Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-23 / 276. szám, hétfő

HIREK-VÉLEMÉNYEK IÚJSZÓM 1992. NOVEMBER 23. RÓZSI NÉNIT MEGÖLTÉK, HÁZÁT FELGYÚJTOTTÁK - CSAK 19 ÉVES VOLT A TETTES ÁTOK ÜL ZSIGÁRDON Egy közös házban laktak, évekig szomszédok voltak. Elöl a rég megözvegyült Kati néni, aki végül is hozzáment egy rokkant öregemberhez. Hátul Rózsi néni, egyedül, mert 13 éwel ezelőtt szintén megözvegyült. A portát látogatásunkkor áztatta az eső, sárban topogtunk. Nem futotta körül azt soha kerítés, nem zárták kis- meg nagykapu mögé. fia, élettársával és annak két testvérével keresik, egy kupacba rakják a menthető apró emlékeket idéző tárgyakat. Használható holmi itt már nincs...- Néhány fénykép mégis megmaradt, mert egy táskában a szekrény aljában volt, arra hulltak a ruhák és a tüzet oltó vízsugár alatt csupán eláztak. Jenő, a néni három gyerekének egyike (a másik kettő Jenő: A mamát mindenki nagyon szerette, tessék megkérdezni... Bizony, bizony - teszi hozzá élettársa, Ilona és testvérei: Zoltán és József Szabad volt a bejárás. Kertjének végében ott a temető. Az a temető, ahol Rózsi néni friss sírdombját megszámlálhatatlan koszorú borítja. A minap temették. Halála felkavarta az egész falut. Rózsi nénit Gergely unokája aznap ölte meg, amikor Alexander Dubčeket temették. Mulatni akart és dühítette, hogy állami gyásznap lévén nincs diszkó és ráadásul pénze se. Tudta, hogy a postás előző nap hozta Rózsi néni nyugdíját, meg azt is, hogy takarékos asszony volt, hogy több bankó is lehet a házban. A kocsmában iszogatott, aztán elment, mindenki úgy vélte a nagyanyjához, mivel a hétvégeket nála töltötte, különben Pozsonyban élt, a háromszor elvált anyjával, aki ráadásul - a szóbeszéd szerint - még vagy tíz „apát" hozott a lakásába Gergő apjának távozása után és szült még négy mostohatestvért. Nem csoda, hogy a fiú a nagyanyjához menekült, nem csoda, hogy a kocsmában keresett barátokat, hogy lelkivilága összekuszálódott - persze, ez senkit sem jogosít fel gyilkosságra, csak a körülményeket közelíti és sejteti, hogy vele együtt másoknak is ott kellene ülniük a vádlottak padján... A veranda ablakai kitöredeztek, az üveg kihullott a keskeny betonsávra, a kertben maradt szilánkok füstösek, a ház belseje is. Csak a konyhában maradt némi bútor, a többi holmit felfalta a láng. A „házból" három roma fiatalember lép ki, mögöttük feketébe öltözött aszszonyka. A meggyilkolt Farkas néni évek óta Pozsonyban él és dolgozik) szomorúan ide-oda rakosgatja a múltat rögzítő pillanatfelvételeket. Majd bevezet a hátsó, tágas helyiségbe és a sarokba mutat: - Tessék nézni, ott találtak a mamámra, az ágy mellett feküdt, szénné égve, baba nagyságra zsugorodva... Hamvai ráfértek egy lapátra, azzal tettük be a koporsóba... Az egész falu ott volt a temetésén, mindenki siratta, mert mindenki szerette... Ilyen szörnyűséget... Hatvannyolc éves volt, de nagyon dolgos és fürge, tessék megnézni, ezt a nagy kertet is ő ásta fel egy héttel a halála előtt... Az udvaron megpillantok egy szénné égett zongorát. Beszélgetőtársaim észreveszik, hogy szemlélgetem. - Apám a híres zenész dinasztia tagja volt. Annak a Farkas Jenőnek a testvére, ki különben a keresztapám volt, mert már meghalt, aki a SĽUK prímása lévén bejárta az egész világot, majd a rádió népi zenekarának első embereként remekelt, Bécsben muzsikált évekig. A család tagjai mind híres zenészek lettek, az apám is hegedűjével tartotta el a családot, tíz év kivételével, amikor anyámmal Csehországban, Nebanicén és Unešovón az állami gazdaságban kellett dolgoznia... Ez a zongora múlt századbeli volt, még a kommunista rendszerben katalogizálták és háromszáz ezerre értékelték. Meg az apám hegedűjét is. Most mind oda lett, az új bútor, a berendezés, a szőnyegek. De nem bánnám, ha a mama élne... kilépni a félhomályból Elérkezett az ideje, hogy a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság (CSMTT) végre kilépjen az ismeretlenség homályából. Ennek jegyében hívták meg beszélgetésre a társaság vezetőségének tagjai, Lacza Tihamér és Füri Béla a szlovákiai magyar sajtó képviselőit. A CSMTT 1990 tavaszán kezdett szerveződni, majd tavaly februárban alakult meg hivatalosan. Célja a szlovákiai magyar tudományos és műszaki értelmiség felkarolása, az egymásról nem tudó kutatók és tudósok megismerkedése és információcseréje. Az eddigi tapasztalatok alapján leszűrhető: meglehetősen vontatottan halad a szakmai klubok létrehozása, a tevékenység elsősorban a különböző emlékülések megvalósításában merül ki. A tájékoztatóból kitűnt, az ifjúsággal, elsősorban a főiskolai és egyetemi hallgatókkal kiépített kapcsolatok gyérek. A várakozástól elmaradt eredmények egyik oka talán a lelohadt lelkesedés. 1989 novembere után az Össztársadalmi pezsgés idején sorra alakultak a klubok, társadalmi szervezetek, mozgalmak, ám a mélyülő politikai és gazdasági válság kimeri-" tette a tartalékokat, s ez a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaságra is érvényes. Persze, nem adják fel a célkitűzéseiket. Jövőre rendszeres időközökben tudományos előadásokat készülnek tartani a szakmai és a széles közönség részére; a dél-szlovákiai magyar sajtó szerepe éppen abban nyilvánulna meg, hogy felhívná e rendezvényekre a figyelmet, szemelvényeket közölne az elhangzottakból. Különösen az utóbbi a lényeges, hiszen a tudományos folyóiratok sorra megszűntek, a magyarországi sajtótermékek rendkívül drágák, így a hazai napi- és hetilapoknak kell részben felvállalniuk a publikálás szerepét. Ennek egyik előfeltétele a CSMTT és a médiumok rendszeres kapcsolattartásaT melyhez az első lépést már megtette a tudományos társaság. (sfdó) - Tudják, hogy történt a gyilkosság? Mi késztette Gergelyt arra, hogy ilyen szörnyű bűncselekményre vetemedjen? - Gondoljuk, a pénz. A nagyszülei is szegények, ő meg szeretett mulatozni. Szadista hajlamai már régebben megnyilvánultak, felakasztotta anyám macskáit, kutyáját, szélpuskával átlőtte ablakát. De a mama mindig azt mondta: gyerek még, nem tudja, mit csinál, ne tegyétek szóvá. Hát ez lett a vége. Biztos, hogy a tragédiát hozó órában dulakodtak, mert a fiú arcán karmolások voltak, az anyám koponyájában meg néhány késszúrás. Szóval, először megölte, aztán rágyújtotta a házat. - Hogy szereztek tudomást a történtekről? - A szövetkezet etetői munkába menet észrevették, hogy ég édesanyám háza. Hívták a tűzoltókat, beszóltak hozzánk - mi a szomszéd utcában lakunk -, aztán meg a rendőröket. Amikor a portára érkeztem, a fiú zavarosan dadogott, másnaposnak tűnt, végül bevallotta, ő a tettes. Nem is tehetett mást, mert a szobában' megtalálták az egyik cipőjót, a másikat meg az udvaron levő kamrában, meg Gergely füsttel átitatott kabátját és a nagyi szobájában a benzines üveget, melynek tartalmával fellocsolta a meggyújtani valót. Bilincsben vitték el... Én a nagyszüleit is a bűntett részeseinek vélem, nem létezik, hogy ne hallották volna, mi zajlik a portán... Elég volt ebből... Tessék hozzánk jönni, egy kávéra... Egy utcával odébb megyünk. Jenő és Ilona, meg a tizenhárom éves Katalin lányuk házába. Takaros, tiszta. Az udvaron ott a tégla, a suter, tavasszal tatarozni fogják. A szobában ég az örökmécses, Ilonka szabadkozik: „piszkos a szőnyeg, sok volt a siratóasszony, megfordult itt az egész falu". A szomszédasszony, Bozsek Magdolna az eltemetett Farkasné lányának keresztanyja, Jenő és Ilonka tőszomszédja. - JMagyon rendes emberek. Rózsika példamutató életet élt. Olyan volt a háza, akár egy palota. Tiszta, szépen berendezett. Mindenki kedvelte, soha senkit nem bántott. Roma volt és mi fehérek, de amikor megkért, legyek lánya keresztanyja, szívesen vállaltam, mert nem volt miért szégyenkeznem. Bozsekné Gyula fia meg hozzáfűzte: „Sohasem engedett el a házból, hogy ne kínált volna meg valamivel, hogy ne fogyasztottam volna nála meleg ételt..." A községházán Rácz polgármestert kerestük. Szabadságon volt. A tisztviselőnők viszont elmondták, hogy Farkasnét az egész falu szerette, mindig időben fizette a kötelezőt, soha segélyt, segítséget nem kért, tisztán tartotta házát, becsülettel nevelte gyermekeit. Zsigárdon egy olyan tragédia játszódott le, amilyen országszerte eddig talán soha: Fel van háborodva a falu és népe fél. Nem Gergelytől, mert az már a rácsok mögött van. Hanem attól, amit naponta kénytelen észlelni: már kétszer is kirabolták az élelmiszerüzletet, a lopások napirenden vannak, most meg egyesek olyan leveleket kapnak, hogy a követelt pénzösszeget helyezzék el a megadott ponton, mert különben a halál fiai lesznek. Míg a múltban errefelé nyitottak voltak a porták, nem zárta kulcsra ajtaját senki, most a falu aprajanagyja rettegésben él. Ki, kik a fenyegetődzők? Senki sem tudja. De Farkas Rozália halála után mindenki fél. Bár az „ügyek" között aligha lehet összefüggés... - Átok ül Zsigárdon - mondja egy idős néni - és elrohan kérdezősködésünk elől, miért is bízna éppen bennünk? Egy másik asszony meg hozzáteszi: „Átkozzák a romákat, de velük itt a faluban nincs gondunk. Fehér ölt meg cigányt, egy becsületes, rendes asszonyt. Bizony fáj Rózsikáért a szívem ." OZORAI KATALIN Ennyi maradt a három szoba berendezéséből... Méry Gábor felvételei KÖLCSÖNÖS MEGÉRTÉSRE TÖREKEDVE (Folytatás az 1. oldalról) dottságra adhatna okot, ha valaki úgy látja, hogy a Monarchiát a szlovákok bomlasztották fel, nem pedig a belső és külső tényezők összhatása. • Miként vetődött fel a szlovákiai magyar kisebbség helyzete? -Természetesen történelmi keretekben és összefüggésekben. Jómagam vitába bocsátkoztam Bán András kollégával, aki a két háború közötti Csehszlovák Köztársaság kisebbségi politikájáról mondott meglehetősen elítélő véleményt. Nem a bírálat keménysége késztetett erre. Sokkal inkább az a régóta bennem élő történészi kétkedés: vajon nem igazodik berögződött sablonokhoz e politika értékelése. Sokszor úgy tűnik számomra, hogy az egész olyan, mint egy keresztrejtvény, ahol a megfejtést előre ismerjük. Szerintem magát a tényleges helyzetet, annak valamennyi meghatározóját és összefüggését kellene elsődlegesen elemezni, nem pedig egy adott összegezést visszavetíteni. S ehhez átfogó, sokrétű, soktényezős vizsgálódásra van szükség. Ezt hangsúlyozva nem várom meg kérdését, egyenesen kimondom: hiányoltam az összejövetelen a szlovákiai magyar történészkollégák részvételét, az ő közreműködésük ugyanis nélkülözhetetlen egy ilyen összképhez, mely valamennyi összetevő figyelembevételével kerekedik ki. • Végül mégiscsak elkerülhetetlen a tanácskozás minősítése: mit kaptak egymástól a szlovák, a cseh és a magyar történészek? - Nos erről szívesen mondom el, hogy én személyesen kedvező benyomásokkal érkeztem haza. Nemcsak azért, mert a balassagyarmati városi vezetőség kiváltképp kedvező légkört és körülményeket teremtett, a tanácskozáshoz, ami pótolta, hogy kevés idő jutott magára a vitára. Hisz egy nap alatt tizenegy előadás hangzott el. Főként a vitaszellem alakulás hatott rám biztatóan. Azt már az elmúlt két-három évben megszoktuk, hogy a problémák nyíltan felszínre kerülnek. S ilyenkor ugyancsak örülünk, ha valamiben sikerül egyetértést elérnünk, de nyomban lehangol bennünket, ha egy más összetételű történészfórumon a konfrontációs hangnem, az egyet nem értés válik uralkodóvá. S egyből megfeledkezünk arról, hogy nem nagy művészet a tolerancia, ha sikerül közös nevezőre jutnunk. Erre szerintem igazából ott, s akkor van szükség, ha a vélemények homlokegyenest ellenkeznek egymással. S főként egy kiéleződő politikai helyzetben. Ehhez nem elég egymásra figyelni, igyekezni kell egymás álláspontjának megértésére. Meggyőződésem, hogy a tanácskozás ebben a tekintetben hasznos felismerésekkel szolgált. KISS JÓZSEF COIMPEX spol. s r. o. Hadovská cesta 6, 945 01 KOMÁRNO TEL.: 08 19/50-46 50-48 TEL.-FAX 0819/21-69 51-72 Panasonic TELEFAXOK KX-F 50 B 16 500,KX-F90B 19 900,TELEFON, ÜZENETRÖGZÍTŐ, FAX, MÁSOLÁSI LEHETŐSÉG Fizetési feltételek: fizetés készpénzben vagy előre Az árakat a forgalmi adó nélkül tüntettük fel. A szállítás határideje: azonnal a raktárból Homologizáció, 6 hónap jótállás, garanciális és garancia utáni szerviz, kezelési utasítás szlovák nyelven. Az árut fióküzleteinkben is átvehetik: CO-IMPEX BRATISLAVA St. Prievozská 2 07/612 51, 283-as m. CO-IMPEX MARTIN Thurzova 16 0842/363 06 CO-IMPEX LEVOČA Nám. M. Pavla 36 0966/4247 vx-ooe