Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-13 / 268. szám, péntek

KALEIDOSZKÓP mmÚJSZÓmm TERHES ÖRÖKSÉG BESZÉLGETÉS DR. VÁRADY TIBOR JUGOSZLÁV IGAZSÁGÜGYI-MINISZTERREL 1992. NOVEMBER 13. Jugószláviát, ezt a legújabbat sem kerülte el az összeomló szocialista rendszerek nyomán burjánzó nacionalizmus. A korábbi pártoligarchia a nemzeti megújhodás eszméjébe burkolózva igyekszik átmenteni hatalmi pozícióit egy új rendszerbe - ha sikerül. A Szerbia és Crna Gora szövetségére épülő államban azonban a szövetségi államvezetés komoly gátnak bizonyul a nemzeti zászlókat lobogtató szerb hatalmi struktúra előtt. Éppen ezért érik Milan Panics kormányát sorozatos támadások. A múlt héten a nemzeti-szocialista és radikális-fasiszta parlamenti

1 többség bizalmi szavazást kezdeményezett ellene és kormánya ellen, éppen akkor, amikor kiírták az előrehozott választásokat, és világos, hogy a választásokon mérlegre kerül mind a két fél. Milyen sors vár ilyen körülmények között erre a sebtében összerántott országra és vele együtt a Vajdaságban élő magyar kisebbségre? - kérdeztük dr. Várady Tibor szövetségi igazságügy-minisztert, aki jogászként komoly elemzésben foglalta össze a minimális kollektív kisebbségi jogok regiszterét. -A helyzet rossz, de nem reménytelen. Ilyen volt ezelőtt egy pár héttel, ilyen volt a bizalmatlansági szavazás előtt, ilyen maradt utána is. Ez a szavazás talán csak annyibán volt fontos, hogy a szakadék szélén nagyon sok spontán rokonszenv irányult a kormány felé. Ez mindenképpen bátorításként szolgál. Én nem látok más megoldási lehetőséget, mint az előrehozott választásokat. Tudom, hogy ez nehezen járható út. Nem biztos, hogy a választási feltételek egyenlőek lesznek az ellenzék és a hatalmi párt számára, de nem teszik lehetetlenné, esélytelenné a választásokat. Minden más út, amit az emberei tud képzelni, az az erőszak útja. Ezért, habár nem biztos, hogy erőfeszítéseink , sikerrel járnak, mi nagyon igyekszünk korrekt választási feltételeket teremteni. Nem hiszem, hogy mindenben sikerrel járunk, de nem látok más utat. December 20-án, ha akkor lesznek a választások, talán rendszerváltás következik be. • A bizalmi szavazás után a kormányfő egyik tanácsosa kijelentette, elkerültük a jugoszláv államszövetség további sorsára vonatkozó vitát. Ezzel minden bizonnyal Crna Gora kiválására gondolt, abban az esetben, ha menesztik Milan Panics kormányfőt. Mi erről a véleménye? - Egy ilyen fenyegetés ott lógott a levegőben. Nyilvánvaló volt, hogy a Crna Gora-i képviselők a kormányt támogatták, a szerbiai képviselők pedig, néhány kivétellel, a kormány •ellen voltak. Ez fontos kérdés volt, hiszen az utóbbi időben más feszültségek is akadtak ezen a szerb-Crna Gora-i vonalon, melyek valóban veszélyeztették a frissen összeállított, és még össze nem forrott föderációt. • A szocialista rendszer felbomlása a közép-kelet-európai térségben a nemzeti, nacionalista eszmék túlburjánzását hozta magával. Milyen esélyük van a kisebbségeknek ebben a környezetben a nemzeti ideológiákkal szemben, különösen, hogy a térség békéje a kisebbségi jogok rendezésén áll vagy bukik? - Azt hiszem, ez valóban így van. Ebből indultak a konfliktusok. Erre épülnek az ambíciók, és ekörül törtek ki a fegyveres összetűzések is. Sajnos, térségünkben átvettük az egypártrendszer megrögzött gondolkodásmódját, amelynek az a lényege, hogy aki nem gondolkozik velünk együtt, és aki nem velünk van, az ellenség, az áruló, feltehetőleg kém. Valahogy ez a beállítottság folytatódott, azzal, hogy az ideológiai ellenség sémájába behelyettesítették a etnikai ellenséget. A lényeg azonban ugyanaz: aki más, az ellenség, az áruló. Nos, ezzel a roppant terhes örökséggel kellett indulnunk, és ezt kell valamiképpen lerázni a vállunkról. Jugoszláviában kezdődött talán először a nemzeti kizárólagosság érvényesítése, és talán nem véletlen, hogy a nemzeti kizárólagosság miatti összetűzéseknek az első színhelye a Jugoszláv Kommunista Szövetség volt, tehát a kommunista párt. Itt keletkeztek az első feszültségek, pontosan nemzeti szinten, mert ez a szervezet volt a legjobban beállítva arra, hogy az egy párt-egy gondolkodás monolitikus szemléletet átmentse, azzal, hogy egyszerűen szimbólumokat cserél. Igy jutottunk el a polgárháborúig is... • Van erre orvosság? - Én erre az orvosságot a polgári koncepcióra való visszatérésben látom, ami talán nem is olyan nagy távlatban az egyedüli orvosság. Egy polgári, és nem etnikai ember koncepciójára azonban lehetetlen egy nemzeten, illetve kisebbségen belül visszatérni. Nem lehetséges, hogy a többség egy nemzet ideáljaiban, eszméiben, fellegeiben éljen, a kisebbség pedig a polgári elvek szerint. Csak akkor lehetséges, ha mindkettő elfogadja a polgári mércéket. Ezt azonban nem lehet erőltetni. De mindenképpen kívánatos fejlődési irányzat lenne, és csak spontán mehet végbe. Az adott helyzetben, azt hiszem, nincs más lehetőség, mint elismerni és garantálni a nemzeti öntudat és kultúra fejlődési lehetőségét. • Ezen az autonómia különböző formáit érti? - Lehet autonómia, de mindenképpen részletesen garantált jogokat és nemzetközi ellenőrzést jelent. Esetleg olyan mércékkel, amelyek bizonyos eltérésekkel minden kisebbségi csoportra vonatkoznak. Eltérésekről beszélve, legfeljebb kétszámbeli rangsorolásra gondolok, nem másra. Vannak ugyanis intézmények, amelyek létszámhoz kötődnek, például az egyetem. A kisebbségi jog zöme viszont nem kötődik létszámhoz. Tehát az autonómia, a különböző formái, részeltesen garantált jogok, ez az együttélés lehetősége. Azután, hogy öt vagy tíz év múlva a nemzeti öntudat valamiképpen zsugorodik itt is, ott is, ez a nemzeteknek, a többségnek, a kisebbségnek belső kérdése, amit nem lehet oktroálni. Ezzel, szemben áll egy körvonalazódó, fenyegető alternatíva: az etnikai tisztogatás, amely határmódosulással és valószínűleg nagyon hosszú háborúval is jár. Az etnikai tisztogatás alternatíváját nagyon kevesen vallják nyíltan, annál többen burkoltan. Meg kell értenünk azonban, hogy ez nem civilizált alternatíva, és hogy ezzel leszakadunk minden civilizációtól. • A Vajdaságban élő magyar kisebbség számára milyen jövőt lát ebben az országban, miniszter úr, hiszen nagyon sokan menekültek el a háború elöl, olyanok is, akik visszajönnek, olyanok is, akik nem jönnek vissza. Sokan mentek el a középpolgárság rétegéből, a vagyonosak,- és nagy a Magyarországon tanuló középiskolások száma... - Ez a távozás kétségtelenül komoly érvágás. Sokat veszítettünk vele. A távozások oka töbféle. Néha érthető, néha kevésbé. Lehetséges, hogy az itteni magyarságnak a gondolkodói, akár politikai, akár más téren, nem tettek eleget az ittmaradásért. Azt, hogy középiskolás gyerekek is nagy számban tanulnak Magyarországon, esetenként valószínűleg meg tudom érteni, az adott számarányok mellett azonban kicsit tanácstalan vagyok, és nem tudom igazolni. Nagyon nehéz itt iskolákért küzdeni akkor, amikor a diákokat Magyarországra küldjük. Mint igazságügy-miniszternek, az első tevékenységem az amnesztiatörvény megfogalmazása volt. Sajnos, a parlament még nem fogadta el. Még mindig remélem, hogy végül elfogadja. Nem kisebbségközpontú törvény ugyan, de kétségtelen, hogy a kisebbségiek visszatérésére is esélyt ad. Az eltávozottak száma százezren felül van. Viszonylag kis részüket képezik az itteni magyarok, persze, a mi számunkra jelentős és fájdalmasan számos részt. Ilyen helyzetben, amikor elharapózik a nemzeti kizárólagosság, akkor természetesen minden kisebbségnek a közérzete rossz, a vajdasági magyarságé is. Talán nem sújtott minket annyi brutalitás, mint más népcsoportokat ebben a régióban, de volt ilyesmire is példa. Egy esztelen, kegyetlen, kíméletlen polgárháború közvetlen közelében létezni, ebbe a polgárháborúba részben belesodródni, ez nem nyújthat megnyugtató közérzetet. Amit a kisebbségekről általában mondtam, az vonatkozik a vajdasági magyarságra is. Nekünk, mint mindenki másnak, polgároknak kell lennünk, de nem a nemzeti létünk kárára. Nem várható el, hogy csak mi legyünk polgárok, mikor mindenki más nemzetként próbálja az egyéniségét és kollektivitását megvalósítani. Tehát szükség van a nemzeti identitást biztosító egyéni és kollektív jogokra, és azok szavatolására minden rendelkezésre álló eszközzel. Ez az ára a lojalitásnak is. Nem várhatja senki tőlünk, hogy identitásunk feladásával váljunk polgáraivá ennek az országnak, éppen ellenkezőleg. SPITZER ÉVA, Újvidék ÚJ MAGYAR FILMEK KASSÁN (Munkatársunktól) - Tegnap Kassán, az Úsmev mozi Impulz termében Sunyovszky Szilvia, a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ igazgatónője ünnepélyesen megnyitotta a magyar filmhetet, melynek során a magyar kinematográfia nyolc legújabb alkotásával ismerkedhetnek meg a Hernád-parti városban. Elsőként Gárdos Péter A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire - című alkotását vetítették, amely egy soha el nem múló szerelem történetét mutatja be. Hogy a filmbeli vad elválások, furcsa, titokzatos-eltűnések, szenvedések és boldog egymásratalálások emlékezetesek maradnak, az nagymértékben Rudolf Péter, Eszenyi Enikő, Törőcsik Mari, Garas Dezső, Pápai Erika, Temess Hédi, Bárdy György, Rudolf Ottó, Szűcs Ildikó és Hernádi Judit kiváló játékának köszönhető. Az Úsmev mozi Impulz videotermében ma Lukáts Andor A három nővér című filmjét vetítik. A rendező a csehovi történetből kiindulva, egy huszadik századi szovjet tábornoki család három lányának sorsát állítja elénk. Ugyancsak itt vetítik holnap Salamon András Zsötem című filmjét, vasárnap pedig az Európa kempinget, Szőke András alkotását. A vetítések kezdete: 16.15, 18.15, 20.15 óra. A magyar filmhét hétfőtől a kassai Tátra moziban folytatódik. Szandi miatt nyilván sokan lesznek kíváncsiak a Szerelmes szívek címűfilmre, melyet Dobray György rendezett. Akik pedig a komédiát szeretik, azok biztosan megnézik Tari János sikerfilmjét, a Csapd le csacsit. A komolyabb műfaj kedvelői viszont alighanem az Oscar-díjas rendező, Szabó István filmjére lesznek kíváncsiak, aki az Édes Emma, „drága Böbe című legújabb művében megrázó erővel tárja a nézők elé két tanárnő tragikus életútját. A Kassai Moziigazgatóság által rendezett magyar filmhetet Moldoványi Ferenc Hotel West című filmjének vetítésével zárják. A Tatra moziban a vetítést minden nap 15.30, 17.45 és 20.00 órakor kezdik. (-szák) s akár lemondott a polgármester, akár nem, az éles támadás személye ellen megtörtént. Az ügy visszatetszést keltett, néhány képviselőnek az volt a véleménye, Róbert Murgaš egyszerre játszotta a vizsgálóbírót, a vádlót és a bírót! Az ülésen szót kaptak Losonc polgárai is... Az Irtványos I. lakótelepen élő idős hölgy és egy kilencvenes éveiben járó öreg úr drámai hangon ecsetelték szenvedéseiket, melyeket a randalírozó roma családoktól kénytelenek eltűrni. Az idős asszony - súlyos cukorbetegként - kilátásba helyezte, hogy éhségsztrájkba kezd, ha a 27 roma szomszédot a város el nem költözteti! A losonci városi képviselő-testület üléseit általában kabarénak szokták nevezni a szlovák sajtóban. Nos, a november 4-ikei is show volt a javából! A késő esti órákban ért véget, igaz, a városatyák úgy mellesleg - egy-egy magánszám között - megtartották a program húsz-valahány pontját. És döntöttek. Hogyan? Azt majd megmutatja a jövő! A határozat megfogalmazása előtt a képviselők egy része megpróbált hatni a polgármesterre, hogy vonja vissza a lemondását. De Rudolf Pfeffer független jelöltként, az Együttélés PM támogatásával került a losonci városi hivatal élére. Távozásával nehéz helyzetbe kerül a losonci magyarajkú lakosság. A polgármesteri posztra állítólag már vannak új jelöltek. A felröppent nevek hallatán azonban a város szlovák és magyar polgárai egyaránt felhördültek! ARDAMICA FERENC VIHAROS KÉPVISELŐ-TESTÜLETI ÜLÉS vényre vonultak és ott felolvasták, illetve előadták azt a kiegészítő jelentést, melynek elkészítésére a váró-' si képviselő-testület legutóbbi ülésén kaptak megbízást. Igen ám, de a jelentést előbb a tanács elé kellett volna vinniük, hogy az állást foglalhasson. A képviselők egy része ugyan reggel, a jelenléti ív aláírása közben kézhez kapta, ám áttanulmányozására érdemben már nem futotta az idejükből... Mi több, a kiegészítő jelentést nem kapta meg sem a polgármester, sem az érintettek... Ezért a polgármester és a képviselők a jelentéssel nem voltak hajlandók foglalkozni... Persze a „vádirat" így is elhangzott (egy jogtalanul kiutalt lakásról volt szó), LEMONDOTT LOSONC POLGÁRMESTERE Rudolf Pfeffer - a lemondott polgármester: „elhatározásom végleges!" értékelése után viharos interpellációk következtek... Meddig lesz még Losonc főutcája sétálóutca?!... Bebizonyosodott ugyanis, hogy a képviselő-testület korábbi döntése ez ügyben elhamarkodott volt. Az utcán gyakorlatilag tovább folyt a korlátozott forgalom (helyi autóbuszjáratok, boltok ellátása), s így a polgárok - attól félve, hogy elütik őket - nem merték úgy Isten igazából birtokba venni. A forgalom elterelése a szűk, kis utcákban viszont torlódást okozott, a levegő szennyezettsége a többszörösére nőtt, gyűltek a panaszok. Egyes utcácskákban megrepedtek a családi házak falai, a városi hivatalt perek sokasága fenyegette... De tiltakoztak a sétálóutcán lévő boltok tulajdonosai is: harminc-negyven százalékkal volt alacsonyabb a forgalmuk, mint azelőtt. A kényelmes vevők inkább máshol vásároltak - ott, ahol parkolni is lehetett! Hosszas huzavona után a képviselő-testület megszüntette a sétálóutcát. Nem örökre, csak ideiglenesen. Addig, amíg nem lesznek meg az alapfeltételek: pénz, pénz, pénz a kerülőutak megépítésére! Az ideiglenesség alatt persze évek értendők - hiszen, mint ezt a képviselők megtudták, úgy néz ki, hogy a jövő évi költségvetésük több mint a felét saját jövedelmi forrásaikból kell biztosítaniuk! A dolgok nagyjából rendben mentek,. amig az általános vitához értek. Ekkor Róbert Murgaš és Magdaléna Káčeríková képviselők az emelLépteiket szaporázva indultak el novemer 4-én a losonci városi képviselő-testület tagjai a kilenc órakor kezdődő ülésükre. Sietségük azzal volt magyarázható, hogy otthon, reggelizés közben, a vezetékes rádióból értesültek a hírről: aznapi összejövetelükön palotaforradalom készül! Rudolf Pfeffer, Losonc város polgármestere, miután megnyitotta az ülést, bejelentette: annak érdekében, hogy megelőzze a személye ellen előkészített támadásokat, lemondj és 1992. december 31-vel megválik hivatalától. A forgalom elterelése a szűk utcákban dugókat okozott (A szerző felvételei) A bombaként robbanó bejelentés rányomta bélyegét a hangulatra. Már a 24 pontból álló program elfogadtatása ellen kifogások merültek fel: a megtárgyalandó pontok nem fontossági sorrendben követik egymást. Róbert Murgaš képviselő megpróbálta az egész programot hevenyészve átdolgozni és egy új sorrendet fölállítani, ami szőrszálhasogatásnak tűnt, hiszen aznap úgyis mindegyik pontról dönteni kellett! A képviselők azonban a változásokat követni sem tudták és ezért ebbe nem egyeztek bele. A városi tanács tevékenységének