Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-07 / 263. szám, szombat

1992. NOVEMBER 7. IÚJSZÓM HAZAI KÖRKÉP 4 DBP: KERESSÜK A KÖZŐS MEGOLDÁST ' (Munkatársunktól) - A héten lezajlott politikai párbeszédet nem valaki ellen, hanem a parlamenti kapcsolatteremtés javításáért kezdeményeztük. Célunk a felgyülemlett problémák közös megoldásának a szorgalmazása - mondta Peter Weiss, a Demokratikus Baloldal Pártja elnöke a parlamenti pártokkal a napokban folytatott tárgyalásaik eredményeit összegező tegnapi pozsonyi sajtótájékoztatón. Kifejtette, hogy az eszmecserék hozzájárultak a politikai kultúra emeléséhez, s bizonyították a pártok készségét a politikai párbeszédre. Weiss szerint, parlamenti partnereikkel egyetértettek abban, hogy a válságos belpolitikai helyzetet egyedül demokratikus úton., nem pedig az erős kéz politikájával szabad megoldani. Eredménynek mondta, hogy szakértői együttműködésben és a párbeszéd rendszeresítésében egyeztek meg. Egyetértettek abban, hogy a szlovák köztársasági elnök megválasztását a lehető leghamarabb le kell bonyolítani. Weiss sajnálatát fejezte ki, hogy a Demokrtikus Szlovákiáért Mozgalom a párbeszédre való felkérésre nem reagált. Hozzátette, hogy a kormányzó mozgalomnak nem szabadna féltékenységben szenvednie, mert a DBP számára még nem értek meg a hatalom gyakorlásának feltételei. A DBP elnöke elmondta, hogy a nap folyamán találkozott Vladimír Mečiarral, aki tájékoztatta őt a Szövetségi Gyűlésben kialakult helyzetről, s megyegyeztek: erről a kérdésről még tárgyalni fognak. Weiss a szövetségi honatyák sorsát illetően négy megoldásról beszélt, amelyek közül nézete szerint a legtisztább az új választások kiirása lenne. Pavol Kanis, a párt első alelnöke visszautasította Mečiar vádjait, hogy a DBP hangolta volna sztrájkra a handlovái bányászokat. Rámutatott, hogy a kormány a belpolitikai kérdések megoldásának lázas sietsége miatt megfeledkezett a jelentős gazdasági és szociális problémákról. M. L. KORLÁTOLT SZABADKERESKEDELEM Fából vaskarikának tűnik a fenti cim. Hogyan lehet a szabadkereskedelem korlátolt? Egyszerű a válasz - addig lehet korlátozások nélkül exportálni, amíg az a külvilág számára nem okoz gondokat. A visegrádi hármak a politikai választóvonal megszűnte után komolyan vették a Európai Közösségek jóindulatát, ugrásszerűen megnőtt irányukban a kivitel. Ám rövidesen jött az első „betartás"; a franciák tiltakoztak a megnövekedett húsexport miatt, ami úgymond veszélyeztette a hazai agrártermelőket. Ám legyen, a mezőgazdaságban egyelőre valóban nem lehet tisztán a piaci mechanizmusok alapján cselekedni. Kisvártatva jött az újabb intő jel. A német, belga, francia acélgyárak panaszkodtak kormányaiknál, hogy a csehszlovákok dömpingáron árasztják el acél- és vasárujukkal piacaikat. Még ezt is meg lehet magyarázni, az acélipar válságágazat, védeni kell a hirtelen megrázkódtatásoktól. Nem kellett sokáig várni az újabb neheztelésre. A bajor politikusok a cseh kormányhoz fordultak, miszerint a cseh és morva cementgyárak 2,5 millió tonnáról 1,2 millióra csökkentsék németországi exportjukat, árukat pedig negyven százalékkal emeljék. Különben tiltakozni fognak az Európai Közösségek központjában, Brüsszelben. Lám, lám! Ekkora szakadék tátong a vezető nyugati politikusok szolidaritási nyilatkozatai és a hűvös gazdasági érdekek között. Csakhogy nekünk ez a szakadék a vesztünket okozhatja... (só) ORVOSI KÖTÉLHÚZÁS a dilemmám, hiszen október 9-től .magánúton kellett intéznem fiam kezeltetését. Nem helyben, hanem Érsekújvárott. Pedig a művelet, amit a gyermekorvos megtagadott, nem mondható sem idő-, sem munkaigényesnek. Újabb fordulatot hozott ugyanis az ügyben, hogy a kilencéves kisfiú A süni akkor szúr, ha bántják. És az orvos? (Méry Gábor illusztrációs felvétele) október 11 -én ismét belázasodott és visszatért görcsös hasfájása. Sőt! Megbetegedett a hároméves öccse is. Hétfőn reggel a szülők, mivel nem bíztak a falubeli orvosban, ismét az érsekújvári kórházba szállították a gyerekeket, akiket október 15-éig tartottak a gyermekosztályon, éspedig kikezeletlen, illetve újonnan fellépő szalmonella diagnózissal. - Nem értem, és nem is tudom elfogadni az udvardi gyermekorvos magatartását. Azon gondolkodom, hogy mi a fontosabb: presztízskérdést csinálni az ügyből, vagy gyógyítani? - szegezi a kérdést beszélgetésünk végén a riporternek a mama. A válaszért az orvosi rendelőbe mentem. Dr. Végh Pál gyermekorvos nem fogadott kitörő lelkesedéssel, ami végül is érthető. Ettől függetlenül rákérdeztem. - Miért utasította viszsza a kollégája által ajánlott törlet elvégzését? A doktor úr reakciója meglepett. Ugyanis azonnal közölte: „nem köteles akceptálni a szakorvos véleményét". Szavai alátámasztására az érsekújvári járványügyi intézet levelét mutatta, amelyben az állt: ahhoz, hogy valakit kiírhassanak az iskolába (munkába), nem szükséges a negatív lelet. Magyarázatából kivehettem, nincs meggyőződve arról sem, hogy a sebészeti beavatkozás tényleg indokolt volt. Ezek után kötelezőnek éreztem, hogy meglátogassam az érsekújvári sebészfőorvost is. Dr. Josef Štorek főorvosnak nem volt kedve kommentálni az esetet. Tényként leszögezte, hogy az udvardi gyermekorvos és az érsekújvári kórház orvosai között nincs alá- és fölérendelt viszony. - A szakorvos nem írhatja elő, mit tegyen a kolléga. Csak ajánlhat, kérhet... - mondta, majd hozzáfűzte: - Végh doktort nem ismerem. Azzal viszont egyetértek, hogy a kisfiú szobaorvosa biztos akart lenni a dolgában, ezért ajánlotta a törlet elvégzését. A gyermekorvos ezt elutasította, elvégre megtehette. - Indokolt volt a műtét? - próbálom megtudakolni kerek perec. - Ehhez nem fűznék kommentárt. A kisfiúnak szerencséje volt, jó hogy a helyettesemmel együtt ügyeltünk. Mondjam azt, hogy szakképesítésünk a legmagasabb? Nem újságtéma. Szakmai fórumon mondanék egyet s mást a kollégának. De csak ott. xxx Ennyi a történet. Tulajdonképpen szerencsésen végződött. A Kalinčák-család megoldotta a gyerekek orvosi ellátását. Igaz is, hiszen szabad orvosválasztás van. Ha a fiúk betegek lesznek, a szülők ezentúl Érsekújvárba viszik őket. De mit csináljanak azok, akiknek nincs autójuk? Akik a lázas, beteg gyermeküket nem akarják buszon szállítani? Vagy a körzeti orvos netán arra gondol: mivel a faluban nincs választási lehetőség, úgyis lesz elég páciense a jövőben is? PÉTERFI SZONYA UTÓIRAT: A cikk nyomdakész volt, amikor telefonon jelentkezett egy úr, aki a panaszos megbízottjaként arra utasított, hogy az írást ne közöljük. Sajtóperrel fenyegetett... Azonnal érdeklődtünk a panaszosnál, aki közölte: a riport visszavonásával nem bízott meg senkit. Hát nem érdekes? Vajon ki áll a háttérben?! A KARAVÁN HALAD... BESZÉLGETÉS GRENDEL LAJOSSAL A MAGYAR ÍRÓSZÖVETSÉG KÖZGYŰLÉSÉRŐL Múlt héten tartotta közgyűlését a Magyar írószövetség Budapesten, amelyen szlovákiai magyar írók is részt vettek. Miután egymásnak ellentmondó hírek kaptak szárnyra, amelyek hol érdektelenségről, hol éles ellentétekről szóltak, megkérdeztük Grendel Lajost, mi is történt valójában a pesti Vigadóban, mi újság a magyar írók háza táján. - Sokan úgy tekintettek a közgyűlés elé, hogy nagy vitákat hoz a felszínre, hallani lehetett arról is, hogy egyesek Csurka István kizárását követelik a szövetségből. Rányomta-e a politikai jégzajlás bélyegét a kongresszusra? - Valóban volt olyan törekvés, hogy Csurka Istvánt zárják ki az írószövetségből, KöncZöl Csaba kritikus javasolta is, ám felszólalását fagyos csönd követte. Egyébként a szövetség alapszabályzata kimondja, hogy ilyen ügyben csak az etikai bizottságnak van joga dönteni. Mindazonáltal érezhető Csurka-ellenesség uralkodik az írótáborban. - Lehet, hogy attól tartottak, a kizárás precedenst teremthet? - Valószínűleg ez is közrejátszhatott, ám azt hiszem, inkább érdektelenségről van szó. Az egész közgyűlésre ez volt a jellemző. Jelzés értékűnek tartom, hogy a „nagyágyúk" többsége meg sem jelent, nem volt ott például Mészöly Miklós, Csoóri Sándor, Csurka István, Esterházy Péter, Nádas Péter és többen. - Ezek szerint semmi lényeges nem történt. - Igen. Ami említésre méltó: két javaslat hangzott el, mindkettő az alapszabály módosítását követelte, olyan értelemben, hogy a szövetség váljék érdekvédelmi szervezetté, s szabaduljon meg végre a politikától. Egyiket sem fogadták el. Most az a helyzet, hogy jelenleg elnöke sincs az írószövetségnek, mivel Jókai Anna lemondott, s a két jelölt, Pomogáts Béla és Görgey Gábor többször is lemondott egymás javára. Úgy tűnik, a szövetségnek továbbra is megfelel a régi módi, ennek tudható be talán a csekély érdeklődés is. Délután két-három óra tájban az írók többsége már a büfében ácsorgott, úgy kellett őket „beterelni" a szavazásra. - Szóba került a határokon túli magyar irók rendes tagságának kérdése is? - Igen, ám ebben sem történt semmi változás. Többen azzal érveltek, hogy ez nehéz helyzetbe hozná az erdélyi és a vajdasági magyar tollforgatókat. Mi ugyan állítottuk, hogy a rendes tagság nekünk, szlovákiai íróknak megfelelne, s szlovák részről sincs elvi akadálya a dolognak, sőt, a szlovák írószövetség egyenesen üdvösnek tartaná ezt a megoldást, s ő is szeretné soraiba felvenni a nem Szlovákiában élő szlovák írókat, ám ennek ellenére nem fogadtak be minket. - Marad tehát továbbra is a tiszteletbeli tagság. Egyáltalán, milyen szempontok döntöttek arról, hogy ki lehet tiszteletbeli tagja a Magyar írószövetségnek? - Úgy két éve jött az ötlet Magyarországról. A Csehszlovákiai Magyar írók Társasága levelet kapott, hogy kb. húsz írót javasolhat tiszteletbeli tagnak. Hogy kik azok, a CSMÍT akkori vezetése döntötte el. - Ha jól tudom, nem sok fiatal van közöttük... - Azt hiszem, én vagyok a legfiatalabb. - Maradt tehát minden a régiben? -Attól tartok, ez az érdektelenség tovább bomlasztja majd a szövetséget. Egyébként Magyarországon van már írókamara, írói akadémia, írói szakszervezet, ám az ezekben fennálló tagság nem járt együtt a szövetségből való kilépéssel. Szóval elkezdődött egyfajta tagozódás, s ezután, sajnos, várható, hogy ez felgyorsul. - Azt mondod, sajnos. Miért jó az, ha egyben marad a működőképtelen, túlpolitizált szervezet? - Egyetlen okból: ha sikerült volna megreformálni, védeni tudná az írók érdekeit. Ha polarizálódik, szétforgácsolódik, gyöngül az érdekképviselet. - Esett szó a könyvterjesztésről is? -Alig-alig. Hiszen a terjesztés Gsődtömegét sem a szövetség, de úgy tűnik, egyenlőre más sem képes megoldani. (kövesdi) FENYEGETIK AZ ELNÖKJELÖLTET Tucatszámra kapja a fenyegető leveleket és telefonokat Štefan Kvietik, a Szlovák Nemzeti Párt parlamenti képviselője, miután kiderült: neve ott szerepel a 10 szlovák elnökjelölté között. Ezt maga az érintett panaszolta el Ivan Gašparovičnak, az SZK Nemzeti Tanácsa elnökének, akit egyben azzal is megvádolt, hogy a saját jelöltetését titkolja... Kettőjük beszélgetése egyébként a parlament tanácstermében véletlenül bekapcsolva felejtett mikrofonoknak köszönhetően került nyilvánosságra. A jelöltek listáján különben a már ismert neveken (Mečiar, Prokeš, Čič) ott szerepel Milan Ferkóé, Roman Kaliskýé és Ján Klepáčé is. AHOGY ÉN LÁTOM HÁROM LENIN-REND Amikor 1964 szeptemberének végén a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségnek a Világifjúsági Fórumra induló küldöttségét búcsúztatták a Malinovszki-úti YMCA-épület mozitermében, az ünnepély hivatalos részének lebonyolítása után a ČSM sajtóosztályának vezetője megkérte a Moszkvába induló újságírókat, maradnának még a teremben egy negyedórára. Ottmaradtunk, voltunk valami húszan, és meghallgattuk intelmeit. Arra kért bennünket, egyikünk se rúgjon be túlságosan. Továbbá: az elvtársnök sem hivatalos fogadáson, sem máshol ne viseljenek nadrágot. Továbbá: asztalhoz ülvén ne rakjuk keresztbe a lábunkat, mert az rossz vért szül Moszkvában. Továbbá: ha csak lehet, a szocialista Csehszlovákia jóhírét őrzendő ne létesítsünk szexuális kapcsolatot (kiselőadást tartott az ázsiai, afrikai és latin-amerikai nemi betegségek gyógyíthatatlanságáról). Már befejezte előadását, már távozófélben voltunk, amikor még eszébe jutott valami: - Elvtársak, türtőztessétek magatokat, né mondjatok viccet. És ha már viccet mondtok, az ne legyen politikai vicc. Hanem mondjuk Mórickavicc legyen. Vagy valami más. Akármiről szólhat, csak politikai ne legyen. Ha pedig egy szovjet állampolgár fehér asztalnál vagy máshol politikai viccet mond, tegyetek úgy, mintha nem értenétek. Ha bármennyire jó is a vicc, ne röhögjetek rajta... Talán két napig tartott az út. Végigcsasztuskáztuk a Pozsony-Moszkva távot, és - nagyon illedelmesek voltunk. A Világifjúsági Fórum megnyitóját Nyikita Szergejevics Hruscsov is megtisztelte jelenlétével. A Kreml kongresszusi termében megjelentek a kazahsztáni szűzföldek gabonatermelői, ott voltak a leghíresebb ifjú kukoricanemesítők, majd a kamcsatkai atomjégtörő matróza is elmondotta beszédét. Végül egy 1917-es veterán lépett a szónoki emelvényre. „Három Lenin-rendje van" - közölte velünk a műsorvezető. Rimma Voloszova, a Lomonoszov Egyetem másodéves történelemszakos hallgatója ült mellettem, és halkan elkuncogta magát. Még csak egy napja ismertem. Egészen addig egyetlen tilalmat sem szegtem meg, amit az YMCA-moziban a lelkünkre kötöttek. Nem tudtam mire vélni a kuncogását. Másnap hajnalban a szállodai ágyban heverve szellemes akartam lenni, és megkérdeztem Rimmát: Nem vagy te ázsiai? Vagy afrikai? Netán latin-amerikai? Úgy nézett rám, ahogy csak Rimma Voloszova tudott nézni. Kíváncsian is, komszomolka-módra is egy kicsit, úgy is, ahogy a 19. századi francia regények alapján az orosz diáklány tekintetét elképzeltem. - Tudod miért nevettem tegnap, amikor az az öreg bolsevik beszélt? Egy vaskos politikai vicc jutott az eszembe. Ivan Ivanovics Ivanovról, az Aurora matrózáról... -Te jó ég, Moszkvában vagyok, és politikai viccel traktál egy komszomolka...! Halljam a politikai viccet! - Ivan Ivanovics Ivanov 1917 decemberének elején vörös matrózként örségben állt a Kremlben. Egyszer csak meglátja, hogy Lenin ott sétál el tőle néhány lépésnyire. I. I. I. odalép hozzá, karját ölelésre tárja, mondván: Lenin elvtárs! Mire a forradalom vezére: Menj az ördögbe! I. I. I. gondolta, hogy Lenin a forradalom irányításának bokros teendőin gondolkodik, így nem sértődött meg. Másnap ismét ott állt a strázsán, és pontosan ugyanaz ismétlődött meg, ami előző nap megtörtént. Sőt, harmadik napon is... Már reménykedni kezdtem, hogy nem politikai vicc lesz ez, hanem favicc. Rimma így folytatta: - Ivan Ivanovics Ivanov a Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvenedik évfordulóján három Lenin-rendet kapott. Mert háromszor beszélt Leninnel. Most, huszonnyolc évvel a Rimma Voloszovval való feledhetetlen találkozásom után eltűnődöm rajta, milyen tanulságokat lehetne e történetből levonni. Úgy tűnik, az égvilágon semmilyet. Legfeljebb annyit, hogy bizonyára jobban végződött volna az 1917-es nagy kísérlet, ha a szocialista emberek nemcsak ágyban, két numera között mertek volna politikai viccet mesélni. Talán nem tartott volna hetven esztendeig, amíg rájöttünk, hogy: nem megy. TÓTH MIHÁLY