Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-27 / 254. szám, kedd

HÍREK - VÉLEMENYEK ÍÚJSZÓM 1992. OKTÓBER 27. A NEMZETKÖZI SAJTÓ BŐSRŐL Az amerikai sajtó mindeddig nemigen foglalkozott a bősi problémával. A THE NEW YORK TIMES megtörte ezt a hallgatást, s Judith Ingram dunacsúnyi riportjában megállapította, hogy Bős Szlovákia számára a szuverenitás jelképévé vált. A szerző szerint Magyarország és Szlovákia között szóbeli háború dúl azon terv miatt, amely már eddig is több mint másfél milliárd dollárba került. A napilap ismerteti az álláspontokat, rámutatva, hogy a magyar kormány elfogadta a környezetvédők érveit, melyek szerint a vízlépcső ötmiIHó ember ivóvízét sodorja veszélybe, s ezért mondta fel a kormányközi szerződést. Ugyanakkor Magyarország nem tudta megakadályozni a szlovákokat abban, hogy egyedül is folytassák a beruházást. A pozsonyi kormány eltökélte, hogy üzembe helyezi az erőművet, amely egyes szakértők szerint NyugatSzlovákia villamosenergia-szükségletének a felét is fedezheti. Mások szerint viszont a bősi erőmű csupán a töredékét szolgáltatja annak, amire Szlovákiának szüksége lesz. Csehszlovákia küszöbönálló szakadása csak aláhúzza a szlovák érveket, amely szerint nem engedhetik meg maguknak hogy a környezetvédelmi szempontoknak alárendelje energetikai függetlenségét. A MAGYAR HÍRLAP tegnap részleteket közölt arról a dokumentumról, amelyet a kormány a Hágai Nemzetközi Bíróság elé kíván terjeszteni. Magyarország még pénteken kérte a bíróságot, hogy foglalkozzon Bőssel, s most terjedelmes anyagot készít elő, amelyet a lap vádiratnak nevez. A Csehszlovák Sajtóiroda tájékoztatásában továbbá azt írja, az ENSZ Alapokmánya értelmében a két ország közötti vita csupán mindkettő beleegyezésével kerülhet a bíróság elé, ezért abban az esetben, ha Csehszlovákia ezzel nem ért egyet, akkor Magyarország csupán azt kérheti Hágától, hogy értékelje az ügyet és mondjon véleményt. A magyar dokumentumnak állítólag három része lesz, az egyik a jogi kompetenciákkal foglakozik, a másik összefoglalja a vita eddigi alakulását, különös tekintettel az utóbbi időkben történtekre. A harmadik rész tartalmazza a jogi indoklást, amelyben a magyar fél válaszokat kér a C-változattal kapcsolatos kérdésekre. E vádirat hozzávetőleg száz oldalból áll, s kilenc hónapon belül kell a bíróság elé terjeszteni. A Magyar Hírlap szerint abban az esetben, ha Hágában az úgynevezett rövidített eljárás mellett döntenek, akkor még hamarabb be kell nyújtani a dokumentumot. Ezt~követöen pedig (cseh)szlovák félnek hat hónapja lesz arra, hogy ellenjavaslatot terjesszen e/ő. Ezután következnek majd a szóbeli megbeszélések, vagyis legalább másfél évet kell várni a döntésre. Az ÚJ MAGYARORSZÁG cikkírója szerint a katonák tudják, ha a politikusok párbeszéde megakad, akkor könnyen az ágyúk juthatnak szóhoz. De a katonák azt is fel tudják mérni, szükség esetén milyen erők kellenek a konfliktus megakadályozására, úgyhogy nem kell félni. A jegyzet Vladimír Mečiar kijelentéseivel foglalkozik, pontosabban azzal, amit egy lengyel lapnak mondott. A szlovák kormányfő azt állította, a Szlovákia és Magyarország közti jelenlegi helyzetért a magyar politika nacionalista hangneme a felelős. Az Új Magyarország írása ezt az egykori romániai rezsim magatartásához hasonlítja, mondván, aki ismeri a Ceausescu-éra alatt történteket, azt Mečiar vádaskodásai sem lepik meg. EXKOMMUNISTAK GYŐZELME UTVANIÍBAN A Demokratikus Munkapárt, a Moszkvától független litván kommunisták volt vezérének, Algirdas Brazauskasnak a pártja győzött Litvániában a vasárnapi parlamenti vá

j lasztásokon. A tegnap közzétett előzetes eredmények szerint Brazauskas pártja a szavazatok kb. 42,4 százalékát szerezte meg, míg a jelenlegi parlamenti elnök, Vytautas Landsbergis Sajudis mozgalma csak 21,8 százalékot kapott. Megfigyelők szerint ez a meglepő eredmény azzal magyarázható, hogy az elmúlt két év során Litvániában érezhetően rosszabbodott a gazdasági helyzet és csökkent az életszínvonal. Márpedig ez alatt a két év alatt a Sajudis volt kormányon. Ez a mozgalom állt a függetlenségi törekvések élén, de lassan elvesztette népfront jellegét, belső ellentétek feszítették és több pártra hullott szét. Érdemes megemlíteni, hogy választási programjában Brazauskas többek között szorgalmazta Litvániának Oroszországhoz való ismételt közeledésének fontosságát, mondván, e nélkül az ország képtelen gazdaságilag talpraállni. MÉGIS VANNAK TÚLÉLŐK? CIA-DOKUMENTUM AZ 1983-BAN LELŐTT DÉL-KOREAI GÉPRŐL Szöulban és Moszkvában ismét a kilenc éwel ezelőtt lelőtt dél-koreai utasszállító repülőgép ügyével foglalkoznak. Mint ismeretes, a KAL légitársaság gépét 1983-ban szovjet vadászgépek Szahalin térségében lelőtték, mert megsértette a szovjet légteret. Szöulban Sonn Se II, az ellenzéki Demokrata Párt egyik vezetője újságírók előtt kijelentette, nem kizárt, hogy maradtak túlélő utasok is. Jurij Kobaladze, az orosz hírszerzés szóvivője erre reagálva azt mondotta, hogy nekik ilyesmiről nincs tudomásuk, az állítást meglepőnek nevezte, mondván, hogy a gép roncsait is nehéz volt felkutatni. Viszont a szöuli politikus állításának igazolásaként szigorúan titkos CIA-dokumentumot emlegetett. Az amerikai hírszerzés anyagai állítólag sok olyan bizonyítékot tartalmaznak, amelyek nem zárják ki ezt a lehetőséget. Azt viszont nem árulta el, hogy miként jutott hozzá a CIA titkos anyagához. MÁSOK ÍRTÁK MIÉNK-TIÉTEK Csak feltételezhetjük, mi vezette a szövetségi kormányt október 21én ahhoz az állításhoz, hogy a Duna elterelése nem jelent visszafordíthatatlan lépést, és hogy ezzel tulajdonképpen nem is történik semmi. Csakhogy megváltozik a határ Magyarország és Csehszlovákia között, amely a hajózási vonal közepével azonos. Az eltereléssel ez megszűnik és továbbhelyeződik, így tehát megszűnik és továbbhelyeződik a határ is. A szövetségi kormány gyakorlatilag egyetértett ezzel. Hogy ez miért történt, annak csak egy magyarázata lehet, és ez sem válik a szövetségi kormány becsületére. E bárdolatlanság magyarázata: engedményt tettek a szlovák politikai vezetőknek a fontos javorinai cseh-szlovák tárgyalások előtt. Most mi engedünk, ti pedig Javorinán. A nemzetiségi viszályok veszélyétől félő Nyugat-Európa kevés megértést tanúsított az ilyen a „miénk - tiétek" iránt. A tv képernyőjén láthattuk Josef Zieleniec cseh külügyminiszter zavart arcát. Röviddel azelőtt német kollégája: Klaus Kinkéi nyíltan megmondta neki: A Cseh Köztársaság Bős ügyében ugyancsak felelős a Szlovákia és Magyarország között keletkezett problémáért, amelyet Németország nagyon veszélyesnek tart. Sohasem késő a tanulság levonása. Talán elegendő, hogy a Cseh Köztársaság nagyrészt fedezte Szlovákia kísérteties építkezésének költségeit. Talán ezért kerüljön súlyos nemzetközi bonyodalmakba, amelyek tulajdonképpen nem is vonatkoznak rá? A szövetségi kormány összetételét tekintve működésképtelen. Ha már a kormány cseh része szerdán nem tudta nyomatékosan kifejteni, hogy nem ért egyet a Duna elrekesztésével, most már csak egy lehetősége van: el kell érnie, hogy a szövetségi kormány megmásítsa határozatát és helyrehozza az eddigi habozása okozta hibáját. Ennek elérése csupán remény, amely hagyományosan utolsóként foszlik szét. Az a remény, hogy ezt az idővel folytatott versenyt még meg lehet nyerni. Ellenkező esetben a legkétségbeesettebb cseh kiáltás a nemzetközi közösség felé, és a mutogatás, hogy nem mi, hanem ők - csak a fuldokló kiáltása lesz. Ha akarjuk, ha nem, a befejezett vagy a befejezetlen gát sérülékenynyé teszi a cseh felet a szlovák féllel folytatott bárminemű tárgyaláson. Túsz lett, legalábbis a jövő év január elsejéig, amikor is Csehszlovákia és vele együtt a szerződés is - megszűnik létezni. Egyvalamiért hálásak lehetünk Bősnek. Aki akarja láthatja, hogyan működne, mire volna jó a Cseh Köztársaság és Szlovákia Úniója. Az egyik köztársaság a kész tények útján haladna, a másik csak a mérges visszhangot aratná le. JIRÍ HANÁK (Lidové noviny, 1992. okt. 24.) CASTROl ELSZÁNTSÁG „Kuba az USA brutális politikájának célpontjává vált, de csak az ostobák gondolhatják, hogy országunknak a harcon kívül más választása is van. Mi, forradalmárok inkább ezerszer meghalunk, mint hogy vissszatérjünk oda, ahol már egyszer voltunk" - dühöngött a hétvégén Fidel Castro, amikor hírül kapta, hogy életbe lépett az ún. Torricelli-törvény. Tán Bush elnököt véli ostobának, aki a törvény aláírásával, úgymond, két legyet próbált agyonütni egy csapásra! Mert mit is tett? A jövő heti elnökválasztásokat megelőző, egyre hangosabbá váló csinadratta kiemelkedő eseményeként állította be az aláírási ceremóniát Miamiban. Épp ott, bízva abban, hogy a Kuba-ellenes gazdasági szankciókat szigorító törvénnyel - amely immár a harmadik országokban működő amerikai leányvállalatok előtt is lezárta a karibi szigetországba vezető kereskedelmi utakat - megadja a végső döfést az agonizáló Castro-rezsimnek. Egyúttal pedig megszerezheti a Floridában élő kubai emigránsok népes szavazótáborának támogatását, hiszen a hálás száműzöttek a vokscsatáig hátralevő rövid idö alatt csak nem feledkeznek meg pártfogójukról... Persze, az már más kérdés, hogy a haragtól és a forradalmiságtól elvakult havannai vezetés miként reagál az újabb washingtoni hátbadöfésre. Castro reagálásából is nyilvánvaló, elkerülhetetlenek lesznek az újabb, minden téren alkalmazandó megszorító intézkedések, hogy Kuba, tekintet nélkül a lakosság gazdasági és szociális helyzetére, „továbbra is büszkén teljesíthesse történelmi feladatát". Kevesebb lesz a kenyér, a tojás, maroknyi rizs helyett ezek után fél maroknyiért áll sorba a polgár. És ha panaszkodni, netán lázadozni mer, a meggyőződéses rendörpolgártárs majd kellőképpen kioktatja, hogyan kell viselkedni Kubában. Nos, épp emiatt, a Torricelli-törvény valószínű negatív következményei, a minden bizonnyal fokozódó megtorlások miatt aggódik a kubai belső ellenzék. Nem így Bush elnök, akit a nagy politikai játszmához tartozó rágalmazások, magamutogatások, már-már kínos öndícséretek és szenynyesteregetések idején csakis az amerikai szavazók kegye érdekel. Ugyancsak a hétvégén derült ki, hogy az elnökjelöltek legutóbbi, Bush szemszögéből nézve sikeresnek nem mondható tévévitája óta a fehérházi főnök sokat javított pozícióján. Valószínű, a Torricelli-törvény ünnepélyes aláírása szintén megtette hatását. Kubában is, csak éppenséggel másként. A kormány a Granma '92 hadgyakorlattal reagált, teljes harckészültségbe helyezte a fegyveres erőket, melyek „súlyos csapást mérhetnek az ellenségre". A minap volt az 1962-es karibi válság évfordulója. Egy újabb krízis fenyegetne? Remélhetőleg nem. Ám azt a nagy játszmába belemerült Bushnak is látnia kell, hogy Castro Kubája - bár ma már nem robbanthat ki világméretű konfliktust - mindenre elszánt. „A forradalmárok inkább ezerszer meghalnak... URBÁN GABRIELLA ALLAH BEHUNYTA A SZEMÉT Tádzsikisztánt is elérte a tavalyi moszkvai puccs szele, s a bukása utáni vihar. Az akkori vezetés Jelcinék példáját követte, feloszlatta a szocialistává átvedlett kommunista pártot, államosította vagyonát. Csak eggyel nem számolt: a parlamentben ezek az exkommunisták voltak többségben, keresztül tudták vinni akaratukat, s nem is akárhogyan: Brezsnyev egyik kreatúráját ültették az ország élére. Sőt még azt is elérték, hogy 57 százalékai megnyerje a novemberi elnökválasztást. Az ellenzék mindebbe nem volt hajlandó belenyugodni, s tavaszra már nyilvánvalóvá vált számára: csak úgy tud érvényt szerezni követeléseinek, ha fegyveres erőre is szert tesz, mivel a konzervatív kormány is felhasználta a hadsereget és a belügyi alakulatokat pozíciói megerősítésére. A demokratikus értelmiség és az iszlám csoportok áprilisban kezdték meg gárdájuk felállítását, mire válaszként az elnök, Rahman Nabijev is megalakította a nemzeti gárdát, amely csak neki tartozott felelősséggel, amolyan magánhadseregévé vált. Ahol ennyi a fegyveres, ott előbb-utóbb harcok lesznek - s lettek is, már májusban, csakhogy az elnök és jobbkeze, Szafarali Kendzsajev parlamenti elnök bukásával végződtek. Annak ellenére, hogy mindketten maradtak a helyükön. Nincs ebben ellentmondás, hiszen az a tény, hogy az új koalíciós kormányban az ellenzék kapta meg a tárcák egyharmadát, s a parlament helyett megalakult medzsliszben a mandátumok felét, a teljhatalomhoz szokott vezérek számára nagy kudarc volt. Nem tartott azonban sokáig ez a sajátos dualizmus sem. A nyár folyamán váltakozó intenzitással zajlottak a harcok a köztársaság északi és déli részén, s ekkor már nyilvánvaló volt: itt a politikai meggyőződés másodlagos, a nemzetségek, klánok közti hatalmi harc folyik. Mert ahogy az iszlámot, úgy a klánszellemet sem tudta, kiirtani hetven év alatt a szovjet rendszer. Ez különösen az augusztus végi tömegtüntetések idején nyilvánult meg, s az elnöki palota megostromlásában csúcsosodott ki. A tüntetők elűzték Nabijevet, de az ellenzék, még bizonyos iszlám körök is elítélték ezt a lépést, azt állítva: Irán volt az értelmi szerzője ennek a puccsnak, amelyet a fundamentalista síiták hajtottak végre. Kompromisszumként ügyvezető elnök került az ország élére Akbarso Iszkandarov személyében, s néhány hétig úgy tűnt, Allah rajta tartja a szemét Tádzsikisztánon. Iszkandarov azonban gyengének bizonyult, nem tudta visszaszorítani a volt államfő és az egykori parlamenti elnök erőit. Moszkvától kért katonai segítséget, de csak kitérő válaszokat kapott. A sok tétovázásnak az lett a vége, hogy a kormányellenes erők szombaton lerohanták a fővárost, s alig 40 percnyi harc után elfoglalták a stratégiai jelentőségű épületeket. Allah csak egy percre hunyta be a szemét, s máris ott volt a baj. Iróniája a sorsnak, hogy mind a hatalmában megrendült Iszkandarov, mind a győztesként visszatérő Kendzsajev az oroszokat kérte fel a középületek katonai védelmére. S bár ezt Moszkva bizonyára tagadni fogja, végül is a volt szovjet katonák döntötték el a dusanbei csata kimenetelét: úgy közvetítettek, hogy Iszkandarov, a demokratikus és az iszlám erők győzhettek. Egyelőre. Mert ez ugyan a sokadik csata volt, de a klánháborúnak még nincs vége. (görföl) FOTRONIC KITTSEE HauptstraBe 34 Mi vagyunk a legközelebb Önhöz! Ha átlépi a határt, azonnal KITTSEE-be ér. A főúton baloldalt, mindössze 500 méterre a határtól gazdag választékkal várja a FOTRONIC üzlet: HauptstraBe 34. Kedvezményes 14 karátos aranyvásár ARANY KERESZT"'' SZÍV ALAKÚ 'i QC - ÉRME CSO

k csok40,-| FÜLBEVALÓK 1 cm 80,- -tó NÖI ARANYLÁNC 240,- "tő • Ilyen kedvezménnyel Ön még sohasem vásárolt • Az arany mindig érték marad most érdemes nálunk vásárolni ELEKTROMOS VÉRNYOMÁSMÉRŐ csak 580,GÉPKOCSIRIASZTÓ TÁVIRÁNYÍTÓS RIASZTÓ csak 580,KONYHAI KÉZI ROBOT csak 180,SZUPER HAJSZÁRÍTÓ 2 SEBESSÉGŰ 95,csak GYÜMÖLCSLÉ -CENTRIFUGA csak490,így jutnak el hozzánk: Pozsonyban át a hídon Petržalka, majd Jarovce felé, az osztrák határ irányába. A határátkelőtől 500 méterre van a FOTRONIC o pFOTRONIC Áraink nettó árak. 1000 schillinges vásárlás esetén értendők! Minden pénznemmel fizethet! VK-1