Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-19 / 273. szám, csütörtök

1992. NOVEMBER 19. TÚJSZÖM HAZAI KORKÉP TOVABBRA IS EGY ZSILIPEN Még mindig működésképtelen a bösi erőmű baloldali hajózsilipje, és Boris Horáček mérnök, a Dunai Folyószabályozási Vállalat bősi fióküzemének igazgatója szerint néni valószínű, hogy néhány napon belül üzembe helyezik. A zsilipkaput a javítás után meg is kell tisztítani és védőanyaggal lekenni, ezért még bizonytalan, megnyitásának időpontja. Emlékeztetőül csupán annyit: az elterelést kővetően november 10-én indult újra a hajózás a Dunán, s 15-én azt ígérték, hogy a» meghibásodott baloldali hajózsilipet két napon belül használhatják a hajók... KÖZLEMÉNY „HOGYAN MONDJAM EL NEKED" Sok zene és versek HEGEDŰS D. GÉZA előadásában. Sanzonok, közkedvelt melódiák a Popfesztiválból, a Kőműves Kelemenből és a Hegedús a háztetőn cimü musicalből. Kísér: SZENTIRMAI ÁKOS, zeneszerző. Éberhardon 1992. november 23-án (hétfőn) a művelődési házban este fél hétkor. Belépődíj: 25.-, gyerekeknek: 10.-, korona. Pozsonyból és környékéről mindenkit szeretettel várunk, akik szeretik a zenét és a verseket. A Csemadok vezetősége. • Eladó jó állapotban lévő plüss ülőgarnitúra és -heverő. Ár megegyezés szerint. Galánta. Tel.: 0707/3783 V-494 • Eladó alig használt Simson E931-es tipusú kerti traktor, három sebesség, ekével és rotovátorral. Tel.: 0709/922 598. V-497 • Eladó 8 áras telek, műhelynek is használható épülettel, Dunaszerdahelytől 4 km-re. Érdeklődni minden szombaton lehet, Moravské Kračany 47. V-498 • Eladó családi ház Rimaszombatban, az Akasztóhegyen. Érdeklődni lehet a 0866/24152-es telefonszámon. V-499 • Ford Fiesta 1,6 D, kiváló állapotban eladó. Érdeklődni a 0709/973 39-es telefonszámon. V-488 • Eladó gyári gyártmányú famegmunkáló frézer. Martovce 38. Tel: 0818/84-26. V-387 KIRÁLY PUSPOK ALAPITVAN Y KOMÁROMI KEZDEMÉNYEZÉS A RÉGIÓ SZELLEMI FELEMELKEDÉSÉÉRT Az iskolaügy szűkülő pénzügyi lehetőségei máris előrevetik árnyékukat. Az előttünk álló költségvetési év sem kecsegtet semmi biztatóval. Ahol idejében összefognak a várható fejlődés fenyegetése ellen, ott számba kell venni minden lehetőséget, forrást, készséget és jószándékot, hiszen egyáltalán nem kizárt, hogy a jövőben bizony nem egyforma eséllyel indulhatnak majd tanulóink közép- és felsőfokú képzésre. Amennyiben bevezetik a kötelező tandíjat a különféle iskolákon, esetleg tehetségek sikkadnak el megfelelő anyagi háttér híján. Elébe mentek ennek az irányzatnak komáromban a magyar tannyelvű gimnázium szülői munkaközösségében: idén nyáron alapítványt hoztak létre, amelynek egyetlen célja, hogy támogassák a magyar anyanyelvű diákokat, fejlesszék a járás műveltségi szintjét, külön az iskola felszereltségét, segítsék az arra rászoruló tehetséges diákok továbbtanulását, kiaknázzanak minden lehetőséget, amellyel diákjaikat külföldi egyetemekre bejuttathatják. A Király Püspök Alapítvány megkülönböztetett figyelemmel fordul elsősorban a gimnáziumban tanulók szüleihez, akikben felelősen gondolkodó, társadalmilag sikeres állampolgárt látnak, s akiktől anyagi eszközöket, támogatást várhatnak a jövő nemzedékének szellemi fölemeléséhez. Az alapítvány együttműködik minden olyan állami és képviseleti szervvel, más iskolával és jogi személyekkel, akiknek hasonló szándékuk lehet: a város és a régió javára válni azáltal is, hogy konkrét adományaikkal felkarolják a tanulni vágyó és arra rátermett fiatalokat. Az immár bejegyzett Király Püspök Alapítvány igazgatótanácsa ma délután várja a komáromi gimnázium nagytermében az érdeklődőket, akik pedig személyesen nem tudnak megjelenni, azok számára ezúton adnak módot az együttműködésre: az alapítvány számlaszáma: Nadácia biskupa Királya, SŠTSP pobočka Komárno, 8842-149/ 0900. (bit) A MEGOLDÁS VÁRAT MAGARA - A GONDOK MARADNAK Nem árulunk el titkot, amikor leszögezzük, az eltelt években sem sikerült fogyatékos embertársainknak olyan élet- és munkafeltételeket biztosítani, mint amilyeneket egy demokratikus társadalomtól joggál elvárhatnánk. Továbbra sem kielégítő a szociális intézetek hálózata, hiszen 1991. december 31-ig Szlovákia 175 intézetében közel 20 ezer fogyatékos felnőtt, 49 intézetében 4353 gyermek élt. A testi fogyatékosok elhelyezésére nem elegendő a 3 intézet 369 férőhely-kapacitása. A hátrányos helyzetű (testi és szellemi) fogyatékos gyerekek 43 intézetben élnek (3428-an), s több mint 400-an elhelyezésre várnak. Az SZK Munka, Szociális és Családügyi Minisztérium vezető dolgozói, élükön Olga Keltošová miniszterasszonnyal a tegnapi pozsonyi sajtótájékoztatón nem tagadták, nem sikerült szinten tartani a fogyatékosok foglalkoztatását sem. Sora-, ikból a munkanélküliek aránya 6 százalékos. Szlovákiában - 1992. október 31 -ig - a nyilvántartásokban 15 600 munkanélküli szerepelt, segélyt 4400-nak juttatnak. - Annak ellenére, hogy azok a magánvállalkozók, akik munkalehetőséget teremtenek a fogyatékos embereknek, magas anyagi hozzájárulást kaphatnak, csak kevesen élnek a lehetőséggel. „Gondolkodásmódunkon kellene változtatni" - szögezték le a tárca dolgozói, akik elmondták, nehézségekbe ütközik a fogyatékosok átképzése is. Ezidáig csupán 132-en vettek részt a tanfolyamokon. Sajnos, a jelenlegi állapotok ecsetelésénél többet* nem tudtunk meg. A miniszterasszony megemlítette ugyan a január elsejétől induló Nemzeti Biztosító tevékenységét, ám azt nem tudta megmondani, hogy pl. az ortopéd-, ill. a kompenzációs segédeszközökre szorulók kiadásait milyen mértékben állja majd az intézet. Kár... (erf) BÁRSONYOS BEFEJEZES Két temetés volt a múlt szombaton Szlovákiában. Az egyik az Alexander DubčekérPozsonyban, akivel - azon túl, hogy végleg leáldozott a hatvannyolcas reformkommunista szellem — a csehszlovák állami szimbólum is a föld alá szállt. Valószínűleg örökre. A bársonyosnak nevezett forradalmat követő három évben, a kezdeti eufóriában, az azt felváltó, egyre türelmetlenebb érdekösszecsapásokban és helyezkedésekben, majd az utóbbi választásokat követő, a cseh országrészben a jobbra tolódásban, Szlovákiában pedig az alig leplezett normalizáció alkonyi borongásában nem jutott idő (és szándék) arra, hogy az ország nemzetei végre szembenézzenek az agyonheröizált masaryki örökséggel, a belőle fakadó traumák súlyával, s már szét is szerelték az országot. A sokat emlegetett népszavazás, köszönhetően a tisztázatlan múltnak, s a két „szerelő", Klaus és Mečiar alapos munkájának, most már vajmi keveset változtathat ezen, amiképp a mosolygós válás ígérete is egyre délibábosabbnak túnik. Tudom, persze, hogy Dubček halálát egy szerencsétlen véletlen Okozta, s akár Szlovákia elnöke is lehetett volna belőle, s hogy mindennek vajmi kevés köze van a bársonyos forradalom harmadik évfordulójához - a koporsójára borított és vele együtt eltemetett zászló látványa azonban legalábbis szimbólum erejű volt. Lám, három év elégendő volt ahhoz, hogy a rendszerváltás a két nép szakadásához vezessen, s kitudódjon az igazság, amit a cseh publicisztika már pedzeget: a cseheknek csak azért volt szükségük a közös államiságra, hogy • a németekkel szembeni komplexusaikat leküzdjék. Tulajdonképpen ez motiválta döntően a trianoni Csehszlovákia létrejöttét. Csak idö kérdése volt, hogy a lefojtott vágyak, a lekezelő paternalizmus elleni szlovák fenntartások mikor öltenek testet, s mikor mondják ki a szlovákok, elég volt a statiszta szerepből. S az idő, a bársonyos forradalommal elérkezett. Végső soron egész Közép-Kelet-Európában hasonló folyamatok zajlanak, hol civilizáltan, hol balkáni módon. A másik temetés, amelynek színhelye Losonc volt, s ahol a Polgári Demokrata Unió (egykori Nyilvánosság az Erőszak Ellen) fölött húzták meg a lélekharangot, ebben a kontextusban kevésbé meglepő. A PDU elsősorban nem azért veszített az idei választásokon, mert első nyerőként ő „vitte el a balhét", s a demagógia az ő nyakába varrta az elmúlt negyven év bűnét. A közös államiság igézete ásta meg a sírját. Lehet, persze, árnyalni a vereséget: riasztó volt toleráns programja a mélynemzetieknek, a társadalmat sokkolta a hidegzuhany a „jóléti szocializmus" után, elvtelen, politikai hatalomra ácsingózók bomlasztották szinte az első napoktól. Tulajdonképpen (sajnos) törvényszerű, hogy a PDU lassan lemorzsolódott. A negyven évig lefojtott és a három év alatt robbanásig feszült nemzeti önérzet, ösztökéjén túl a politikailag félrevezetett és alultáplált társadalom nem tudta megemészteni a relatíve biztonságos, a „büdös ugyan, de meleg" szocialista barakk nyújtotta oltalom elvesztését, s szembenézni a piac kemény törvényeivel. A tömeg inkább hisz Mečiarnak s a hozzá hasonlóknak, ákik ígérgetnek és jól használják a rég betanult sémákat. Más kérdés, mit adott a PDU nekünk, dél-szlovákiai magyaroknak. Talán ez a mozgalom volt az egyedüli Szlovákiában, amely maradéktalanul igyekezett felvállalni egyenjogúságunkat. Igaz, lassan forgácsolódva, folytonos hátrálások közepette, pozíciókat feladva, s az elvekből lefaragva próbáltak talpon maradni a gerjesztett tömegmozgással szemben, a siker kevés reményével. A feladat szinte lehetetlenül nagy volt: .Íróként, szociológusként, értelmiségiként politizálni a dörzsölt „profikkal", a demagógia eszköztárát bevetőkkel szemben. Nyilván, szükség lesz egy polgári jellegű, liberális eszmeiséget képviselő jobboldali pártra Szlovákiában. Mert az új hatalom vállveregetése, meséi, európai normákkal történő dobálózása, a Kánaán ígérete, nem sok jót sejtet. A vállveregető paternalizmus könnyen átbillenhet balkáni fejveregetésbe. Vannak országok, ahol az ilyen kísértést kétszáz éves alkotmány gátolja, van, ahol egyszerűen a jólét. Egyiknek sem vagyunk bőviben. Mindenesetre sejthető volt, hogy azok, akik felszabadultan rázogatták a kulcsot a három évvel ezelőtti novemberi hóesésben, alulmaradnak a múlt terhével szemben. Azt azonban kevesen hitték, hogy a bársonyos forradalmat elindító mozgalom végül felszámolja önmagát. KÖVESDI KÁROLY SÖPRÉS A VÉCÉK ELŐTT EZÚTTAL A TANÜGYBEN Mint már értesülhettünk róla, a SZK Oktatási és Tudományügyi Minisztériumának élén álló Matúš Kučera 1992. október 31-vel visszahívta a tanügyi igazgatóságok igazgatóit. A söprés a Losonci Járási Tanügyi Igazgatóságot sem kerülte el* ahol a tisztogatásnak Dobra Zubová mérnök esett áldozatul. Alábbi beszélgetésünket vele készítettük... - Mikor és hogyan értesült róla, hogy visszahívták? - Október 27-én munkaértekezletre voltunk hivatalosak Pozsonyba... A minisztérium előcsarnokában - nem tudom, járt-e már ott? - van egy lépcsőfeljárat. Nos, egyszer csak megjelent alatta néhány hölgy - a minisztérium dolgozói. Aláíratták velünk a jelenléti ívet, megkérdezték tőlünk á területi tanügyi tanácsok elnökeinek a nevét, majd ott - a vécék előtt! - kezünkbe nyomták a visszahívásunkról intézkedő rendeletet! - Mivel indokolták a visszahívást? - A prezentáció után megjelent Polakovič úr, a minisztérium személyzeti osztályának a dolgozója és behívott minket - no nem az ülésterembe, hanem - az étjerembe, ahol bejelentette, Matúš Kučera miniszter úr rengeteg levelet kapott magán,,Sértő volt az eljárás is..." személyektől és politikai csoportosulásoktól, melyekben a leváltásunkat követelték azzal, hogy törvényellenesen, a területi tanügyi tanácsok javaslata nélkül kerültünk funkcióba. - Mi erről az ön véleménye? - Nézze, a tanügyi igazgatóságok már régen léteztek, amikor a területi tanügyi tanácsok még csak alakulgattak. A tanügyi igazgatóságok igazgatóit, köztük engem is, a miniszter (igaz, az előbbi!) tanácsadói testülete javasolt a posztra. Etanácsadói testület döntötte el alkalmasságunkat. Természetesen, hogy alkalmasak voltunk-e, vagy nem, az nézőpont kérdése. De ez ma sem lesz másképp: hiszen, ha a területi tanügyi tanács fog javasolni valakit a helyünkre, az illető alkalmassága ugyancsak nézőpont kérdése lesz! Nem csak a döntés volt igazságtalan és bántó, de sértő volt az az eljárás is, ahogyan erre sor került, mint már említettem, az előcsarnokban, a vécék előtt!.. . Tudom, rossz hasonlat, de még az estébések is elegendő időt kaptak rá, hogy a munkakörük átadása előtt rendezzék a dolgaikat. Mi október 27-én kaptuk kézbe a visszahívásunkat, mely szerint 31 ig meg kellett történnie az átadásnak, hogy még aznap távozhassunk a funkciónkból! - Nem gondolja, hogy a káderezésnek vagy a tisztogatásnak ez a formája, amelyet Matúš Kučera miniszter úr alkalmazott, roppantul hasonlít arra, aminek ön 1968 után egyszer már szenvedő alanya volt? - Méltánytalanságban, embertelenségben persze hogy hasonlít! A különbség csak az, hogy akkor az nekem egzisztenciális problémákat okozott, míg most nem... Sajnos, rajtam kívül sokan vannak, akik munka nélkül maradtak. Akadnak olyan kollégák, 3-4 gyermekes családapák, akik szakmunkásképzőkből kerültek a tanügyi igazgatóságok élére, s mivel iskolájuk időközben megszűnt, most nincs hová visszamenniük! -Amikor önt 1968-at követően kizárták a pártból, az irataiba belekerült a megjegyzés, hogy nem dolgozhat az iskolaügyben... - Igen. S bár mezőgazdasági főiskolán szereztem a diplomámat, azért álltam az iskolaügy szolgálatába, hogy bizonyítsam, épp a hírhedt Losonci járás területén, - a rengeteg üldözött ember előtt bizonyítsam: ez többé nem érvényes! - ön szerint hogyan minősíthető Matúš Kučera miniszter úr lépése? - A miniszter úr eme lépése hibás politikai döntés. Globális visszahívásunk miatt úgy tűnhet, hogy mi mindnyájan valami hibát követtünk el, valamit vétettünk. De ez nem igaz! Miért nem szakított ránk a miniszter úr néhány percnyi időt? Akár este nyolc vagy tíz óra körül? Megvártuk volna! Miért nem mondta, nézzék emberek, bocsássanak meg, rám ilyen és ilyen nyomás nehezedett, ezt a lépést kénytelen voltam megtenni! De a miniszter úr ezt nem tette meg, s ezzel lebecsülte kétéves munkánkat!... - A miniszter úr azt állította a sajtóban, hogy amelyik igazgató jó munkát végzett, azt a területi tanügyi tanács újból javasolhatja... - Ezt most hallom először. A miniszter úr ezt a nyilatkozatot, valószínű, azután tette, hogy mi ott - akkor! - megmondtuk a magunkét! A miniszter úrnak nem kellett volna visszahívnia minket, elég lett volna érdeklődnie a területi tanügyi tanácsoknál, hogyan értékelik a munkánkat. Kučera úr megszegte az 542/92-es törvényt, amely kimondja, idézem:,,... a miniszter a tanügyi igazgatóságok igazgatóit a területi tanügyi tanácsok javaslatára nevezi ki és váltja le! A miniszter urat vagy becsapták, vagy... - Nem inkább arról van szó, hogy kellett a hely az új embereknek? - El kell mondani, hogy a tanügyi igazgatóságokon elegendő olyan ember van, akik képesek a munkánkat tovább végezni! Az új emberekkel más a helyzet, legalábbis három hónapra van szükségük, amíg tájékozódnak a munkakörükben, amíg betanulnak, s mint említettem, számolni kell az állam széthullása okozta sokkal, amely óhatatlanul meg fog mutatkozni. A betanulási időszak nagyon hosszú idő, ezalatt az új embereket az manipulálhatja, aki akarja! -Zubová asszony, amíg ön állt a Losonci Járási Tanügyi Igazgatóság élén, az a vád érte, hogy el akarja magyarosítani a járás szlovák nyelvű alapiskoláit. Miért? - Azért, mert azokban a szlovák alapiskolákban, ahol azt a szülők igényelték volna, be akartam vezetni a magyar nyelv nem kötelező oktatását heti két órában. - Melyik szlovák alapiskolában kérték ezt a szülők? - Az apátfalusi és a rappi alapiskolákban. Ugyanakkor nem hagyhatom szó nélkül, hogy a magyar alapiskolákban a kötelező szlovák nyelvórák mellett a nem kötelező szlovák nyelvoktatás eléri a 16 órát! Magyarosítással vádoltak és meghurcoltak a szlovák bulvárlapban, a Zmenában. A Szlovák Nemzeti Párt meg a választási nagygyűlésein pertraktálta az ügyet. Tagjaitól egyre-másra kaptam a telefonokat. Főleg Pozsonyból, Zsolnáról és Csacáról! Szinte példátlan volt az igyekezet, amellyel az SZNP nemzetiségi kérdést akart csinálni az ügyből, amit én természetesen megakadályoztam. Hiszen járásunkban a nemzetiségi alapiskolákban ilyen természetű problémák nem léteztek! - Végezetül engedjen meg egy kényes kérdés: amíg funkcióban volt, tudomást szerzett-e olyan, a közeljövőben bevezetendő intézkedésről, mely szerint ezentúl a magyar tannyelvű iskolákban csak két tantárgyat oktatnának magyarul, a többit szlovákul? - Erről sem hivatalosan, sem „amúgy" nem hallottam... De egy ilyen intézkedést az itt élő magyarság semmi esetre sem fogadna el! ARDAMICA FERENC