Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-10 / 265. szám, kedd

KALEIDOSZKÓP ,ÚJ SZÓ. ÖNPUSZTÍTÓ HADAKOZAS VAGY ELSZALASZTOTT LEHETŐSÉG? NÉHÁNY ÉSZREVÉTEL A XXII. FÁBRY-NAPOK KAPCSÁN Az utóbbi bő két évtized alatt Kassán, a Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokon több olyan előadás is elhangzott, amelyeket talán érdemes lett volna kötetbe gyűjteni és kiadni. Az igényt már évekkel ezelőtt felvetették, az ötletről most Gál Sándor újra lefújta a port, de gyanítom, hogy gyenge tüdővel, mert az máris visszatelepedni látszik oda, ahonnan felröppent. Persze, ha valamilyen csoda folytán mégis megjelenne egy válogatás, akkor sem biztos, hogy a porból kilátszana a fejünk, és a sivatag homokjába süppedt kezünkkel képesek lennénk-e felütni a kötet fedelét. Á felvázolt képből természetesen az is kiviláglik, hogy az elsivatagosodásunkat a Fábry-napok sem tudták meggátolni. De vajon akarták-e? Nos, bizton hiszem, hogy igen, csakhogy ezt is módjával, kínosan ügyelve arra, „nehogy már baj legyen". Hát ideológiai szempontból nem is lett. A Fábry-napokat annak rendje és módja szerint minden éven letudtuk, és egy héten belül teljesen el is felejtettük, mert olyan vita sohasem alakult ki, amely aztán továbbgyűrűzött volna a lapokban. Ha kell az emlékezés, ám legyen, adják ki azokat az előadásokat, de én azt szeretném, ha a Fábry-napok inkább a jelenvalóságukkal, és nem a történelmükkel hatnának, bár az is valami. Úgy vélem, az idei Fábrynapokon jó lehetőségek kínálkoztak volna a fazonváltásra - mindenekelőtt olyan szempontból, hogy végre érdemi vitát folytassunk, és előmozdító hatása is legyen az egésznek. Arra gondolok, hogy irodalmunk valóságát, illetve valóságunk irodalmát kellett volna napirendre tűzni, annál is inkább, mert az Irodalmi Szemlében felélesztett vita kétséget kizáróan azt mutatja, van mit megbeszélni. Sajnos, ezt a Csemadok nem vette észre. Vagy ha igen, akkor az a megoldás, amelyet a Fábrynapokon alkalmazott, nem nevezhető szerencsésnek. Az történt ugyanis, hogy a rendezvényre ugyan meghívták a szemlebeli vita elindítóját, Hizsnyai Zoltánt - aki mellesleg egy újabb elgondolkodtató, vitára ingerlő, szenvedélyes, személyes meggyőződésből fakadó dolgozatot (az Irodalmi Szemle novemberi számában közlik) olvasott fel - csakhogy vitairata mintha falra hányt borsó lett volna. Sőt, inkább afféle igyekezetet vettem észre, hogy ezt a Hizsnyait el kell földelni, le kell radírozni, merthogy „a kultúráról, az irodalomról így nem lehet fogalmazni". Ezt különben Görömbei András irodalomtörténész mondta ki. Lényegében hasonlóan reagált a rendezvény egy másik előadója, Fónod Zoltán is, aki egyebek mellett leszögezte: „Véget kellene vetni annak az önpusztító hadakozásnak, mely a berkeinkben lábra kapott. Ideje volna észrevenni, hogy kisebbségi magyar szellemiségünk hovatovább a sivatagba ér. A pártvezérek által folytatott csatározásokon kívül alig van - tisztelet a kevés kivételnek — számottevő szellemi-irodalmi, publicisztikai teljesítmény. A kisebbségekkel szembeni türelmetlenség kellős közepén továbbra is folytatódik az egyik oldalon a ködszurkálás, más vonatkozásban viszont az eseményekkel szembeni közöny. A csehszlovákiai magyar kisébbség napjainkban kiszolgáltatottságának olyan fokára érkezett, amihez csak a szlovák állambeli ignoráns gyakorlat hasonlítható." Nos, Fónod Zoltán utolsó mondatával (és a sivataggal is) teljes mértékben egyet értek, de hogy a vita, amely az irodalmunkról kialakult, önpusztító hadakozás lenne, kétlem, és ha pusztán a fiatal nemzedékre vonatkoztatva tételezi fel, hogy közönyösek a helyzetükkel kapcsolatban, akkor ez túlzás. Persze ki ne örülne annak, ha minél több érdekfeszítő, izgalmas szellemi termék látna napvilágot. Csakhát éppen úgy néz ki, mintha az eddig ünnepelt írók tollából száradna ki a tinta. Mert a fiatalabb írónemzedék igenis dolgozik. Új művészeti lapot indítottak, könyvkiadót létesítettek, és kétségtelenül szellemi erjedésnek lehetünk tanúi. Mindezt Görömbei András nem vette észre. Persze Hizsnyaival kell és lehet is vitatkozni, de tévedésnek tartom, ha valaki azt hiszi, hogy le kell és le lehet seperni a porondról. Meggyőződésem, a legutóbbi Fábry-napok akkor lettek volna sikeresebbek, ha a rendezők meghívják és elérik, hogy jelen legyen Dobos László, a Madách kiadó igazgatója, Szigeti László, a Kalligram kiadó ügyvezető igazgatója, Tőzsér Árpád, az Irodalmi Szemle főszerkesztője, Grendel Lajos, a Kalligram főszerkesztője, továbbá irodalomkritikusaink és lapjaink kulturális, illetve irodalmi rovatainak vezetői, valamint mindazok, akiknek véleményük van és szívügyük a csehszlovákiai magyar irodalom. Újból mondom: sajnálom ezt az elszalasztott lehetőséget. A XXII. Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális napok előadásai közül legtöbb új ismeretet Tóth László alapos kutatómunka eredményeire épített dolgozata adott. Bebizonyította más egyéb mellett, hogy 1945^8 között Szalatnai Rezső és Peéry Rezső például sokkal többet tett, hatékonyabban cselekedett, mint amire Fábry Zoltán képes volt, képes lehetett, de a csehszlovákiai magyar irodalom emlékezetéből velük együtt az irodalom polgári vonulata teljesen kiesett. Különben, ha arra gondolok, hogy azt a Tóth Lászlót, akire - kicsit sarkítottan fogalmazva - tegnapelőtt még tücsköt-bogarat összehordtak, és akit most mégis Fábry-díjjal tüntettek ki, akkor azon sem lepődnék meg, ha holnapután Hizsnyai Zoltánnal is ezt tennék. Egyelőre ugyanis úgy tűnik fel, hogy a Fábry-napokon minden megtörténhet. SZASZÁK GYÖRGY 1992. NOVEMBER 10. r ÉVFORDULÓ A„BOLONDOS ZENÉSZ" Zenei értékekre építő francia darab címe alapján kezdték így emlegetni magát a szerzőt - Florimond Ronger-t (művésznevén Hervé-t). Párizsi kortársai között a gúnyt azzal váltotta ki, hogy betegeket gyűjtött maga köré és zongorajátékával igyekezett kedvezően hatni kedélyükre. Ezt „musicőtherápiának" nevezte, aligha sejtve, hogy hasonló gyógymódnak napjainkban is sok híve lesz a medicinában. Sok mindennel kísérlezett a zenés jeleneteknek és groteszk bohózatoknak ez a nyughatatlan szerzője, aki a városi tömegszórakozás új lehetőségeit kereste. Fiatal zeneszerzőként, főleg a bonapartizmus bukása utáni Franciaország kényelmetlen favorizálásban részesítette. A megelőző időszakkal szembeni mindent elutasítás légkörében megpróbálták őt a korábban körülrajongott Jaques Offenbach riválisává avatni. Persze, igazi konkurrenciáról szó sem lehetett, hisz első világra szóló sikerét már „vetélytársa" halálának évében aratta. Sőt, Offenbachtól kért segítséget - aki készségesen állt rendelkezésére -,. amikor engedélyt kapott egy kis magánszínház megnyitására, s nem győzte egyedül műsorral. Volt karmester és színész is. Első jelentősebb színpadi műve a kétszemélyes Don Quijote et Sancho Pansa, melyben a lovag szerepét is őmaga játszotta. Két operettel avatott igazi világsikert: a Nebánts-virág-gal és a Lili-vei. Sokak számára emlékezetes a Nebántsvirág filmváltozata is, amelyben Fernandel felejthetetlen alakítást nyújtott a kettős életet élő - zárdai orgonista és operettkomponista - Célestin szerepében. Hervé (azaz Florimond Ronger) száz éve hunyt el. (delmár) I

szunk, iszunk, iszogatunk... Ki alkalomadtán, keveset, ki rendszeresen, sokat. A statisztikai adatok szerint Csehszlovákiában egyre nagyobb az alkoholfogyasztás, és egyre több az alkoholista. A jó üzletember meg azt tartja, hogy akkor kell kínálni az árut, ha van rá vevő. így aztán csak úgy roskadoznak az ilyen-olyan márkájú italoktól az élelmiszerüzletek polcai; de ma már szeszesitalt tulajdonképpen mindenütt lehet venni: a zöldségesnél, a cukrászdában, a tejboltban, sőt a piacon is. És az éttermekben is az itallapot sűrűn teleírják, viszont az étlapon alig kínálnak valamit. Múltkoriban meg is kérdeztem az egyik magán étterem tulajdonosát: - Mondja, miért van ez így? - Készségesen meg is magyarázta. - Nézze, az itallal alig van az embernek dolga. Beszerzi, becipeli, kiméri, elmossa a poharakai és kész. Viszont a főzést rengeteg egészségügyi előírás szabályozza: külön kell tárolni a húst, a zöldséget, a más alapanyagokat, a nyersanyagot nem szabad ott mosni, ahol az edényt mosogatják, csak azokat az ételeket szabad a vendégnek kínálni, melyeket előre jóváhagyott az egészségügyi ellenőr éto. Sorolhatnám a végtelenségig, és akkor még nem beszéltem az alapanyagok beszerzési áráról, amihez nekem persze hozzá kell számolnom a többi költséget, villany-, a gázszámlát, az alkalmazottak bérét, a takarítónő bérét meg a magas adót. Hol marad a haszon? Jó, ha egy rántott szeleten keresünk két koronát. Hát akkor nem egyszerűbb és jövedelmezőbb az italmérés? Emlékeznek? 1987-88-ban eltűnt üzleteinkből az orosz vodka. Sokan hiányolták, mert a maga nemében a legjobbnak tartották. Aztán megjelent, ára felkúszott, 85 koronába került. Egy évvel később elárasztotta a piacot. Aki akarta, olcsóbban is megvásárolhatta, hozták a volt Szovjetunió „turistái". Akkor, amikor ott tulajdonképpen szesztilalom volt, amikor Gorbacsov jegyre" és decire mérte a szeszt. És hozták Lengyelországból is, akkor, amikor ott csak nagyon kevés üzletben, nagyon sok zlotyért lehetett hozzájutni a pálinkához. Aztán a bársonyos forradalom után már semmi sem állta útját annak, hogy bárki bárhol, bármikor bármivel üzleteljen. Aki használja az eszét, az gyanút foghatott, hogy míg más szeszes italok ára emelkedett, a vodkáé lejjebb ment, - csupán 65-70 korona lett. 1991-ben már egyre többen kifogásolták ízét, illatát. A vodka eseminőségét. Kiderült, hogy a piacon sokkal több vodka van, mint amenynyit ezek a cégek vettek, továbbadtak. Nyilvánvalóvá lett, hogy többit vagy itthon gyártják, vagy becsempészik az országba. Az is, hogy a rendőrségnek egy maffiát kell lelepleznie... Amikor felkérték Alekszej Patasevet, az orosz konzulátus kereskedelmi osztályának vezetőjét, hogy nyilatkozzék az üggyel kapcsolatosan, az egyértelmű választ adott: mint 43 millió üveg vodka került! Az is, hogy hazánkban többszáz illegális forgalmazó van, és tudatosan teszik, amit tesznek. Amikor afelől faggattuk az üggyel megbízott nyomozókat (akiknek a nevét, érthető okból, mivel a vizsgálat még folyik, nem közölhetjük), hogyan lehetséges az, hogy csak úgy behoznak meg kivisznek ilyen nagy mennyiségű szeszesitalt, amikor előírásaink értelmében már néhány liter után is vámot kell fizetni, az, hogy csak úgy „eltűnik" többezer kamion, az, hogy a kereskedők bátran és nyíltan az utcán árulják a mérget azt a feleletet kaptuk: Prikler László felvétele a bűncselekményre olyan későn derült fény, hogy még egy darabig eltart, amíg felgöngyölítik a maffiát. - De hogy erre sor kerül, az biztos! - mondotta egyikük. Hogy a maffia „munkáját" illusztrálja is, elmondott egy példát. - A közelmúltban Brünnben az ellenőr egy üzlet előtt sztolicsnaja vodkával megrakott kamiont, pillantott meg. Az áru értéke 520 000 korona volt. Kérte a szállítólevelet, de az üzletvezető és a gépkocsivezető azt mondta, hogy az másnap érkezik faxon, akkor majd bemutatják. Az ellenőr lepecsételtette a kamiont, és dolga végeztével elment. Másnapra eltűnt a kamion, a sofőr és az üzletvezető is. Keressük őket, de még nem bukkantuk a nyomukra. Becslések szerint egy üveg előállításának költsége 3,20 korona. Persze, amíg a forgalmazóhoz jut, addigra a kiadások már 30 koronára nőnek (üveg, töltés, címke, szállítás stb.), de a mai árak mellett a tiszta haszon így is 40 korona. Ilyen módszerrel eddig a feketézők hazánk területén milliókra tettek szert. Tudvalevő, hogy ,a szeszes ital .és a dohány árusítása, után , forgalmi adót kell fizetni. Az eddigi, becslések szerint ez. a maffia az államot kétszázmillió dollárral károsította meg! Ami sokkal aggasztóbb, az embe-. rekhez olyan ital jutott, melynek káros hatását egyértelműen bizonyították. És hol a garancia arra, hogy más italok és egyes ételek nem hasonlóképpen készülnek, nem így kerülnek a pultokra, a megannyi kiskereskedőhöz, a piacokra? A

bombaüzlet egyeseknek vagy pénzt, vagy börtönt eredményez, de mit tehet a fogyasztó? Mert míg minden ilyen maffia lebukik, bizony sok termék vevőre talál, és a vásárlónak tulajdonképpen fogalma sincs arról, mit visz haza, mit fogyaszt. Állítólag nálunk nagyon szigorúak az élelmiszergyártás egészségügyi normái. De mire megyünk vele, ha ugyanakkor beengedjük piacunkra az ellenőrizetlen árut? OZORAI KATALIN TÖBB A PIACON A VODKA, MINT A DUNÁBAN A VÍZ BOMBAÜZLET tében azonban a minőséget csak azok tudják megítélni, akik igazán értenek hozzá, mert a vodkának nincs jellegzetes illata és ízé. Éppen ez teszi lehetővé, hogy hamisítsák. Ezzel kalkuláltak azok, akik hamisították. Ez év őszén robbant ki a botrány. Az ellenőrök megállapították, hogy az általuk megvizsgált, 118 üzletben vásárolt vodkának az egyharmada mérgező, az egészségre ártalmas, . sőt halalt okozo anyagokat tartalf maz: dibutií-ftalátot és dioktií-ftalátot. Méréseik eredményét jelentették í a Központi Kriminológiai Intézetnek, • ahol nem sokát tétováztak, felülvizsgálták az állítások igazát. Hinni sem akartak a laboratóriumi eredményeknek: igazolták az ellenőrök tapasztalatait. Mára sok minden kiderült, bár az ügyet még nem göngyölítették fel, nem zárták le. 1989 végéig csupán három belföldi forgalmazó (a Koospol, az Imex és az Unicop) dobhatott a belföldi piacra kizárólag a Szojuzpiodimporttól vásárolt Sztolicsnaja vodkát. 1990-ben a behozatalra engedélyt kért: a Speedy Zlín és a Lukas Lukov cég is. Ezért az ellenőrző szervek munkája - egy bizonyos pontig - egyszerű volt: ellenőrizték az adásvételi szerződéseket, a hazánkba szállított ital mennyiségét és - A csaknem félmillió üveg Sztolicsnaja vodka között egyet sem találtam, amelyet a Szojuzplodimport adott volna el partnereinek. - Ezt hogy állíthatja ilyen bizonyossággal? - kérdezték a vizsgálatot vezetők, az ellenőrök és később az újságírók is. - Nagyon egyszerű. A Szojuzplodimport csak Oroszországban gyártott. ott csomagolt vodkával üzletelhet, Címkéje a nemzetközi előírásoknak megfelelően védett - amiért, nem kevés pénzt kell fizetni -, azok', viszont, amelyeket maguknál forgalmazott üvegeken látni, eltérnek az eredetitől,, egy ügyes grafikus mun

: kái. A vevő észre sem veszi, hogy a címkére rajzolt épület széle kissé más, bizonytalanabb a-vonalvezetés, és hogy a címke bal felső sarkába még egy jel került, aminek az eredetin nyoma sincs. A vizsgálatot folytatók eddig tizenkét ilyen jelet (kis piros madárka a bal felső sarokban) azonosítottak. Egy kivételével valamennyi csehszlovák eredetű. A nyomozók már eljutottak odáig, hogy tudják, az eszenciát Oroszországból csempészik hazánkba, a tiszta szeszt itt égetik, a címkét is itt készítik, az üvegek egy részét pedig Ausztriában; ott is töltik és látják el vignettával. Kiderült, hogy ilyen módon a hazai és külföldi piacra tíz hónap alatt több