőmű, a Garamszentkereszti Alumíniumkohó, valamint a hadiipar konverziója. Elképzelése szerint a haditermelést fokozatosan kell csökkenteni, évi 5-7 százalékos „sebességgel", s a fegyverexportból származó bevételeket lehetne a hadiüzemek szerkezetváltására fordítani. A nagyszabású feladat megoldásában segítséget vár az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól. A gazdasági minisztérium kitűzi a fó' prioritásokat — az idegenforgalom is közéjük tartozik —, s az állam a hagyományos ösztönzó'kkel mintegy „terelgeti" a vállalatokat a megválasztott irányba. A nyugati beruházásoknak szintén felvilágosítást nyújtanak, milyen iparágakban és milyen régiókban számíthatnak a legnagyobb kedvezményre. Természetesen a privatizációról nem mondanak le, ám korántsem venné szívesen a kormányzat, ha szinte minden területen megjelennének a külföldi befektetők, hogy szabad préda lenne a gazdaság. A jól működő vagy csak átmeneti nehézségekkel küszködő cégeket szeretnék hazai kézben látni, ám azokban a vállalatokban és ágazatokban, amelyekben alapvető' technológiai megújulásszükséges, mint például az elektrotechnikai iparban, szívesen várják a külföldi érdekló'dó'ket. AZ IDEGENFORGALOM, MINT HÚZÓÁGAZAT Ľudovít Černák meglepó'en nagy reményeket fűz a hazai idegenforgalomhoz. Szerinte a kedvező' természeti adottságok, a kulturális és történelmi emlékek gazdagsága olyan rajthelyzetet nyújtanak, amelyek biztosítják a turisztika, mint húzóágazat szerepét Szlovákia gazdaságában. Az idegenforgalom révén befolyó kemény valuta a költségvetést gyarapítja, továbbá az egyes régiók fellendülését is elősegíti. Elsősorban Liptó, Szepesség, Árva, a középszlovákiai bányászvárosok és DélSzlovákia fürdőhelyei jöhetnek számításba, mint idegenforgalmi attrakciók. Szlovákia földrajzi fekvésénél fogva a kelet-nyugati, déli-északi tranzitútvonalak metszó'pontjában található. Ezt a kínálkozó lehetőséget ki kell aknázni, aminek feltétele a közúti és vasúti hálózat modernizálása. A miniszter a prioritások között említette a Pozsony—Zsolna—Tátra, a Pozsony—Besztercebánya, a Nagyszombat—Nyitra—Zólyom 'autópályák befejezését, valamint a Csehországtól Ukrajnáig vezető autósztráda megépítését, amelyre Ausztriától Trencsénen keresztül rákapcsolódna egy további szakasz. Emellett a repülőterek modernizációja is nélkülözhetetlen, s a Duna—Majna—Rajna csatorna szerepét szintén ki kell aknázni. A gazdasági minisztérium tisztában van azzal, hogy a jelenlegi pénzszűke rendkívül erős fékezó'erő. A belső forrásokat ezért külső tőke bevonásával kell kiegészíteni. Ennek előfeltétele a gazdasági stabilitás megteremtése és a kormány megbízhatósága. A gazdaságélénkítés stratégiáját kidolgozók előtt két lehetó'ség kínálkozott: vagy kiegyensúlyozott lesz a költségvetés, vagy deficites. Az utóbbit választották, tehát többletkiadásokkal számolnak; ez ugyan felpörgetheti az inflációt, ám az aktív ipar-, agrár-, kereskedelem- és regionális politika, ami rendkívül tőkeigényes, rövidesen meghozza a gyümölcsét — legalábbis Černák szerint. Mivel az új kormányzat a privatizáció gyors lefolyását ígéri és a világbanki intelmek után — egyelőre — felhagyott a kísérletezéssel, a „harmadik utas" megoldásokkal, felmerül a kérdés: vajon miben különbözik a jelenlegi gazdaságpolitika a Klaus-terápiától? Máris hallatják hangjukat a NEZES (Független Közgazdászok Szlovákiai Szövetsége) képviseló'i, miszerint, ha nem módosítanak az eddigi irányvonalon, mire jó a szétválás?! A napokban Ľudovít Černák miniszter tanulmányt jelentetett meg gazdasági fejlődésünk célkitűzéseiről. A meglehetó'sen kevés konkrétumot tartalmazó írás alapján nehéz eldönteni, helyes irányt vesz-e Szlovákia fejló'dése, átfogó stratégia keretében zajlik-e a szerkezetváltás, vagy csak kézi vezérlésre, „tűzoltásra" szorítkozik a kormány. A Mečiar-kabinet elsó' száz napja már letelt, eddigi ténykedését inkább a botrányok, sorozatos leváltások, tisztogatások jelzik, mintsem a higgadt munka. Ráadásul ami a gazdaságot illeti, elsősorban a vagyonjegyes privatizáció berekesztése és a bősi vízi eró'mű erőltetett építése a legszembetűnó'bb mozzanat. Ennek fényében bizony kérdéses, hogy a túl sok „ha"-val teletűzdelt gazdaságprogram valóban segít elrugaszkodni a mélypontról. (só) SZLOVÁKIÁBAN IS HÓDÍT A SANIPOR CSATORNAJAVÍTÁS — BONTÁS NÉLKÜL Magyarországon szenzációs találmányként indult 1987-ben világhódító útjára a Sanipor elnevezésű bontás nélküli vegyszeres csatornajavítási eljárás. Forradalmasítja a települések szennyvízcsatorna-hálózatának gyors és tartós helyreállítását. A szlovák főváros is élő példa arra, mennyi ráfordítást, többletköltséget és bosszúságot okoz a szennyvízcsatorna-hálózat rossz műszaki állapota, amelyet a mai fokozottabb igénybevétel még inkább megvisel. Ismeretesek a rossz állagú csatornák okozta útburkolati károk, épületsüllyedések, talaj- és talajvízszenny ezó'dések. A Sanipor eljárás, ez az új, gyors, olcsó, s amellett megbízható módszer megállítja a csatorna állagának romlását, a meghibásodott csatornarendszereket a mai követelményeknek megfelelővé teszi. Az új csatornajavítási technológiát a magyarországi Általános Iparfejlesztési Részvénytársaság alkalmazza, amely a pozsonyi TKD Elektroník céggel közösen kft.-t létrehozva Csehszlovákiában az idén márciusban mutatta be először az eljárást. A kft. szervezi a megrendeléseket és a magyar partner segítségével végzi a kivitelezéseket. • Mi a lényege a Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Kutató Laboratóriumában kidolgozotttechnológiának?— kérdeztük Duchon András mérnöktől, a TKD Elektroník cég munkatársétól. — A Sanipor bontás nélküli vegyszeres csatornajavító eljárás a korábban kifejlesztett és jól bevált vegyszeres csatornafelújítási eljárások továbbfejlesztett, környezetbarát változata. Előnye, hogy alkalmazható nem mászható csatornák és a csatlakozó házi bekötővezetékek gyors, gazdaságos felújítására és karbantartására. A feltöltéses eljárás természetébó'l adódóan az oldatok a hibahelyeket automatikusan megtalálják. Nem szükséges tehát előzetes diagnosztika alkalmazása. Nem igényel különleges gépeket, a javítás az üzemeltető'vállalatok szokásos eszközeivel elvégezhető'. A felújítás a közúti forgalom minimális zavarása mellett, bontás nélkük megvalósítható, a csatorna azonnal üzembe helyezhető. A Sanipor-vegyszerek kifejlesztése a környezetvédelmi előírások figyelembe vételével történt. Az eljárást különféle mérnöki létesítmények, alapok, medencék stb. vízzárósági és ezzel összefüggő stabilitási hibáinak kijavítására is alkalmazzuk. • Nem szükséges szakemberi tapasztalat ahhoz, hogy az ember megyőződjön a módszer előnyeiről. Mennyire vált népszerűvé a világban a Sanipor-eljárás? — Bár öt éwel ezeló'tt született csak meg az új szabadalom, ajkalmazása elterjedt mér az Amerikai Egyesült Államokban, Svájcban, Ausztráliában, tavaly gyökeret vert Hollandiában, Angliában, Ausztirában és közkedveltté vált Új-Zéland szigetén, Olaszországban, Lengyelországban. Az idén ezekhez az országokhoz felzárkózott Mexikó, a Dél-afrikai Köztársaság és Ukrajna. • Szlovákiában is sikerült az eljárásnak jó nevet szerezni? — Meggyőződésem, hogy szakmai körökben ism'ertté és vonzóvá vált technológiánk Szlovákiában is. A poprádi nagyobb megrendelés kivitelezésekor ugyanis szlovák szakemberek számára kisebb szakmai szimpóziumottartottunk, s mivel egy helyen műszaki okokból fel kellett bontani a csatornát, a jelenlevő szakemberek saját szemükkel győzó'dhettek meg munkánk minó'ségéről. Bizonyítottuk, hogy gyorsan dolgozunk, s a megrendelő' ráfordításai 40—60 százalékkal kisebbek, minta bontással járó javítások alkalmával. • Poprádon kívül hol alkalmazták még a Saniportechnológiát hazánkban? — Ez a kivitelezés több milliós nagyságrendű volt, ami az ez évre tervezett vállalásainkat fedte is. Magyar partnerünk ugyanis Európa más országaiban is, jelenleg a lengyelországi Krakkóban végez javításokat. Komoly érdeklődés mutatkozik több kelet-szlovákiai nagyvállalat részéről, a tárgyalások nagyon ígéretesen alakulnak. Számukra ugyanis a javítás gyorsasága különösen vonzó. Egyhetes üzemi szabadságot rendelnek el, s az alatt mi rendbehozzuk a szennyvízcsatorna-hálózatukat. További lehetőség a különböző városokban, üzemekben mutatkozó kisebb horderejű — 50-150 méteres — csatornafelújítás. A kivitelezés vállalása számunkra ilyen esetekben csak akkor gazdaságos, ha 100 km-es körzetben legalább 500 folyóméter csatorna megjavítására van igény. Eddigi tárgyalásaink arra utalnak, hogy Kassa és Homonna körzetében a jövó' év elsó' felében felvonulunk ilyen javításokra. • Eredményesnek minősítik tehát szlovákiai bemutatkozásukat? — Egyértelműen. A poprádi javításunk kedvező visszhangot váltott ki. Az is előnyünkre szolgál, hogy a Sanipor-eljárással a talajvízszint alatti csatornajavításokat is sikerrel végzünk. Külön öröm számunkra, hogy a magyarok lakta vidékró'l is konkrét érdeklődés mutatkozik eljárásunk iránt. Hogy egyelőre konkrét megrendelésekre nem került sor, az a bizonytalan gazdasági helyzettel magyarázható. Szlovákián kívül csehországi megrendelésekben is gondolkodunk. Hamarosan, ahogy Szlovákiában is, megszerezzük a Sanipor-eljárás környezetvédelmi engedélyeztetését. Ez csupán procedurális kérdés. • A bonyolult belpolitikai helyzete és az összekuszálódott szlovák-magyar kapcsolatokra való tekintettel nem tapasztaltak ellenszenvet az eljárással szemben? — A gazdasági szakemberek, az üzletemberek, úgy látszik, józanabbak, racionálisabbak mint a politikusok. Megnyugtató: bár üzleti tárgyalásaink folyamán egyértelműen kinyilvánítjuk, hogy magyar szabadalomról van szó, nem tapasztalunk emiatt ellenszenvet, elutasítást, ellenséges viszonyt. MÁZSÁR LÁSZLÓ