Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-31 / 257. szám, szombat

1992. OKTÓBER 31. HAZAI KÖRKÉP ••••MB ÚJ szól GAZDASÁG 6 EGY KÖNNY, EGY SZÁL GYERTYA (Folytatás az 1. oldalról) (K. K: 49 éves, Kassa) Halottaim három helyen nyugsza­nak, de én rendszeresen csak édes­apám sírját látogatom. Nagyszülei­met - anyai ágon - egy magyaror­szági falucskában temették el. Oda, a nagy távolság miatt, legfeljebb öt-hat évenként egyszer jutok el. Édesapám szülei az aranyosmaróti temetőben nyugszanak. Oda is csak alkalomadtán járok. Édesapám sír­jára, akit nagyon szerettem, gyakran kimegyek. Virágot viszek, gyertyát gyújtok és hosszasan elbeszélgetek vele. Felnőtt fiam csak nagy rábe­szélésre hajlandó elkísérni a teme­tőbe. Nem nagyon emlékszik a nagyapára, temetésekor négy éves sem volt. Imádkozni - az én hibám­ból is - nem tud, úgyhogy neki a temetői látogatás csak nyűg. Én viszont, őszintén szólva, félek egye­dül a sírok közt járkálni. Természe­tesen nem a halottaktól tartok. Pár hónappal ezelőtt fényes nappal, sír­ápolás közben, megtámadtak és megloptak egy idősebb asszonyt. Fáj, hogy az emberek előtt már semmi sem szent, hogy a temetőket sem tartják tiszteletben. Ellopják a drága virágokat, lámpásokat, le­döntik, összetörik a sírköveket. Nem csodálkozom, hogy sokan inkább a hamvasztást választják a hagyo­mányos temetés helyett. Jómagam sokáig idegenkedtem ettől a temeté­si formától, de nincs kizárva, hogy végül is ezt választom majd. Sajnos, attól tartok, hogy az én végső nyug­helyem árván, gazzal benőve sza­porítaná az amúgy is sok gazdátlan sírt. (B. M. Pozsony) Az uram két éve halt meg. Haza­jött a munkából, leült a terített asztal mellé, a szívéhez kapott... Egy éve volt a nyugdíjig. Eleinte naponta kijártam a sírjá­hoz. Ha bánat, ha öröm ért, közöl­nöm kellett vele is. Két esztendeig minden nap a fejfájánál voltam. A sirjára virágot ültettem. S ha már rendbe raktam az uram sírját, meg­öntöztem a környezőket is, nem bír­tam elviselni a száradó növények látványát. Sajnos, egyszer sem ta­pasztaltam, hogy a temetői szom­szédok ugyanezt tették volna. Aztán beteg lettem, hol kórházban, hol a külföldön élő lányomnál voltam. Hazatértem után alig ismertem a fér­jem sírjára. Felverte a gaz, de valaki még a virágokat is kiszaggatta. Ezért kőlapot helyeztettem rá, s örökzöldet ültettem elé. Egy ideje már csak nagy ünne­pekkor megyek a temetőbe. Szüle­tésnapon, névnapkor, karácsonykor és természetesen a halottak napján. Minél idősebb vagyok, annál gyak­rabban gondolok halottaimra. Ott­hon imádkozom, gyertyát gyújtok... (B. B. Tornaija) Gyakran kijárok a temetőbe. Ide temettük a feleségemet, immár húsz éve. Itt nyugszom majd én is. Ebben a temetőben gondozottak a sírok, a hozzátartozók nem feledkeznek meg elhunyt szeretteikről, nemcsak halottak napja előtt teszik rendbe a sírokat, hoznak virágot, hanem máskor is. A város is példásan gondját viseli a temetőnek. Körül lehet nézni bármikor, elhanyagolt, fűvel benőtt sírhalmot nem is látni. Városunk lakói tisztelik a halottak emlékét, ez észrevehető a temető állapotán is. Ide, a szomszéd sírhoz hosszú ideje nem jár már senki. Mi szoktuk rendbetenni, lesöpörjük róla a faleveleket, alkalom adtán egy szál virágot is teszünk rá. November 2-a előtt mindenki azon van, hogy szerettei sírja, annak környéke tisz­ta, mutatós legyen. (ozo, erf, ov, fsz) Tóth Károly alelnök és Petőcz Kál­mán külügyi titkár pénteken fogadták a Magyar Polgári Párt Központi Irodá­jában Jeri Labert, a Helsinki Watch nevezetű, a helsinki folyamatot figye­lő amerikai szervezet ügyvezető el­nökét. Az MPP képviselői tájékoztat­ták a vendéget a szlovákiai belpoliti­kai helyzetről és a kisebbségek jogál­lásáról, különös tekintettel a nemrég elfogadott alkotmányra. (FS) JOGI ALAP A JANUÁR 1-JE UTÁNI EGYÜTTMŰKÖDÉSHEZ KLAUS ÉS MEČIAR 16 SZERZŐDÉST ÍRT ALÁ Vladimír Mečiar és Váelav Klaus Londonból való megérkezése után csütörtök este a Ruzynéi repülőtéren aláírta a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság tizenhat fontos államközi megállapodását. A Megállapodásokat azonnal a nemzeti tanácsoknak továbbítot­ták, amelyek ratifikálni fogják a fon­tos dokumentumokat. Váelav Klaus kijelentette, hogy a november 10-re tervezett židlochovicei tanácskozás után újabb tíz megállapodást írnak alá. Ezzel megteremtik a feltételeket a Szlovák és a Cseh Köztársaság 1993. január 1-je utáni együttműkö­déséhez. Vladimír Mečiar hangsú­lyozta, hogy elsősorban a gazdasági és a humanitárius együttműködést szabályozó szerződéseket kell még előkészíteni. Az aláírt dokumentu­mok közül a következőket emeljük ki: Szerződés a személyi okmányok­ról - A szövetségi állam megszűn­te után a két köztársaság kormányai érvényesnek tekintik majd a szemé­lyi és úti okmányokat, a gépkocsive­zetői igazolványokat, a gépjárművek műszaki igazolványait és a fegyver­viselési engedélyeket. Az útiokmá­nyok mindkét köztársaság területén érvényesek lesznek, miközben a szerződő felek az útleveleken azon állam nevét és címerét tüntetik fel, amelynek az utiokmány tulajdo­nosa állampolgára. , Szerződés a vízumkötelezettség megszüntetéséről. A szerződő fe­lek országainak állampolgárai érvé­nyes útlevéllel, vízum nélkül utaz­hatnak be kölcsönösen területeikre. Vízum nélkül utazhatnak a két köz­társaság között a diplomata vagy a szolgálati útlevelek tulajdonosai és hozzátartozóik is. A szerződés értel­mében a két köztársaság polgárai bármilyen alkalmas helyen a másik szerződő fél államának területére léphetnek, amennyiben azt az adott állam belső rendelkezéséi nem tiltják. Szerződés a határokról. E szerint az államhatárok azonosak a köztár­saságok mai adminisztratív határai­val. Ez a szerződés addig lesz érvé­nyes, amíg egy szakbizottság javas­lata alapján nem kötnek megállapo­dást az államhatárokról. Ebben a bi­zottságban a szerződő felek egyfor­mán lesznek képviselve és a mun­kájával kapcsolatos költségeket fe­le-fele arányban állják. Az államha­tárt az egész vonal mentén megjelö­lik. A szerződés betartását határ­meghatalmazottak ellenőrzik majd. Kölcsönösen tájékoztatják egymást azokról az elemi csapásokról, ame­lyek a másik köztársaság területére is átterjedhetnek, hajók vagy repülő­gépek engedély nélküli kitötéséről vagy berepüléséről, az államhatár engedély nélküli átlépéséről és a ha­tár közelében végzett veszélyes munkákról. Azokat a személyeket, akik nem szándékosan, de jogtala­nul átlépték az államhatárt, azonnal átadják a másik szerződő félnek. A szerződés szabályozza a házialla­toknak az egyik köztársaság terüle­téről ä másikra való átfutását, vala­mint a határmenti halászást és va­dászatot is. Szerződés a külföldiek tartózko­dásáról. A két köztársaság azono­san jár el harmadik országbeli külföl­diek tartózkodásáról. Közösen jár­nak el a vízumkötelezettség felmon­dásában, a külföldiek tartózkodásá­val összefüggő illetékek kérdésé­ben. Egybehangolják eljárásukat a menekültekkel kapcsolatban is. KISEBBSÉGPÁRTIAK A SVÁJCI SZÖVETSÉGI KORMÁNY MAGASRANGÚ POLITIKUSAIVAL TÁRGYALT DURAY MIKLÓS Alfred Defagóval a svájci szövetségi kulturális hivatal (kulturális minisztérium) vezetőjével október 16-án találkozott Du­ray Miklós és informálta őt a csehszlová­kiai magyarok helyzetéről. Alfred Defago kifejtette, hogy Svájcban csak számarány szerinti kisebbségek léteznek, egyébként minden polgár egyenrangú. A kisebbsé­gek minősítése sértő, jogellenes és a má­sodrendűséghez vezet. A kisebbségek helyzetét törvényekkel kell biztosítani, többletjogok formájában, hogy ki lehes­sen egyenlíteni a számarányukból eredő hátrányukat. Enélkül olyan feszültségek alakulhatnak ki egy országban, amelyek jogsértésekhez vezethetnek. Amennyiben Szlovákia önálló állammá válik, várható, hogy az előbbi megállapo­dások szellemében a svájci kormány em­lítést tesz majd az elvárásairól. Daniel Woker a külügyminisztérium politikai osztályának első helyettes veze­tője, az európai és az észak-amerikai ügyek felelőse október 20-án fogadta Du­ray Miklóst. Kifejtette a svájci kormánynak azon óhaját, hogy Szlovákiában a nemze­tiségi kérdést a jugoszláviai helyzet ellen­példájaként oldják meg. Kitért arra, hogy egy új államnak, mely a nemzetközi elis­mertetésért és a nemzetközi együttműkö­désszervezeteibe való felvételért folya­modik, be kell tartania a nemzetközileg elfogadott elveket. Nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy az új államalakulatok­kal szemben feltételek rendszere legyen támasztható. Durany Miklós átadta dr. Defagonak és Daniel Wokernek az Együttélés doku­mentumait a szlovákiai kisebbségek helyzetéről és a szlovák alkotmány ki­sebbségellenes tételeit ellenző állásfogla­lásait. EPM sajtószolgálata GRATULÁLUNK A GYŐZTESEKNEK Az ÚJ SZÓ ma közli 1992. augusztus 31-én indult nyár végi versenye egyes fordulóinak helyes válaszait; és ami ennél is lényegesebb: versenyünknek a tegnap este megtartott sorsolása szerinti győzteseit. A helyes megfejtések a következők: I. FORDULÓ 1/ Melyik kelet-magyarországi város ismert a virágkarneválról? Debrecen vagy Nyírbátor? A helyes válasz: DEBRECEN 2/ Fennállásának hányadik évfordulóját ünnepli ebben az évben Magyar­ország legrégibb utazási irodája az IBUSZ: 35 vagy 90? A h. v.: 90. II. FORDULÓ 1/Sorolja fel, milyen magyar kulturális termékeket árusít és terjeszt a prágai Magyar Kultúra? A h. v.: SAJTÓTERMÉKEKET, KÖNYVE­KET, ZENEMŰVEKET, KOTTÁKAT, NÉPMŰVÉSZETI CIKKEKET STB. 2/ Az utóbbi esztendőben összesen hány könyv- és hanglemezcsomagot postáz évente a prágai Magyar Kultúra a) 4 ezret, b) 35 ezret' A h. v.: 35 EZRET. III. FORDULÓ 1/ Ki az a jeles magyar író, aki gyermekkorát a Légy jó mindhalálig című regényében elevenítette fel. Halálának 50. évfordulójára pedig szep­tember 4-én emlékeztünk? A. h. v.: MÓRICZ ZSIGMOND 2/ Ki az a gömöri származású, fiatalon elhunyt szlovákiai magyar festő, akinek, - mint erről lapunkban is hírt adtunk - szeptember derekán tárlata nyílt a pozsonyi Magyar Kulturális Központban? A h. v.: DÚDOR ISTVÁN IV. FORDULÓ 1 / Mikor létesült a sok évtizedes hagyománnyal bíró dunaszerdahelyi konzervgyár: a) 1910; b) 1945? A h. v.: 1910. 2/ Az előbbi terméksor árucikkei közül melyik az, amelyiket nem a Duna­szerdahelyi DunaKo gyárt: Májka, Sonka, meggykompót, zöldbabkon­zerv, paradicsomsűrítmény, borsókonzerv, tejpor? A h. v.: TEJPOR. V. FORDULÓ 1 / Létezett-e a hátvanas évek elején menetrendszerű légijárat Poprád és Budapest között: a) igen, b) nem? A h. v.: IGEN. 2/A MALÉV 1991-ben összesen 18 355 járatot indított a világ számos országába. Ezeken a járatokon egymilliónál több vagy kevesebb utas utazott-e tavaly? A h. v.: EGYMILLIÓNÁL TOBB. VI. FORDULÓ 1/ Ki az Új Szó új kiadója? A h. v. VOX NOVA Részvénytársaság. 2/ Ki az a neves magyar író, költő, műfordító, nyelvújító és irodalomszer­vező, akinek életében, s írói fejlődésében Kassa meghatározó szerepet játszott? Batsányi Jánossal és Baráti Szabó Dáviddal együtt 1788-ban itt indította el az úttörő jelentőségű irodalmi folyóiratot, a Magyar Múzeumot. Napjainkban a Kassán évente sorra kerülő hazai magyar nyelvművelő napok is az ő nevét, emlékét idézik... A h. v.: KAZINCZY FERENC. x Tegnap a Magyar Kulturális Központ pozsonyi székházában, társrendező­ink képviselőinek jelenlétében, megejtettük a hivatalos sorsolást. Augusztus 31-e óta összesen 13 711 megfejtést kaptunk. Hogy hatfordu­lós versenyünk kérdései nem voltak könnyűek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy e sok-sok levelet és levelezőlapot beküldők között mindössze 181 olyan versenyzőt találtunk, akiknek válaszai minden tekintetben hibátla­nok voltak. Az ő neveik kerültek be a szerencsekerékbe, hogy percekkel később így alakuljon a nyertesek sorrendje: • Fődíj: egy hétvége Barcelonában, két személy részére (A MALÉV és az ÚJ SZÓ közös díja): Vámos Roland, Slnečná 3, Királyhelmec • Az IBUSZ díja: négynapos magyarországi kirándulás; két személy részére, szabadonválasztott üdülőhelyen: Vígh Patrícia, nám. Febr. víťazstva 37., Dunaszerdahely • A prágai Magyar Kultúra díja: szabadonválasztott árukollekció 5 ezer korona értékben: Szalay Győzőné, Nádražná 783, Zsigárd • A pozsonyi Magyar Kulturális Központ és az Interkoncert díja: egy hétvége Budapesten; két személy részére, színház- és hangversenylátoga­tással: Molnár Viola, Boriny 1382/44, Dunaszerdahely A DunaKo díja: egyhetes családi üdülés az Alacsony-Tátrában: Illés Judit, Gömörpéterfala 115. AHOGY ÉN LÁTOM ÖNBIZALOMVESZTÉS - LONDON UTÁN Hazai pályán még nem akadt sem újságíró, sem politikus, aki képes lett volna Váelav Klaus cseh miniszterelnököt kihozni a sodrából. Lehet, azzal függ össze önbizalma és mindent jobban tudása, hogy miközben az elmúlt negyven évben e hazában mindenki lenini fogantatású tőkés és szocialista gazdaságtannal tömte a fejét, ő a rot­hadó kapitalizmus ökonómiájának természetraj­zát tanulmányozta. Londonban megtört a jég. Akik látták, beszá­moltak róla, hogy a cseh miniszterelnöknek a tor­kán akadt a szó, amikor Jacques Delors, az EK Bizottságának elnöke közölte a cseh, illetve a szlovák miniszterelnökkel, hogy Csehszlovákia két leendő utódállamával nem az eddig érvényes társulási szerződésre építve kezdik meg az Euró­pai Közösségekhez való további közeledést cél­zó tárgyalásokat, hanem teljesen az új cseh­országi és szlovákiai feltételeknek megfelelően. Egészen a brit fővárosba utazásig sikerült a cseh, illetve a szlovák miniszterelnöknek elhi­tetnie a még éppen hogy csak létező Csehszlo­vákia lakosságával, de talán még a három parla­ment képviselőivel is, hogy az Európai Közössé­gekhez való csatlakozás elégséges minimuma lesz, ha válás előtt tető alá hozzák a vámunióról szóló szerződést, illetve megegyeznek az export­és importkvóták elosztásában. Mečiar esetében még érthető, hogy a vágya­kat összetévesztette a realitásokkal. A tapasztalt Klausra azonban soha sem volt jellemző a köd­zabálás. Valóban nem vette észre, hogy amikor Major angol miniszterelnök és Delors, az EK­Bizottság elnöke a vámuniót sürgette, mindketten csak arra gondoltak, hogy az erről szóló egyez­ménnyel mindössze a szlovák-cseh gazdasági háború válás utáni kitörése akadályozható meg? Nyugat-Európa politikailag szívesen keblére öleli a posztkommunista országokat, a gazdasági kö­zeledésre irányuló budapesti, varsói, prágai és pozsonyi törekvések azonban zavarba ejtik. Hi­szen még az EK-n eddig kívül álló, a visegrádi hármak (négyek?) bármelyikénél sokkal fejlet­tebb nyugati országok is ott várakoznak az Euró­pai Közösségek kapuja előtt. Még ezeket is meg kell „emésztenie" a technológiailag sokkal fejlet­tebb Németországnak, Franciaországnak, Olasz­országnak. Az Európai Közösségek tagállamai­val viszont Szlovákia, Magyarország vagy Len­gyelország technológiai fejlettsége egyszerűen össze sem hasonlítható. Az egykori Német De­mokratikus Köztársaság példája mindennél job­ban mutatja, hogy milyen veszélyekkel, feszült­ségekkel jár egy ország előkészítés nélküli integ­rálása egy bármennyire is fejlett és bármennyire is segítőkész másik ország gazdaságába. Londonban tehát nem volt akkora készség a cseh és a szlovák igények kielégítése iránt, mint amekkorára (főképp) Mečiar számított. Igaz, a szlovák miniszterelnök Delors finoman elutasító nyilatkozata után kijelentette, hogy az EK-veze­tők tartózkodó magatartása „dologilag indokolat­lan", hiszen a vámunió-szerződés megköttetett, és a kvótákat is testvériesen elosztották. Csak­hogy valószínűleg megfeledkezett arról, hogy nem Pozsonyban van. Pozsonyban a „tévelygő" Weiss-pártiakat, vagy a rakoncátlankodó saját pártbelieket egy-egy győztes pártelnöki dörgede­lemmel jobb belátásra lehet kényszeríteni. Lon­don, az egészen más terep. Vladimír Mečiar ellendrukkerei akár ujjonghat­nának is a pártvezér kudarcán. Aki számára azonban érték a demokrácia, annak nincs sok oka az örvendezésre. Az európai intézményektől való távolmaradás Szlovákia számára ezernyi veszélyt rejt magában. Persze, az Európai Kö­zösségekbe történő azonnali beilleszkedés sem lenne „sétalová'Sifis", hiszen a lerobbant szlovák gazdaságn?' „i Jônyre kellene kelnie a nyugat­európai óriásokkal. Van abban ráció, hogy Delors a fokozatosságot részesítené előnyben. Viszont mindenképpen megalázó, hogy előfordulhat: Al­bániával leszünk egy csoportban Európa kapujá­ban. Ezt viszont már nem John Major, nem is Jacques Delors idézte elő, hanem azok, akik szétverték Csehszlovákiát. Mondom, ezernyi veszély származik abból, hogy Szlovákia távolmarad az európai intézmé­nyektől. A legnagyobb veszély a demokráciát fenyegeti. Egy kezelhetetlenné váló gazdasági válságban különösképpen. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents