Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-07 / 237. szám, szerda

HÍREK-VÉLEMÉNYEK IÚJSZÓM KARADZSICS KOMPROMISSZUMOT KÍNÁL VITA A LÉGTÉRBLOKÁDRÓL ABHAZIABAN KITERJED A KONFLIKTUS GRÚZ ULTIMÁTUM MOSZKVÁNAK Cyrus Vance és lord Owen, • a genfi Jugoszlávia-konferencia társelnökei reagáltak Radovan Karadzsicsnak, a boszniai szerbek vezetőjének fenyegetőzésére, hogy a boszniai szerbek kivonulnak a genfi tárgyalásokról, ha lezárják a köztársaság légterét. Vance sze­rint Karadzsics szavai többet jelen­tenek puszta fenyegetésnél. Ugyan­akkor reményét fejezte ki, hogy a szerb vérér mindent alaposan mérlegelni fog, mielőtt újabb lépést tesz. Owen szerint, ha Karadzsics beváltaná fenyegetőzéseit, akkor meghiúsítaná a tervezett tárgyalá­sokat Szarajevó fokozatos demilita­rizálásáról. Márpedig ennek elérése a harcok beszüntetését eredmé­nyezhetné. Közben Karadzsics közölte: kato­nái hajlandóak beszüntetni a repülé­seket Bosznia-Hercegovina felett, ha a köztársaság muzulmán kormá­nya kötelezettséget vállal, hogy egy­ségeik nem hajtanak végre száraz­földi offenzívát. Bejelentette, hogy ezt a szerinte kompromisszumos megoldást jóváhagyásra a genfi konferencia elé terjesztik. -A hétfői heves összecsapások után a keddre virradó éjszaka már nyugodtabb volt a bosnyák főváros­ban. Csak kisebb lövöldözések vol­tak és mindössze néhány gránát robbant. Az éjszakát azonban még megvilágították a hétfői támadások, a gyújtógránátok által okozott erős tűzvészek. A leghevesebb harcokról tegnap ismét Észak-Boszniából, Bosanski Brod körzetéből érkeztek jelentések. A zágrábi rádió szerint a szerbek változatlanul lőtték a várost és a kör­nyező falvakat, de sem gyalogsági alakulataik, sem harckocsijaik nem tudták áttörni a bosnyák védelmet. Újabb konfliktus van kialakuló­ban, mégpedig a Szerbiához tartozó muzulmán Szandzsákban, a terület központja, Novi Pazar térségében. Rasim Ljajic, a szandzsáki muzul­mánok politikai képviseletének má­sodik embere hétfőn arra szólította fel az EBEÉ megfigyelőit, hogy azonnal utazzanak a helyszínre, mi­vel a város körüli lövészárkokban újra megjelentek a harckocsik és az ágyúk, s nagyszámú tartalékost ve­zényeltek oda. Szandzsák vezetése azt állítja, nem akar elszakadni Kis­Jugoszláviától, viszont egyenjogú állami alakulat akar lenni. Az EK külügyminiszterei Luxem­burgban hétfőn nyilatkozatot adtak ki a délszláv válsággal kapcsolat­ban. Üdvözölték a Szarajevóba irá­nyuló humanitárius légi szállítmá­nyok felújítását, egyben a humanitá­rius segélyek növelésére szólítottak fel a közelgő tél miatt. Szorgalmaz­ták a háborús bűntények, az etnikai tisztogatások eseteinek kivizsgálá­sát, és azt, hogy a tél beköszöntéig számoljanak fel minden internáló tá­bort. Párizsban tegnap az egyik se­gélyszervezet bejelentette, hogy Bosznia-Hercegovinából több mint ezer gyerek töltheti a telet francia családoknál. A menekülttáborokból és a szerbek által ostromolt váro­sokból, például Mosztarból és Sza­rajevóból, november elején szállítják a gyerekeket Franciaországba. Lennart Merít, a korábbi külügymi­nisztert, a konzervatív Haza Tömb je­löltjét választotta meg hétfőn a parla­ment Észtország első posztszovjet el­nökévé. A 101 képviselő közül 59 sza­vazott Merire, ellenfele, Arnold Rüütel korábbi parlamenti elnök csak 31 vok­sot kapott. Lennart Meri 1929. március 29-én született Tallinnban, apja ismert diplo­mata és író volt. Szüleivel később Pá­rizsban élt, majd 1934-től Berlinben, ahol apja az észt nagykövetség taná­csosa volt. A család 1939-ben tért visz­sza Észtországba, majd a szovjet meg­szállás után, 1941-ben Szibériába de­portálták őket. 1946-ban tértek vissza Észtországba, Meri a tartui állami egyetemen történelmet tanult. Később íróként, újságíróként, dramaturgként vált ismertté. Az abház fegyveres csoportok a kaukázusi önkéntesek támogatá­sával az orosz-abház határon elfog­lalták a stratégiai jelentőségű Lesze­lidze falut, ahol már néhány napja összevonták a grúz hadsereg egy­ségeit. A tegnapi sikeres akcióval az abházok ellenőrzésük alá vonták a Szuhumi kikötővárostól északnyu­gatra fekvő területet, egészen a Pszou határfolyóig. A moszkvai grúz képviselet megerősítette, hogy az abház erők elfoglaltak egy másik falut is - Gantiadit. Az abház offen­zíva elöl a grúz katonák egy része az Orosz Föderáció területére lépett és megadták magukat az orosz ka­tonaságnak. Velük együtt kb. 3 ezer grúz menekült is átlépte a határt, őket légiúton szállítják át Tbiliszibe. A Kaukázusi Hegyi Népek Konfö­derációja parlamentjének szóvivője hétfőn közölte, tekintettel a grúz-ab­ház konfliktus jelenlegi alakulására, nem vonják vissza az önkénteseket Abháziából. A szóvivő hangsúlyoz­ta, Abháziéban próbálják ki, képe­sek-e a kaukázusi népek fegyverrel a kezükben megvédeni függetlensé­güket. Hétfőn azzal vádolta meg a grúz főparancsnokság az orosz egysége­ket, hogy Abházia felett lelőtték a grúz légierő Ml 24-es helikopterét. Az orosz védelmi minisztérium ezt cáfolta, s az abház fegyveres cso­portokra hárította a felelősséget. A Reuter hírügynökség szerint Edu­ard Sevardnadze grúz vezető is azt állította, hogy Gudauta abház város orosz katonai támaszpontjáról szállt fel az az SU-25-ös vadászbombá­Az izraeli légitársaság Jumbo 747 Car­go szállítórepülögépének gyártója, a Boe­ing társaság, az amszterdami vasárnapi katasztrófa után felszólította a Jumbo tí­pusú repülőgépeket használó légitársa­ságokat, hogy ellenőrizzék a motorok fel­függesztését. A társaság szerint ugyanis van hasonlóság az amszterdami tragédia és a kínai légitársaság ugyanilyen típusú gépének decemberi katasztrófája között, melynek során életét vesztette az öt főnyi személyzet. Mindkét esetben röviddel a start után támadtak nehézségek a mo­torokkal. Az izraeli gép motorjai kigyullad­tak, a kínai gépéi pedig leszakadtak. Közben az EI-AI izraeli légitársaság szóvivője Jeruzsálemben közölte, hogy a vasárnap lezuhant repülőgépnek 1989­ben a New York-i Kennedy repülőtéren zó, amely lelőtte a grúz helikoptert. A gép a tengerbe zuhant és kétfőnyi személyzete életét vesztette. Az in­cidens után Ozsaba Joszelianí, a grúz államtanács alelnöke ultimá­tumot adott a Grúziában állomásozó orosz alakulatoknak. Közölte, az oroszok tíz napot kapnak Grúzia területének elhagyására, s ha addig nem távoznak, erőszakkal fogják őket kihajtani. Joszeliani figyelmez­tetett: megszállóknak fogják tekinte­ni azokat az orosz katonákat, akik október 15-e után Grúziában ma­radnak. Sevardnadze hétfői rádióbeszé­dében bizonyos orosz reakciós kö­röket vádolt az abháziai helyzet ki­élezésével. Ugyanakkor azt hangsú­lyozta, hogy nem szabad megszakí­tani a kapcsolatokat Moszkva és Tbiliszi között. Mint mondotta, nem lehet megfeledkezni arról, hogy Oroszországban egészséges, de­mokratikus erők is vannak. Borisz Jelcin az orosz parlament­ben tegnap rögtönzött sajtóértekez­letet tartott, melyen többek között bejelentette: a hét végén megállapo­dott Sevardnadzéval, hogy október 13-án találkozót tartanak Abházia és a kaukázusi köztársaságok vezetői­nek részvételével. Jelcin kijelentette, tekintet nélkül a konfliktusra, arra fog törekedni, hogy a csúcstalálkozó ép­pen Abháziéban legyen. Azt hang­súlyozta, az orosz hadsereg nem vesz részt harci akciókban a föderá­ció területén kívül, de nem cáfolta, hogy az orosz katonák Tádzsikisz­tánban és Abháziéban bonyolult helyzetbe kerültek. komoly műszaki problémái voltak. Akkor a gép első kereke hibásodott meg, ezért kellett kényszerleszállást végrehajtania, melynek során megsérült a repülőgép törzse. A szóvivő azonban hangsúlyozta, hogy az EI-AI nem takarékoskodott a javí­tás során. Amszterdami hírek szerint gyakorlati­lag lehetetlen lesz megállapítani a ka­tasztrófa áldozatainak pontos számát, mi­vel az említett két lakóházban illegálisan is éltek külföldi bevándorlók. A jelentések szerint több mint 250 ember tűnt el, de a romok közül hétfő estig csak 14, kedd reggelig pedig további 11 holttestet sike­rült kiemelni. Szinte lehetetlenség megál­lapítani az áldozatok személyazonossá­gát, mivel a legtöbb holttest a felismerhe­tetlenségig összeégett. 1992. OKTÓBER 7. SZÁZ RUBEL Ekkora büntetést kell fizetnie Mi­hail Gorbacsovnak, amiért nem volt hajlandó megjelenni az orosz alkot­mánybíróság előtt. Tíz évvel ezelőtt ez még komoly összeg volt, ma már csak aprópénz. A legütóbbi, csütör­töki adatok szerint Moszkvában egy amerikai dollárért 309 rubelt kértek, vagyis az exelnök büntetése nem több, mint 30 cent. Ennyit igazán megér neki az a reklám, amelyet az alkotmánybírósági ügy által kap. Múlt keddi sajtóértekezletén ugyanis nem titkolta: foglalkoztatja a gondo­lat, hogy visszatér a nagypolitikába, esetleg pártot is alapít, bár úgy véli, ennek még nem jött el az ideje. Gorbacsov szerint viszont régen elmúlt az az idö, amikor politikai pereket lehetett kreálni. Márpedig szerinte az idén májusban kezdődött alkotmánybírósági vizsgálat nem más, mint politikai színjáték. A testü­let ugyanis egyrészt azt vizsgálja, jogos volt-e Jelcin rendelete, amely­lyel betiltotta a kommunista pártot, másrészt azt akarja kideríteni, alkot­mányos volt-e maga az SZKP. Akár­hogyan nézzük, kár az ország kevés pénzét ilyen eső után köpönyeg-féle ügyekre költeni, hiszen az SZKP megbukott rendesen, eltűnt a sül­lyesztőben, másrészt pedig minden elnöki rendelet ellenére működik né­hány baloldali pártocska Oroszor­szágban. Nem is szólva arról, hogy milyen demokrácia lenne az, amely rendeletekkel, alkotmánybírósági határozatokkal akarná lesöpörni a politikai palettáról a baloldalt? S ha Jelcinek ezzel mégis megpróbálkoz­nának, csak ők maguk láthatnák a kárát. Ma tehát eldől, hogy a meglepően elszánt alkotmánybíróság az utolsó betűig alkalmazza-e a vonatkozó törvényt, mely szerint a beidézett tanú köteles a testület előtt megje­lenni, ellenkező esetben kényszerítő eszközök is igénybe vehetők. Gor­bacsov azonban azt mondta, akkor sem mond semmit, ha bilincsbe ver­ve állítják elő. Itt tart az ügy. A nép kérés nélkül is megkapja a soros cirkuszt. Kenye­ret pedig hiába is kér, azt úgysem kap. Mindent egyszerre nem lehet! (görföl) NÉHÁNY SORBAN T arik Aziz iraki miniszterelnök-he­lyettes hétfőn az egyik bagdadi napilapnak adott interjújában kijelentette: Irak hajlandó háborús kártérítést fizetni és pénzügyileg fedezni az ENSZ azon kiadá­sait, amibe a világszervezetnek az iraki tömegpusztító fegyverek felszámolására felügyelő szakértői csoportok kerülnek. E témával kapcsolatos tegnapi hír, hogy az ENSZ-megfigyelők fokozott rendőri vé­delmet kértek a bagdadi kormánytól, mi­után vasárnap iraki fiatalok egy csoportja két német szakértőt benzinnel leöntözött. A szakértők nem sebesültek meg, de ez csak a szerencsének volt köszönhető, mivel cigarettáztak, s könnyen' bekövet­kezhetett volna a katasztrófa. Az iraki kormány egyelőre nem foglalt állást az incidenssel kapcsolatban. O roszország nem akarja leállítani a fegyverszállítást Iránnak, annak ellenére, hogy az USA ehhez a feltételhez köti az 500 millió dolláros hitel megadá­sát. Ezt a moszkvai külkereskedelmi mi­nisztérium magát megnevezni nem kívá­nó vezetője mondta, hozzátéve, hogy a teheráni fegyverüzletből származó be­vétel háromszor-négyszer meghaladja azt az összeget, amelyet Washington most befagyasztott. N urszultan Nazarbajev kazah el­nök az ENSZ-közgyűlésen mon­dott beszédében javasolta: a világszerve­zet tagországai katonai kiadásaik egy százalékát fordítsák az ENSZ békeműve­leteire. Hangsúlyozta, hogy országa első­ként hajlandó ezt az összeget az ENSZ rendelkezésére bocsátani. B ush elnök súlyos vereséget szen­vedett a Kongresszusban. A kép­viselők most először szavazták le az elnö­ki vétót., éspedig egy nem túl jelentős, a kábeltelevíziózásról szóló törvény kap­csán. Bush az elmúlt négy esztendő so­rán összesen harminchatszor vétózott meg a Kongresszus által már jóváhagyott különböző törvényeket, de a korábbi har­mincöt esetben a honatyáknak a szava­zás során nem sikerült felülbírálniuk az elnöki vétót, ehhez ugyanis mindkét ház­ban kétharmados többségre van szükség. CSAK KULTURÁLTAN..., AVAGY: KIK KREÁLJÁK SZLOVÁKIA IMIDZSÉT Tartok tőle, azoknak a nyugati megfigyelőknek volt igazuk, akik a múlt csütörtökön, amikor a prágai Szövetségi Gyűlésben nem szavazták meg a föderáció megszűnéséről szóló alkot­mánytörvény-tervezetet, azt írták, hogy Cseh­szlovákiában egyre erősödik a ,,vad válás" ve­szélye. Az nyilvánvaló, mit értsen az ember a vadházasság alatt, ami mára már bocsánatos bűnné zsugorodott, de hogy mit takar a „vad válás", azt csak sejteni lehet: a lehető legrosz­szabbat, mondjuk Jugoszláviát, s ez már nem lenne bocsánatos bűn. Tegyem hozzá, sokan érezzük úgy, nagy igazságtalanság lenne, ha nem bűnhődnének azok, akik pár hónap leforgá­sa alatt szét tudták verni az országot. De ez már nem az érzelmek, hanem a politika dolga. És ha már politika, akkor legalább legyen civilizált, ha már kénytelenek vagyunk kész tényként elfogad­ni a válást, akkor történjen kulturáltan. Márpedig nem fog. Hallgatva a cseh és szlovák vezetők nyilatko­zatait, egyre nyilvánvalóbb: ez már nem több a süketek párbeszédénél, itt már az a fő cél, hogy ki tud jobban betartani a másiknak. Hülyének nézik a világot is: idehaza mindenki azt a kanál vizet keresi, amelyben a másikat megfojthatná, miközben külföldre menesztett dilettáns diploma­táink-politikusaink azt bizonygatják, nálunk min­den a legnagyobb rendben van, csak szavazzátok meg nekünk automatikusan az EK-tagságot, az ENSZ-tagságot. S közben az istennek sem akar­ják elismerni, hogy a Nyugat mégsem olyan balga, a közöspiaci külügyminiszterek éppen most koppintottak az orrunkra, amikor azt mond­ták: csak lassan a testtel, nemhogy a rendes tagságot nem szabad elsietni, de nagyon udva­riasan még arra sem voltak hajlandók válaszolni, hogy mi is lesz az önálló Szlovákiával és Csehor­szággal. Botcsinálta diplomatáink, hazatérve, rendre ködösítenek, biztosítják a hazai polgárt arról, hogy a külföld mennyire megérti a törekvé­seinket. Nem, nem érti meg. A külföld bizalma Csehszlovákia iránt megcsappant. Ha valaki nem vette volna észre, az utóbbi négy hónapban egyetlen igazán magas rangú politikus sem járt nálunk. Sem Prágában, sem Pozsonyban. Igaz,, volt egy kivétel. A magyar külügyminiszter volt az' egyetlen, aki pár hete felkereste a szlovák fővá­rost, de más senki. Ő sem sok haszonnal. Lehet, ilyen helyzetben annak is örülni kellene, hogy legalább a „mieink" mennek. Annak viszc^t nem, hogy külföldön is azt akarják megvívni, amibe idehaza lassan belefáradunk. Közben ol­vasom a szlovák kollégák sajnálkozását azon, hogy a nagyvilágban még mindig rossz Szlovákia imidzse. Pedig a szlovák nép és hangadó pártja, a DSZM az egyetlen, amelynek két külügyminisz­tere is van: Moravčík és Kňažko, akik pedig igazán törik magukat. Lassan már bosszankodni sem tudok azon, hogy a magát legolvasottabb napilapként prezentáló Pravda kommentátora megállapítja (az okok között az első helyen említve!), miszerint a Szlovákiáról kialakított ked­vezőtlen kép miatt a prágai politikusok és újság­írók, valamint a világszerte erős magyar lobby a felelős. Legyünk objektívak, a szerző elismeri: a szlovák kormány túlkapásai is hozzájárulnak ahhoz, hogy külföldön nacionalista és antidemok­ratikus Szlovákiát emlegessenek. De ez a sor­rend azért piszkálja az embert. Mert például az, hogy a német kereszténylibe­rális kormánykoalíciónak fenntartásai vannak Szlovákiával kapcsolatban az alkotmány miatt, ahhoz nem kell magyar lobby, a németek már megtanultak olvasni. A csuklyás rohamosztago­sokat sem a magyar lobby vezényelte a foci­meccsre, és arról sem tehet, hogy Moravčíkot Amerikában Eagleburger külügyminiszter nem fogadta, Klausszal viszont találkozott, s a cseh kormányfő még a Fehér Ház'személyzeti főnöké­vel, James Baker volt külügyminiszterrel is tár­gyalhatott. Ki tehet róla, hogy Mečiar a NATO-szakértők előtt is lejáratta magát, amikor azt mondta, hogy a magyar légierő NATO-szintet is meghaladó gyakorlatokat tart. És sem a cseh, sem a magyar lobby nem hibáztatható Mečiar kétbalkezes ja­vaslatáért, hogy a válás után új szlovák-német szerződést kell kötni, mert a nemrégiben nagy nehézségek árán megszületett csehszlovák-né­met szerződést nem tartja jónak. Csoda, hogy ezután Pozsonyt nem tartják szavahihetőnek? Az egyik szerződést - pl. az EK-val kötött társulásit - szívesen vállalná, mert előnyöket remél tőle, pedig azt is Csehszlovákia kötötte, de a másikat már nem? Mert azzal nyilvánvalóan hátbatámad­hatja Csehországot! Ráadásul meg van lepve, amiért Bonn nem megy bele ilyen játékba, és közli, hogy ha Szlovákia nem ismeri el a cseh­szlovák-német szerződést, akkor a szlovák-né­met viszony nem fog szerződéses alapokon nyu­godni. És az sem vált Szlovákia javára - bár a szlovák nacionalisták elismerését kivívta -, hogy Milan Kňažko és a román vezetők minapi bukaresti tárgyalásain a felek agyondicsérték egymás nemzetiségi politikáját. Az amerikai tör­vényhozás éppen e politika, az emberi jogok megsértése miatt nem szavazta meg a legna­gyobb kereskedelmi kedvezményeket Romániá­nak. S megint lesznek, akik nálunk esetleg cso­dálkozni fognak azon, hogy Washingtonban is ismerik a közmondást: madarat tolláról... MALINÁK ISTVÁN LENNART MERI LETT ÉSZTORSZÁG ELSŐ ELNÖKE ELLENŐRZIK A JUMBÓK MOTORJAIT MÉG MINDIG NEM ISMERIK AZ AMSZTERDAMI KATASZTRÓFA ÁLDOZATAINAK SZÁMÁT

Next

/
Thumbnails
Contents