Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-04 / 260. szám, szerda

1992. NOVEMBER 4. ^ÖJSZÓM HAZAI KÖRKÉP DRÁGÁBBAK A TEJTERMÉKEK (Folytatás az 1. oldalról) Hogy a boltokban mennyiért vehetik meg termékeinket a vásárlók, azt már ne tőlünk kérdezze. Az a kereskedők magánügye, hogy hány százalékot tesznek rá. MÉRY ZOLTÁN, a nagymegyeri Milex kereskedelmi osztályának vezetője: - Hétfőtől mi is drágábbak vagyunk. A 2 százalékos zsírtalmú zacskós tejet 6,50-ért (korábban 6.20), a 3,5Q százalékosat 7.70-ért kínáljuk. A 16 százalékos tejföl 5,15be kerül, a tejszín árát pedig 8,35-ről 8,65-re emeltük. Eddig a mi vajunk volt a legolcsóbb az országban - 70 koronába került kilója - hétfőtől 74,80-at számlázunk érte. A túró kilónként 3,50-nel kerül többe: 36,50 korona az ára. Az acidofil tejet 2,75, a kefirt 2,35, a fehér joghurtot 4,75, a gyümölcsös joghurtot 5,85 koronáért kínáljuk. Kereskedője válogatja, mennyivel toldják meg ezeket az árakat: az árrés általában 8-15 százalékot tesz ki. MONIKA Svoreňová, a losonci tejfeldolgozó vállalat értékesítési osztályának munkatársa: - A magasabb felvásárlási árak miatt október elsejétől kénytelenek voltunk termékeink árát emelni. Jelenleg az alábbi árakon kínáljuk gyártmányainkat: teljes tej 8,40, a 2 százalékos zsírtartalmú tej 6,90 korona. A közületeknek 12 literes csomagolásban adjuk literenként 6,80 koronáért. A vaj 80, a túró 38,40, a túrókrém (termix) 3,80 koronába kerül. A Moravský bochník sajt kilója 80, a szeletelté 86 korona. A negyed literes üvegekbe töltött tejszín 9,30-ba, a 150 ml gyümölcsös joghurt 4,60 koronába kerül. A tejport kilónként 45,50 koronáért adjuk el. A bolti árakról nincs pontos áttekintésünk, de a kereskedők általában a tejre nem számolnak olyan magas árrést, mint a sajtokra és az egyéb termékekre. Mi nem tervezünk további áremelést, csak a felvásárlási árak növekedése kényszerítene újabb módosításra. D. T. KÖZLEMÉNYEK A pozsonyi Molec utcai Kamel Klubban november 5-én a prágai Šanov punk együttes lép föl, közösen a pozsonyi Morbid Pig és a Candy Core zenekarokkal. Az előadás kezdete 19 óra. A MISZ OE értesíti mindazokat, akik ifjúsági csoportok vezetésével foglalkoznak, hogy 1992. nov. 14-22én Szálkán (Magyarország) csoportanimátor-ifjúsági klubvezető képző tanfolyamot rendez. Korlátozott számban jelentkezhetnek a fennmaradóit helyekre szervezetünktől független ifjúsági csoportok vezetői is. Részletesebb információ a MISZ központi irodájában, Kertész utca 16, 945 01 Komárom vagy a 0819/37 60-as telefonszámon. KERESSE A BAKANCSOS SZELVÉNYT! Ha beküld 5 szelvényt, belépőjegyet nyerhet: * fA-Do-Dô dunaszerdahelyi koncertjére (VMK 1992. 11. 19. 19 ó.). A szelvényeket ide kérjük: MUSIC-ART, Devätinova 8 821 06 Bratislava Egy új arc: Music-art! MÁSOK ÍRTÁK VLADIMÍR MEČIAR A BŐSI VÍZLÉPCSŐRŐL: KÉSZEN ÁLLUNK A KOMPROMISSZUMRA A szlovák miniszterelnök a pozsonyi Prácának tegnap adott interjújában annak a véleményének adott hangot, hogy Magyarországnak nem volt joga felmondani az 1977es szerződést. Szerinte Magyarország számunkra megbízhatatlan partnernek bizonyult, mivel 1989 óta, amikor is egyoldalúan nem teljesíti szerződéses kötelességeit, cselekedeteit nem indokolja, mindössze bejelenti döntéseit. Információi szerint egyébként a bősi vízlépcső tervezésében a magyar miniszterelnök sógora is részt vett. Vladimír Mečiar újra kitért arra, hogy a bősi vízlépcső üzembe helyezésének köszönhetően lehetőség nyílik a bohunicei atomerőmű leállítására. Elmondta azt is, hogy a magyar lépések következtében Csehszlovákiának 20 milliárd forintos kára keletkezett. Legutóbbi magyarországi látogatása során a magyar félnek egyezséget ajánlott, amely szerint az eredeti tervhez való viszszatérésért cserébe hazánk lemondana a C változatról és az esedíékes kártérítésről. Leszögezte, hogy a szlovákok a magyaroktól egyetlen liter vizet sem vettek el. Véleménye szerint az ezzel kapcsolatos vitának szélesebb összefüggései vannak, mivel Magyarország az összes szomszédja esetében kétségbe vonja a fennálló határokat. Az államhatároknak az etnikai határokig való kitolására tett erőfeszítések a közép-európai feszültségek egyik forrásává váltak. Figyelmeztetett arra, hogy nem azért válnak függetlenné Csehországtól, hogy ezentúl Budapesttől váljanak függővé. Szlovákiának viszont érdeke a jószomszédi viszony Magyarországgal és ennek érdekében kész a kompromisszumok megkötésére. A tárgyalásokhoz viszont partnerre van szüksége. Práca, 1992. nov. 3. ESSZERU SEGÍTSÉG SVÁJCI ÉS SVÉDORSZÁGI SEGÉLYEK LEHETŐSÉGÉRŐL TÁRGYALT DURAY MIKLÓS A racionális és a társadalmi struktúrát építő, életbentartó segélyek lehetőségéről is tárgyalt Duray Miklós svájci és svédországi útján ez év októberében. Alfred Defago, a svájci szövetségi kormány kulturális hivatalának vezetője ígéretet tett, hogy közvetíti kapcsolatok kiépítését egyes svájci kantonok és a DélSzlovákiában szerveződő régiók között. Svédországban a Magyar Orvosok Egyesületében és más magyar közösségekben is nagy érdeklődést tanúsítottak a felvidéki magyar települések és régiók segélyezése iránt. Lehetőség nyílik megfelelő helyi szakmai felügyelet és társadalmi ellenőrzés mellett, jótékonysági intézmények vagy egyházak bevonásával a falusi járóbetegek ellátására alkalmas rendelők és fogászati rendelők orvosi berendezésekkel való felszerelésére. A németországi, svájci és svédországi magyar szervezetek Duray Miklós legutóbbi nyugat-európai útja alkalmával megismerkedtek a csehszlovákiai magyarság saját egyetem alapításáért folytatott küzdelmével is. Ezen felbuzdulva megalapították Zürichben a Simonyi Alapítvány svájci és Frankfurtban a németországi fiókalapítványát. Svédországban a stockholmi Magyar Ház közösség és a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége vette pártfogásba a Simonyi Alapítvány támogatásának szervezését. ^ A KODÁLY-MÓDSZERRŐL KASSÁN (Munkatársunktól) - A Pozsonyi Magyar Kulturális Központ és a kassai egyes iskolaszék rendezésében kétnapos szeminárium kezdődött tegnap Kassán. Sunyovszky Szilvia, a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ igazgatója megnyitó beszédében utalt arra a sikerre, amit a zeneoktatást megnyitó és hatékonnyá tevő Kodály-módszer Svájctól Japánig a világ számos országában máig elért, s egyben annak az örömének is hangot adott, hogy most már Szlovákiából is mutatkoznak igények a módszer megismerésére és elfogadására. A kassai szemináriumra harmincnégy - zömében szlovák alapiskola - pedagógusai jöttek el, akiknek a Kodály-módszer lényegét - gyakorlatokkal egybekötve - a kecskeméti Kodály Intézet világszerte elismert személyiségei: Szönyi Erzsébet és Platthy Sarolta zenepedagógusok magyarázzák el. (-szák) VISSZHANG HAT BEKEZDES HUSZONNÉGY SORA A nagysurányi - bocsánat šuranyi - születésű, író Laco Zrubec, a Koridor 199. számában (1992. 10. 26.) ismét jeleskedett. A lap hasábjain hat bekezdésben és huszonnégy sorban ontotta dörgedelmeit, természetesen rólunk és ellenünk. Az első bekezdésben határozottan leszögezi, hogy a Duna másik oldaláról súgnak nekünk és lépre mentünk: nyakló nélkül kereszteljük át (vissza) a községeket a felsőbb szervek beleegyezése nélkül. Hol, kik és mikor? - arról nem esik szó. A második bekezdésben már pontosít, Nagykért, vagy Nyitranagykért említ, ahol a község nevét jelző táblán Milanovce helyett már Veľký Kýr olvasható, holott a Zobori Apátság 1113-ból származó levelében Ker név alatt jegyezték. Legyen Ker, ám nem tudom elképzelni, hogy milyen következtetések alapján keresztelték át Milanovcére 1948-ban, az akkor színmagyar községet. A Cétényke híd avatásánál szemtanúja voltam egy érdekes és fontos jelenetnek, amikor Bátora Béla, Nagykér polgármestere szólt a hídról, amely a három községet: Nagycétényt, Nagykért és Berencset egybeköti. Hangsúlyozta, hogy Nagykért - Veľký Kýrt és nem Milanovcét, mert falujuk visszakapta becsületes nevét. Az emberek tapsoltak, az idősebbek könnyeztek az örömtől, mivel megérték azt a kort, amikor érvényesíthetik jogaikat. Kár lenne bemocskolni. A harmadik és negyedik bekezdés Érsekújvárral foglalkozik, a várostáblával és az utcák magyar elnevezéseivel, mondván, hogy a városban 70 százalékban szlovákok élnek és az ottani magyarok „jól tudnak szlovákul". Végre valaki megdicsérte az újvári magyarok szlovák nyelvtudását, mert eddig mindig arról volt szó, hogy nem tudják elsajátítani a hivatalos, vagy állami nyelvet, az üzletekben az elárusítók sem tudnak szlovákul. Egy valamiről azonban Zrubec úr megfeledkezett, amit Eva Garajová nagyon régen tud és nemrég a Szlovák Rádiónak adott nyilatkozatában szóba is hozott. Arról beszélt, hogy a statisztikai kimutatásokra, jelentésekre való hivatkozás alaptalan, mert a városban az emberek legalább ötven százaléka magyar érzelmű. A tanárnő szavait a választások eredményei is igazolták és azokat nem hagyhatja figyelmen kívül egy politikus sem. Az ötödik bekezdés szerint az érsekújvári Šurianska ulica nevének magyar változata: Surány utca sérti a nagysurányi szlovákok önérzetét. A fenti jelzővel a horthysta megszállás alatt bélyegezték őket az 1938-45-ös években, amikor a magyar csendőrök a „surányikat" (így többes számban) gyilkolták! Történelmi és letagadhatatlan tény, hogy 1938 karácsony napján gyilkosság történt. Az éjféli mise után egy kegyetlen, vagy részeg kakastollas parancsnok riasztó lövések helyett - talán azokra sem lett volna szükség - a nép közé lövetett. Egy ártatlan süketnéma kislány élete hunyt ki. Több, csendőrök által okozott gyilkosságról sem előtte, sem utána nem tudunk. Akkor miért esik szó többes, vagy többszörös gyilkosságokról? Az utolsó bekezdésben azt a tanácsot kapják a „szlovák magyarok" (slovenskí Maďari), hogy látogassanak el Békéscsabára, Szarvasra, ahol szlovákok élnek, de a szlovák történelem nagyjairól egyetlen utcát sem neveztek el. Laco Zrubec kedvenc témájáról van szó, hiszen oly szívesen ír a szóban forgó helyekről. Csattanós történeteket kerekít „neve nincs" iskolaigazgatókról, papokról és hallgatja a „neve nincs" emberek panaszainak áradatát. Tőlük kellett volna megkérdezni, hogy nagyjaikról miért nifcsenek utcák elnevezve, vagy tettek-e javaslatot utcanevek ügyében? Talán fény derülne a jelenkori történelem árnyas oldalaira. MOTESIKY ÁRPÁD A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés ,alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 9324/91 Mag László, 1924. 2. 8., Rimaszombat, (Dombasz) 9381/91 Markó Barnabás, 1910. 9. 10., Rimaszombat, (Kisinyov) 9608/91 Méry Ferenc, 1913. 7. 12., Nádasd, (Szverdlovszk) 9669/91 Metyko Karol, 1916. 12. 18., Helemba (Rubezsnaja) (Folytatjuk) AHOGY ÉN LÁTOM Ahogy közeledünk a ratifikációs népszavazás időpontjához, ahogy egyre népszerűbbé válik Peter Weiss, a Demokratikus Baloldal Pártjának elnöke, ahogy mind több szó esik arról, hogy Vladimír Mečiar esetleg nem miniszterelnökként, -hanem a Szlovák Köztársaság elnökeként folytatja politikai pályafutását, úgy tapasztalom egyre kézzelfoghatóbban, mennyi igazság rejlik Metternich herceg Balkán-definíciójában. A diplomácia egykori nagymestere így jelölte ki Európa e részének határait: Ami keletre és délre feszik Bécstől, az Balkán. A szlovákiai helyzet alakulása azt mutatja, hogy hazánkra nézve tartós érvényű a néhai kancellár lesajnáló kijelentése. Nem nehéz észrevennünk, hogy olyan útra tértünk, amely úgyszólván nyílegyenesen a balkáni stílus meghonosításához, a román példa átvételéhez vezet. Persze, új feltételek között, amelyeket közép-kelet-európai adottságoknak is nevezhetünk. Romániára az jellemző, hogy a kommunista vezért kidobták a fedélzetről, úgy tettek, mintha a kommunizmust megdöntötték, a titkosrendőrséget pedig felszámolták volna, ez azonban mindössze hetekig tartott. A kommunisták átkeresztelték a pártot, a'kondukátor ideológiai titkára kormányt alakított, a titkosrendőrök cégért változtatva visszaszivárogtak, és minden maradt a régiben. Szlovákia azért mégsem a legmélyebb Balkán. Itt csaknem három esztendeig tartott, aminek véghezviteléhez Romániának csak három-négy hét kellett. Teljesen még szét sem hullott Csehszlovákia, de Peter Weiss, a fő-fő utódkommunista már azon morfondírozik a Szlovák Rádióban, hogy ha a helyzet úgy adódna, milyen feltételek között vállalna szerepet a kormányban. Már azt is megengedheti magának, hogy válogatós legyen. Kijelentette, hogy akármilyen feltételek között nem engedné meg, hogy vagy ő, vagy valamelyik pártbelije úgy adja miniszterkedésre a fejét, hogy vállalnia kelljen a felelősséget a Mečiar-kormány eddigi hibáiért. BALKÁNI STÍLUS Oda jutottunk, hogy pontosan két héttel a bársonyos forradalom harmadik évfordulója előtt már válogatós is lehet egy kommunista, mielőtt belépne a kormányba. Az angyalarcú pártvezér 1992 őszén már megengedheti magának, hogy önérzeteskedjék. Imigyen teszi: „A választások előtt a Demokratikus Baloldal Pártja egy széles koalíció létrehozását javasolta, és ez nem valósult meg..." Úgy értette, hogy széles koalíciót, a kommunista utódpárt bevonásával. Annyi taktikai érzéke azonban volt májusbanjúniusban Mečiarnak, hogy belátta: olyan programmal nem indulhat a választásokon, amelynek egyik fő pontja az egykori kommunista párttal való szövetség kilátásba helyezése. Ez talán még Václav Klausnak is sok lett volna. És kissé sok lett volna némely választóknak is. Akár 3-4 százalékkal is kevesebben voksoltak volna a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomra. Ugyan nem történt volna földindulás, de szavazatveszteséget azért előidéz a paktum. Nem köttetett meg, „mindössze" annyi történt, hogy mindazt, amit Mečiar a választások óta Szlovákiában megvalósított, a Weiss-párt teljes közreműködésével valósította meg. Most a második „forduló" küszöbén állunk, Peter Weiss (mert kényes a jóhírére) a legközelebbi jövőben aligha lépteti be valamelyik alvezérét a kormányba. Maga is aligha vállal szerepet. Várakozó álláspontra helyezkedik. Teheti, mert az idő itt Szlovákiában neki dolgozik. Várja, hogy eljöjjön a pillanat, amikor majd Mečiar közreműködésével . szerepet vállalhat. Esetleg meghatározó szerepet. Vidáman, Weiss mosolyától kísérve haladunk azon az úton, amelynek a végállomásán Iliescu, a románok vezére várj»Mečiart és Weisset. Majd gratulálnak egymásnak. Egy szó sem esik a kommunizmus megmentéséről, sem a proletár internacionalizmusról. Minek esnék erről szó? A lényeg a fontos. Az, hogy úgy tűnjék, minden megváltozott, miközben semmi se változott meg. Egy társaságban jelentős feltűnést keltett, amikor az „átkos" rendszernek egy következetes bírálója kijelentette: „Alig várom, hogy visszatérjen a kommunizmus...", volt, akinek „nem megmondtam már akkor, november 17-én, hogy még visszasírod?"-ra vigyorodott a képe, de voltak néhányan, akik csak szemérmesen pislogtak. A rendszerbíráló dramaturgiai szünetet tartott, majd gondolata másik felét is kimondta: „... mert ha visszatér, akkor talán lesz még egy lehetőségünk arra, hogy legyőzzük. így, bársonyosan Európának ezen a táján nem győzhető le. Valóban ekkora vargabetűt kell nekünk itt, a Balkán peremén megtennünk, hogy előre tudjunk lépni? Weissék mindenesetre ott ólálkodnak a hatalom kapu, előtt. TÓTH MIHÁLY