Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-17 / 271. szám, kedd
1992. NOVEMBER 17. HAZAI KÖRKÉP 4 AMERIKAI VENDÉGEK AZ EGYÜTTÉLÉSBEN Az Együttélés Politikai Mozgalom székházában Duna Zólyomi Arpád alelnök és Molnár László külügyi előadó megbeszélést tartott az Egyesült Államok Kongresszusának képviselőháza külügyi bizottságának tagjaival, élükön Mike Van Dúsén úrral. ~ Az Együttélés képviselői tájékoztatták vendéfjeiket Csehszlovákia áMamjogi elrendezésének alakulásáról, s a mozgalom ezzel kapcsolatos álláspontjáról. Szó volt az önálló Szlovákia jövőjéről és a várható problémákról. Részletesen megtárgyalták az ország nemzeti kisebbségeinek és etnikai csoportjainak jelenlegi helyzetét, valamint jogállásuknak alakulását Csehszlovákia kettéválása után, különös tekintettel azon veszélyekre, amelyeket az új szlovák alkotmány rejt magában. A vendégek ígéretet tettek arra vonatkozóan, hogy az elhangzottakról tájékoztatják az amerikai KongreszSzust. - -úVILLÁMINTERJÚ PÁZMÁNY PÉTER CÁFOL November elején a Pravda sportrovata - a Szlovák Sajtóiroda anyagára hivatkozva - arról számolt be, hogy a Der Spiegel című német hetilap Szlovákiával foglalkozó cikkében Pázmány Péter, Dunaszerdahely alpolgármestere, a Szövetségi Gyűlés képviselője állítólag olyan kijelentést tett, hogy Nyitrán a DAC labdarúgóit pályára lépésükkor a hangosbemondó „Maďari za Dunaj" mondattal üdvözölte. Felhívtuk Pázmány Pétert és megkérdeztük, olvasta-e az említett cikket, és mit szól a vádhoz! - Igen, olvastam. Természetesen az én számból az említett kijelentés nem hangzott el. Gyengén beszélek németül, ezért a Spiegel újságírója tolmács segítségével értekezett velem. Nyilatkozatomban többek közt a kétnyelvű táblák eltávolításáról beszéltem. Amikor az újságíró az iránt érdeklődött, vannak-e konfliktusok D.unaszerdahelyen a magyarok és szlovákok között, hangsúlyoztam, hogy nincsenek, majd hozzátettem, ilyen jellegű ellentétek inkább szlo-. vák vidéken akadnak. Ekkor azt kérdezte, tudok-e konkrét példát említeni magyarellenes megnyilvánulásokra. Azt válaszoltam, hogy labda1 rúgóinkat Nyitrán a honi szurkolók egy jelentős csoportja a Duna túlsó oldalára küldte. Hangosan bemondóról szó sem esett. Nem gondolja, hogy tiltakozni kéne a Spiegelnél a „félreértés" miatt? Első felháborodásomban sok minden eszembe jutott, többek között az is, hogy helyeigazítást kérjek, de aztán annyi volt a teendőm, hogy nem értem rá foglalkozni az ügy9ye l (ordódy) DIPLOMATÁKAT KÉPEZNEK (Munkatársunktól) - Az önálló Szlovákiának számtalan nehézségeket kell majd leküzdenie. Többek között ki kell építenie külföldi képviseletét. Ezért az elmúlt tanévben kétéves posztgraduális képzést szerveztek a pozsonyi Komenský Egyetem Jogi Karán. Karol Rybárik 'adjunktus, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének igazgatója tegnap az újságíróknak beszámolt arról, milyen tapasztalatokat szerzett az első évfolyam során. - Közel 100 jelentkezőből választottuk ki a 25 legalkalmasabbat, és közülük 16-an sikeresen zárták az első évet. Az oktatás színvonalát dicséri - neves hazai és külföldi szakemberek tanítanak -, hogy a napokban valamennyiüket felvették az SZK Külügyminisztériumába és ezért a második évfolyamot már munka mellett végzik majd. Idén további 33-an kezdték meg tanulmányaikat. D. T. KÖRKÉRDÉSÜNK PILECKY MARCELL, főiskolai oktató, Pozsony: Nagyon jó érzés volt 1989-ben, hogy össze tudtunk fogni egy cél érdekében. Az elmúlt három év is páratlan tanulságokkal szolgált számunkra. Nem mondhatom azt, hogy akkor novemberben valami elindult és már kiábrándultam mindenből. A három év alatt lejátszódott események, érzésem szerint, törvényszerűek voltak. Természetesen bánt, hogy az emberek döntő többsége a negyven évig tartó diktatórikus pártállami kormányzat alatt szerzett beidegződéseket nem tudta levetkőzni. Az elmúlt három év alatt számtalanszor tapasztalhattam azt is, hogy az emberekből egyrészt hiányzik a szeretet, másrészt viszont hiányzik nekik a szeretet, mert a szeretetre mindenki vágyik. TÓTH JÁNOS, volt oktatási miniszterhelyettes: November 17-én és az azt követő napokban boldog voltam. Mert kezdetét vette egy - legalábbis akkor úgy gondoltuk - szabad demokratikus kor. Viszont számomra már akkor is teljesen világos volt, hogy Csehszlovákia, és különösképpen Szlovákia, gazdasága nagyon lerobbant, hogy az eufória után kemény munkára lesz szükség. De nem vártam, hogy mára visszakanyarodjon a politikai klíma Szlovákiában oda, ahonnan 1989-ben sikerült kimozdulnunk. Szorongással várom, hogy mit eredményez a kormány gazdasági és szociális politikája 1993-ban. UHLÁR ÉVA, titkárnő, Pozsony: 1989 novemberében és decemberében kórházban voltam. Akkoriban nagyon sajnáltam, hogy kimaradtam az eseményekből, nem mehettem el Pozsony főterére... Ma viszont, látva azt, hová jutott ez a forradalom, inkább csak örülni tudok annak, hogy nem vehettem benne részt. HIMLER GYÖRGY, tanár, Párkány: Politikai és emberi vonatkozásban is sokat jelent számomra ez az évfordüló. Épp azon a napon idéztek be a kerületi nemzeti bizottság iskolaügyi osztályára, ahol közölték velem: jobb lenne, ha megválnék a tanári pályától. Számomra november 17-e emlékétől elválaszthatatlan, hogy egy nappal később Vágsellyén megalakult az első szlovákiai magyar politikai mozgalom melynek bölcsőjénél is jelen lehettem. November 17-e a tavalyi népszavazást is eszembe juttatja, amikor városunk lakosságának többsége épp ezen a napon tette le voksát a történelmi Parkan név visszaállítása mellett. Szomorú, hogy a szlovák kormány gátlástalanul hatálytalanította a lakosság demokratikus döntését. VfMI ROLAND, válogatott asztaliteniszező, Vásárút: Nagy kár, hogy januártól már csak múlt időben beszélhetünk Csehszlovákiáról. Három évvel ezelőtt minden olyan szépnek nézett ki! Az igazi demokráciától még messze vagyunk, az embereknek dolgozniuk kellene, nem pedig politizálni. Három év alatt nem lehet helyrehozni a négy évtized torzulásait. Tavaly óta Bécsben asztaliteniszezem, s ha összehasonlítom a két országot, akkor az osztrákok fél évszázaddal előttünk járnak. Itt a munkaidő alatt mindenki becsületesen dolgozik, igaz, ezért szép kis összeget is kap. Nálunk pedig? Sajnos, pesszimista vagyok! VARGA TIBOR, tv-operatőr, Kassa: Ez az évforduló nosztalgiát vált ki az emberben, s egy bizonyos csalódottságot. Mindennek, ami azóta történt, megvan a logikus oka. A visszahúzás nagyon erős, sokan nem tudtak átállni gondolkodásban. Sokan csalódtak, mert nem gondolták, hogy a szabadság nagy teher és felelősség. Nekem az első két év életem talán legszebb időszaka volt, mert minden nagyon szépen indult. SÜLE PÉTER, a Természet- és Tájvédök Szövetségének munkatársa, Szepsi: Városunkban a természetvédők a Csemadok tagjaival együtt mindjárt a forradalom első napjaiban megalakították a Polgári Fórumot, amelynek a munkájába fokozatosan egyre többen bekapcsolódtak. Mindnyájunkat magával ragadott az akkori napok szelleme. Megható a visszaemlékezés arra, hogy összefogtunk a forradalom céljainak megvalósításáért. Idővel, sajoos, az emberek megint magukba zárkóztak, vagy a közös érdekek fölé helyezték önző céljaikat. Társadalmunk átalakításában a polgári eszmét a nacionalizmus váltotta fel, s ez elszomorító. DUDÁS PÉTER, a kassai Thália Színház művészeti vezetője: 1989 novembere bennem ma is úgy él, mint az ifjúság és az értelmiség forradalma, de ma már látom, hogy ebből az ifjúság és az értelmiség is vesztesen került ki. A rendszerváltás ugyan megtörtént, de ami utána következett, azt nem így képzeltem el. A hatalom - főleg itt Szlovákiában - olyan felelőtlen emberek kezébe került, akik cselekedeteikkel nem a demokrácia és a békés kibontakozás útját egyengetik. Krascsenics Péter, Nyárasd polgármestere: Meggyőződésem, hogy az emberek többsége három éwel ezelőtt akarta, várta a változásokat. Most azonban, látva a belpolitikai válságot, tapasztalva a szociális problémákat és megélhetési gondokat, csalódottak. Nem csoda, hogy az emberek nem tudnak eligazodni: hogyan lehet megmagyarázni például, hogy a PDU - a volt NYEE mozgalom - megszűnik? A forradalom felfalta volna saját gyermekeit? A polgárok többsége abból indul ki, amit észlel, tapasztal. A tapasztalatok viszont nem biztatók. - bel HOVÁ TŰNT 2,1 MILLIÁRD KORONA AVAGY MIRE KÍVÁNCSI A KÉPVISELŐ A mezőgazdasági termelés szerkezetváltására és egyes ágazatainak visszafejlesztésére még az előző kormány által kidolgozott koncepció szerint a szövetségi költségvetésből több mint 2 milliárd koronát szántak. A mezőgazdasági termelők által megszületése időszakában hevesen bírált visszafejlesztési és szerkezetváltási program körül az utóbbi időben csönd van. Hornyák János (MKDM), a Szövetségi Gyűlés képviselője megpróbált kavicsot dobni az állóvízbe, november elején ugyanis interpellációt intézett a szövetségi pénzügyminiszterhez és a gazdasági miniszterhez, mi lett a sorsa a struktúraváltásra és a visszafejlesztésre szánt összegnek. A részletekről Hornyák Jánostól kértünk tájékoztatást. -A szövetségi kormány 1991 decemberében jóváhagyta a mezőgazdasági termelés szerkezetváltására és visszafejlesztésére kidolgozott kormányprogramot, amely a kedvezőtlen termesztési feltételek között termelók szerkezetváltási programjának megvalósítását támogatja. Ennek alapján utasította a Szövetségi Pénzügyminisztériumot és a Gazdasági Minisztériumot, hogy utalják át a program által megkövetelt 2,1 milliárd koronát a Szövetségi Piacszabályozási Alap számlájára, amely az egyes támogatási tételeket kezeli majd. A Szövetségi Piacszabályozási Alap igazgatójától, Cermák úrtól kapott tájékoztatás szerint ez az összeg november 5-ig nem érkezett meg az alap számlájára, s a szlovák földművelési minisztériumban sem tudnak róla. Az eltűnt összeg elsősorban a szlovák mezőgazdaság számára lenne jelentós, hiszen elvi megegyezés értelmében a 2,1 milliárd koronából 1,7 milliárdnak Szlovákiában lett volna helye. Mivel félő, hogy a pénznek végérvényesen nyoma veszik, ezért kértem hivatalos választ a pénzügyminisztertől és a gazdasági minisztertől, akik 30 napon belül kötelesek választ adni. Az ügy további fejleményeiről a válaszadás után mi is tájékoztatjuk olvasóinka t- -tszlMŰVÉSZI ALÁZATTAL DRÁFI MÁTYÁS ÖTVEN ÉVÉRE Dráfi Mátyás egyszer elhagyta színházát. De csak két évig bírta nélküle, visszatért. ,, Hiányzott a színpad, hiányzott az a pillanat, amely minden színész számára olyan, mint a versenyló rajt előtti izomremegése, mint az első szerelmes ölelésre készülő emberpár remegése"- nyilatkozta annak idején. Visszatérését hatalmas taps köszöntötte, melyből a színész kiolvashatott, megérezhetett egy s mást, ami olyannyira nyilvánvaló, hogy talán fölösleges részletezni. Anynyit mégis: hiányzott a közönségnek, hiányzott a tehetsége, arca, érces hangja, tiszta magyar beszéde, egész művészete, mellyel korábban két évtizeden át kis és nagy szerepek tucatjait formálta meg, s amelyet megszokott, várt a komáromi néző és megannyi délszlovákiai település közönsége. együttesek dirigenseként is). A sor hosszan folytatható, a gyermekdarabokban, szlovák és magyar filmekben, hangjátékokban nyújtott, valamint versmondói és énekesi teljesítményeivel. Lazítani vagy félvállról venni a feladatot még ez utóbbi - alkalmilag vállalt - szerepében sem tudja, legyen bár pehelykönnyű a dal. Megdöbbentő volt számomra, Dráfi Mátyás tehát visszatért, pedig tudta, hogy a művészetbe, így a színházművészetbe is holnap, holnapután - közvetve-közvetlenül - ugyanúgy beleturkálnak majd kívülről illetéktelen kezek, s egyáltalán nem, vagy csupán energiát emésztő, kedvet szegő csaták révén lesz elérhető, esetleg, amit a színház, egy magyar színház, egy magyar társulat akar, vagy éppen, amiről .a színész álmodik. Ma már tudjuk, így is történt. Bár születésnapi ez a jegyzet, hiszem, nem haragszik meg rám Dráfi Mátyás, sőt, ahogy ismerem régóta, egyetért velem: színésztársaival együtt számos fércmunkában, felejthető darabban játszott felejthető szerepet a visszatérését követő évtizedben is. Legtöbbjükre talán már ő maga sem emlékezik. De hát ez ugyancsak a bő harminc esztendővel ezelőtt kezdődött pálya fejezetei közé tartozik, amiként természetesen az emlékezetes alakítások, a tehetség kibontakozását elősegítő, a tehetség kiterjedését hozó feladatok sora, különösen azután, hogy a hatvanas évek derekán diplomás színészként végez Dráfi Mátyás a pozsonyi Színművészeti Főiskolán. Nekem az elsők között Otthellója jut eszembe, Kreonja Brecht Antigonéjából, Polgármestere A revizorból, Kolhaas Mihálya az Egy lócsiszár virágvasárnapjából, Jonathan Jeremiah Peachum-\e Brecht-Weil Koldusoperájából; Boráros Imre, Tóth László, de az egész csapat játékának köszönhetően őrzi emlékezetem Liolá-rendezését (igen, Dráfi Mátyás rendezőként szintén gyarapította színházkultúránkat, amatőr milyen alázattal dolgozott Háy Gyula A ló című darabjának, vagyis a C ALIGU L Ö-nak a próbáin. Ahogy figyelt a rendező szavaira, ahogy igent mondott, ahogy kérdezett. „így jó lesz?" Megtörtént, kérte újra, ismételhesse meg a mozdulatot vagy a mondatot, ha elégedetlen volt magával. Évtizedeken át szerzett rutin ide, tapasztalat oda, azok tudnak csak így - még próbálni is! - akik mélységesen szeretik és tisztelik a. színházat, és a közönséget. És a nyelvet, melyen játszunk. Dráfi Mátyás esetében ezt külön ki kell emelni, mert nemcsak egyik legszebben beszélő színészünk, hanem azért is, mert a pozsonyi Színművészeti Főiskolán tanárként sok esztendeje a helyesejtésre, a szép magyar beszédre oktatja a magyar színinövendékeket, mint ahogy tanította annak idején a hatvanas-hetvenes években, tanfolyamok keretében, a csehszlovákiai magyar amatőr színjátszóegyüttesek rendezőit, vagy zsűrik tagjaként egész csoportokat, ha csupán néhány szó erejéig is. Dráfi Mátyás tehát több szerepben volt és van jelen közöttünk, elsősorban persze - színművészként, S ha szabad születésnapon reményt kifejezni: így lesz bizonyára a jövőben is. ,,Azért lettem és vagyok a mai napig komáromi színész, mert beképzelt vagyok. Azt hiszem, hogy ennek a hatszázezer magyarnak szüksége van rám, szüksége van a színházra, a művészetre, a nyelvre." BODNÁR GYULA BÍRÁLJÁK A VÉDELMI MINISZTERT (Munkatársunktól) - Peter Švec őrnagy, a Szövetségi Gyűlés képviselője a Szlovák Katonák Tömörülésének tegnapi sajtóértekezletén bírálta Imrich Andrejčákot, a védelmi tárca vezetőjét, aki véleménye szerint Ľuboš Dobrovský egykori védelmi miniszter politikáját folytatja és keveset tett azért, hogy az ország katonai erejét arányosan osszák meg Csehország és Szlovákia között. Švec szerint a hadseregben nem történt alapos átalakulás, s a szlovák hadsereg alapjait is olyanok rakják le, akik a totalitárius hadsereg bólogató kiszolgálói voltak. A szervezet vezetői elpanaszolták, hogy sok támadás éri őket. Különösen arrogáns kritikának mondták Peter Weissnek, a Demokratikus Baloldal Pártja elnökének kijelentését, amelyben a szervezetet hejszlováksággal és hamis hazafisággal vádolja. A Salemi boszorkányokban - mely az 1968/69-es évad nagy sikere volt - Ferenczy Annával (Archív felvétel)
