Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-06 / 262. szám, péntek
HÍREK-VÉLEMÉNYEK IÚJSZÓM 1992. NOVEMBER 6. HAJSZÁLON MÚLOTT MAJOR VERESÉGE A BRIT ELLENZÉK LESZAVAZZA MAASTRICHTOT Már ősszel gondoskodjék a termékeny nyárról! Környezetbarát (varia ) üvegház: (VARIA ) spol. s r. o. tel.: 0708/923 98 930 39 Zlaté Klasy 924 80 fax: 0708/922 83 922 11 VK-207 B eszlan észak-oszét városban szerdán az orosz alelnök és az Ingus Köztársaság képviselői megállapodást írtak alá az oszétek és az ingusok közti harcok azonnali befejezéséről. A tegnapi jelentések szerint azonban a tűzszüneti megállapodást nem tartják be. Vlagyikaukazban továbbra is feszült a helyzet, ingusok csoportjai többször is beha-toltak a városközpontba és polgári személyek ellen intéztek támadásokat. N ew York-i jelentések szerint az ENSZ szerdán közölte, hogy az angolai UNITA szervezet képviselői elraboltak 20 brazil és 50 orosz állampolgárt. Ezek a személyek Észak-Angolában a Capanda gát építésén dolgoztak. A világszervezet szóvivője ezzel összefüggésben közölte, hogy vizsgálják a hír hitelességét. Közelebbi részletekről nem tájékoztatott. D usanbeba érkezett tegnap az ENSZ küldöttsége, valamint több nemzetközi humanitárius szervezet képviselője, hogy a helyszínen ismerkedjenek meg a Tádzsikisztánban kialakult polgárháborús helyzettel. Ugyancsak Tádzsikisztánban tartózkodik Andrej Kozirev orosz külügyminiszter is, aki a kazah, tádzsik, kirgiz és üzbég elnökkel folytatott szerdai tanácskozása után kijelentette: felszólított egy koalíciós kormány létrehozására, amely véget vethetne a vérontásnak Tádzsikisztánban. L ondonból érkezett a hír, miszerint az északnyugat-angliai Northwichben tegnap reggel tűz ütött ki az ICI brit társaság vegyi üzemében és mérgező gázfelhő keletkezett a város fölött. A hatóságok fontolóra vették a lakosság evakuálását - tájékoztatott a helyi rendőrség. A brit ellenzék nyilvánvalóan végérvényesen szembefordult a maastrichti szerződéssel és a harmadik olvasás során is kész az alsóházban újra a szöveg ellen szavazni - jelentette ki tegnap Jack Cunningham, az árnyékkormány külügyminisztere. Bejelentésével csak tovább növelte a bizonytalanságot a maastrichti szerződés ratifikációs folyamatában, amelynek megvitatását decemberben kezdi meg a parlament. Tegnapra virradó éjszaka John Major kormánya hajszál híján megbukott, amikor a ratifikációs eljárás megkezdésére felszólító javaslatról szavaztak. Csak 319-en támogatták az indítványt, míg 316-an ellenezték. A kormányjavaslat ellen szavaztak az ellenzéki labouristák, az északír unionisták, a skót és a walesi nacionalisták, sőt a kormányzó Konzervatív Párt több mint 20 „lázadója" is. Majort a 19 liberális demokrata támogatása mentette meg. A szavazás után a már idézett Jack Cunningham kijelentette: a Munkáspárt nem szavazhat a megállapodás mellett, amely nem tartalmaz 48 órás munkahetet biztosító szociális chartát. Ez a bejelentés fordulatot jelent az ellenzék taktikájában, hiszen a szerződést eddig egészében véve támogatta. Nyilvánvaló, hogy a ratifikálás elutasításával bizalmi szavazást akar majd kikényszeríteni a parlamentben. CSOSZICS Á HORVÁTOKÁT VÁDOLJA (Folytatás az 1. oldalról) vát erök két fegyveres provokációjáról is beszámolt a jugoszlávokkal szemben. Az ENSZ-főtitkárt felszólította, vesse latba tekintélyét a hasonló akciók megakadályozása érdekében. Csoszics nyilvánvalóan ezzel a levéllel igyekszik elhallgattatni a Milosevics szerb elnök és Seseij csetnik vajda körül tömörülő szélsőséges nacionalistákat. Törekvései egyelőre eredménytelenek, hiszen a belgrádi televízió, amely Milosevics szócsöve, szerda este újra keményen bírálta Panics szövetségi kormányfőt, akinek Csoszics legfőbb szövetségese. A hétfői, illetve a keddi bizalmi szavazásokra utalva a tévé kommentátora szerint a kormány ugyan nem bukott meg, de a szövetségi parlament negyedének támogatását sem élvezi, tehát nem lehet legitimitásáról beszélni a decemberi választásokig. A sorozatos támadásoknak kitett Panics tegnap Brüsszelbe utazott, hogy az Európai Közösségek vezetőivel a válság megoldásáról, a Szerbiával és Crna Gorával szembeni szankciók feloldásának lehetőségeiről tárgyaljon. BILL CLINTON AZ ÁTMENETI IDŐSZAKRÓL BIZTOSÍTOTT ÁZ AMERIKÁI KÜLPOLITIKA FOLYAMATOSSÁGA Bili Clinton, a keddi elnökválasztás győztese szerda délután Arkansas államban, Little Rockban első nyilvános beszédében arról biztosította az Egyesült Államok szövetségeseit és ellenségeit is, hogy až átmeneti időszakban, január 20-ig, beiktatása napjáig George Bush, az. Egyesült Államok elnöke, és biztosított a külpolitika folyamatossága. Clinton szerint a legnagyobb hiba, amit az USA ellenségei elkövethetnek, az, ha arra a meggyőződésre jutnak, hogy az Egyesült Államok bizonytalan. Kijelentette: az ország külpolitikai irányvonalának folytatása érdekében együtt fog működni Bushsal, ez az ország érdeke. Konkrétan megemlítette a közel-keleti béketárgyalások folytatásat, a START ll-ről szóló megbeszélések részleteinek tisztázását, Oroszországban az új demokrácia támogatását, a délszláv konfliktus megoldását éš az éhező Szomália megsegítését. Clinton a továbbiakban az Egyesült Államok gazdasági erejének újrateremtéséről, a gazdaság megújításáról beszélt. A stabilitás és a gazdasági növekedés elősegítésére szólította fel a pénzügyi köröket, valamint a piaci mechanizmus megszilárdítására. Végezetül felszólította az amerikaiakat, vegyenek részt annak a műnek a megvalósításában, amelyre mint elnök, mandátumot kapott. MINDEN MEGVÁLTOZOTT Thomas Klestil nem ünnepelhette meg úgy igazán, nyugalomban hatvanadik születésnapját. Nem lazíthat még ilyen ünnepnapokon sem, ha egyszer elvállalta az úgymond, döntőbírói szerepet az osztrák politikai életben. Szerdán Ausztria égető problémájáról, a hónapok óta vitatott menekültkérdésről tárgyalt Jörg Haider szabadságpárti vezetővel, aki arra próbálta rávenni öt, hogy egyezzen bele a parlamenti pártok és az egyház képviselőinek részvételével megrendezendő egyfajta kerekasztal-tárgyalásokba, amelyen döntenének a lakosság félelmét egyre növelő menekültáradat végső megfékezéséről. Klestilnek nem tetszik az ötlet, mint ahogy nem támogatja a népszavazási javaslatot sem - számára a lakosság körében puhatolódzó ankét lenne az elfogadható előzetes megoldás. Érdekes módon haider visszalépett, egyszerűen tudomásul vette az államfő állásfoglalását. Pedig nem szokása a meghátrálás. Ám Klestilnek tekintélye van. Még fél éve sincs, hogy az új államfő beköltözött a Hofburgba, s Ausztriában minden megváltozott. Véget ért az izoláció, s a kizárólag hazai „pályán" gyakorolt reprezentáció időszaka. Klestil, a vérbeli diplomata, akiről már a választási kampány során sokan tudni vélték, hogy „jól fest" majd Ausztria kirakatában, szakított a kényszerű waldheimi hagyományokkal: aktív politikát folytat. Külföldi látogatásaival Ausztria tekintélyét kívánja növelni a nemzetközi közösség előtt. Útjai eddig sikeresnek is bizonyultak. Tagadhatatlanul optimista, mind nyugat-európai, mind pedig közép-keleteurópai politikájában. Egyértelműen az európai egyesítés szorgalmazója, arra törekszik, hogy Ausztria mihamarabb csatlakozhasson az Európai Közösségekhez. Véleménye szerint - melyet hivatalba lépésének századik napja alkalmából megtartott sajtóértekezletén ismertetett - az 1993-as év lesz a tárgyalások, a formálódó európai unióval esetleg ôsszeegýeztethetô osztrák semlegességgel kapcsolatos problémák megvitatásának az időszaka, majd 1994-ben sor kerülhet a részletkérdések tisztázására, s az EKtagságról megtartandó népszavazásra. Szükségszerűnek tartja az európai integrációs folyamatot, amelyben Ausztriának mindenképpen részt kell vennie.! Ami a közép-európai államokat illeti, Klestil érzi a labilitást, de meggyőződése, hogy a visegrádi hármak, s remélhetőleg a majdani négyek is a kölcsönös együttműködés útján haladnak tovább Európa felé. Jóhiszemű, s megint csak optimista, mert úgy gondolja, hogy a volt szocialista országokban a nemzetiségek közötti ellentéteket a dél-tiroli minta alapján simán meg lehet oldani. Szép ábránd - ha valóra válna! Ausztriában bizony nem mindenki örül Klestil politikai aktivitásának. Noha a felszínen semmi sem látszik, a kormányzó szociáldemokraták berkeiben sokan ferde szemmel, féltékenykedve nézik az eddig megszokott elnöki hatáskör „túllépését". Nem csoda, hiszen Waldheim korszaka. Vranitzky kancellárnak adott lehetőséget a külföldi és, természetesen, a hazai szerepvállalásra. Ennek most vége, a főszerepet a céltudatos államfő vette át. (urbán)