Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-04 / 260. szám, szerda

HÍREK-VÉLEMÉNYEK IÚJSZÓM 1992. NOVEMBER 4. NEM KÍVÁNUNK POLÉMIÁT JESZENSZKY GÉZA MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER PARLAMENTI BESZÉDE Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter hétfőn az Országház képviselőit tájékoztatta a kormánynak a Bős-nagymarosi Vízlépcsővel kapcsolatban e napokban tett lépéseiről, nevezetesen a kérdés külpoli­tikai vonatkozásairól. A tisztelt képviselők nyilvánvalóan jól ismerik annak a jegyzőkönyvnek a tartalmát - mondottá egyebek kö­zött -, amelyet Londonban parafált a magyar kormány képviseletében tárgyaló Martonyi János államtitkár, és amely mindenképpen jó irányba történő elmozdulást hozott abból a helyzetből, amely az építők egyol­dalú lépései és a csehszlovák szö­vetségi kormány elégtelen fellépése miaft kialakult. A kormány a parafálás másnap­ján jóváhagyta a jegyzőkönyvet, ugyanakkor megerősítette azon ál­láspontját, hogy a Duna elrekeszté­se, az ún. „ideiglenes pótmegoldás" egyoldalú kiépítése sérti a Magyar Köztársaság szuverenitását és terü­leti integritását. A Duna hajózási fővonalának csehszlovák területre térítése a határ jellegének önkényes megváltoztatását jelenti, amit a ma­gyar kormány kifejezett tiltakozása ellenére hajtottak végre. Tény, hogy a jogsértés a londoni jegyzőkönyv­ben foglaltak ellenére továbbra is fennáll. A magyar kormány reméli, hogy a csehszlovák szövetségi kormány és a szlovák kormány a lehető leg­hamarabb, küszöbön álló ülésén, hozzánk hasonlóan jóváhagyja a londoni megállapodást és természe­tesen be is tartja azt minden részle­tében. A magyar kormány az EK közre­működésével folytatott tárgyalások­tól elsősorban a Bös-nagymarosi Vízlépcsőrendszer jelentette ökoló­giai és műszaki problémák valós feltárását, az esetleges katasztrófa elkerülését és mind a környezet, mind a térségben élő magyar és szlovák valamint osztrák lakosság számára elfogadható távlatos meg­oldást hozó állásfoglalást, illetve ja­vaslatokat vár. A Hágai Nemzetközi Bíróságtól a vízlépcső által felvetett nemzetközi jogvitára várunk megol­dást. Az Európa Parlament elmúlt heti döntése és az EK bizottságának nyilatkozatai, Andriessen alelnök hozzám intézett levele, a londoni jegyzőkönyv gyors magyar jóváha­gyásának brüsszeli visszhangja mind azt tükrözik, hogy a nemzetkö­zi közvélemény egyre jobban tisztá­ban van azzal, kit terhel felelősség a kialakult helyzetért és értékeli a fe­lelős és konstruktív magyar maga­tartást. A kormány felelőssége ugyanak­kor e kérdés kapcsán is kiterjed a hazánk és a térség stabilitásá­nak megőrzésére, biztonságának fenntartására. Ez kivételesen nehéz akkor, amikor egyes, a vitás kérdés­ben illetékes külföldi politikusok a nemzetközi érintkezésben teljesen szokatlan hangnemű és teljességgel megalapozatlan kijelentéseket tesz­nek. E múlt heti nyilatkozatokra az MTI-n keresztül válaszoltam. Itt csak azt ismételném meg, hogy a magyar kormány nem, kíván polémiát folytat­ni. Meggyőződésünk szerint politi­kánk, tetteink magukért beszélnek. OSZÉT - INGUS KONFLIKTUS Az észak-oszét parlament hétfő esti viharos ülésén jóváhagyta Bo­risz Jelcin aznapi rendeletét a rend­kívüli állapot bevezetéséről Észak­Oszétiában és a szomszédos tngus Köztársaságban. Bár a többség jo­gosnak tartotta az intézkedést, a képviselők azt szerették volna, ha a dokumentumot kiegészítik az Észak-Oszétiával szembeni Ingus agresszió deklarálásával. Voltak azonban olyanok, akik úgy véleked­tek, hogy Jelcin rendelete ellentétes a szövetségi szerződéssel, sérti a köztársaság szuverenitását. Vlagyikavkaz külvárosában teg­nap is folytatódtak a heves harcok. Az Interfax hírügynökség az orosz belügyminisztériumra hivatkozva közölte, hogy a hivatalosan az ellen­séges felek szétválasztására kikül­dött orosz katonák közül már 12 elesett és 13 megsebesült. Vlagyi­kavkazban közben megkezdte tevé­kenységét az Orosz Föderáció vé­delmi, biztonsági és belügyminiszté­riumának közös bizottsága. Felada­ta a rendkívüli állapot érvényesítése. Oroszország déli részén a konf­liktus pénteken robbant ki. Lényege, hogy az ingusok igyekeznek vissza­szerezni azokat a területeket, me­lyekről kiűzték őket a második világ­háború végén, állítólagos együttmű­ködésükért a hitleri Németor­szággal. MEGINGOTT PANICS KORMANYA (Folytatás az 1. oldatról) amelyen részt vettek Kis Jugoszlá­via kulcsfontosságú személyiségei: Dobrica Csoszics államfő, Milan Panics kormányfő, Momir Bulato­vic Crna Gora-i és Szlobodan Milo­sevics szerbiai államfő, valamint Ra­dovan Bozsovics szerb minisz­terelnök. Megfigyelők szerint az egyeztető tanács ülésén megpróbál­ták összebékíteni a szövetség veze­tését Milosevics Szerbiájával. A ta­nácskozásról hivatalosan semmit sem tettek közzé, de az általában jól tájékozott, a szövetségi kormányhoz közel álló Borba című napilap szerint a drámai tanácskozáson egyetlen kérdésben sem született megálla­podás. A hétfői bejelentéssel ellentétben a boszniai szerbek nem vonultak ki a genfi Jugoszlávia-konferenciáról, tegnap is folytatták a tanácskozáso­kat. Nikola Koljevics, a delegáció vezetője nem fűzött magyarázatot álláspontjuk módosulásához. Politi­kai megfigyelők szerint ez a pálfor­dulás azt bizonyítja, a boszniai szer­bek tudatosították, hogy kivonulásuk a tárgyalásokról kedvezőtlen vissz­hangot keltene. így tehát részt vet­tek az új bosnyák alkotmány terve­zetének vitájában, bár a javaslatot a múlt héten elutasították. A tegnap délelőtti jelentések sze­rint keddre virradó éjszaka Szaraje­vóban folytatódtak a harcok, de aránylag kisebb intenzitással. A frontvonalakon nem történt válto­zás. Más a helyzet Bosznia északi részén, ahol heves összecsapások folynak. Mint már közöltük, a közép-bosz­niai Jajce város a múlt héten került szerb kézre, s valamennyi polgári lakosa már elmenekült. Horvátor­szág déli határain azonban megre­kedt a több ezer menekült, mivel Zágráb nem engedi be őket á\ köz­társaság területére. HANNES ANDROSCH, a hetvenes évek osztrák politi­kai életének legragyogóbb csillaga, akiből azután hulló­csillag lett, ma üzletemberként is sokat mereng politikai kér­déseken. Hajdani, megbocsat­hatatlannak tekintett pénzügyi tranzakciói ellenére a világ egyik legkiválóbb Kelet-Kö­zép-Európa-szakértőjének tartják, akit páratlan kapcso­latrendszer köt a befolyásos kelet-európai döntéshozók­hoz. BŐSI NEM LEHET ÉRZELMI KÉRDÉSKÉNT KEZELNI BESZÉLGETÉS HANNES ANDROSCH OSZTRÁK ÜZLETEMBERREL • Tényleg, miért ment bele ebbe a vitatható projektumba, miért tette kockára a magyarok önnel szemben megnyilvánuló régi keletű jóindu­latát? - Én meg annak örvendeznék, ha Magyarországon nem manipulálná­nak személyemmel kapcsolatban. Há őszintén elismernék, hogy Han­nes Androsch nélkül ugyanúgy meg­épül Gabčíkovo mint vele együtt. A vízlépcsőkomplexum elkészült, muszáj üzembe helyezni és ezt a magyar szakemberek, sőt a politi­kusok épp úgy tudják, mint jóma­gam. Egyelőre semmilyen szerepem sincs, mert Szlovákiához csak elvi jellegű megállapodás fűz. • De ha felajánlanák, akkor ugye elvállalja a megbízást Bőssel kap­csolatban? -Természetesen. Az ügyben két fő dolog lebeg a szemem előtt. Az egyik: ennek a térségnek minden, egyre nyomasztóbb gondjára a gaz­dasági felvirágzás elősegítése a vá­lasz. Az európai békét veszélyezteti, ha hagyjuk tovább süllyedni, szegé­nyedni ezt a régiót. A fellendülés feltétele és elősegítője az infrastruk­túra fejlesztése. Márpedig a Duna átfogó közlekedési, szállítási és energiahasznosítási szerepének nö­velése nyilvánvalóan a gazdaság fellendülését, az itt élő népek köze­ledését szolgálja minden tekintet­ben. A másik: e sűrún lakott térség­ben sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve az emberek a széntü­zelésű és a 14 elavult technológiájú atomerőmű által, mint másutt. A vízi energia jelenleg a legkevésbé kör­nyezetkárosító, ugyanakkor a leg­biztonságosabb forrás. • A mérleg másik serpenyőjében pedig ott vannak a veszélybe került ivóvízkészletek és az állat-, illetve növényvilág várható tragédiája. - No meg ott vannak az árvizek és ott van a nagyszerű lehetőség, hogy a lehető legkörnyezetbarátabb módon egyre inkább a vízen törten­jen az áru- és személyszálítás. És ami az én szememben a legfonto­sabb, Bős áramtermelése lehetővé tenné a Bécset és Budapestet egy­aránt valóságosan veszélyeztető szlovákiai bohunicei atomerőmű fo­kozatos leállítását. Jobb, ha tőlem tudják meg, Ausztriának és szerin­tem sok más nyugati országnak is sokkal nagyobb érdeke fűződik Bo­hunice leállításához és Bős üzembe helyezéséhez, mint a fordított esethez. • ön nyilván azért tesz annyi szemrehányást nekünk, mert nincs a kezében a konkrét szerződés, s emőgött a magyarok ,, munkáját" sejti. - Értse meg, a szlovákok önerő­ből is be tudják fejezni az egészet, a finanszírozáshoz sincs különö­sebb szükségük ránk, hiszen a Bős által megtermelt és exportált ára­mért cserébe kapott pénzre már elő­re is óriási hiteleket vehetnének fel. Ebben a játékban az én cégem csu­pán egy porszem. Az érzelmekkel dúsított politikai jellegű nemzetközi szintre emelése egy olyan vitának, amely a józan ész szerint csak ma­gyar és szlovák vízügyi szakem­berekre tartozik, előbb-utóbb vég­képp lejáratja a kezdeményezőt. Szerintem sokan nem értik Nyuga­ton, miről akarnak tárgyalni a ma­gyarok. Mert azt megértették volna, ha a B variánst akarják a C helyett. De az nem tekinthető tárgyalási alapnak, hogy az egyik fél a maxi­mumot, egy elkészült létesítmény lebontását követeli a másiktól. Végül is ez az irracionális érzelmi hozzáál­lás hajtotta bele önöket az országuk számára leghátrányosabb megol­dásba, a C variánsba. Midőn pedig ez nyilvánvalóvá lett, elnézést a kife­jezésért, maguk elkezdtek fűhöz-fá­hoz rohangálni. Felettébb sajnála­tosnak tartottam, hogy eközben megalapozatlan várakozásokat táp­láltak a magyar közvéleményben, el akarták hitetni, hogy majd a nyugati országok szintén érzelmi kérdésként kezelik Bős ügyét. Azt pedig külön sajnálom, hogy azok a befolyásos magyar személyek, akik magánem­berként osztják a véleményemet, a nyilvánosság előtt ezt nem merik megtenni. Z. P. Népszabadság, 1992. november 2., rövidítve N em vagyunk mi errefele olyan ijedősek, átéltünk már ezt-azt, mostanában mégis úgy látom, talán nem árt, ha elkezdünk aggodalmaskodni, bízva abban, hogy félnünk úgy igazán mégsem kell majd. Bár ki tudja? Ahogy itt újabban mennek a dolgok... Burkolt és nyílt fenyegetőzések, egyenes beszéd helyett csúsztatások, a felelősség elhárítása - egyik sem szép dolog, ám ami igazán aggasztó, hogy ez nem is annyira az istenadta népre jellemző, hanem inkább a politikusokra. Szó nincs arról, hogy ez szlovákiai sajátosság lenne, mind a négy égtáj felé kutatva találunk ilyen példákat. Amiért ez a kérdés mostanában különösen foglalkoztat, annak az az oka, hogy tőlünk keletre egyre elképesztőbb dolgok történ­nek, s én újra és újra felfedezni vélek bizonyos analógiákat. Nemcsak abban, hogy egykor volt, ideiglenesen megbuktatott vezérek kerülnek újra vezető posztokba, hogy a szocialista tervgazdál­kodást csak nehezen sikerül piacgazdasággá átgyúrni, hanem mindenekelőtt az emberek hét­köznapi életében. Néhány évvel ezelőtt, az akkor még szovjetek­től hallottam szűk baráti körben: könnyű nektek, azért éltek olyan jól, mert harminc évvel később kezdtetek építeni a szocializmust, így még nem sikerült mindent tönkretennetek. Volt ebben igaz­ság, s nem is kicsi. Mostanában azonban már egymás sarkát tapossuk az Európába vezető úton, s kezdünk rájönni: mire odaérünk - ha odaérünk -, teljesen lerobbanunk. Igaz, régi vágású új vezetőinkből csak úgy sugárzik az optimizmus - amíg kormányon vannak. A mi lelkesedésünk kifulladóban - függetlenül a kor­mány összetételétől. A határok, szerencsére, nem most nyíltak meg, jártunk már „odaát", JOBB FÉLNI? láttuk, amit láttunk. Nekünk már beszélhetnek. Most jöttünk csak rá, miért is volt olyan szigorú a határzár. Paradox módon, keleti határaink most is in­kább zárva vannak, mint nyitva. Mert továbbra is érvényes az a szomorú igazság, hogy, például, az ukránok számára mi már nyugat vagyunk - s elsősorban nem földrajzi értelemben. Alinak a többnapos sorok az átkelőhelyek előtt, berzen­kedünk, mert már elfelejtettük: Pozsony belváro­sában kígyózott az autósor Berg felé. A 150-200 schillingünkkel mi is úgy mentünk az osztrákok agyára, mint most nekünk az ukránok. Hozzák a vodkát, konyakot, a bóvlit, árulják lépten-nyo­mon, csakhogy vehessenek valami jobb enniva­lót, néhány rendesebb ruhadarabot, cipőt. Mi pedig mintha kifogytunk volna az együttérzésből. Igaz, köztük is vannak csencselők, csalók, de nem ez a jellemző. Aggódnunk ugyan van miért, ám más vonatko­zásban. Például azért, mert harminc év után Ukrajnában kitört a torokgyík-járvány. Már 160-an betegedtek meg, s öten meg is haltak. Ráadásul délen felütötte a fejét a kolera. Csak Kijévben október utolsó tíz napjában vagy ezer megtetvesedett embert találtak az orvosok, s úgy vélik, ez csak a jéghegy csúcsa. A közegészség­ügyi szolgálat pedig teljesen tehetetlen, mivel Lengyelország és Magyarország is csak valutáért hajlandó szállítani ezentúl a hatékony tetűirtó szereket, melyek teljesen eltűntek a gyógyszertá­rakból. Marad tehát a petróleum. Semmilyen szer sincs viszont az emésztőrendszeri fertőzések ellen, melyeket a kétes eredetű élelmiszerek okoznak. Mert enni, ugye, kell. Azt, ami van. A erencsére, itt még nem tartunk. Van X 7 élelmiszer elég, mosószer és szap­W Ĺ pan is, van gyógyszer. Kelet- és nyu­gat-európai minőségben egyaránt. Az árak is különbözőek: van drága és majdhogynem megfi­zethetetlen, lehet tehát választani. A többség jövedelme pedig annyi, amennyi. Hát ezért aggó­dom. Mert nem szeretnék félni. Pedig riogatnak minket, rendesen. GORFOL ZSUZSA NÉHÁNY SORBAN B udapesten hétfőn sikeresen fejeződ­tek be a csehszlovák, a lengyel és a magyar képviselők tárgyalásai a viseg­rádi hármak közötti szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról. A részt vevő kül­döttségek nagy erőfeszítéseket fejtettek ki annak érdekében, hogy megszülessen a megállapodás, amelynek január 1-jén kellene életbe lépnie. Erről Major István, a magyar delegáció vezetője tájékoztatott a megbeszélések végén. Jirí Brabec csehszlovák küldöttségvezető szerint nincs kizárva, hogy januártól csak az ideiglenes megállapodás lép érvénybe, ám a hétfői tárgyalásokat mindenképp sikeresnek lehet nevezni. P y év végéig elhagyják az orosz Lĺ börtönöket azok a foglyok, akik más szovjet utódállam polgárai - tájékoz­tatott az ITAR-TASZSZ hírügynökség az orosz belügyminisztérium magas rangú tisztségviselőire hivatkozva. A rendelet mintegy 800 személyt érint, többségük Ukrajnából és a Kaukázuson túli terüle­tekről származik. Hazatérésüket főleg a helyi konfliktusok késleltetik. J icchak Rabin izraeli miniszterelnök kormánya hétfőn átvészelte az első válságot, amikor sikerült elsimítani a koa­líciós partnerek - a baloldali Merec és az ortodox Sas párt közötti ellentéteket. A válságot röviddel az előbb sikerült elhá­rítani, hogy a parlament szavazni fog az ellenzéki pártok által a Rabin-kabinettel szemben tett bizalmatlansági indítvány­ról. Az ellenzéki pártok azzal indokolták javaslatukat, hogy a kormány állítólag kompromisszumos álláspontra helyezke­dett a közel-keleti béketárgyalásokon. O_lovákia fővárosa továbbra is ér­Oĺ dekelt abbart, hogy a francia Mat­ra Transport társasággal együttműködve megépítse a metrót - tájékoztatott az AFP hírügynökség az említett cég közlemé­nyére hivatkozva. A Matra cáfolta, hogy Pozsony pénzügyi Okok miatt egyértel­műen lemondott volna a metró megépíté­séről. A szlovák főváros azonban kérés­sel fordult a francia céghez, értékelje át az eredeti tervet és csökkentse a kiadásokat. A tervek szerint a metrót a Duna alatt építenék meg, összekötné Pozsony köz­pontját Ligetfaluval. S ri Lanka keleti részén tegnap reggel tamil szélsőségesek kormánykato­nákat támadtak meg, akik aknák után kutattak. A támadás során mintegy 23 katona vesztette életét. Az úgynevezett Tigrisek akciója újabb harcokat robbantott ki, amelyben a hadsereg harci helikopte­reket és mintegy 500 rendőrt vetett be. Mint ismeretes, a tamil Tigrisek független államuk létrehozásáért harcolnak. I szlamabadi hírek szerint a pakisztáni bíróság kimondta az első halálos ítéle­tet Mohammed próféta megsértéséért. Erre Pandzsáb tartomány Sargodha váro­sában került sor, ahol a bíró szerint egy keresztény megbecstelenítette a próféta szent nevét. A udrey Hepburn amerikai színésznőt vasárnap megműtötték. A sebészeti beavatkozás során egy daganatot távolí­tottak el vastagbeléről. Az orvosok eddig nem közölték, hogy rossz- vagy jóindulatú daganatról van-e szó. A 63 éves színész­nőnek kb. egy hétig kell a kórházban maradnia. Audrey Hepburnt pénteken szállították kórházba azt követően, hogy visszatért Szomáliából, ahol az UNICEF missziójának küldöttjeként tett látogatást. Qeverly Hills-i házában hétfőn száz­D éves korában elhunyt Hal Roach, a Laurel és Hardy filmek alkotója. Michael Watkins, a művész veje szerint a családot váratlanul érte a halála, bár egy korábbi tüdőgyulladás miatt hosszabb ideje orvosi ellenőrzés alatt állt. Hal Roachot valószí­nűleg szülőhelyén, New Yorkban temetik el. B otránnyal fejeződötfbe a napokban Romániában a dán Red Barnet szervezet humanitárius akciója. Bebizo­nyosodott ugyanis, hogy a 10 millió dollár értékű szállítmány nagy részét, kötszert és vattát a dán polgári védelem számára gyártották, még a második világháború előtt. A Craiovába érkezett ingyenes köt­szerszállítmányon 1938-tól 1952-ig terje­dő gyártási évek voltak feltüntetve. „Hul­ladékról van szó, mert a 40-50 évvel ezelőtt gyártott kötszereket egyáltalán nem lehet sterilnek nevezni" - jelentette ki Dan Enache, a craiovai sebészet főor­vosa.

Next

/
Thumbnails
Contents