Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-30 / 256. szám, péntek

. ÚJSZÓM HAZAI KÖRKÉP TANÜGYI IGAZGATOK EGYESEK MARADHATNAK, MÁSOK.,. Matúš Kučera, szlovák oktatási és tudományügyi miniszter úgy határozott, hogy 1992. október 31-i hatállyal visszahívja a tanügyi igazgatóságok igazgatóit. Indoklásában elsősorban az szerepel, hogy kiválasztásuk és kinevezésük során nem a szakmai felkészültségüket és politikai semlegességüket vették figyelembe, hanem a politikai pártok csoportérdekei döntöttek. Egyebek között ez szerepel ab­ban az állásfoglalásban, melyet az oktatási és tudományügyi minisztéri­um kedden juttatott el a szlovák sajtóirodának. Matúš Kučera arra is hivatkozik, hogy a kinevezésekről szóló dokumentumokat utólagosan sem adták át véleményezésre a te­rületi tanügyi tanácsoknak, melyek ,,az 542/92 Tt. számú, az oktatási államigazgatásról, valamint az isko­lai önigazgatásról szóló törvény ér­telmében tesznek javaslatot a mi­niszternek, hogy ki töltse be a szó­ban forgó tisztséget". A miniszter meghagyja tisztségében a tanügyi igazgatóságok azon igazgatóit, aki­ket az idézett törvény szerint ez év januárja után neveztek ki. Matúš Kučera egyszersmind le­véllel fordult a területi iskolai taná­csok elnökeihez, hogy tegyenek ja­vaslatot új igazgatók kinevezésére. Ugyanakkor kérte, hogy értékeljék a visszahívott igazgatók eddigi tevé­kenységét. Hangsúlyozta, hogy po­zitív értékelés esetén: újrajelölhetik az eddigi igazgatót. Mindehhez annyit teszünk hozzá, hogy a területi iskolai tanácsok önálló tanácsadó testületek, amelyekben egyaránt találhatók pedagó­gusok és nem pedagógusok, szülők, képviselők, például. Akiknek ilyen vagy olyan formában közük van az iskolához. De vajon ők-e azok, akik meg tudják ítélni, ki alkalmas a tanügyi igazgatói posztra? Ha már a miniszter úr szakmai felkészültséget, politikai semlegességet emle­get ... -bor HOGYAN TAKARÉKOSKODUNK? Ml LESZ A MISZ-SZEL? VISSZAKÖSZÖNVE A MÚLTBA? A MASARVK-DÍJ MARGÓJÁRA Komor hangulat uralkodott a prágai vár Ulászló-termében a legrangosabb állami kitüntetés, a Masaryk-díj átadása során. A Csehszlovák Televízió szövetségi adása az állami ünnepnap késő esti műsorában részletes helyszíni felvétellel szolgált az eseményről. A televíziós kamerák mozgatásá­ban rejlő lehetőségek gyakorlott kiaknázása sem volt képes elhitetni, hogy csak az ünnepi alkalomnak kijáró természetes megilletődöttség tükröződik az arcokon. Az aktus minden rezdüléséből érződött, hogy a jelenlévők talán akaratukon kívül is szinte búcsú, temetési szertartás résztvevőinek érzik magukat. A kegyelet egyébként eleve meghatározó eleme volt a tiszte­letadásnak. Ezúttal ugyanis nemcsak a kitüntetés, hanem a kitüntetettek személyének kiválasztása is emlékidézés volt - elhunytak hozzátartozói vették át in memoriam a Masaryk-díjat. Roppant kísért az okvetetlenkedés, az akadékoskodás vádjával fenyegető faggatózás. Nem volt-e szándékos a halottak iránti kivételes figyelem? Vajon nem a még élő szereplők megkímélése játszott-e szerepet a síron túl sem feledő utókor magatartásának a hangsúlyozásában. Persze, az is érhetőnek tűnik: a döntéshozók számára úgy tűnt, itt van az utolsó alkalom, hogy még megemlékezzünk azokról, akik így vagy úgy Masaryk szellemiségéhez kötődtek, de a történelem és a politika viharai meg kizárólagosságai igyekeztek feledésre ítélni őket. Ez utóbbi alighanem elismerésre méltó szándéknak tekinthető, amennyi­ben megvan benne a kellő következetesség. Csakhogy... Jan Stráský szövetségi miniszterelnök, aki a köztársasági elnök nevében adta át a díja­kat, zárszavában az ellentétek felülkerekedésére helyezte a hangsúlyt. Annak a véleményének adott hangot, hogy belátható időn belül a nemzeti és a nemzetiségi közösségek és azok alkotóelemei nem hajlandók lemondani egy szemernyi szuverenitásról sem a szövetségi összetartozás érdekében. Megdöbbentő a kijelentés - a szlovákiai magyarság körében mindenkép­pen. A kérdés ugyanis, tudjuk, így hangzik: az államszövetség kiállt-e a kisebbségek kollektív jogai mellett, államalkotóknak tekintette-e a kisebb­ségeket? S a díjkiosztás önmagáért beszél - ahogy az Új Szó tegnapi híradása is felhívta erre a figyelmet - az utólagos kitüntetésben részesültek között egyetlen egy szlovákiai magyar sincs. Persze, jó lenne tudni, hogy a szlovákiai magyar pártok több, az elmúlt két év elkeserítő tapasztalata után egyáltalán éltek-e a javaslattevés lehetőségével. De végül is a cseh és a szlovák hatalmi elit részéről el lehetett várni a gesztusértékű kezdeménye­zést. "" Talán utolsó alkalom volt arra, hogy elismerést nyerjen Fábry Zoltánnak a masaryki demokratikus értékek szlovákiai magyar meghonosításában szerzett érdemei. Lehet, sőt, biztos, hogy sokak szemében szálka Fábry baloldali elkötelezettsége és kommunista szimpátiája. Csakhogy felvetődik a kérdés: mi volt könnyebb? Óvni a masaryki hagyományokat itthon, a hatalmi erőszak és kíméletlenség körülményei között, amint erről Fábrynak 1951-ben megjelent, s az akkori Csehszlovákiában szinte egyedülálló Masaryk-emlékezése tanúskodott vagy az emigrációban várni a jobb reményt. Honnan ez az összehasonlítás? Tegnapelőtt Masaryk-díjat kapott Juraj Slávik belügyminiszter is, aki 1931-ben a kosúti magyar földmunkások közé lövetett. A második világháború idején, majd a háború után kínosan ügyelt a kommunistákkal való szoros együttműködésre - amikor a szlovákiai magyarok kitelepítésében találkoztak az érdekeik. Aztán választotta az emigrációt. Persze, a történelmi kitérők és zsákutcák után az ellentétek mögötti árnyaltság sok mindenben lehetne görcsoldó. Nem ez történt. Mai szempontok és érdekek vetültek vissza a múltba. A csehek és a szlovákok egyezkedése kapott hangot, mintegy igazolva a különválás elkerülhetetlen­ségét. Csak a miért maradt el. Igaz, mostanság fejlett nyugati országokban is jelentkezik a szétválás igénye. Csakhogy a demokratikus együttélés lehető­ségeinek kipróbálása után. Elmondható-e mindez a mostani cseh-szlovák, a szlovákiai magyarokat figyelmen kívül hagyó állami elkülönülésről? A Masaryk-díj kiosztása, sajnos, nem erről tanúskodik. KISS JÓZSEF A KISEBBSÉGEKRŐL GYŐRBEN ISMERNI EGYMÁS GONDJAIT Egyre több fórumon foglalkoznak a nemzeti kisebbségek kérdésével. Az elmúlt hét végén Győr-Moson-Sopron Megye Közgyűlése rendezett nemzetközi kisebbségi konferenciát, amelyen részt vett Duka Zólyomi Árpád, az Együttélés alelnöke, parlamenti képviselő is. Megkérdeztük tőle, mi volt a találkozó témája? 1992. OKTÓBER 30. MILLIÓKBA KERÜL A HADSEREG VÁLÁSA . (Munkatársunktól) - A csehszlo­vák hadsereg személyi és anyagi­teqhnikai félosztása a kidolgozott és a kormányok által elfogadott ütem­terv szerint folyik - mondta Imrich Andrejčák szövetségi védelmi mi­niszter tegnapi pozsonyi sajtótájé­koztatóján. Az átcsoportosítás teljes befejezését 1994-re tervezik. Hang­súlyozta: alapvető küldetésének tartja a hadsereg harc nélküli ketté­osztását és minden erejével azon lesz, hogy ebben a folyamatban ma­ga a hadsereg ne léphessen fel harmadik erőként. Megtudtuk, hogy a hadsereg vá­lása több tízmillió koronás terheket ró az adófizetőkre. A tárca vezetői részletekre kiterjedő magyarázatot adtak a hadsereg vagyona objektív > és igazságos elosztásának mecha­nizmusáról. Elmondták: a minden lényeges tényezőt - kezdve a tech­nika harcászati jellegétől, a repülő­gépek eredeti és jelenlegi árán ke­resztül a bombák és rakéták számá­ig - figyelembe vettek, és szétosztá­sukról 2:1 arányban a helyszínen - közös bizottságok döntenek. A had­sereg Szlovákiát illető részének át­költöztetésére több mint 2000 vonat­szerelvényre lesz szükség és a fela­dat teljesítésére tartalékos katoná­. kat, főleg hivatásos gépkocsivezető­ket is behívnak. A miniszter nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a fegyveres erők szétosztásának fo­lyamatát le lehetne rövidíteni, de csupán jelentős anyagi áldozatok • árán. Kérdésre válaszolva a tárca ve­zetője egyértelműen elutasította azokat a híreszteléseket, hogy Ma­gyarország részéről a közelmúltban valamiféle csapatmozgásokat ész­leltek volna a szlovák határ mentén. Nem is tartja valószínűnek, még a Bős miatti szokásosnál feszültebb helyzet ellenére sem, hogy Magyar­ország részéről katonai fenyegetés­től kellene tartanunk. Eloszlatta a kételyeket az állítólagos magyar légtérsértések gyanúja kapcsán, sőt hozzátette, a napokban csehszlovák helikopter sértette meg a magyar légi teret. Az esetet azonban a léte­ző ellenőrzési rendszer segítségével gyorsan tisztázták, s a magyar sajtó nem kavart körülötte szenzációt. -zsár KÖZLEMÉNYEK Az Együttélés PM és az MKDM királyhelmeci csoportjának szerve­zésében október 31 -én, szombaton, 14 órakor ünnepélyesen felavatják a II. világháború áldozatainak király­helmeci emlékművét a Hősök terén. xxx A Vágsellyei Városi Hivatal dísz­termében október 31-én, 14 órakor kiállítás nyílik Takáts Vilmos naiv festő alkotásaiból a festő halálának 20. és a város első írásos említésé­nek 990. évfordulója alkalmából. xxx A pozsonyi Magyar Kulturális Központban (Smolického 1/a) 1992. november 4-án 16 órakor lesz Nagy József festőművész faliszőnyeg és olajfestmény kiállításának a megnyi­tója. A tárlat november 13-áig, hét­köznaponként 9-től 16 óráig tekint­hető meg. xxx A pozsonyi építészmérnök-hall­gatók YBL MIKLÓS KLUBJA város­történeti előadást rendez Pozsony­ról november 3-án, kedden, 20 óra­kor a Csemadok székházban (Május 1. tér 10-12.) Előadó: Lehel Zsolt. xxx Október 31 -én és november 1 -jén ideiglenes határátkelőhely üzemel 8 és 18 óra között Kalonda és Ipoly­tarnóc között. Ezt a határátkelőhe­. lyet mindenki igénybe veheti, aki érvényes útiokmányokkal rendel­kezik. A Szlovák Állami Takarékpénztá­rak vezérigazgatója, Alojz Ondra szerint a szlovákiai lakosság bízik a koronában, legalábbis ezt jelzi a takarékpénztárakban levő betétál­lománya. Szeptember végéig a la­kossági betétállomány 93,6 milliárd koronát tett ki, s az a tény, hogy az év elejétől 367 millió koronával csökkent, nem a bizalom csökkené­sének a jele, hanem inkább annak, hogy jóval több a lakosság kezében levő készpénz. Ennek egyik oka, hogy a különböző kereskedelmi ügyleteket nem bankon keresztül, hanem készpénzben bonyolítják le. A Szlovák Állami Takarékpénztá­rak az egyike bankintézményeink­nek, amely hitelekkel segíti a kis- és A Magyar Ifjúsági Szövetség múlt heti közgyűlésén felszínre törtek azok az ellentétek, melyek már rég­óta feszítik belülről a szövetséget. Ezek okozták, hogy a viharos ülésen majdnem megpecsételődött a sorsa. Szerencsére a küldöttek felmérték a vita elmérgesedésének veszélyét és hajlottak a kompromisszumra. Még akkor is, ha ezáltal olyan dön­tés született, mellyel nem mindenki értett egyet, sőt a kisebbség akarata érvényesült. A MISZ az itt élő ma­gyar fiatalok független érdekvédelmi szervezete. Megalakulásakor céljai közé sorolta a fiatalok érdekképvise­letét, az ifjúsági közösségek kulturá­lis, művelődési és szórakozási igé­nyeinek kielégítéséhez szükséges feltételek megteremtését, tehetsé­ges fiatalok felkutatását. A körülbelül két és fél éves fenn­állása alatt a szövetségnek sikerült megőriznie függetlenségét a hazai magyar politikai szervezetekkel szemben. A további célkitűzéseiket azonban már távolról sem sikerült maradéktalanul megvalósítaniuk. A látható eredmények elmaradását a központi Iroda vezetője a pénzhi­ánnyal magyarázta, az elnökség egy része azonban elismerte, hogy mun­kájukat tanácstalanság, ötletnélküli­ség jellemezte. Az eredménytelenség okai ugyanakkor a belső ellentétekben is kereshetők. Már az első közgyűlé­sen felszínre kerültek bizonyos sze­mélyi ellentétek, melyek akkor sza­kadáshoz vezettek. Az akkor kiváló csoportból alakult meg később a MIÉSZ. Bizonyára nem véletlen, hogy akkor is, most is ugyanazon személy, Mlinkovics Róbert ellen merültek fel kifogások. A vádak is hasonlóak voltak: tétlenség, szerve­zetlenség és az anyagiakkal való gondtalan bánásmód. Mivel az indu­latos szócsata nem hozott ered­ményt, a Mlinkovics ellen fellépők elhagyták a termet. Mlinkovics Ró­bert pedig továbbra is a MISZ veze­tőségében maradt. A személyi problémákon túl az anyagiak is nagy gondot jelentenek a szövetség életében. Az állami tá­középvállalkozások eredményesebb kibontakozását, jóllehet elterjedt a hír, hogy a bankok leállították a hitelfolyósítást. Ez a Takarékpénz­tárak esetében semmiképpen sem igaz, csupán arról van szó, hogy a hitelfolyósításnál a korábbinál sok­kal óvatosabban járnak el, mivel a másodlagos fizetésképtelenség növekedése folytán nem mindegy, milyen garanciákat kapnak a hitel­törlesztésre, és ez főleg azért nem mindegy, mert a lakosság betétállo­mányát forgatják... A Szlovák Állami Takarékpénztá­rak vezetősége általi sajtótájékozta­tóra egyébként a holnapi takarékos­sági világnap alklamából került sor. -pg­mogatás egyre csökken és az egyes rendezvények költségeinek csak na­gyon kis hányadát sikerült szponzo­roktól megszerezniük. Éppen ezért a mostani időkben inkább egy kariz­matikus, menedzser típusú vezetőre lenne szüksége a MISZ-nek, aki össze tudná tartani a szövetséget, élvezné a tagság bizalmát. Hogy ez nem így történt, köszönhető a kül­dötteknek is. Tudták, hisz a napirend is tartalmazta, hogy meg kell vitatni a következő év munkatervét, mégis nemhogy részletesen kidolgozott tervekkel, de konkrét javaslatok nél­kül érkeztek Komáromba. így az előző vezetőség sokat bírált tagja ismét bekerült az elnökségbe. Az új elnökség tervezete nagyon szép el­képzeléseket tartalmaz, de nagyon általános. És a legfontosabbról, a végrehajtás módjáról nem beszél. Mindenesetre az új, öttagú vezető­ség vállalta ezek megvalósítását. Szerintem sokkal szerényebb, de konkrét tervekre lenne szükség ah­hoz, hogy a MISZ hatékonyabb ér­dekvédelmi, kulturális és társadalmi szervezetté váljon. Hiába társrende­zője néhány központi kulturális ren­dezvénynek, ha a helyi csoportok többségében csupán diszkó és bál rendezésében merül ki a MISZ-te­vékenység. Meg kéne szervezni egy tanácsadó szolgálatot, hogy az egyes klubok hogyan tehetnék szí­nesebbé és gazdagabbá programkí­nálatukat. Ezért jó ötletnek tartom az Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda létrehozását. De a legfonto­sabb mégiscsak a belső működési szabályzat megalkotása, melynek kidolgozása az első feladata lesz az elnökségnek. Ha az új vezetésnek sikerül felis­mernie és kiküszöbölnie az eddigi hibákat, új alapokra helyezi a veze­tést és a tagokkal szembeni kapcso­lattartást, egyszóval, ha müködőké­pesebbé teszi a szervezetet, akkor a MISZ képes lesz eleget tenni az ifjúság elvárásainak. Ha nem, akkor bebizonyosodik életképtelensége (amit már most is sokan hangoztat­nak), és a tagok ismét kezdhetnek veszekedni - a vagyon felosztása miatt. GŐG LÁSZLÓ - A Magyarországon élő kisebb­ségek képviselőin kívül jelen voltak a szlovák és osztrák honatyák is. Fő témája a kisebbségek együttélési és együttműködési lehetőségei voltak a határ mentén. Meg kell monda­nom, hogy ez a téma kissé háttérbe szorult, mert a felszólalók többsége inkább az adott kisebbség helyzeté­ről, jogairól, kulturális életéről be­szélt. Előadásomban foglalkoztam az együttműködés fontosságával a határ menti régió fellendítésében. Meglehetősen nagy vitát váltott ki az a fejtegetésem, hogy a kisebbségek között különbséget kell tenni törté­nelmük, gyökereik, identitástudatuk szempontjából. Vitatott kérdés volt a cigányok élete és a magyar ki­sebbségi törvény szintén napirendre került. Eltérő vélemények hangzot­tak el róla, de abban minden részve­vő egyetértett, hogy erre a törvényre mihamarább nagy szükség van. • Jelen volt a tanácskozáson a szlovák kormánypárt képviselője is. - Igen, František Gaulieder, a nemzetiségek ügyeivel foglalkozó parlamenti bizottság nevében felol­vasta a parlamenti hivatal anyagát a szlovákiai kisebbségek helyzeté­ről. Egyértelműen pozitív képet adott, de a részvevőket nem elégí­tették ki a felsorolt számok, adatok, őket az érdekelte, mit biztosít a ki­sebbségek számára az alkotmány, milyen jövő vár rájuk az oktatást, a kétnyelvűséget, a kártalanítást, a magyar nevek használatát illetően és vita bontakozott ki az államnyelv fogalomról is. • Ha a kisebbségek együttműkö­dését nem sikerült előmozdítania a tanácskozásnak, hogyan össze­gezné a tanácskozás eredményeit? - Térségünkben sok kisebbség él, nagyon fontos, hogy ezek között kapcsolat, tapasztalatcsere alakul­jon ki. Ahhoz, hogy megfogalmaz­hassuk elképzeléseinket, igényein­ket ismernünk kell a többi kisebbség nézeteit, életét, még akkor is, ha egyes kérdéseket eltérően ítélnek meg. Ebből a szempontból hasznos volt a találkozó és örülök, hogy ezentúl rendszeresíteni akarják megrendezését. -r-

Next

/
Thumbnails
Contents