Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-06 / 262. szám, péntek

HÍREK-VÉLEMÉNYEK IÚJSZÓM 1992. NOVEMBER 6. HAJSZÁLON MÚLOTT MAJOR VERESÉGE A BRIT ELLENZÉK LESZAVAZZA MAASTRICHTOT Már ősszel gondoskodjék a termékeny nyárról! Környezetbarát (varia ) üvegház: (VARIA ) spol. s r. o. tel.: 0708/923 98 930 39 Zlaté Klasy 924 80 fax: 0708/922 83 922 11 VK-207 B eszlan észak-oszét városban szerdán az orosz alelnök és az Ingus Köztársaság képviselői meg­állapodást írtak alá az oszétek és az ingusok közti harcok azonnali befe­jezéséről. A tegnapi jelentések sze­rint azonban a tűzszüneti megálla­podást nem tartják be. Vlagyikau­kazban továbbra is feszült a helyzet, ingusok csoportjai többször is beha-­toltak a városközpontba és polgári személyek ellen intéztek támadá­sokat. N ew York-i jelentések szerint az ENSZ szerdán közölte, hogy az angolai UNITA szervezet képviselői elraboltak 20 brazil és 50 orosz állampolgárt. Ezek a személyek Észak-Angolában a Capanda gát építésén dolgoztak. A világszerve­zet szóvivője ezzel összefüggésben közölte, hogy vizsgálják a hír hite­lességét. Közelebbi részletekről nem tájékoztatott. D usanbeba érkezett tegnap az ENSZ küldöttsége, valamint több nemzetközi humanitárius szer­vezet képviselője, hogy a helyszínen ismerkedjenek meg a Tádzsikisz­tánban kialakult polgárháborús hely­zettel. Ugyancsak Tádzsikisztánban tartózkodik Andrej Kozirev orosz külügyminiszter is, aki a kazah, tá­dzsik, kirgiz és üzbég elnökkel folyta­tott szerdai tanácskozása után kije­lentette: felszólított egy koalíciós kormány létrehozására, amely véget vethetne a vérontásnak Tádzsikisz­tánban. L ondonból érkezett a hír, misze­rint az északnyugat-angliai Northwichben tegnap reggel tűz ütött ki az ICI brit társaság vegyi üzemében és mérgező gázfelhő ke­letkezett a város fölött. A hatóságok fontolóra vették a lakosság evakuá­lását - tájékoztatott a helyi rend­őrség. A brit ellenzék nyilvánvalóan vég­érvényesen szembefordult a ma­astrichti szerződéssel és a harmadik olvasás során is kész az alsóházban újra a szöveg ellen szavazni - jelen­tette ki tegnap Jack Cunningham, az árnyékkormány külügyminiszte­re. Bejelentésével csak tovább nö­velte a bizonytalanságot a maast­richti szerződés ratifikációs folyama­tában, amelynek megvitatását de­cemberben kezdi meg a parlament. Tegnapra virradó éjszaka John Major kormánya hajszál híján meg­bukott, amikor a ratifikációs eljárás megkezdésére felszólító javaslatról szavaztak. Csak 319-en támogatták az indítványt, míg 316-an ellenez­ték. A kormányjavaslat ellen szavaz­tak az ellenzéki labouristák, az északír unionisták, a skót és a wale­si nacionalisták, sőt a kormányzó Konzervatív Párt több mint 20 „láza­dója" is. Majort a 19 liberális demok­rata támogatása mentette meg. A szavazás után a már idézett Jack Cunningham kijelentette: a Munkás­párt nem szavazhat a megállapodás mellett, amely nem tartalmaz 48 órás munkahetet biztosító szociális chartát. Ez a bejelentés fordulatot jelent az ellenzék taktikájában, hi­szen a szerződést eddig egészében véve támogatta. Nyilvánvaló, hogy a ratifikálás elutasításával bizalmi szavazást akar majd kikényszeríteni a parlamentben. CSOSZICS Á HORVÁTOKÁT VÁDOLJA (Folytatás az 1. oldalról) vát erök két fegyveres provokációjá­ról is beszámolt a jugoszlávokkal szemben. Az ENSZ-főtitkárt felszólí­totta, vesse latba tekintélyét a ha­sonló akciók megakadályozása ér­dekében. Csoszics nyilvánvalóan ezzel a levéllel igyekszik elhallgattatni a Milosevics szerb elnök és Seseij csetnik vajda körül tömörülő szélső­séges nacionalistákat. Törekvései egyelőre eredménytelenek, hiszen a belgrádi televízió, amely Milose­vics szócsöve, szerda este újra ke­ményen bírálta Panics szövetségi kormányfőt, akinek Csoszics leg­főbb szövetségese. A hétfői, illetve a keddi bizalmi szavazásokra utalva a tévé kommentátora szerint a kor­mány ugyan nem bukott meg, de a szövetségi parlament negyedének támogatását sem élvezi, tehát nem lehet legitimitásáról beszélni a de­cemberi választásokig. A sorozatos támadásoknak kitett Panics tegnap Brüsszelbe utazott, hogy az Európai Közösségek veze­tőivel a válság megoldásáról, a Szerbiával és Crna Gorával szem­beni szankciók feloldásának lehető­ségeiről tárgyaljon. BILL CLINTON AZ ÁTMENETI IDŐSZAKRÓL BIZTOSÍTOTT ÁZ AMERIKÁI KÜLPOLITIKA FOLYAMATOSSÁGA Bili Clinton, a keddi elnökválasz­tás győztese szerda délután Arkan­sas államban, Little Rockban első nyilvános beszédében arról biztosí­totta az Egyesült Államok szövetsé­geseit és ellenségeit is, hogy až átmeneti időszakban, január 20-ig, beiktatása napjáig George Bush, az. Egyesült Államok elnöke, és biztosí­tott a külpolitika folyamatossága. Clinton szerint a legnagyobb hiba, amit az USA ellenségei elkövethet­nek, az, ha arra a meggyőződésre jutnak, hogy az Egyesült Államok bizonytalan. Kijelentette: az ország külpolitikai irányvonalának folytatá­sa érdekében együtt fog működni Bushsal, ez az ország érdeke. Konkrétan megemlítette a közel-ke­leti béketárgyalások folytatásat, a START ll-ről szóló megbeszélé­sek részleteinek tisztázását, Orosz­országban az új demokrácia támo­gatását, a délszláv konfliktus megol­dását éš az éhező Szomália megse­gítését. Clinton a továbbiakban az Egye­sült Államok gazdasági erejének új­rateremtéséről, a gazdaság megújí­tásáról beszélt. A stabilitás és a gaz­dasági növekedés elősegítésére szólította fel a pénzügyi köröket, valamint a piaci mechanizmus meg­szilárdítására. Végezetül felszólítot­ta az amerikaiakat, vegyenek részt annak a műnek a megvalósításá­ban, amelyre mint elnök, mandátu­mot kapott. MINDEN MEGVÁLTOZOTT Thomas Klestil nem ünnepelhette meg úgy igazán, nyugalomban hatva­nadik születésnapját. Nem lazíthat még ilyen ünnepnapokon sem, ha egyszer elvállalta az úgymond, döntőbírói szerepet az osztrák politikai életben. Szerdán Ausztria égető problémájáról, a hónapok óta vitatott menekültkérdésről tárgyalt Jörg Haider szabadságpárti vezetővel, aki arra próbálta rávenni öt, hogy egyezzen bele a parlamenti pártok és az egyház képviselőinek részvételével megrendezendő egyfajta kerekasztal-tárgyalá­sokba, amelyen döntenének a lakosság félelmét egyre növelő menekültára­dat végső megfékezéséről. Klestilnek nem tetszik az ötlet, mint ahogy nem támogatja a népszavazási javaslatot sem - számára a lakosság körében puhatolódzó ankét lenne az elfogadható előzetes megoldás. Érdekes módon haider visszalépett, egyszerűen tudomásul vette az államfő állásfoglalását. Pedig nem szokása a meghátrálás. Ám Klestilnek tekintélye van. Még fél éve sincs, hogy az új államfő beköltözött a Hofburgba, s Ausztriá­ban minden megváltozott. Véget ért az izoláció, s a kizárólag hazai „pályán" gyakorolt reprezentáció időszaka. Klestil, a vérbeli diplomata, akiről már a választási kampány során sokan tudni vélték, hogy „jól fest" majd Ausztria kirakatában, szakított a kényszerű waldheimi hagyományokkal: aktív politikát folytat. Külföldi látogatásaival Ausztria tekintélyét kívánja növelni a nemzet­közi közösség előtt. Útjai eddig sikeresnek is bizonyultak. Tagadhatatlanul optimista, mind nyugat-európai, mind pedig közép-kelet­európai politikájában. Egyértelműen az európai egyesítés szorgalmazója, arra törekszik, hogy Ausztria mihamarabb csatlakozhasson az Európai Közösségekhez. Véleménye szerint - melyet hivatalba lépésének századik napja alkalmából megtartott sajtóértekezletén ismertetett - az 1993-as év lesz a tárgyalások, a formálódó európai unióval esetleg ôsszeegýeztethetô osztrák semlegességgel kapcsolatos problémák megvitatásának az idő­szaka, majd 1994-ben sor kerülhet a részletkérdések tisztázására, s az EK­tagságról megtartandó népszavazásra. Szükségszerűnek tartja az európai integrációs folyamatot, amelyben Ausztriának mindenképpen részt kell vennie.! Ami a közép-európai államokat illeti, Klestil érzi a labilitást, de meggyőző­dése, hogy a visegrádi hármak, s remélhetőleg a majdani négyek is a kölcsönös együttműködés útján haladnak tovább Európa felé. Jóhiszemű, s megint csak optimista, mert úgy gondolja, hogy a volt szocialista országok­ban a nemzetiségek közötti ellentéteket a dél-tiroli minta alapján simán meg lehet oldani. Szép ábránd - ha valóra válna! Ausztriában bizony nem mindenki örül Klestil politikai aktivitásának. Noha a felszínen semmi sem látszik, a kormányzó szociáldemokraták berkeiben sokan ferde szemmel, féltékenykedve nézik az eddig megszokott elnöki hatáskör „túllépését". Nem csoda, hiszen Waldheim korszaka. Vranitzky kancellárnak adott lehetőséget a külföldi és, természetesen, a hazai szerep­vállalásra. Ennek most vége, a főszerepet a céltudatos államfő vette át. (urbán)

Next

/
Thumbnails
Contents