Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-20 / 274. szám, péntek

1992. NOVEMBER 20. IÚJSZÓM KALEIDOSZKÓP FÖLDÜGYBEN 1995 SZILVESZTERÉIG Korábban már jeleztük, alighanem azok is részesei lehetnek a mezőgazdasági szövetkezetek transzformációjának (megkapják transzformációs vagyoni betétüket), akik a szövetkezeti transzformációs törvény (42/1992 Tt. sz.) 14-es paragrafusában megszabott határidőben, ,,a törvény hatálybalépésétől számított három hónapon belül" (1992. április 28-ig) jogosultságukat nem tudták megfelelő okmányokkal igazolni. A szlovák kormány, majd a szlovák parlament mezőgazdasági bizottsága is egyetértett a módosító javaslattal, hogy a kérdéses időpontot 1994. december 31-ig hosszabbítsák meg. Tegnapi számunkban megírtuk, hogy a kérdéses törvénymódosító javaslat is szerepelt a szlovák parlament szerdai ülésén. A képviselők a telekkönyvekben és a geodézián fennálló állapotokra való tekintettel még az 1994-es időpontot is kevésnek találták, és a mezőgazdasági szövetkezet transzformációjában való részvételi jog bizonyításához szükséges okmányok benyújtásának idejét 1995. december 31 -ig hosszabbították meg. Kérjük olvasóinkat, hogy tegnapi parlamenti beszámolónk (Volt, nincs egyetem Nyitrán - 2. oldal, első hasáb utolsó bekezdése) ide vonatkozó részét a fentiek szerint értelmezzék. -efSZTÁLIN A HBO-CSATORNÁN Az elmúlt napokban a Magyar Televízió nézői többször is láthattak néhány villanásnyi jelenetet az Ivan Passer rendező és Zsigmond Vilmos operatőr együttműködésével, amerikai-orosz-magyar koprodukcióban készült Sztálin című filmeposzból. Ezúttal a Magyar Televízió a konkurenciának tett némi szolgálatot. A filmet ugyanis az amerikai HBO kábeltelevízió forgatta és saját csatornáján vetíti. Filmekre szakosodott mozicsatorna a HBO, amely sajnos nálunk még nem fogható. Magyarországon viszont már több mint egy éve, hétfőtől csütörtökig napi hat, a hétvégén pedig nyolc órán át sugároz az előfizetők számára. így érthető, hogy ma este egyidőben tűzi műsorára a HBO - Budapesten és New York-ban - a Sztálinról készült játékfilmet. A magyarra is szinkronizált bemutatónak azonban van még sajátos magyar vonatkozása. Ez viszont csehszlovákiai közlésből derül ki, a Lidové noviny tegnapi számában megjelent interjúból, mely a film rendezőjével készült, aki a hatvanas évekbeli cseh új hullám egyik elindítója volt. Miloš Formánnál együtt távozott 1969-ben Amerikába. A szóban forgó interjúban elmondta, hogy a belső felvételeket nem Oroszországban, hanem Magyarországon forgatták. Noha a főszereplő Robert Duwall - a hitelesebb alakítás érdekében - még Sztálin dácsájában, a vezér ágyában is aludt. Az orosz filmesek aggódtak, hogy a művileg felépített költséges helyszíneket - egyszerű-, en szétlopkodnák. A film idei, november 7-ei világbemutatóját az orosz közreműködők roppant időszerűnek tartották - minthogy a jelcini Oroszországban arról folyik a vita: felülkerekedik-e a demokrácia, vagy jön egy újabb cár. Olyan vélemények hangzottak el a bemutató után, hogy Sztálin alakja - gengszter vonásait hangsúlyozva - túlontúl amerikaira sikerült. Alighanem roppant kíváncsi lehet a középeurópai néző az amerikai Sztálinra. Az orosz és a hazai Sztálin alakja ugyanis még elevenen él több nemzedéknek nemcsak az emlékében, hanem az idegeiben is. (k-s) A SZLOVÁK PIACSZABALYOZASI ALAP KINALATA KENYÉRGABONA-TONNÁNKÉNT 3 300 KORONÁÉRT A mezőgazdaság kétségtelenül szorító pénzügyi helyzete és az előző évi kedvezőtlen tapasztalatok miatt már a nyár folyamán arra kényszerültek a mezőgazdasági termelők, hogy gabonájukat ne adják el közvetlenül a terményfelvásárló vállalatoknak, hanem a majdani kedvezőbb árkínálat jegyében saját maguk tárolják és várják ki azt az időt, amikor elfogadható áron értékesíthetik. Nos, úgy tűnik, hogy ez az idő elérkezett. A hírek szerint készpénzzel fizető kupecek járják a gazdaságokat és vásárolják fel a kenyérgabonát, ami egyes vélemények szerint általában a cseh országrészekbe kerül. Mivel félő, hogy a kivitt gabona néhány hónap múlva hiányozni fog a szlovákiai piacon, a Szlovák Piacszabályozási Alap gyors és határozott ellenlépésekre készül. A tervezett intézkedésekről Edita Ohrablová mérnöktől, a Szlovák Piacszabályozási Alap igazgatójától kértünk tájékoztatást. -A piaci mozgásokat elemezve szükségesnek látjuk, hogy a folyamatos ellátás érdekében a Szlovák Piacszabályozási Alap rövidesen megkezdje a termelőknél raktározott, a minőségi követelményeknek megfelelő kenyérgabona felvásárlását. A búzát tonnánként 3300 korona körüli áron, közvetlenül a piacszabályozási alap vásárolná fel. Szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet arra, hogy csak egy bizonyos időszakban, meghatározott mennyiségű élelmiszer-ipari búzát fogunk felvásárolni, éppen ezért a jövő héten megkezdjük a kínálatok felmérését. A termelők a Szlovák Piacszabályozási Alap, illetve a Szlovák Földművelési Minisztérium illetékeseinél tehetik meg ajánlataikat a pozsonyi 571 90, 495 81 es telefonszámokon, illetve az 506 93-as faxon. A felvásárlás részletes feltételeiről a piacszabályozási alap tanácsa november 24-i ülésén dönt. —tszl— SZTRÁJK UTÁNI KÁOSZ (Munkatársunktól) - A szlovák parlament szerdán elfogadta a nyitrai egyetem megszűnéséről szóló javaslatot. Ennek értelmében a volt pedagógiai kar Pedagógiai Főiskola lett. Véget ért a diákok sztrájkja, de nincs vége az elégedetlenségnek, hiszen céljukat, amiérta megmozdulást szervezték, végül is nem érték el. Tegnapi nagygyűlésükön a sztrájkbizottság beszámolt a kialakult helyzetről, s kidolgozott egy javaslatot a további követelések eléréséért. E javaslat szerint folytatódott volna a sztrájkkészültség, megalakult volna a főiskola három kara a maga szenátusaival, kidolgozta volna statútumát és tárgyalt volna a kormány mellett működő akkreditációs bizottsággal arról, hogyan terjesszék be újra a képviselők elé az egyetemmé alakulás javaslatát. A feltételes mód sejtetni engedi, hogy az egybegyűlt diákok leszavazták a minden bizonnyal jogilag nem kifogásolható, ugyanakkor lépéseiben is megfontolt és célravezető stratégia-javaslatot. A tegnapi közel négyórás, olykor zavarossá váló vita eredménye felől a magyar tagozat diákjaitól érdeklődtünk. Dolnyík Beáta szerint: - Az anarchia határát súrolta a tegnapi tanácskozás légköre. Némelykor az volt az érzésünk, szégyen, hogy tagjai vagyunk egy ilyen zűrös elgondolásokkal erősködő közösségnek. Mondhatom, a jelenlévő magyar diákok nevében mindenesetre, hogy a racionális megoldást támogattuk. A sztrájkbizottság javaslatával szemben ugyanis azt követelték sokan, hogy sztrájkoljunk tovább, mindaddig, amíg végleg megoldódik az egyetem ügye, ne fogadjuk el a főiskola három karának, választott szerveit. Végül egy áthidaló megoldás mellett sikerült szűk szavazattöbbséggel döntenünk, eszerint csakugyan sztrájkkészültségben maradunk, nem értünk egyét az egyetem megszüntetésével, sem a főiskola létrehozásával, s azt követeljük, a parlament és a kormány fogadja és ismerje el a még tavasszal létrehozott, az egyetem három kara számára megválasztott vezetőséget. Mi, magyar diákok, a józanabb javaslattal értettünk egyet, amely szerint a parlament határozata alapján a főiskola hozza létre három karát a három szenátussal. Bárczi Zsófia véleménye szerint a többség képtelen volt megérteni annak a ténynek a fontosságát, hogy a törvényadta út ugyancsak járható és ugyanúgy célhoz vezet, sőt biztosan szívesebben tárgyal a főiskolával a kormány, mint egy kompromisszumra képtelen, sztrájkkal fenyegetőző, kérlelhetetlen közösséggel. A Pedagógiai Főiskolán tehát tegnap két órától megkezdődött a tanítás, ámde korántsem ért véget a Causa: universita. A sztrájkbizottság, melynek magyar tagja Petőcz Károly volt, lemondott. Ami viszont nem vitás, a Mezőgazdasági Főiskola elérte amit akart: béke, nyugalom és főleg - tanítás folyik falai között. De hát mit akarnak a pedagógusjelöltek? (bit) LETELT A GONDOLKODÁSI IDŐ AZ MKDM ÉS AZ EGYÜTTÉLÉS NEMET MOND Egy hetük volt az ellenzéki parlamenti pártoknak, hogy válaszoljanak Vladimír Mečiar azon kérésére, hogy január 15-éig függesszék fel mindennemű támadásukat a kormánnyal és tagjaival szemben. Az MKDM-Együttélés válaszát az alábbiakban közöljük: Az SZK kormánya a miniszterelnök révén arra kér bennünket, hogy 1993. január 15-éig alakuljon ki nyugodt légkör a kormány zavartalan munkájához Ez azt jelenti, hogy az ellenzék mondjon le a politikai vitáról, a kormány elnökének és tagjainak bírálatáról, tevékenységük, kijelentéseik és döntéseik elítéléséről. Egy demokratikus államban elképzelhető, hogy konszenzus alakuljon ki a kormány és az ellenzék között. Rendkívül komoly kérdésről van szó, amelynek kapcsán felül kell bírálni a kormány eddigi viszonyulását politikánkhoz és igényeinkhez. Ettől függ, hogy a bizalom megalapozott-e vagy sem. Elegendő, ha megemlítünk néhány tényt: 1. Szlovákia szuverenitási nyilatkozatának előkészítése során véleményünket visszautasították. • 2. A kormányprogram vitájában javaslatainkat visszautasították, s nemcsak a nemzetiségi politikával, a nemzetiségi és etnikai csoportok érdekeivel kapcsolatban, hanem az általános kérdéseket illetően is, így például a társadalom demokratikus elveinek érvényesítésével, a gazdaság fejlesztésével stb. összefüggésben. 3. Az SZK alkotmányának előkészítése s elfogadása során: az alkotmánytervezetet nélkülünk készítették el, annak ellenére, hogy képviselőinknek alkotmányos joguk részt venni a rájuk vonatkozó ügyek intézésében; a vita alatt a miniszterelnök szélsőséges támadásokat intézett ellenünk; határozottan visszautasították képviselőink javaslatait attól függetlenül, hogy azok a kisebbségi jogokra vagy a demokráciára, gazdaságra, szociális kérdésekre vonatkoztak-e. 4. Az SZNT alakuló ülése és a kormány kinevezése óta a DSZM vezetői, a kormány elnöke és tagjai állandóan kétségbe vonják képviselőinknek azt a felhatalmazását, hogy a kisebbségek, elsősorban a magyar kisebbség érdekeit képviseljék. 5. A kormány elutasítja és szélsőségesnek minősíti politikánkat és javaslatainkat. (Például a miniszterelnök sajtóértekezlete 1992. szeptember 29.). 6. A miniszterelnök és a kormánytagok programunkat, illetve politikánkat és a magyar kisebbség képviselőit elítélő kijelentései feszültséget és félelmet keltenek. Ez az irányzat ellenségkép kialakításához vezet. A miniszterek és az általuk irányított szervek konkrét lépései és intézkedései, amelyek ellentétben állnak az emberi jogok alapelveivel, csak megerősítik ezeket az aggodalmakat. 7. A kormány határozottan visszautasítja a nemzetiségek jogát az önigazgatás bizonyos formáira. Ezekről a kérdésekről nem hajlandó párbeszédet folytatni. 8. A kormány és a DSZM vezetőinek a magyar kisebbséggel szemben folytatott helytelen politikája következtében a tömegtájékoztató eszközök elferdített nézeteikkel szembehelyezkednek a nemzetiségek valós érdekeivel és a nemzetiségek vezetőivel. 9. A bősi vízi erőmű építésének kérdésében - a vele kapcsolatos problémák intenzíven érintik választóinkat - a kormány soha sem akceptálta álláspontunkat, és figyelmen kívül hagyta a régió lakosainak nézeteit. 10. Miközben a kormány fegyverszünetet kér, egyes miniszterek és beosztottjaik destruktív tevékenységet folytatnak, ami fölösleges feszültségeket kelt - ilyen pl. az, hogy intenzíven eltávolítják a kétnyelvű helységnévtáblákat, vagy pedig hivatalosan megtiltják a keresztnevek anyanyelven való bejegyzését stb. A felsorolt tények összegezése elegendő a következtetés levonásához. Ilyen körülmények között nem látjuk a biztosítékát annak, hogy a politikai moratórium ideje alatt alapvető változások történnének a kormány politikájában. Ahhoz, hogy bizalmat szavazzunk a kormánynak, alapvetően meg kellene változnia a kormány viszonyulásának velünk és kéréseinkkel szemben. A kormány eddig nem törekedett arra, hogy rendszeres párbeszédet folytasson mozgalmainkkal. Továbbra is hangsúlyozzuk: párbeszédet kell folytatni előterjesztett javaslatainkról, amennyiben a kormány hajlandó lesz felülbírálni és korrigálni álláspontját, helyrehozni viszonyulását hozzánk, a nemzetiségek és etnikai csoportok jogaihoz és érdekeihez. Ez a feltétele annak, hogy fontolóra vehessük az SZK kormányának javaslatát. Elkeserítően kevés konkrét érv hangzott el a Szövetségi Gyűlésnek a föderáció megszüntetéséről szóló vitája során. A győzedelmes pártok vezér- és alvezérszónokai kínos következetességgel bizonygatták:, az egyetlen járható út a CSSZSZK kettéválasztása, mert fennmaradásának beláthatatlan következményei lennének. Talán kevesen vették észre, hogy egy-egy vehemensebben elmondott érv már-már érintette a polgárháborúval való fenyegetés határát. Nem azzal argumentáltak, hogy a politikusok spekulációi hatására hogyan jutott oda az ország, ahova jutott, hanem a végeredményt vették alapul, és a Mečiar-párt ékesszólói különösképpen, de a Klaus-csapat tagjai úgyszintén azt a benyomást igyekeztek kelteni a rádióhallgatókban, hogy a kétpárti megegyezés az ország kettészakításáról voltaképpen dicséretes dolog, derekas teljesítmény. Miloš Zeman azon kevesek közé. tartozott, akik törvényhozóhoz méltó, épkézláb és kézzelfogható érveket sorakoztattak fel a vita során. A parlament tanácskozási rendjének arra a paragrafusára emlékeztetett, amely kötelezővé teszi, hogy minden törvényjavaslat előterjesztője köteles számszerűen is kimutatni, hogy az elfogadásra ajánlott törvény érvényesülésének milyen anyagi következményei lesznek. Magyarán szólva: mennyibe kerül az országnak, ha a honatyák elfogadnak egy törvényjavastatot. Felszólalására, figyelmeztetésére érdemben senki sem válaszolt. Ellenben az utána felszólaló képviselő terjedelmes gerontológiai fejtegetésekbe kezdett. Agitált. Arról, hogy egy 74 éves képződmény - akárhogy nézi is az ember - már elaggott. A „képződményen" - mondani sem kellene - Csehszlovákiát értette. Nem számított a derék (egyébként történész) honatyának, hogy logikai bukfencet követett el. Hiszen akár egy harmadikos a kisegítő iskolából is kapásból fel tudna sorolni legalább harminc olyan európai államot, amely jóval öregebb 74 évesnél, és senki sen tekinti aggastyánnak. És csak úgy mellékesen: ugyanez a (törtéPARLAMENTI GERONTOLÓGIA nész) honatya bizonygatta nemrég, hogy Szlovákia államiságának gyökerei egészen a honfoglalás előtti időkig nyúlnak vissza. Ennyit a Szövetségi Gyűlés némely képviselőinek érvelési kultúrájáról. A parlamenti gerontológusok mellett a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom szülészei is jelentős feltűnést keltettek. Meg kellett a szívnek szakadnia, ahogy ecsetelték, hogyan kéredzkedik a világra a két egészséges csecsemő. Mármint a makkegészséges Cseh Köztársaság és a vasgyúró Szlovákia. Most nem tudom eldönteni, hogy a két ártatlannak apja-e Csehszlovákia, vagy anyja. Az ékesszóló nemzeti képviselők azért egyeztethették volna elméleteiket. Ugyanis az egyik elmélet 74 éves aggastyánként prezentálja Csehszlovákiát, olyanként, aki már a hamut is mamunak mondja. Vagy nőneműnek kell tekinteni? Mindkét esetben hatalmas képzavarként lehet csak felfogni az összes parlamenti szónoklatot, Michal Kováč házelnökével „az élen". Ugyanis gondoljuk csak el, hogy általában milyen gyermeket nemzhet egy 74 éves aggastyán. Persze, vannak kivételek, akadnak fickós öregemberek, akik derekasan helyt tudnak állni az ágyban. Az esetek többségében azonban a szomszéd segítségére van szükség. És én bizony, bizony nem mondom kétszer, hogy nem Vífazoslav Móricnak nevezik-e a szomszédot, aki az öregecske férjet felszarvazta. A jövő majd megmutatja, kire hasonlít az újszülött. A szülész specialisták nem árulták el, hímnemű-e vagy nőnemű az elaggott „személy". Mert ha nőnemű, akkor a parlamenti szónokok a ház elnökkel az élen 100 százalékos eséllyel megpályázhatják a Rekordok Könyvében a Parlamenti Hordószonoklat Világbajnoka címet. Ha ugyanis nőneműsítjük a köztársaságot, akkor azt is el kell képzelnünk, hogyan adhat életet - méghozzá ikreknek - egy 74 éves asszony. Akárhogy is nézzük, akkora képzavart, amekkorát néhány parlamenti képviselőnk 1992. november 18-án a Szövetségi Gyűlésben elkövetett, a parlamentarizmus történetében még soha semmikor senki nem követett el. Miloš Zeman volt a föderáció megszűnéséről tartott parlamenti vita során az egyetlen, aki feltette a kérdést: Van nekünk erre pénzünk? Nem kapott választ. Attól tartok, nem is kap 1992. december 31-ig. Talán majd csak a 74 éves aggastyán, vagy ha nem aggastyán, akkor az egy híján háromnegyedszáz tavaszt megélt menyecske ikrei számítják ki, mennyibe került nekünk ez a házasságtörés. Lelki szemeim előtt már látom, ahogy Móric képviselő úr számolni tanítja a gyermekét. Valahogy így: Egy meg egy, az hat. Adja a sors, hogy ne így legyen! TÓTH MIHÁLY AHOGY ÉN LÁTOM