Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-10 / 265. szám, kedd

1992. NOVEMBER 10. iÚUSZÓm MOZAIK PARTNEREK EGY MAGYAR DIÁKKAL NAGYSZOMBATBAN Nagyszombatban, magyar szót hallva, a járókelő önkéntelenül is felkapja a fejét. Most vasárnap viszont a városi színház előtti to­longásban, az egyetem beiktatási ünnepségére igyekvők között nem volt nehéz rájönni, hogy kik is beszélhetnek egymás között magyarul. Nem férhetett kétség hozzá, hogy csak az egyetemre bekerült dél-szlovákiai magyar di­ákok szülei, hozzátartozói lehet­nek. így sikerült megismerkedni a szenei Sipeky-házaspárral és lá­nyukkal, Nicollal is szót váltani az ünnepség végén. • Még mindig megilletödöttnek látszik. Milyen érzés volt, hogy eb­ben az egyetem körüli bizonytalan­ságban nyilvánították egyetemi pol­gárrá? -Megvallom, eluralkodott rajtam valamiféle csodálatos belső elégté­tel. Éri ugyanis nem az idén érettsé­giztem. Egyszer már próbálkoztam a pozsonyi egyetemen. Valahogy úgy érzem, a léc túloldalán már minden egyéb akadály leküzdhető. ® Tehát bizakodik. - Igen, egyébként magatartásuk­kal tanáraink is ezt sugallják. Lát­szik, . ahogy az előadásokon és a szemináriumokon szinte óvnak .bennünket a megrázkódtatásoktól és igyekeznek minél közvetlenebb, sőt bensőséges viszonyt teremteni a hallgatókkal. ® Ebbe nyilván belejátszik a kö­zös érdekekből fakadó szolidaritás 'is. - Én már a felvételin is úgy érez­tem, hogy igazi partnerként kezel­nek bennünket. • Tehát nem lehet mindegy a di­ákok számára, hogy a pozsonyi egyetemhez csatolva, amiről most szó van, tulajdonképpen elvesztik mostani tanáraikat. - Ezt ön mondta, mi reményke­dünk, hogy ez nem következik be. • S mit jelent a nagyszombati közeg? - Hát én inkább csak a diákok között mozgok. Jóleső érzés, hogy diáktársaim közül többen is kérdez­getnek, mit jelent nekünk, magya­roknak az egyetemet alapító Páz­mány Péter, akit ők Pázmánnak ej­tenek. Mint magyar középiskolából jött diák, természetes megértést ta­pasztalok. • Kívánom, hogy ebben a szel­lemben érje meg itt a diplomaosztást is. (kiss) AZ EGYÜTTÉLES ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK FELHÍVÁSA Az Együttélés Országos Tanácsa ezúton felhívja a mozgalom támoga­tóit és minden állampolgárt, hogy emberi, állampolgári és kisebbségi jogaik bármineműi sérelme esetén forduljanak a mozgalom parlamenti képviselőihez ezen a címen: Együttélés Központi Iroda, P. O. Box 44, 814 99 Bratislava, vagy a következő telefonszámon: 07/497 877, illetve közvetve a mozgalom járási ügyvivő testületeinek képviselői által. Tegyék mindezt annak érdekében, hogy közös erővel járuljunk hozzá egy demokratikus jogállam kialakításához és megvédéséhez. Ne feledjük: „Haza csak ott van, hol jog is van", s jogainkért magunknak kell szót emelnünk! Český Téšín, 1992. november 7. SZŰNJENEK MEG AZ ÓVODÁK? Mint az összes többi, az oktatási tárca is berendezkedett négy évre. Mint néhány más tárca, mindjárt in­duláskor megkezdte a kádercserét. Mint a többinek, neki is lefaragják jövő évi költségvetéséből a három százalékot. Inkább tény, mint vád. hogy akár a többi minisztériumnak, az oktatásinak is hiányzik - egyelőre - a hosszú távú koncepciója; a meg­újulásról, az új szervezési szempon­tokról, a demokratikus átalakulásról csak ábrándozik, mindenesetre úgy tüntetve föl az átalakítást, mint hol­naptól érvényes rendszabályt. A hol­nap azonban valahogy késik. Sőt. Már tavaly több iskolában előfor­dult, hogy az idei költségvetéséből volt kénytelen kifizetni decemberi számláit, amiből logikusan követke­zik, hogy idén, a szűkebbre szabott lehetőségek folytán a rendes téli fűtés megindítása váltott ki fejtörést, már ami annak az anyagi fedezését illeti. Sőt. A minisztérium a legége­tőbb kiadásainak fedezésére már idén májusban 2,3 milliárd korona kiegészítést kért a pénzügyi tárcától, persze hiába. Pedig igenis többe kerül az áram, a fűtőanyag, a diákét­keztetés, nagyobb kiadásokat köve­tel az ösztöndíjrendszer, a kollégiu­mok üzemeltetése, az állami gondo­zottak ruháztatása. A pedagógusfizetések rendezése annyira tökéletlen, hogy remélhető­en ideiglenesnek mondható. Ámde, ha a tárca ilyen súlyos anyagi hely­zetben találta magát, várható-e ak­kor bárminemű javulás a támogatási rendszerben? A válasz roppant egy­szerű: nem. Legföljebb azzal lehet­ne kiegészíteni: sőt, Sőt, valahol meg kell szorítani a költségvetést, valahol vissza kell fogni a kiadáso­kat. Sőt a képviselők részéről fölme­rült olyan megoldási javaslat is, zár­juk be a bölcsődéket, óvodákat. Folyik a költségvetési vita, az ok­tatási tárcától is azt várják: javasolja csökkentett költségvetési megoldá-­sait. Van néhány őszinte ötletem. Csak azokat írom ide, amelyek akár meg is valósíthatók. Például: vezes­sük be a tandíjkötelezettséget, ne fizessünk a pedagógusoknak bért a nyári szünidőben, legyen ezentúl vizsgadíj, az egyetemi oktatók a hallgatottság arányában kapjanak bért, szüntessék meg a kollégiumi támogatást (esetleg a diák étkezteté­sét ís). Nem kell megijedni, a világon ezekre már van példa. Hogy bor­zasztó? Sőt! Vigasztalásképpen pedig olvas­gassuk Móra Ferenc kisdiákkori él­ményeit gyönyörű irodalmi földolgo­zásban. És a szívünk ujjongani fog, mert annál azért sokkal jobban ál­lunk. Gyerekeinknek nem kell éjjel kenyeret dagasztaniuk, hogy meg­keressék a tandíjra valót. Sőt. B. J. A híres-neves prágai utcá­/"» ban, a Maislován a régi zsidónegyed héber írású óráját kerestem, amelyen a mutatók visszafelé járnak, mint ezt egy­kor Apollinaire is megénekelte, aztán még az utca sarkán Kafka szülőházára is vetettem egy pil­lantást (milyen jól megfér egymás mellett a két nagy igazságkereső emléke: a téren Husz mester szobra, s itt az író mellszobra), aztán a metró alagútjába merül­tem alá... A VÉCÉSNÉNI BELESZÓL Azazhogy nagyon is földi szükségletek vezéreltek a szel­lem világából egyenesen a nyil­vános illemhely ajtajához, ahol két kemény koronáért sikerült a szokásosnál jóval keményebb toalettpapírt kapnom. A papír mi­nőségét nem találván egyenér­tékűnek az árával, szóvá tettem a vécésnéninek, aki tudomá­somra hozta: őmaga ártatlan a kiszolgálás eme botlásában, mivel „ez szlovák papír". Hang­súlya félreérthetetlen volt: ugyan mit is várhat az ember a szlová­koktól, ő aztán ezt igazán tudja. Szétválik a két köztársaság, alkudoznak a politikusok, a világ visszafojtott lélegzettel várja a végkifejletet, történészek ér­velnek a nemzetek önállósága mellett, ugyancsak tudósok mondanak súlyos szavakat a szlovák-cseh egymásrautalt­ságról, nálunk Pozsonyban az egyik irodalmi hetilap a közös állam tradíciói és kívánatos jövő­je mellett érvel, a másik pedig az ellenkezőjét hirdeti, Galileo Gali­leit vagy fél évezred múltán már rehabilitálta a pápa, Husz mes­tert azonban még mindig sújtja a középkori egyház átka, jövőre lesz harminc éve, hogy Liblicé­ben egy tudományos konferenci­án rehabilitálták, újrafelfedezték a prágai német irodalmat, külön Kafkát, nem tudjuk, mi vár ránk, itteni magyarokra holnap, s ak­kor a vécésnéni közbeszól... Kemény - állítja - a szlovák papír, s ez bizony kellemetlen a prágaiak és vendégeik számá­ra. A vécésnéni talán még soha meg nem nézte Kafka mellszob­rát, nyilván közömbösen siklott át pillantása Husz emlékművén, amikor feljön a föld alól, ám biz­tosan tudja, mi az igazság. A vécésnéni, persze, nem hi­báztatható. Manapság profesz­szorok és miniszterek veszek­szenek, füllentenek, hazudoz­nak, mutogatnak egymásra ha­sonlóképpen, ők, akiknek tudni­uk illene a prágai, a pozsonyi meg a többi igazságkeresőről. Ám ők bizony még a föld alatt sem nagyon járnak. Viszont azt ők is tudják, hogy miért kemény a klozetpapír. Tényleg szabad hagynunk, hogy ilyen indulatok sodorjanak el bennünket az idő veszélyes áradatában? Mert ha ezt enged­jük, akkor egy szép napon igaz­ságkeresőkre se lesz szükség, és papiros sem lesz. Se cseh, se szlovák, se puha, se kemény. Bizony. És nemcsak a zsidónegyed órájának mutatói fognak vissza­felé járni. (brogyányi) ERDŐTULAJDONOSOK FIGYELMÉBE MÓDOSÍTÓ JAVASLATOK (Munkatársunktól) - Szlovákia 1 834 765 hektárnyi erdőterületének több mint a felét a restitúciós törvény rendelkezése alapján vissza kell majd szolgáltatni az eredeti tulajdo­nosoknak. A reprivatizációs folya­mat azonban nem zajlik zökkenő­mentesen, állapította meg Jozef Konôpka, a Szlovák Földművelési Minisztérium erdészeti szekciójának igazgatója tegnapi sajtóértekezle­tén, amelyen az erdőterületek tulaj­donviszonyainak tisztázására és a visszaadásuk megkönnyítésére tett törvénymódosító javaslatokat is­mertették. A mezőgazdasági földtu­lajdont rendező 229/91-es törvény­hez kapcsolt, az erdőterületek visz­szaadásával kapcsolatos rendelke­zések ugyanis nehezítik a gyakorlati végrehajtást, amit a tulajdonosok gyakran a törvény érvényesítésének szándékos szabotálásaként minősí­tenek. A minisztérium szakemberei által kidolgozott és november végéig a szlovák kormány elé terjesztendő javaslatcsomag többek között egy­ségesíteni kívánja a reprivatizációs folyamat lépéseit, továbbá a Szlovák Erdőalap létrehozásával, és a tulaj­donviszonyokat érintő törvények és rendelkezések módosításával is számol. Az erdőgazdálkodás haté­konyságának fenntartása érdeké­ben a módosítás az erdőkre is kiter­jesztené a bérleti viszony kialakítá­sát, a Szlovák Erdőalappal, s a gya­korlati lépések megkönnyítésére az erdőterületek „tömeges visszaadá­sát" is javasolja. Ez annyit jelente­ne, hogy a tulajdonosok csoportjá­nak nem külön-külön, hanem együtt mérnék ki az erdő rájuk eső részét. -tszl­RIMASZOMBAT ES AGGTELEK UTÁN NEMZETKÖZI REGIONÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS Mint tudjuk, a regionális együttműködés szálai immár országhatára­inkon túlra is átnyúlnak. Rimaszombatban Kovács László, a városi hivatal elöljárója volt a kezdeményezője annak a szlovák és magyar településeket megmozgató társulás létrehozásának, mely már konkrét lépéseket is tett az együttműködés érdekében. Hogy milyeneket? Ezt már magától, a hivatal vezetőjétől kérdeztem. - A tavalyi rimaszombati találko­zónk még csak a szándéknyilatko­zatok, az ismerkedés, barátkozás szintjén zajlott. Az idén Aggteleken már szakbizottságokban dolgozva, konkrét tervek is születtek. Ezekből azóta több megvalósult. Az aggtele­ki határozatok értelmében például szeptember végén konkrét formába öntöttük a Regionális Szövetség együttműködési elveit és szervezeti kereteit. Ezt a dokumentumot még ebben az évben elfogadják az ön­kormányzatok képviselői. - Nemzetközi regionális szövet­ségről lévén szó, kik mutattak érdek­lődést az együttműködés iránt és mi az, amiben együtt próbálnak majd munkálkodni? - Abból indultunk ki, hogy a regio­nális kapcsolatok építése meilett partneri kapcsolatokat kell létrehozni a szlovák és magyar települések között. A nemrég kidolgozott sza­bályzat kimondja, hogy a szövetség nyitott, így mindazon települések Szlovákiából, Magyarországról, vagy bármely más országból csatla­kozhatnak, amelyek a dokumentum­ban foglalt elveket és feltételeket elfogadják és a kitűzött célok meg­valósítása érdekében hajlandók együttműködni. Hosszú lenne min­den települést felsorolni, ezért in­kább csak jellemezném a szövetség jelenlegi tagságát. A Rimaszombati, Rozsnyói, Losonci és Kassa-vidéki járások képviselőin kívül jelen voltak Vágújhely, Trencsénteplic, Duna­szerdahely és más települések pol­gármesterei is. Magyarországról 16 település nevét kellene felsorolnom, amely érdeklődést tanúsít a kapcso­latok felvétele iránt. Ami pedig az együttműködés területeit illeti, ele­gendő, ha megemlítem a már mega­lakított szakbizottságokat: kulturális, sport, turisztikai, egészségügyi, ok­tatási, környezetvédelmi, szociális, ipari, közbiztonsági, kereskedelmi, közszolgáltatási, közlekedési és te­lekommunikációs bizottságok tevé­kenykednek. Ezen kívül ideiglenes bizottságok felállításával is s; lünk a jövőben - ha erre igény mutatkozik. - Milyen a szövetség szervezeti felépítése, hisz az ön által említett bizottságok összehangolt tevékeny­ségének irányítása nem tűnik egy­szerű feladatnak? - A szövetségnek két székhelye van: Kazincbarcikán és Rimaszom­batban. A szövetség szükség sze­rint, de legalább félévenként ülése­zik, éves munkaprogramját, költség­vetését az elnökség dolgozza ki, s egyúttal a bizottságok munkáját is felügyeli. A közgyűlés három évre választ elnökséget. Aggteleken el­nökségi taggá választották: Jozef Vártát, Vágújhely és Pavel Brndiart, Rimaszombat polgármesterét, Dr. Magyar Leventét, Jászberény és Ivánfi. Jenőt, Kazincbarcika polgár­mesterét, valamint Dr. Gyulay Gábor államtitkárt Miskolcról. A szövetség elnökét még ebben az. évben meg­választjuk. - Beszélgetésünk elején említet­te, hogy egyes területeken már konkrét lépések is történtek. Meg­tudhatnánk ezekről valami köze­lebbit? - Megemlíthetem a rimaszombati és a kazincbarcikai kórházak kap­csolatfelvételét, az igazgatók és egyes szakorvosok már kétszer ta­lálkoztak. Számot adhatok a rima­szombat és a magyarországi heve­sei gimnázium közvetlen kapcsola­táról. De megemlíthetem Trencsén­teplicet és Kazincbarcikát - az ő esetükben is a két kórház kezde­ményezett a legtöbbet, de a kazinc­barcikaiak már a teplici Zenei Napo­kon is részt vettek és kölcsönös üdültetést szervezetek a fiatalok számára. A tornaijai és kazincbarci­kai óvodák is felvették a kapcsolatot, és folytathatnám a sort. Mindez azonban még csak töredéke annak, amit tervezünk. A regionális szövet­ség profilja most van kialakulóban, munkája most van felfutóban. POLGÁRI LÁSZLÓ MAGVAR ASSZONYOK LIGAJA: APRÓ, DE HASZNOS LÉPÉSEK A hét végén Dunaszerdahelyen tartotta első közgyűlését a Magyar Asszonyok Ligája. Laczkóné Erdélyi Margitot, a Liga elnökét a szerve­zet létrehozásának indítékairól, terveiről kérdeztük. - A harmónia, a társadalmi egyensúly megteremtése a nőknek is feladata. Egyetlen csehszlovákiai magyar párt, mozgalom sem vállalta fel az itteni lányok, asszonyok prob­lémáinak megoldását. Ezért tartot­tuk fontosnak a liga megalakítását. Rengeteg gond van, egyre több a szociális probléma. Tudjuk: nem lehetünk csodatevők, de úgy érez­zük, apró lépéseinkkel is hasznosak lehetünk. A karitatív szervezetekkel karöltve segíthetünk a leginkább rá­szorulókon. Az anyáknak, a felesé­geknek pótolhatatlan szerepük van az ifjúság nevelésében. Ezen a té­ren is megpróbálunk hatékony tevé­kenységet kifejteni. Olyan tájékozta­tó szolgálat kiépítésére is gondol­tunk, amely ígérgetések nélkül tárgyszerű útbaigazítást ad a hozzá­fordulóknak. Munkánkat az egyes régiók szerint kívánjuk megszervez­ni, reméljük, sikerül olyan lányok, asszonyok érdeklődését felkelte­nünk, akik többletenergiát éreznek magukban és azt hajlandóak a tár­saik javára fordítani. Vannak, akik­nek szellemi segítségre, lelkierőre, vagy anyagi támogatásra van szük­ségük és bízom benne, akadnak olyan nők, akik mindezzel önzetlenül szolgálnak majd. A világban szinte mindenütt vannak nőmozgalmak, el­térő körülmények között működnek. A mi ligánk apolitikus szervezetként és nem kizárólagos nemzeti alapon kíván eredményesen dolgozni. Min­den érdeklődőt szívesen fogadunk sorainkban. D. T. A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 10257/91 Mayer József, 1917. 3. 4., meghalt, Sárosfa (Moszkva) 10259/91 Mészáros Gáspár, 1908. 9. 7., meghalt, Nagymagyar (Kraszno­ural) 10262/91 Molnár János, 1913. 9. 20., Rozsnyó (Karlovka) 10351/91 Michalec Ján, 1920. 8. 28., Stará Turá (Bezseck) 10352/91 Mizák Ladislav, 1922. 3. 23., meghalt, Ždania (Dombasz) 10353/91 Máté Pál, 1912. 10. 10., meghalt, Hárskút (Szovjetunió) 10631/91 Mőhőly ödön, 1923. 8. 25., meghalt, Alistál (Boriszov) 10711/91 Mihálik Ladislav, 1920. 10. 22., Rozsnyó (Dombasz) 10815/91 Mudroch Pavel, 1923. 2. 20., meghalt, Linz (Grogorszk) 10932/91 Marek Pavel, 1923. 8. 30., Rimaszombat (Krasznolucs) (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents