Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-13 / 268. szám, péntek

1992. NOVEMBER 13. «ÚJSZÓM MOZAIK DÉGI ISTVÁN „ALULNÉZETBŐL" Új taggal bővült az égi szín­társulat: Dégi István itt, a föl­dön nem játszik többé, ötven­hét évesen távozott, súlyos, régóta tartó betegeskedés után. Februárban láttam őt utoljá­ra. Surányi András Erózió cí­mű filmjének díszbemutatóján hajolt meg reszkető térddel. Szerelmi Révületében embrió­vá visszafejlődő nagyapát ját­szott a vásznon, abszurd sze­repet egy szokatlan képi vilá­gú, különös történetben. Az arca még élt, a mozdulatai már fáradtak voltak, a hangja telje­sen erőtlen. Halálsápadtan ját­szatták és ö bármilyen rosszul érezte is magát, hagyta, hogy irányitsák. Színész volt. A ki­fulladásig. Debrecenben, Miskolcon, Kecskeméten kezdte a pályá­ját, majd Budapesten, a Ma­dáchban és a József Attila Színházban folytatta. Goldonil játszott, Arthur Millert, Gorkiji, Brechtet és Csehovot. Min­dent, amit kapott. Pantalone volt A hazugban, Rodolfo a Pillantás a hídról-ban, Besz­szemenov a Kispolgárokban, Vang A szecsuáni jólétekben, Trepljov a Sirály ban. A tévé­ben, sok-sok évvel ezelőtt a Sorsban remekelt, filmszí­nészként a Sikátort, A magyar ugaront és a Kakuk Marcit vit­te sikerre. Füst Milán Margit kisasszonyának színpadi ren­dezőjeként a Játékszínben mutatkozott be. Legemlékezetesebb alakítá­sát Fábri Zoltán mozijában, Az ötödik pecsétben nyújtotta. Kjszei urat, a fényképészt for­málta meg döbbenetes erővel. Kiszei urat, aki bár megjárta a hadak útját, a jót, a becsüle­tet, a szépet nem égette ki belőle senki és semmi. Sze­rencsétlen nyomorultként, mankóval bicegett végig az életén, de a tisztességét végig megőrizte. Kiszei úr már csak a vász­non él. (sz-ó) HOMMAGE Á FERENCZY ISTVÁN A rimaszombati Gömöri Mú­zeum és Rimaszombat városa Ferenczy István szobrász szüle­tésének 200. évfordulója alkal­mából november 13-án és 14-én emlékünnepséget rendez. Ma 11 órakor Ferenczy életét és művészetét méltató kiállítás nyílik, majd megkoszorúzzák sírját a Fő téri református templomban. Délu­tán egy órakor a Szakszervezetek Házában neves hazai és budapesti szakemberek részvételével tudomá­nyos tanácskozás kezdődik. Sisa József (MTA) Klasszicista építészet Magyarországon és európai kapcso­latai, valamint Ladislasv Beskid (Szlovák Nemzeti Múzeum) Klasszi­cista építészet Szlovákiában című előadása után több értékes korrefe­rátum hangzik el. Említést érdemel Szatmári Gizella (Magyar Nemzeti Galéria) előadása, melynek címe: Ferenczy István, az ember és a mű­vész. Érdekesnek ígérkezik Tóth Antalnak (MNG) Ferenczy István és Izsó Miklós kapcsolatát felviNantó diaporáma-vetítése. Tímár Árpád (MTA) a Ferenczy-féle Mátyás em­lékmű geneziséről szól. Vladimír Beskid (restaurátor, Kassa) a portál fejlődését ismerteti a klasszicista építészetben. Edita Kušnierová (Műemlékvédő Hivatal, Rozsnyó) a gömöri vasöntödék 19. századbeli művészi megnyilvánulásairól szá­mol be. A tanácskozás után, este, Rimajánosiban, a felújított Szatmári­Király féle kúriában fogadást adnak a vendégek.tiszteletére: Szombaton a résztvevők egy egész, napos tanulmányi kirándulás­ra indulnak, Gömör-Kishont klasszi­cista építészeti műemlékeit tekintik meg. Erdélyi Géza, hanvai reformá­tus lelkész kalauzolásával. -tga A DEMOKRÁCIA PROBAJA LESZ? (Folytatás az 1. oldalról) Történelmileg bizonyított tény, hogy a Jegyzőkönyvek az orosz tit­kosrendőrség tudatos -hamisítványa, mely a 20. század elején készült azzal a céllal, hogy a növekvő szo­ciális elégedetlenséget és a fenye­gető forradalmi veszélyt zsidóelle­nes pogromok irányába terleje. Dr. Šavel saját bevallása szerint szigo­rúan üzleti megfontolásból vállalko­zott a Jegyzőkönyvek kiadására és nem tudta, milyen jellegű műről van szó, csupán a szlovák fordítás átol­vasása után ismerkedett meg a tar­talmával, melyet ő maga erkölcsi szempontból ugyan helytelennek tartott, de ,,mint kiadónak az objekti­vitás érdekében olyan dolgokat is meg kell jelentetnie, amelyekkel nem ért egyet". A hiba csupán ott van, hogy Savel úr sem akkor, sem később nem határolta el magát a kiadvány tartalmától. Sőt. Megje­lentette a folytatást is. Ugyanakkor hazafias jótékonyságtól vezérelve kiadja a Hlas Slovenska című hetila­pot, melyen állítólag havonta 60-70 ezer koronát veszít, és Politika cí­men Csehországban is megjelentet egy hetilapot. A Kiadványok és a két hetilap piacra kerülése természetesen nem maradt visszhang nélkül. Dr. Jaros­lav Valent, cseh történészprofesz­szor indítványozta, hogy Savel úr ellen indítsanak bűnvádi eljárást a fasizmus terjesztése miatt. Po­zsony második városkerületi ügyész­sége meg is kezdte az ügy kivizs­gálását, majd betiltotta a kiadvá­nyok terjesztését. Ennek ellenére a könyvecskéket egészen a közel­múltig vigan árulták Pozsony utcáin és terein. Végül is: miért ne? Savéi úr szerint ez mind belefér a sajtósza­badságba és a szabad vélemény­nyilvánítás jogába. Nem másra hi­vatkozik ő, mint Csehszlovákia exel­nökére, Václav Havelre, aki azt mondta: „ Ebben az országban soha többé nem szabad üldözni az embe­reket azért, amit gondolnak, írnak vagy mondanak". Szóval ez a helyzet Šavel úr és az Agres magánkiadó működése körül. Ezért nem akármilyen per ez. Nincs könnyű dolguk Justicia szolgáinak, hiszen az egyik oldalon a sajtósza­badság joga, a másikon a törvény paragrafusa áll. A végső döntés megszületéséig bizonyára eltelik egy kis- idő, mindenesetre ez a per megmutathatja, mit is jelent kis ha­zánkban a politikai kultúra, mit ér a törvény betűje. Ez a per még a demokrácia próbája is lehet... S. FORGON SZILVIA A NYITRAI EGYETEM MUNKATARSAINAK ES HALLGATÓINAK FELHÍVÁSA A KÖZVÉLEMÉNYHEZ ÉS A TESTVÉRINTÉZMÉNYEKHEZ A Szlovák Nemzeti Tanács 1992. 2. 27-i 140. számú törvénye alapján két főiskola - a nyitrai Pedagógiai Kar és a nyitrai Mezőgazdasági Fő­iskola - összeolvadásából megala­kult a Nyitrai Egyetem. A törvény 1992. július 1-jén életbe lépett, ám az egyik jogalany - a Mezőgazdasá­gi Főiskola - elutasította a belépést a Nyitrai Egyetembe és kérte a tör­vény érvénytelenítését. Az ezt köve­tő hónapokig tartó tárgyalások nem vezettek eredményre. Minden igyekezetünk ellenére, amely az egyetem fönnmaradására irányult, az Oktatási és Tudomány­ügyi Minisztérium, valamintaSzlovák Köztársaság kormánya javaslatot terjesztett elő a Nyitrai Egyetem megszüntetéséről. Az egykori nyitrai Pedagógiai Ka­ron, amely 1959 óta működik, jelen­leg 3827 diák tanul különféle tago­zaton, 580 munkatárs dolgozik a 30 tanszéken és intézetben. Az intéz­mény több mint húsz külföldi főisko­lával működik együtt, azonkívül a nemzeti kisebbségek felsőoktatá­sát végzi. Tudományos kapacitásá­val, tanulmányi irányultságával, di­ákjainak számával és szervezeti fel­építésével megfelel az egyetemi kö­vetelményeknek. A törvény értelmé­ben a Pedagógiai Karon az új egye­tem három kara jött létre: a Pedagó­giai és a Természettudományi Kar, valamint a Humán Tudományok Kara. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa november 17-én dönteni fog a Nyitrai Egyetem megszűnésé­ről. Meggyőződésünk szerint, amennyiben a Mezőgazdasági Főis­kola nem kíván betagozódni az egyetem intézményébe, az egykori Pedagógiai Kar minden olyan felté­tellel rendelkezik, amely a Nyitrai Egyetem alapját képezheti. Kérjük, támogassák erőfeszítése­inket az egyetem megőrzéséért a fent jelzett karokkal Nyitrán, ebben a több mint ezeréves nemzeti és kulturális hagyományokban gazdag városban. SALAMONI DÖNTÉS Kétszázötven millió koronát remélt kapni a szövetségi tartalékokból utólag a szlovák fél a túrócszentmártonl nehézgépgyár fegyvergyártása leépítésé­nek indokából. A szövetségi kormány erről szóló vitája az első menetben döntetlennel végződött. A kormány öt tagja szavazott a 250 millió kiutalása mellett, az öt cseh miniszter pedig a szlovák elvárások ellen voksölt. A szövetségi kormány cseh miniszterei álláspontjukat azzal indokolták, hogy a szlovák kormány a szövetségi államkasszának még egymilliárd koronával tartozik, merthogy az eddigi tankárusításból befolyt jövedelmet a közös költségvetésbe kellett volna átutalni. Merőben sajátos, Csehszlovákia végnapjaira jellemző problémáról van tehát szó. A cseh politikusok egyrészt ellenzik a „piszkos fegyverüzleteket", másrészt viszont a fegyverüzletek leépítése folytán felmerülő veszteségeket kizárólagosan Szlovákia ügyeként szeretnék kezelni. Ugyanakkor javukra kell írni azt, hogy a fegyverüzletekből befolyt nyereségre nem áhítoznak látványos módon. A szövetségi kormányban történt szavazást követő patthelyzetet végül is Jan Stráský szövetségi kormányfő döntötte el azzal, hogy gyakorlatilag első ízben élt a kormányfőt szavazategyenlőség esetében megillető döntő (avagy kettős) szavazattal. A végül is 6:5 arányban elfogadott döntés szerint a szlovák kormányzat megkaphatja a szövetségi költségvetésből azt a bizonyos 250 millió koronát, de csak akkor, ha az eddig eladott 29 (vagy 26?) tank értékesítéséből származó nyereséget beteszik a szövetségi állami költségvetésbe. A Rudé právo véleménye szerint azonban ugyanolyan nagyságrendű összegről lenne szó, mint amilyen összeget a szlovák fél követel. A bölcs Salamon király sem hozhatott volna okosabb, s egyben semmit­mondóbb döntést. A csfeh politikusok tiszták maradtak, nem részesednek a fegyverüzlet nyereségéből, hiszen rögtön vissza is adják azt, ami az ilyen „piszkos üzletekből" a szövetségi költségvetésbe befolyik. Másrészt a szlo­vák partner sem vádaskodhat, hogy a fegyvergyártás leépítésével kapcsola­tos különkiadásokra nem kap pénzt a szövetségi költségvetésből, mert amint befizeti a tankok eladásából származó tiszta nyereséget, a megközelítőleg 250 millió koronát, nyomban vissza is kapja. Tanulság? A cseh politikusok értelmi fölényükkel a fegyverüzletekben való részvételből is tisztán másznak ki, míg a szlovák politikusok itt-ott elejtett kijelentéseikkel nyakig másznak bele súlyosnál súlyosabb nemzetközi botrá­nyokba. FEKETE MARIAN NYÍLT LEVÉL UTÁN - HALLGATÁS A RÉMHÍRTERJESZTÉS VÁDJA ALAPTALANNAK BIZONYULT Lapunk egyik szeptemberi számában írtunk arról, hogy Štefan Niž­ňanský, a Szövetségi Gyűlés képviselője nyílt levélben bírálta Pásztor Istvánt, Komárom polgármesterét a svéd televíziónak adott nyilatkoztá­ért, amit durva félretájékoztatásnak nevezett, és rémhírterjesztéssel vádolta őt. Mivel a honatya bűnvádi eljárást is emlegetett, jó másfél hónap elteltével megkérdeztük Pásztor Istvánt az ügy legújabb fejlemé­nyeiről: - Nižňan'skýnak a sajtóban meg­jelent nyílt levelét két nappal később magam is kézhez kaptam. Azonnal válaszoltam rá. és hangsúlyoztam, hogy polgárháborúról, említést sem tettem, nyilatkozatom lényege az a gondolat volt, hogy a fokozódó szociális feszültség nemzetiségi konfliktusokhoz vezethet. Vála­szomban felszólítottam a képviselőt, nézzük meg együtt a svéd televízió­ban sugárzott nyilatkozat videofel­vételét. A Koridor napilapban megje­lent villáminterjúból értesültem, hogy Nĺžňanský úr szeményesen nem is látta az említett műsort, arról őt Mar­cel Klimo, Csehszlovákia stockhol­mi nagykövetségének munkatársa tájékoztatta, s a diplomata informá­cióinak hitelességében nincs oka kételkedni. Nĺžňanský azóta hallgat, még válaszra sem méltatta levele­met. Úgy látszik, elmúlt feltűnési viszketegsége. -zsár A DIGITAL A KASSAI NAGYOLVASZTÓBAN Félreértés ne essék, a világhírű amerikai Digital Equipment Corpora­tion-t nem érte szerencsétlenség, nem pottyant a Kelet-szlovákiai Vas­mű ukrán vasércet izzító kemencé­jébe. Ellenkezőleg, a Massachusetts állambeli cég annyira leieményes, hogy számítógépeivel részben már a kassai gyáróriást is behálózta. Konkrétan: az ottani nagyolvasztó legfrissebb korszerűsítésének terve­zői e rendszerre bízták a termelés automata vezérlését. Sőt a termelési folyamatokat automatizáló helyi részvénytársaság, látva az előnyö­ket, együttműködési szerződést kö­tött az amerikai cég hazánkban léte­sített kirendeltségével. (g-g) AHOGY ÉN LÁTOM KI TESZ BENNÜNKET BOLDOGGÁ? Még a jobbérzésű hamiskártyást is szíven találja, ha partnere a lapok leosztása után várat­lanul kijelenti: nem huszonegyezünk, hanem ferblit játszunk. A Mečiar kontra Weiss esetet szemlélve jutott az eszembe ez a mélyenszántó gondolat. Azt követően, hogy a szlovák miniszterelnök hirtelen megállapította, mégpedig Peter Weisst szólítva meg, hogy valami nincs rendben a CSKP vagyo­nának államosítása körül; az éppen most nyilvá­nosságra hozott ellenőrzési eredmények szerint valahol szőrén-szálán eltűnt 200 milliónyi egykori kommunista vagyon. Csak a vak nem látja, hogy a 200 milliós hiányt alig egy héttel azután fedezték fel, hogy Peter Wéiss felhívással fordult Szlovákia összes (par­lamenti és parlamenten kívüli) demokratikus poli­tikai erejéhez, fogjanak össze, mért veszélyben a demokrácia. Nem éppen burkoltan arra is utalt, hogy ki veszélyezteti a demokráciát. Mečiar értett az utalásból, és nyomban felfedezte a 200 milliós hiányt. Mintha átok ülne rajtunk. Ebben az esetben is olyan helyzet állt elö, amelyben - ha állást akarunk foglalni Mečiar és Weiss viszályában - megint két rossz közül kell választanunk. A szlovák miniszterelnök viselt dolgait már ismerjük, így többségünknek nem kerülne nagy megerőltetésébe koncepciójának elvetése De ellenében vajon tudunk-e azonosulni a volt kom­munisták pártjának koncepciójával? Igent tu­dunk-e mondani Peter Weiss törekvéseire? Hi­szen tudjuk, miből keletkezett a pártja, kik állnak a pártelnök mögött. Tudjuk, milyen mohón kaptak a Demokratikus Baloldal Pártjának vezetői a ha­talmon, amikor 30 hónappal a bukás után elnö­kük a Szlovák Nemzeti Tanács első alelnöke lett. Még emlékezünk arra is, mennyire sértődöttek voltak, amikor a szlovák kormány megalakítása után egyszínű - mečiarista - lett a végrehajtó hatalom. És aki figyeli az eseményeket, még azt sem felejtette el, mennyire hazafiasakká váltak a volt kommunisták a szuverenitási nyilatkozat megvitatása során, illetve menyire egységesek annak megszavazásakor. Még élénken az emlé­kezetünkben él az a televíziós adás is, amely a szlovák alkotmány parlamenti me'gszavazását mutatta be, amelynek során a kommunista utód­párt képviselői még a Szlovák Nemzeti Párt honatyáin is túltettek. A Mečiar-mozgalom és a Weiss-párt közötti viszony jellemzésére csak a „szervilis" jelző alkalmas. És most tessék, egyik napról a másikra meg­változott a helyzet; Peter Weiss a szlovák minisz­terelnök ellenében próbálja összetrombitálni az ország demokratikus erőit. Mindazok után, amit Peter Weiss Csehszlová­kia szétbomlasztása érdekében elkövetett, vajon indokolt lenne-e vakon hinni abban, hogy Saulból Paul lett? Vajon nem indokolt-e, ha feltesszük a kérdést: Nem arról van szó, hogy Peter Weiss nem is annyira a demokratikus erőkkel kívánt valamit közölni, hanem Vladimír Meöiarral? Vajon nem azt akarta tudtára adni a gondokkal küzdő miniszterelnöknek, hogy illő lenne már az exkom­munistákat is bevonni a kormányzásba? Vajon nem a számlát nyújtotta be Weiss, amikor meg­hirdette a demokratikus erők összefogásának programját? Vajon nem egyszerűen csak a De­mokratikus Szlovákiáért Mozgalom sarokba szo­rítására tett kísérletről van itt szó? Az elmúlt egy hét alatt a magukat demokrati­kusnak tartó politikai erők és a valóban demokra­tikus pártok többsége már reagált a felhívásra. Legegyértelműbben és legszókimondóbban Mar­tin Porubjak mondta ki véleményét. A Polgári Demokratikus Unió - mondotta - úgy látja, hogy itt nem is annyira a demokrácia erőinek összefo­gására törekednek Weissék, hanem egy „nem­zeti megmentési front"-típusú erő létrehozására. Természetesen a kommunista utódpárt vezeté­sével. Más pártok is véleményt mondtak, és meglehetősen mérsékelten viseltettek a megnyi­latkozásaikban az exkommunisták kezdeménye­zése iránt. Mintha lanyhult volna az éberségük, mintha solja nem tanultak volna történelmet, mintha elfelejtették volna, hogy mi történt 1948­ban és 1968-ban. Mintha nem tudnák, hogy a kommunisták már kétszer „megmentették" az országot nem egészen 50 év alatt. Normális körülmények között két kézzel kelle­ne kapni ilyen helyzetben a Weiss által felvázolt lehetőség után. Azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, milyen mohón áhítják a hatalmat a volt kommunisták. Ez már a szó szoros értel­mében gyanús. A pártok vezetői reagálásának van egy közös vonása. Mindannyian kimondták: igenis, szükség van a demokratikus erők összefogására. A Demokratikus Baloldal Pártja ez év júniusá­ban ott volt a kártyapakli szétosztásánál. Egy ideig „huszonegyezett", most pedig, a lapok újbóli leosztása után kijelenti: ferblit játszunk. E tapasztalatból kiindulva mondom: demokra­tikus egységet, de ne az exkommunisták vezeté­sével! TÓTH MIHÁLY Állásfoglalásaikat a következő címre kérjük küldeni: Národná rada SR Nitrianska Univerzita Župné nám. 3. (bývalá Pedagogická fakulta) 810 00 Bratislava trieda A. Hlinku 1. fax: 07/315-460 949 74 Nitra ». í, m fax: 087/411-243 Nyitra, 1992. november 10.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents