Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-28 / 281. szám, szombat

1992. NOVEMBER 28. .(

U SZÓM MOZAIK SENKI SEM ILLETÉKES A napokban már beszámoltunk arról; hogy Kassán mennyivel emelkedik a viteldíj a városi tömegközlekedésben. Pozsonyban is azt rebesgetik, hogy az új évtől drágábban utazunk. Hírt szerettem volna adni arról, milyen mértékű áremelésre számíthatunk. Az információ-vadászatot természetesen a magisztrátuson kezdtem. A sajtótitkár nem volt jelen, de ajánlották: a közlekedésért is felelős polgármester-helyetteshez forduljak. Az ő titkárnője újabb két telefonszámmal szolgált. Tovább tárcsáztam. A kör bezárult: tudomásomra adták, csupán a sajtótitkár tárgyalhat az újságírókkal. A magisztrátus tehát bevehetetlennek bizonyult. Sebaj, gondoltam, hisz a közlekedési vállalat illetékeseinek is tudniuk kell, mennyiért szállítják az utasokat januártól. Az igazgatóságon tovább labdáztak velem, majd nagyon udvariasan tanáccsal szolgáltak: a kérdést a városházán tegyem fel. Választ tehát nem kaptam, pedig 'nem csak én vagyok kíváncsi... D. T. KÖZLEMÉNYEK Tájékoztatjuk választóinkat, tagjainkat és az érdeklődőket, hogy *a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, az Együttélés, valamint a Csemadok helyi szervezete 1992. november 29-én, vasárnap délután 16 órai kezdettel az ógyallai művelö. dési házban nagygyűlést tart, amelyen Bugár Béla, Duka Zólyomi Arpád és Bartakovics István parlamenti képviselők, illetve Dolník Erzsébet, az Együttélés főtitkára előadást tart időszerű belpolitikai kérdésekről. Mindenkit szeretettel várnak. A pozsonyi Bánki Donát Klub szeretettel meghív minden érdeklődőt 1992. november 30-án 19.30 órai kezdettel Az ÖKOLÓGIA, POLITIKA, ERKÖLCS kapcsolatai című előadására. Előadó Bartha István svédországi egyetemi tanár. Az előadásokon közreműködik Erdős Irma marosvásárhelyi színésznő. Helyszín: a Csemadok-székház nagyterme. ADVENTI KRISZTUS-VÁRÁSUNK Az advent a latin adventus szónak a magyarosított alakja. Jelentése: közeledés, eljövetel. Advent a Krisztus-várás időszaka. Az őskeresztények is várták az Úr Krisztus visszajövetelét. Ez volt a „parouszia" reménysége. Az i. u. I. századbeli görög nyelvben ez a szó valakinek vagy valaminek a jelenlétét, illetve a megérkezését jelentette. Gyakran használták ezt a kifejezést a császár, a király, a helytartó vagy valamiféle híres személyiség „megérkezésének" a kifejezésére. Az ilyen látogatásokat mindig nagy előkészületek előzték meg. Az ókori történészek feljegyezték, hogy Ptolemaiosz Szótér látogatása alkalmával Kerkeosziriszban 80 mérő kukoricát gyűjtöttek össze, és pótadót vetettek ki, hogy az uralkodónak arany koronát nyújthassanak át ajándékba. A király eljövetelére tehát mindennek készen kellett lennie. Az sem volt ritka szokás, hogy a császár látogatása, érkezése (adventus) után új időszámítás kezdődött. Egy másik szokás szerint az uralkodó, a király érkezése emlékére új pénzt is verettek. Használták még ezt a szót egy tartománynak egy hadvezér által való meghódítására is. Ebben az értelemben alkalmazták Ázsiának Mithridates általi elfoglalására. És ilyenkor a szó egy új, győzelmes hatalom megjelenését írja le. Végül használták a kifejezést egy istennek a látogatására is. Amikor meglátogatott az istenség egy szenvedő embert Aesculapius templomában, és meggyógyította őt. Az egyik nagy bibliatudós szerint az advent szó éppen azt fejezi ki, ami a Zakariás 9:9-ben és a Máté 21:5-ben olvasható: „íme királyod jön hozzád!" A keresztény az az ember, aki Urát, Királyát várja. Az újszövetségben volt a szónak egy olyan különleges jelentése is, amivel a környező világban nem találkoztunk. Jó néhány helyen „Krisztus visszajövetelére" vonatkozik. Pál arra inti a híveket, hogy feddhetetlenül őrizzék meg magukat" a szent életben a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor a mi Urunk, Jézus Krisztus eljön..." (I. Thess. 3:13). Az embernek elő kell készítenie magát erre az érkezésre, de ez csak úgy lehetséges, ha maga a békesség Istene szentel meg minket. Az Úr eljövetelének a várása a keresztény ember türelmének az alapja: „Legyetek türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van". (Jakab 5:8). Eljön az a nap, amikor a Királyok Királyának a megérkezésével megvalósul a Földön a teljes igazság. A keresztények vágyakoznak ez után, de imádkoznak is érte. Hitvalló eleink Krisztus négy Prikler László felvétele eljöveteléről beszéltek. Bod Péter például ezt írja: „A Krisztusnak négy Adventusa vagyon: 1. midőn a testben megjelent (adventus carnia), 2. midőn a szívbe beszáll, és az embert megtéríti (adventus mentis), 3. midőn halála óráján elmégyen az emberhez (adventus mortis), 4. midőn eljön az utolsó ítéletre (adventus maiestatis)." Az első megtörtént. A második felől reménységünk van. A harmadik akkor lesz, ha utolsót dobban a szívünk. A negyedikről azt ígéri: „Bizony, hamar eljövök." És a várakozó hívek kórusa ráfelelt: „Bizony, jövel Uram Jézus!" (Jel. 22:2; -21). Az advent mindig kétirányú mozgás: az Úr Krisztus közeledése felénk a láthatatlan világból és a mi közeledésünk Felé ebben a látható világban. Mindez jelekben ábrázolódik ki. Zarándokutunkon vállalnunk kell rendeltetésünket. Nem vágyunk ki e világból. A Krisztus szeretetével szolgálunk a történelem népei között. A négy adventi hétnek úgy induljunk hát neki, hogy kérjük az Úrtól az adventi jelek életünkön való folyamatos felfénylését. A kereszténység nagy családjában szerte a világon szokás ilyenkor elkészíteni az adventi koszorút, és a karácsonyi ünnep felé haladva vasárnaponként egy-egy gyertyát meggyújtani rajta. Az apró fények törékeny jelképei annak a Kozmikus Világosságnak, amely a Gyermek Jézus megszületésével ragyogott fel a. dimenziók Világában. Várjuk az Úr Jézust! - hogy isteni szeretetének fényözöne meggazdagítsa és körülölelje szegényes, didergő, porszemnyi emberi életünket. NAGY LAJOS, református leikész I Ijabb tények, amelyek magukért beszélnek: most kaptam meg L/a cseh és a szlovák filmforgalmazók ez évi tevékenységének ,,bizonyítványát". 1992-ben 151 játékfilmet mutattak be az itthoni mozik. A listát száznyolc filmmel az Egysült Államok vezeti, majd tizenhárom hazai (kilenc cseh és négy szlovák), tizenkét francia, hét angol, három olasz, kettő-kettő német és ír, egy-egy spanyol, kanadai, hongkongi és osztrák film következik. Ebben az évben tehát nem láthatott a közönség egyetlenegy új magyar, orosz, lengyel, bolgár, skandináv, de még csak holland, osztrák vagy török filmet sem. Tizenhét filmforgalmazó közül MOZI SIR A TÓ egyik sem látta értelmét, hogy Szabó István, Makk Károly vagy Gárdos Péter művét tűzze a szlovák mozik műsorára, egyedül a cseh tévé vetített két magyar alkotást (Bereményi Géza Eldorádóját és Xaritus János Megfelelő ember kényes feladatra című munkáját). Senkit sem érdekelt hol tart a lengyel, az örmény vagy a nem kisebb értékeket felvonultató bolgár filmgyártás; az amerikai horror, sci-fi, az action filmek végeláthatatlan sora mindent lemosott a vászonról. Lemosott, mert hozzásegítették azok, akik fütyülnek a szép szóra, az értékesre, az igazán művészire, s csak arra figyelnek, hogy a több milliós amerikai „szuperfilmek", a blőd, hatásvadász jelenetekkel teletűzdelt gyermekded történetek frissiben, melegében nézők elé kerüljenek. Teszik ezt természetesen azért, hogy a lehető legnagyobb nyereséggel zárják az évet. Ne csodálkozzon senki: 1992-ben ezek a forgalmazók kerestek a legtöbbet. És nem másokon - rajtunk! Pontosabban azokon, akik hagyták, hogy Gladiátorok, Harley Davidsonok, Predátorok, San Franciskó-i őrültek, Alvajárók és Tökéletes katonák azzal kacagják ki őket, hogy ,,tessék, ha neked ez is elég...!" A fércművek mellett szerencsére eljutott hozzánk néhány értékesebb alkotás is a tengerentúlról. Például a Krumplivirágok, a Thelma és Louise vagy A hullámok hercege. De a többi! A többi felejthető. Nem sok jót ígér ebből a szempontból a jövő év sem. 1993 januárjában tíz új film kerül a mozik műsorára. Ebből hét (századrangú!) amerikai, egy-egy angol, olasz és cseh film. Tessék felkészülni a legrosszabbra! A mozik továbbra is az igénytelen nézőket várják. Azokat, akiknek az is jó, ami „a nagy mozik veteránjainak" egy lyukas garast sem ér. (sz-ó) ELHANGZOTT A SZÖVETSÉGI GVULÉSBEN MIÉRT NEM ÍRTÁK ALÁ A CHARTÁT? Batta István, az Együttélés képviselője Jan Stráský szövetségi miniszterelnököt és Jozef Moravčík külügyminisztert interpellálta a Szövetségi Gyűlés szerdai ülésén. Interpellációja szövegét az alábbiakban közöljük: Az Európa Tanács júniusi ülésén a jelenlevők szavazással úgy döntöttek, hogy az európai regionális és kisebbségi nyelvekre vonatkozó megállapodás nevét az Európai Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartájára változtatják. A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság a változás mellett szavazott, de a Chartát, amelyet 1992. október 2-án aláírásra az Európa Tanács parlamentje elé terjesztettek, nem írta alá. (A Charta három hónappal azután lép érvénybe, hogy öt állam aláírja. A dokumentumot már több mint öt állam aláírta.) A Charta öt fejezetből áll. Az első az általános meghatározásokat tartalmazza, második paragrafusa rögzíti a kötelező érvényű rendelkezéseket. A második fejezet, amely kötelező jellegű, megfogalmazza a Charta céljait. Eszerint az aláíró államok alávetik politikájukat, törvényhozásukat és mindennapi társadalmi gyakorlatukat a Charta követeléseinek úgy, hogy - a területükön a kulturális gazdagság részének tekintik a nyelvi sokszínűséget; - szavatolják, hogy a meglévő és az újonnan alakuló közigazgatási területi egységek nem befolyásolják negatívan a regionális, illetve kisebbségi nyelvek támogatását. - A Charta határozottan védelmezi és támogatja a regionális és kisebbségi nyelvek írásbeli és szóbeli használatát. - Támogatja a regionális vagy kisebbségi nyelveken való tanulást és oktatást. - Az aláírók jogrendjükből kiküszöbölik a meglévő egyoldalú preferálást és korlátozásokat a regionális és kisebbségi nyelvek használatával kapcsolatban. - Kötelezik magukat, hogy intézkedéseikkel támogatni fogják a kölcsönös megértést és toleranciát az egyes nyelvcsoportok között. Hatást gyakorolnak a tájékoztató eszközökre, hogy ebben a szellemben tevékenykedjenek. - Kötelezik magukat, hogy a Charta rendelkezéseit területükön a nem területi nyelvekre nézve is érvényesítik. A harmadik fejezet foglalkozik a regionális és kisebbségi nyelvek nyilvános (oktatásügy, igazságszolgáltatás, államigazgatás, közszolgáltatások, tömegtájékoztatás, kulturális, gazdasági és társadalmi élet) használatának támogatására vonatkozó intézkedésekkel. 1. Napjainkban, melyek rendkívül fontosak Csehszlovákia és az utódállamok jövője szempontjából, stabilizálni kell a társadalmi életet az egyes köztársaságokban. Azoknak a területeknek a pozitív figyelembe vétele a területi közigazgatási egységek kialakítása során, amelyeken regionális illetve kisebbségi nyelveket használnak, már napjainkban, tehát a szövetség megszűnése előtt is megkönnyíti az új nemzetközi jogalanyiságot élvező egységek bekapcsolódását az összeurópai politikai történésekbe. 2. Milyen kár érné a társadalmat, ha megkönnyítené, illetve támogatná a regionális és kisebbségi nyelvek írásbeli és szóbeli használatát? 3. Milyen kár érné a polgárokat és az államot, ha kiküszöbölik az adott regionális és kisebbségi nyelvek használatában a ma alkalmazott, az európai szellemtől idegen egyoldalú megkülönböztetéseket és előnyöket? 4. Miért elfogadhatatlan a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság számára az államon belül a nyelvcsoportok közti megértés és tolerancia támogatása? Napjainkban nálunk rosszhiszeműen lebecsülik, megalázzák és meggyanúsítják azokat az embereket, akik regionális és kisebbségi nyelveken beszélnek. Ezt az állandó, gyakran mesterségesen szított feszültségforrást részben eliminálhatnák az Európai Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartájának aláírásával és érvényesítésével államunk területén. 5. Kérem, indokolják meg, hogy Csehszlovákia miért nem írta alá ezt a Chartát.