Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-30 / 256. szám, péntek

KULTURA .ÜJSZÓ* 1992. OKTÓBER 30. JO VOLT, SZÉP VOLT GONDOLATOK A POZSONYI ZENEI ÜNNEPSÉGEKRŐL , A plakátgyűjtők széles táborában biztosan akadnak olyanok, akik a zenét szeretve, a Pozsonyi Zenei Ünnepségek plakátjait szerzik be évről évre. Szép kollekciójuk lehet ezeknek a gyűjtőknek, hiszen e rangos közép-európai fesztivál 28. plakátját tehették az idén gyűjteményükbe. Egy zenei fesztiválra többféle szemszögből filézhet az ember. Társadalmi szerepe mellett értékelheti a megszólaltatott műveket, vagy éppen magukat az előadókat. Az idei fesztivál rendezői elsősorban szlovák zeneszerzők műveit ajánlották a hangversenyszeretők figyelmébe. Salva, Martinček, Patejdl és Hatrík alkotásai most hangzottak el először, de llja Zeljenka 7. kvartettjét (a Moyzes-kvartett előadásában) is most hallhatta először a közönség. Hatásos mű, nem hagyja hidegen az ember lelkét. A fesztivál nyitóhangversenyén még egy érdekes mű hangzott el: Sibelius d-moll- kvartettje. Ennek is ott és akkor volt a premiere. Szerényen ünnepelte a fesztivál a nagy olasz zeneszerzőt, Gioachchirt Rossinit. Egyedül a Pádoában alakult I Soisty Veneti szólaltatta meg két alkotását, felejthetetlenné téve az esti koncertet. Határozottabban emlékeztetett bennünket a rendezőség arra a tényre, hogy az idei esztendő a közép-európai barokk éve. A zenei ünnepségek idei plakátja is például egy 18. századi ismeretlen német festő művét mutatta, s ebből az időszakból kaptuk zenében is a legtöbbet. Szép élmény marad Bach Máté passiója, amelyet az európai hírű tenor, Peter Schreier tett emlékezetessé. Schreier két feladatot oldott meg remekül. Ő vezényelte a Szlovák Filharmónia énekkarát és a Pozsonyi Fiúkórust, valamint a Szlovák Filharmónia zenekarát és szólistáit, majd ő maga is énekelt. Igazat adok azoknak, akik a fesztivál utolsó napján azt mondták: Schreiertől kaptak a legtöbbet. Én magam is így érzem. Amerika felfedezésének 500. évfordulójáról sem feledkeztek meg a rendezők. Nálunk eddig csaknem teljesen ismeretlen szerzők (Barber, Copland, Harris) alkotásai ugyanúgy felcsendültek, mint a zseniális tehetségű Gershwin Egy amerikai Párizsban című alkotása, amelyet az ostravai filharmonikusok adtak elő az egyesült államokbeli Dennis Purkh vezényletével. Újabb fejezetben beszélhetnénk az előadókról. Minden művészről természetesen nem szólhatunk, de nem hagyhatjuk említés nélkül például Vlagyimir Fedoszejev karmestert, vagy Michel Lethiec francia klarinétművészt, aki Rossini, Copland és Messiaen kompozícióival aratott kimagasló sikert. Nem okozott csalódást a két távol-keleti hegedűműPeter Mikuláš, a Szlovák Nemzeti Színház operaénekese Bach Máté passiójában és a Musica aeterna koncertjén remekelt vész, a kínai Cho-Llang-lin és a japán Takayoshi Wanami sem. Nem egy fiatal tehetség mutatkozott be az ifjú művészek seregszemléjén is, amelyen több, tőlünk távoli ország képviseltette magát. Arcban, megjelenésben különböztek ugyan egymástól ezek a fiatalok, de hogy egy és ugyanazon vércsoportból valóak, azt le sem tagadhatták volna. Fiatal koruk ellenére egyiküket sem mondhatjuk kezdőnek, hiszen jelentős világversenyeken és rangos fesztiválokon vettek már részt. Várjon Dénes zongoraművész személyében magyarországi résztvevője is lett volna a fesztiválnak, az ifjú tehetség azonban váratlan betegsége miatt nem tudott közönség elé lépni. Hazánkat a Peter Pažický-Aleš Solárik zongoraművész-kettős, valamint a prágai Wilhan kvartett és a pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán tanuló erdélyi zongorista, Nagy Juhász Jana képviselte. A Szlovák Rádió hangversenytermében bizonyára a Zenei Ünnepségek egyik legsikeresebb rendezvényére, a Liverpooli oratórium csehszlovák bemutatójára került sor. Paul McCartney, a Beatles együttes világhírű szerzője több mint négyszáz dala után vegyeskarra, nagyzenekarra és operaművészek számára komponált igazi értékeket hordozó zeneművet. A Klarisszák templomában Zsapka József és felesége adott furulya, illetve gitárkoncertet, amely a közeljövőben hanglemezen is hallható lesz. Nem feledkezett meg a rendezőség a dzsesszkedvelő közönségről sem. A Szlovák Filharmónia koncertpódiumán az Art Farmer Quintett aratott kimagasló sikert. S akárcsak a nyitókoncert, a záróhangverseny is elnyerte a zeneszerzők tetszését, Rajter Lajos vezényletével Beethoven 4. szimfóniáját a Szlovák Filharmónia szólaltatta meg Jan Markvrart operaénekes közreműködésével. Zárómondatként pedig csak anynyit: az idei fesztivál nem maradt adósa senkinek sem. NINA LITSCHAUEROVÁ ÉPÜLŐ DIÁKHÁLÓZAT KELET-SZLOVÁKIAI HELYZETKÉP Kassát okkal nevezhetjük diákvárosnak, hiszen a számos középiskolán kívül itt található a Šafárik Egyetem, a műszaki, a természettudományi egyetem, az állatorvosi főiskola, a repülőakadémia stb. Természetesen, sok magyar nemzetiségű fiatal is tanul Kassán, akik joggal várják el, hogy találkozhassanak egymással. A kérdés, persze, az, van-e hol, törődik-e egyáltalán velük valaki? - A nyolcvankilenc novemberét követően a prágai, brünni pozsonyi, nyitrai és kassai magyar ifjúsági klubok megalakították a Felvidéki Diáktanácsot, amiből később létrejött a DH, vagyis a Diákhálózat, mely igyekszik felkarolni a csehszlovákiai magyar diákságot, és teret biztosítani kreatív képességeik kibontakoztatásához - mondja Forgács András, a Diákhálózat keletszlovákiai titkára, aki ez év májusában látott munkához a Hernád-parti városban. - Milyen körülmények között kezdted tevékenységedet? Milyen elképzeléseket sikerült eddig megvalósítanod? - A kezdés időpontja nem a legszerencsésebb volt, mert májusban jöttem ide, amikor a középiskolákban az érettségire készültek, az egyetemeken pedig megkezdődött a vizsgaidőszak. Mindezek ellenére, Kassán kialakítottunk egy olyan bázist, melynek lelkes tagjai együtt aránylag rövid idő alatt képesek voltunk arra, hogy megszervezzük ebben a városban az első magyar diákbált, amely nagyon jól sikerült, továbbá a körtvélyesi tónál nyári ifjúsági tábort rendeztünk, és bekapcsolódtunk a központunk által Örsújfaluban, Szencen és Gimesen szervezett nyári táborok rendezésébe is. Itt, Kassán, a legfőbb gond az volt, hogy nem akadt egy megfelelő hely, ahol a magyar fiatalok találkozhattak volna. A Csemadok székházában ugyan van egy nedves-dohos pince, megengedték, hogy néhány találkozót szervezzünk ott. Örültünk, amikor a Thália Színház társalgójában megnyitották a művészklubot. Hétfőnként volt ott néhány jó rendezvény, amelyen mi is részt vettünk, de,, legnagyobb sajnálatunkra, megalapozatlan állításokra hivatkozva felfüggesztették a klub működését. Tény, hogy Kassán a magyar egyetemistáknak és az értelmiségnek ma sincs hol találkoznia. - Lehet ezen változtatni? - Tárgyaltunk a Csemadok kassai és országos választmányának illetékeseivel. Mi felajánlottuk, hogy szakemberek bevonásával, saját költségünkön rendbe rakjuk és berendezzük a pincét, ha ennek fejében rendelkezésünkre bocsátják. Nos, sikerült megegyeznünk, munkához is láttunk - és ha minden jól megy, október végén nyitunk, és hetente három nap, délután 14 órától este 21.30-ig várjuk klubunkba az érdeklődőket. Olyan tevékenységgel számolunk, amelynek kisugárzása lesz. Jóllehet, a klub csak egy része lesz tevékenységünknek. - Merthogy? - Már megalakítottuk a József Attila Színkört. Tagjai el is kezdték Exupéry Kis hercegének próbáit, az előadás rendezését Lengyel Ferenc érdemes művész vállalta, a koreográfiát szintén a Thália Színház művésze, Bocsárszky Attila készíti, összeállt a Kelet-szlovákiai Diákmagazin szerkesztőgárdája is, rövidesen megjelenik a havilap első száma, melyet a keleti régió magyar iskoláiban akarunk terjeszteni. Október 6-án Fabó Mária és Balázs Attila oktatók segítségével két osztályban angol nyelvtanfolyamot indítottunk kezdőknek. November első hetének végén pedig háromnapos diáktalálkozót szervezünk Kassán, ahová ungvári, sárospataki, sátoraljaújhelyi diákokat is meghívunk. - Mennyire sikerült kiépíteni Kelet-Szlovákiában a Diákhálózatot? - A Diákhálózat kiépítése még korántsem fejeződött be, most járjuk a középiskolákat, most van folyamatban az alapszervezetek megalakítása. Szeretnénk, ha Rozsnyón, Szepsiben, Kiráiyhelmecen, Szőlőskén és Nagykaposon minél előbb jól működő szervezeteink lennének. Itt Kassán az ipari és a gimnázium diákjai már teljes gőzzel dolgoznak, és a Kassai Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karának hallgatói szintén nagy segítségünkre vannak, bekapcsolódtak a gépészek is. A többi karon még nemigen tudnak rólunk. - Milyen tapasztalataitok vannak a Diákhálózat helyi szervezeteinek megalakításáról? Könynyen megy? - Elutasító magatartással ugyan egy iskolában sem találkoztunk, olyan vezető beosztású pedagógusokkal, akik megpróbáltak akadékoskodni, igen. De amikor hosszabban elbeszélgettünk, kiderült, hogy ez inkább afféle „értetek haragszom", tehát nem ellenetek. Az együttérző aggodalmat mi megértjük, de úgy érzem, hogy nagyobb bizalmat és támogatást érdemelnénk. Persze, ha nem kapunk segítséget, mi akkor is kitartunk. Jó és tartalmas munkával akarunk bizonyítani. Nem riadunk vissza. -Az elszántságotok kétségtelenül tiszteletet érdemel. Végül már csak egy kérdés: hol, milyen címen fordulhatnak hozzád a Diákhálózat tevékenységébe bekapcsolódni kívánó fiatalok? - Irodánk címe Kassán: Ulica Slovenskej jednoty, 10. A telefonszámunk: 366-37, és a 17-es melléket kell kérni. SZASZÁK GYÖRGY Iskoláinkban a szeptember nemcsak az új tanévbe való belépés, hanem az előző iskolaév lezárásának, értékelésének időszaka is. Az elvégzett munka számbavétele azért is fontos, mert csak ebből okulva lehet jobbra és többre törekedni. Ilyen szellemben értékelte az új tanév kezdetén a Dunaszerdahelyi Magyar Tannyelvű Gimnázium tantestülete az elmúlt év eredményeit. Az 1991/92-es tanév különösen fontos volt a gimnázium történetében, hiszen az intézmény idén ünnepelte fennállásának negyvenedik évfordulóját. A jól sikerült ünnepségen bemutatkozott a Vámbéry Alapítvány, amely azzal a céllal jött létre, hogy biztosítsa az oktató munka anyagi hátterét. Az iskola egyébként szerette volna felvenni Vámbéry Árminnak, a neves magyarságkutatónak, Dunaszerdahely kiemelkedő szülöttének a nevét, de az erre vonatkozó kérvényre az oktatási minisztérium mind a mai napig nem adott pozitív választ. Egy iskola oktató-nevelő munkájának színvonalát, hatékonyságát nehéz persze egy-két év eredményei alapján megítélni, hiszen hoszszú éveknek kell eltelniük, mire kiderül, hogy az ott végzett diákok hogyan állják meg helyüket az életben, milyen útravalót adott számukra alma materük. Ennek ellenére érdemes megállni a tavalyi év eredményei mellett. mindenképpen meg kell említeni Morva Petra sikerét, aki az országos szlovák nyelvi versenyen az első helyen végzett, és Öllős Editét, aki egy összmagyar helyesírási versenyen végzett kategóriájának első helyén. Ezek az eredmények, amelyek természetesen csak néhány kiEGY ISKOLA MÉRLEGE Az iskola tanulói között már hagyomány, hogy legtöbben a különböző szintű matematikai és fizikai versenyekbe kapcsolódnak be. A kerületi döntőkön eredményesen szerepeltek közül kiemelkedik Horváth Zoltán és Gaál László teljesítménye, akik matematikából az első illetve a második helyet foglalták el, és a fizikai versenyben is a legjobbak között végeztek. A Komáromban megrendezett Nemzetközi Magyar Matematikai Versenyen Kartai Andrea harmadik helyezést ért el. Szintén szép eredménýeket értek el az iskola diákjai a kerületi szintű kémiai, földrajzi és biológiai versenyeken. A társadalomtudományi tantárgyak terén elért eredmények közül ragadott példát jelentenek a sok közül, a tanulókat felkészítő pedagógusok eredményes munkáját dicsérik. Mivel a gimnáziumok feladata a továbbtanulásra való felkészítés, az oktató munka igazi fokmérői az egyetemi és a főiskolai felvételik. Az idén a dunaszerdahelyi gimnáziumban érettségizett száz diák közül nyolcvan jelentkezett főiskolára. Közülük ötvenheten, vagyis a jelentkezettek 71 százaléka sikerrel. Ez az eredmény némi javulást jelent az előző évek eredményeihez képest, de még így sem éri el á kívánt értéket. A legnépszerűbbek az idén is a pedagógiai irányzatok voltak, amelyekre a gimnázium, huszonhat diákja nyert felvételt. Közülük tizenhármán a pozsonyi és a nyitrai egyetem magyar tanszékén kezdik meg tanulmányaikat, de többen sikerrel felvételiztek matematika, angol és biológia szakokra is. Népszerűek voltak még a mezőgazdasági, műszaki és közgazdasági irányzatú pályák. A felvételt nyert diákok közül a többség hazánkban, nyolcan viszont magyarországi felsőoktatási intézményekben kezdik az idei tanévet. Az iskola diákélete, az élénk sporttevékenységet leszámítva, ezidáig elég unalmas és egyhangú volt. Ezt az állóvizet próbálta és próbálja felkavarni a tavasszal bevezetett sulirádió és a most szárnyait bontogató iskolaújság. Habár az eredmények mellett hiányosságokról is lehetne beszélni, az összkép mindenképpen arról tanúskodik, hogy a dunaszerdahelyi gimnáziumban Németh László szellemiségét vállalva vallják: a kisebbség jogosítványa az, ha elit tud lenni. SIMON ATTILA '

IÍLÉ11TEIJ' HOGYAN TANULUNK CSEHORSZÁGBAN? A szlovák oktatási és tudományügyi miniszter, Matúš Kučera nemrégiben tett olyan kijelentést, mely szerint a jövőben az államnak nem lesz elegendő eszköze ahhoz, hogy több mint kétezer diák csehországi tanulmányainak a költségeit fedezze. Mint jelezte, a minisztérium mérlegel olyan megoldást, hogy esetleg pályázatot írjon ki ösztöndíjakra, a többi diák pedig saját költségén akadálytalanul tanulhat Csehországban. Megkérdeztük Bauer Edit képviselőt, a Szlovák Nemzeti Tanács kulturális és oktatási bizottságának tagját, hogyan vélekedik a Csehországban tanuló magyar anyanyelvű diákok további sorsáról. - Nem hiszem, hogy máris és elhamarkodottan kongatni kéne a vészharangokat. A kérdést föltehetően az államszerződésben megnyugtatóan tisztázzák majd. A bizakodásra az ad okot, hogy körülbelül azonos számú diák tanul Csehországban, mint amennyi Szlovákiában. Itt is, ott is körülbelül kétezerötszáz körül mozog a számuk. Ebből 1991-es adatok szerint, mintegy háromszáz volt a magyar anyanyelvű diákok száma. Szerintem a két kormánynak sikerül méltányossági alapon megoldania a jövőben ezt a kérdést. Idén persze alighanem nagyobb ez a szám, hiszen tudjuk, hogy többen jelentkeztek prágai egyetemekre. Egyelőre persze csak a remény konkrét, de a két köztársaságban tanulók kiegyenlített aránya mindenképpen optimizmussal tölt el. Ha majd esetleg problémaként merül föl a kérdés, és konkrétan fogjuk tudni, hol van szükség segítségre, akkor természetesen keresni fogjuk a módját annak, hogyan oldjuk meg a kérdést. (bit) r • , ÉVFORDULÓ A CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ ÉS A TÖBBIEK... A száztíz éve született Kálmán Imre - Lehár Ferenc mellett - elindította a magyar operettet a világsikerek útján. A budapesti Zeneakadémián az a Koessler János volt a tanára, akinek az osztályából kerültek ki az új magyar zene legjelentősebb képviselői: Bartók, Kodály, Dohnányi, Weiner. Kálmán első szerzeményét, egy szimfonikus költeményt, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara mutatta be, s bár ezzel az ifjú komponista nagyjából búcsút is mondott a „komoly műfajnak", ám alapos képzettsége: a zenekar virtuóz kezelése, az énekhanggal való avatott bánásmód operettjeiben is érvényesült. Első sikerét a magyar fővárosban aratta a Tatárjárássá},, melynek későbbi bécsi előadása megalapozta karrierjét. Az operett őshazájának közönsége megérezte, hogy az őszi hadgyakorlat története mögül a monarchia hadseregének finom karikatúrája bukkan elő. Zenéje pedig hatásosan keveri a magyaros és a béCsies elemeket. Kálmán Imre a többszáz előadást jelentő siker után a császárvárosba költözött, érezve, hogy Bécs a régi hagyományok jegyében a műfaj világvárosa: egy-egy operett bemutatójára a világ minden részéből idesereglenek az igazgatók, menedzserek. Mindezek a szakemberek - és természetesen a közönség is - elragadtatással fogadták Kálmán Imre újabb operettjeit: a Cigányprímást, a Marica grófnőt és mindenekelőtt a Csárdáskirálynőt. Kálmán rendkívül termékeny komponista volt, aki új lendületet adott a műfajnak. A háború éveiben az Egyesült Államokban élt, de 1949-ben visszatért Európába, hogy megélje operettjeinek reneszánszát. Utolsó, az amerikai környezetben, de magyar kivándorlók között játszódó darabjának, Az Arizona ladynek bemutatóját már nem érte meg, 1953 októberében Párizsban elhunyt. OELMÁR GÁBOR