Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-17 / 271. szám, kedd

1992. NOVEMBER 17. ÚJSZÓi GAZDASÁG 6 NEM MARAD PARLAGON FÖLDTULAJDONOS — HETVENHÉT ÉVESEN KANADA: MÉLYÜLŐ SZAKADÉK Európa keleti felének szövetségi államai sorra felbomlanak: a Szovjetunió, Jugoszlávia szétesése után az egységes Csehszlovákia napjai is meg vannak számlálva. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a szeparatizmus, a nemzeti függetlenség gondolata egyedül a volt szocialista országokban erős. Belgiiímban a flamand-vallon ellentétek hosszú évtizedek óta tartanak, Kanadában pedig a francia nyelvű Quebec tartomány az önálló állammá válás gondolatával foglalkozik. Az elszakadást követelők már a hatvanas évek óta igyekeznek megvalósítani tervüket, s most újabb lépés történt ez irányban. A napokban népszavazást tartottak Kanada tíz tartományában, rendkívül fontos alkotmánymódosító kérdésekről kellett dönteni. Eszerint az ottawai szövetségi kormány hatáskörének jelentős részét a tartományi kormányzatok kapnák meg, a Szenátusban mindegyik provincia egyenlő arányban kapna helyet, s nem lakosai számának függvényében. A feltételes mód indokolt; Quebec és még néhány angol tartomány elutasította a tervezetet. A kudarc jelzi: tovább mélyül a szakadék Kanada angol és francia része között, az évek óta tartó szakadatlan tárgyalások nem hozták meg a várt eredményt, s higgadt becslések szerint Quebec 3-4 éven belül kikiáltja füg- getlenségét. Quebec tehát politikai függetlenséget akar, saját önálló külpolitikával, adórendszerrel és törvényhozói hata-' íommal, ugyanakkor az elszakadás gazdasági kárainak minimalizálása érdekében továbbra is megtartanák fizetőeszközként a kanadai dollárt, és azt is megengednék, hogy polgáraik megtarthassák kanadai útlevelüket. A szuverenitás gazdasági következményeit latolgató tanulmány adatai azt sugallják, a 26,2 millió lakosú Kanada, amely a 24 legfejlettebb ipari ország sorában a hetedik, a nemzeti össztermék (GNP) mutatója szerint csak egy hellyel csúszna lejjebb. E lista szerint az önálló Quebec valahol a 15. helyre, Ausztria és Dánia közé kerülne. Bizonyára e gazdagságnak is tulajdonítható, hogy Quebec üzleti közösségének jó része szintén az elszakadás mellett tör lándzsát. Ma a 6,7 milliós tartomány, ahol a lakosság 83 százaléka francia, s a nagyvállalatoktól kezdve a politikáig gyakorlatilag mindent a francia nyelvű lakosság ellenőriz, a kanadai GNP-ből közel 25 százalékkal részesedik. A hatalmas vízenergia-kapacitások révén nyert olcsó elektromos áram kedvez az energiaigényes ágazatok fejlesztésének, így nem csoda, hogy Quebec lassan már a világ alumíniumtermelésének 12 százalékát adja. A föderáció hívei azonban arra hívják fel a figyelmet, súlyos árat kellene fizetni a függetlenségért. Eltekintve az államalapítás költségeitől, a legnagyobb terhet a 340 milliárd dolláros kanadai adósságokból Quebecre jutó rész jelentené, amely kezdetben a tartomány éves nemzeti össztermékét szinte teljes egészében felemésztené. Mindez azzal a következménnyel járna, hogy Quebec csak kamatfelár ellenében juthatna hitelekhez a nemzetközi pénzpiacokon, csökkenteni kellene a kiadásokat és emelni az adókat, nem is beszélve a befektetői kedv megcsappanásáról. A kiválás emellett semmissé tehetné a négy évvel ezelőtt tető alá hozott Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Övezetet az USA és Kanada között. Ráadásul a különválás csak fokozná az angol nyelvű kanadai lakosság quebeci elvándorlását. A nyolcvanas években 250 ezer angol hagyta el a francia tartományt, és sokan nem is titkolták, a szigorú nyelvtörvény az oka távozásuknak. Tilosak az angol, feliratok, a hivatalos érintkezés nyelve csak a francia lehet és az ún. nyelvrendőrség ellenőrzi a meglepően szigorú nyelvtörvény betartását. Persze, lehet, hogy egy laza konföderáció keretében mégis egyben marad a világ második legnagyobb területű országa, hiszen az elszakadás óriási költségeit mindkét fél kezdi tisztán látni. Kanada egysége azonban még sohasem forgott ekkora veszélyben mint a rosszul végződött október 26i népszavazás után. -sóDól van, verőfényes őszi nap delelője. Dunatőkés határában a Kerekerdő parcellán földmérők dolgoznak. Az esőáztatta mezei úton tócsákat kell kerülgetni, helyenként a föld is ragadós, de ez most azoknak, akik miatt kivonult a Pozsonyeperjesi Mezőgazdasági Szövetkezet földkimérő csoportja, aligha számít. Látva örömüket, hallgatva szavaikat, nehéz eldönteni, a testet melengető napsugár vagy a szívet és lelket hevítő érzés az, ami oly széppé, nagyszerűvé teszi számukra e napot. — Az én földem. Hetvenhót évesen ismét földtulajdonos lettem — mutatja a frissen szántott, hosszában, széltében karókkal jelölt területet Csonga Borbála. Az arcáról leolvasható öröm tiltja, hogy élményrontóan megkérdezzem, vajon az elmúlt évtizedekben hányszor gondolt erre? Remélte-e egyáltalán, hogy eljön a nap, amikor ismét saját földje lesz? — Mit termel majd? Nem esik nehezére a mezei munka? — kérdezem, elhallgatva eredeti gondolatomat. — Két lányom, négy fiam van, családi vállalkozásban műveljük a földet. Mit vetünk? Arról még nem döntöttünk, de nem marad parlagon, az biztos. Amikor a prágai központú Agrobank Rt. az elmúlt évben úgy döntött, Szlovákiában is kiépíti fiókhálózatát, még mindenki lelkesedett. Először Besztercebányán nyitott kaput az első leányvállalat, majd fokozatosan oda telepítették a további kirendeltségeket, ahová a régió jellege megkívánta és lehetővé tette. így került az Agrobank Gömörországba is, még pontosabban, számolva a majdani területi átszervezéssel, annak kiszemelt központjába, Rimaszombatba. Gyors ütemben folytak a megvásárolt épület átalakítási munkálatai, s alig pár hónap elteltével már az első ügyfeleket is fogadták. Februárt mutatott ekkor a naptár, vagyis még nem tud(hat)ták, mit hoznak a parlamenti választások, nem sejtették, hogy a politikai harc hamarosan szétfeszíti az országot. Már a bank megalakulásakor is voltak tamáskodók, akik nem látták itt létjogosultságát egy ilyen pénzintézetnek, s azt hangoztatták, ez csak ráfizetéses lehet. Most viszont, mikor a szövetségi állam utolsó hónapjait, napjait éli, sokan a januári válás kérdőjelei miatt törnek felette lándzsát. Sokan nem tudatosítják, hány banknak, pénzintézetnek van külföldön is fiókvállalata, kirendeltsége Csehszlovákiát is beleértve. Ennek ellenére érdekelt a valós helyzet. Pavol Korenek mérnöktől, az Agrobank Gömörben működő kirendeltségének igazgatójától kértem állítsa ki az általa nyolc hónapja vezetett pénzintézet bizonyítványát, vagyis vázolja, mennyire nyereséges eddigi működésük. — Rimaszombatban jelenleg öt bank működik — így a konkurenciára sem panaszkodhatunk. Igaz, ebből kettő ebben az évben alakult, mégis mindegyik megél. Nem dicsekvésképpen mondom, de várakozáson felüli eredményekkel büszkélkedhetünk. A banktitok kötelez, így nem mondok számokat, de annyit elárulhatok, hogy jelenleg nyolc alkalmazottunk van, és nyolc hónap elteltével mintegy egymillió korona nyereségre tettünk szert. Mi szolgáltatásainkban, a minőségre törekszünk, s ez mindenért kárpótol. Jószerivel a banktevékenység mindegyikével foglalkozunk, a pénzbeváltástól a lízingKinek öröm, kinek bosszúság a földkimórés. M aj lát István számára méreggel kezdődött, de rövidesen jóra fordult a dolog. — Látja ott azt a földet? A tövisesdrót után a második. Úgy műveltem meg, hogy az ekét és a vetőgépet is a szomszéd kertjéből emeltük át a kerítésen. Előbb nem értem a baj lényegót, aztán meg csak mosolyogni tudok a dolgon. Lám, nem is kell lassan dolgozó hivatal, ügyfelet nem becsülő tisztviselő, hogy mindaz, amit a törvények megadtak, keserűvé váljon. Elég egy földtulajdonos, aki ház kertjétől ház kertjéig húzódó ütmenti földjét körülkeríti szögesdróttal, s ezzel elzárja a további földekhez vezető utat. — Itt lesz 14 ár földem, az út másik oldalán pedig 22 — mutat a Kerekerdő táblára az érdekelt. — Hát nem lehetne egy helyen? Egy szántás, egy vetés... — magyarázza már inkább Czajlik György mérnöknek, a szövetkezet üzemgazdászának, aki a kimérést irányítja. Az üzemgazdász mosolyog, tudja, nem a külön föld a fő indok, hanem a szögesdrót. Nem jó, ha a szántáshoz, vetéshez autósdarut is fel kell vonultatni. -r Rendben, kimérjük itt a 36 árt —''mutat a Kerekerdő táblára, közvetítésig, és azt is sikerként könyvelhetjük el, hogy kliensek immár nemcsak járásunkból vannak. Jelenleg négyszáz körüli a nálunk nyitott folyószámla, jóllehet mindössze nyolc hónap telt el megalakulásunk óta. • Működésük idejének említése bennem két dolgot vet fel: egyrészt tiszteletet, elismerést parancsol, másrészt elgondolkodtató, hiszen januártól bizonyára egy új fejezet kezdődik az önök számára is, vagy pedig végleg lezárul egy aránylag rövid életút. Milyen kilátásokról, jövőképről tudna tájékoztatni? — Jómagam is hallottam, hogy egyesek már a vészharangokat kongatják a fejünk fölött, de azért mi nem vagyunk ennyire borúlátók. Miért is lennénk, hiszen eredményeink is minket igazolnak, s úgy érzem, létrehozónknak sem érdeke, hogy leépítsen minket. A pénzvilágban a politikai aspektusok csak másod- vagy harmadrangúak, s ha az ország szervezetileg ketté is válik, sok közös szál, sok közös érdeksztéra úgy is megmarad. Olyan információink nincsenek a központból, hogy megszűnnénk, de egyelőre még a jövőképet sem tudom pontosan körvonalazni. Van ugyan egy rimaszombati tagja is a prágai központú részvénytársaság elnökségének, de ő sem hozott még haza olyan híreket, melyek esetleg megszűnésünket juttathatnák eszünkbe. • Ez tehát az igazgató meglátása és véleménye, de hogyan viszonyulnak a lakosok, az ügyfelek a bankhoz az utóbbi hetekben?' — Ha arra gondol, hogy általános érdektelenség mutatkozik, akkor téved. Az ügyfelek egy része — már amennyire ezt kipuhatoltuk — egészséges mértéktartást gyakorol ugyan, de többen vannak azok, akik eleve valamilyen garanciát vélnek abban felfedezni, hogy csehországi kötődésünk van, Itt, Gömörben ebből mi sem és a kliensek sem csinálnak politikai kérdést, hanem inkább presztízskérdést. Az ügyfelek száma az utóbbi hetekben sem csökkent, sőt most, hogy a takarékossági világnapot is első ízben megéltük, enyhén növekedett is. POLGÁRI LÁSZLÓ és ezzel a tulajdonos arca szinte pillanatok alatt megváltozik. Már ő is mosolyog, örül, számára is jó nap a mai. Mint ahogy az a kisudvarnoki Marcell Mihály számára. Földje szegletében áll, itt szólítom meg. Nyugdíjas, ami terem, az amolyan jövedelemkiegészítő lesz. — Művelés, betakarítás? — kérdez vissza, hogy annál határozottabban felelhessen. — Nem gond. Traktor, sőt már kombájn is van a család tulajdonában. A földművelés abc-jét már édesapja mellett megtanulta, és a lakóhely távolsága sem okoz gondot. Lényeg az, hogy a kimért föld jó minőségű. Méltányolja, hogy a szövetkezet a lehető legjobb megoldást ajánlotta fel, és mielőtt kimérte, felszántotta a földet. Majlát István ügye, Marcell Mihály elégedettsége, a felszántott föld, az átadást megelőző laboratóriumi elemzés, amely igazolta, hogy a talajban nincs növényt károsító gyomirtó-mennyiség, mind megannyi bizonyítéka annak, hogy a pozsonyeperjesi szövetkezetben a saját földjét használatba vevő nem ellenségként kezelt személy. Az idén megközelítően száz, a korábbival együtt összesen kétszáz hektárt mértek ki. Ez az 1320 hektáros szövetkezet létét nem veszélyezteti, viszont elA legrosszabb, ami a kelet-európai országokkal történhet, az a privatizációs lolyamat megrekedése, legalábbis így tartja Jeffrey Sachs amerikai közgazdászprofesszor. A lengyel sokkterápia atyja azzal érvel, hogy ha a magánvállalatok állami tulajdonban maradnak, akkor előbb-utóbb leiélik önmagukat. Térségünk országai az 1989-es politikai fordulatot követően különféle privatizációs módszereket alkalmaznak az állami tulajdon túlsúlyának csökkentése érdekében. Nem érdektelen tehát összevetni a próbálkozásokat, kicserélni a tapasztalatokat régiónk államai között. Éppen erre került sor a napokban, amikoris Ľubomír Dolgos, az SZK Nemzetivagyon-kezelési és Privatizációs Minisztériumának első embere Budapesten találkozott Szabó Tamással, a privatizációval megbízott tárcanélküli miniszterrel. Dolgos a látogatást követően kijelentette, szerinte mindkét fél tanulhat egymástól. Magyarországon elsősorban a privatizáció hagyományos (standard) formái kerültek előtérbe, melyek révén főleg a nyugati beruházók profitáltak. Hogy a lakosság ne maradjon ki e fontos folyamatból, déli szomszédunknál is gondolkodnak a vagyonjegyes privatizáció valamilyen módozatáról. Nálunk — kissé leegyszerűsítve — fordított a helyzet, éppen az utóbbi variáns kapott eddig nagyobb teret. Ezért hazánk privatizációs minisztériuma és a magyar Álvette egyesek kenyerét, hiszen a területtel arányosan a dolgozók számát is csökkenteni kell. A piacgazdaság írott és íratlan törvényei kényszerítőek, többé senkivel szemben sem viselkedhetnek szociális intézményként. A szövetkezet a nehéz gazdasági feltételek ellenére is nyereséges, és ezt tartani akaija. Ez kell ahhoz, hogy megőrizze a jogosult személyek bizalmát, amely eddig töretlen, sőt már a szomszédos kataszterből is jártak tulajdonosok a szövetkezetben, hogy földjüket Pozsonyeperjesen szeretnék kamatoztatni. — Decemberi közgyűlésünkön olyan tervet akarunk előterjeszteni, amely meggyőzi a jogosult személyeket, hogy velünk érdemes kitartani. Ha az érdekeltek is úgy látják jónak, a tagviszony feltétele a minimális negyvenezer korona vagyoni betét lesz. Szeretnénk elérni, hogy a vagyoni betéttel rendelkező nem tagok is magukénak érezzék a szövetkezetet. Ezért a vezetőségben az ő képviselőikkel is számolunk. A decemberi közgyűlés után megfelelő gondolkodási időt hagyunk, hogy ki-ki eldönthesse, az elfogadott transzformációs ten/ alapján földjét és vagyoni betétjét ránk bízza, illetve magángazdálkodásba kezd. A kimérés irányítása közben és a teljesség igénye nélkül öszszesített tervekhez annyit: ott, ahol a szövetkezet vezetősége tudja, hogy mit akar, %ligha kell a jogosult személyek fellépésétől tartania. EGRI FERENC lami Vagyon Ügynökség közötti kapcsolatok gyümölcsözőek lehetnek az információcserét illetően. Mindkét ország fontosnak tartja a nyugati tőke bevonását a gazdasági élet vérkeringésébe, viszont eddig egymás tapasztalataival nem ismerkedtek meg. Felmerült az ötlet: bizonyos esetekben akár közösen is tárgyalhatnának a külföldi nagyberuházókkal. Szabó Tamás egyébként november végén viszonozza a látogatást, hogy az első találkozójukon felvetett kérdéseknek immár konkrét formát öltsenek. A privatizáció egyik lényeges mozzanata a nyilvános árverés. Dolgos minisztériuma közzétette a legfrissebb statisztikai adatokat, amelyek járási lebontásban mutatják, Szlovákiában jelenleg hol a legintenzívebb ez a privatizációs forma. Ezek szerint 1992. november elsejéig a keleti országrészben 9020 üzemegységet adtak el, összesen 13,7 milliárd korona értékben. A legtöbb egység érthetően a két legnagyobb városban, Pozsonyban és Kassán (824 ill. 478) került kalapács alá, a legnagyobb bevételt is itt könyvelhették el (1,28 milliárd ill. 792 millió korona), míg a sereghajtó Ólubló (43 egység — 20,5 millió korona). Az aukciók hátulütője, hogy a holland árverések kerültek (a licitálás lefelé történik) előtérbe. Dél-Szlovákia járásaiban 1992. november elsejéig a következőképpen alakult az üzemegységek nyilvános árverése: Járás Üzem- Kikiáltási ár Tényleges ár Nyereség/Veszteség egység (1000 korona) (1000 korona) (1000 korona) Dunaszerdahely 153 429 658 395 001 -34 657 Érsekújvár 239 319 995 297 255 -22 740 Galánta 186 497 512 496 182 -1 130 Komárom 124 183 530 310 317 126 787 Léva 246 459 034 461 512 2 478 Pozsony-vidék 193 303 929 327 956 24 027 Losonc 163 86 800 125 294 38 494 Nagykürtös 92 66 869 61 243 -5 626 Rimaszombat 227 345 838 293 498 -52 341 Kassa-vidék 127 90 209 77 550 -12 659 Rozsnyó 245 201 365 20T 101 -264 Tőketerebes 151 96 237 88 282 -7 955 Forrás: Az SZK Nemzetivagyon-kezelési és Privatizációs Minisztériuma (sidó) MÉRTÉKTARTÁS - SEMMI TOBB AZ AGROBANK RT. HÁZA TÁJÁN TOVÁBBRA SINCS ÉRDEKTELENSÉG PRIVATIZÁCIÓS TAPASZTALATCSERE HOL LICITÁLNAK A LEGTÖBBEN?