Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-28 / 281. szám, szombat

1992. NOVEMBER 28. .( U SZÓM MOZAIK SENKI SEM ILLETÉKES A napokban már beszámoltunk arról; hogy Kassán mennyivel emel­kedik a viteldíj a városi tömegközle­kedésben. Pozsonyban is azt rebes­getik, hogy az új évtől drágábban utazunk. Hírt szerettem volna adni arról, milyen mértékű áremelésre számíthatunk. Az információ-vadá­szatot természetesen a magisztrátu­son kezdtem. A sajtótitkár nem volt jelen, de ajánlották: a közlekedésért is felelős polgármester-helyetteshez forduljak. Az ő titkárnője újabb két telefonszámmal szolgált. Tovább tárcsáztam. A kör bezárult: tudomá­somra adták, csupán a sajtótitkár tárgyalhat az újságírókkal. A magisztrátus tehát bevehetet­lennek bizonyult. Sebaj, gondoltam, hisz a közlekedési vállalat illetéke­seinek is tudniuk kell, mennyiért szállítják az utasokat januártól. Az igazgatóságon tovább labdáztak ve­lem, majd nagyon udvariasan ta­náccsal szolgáltak: a kérdést a vá­rosházán tegyem fel. Választ tehát nem kaptam, pedig 'nem csak én vagyok kíváncsi... D. T. KÖZLEMÉNYEK Tájékoztatjuk választóinkat, tag­jainkat és az érdeklődőket, hogy *a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, az Együttélés, valamint a Csemadok helyi szervezete 1992. november 29-én, vasárnap délután 16 órai kezdettel az ógyallai művelö­. dési házban nagygyűlést tart, ame­lyen Bugár Béla, Duka Zólyomi Arpád és Bartakovics István parla­menti képviselők, illetve Dolník Er­zsébet, az Együttélés főtitkára elő­adást tart időszerű belpolitikai kér­désekről. Mindenkit szeretettel várnak. A pozsonyi Bánki Donát Klub sze­retettel meghív minden érdeklődőt 1992. november 30-án 19.30 órai kezdettel Az ÖKOLÓGIA, POLITI­KA, ERKÖLCS kapcsolatai című előadására. Előadó Bartha István svédországi egyetemi tanár. Az előadásokon közreműködik Er­dős Irma marosvásárhelyi szí­nésznő. Helyszín: a Csemadok-székház nagyterme. ADVENTI KRISZTUS-VÁRÁSUNK Az advent a latin adventus szónak a magyarosított alakja. Jelentése: közeledés, eljövetel. Advent a Krisztus-várás idősza­ka. Az őskeresztények is várták az Úr Krisztus visszajövetelét. Ez volt a „parouszia" remény­sége. Az i. u. I. századbeli görög nyelvben ez a szó valakinek vagy valaminek a jelenlétét, illet­ve a megérkezését jelentette. Gyakran használták ezt a kifeje­zést a császár, a király, a hely­tartó vagy valamiféle híres sze­mélyiség „megérkezésének" a kifejezésére. Az ilyen látogatá­sokat mindig nagy előkészületek előzték meg. Az ókori történé­szek feljegyezték, hogy Ptole­maiosz Szótér látogatása alkal­mával Kerkeosziriszban 80 mé­rő kukoricát gyűjtöttek össze, és pótadót vetettek ki, hogy az ural­kodónak arany koronát nyújt­hassanak át ajándékba. A király eljövetelére tehát mindennek készen kellett lennie. Az sem volt ritka szokás, hogy a császár látogatása, érkezése (adventus) után új időszámítás kezdődött. Egy másik szokás szerint az uralkodó, a király érkezése em­lékére új pénzt is verettek. Használták még ezt a szót egy tartománynak egy hadvezér által való meghódítására is. Eb­ben az értelemben alkalmazták Ázsiának Mithridates általi elfog­lalására. És ilyenkor a szó egy új, győzelmes hatalom megjele­nését írja le. Végül használták a kifejezést egy istennek a láto­gatására is. Amikor meglátoga­tott az istenség egy szenvedő embert Aesculapius templomá­ban, és meggyógyította őt. Az egyik nagy bibliatudós szerint az advent szó éppen azt fejezi ki, ami a Zakariás 9:9-ben és a Máté 21:5-ben olvasható: „íme királyod jön hozzád!" A keresztény az az ember, aki Urát, Királyát várja. Az újszövetségben volt a szó­nak egy olyan különleges jelen­tése is, amivel a környező világ­ban nem találkoztunk. Jó né­hány helyen „Krisztus visszajö­vetelére" vonatkozik. Pál arra inti a híveket, hogy feddhetetle­nül őrizzék meg magukat" a szent életben a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor a mi Urunk, Jézus Krisztus eljön..." (I. Thess. 3:13). Az embernek elő kell készítenie magát erre az érkezésre, de ez csak úgy lehet­séges, ha maga a békesség Istene szentel meg minket. Az Úr eljövetelének a várása a ke­resztény ember türelmének az alapja: „Legyetek türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van". (Jakab 5:8). Eljön az a nap, amikor a Királyok Királyának a megérkezésével megvalósul a Földön a teljes igazság. A ke­resztények vágyakoznak ez után, de imádkoznak is érte. Hitvalló eleink Krisztus négy Prikler László felvétele eljöveteléről beszéltek. Bod Péter például ezt írja: „A Krisz­tusnak négy Adventusa vagyon: 1. midőn a testben megjelent (adventus carnia), 2. midőn a szívbe beszáll, és az embert megtéríti (adventus mentis), 3. midőn halála óráján elmégyen az emberhez (adventus mortis), 4. midőn eljön az utolsó ítéletre (adventus maiestatis)." Az első megtörtént. A második felől re­ménységünk van. A harmadik akkor lesz, ha utolsót dobban a szívünk. A negyedikről azt ígé­ri: „Bizony, hamar eljövök." És a várakozó hívek kórusa ráfelelt: „Bizony, jövel Uram Jézus!" (Jel. 22:2; -21). Az advent mindig kétirányú mozgás: az Úr Krisztus közele­dése felénk a láthatatlan világ­ból és a mi közeledésünk Felé ebben a látható világban. Mind­ez jelekben ábrázolódik ki. Za­rándokutunkon vállalnunk kell rendeltetésünket. Nem vágyunk ki e világból. A Krisztus szerete­tével szolgálunk a történelem népei között. A négy adventi hétnek úgy induljunk hát neki, hogy kérjük az Úrtól az adventi jelek életünkön való folyamatos felfénylését. A kereszténység nagy csa­ládjában szerte a világon szokás ilyenkor elkészíteni az adventi koszorút, és a karácsonyi ünnep felé haladva vasárnaponként egy-egy gyertyát meggyújtani rajta. Az apró fények törékeny jelképei annak a Kozmikus Vilá­gosságnak, amely a Gyermek Jézus megszületésével ragyo­gott fel a. dimenziók Világában. Várjuk az Úr Jézust! - hogy isteni szeretetének fényözöne meggazdagítsa és körülölelje szegényes, didergő, porszemnyi emberi életünket. NAGY LAJOS, református leikész I Ijabb tények, amelyek magukért beszélnek: most kaptam meg L/a cseh és a szlovák filmforgalmazók ez évi tevékenységének ,,bizonyítványát". 1992-ben 151 játékfilmet mutattak be az itthoni mozik. A listát száznyolc filmmel az Egysült Államok vezeti, majd tizenhárom hazai (kilenc cseh és négy szlovák), tizenkét francia, hét angol, három olasz, kettő-kettő német és ír, egy-egy spanyol, kanadai, hongkongi és osztrák film következik. Ebben az évben tehát nem láthatott a közönség egyetlenegy új magyar, orosz, lengyel, bolgár, skandináv, de még csak holland, osztrák vagy török filmet sem. Tizenhét filmforgalmazó közül MOZI SIR A TÓ egyik sem látta értelmét, hogy Szabó István, Makk Károly vagy Gárdos Péter művét tűzze a szlovák mozik műsorára, egyedül a cseh tévé vetített két magyar alkotást (Bereményi Géza Eldorádóját és Xaritus János Megfelelő ember kényes feladatra című munkáját). Senkit sem érdekelt hol tart a lengyel, az örmény vagy a nem kisebb értékeket felvonultató bolgár filmgyártás; az amerikai horror, sci-fi, az action filmek végelátha­tatlan sora mindent lemosott a vászonról. Lemosott, mert hozzásegítették azok, akik fütyülnek a szép szóra, az értékesre, az igazán művészire, s csak arra figyelnek, hogy a több milliós amerikai „szuperfilmek", a blőd, hatásvadász jelenetekkel teletűzdelt gyermekded történetek frissiben, melegében nézők elé kerüljenek. Teszik ezt természetesen azért, hogy a lehető legnagyobb nyereséggel zárják az évet. Ne csodálkozzon senki: 1992-ben ezek a forgalmazók kerestek a legtöbbet. És nem másokon - rajtunk! Pontosabban azokon, akik hagyták, hogy Gladiátorok, Harley Davidsonok, Predátorok, San Fran­ciskó-i őrültek, Alvajárók és Tökéletes katonák azzal kacagják ki őket, hogy ,,tessék, ha neked ez is elég...!" A fércművek mellett szerencsére eljutott hozzánk néhány értékesebb alkotás is a tengerentúlról. Például a Krumplivirágok, a Thelma és Louise vagy A hullámok hercege. De a többi! A többi felejthető. Nem sok jót ígér ebből a szempontból a jövő év sem. 1993 januárjában tíz új film kerül a mozik műsorára. Ebből hét (századrangú!) amerikai, egy-egy angol, olasz és cseh film. Tessék felkészülni a legrosszabbra! A mozik továbbra is az igénytelen nézőket várják. Azokat, akiknek az is jó, ami „a nagy mozik veteránjai­nak" egy lyukas garast sem ér. (sz-ó) ELHANGZOTT A SZÖVETSÉGI GVULÉSBEN MIÉRT NEM ÍRTÁK ALÁ A CHARTÁT? Batta István, az Együttélés képviselője Jan Stráský szövetségi minisz­terelnököt és Jozef Moravčík külügyminisztert interpellálta a Szövetségi Gyűlés szerdai ülésén. Interpellációja szövegét az alábbiakban kö­zöljük: Az Európa Tanács júniusi ülésén a jelenlevők szavazással úgy dön­töttek, hogy az európai regionális és kisebbségi nyelvekre vonatkozó megállapodás nevét az Európai Re­gionális és Kisebbségi Nyelvek Chartájára változtatják. A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság a változás mellett szavazott, de a Chartát, amelyet 1992. október 2-án aláírásra az Európa Tanács parlamentje elé terjesztettek, nem írta alá. (A Charta három hónappal azután lép érvénybe, hogy öt állam aláírja. A dokumentumot már több mint öt állam aláírta.) A Charta öt fejezetből áll. Az első az általános meghatározásokat tar­talmazza, második paragrafusa rög­zíti a kötelező érvényű rendelkezé­seket. A második fejezet, amely kötele­ző jellegű, megfogalmazza a Charta céljait. Eszerint az aláíró államok alávetik politikájukat, törvényhozá­sukat és mindennapi társadalmi gyakorlatukat a Charta követelései­nek úgy, hogy - a területükön a kulturális gaz­dagság részének tekintik a nyelvi sokszínűséget; - szavatolják, hogy a meglévő és az újonnan alakuló közigazgatási te­rületi egységek nem befolyásolják negatívan a regionális, illetve ki­sebbségi nyelvek támogatását. - A Charta határozottan védel­mezi és támogatja a regionális és kisebbségi nyelvek írásbeli és szó­beli használatát. - Támogatja a regionális vagy ki­sebbségi nyelveken való tanulást és oktatást. - Az aláírók jogrendjükből kikü­szöbölik a meglévő egyoldalú prefe­rálást és korlátozásokat a regionális és kisebbségi nyelvek használatával kapcsolatban. - Kötelezik magukat, hogy intéz­kedéseikkel támogatni fogják a köl­csönös megértést és toleranciát az egyes nyelvcsoportok között. Hatást gyakorolnak a tájékoztató eszközök­re, hogy ebben a szellemben tevé­kenykedjenek. - Kötelezik magukat, hogy a Charta rendelkezéseit területükön a nem területi nyelvekre nézve is érvényesítik. A harmadik fejezet foglalkozik a regionális és kisebbségi nyelvek nyilvános (oktatásügy, igazságszol­gáltatás, államigazgatás, közszol­gáltatások, tömegtájékoztatás, kul­turális, gazdasági és társadalmi élet) használatának támogatására vonat­kozó intézkedésekkel. 1. Napjainkban, melyek rendkívül fontosak Csehszlovákia és az utód­államok jövője szempontjából, stabi­lizálni kell a társadalmi életet az egyes köztársaságokban. Azoknak a területeknek a pozitív figyelembe vétele a területi közigazgatási egy­ségek kialakítása során, amelyeken regionális illetve kisebbségi nyelve­ket használnak, már napjainkban, tehát a szövetség megszűnése előtt is megkönnyíti az új nemzetközi jog­alanyiságot élvező egységek be­kapcsolódását az összeurópai politi­kai történésekbe. 2. Milyen kár érné a társadalmat, ha megkönnyítené, illetve támogat­ná a regionális és kisebbségi nyel­vek írásbeli és szóbeli használatát? 3. Milyen kár érné a polgárokat és az államot, ha kiküszöbölik az adott regionális és kisebbségi nyelvek használatában a ma alkalmazott, az európai szellemtől idegen egyoldalú megkülönböztetéseket és elő­nyöket? 4. Miért elfogadhatatlan a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság számára az államon belül a nyelv­csoportok közti megértés és toleran­cia támogatása? Napjainkban nálunk rosszhisze­műen lebecsülik, megalázzák és meggyanúsítják azokat az embere­ket, akik regionális és kisebbségi nyelveken beszélnek. Ezt az állan­dó, gyakran mesterségesen szított feszültségforrást részben eliminál­hatnák az Európai Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartájának aláírásával és érvényesítésével álla­munk területén. 5. Kérem, indokolják meg, hogy Csehszlovákia miért nem írta alá ezt a Chartát.

Next

/
Thumbnails
Contents