Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-17 / 246. szám, szombat

HAZAI KORKÉ P 4 KASSA UTÁN BESZTERCEBÁNYA POLGÁRMESTERE IS LEMONDÁSRA KÉNYSZERÜL? (Munkatársunktól) - Úgy néz ki, hogy Besztercebányán a, polgármester kontra helyettes kötélhúzásból az utóbbi került ki győztesen. A városi képviselő-testület szerdai ülésén a 12 tagú testület ugyanis újból alaposan megtárgyalta az ügyet, s végül nem szavazott bizalmat Stanislav Míka polgármesternek - akinek egyben felajánlották, hogy mondjon le hivataláról. Döntésüket azzal indokolták, hogy a polgármester helyettesét, Ivan Hanót nem hagyja dolgozni, sőt a tanács határozatait sem veszi figyelembe, s mindezzel a községi rendfenntartásról szóló törvényt is megsérti. Lehet, hogy Kassa polgármestere után a besztercebányai is kénytelen lesz távozni hivatalából - ehhez azonban még az kell, hogy a városi képviselő-testület ezt háromötödös többséggel megszavazza. Beavatottak szerint valószínűnek látszik, hogy ez nem következik be, az viszont egyértelművé vált: a városi hivatal és a képviselőtestület munkája ezáltal megpecsételődött. P. L. Drága, de finom a sült gesztenye (Prikler László felvétele) ZSIDÓELLENES JELSZAVAKKAL KEZDŐDÖTT... ...ÉS ÜTLEGELÉSSEL VÉGZŐDÖTT 1992. OKTÓBER 17. LAPSZÉLEN MÁS HANG • Meglepetésnek számít a Historic­ká revue című történelmi ismeretter­jesztő folyóirat ez évi, nemrég meg­jelent 7. számában egy rendkívül jó­zan hangú, szlovák történész-meg­nyilatkozás, mely a kisebbségekről szólva bennünket, szlovákiai ma­gyarokat is ugyancsak érint. Fehér hollónak tekinthető ugyanis a szlo­vákiai lapok hasábjain az e kérdés­körben tanúsított elfogulatlanság, tárgyilagos hangvétel és szemlélet. Nos, ezúttal a szóban forgó lap szerkesztősége, szaktörténészektől rendelve cikkeit, az interjútól sem „riad" vissza. A kérdezett pedig ezúttal Ľubomír Lipták, a 20. száza­di szlovák történelem jeles szakértő­je, a Szlovák Tudományos Akadé­mia Történettudományi Intézetének főmunkatársa, aki 1968 után több mint két évtizeden át nem publikál­hatta írásait. Neki szólt többek kö­zött az a kérdés, hogy miként éli meg a szlovákság a nemzeti kisebb­ségek jelenlétét és politikai törekvé­seit. A válasz lényege: a szlovákok közül sokan nem ismerik a tényeket, vagy nem akarnak azokról tudomást venni ,,...s valahol lelkük csücské­ben a nemzetiségileg »tiszta« or­"szág vágyképe él. Sokan nem több­ségi nemzetként, hanem veszélyez­tetett kisebbség tagjaként reagál­nak. Nem úgy, mint az az ember, akinek biztonságérzete van, aki szlovákságát nem kinyilatkoztatja, hanem lényében hordozza, s ezért magabiztosan elfogadhatja és elis­merheti azokat az értékeket, ame­lyeket a németekről, a magyaroktól, a zsidóktól és a csehektől kapott. (...) Mindebben (a tödénetírást is beleértve) híján vagyunk a nagyvo­nalúságnak, a bírálóképességnek, túlteng a konjukturalizmus." Kissé hosszúra nyúlt az idézet. De önmagáért beszél. Mint ahogy azoknak a kisebbségeket ért csapá­soknak a felsorakoztatása is, ame­lyekről a szlovák közgondolkozás, Ľubomír Lipták szerint is, szeretne megfeledkezni. Ö maga azokra a vi­szontagságokra gondol, amelyek - a természetes népességalakulá­son túl - alig több mint egy emberöl­tő alatt jócskán leapasztották a ki­sebbségek szlovákiai számarányát: a húszas évek eleji egyharmadáról a mai egyhatodára. Durva és erő­szakos módszerekkel történt ez - mondja Ľubomír Lipták.,.Állampol­gári jog megtagadásával és megvo­násával, kitoloncolással és erőlte­téssel, áttelepítéssel és reszlovaki­zálással, átkereszteléssel és végül a többséget és kisebbséget egy­aránt sújtó elproletarizálódással." A beszélgetésből kiviláglik az a társadalmi-történelmi háttér is, amely, úgymond 20. századi szlová­kiai sajátosságokkal járult hozzá a fenti hányattatásokhoz. Szlovákia ugyanis az egyedüli európai ország, amely a polgári demokráciát, de a jobb- és baloldali diktatúrát is megtapasztalta: s a politikai rend­szer mindhárom változatát belső erőforrásokkal táplálta. Szlovákia szerepe Európában nem az „önel­helyezés" kérdése - sugallja e be­szélgetés. Ľubomír Lipták felhívja a figyelmet arra, hogy hiányoznak azok az elemzések, amelyek moz­gásában és összefüggésében ra­gadnák meg a Szlovákia által, az elmúlt száz év alatt megtett utat. Szerinte az európai „liga" alsó har­madában foglalunk helyet, bár a „ki­esés" veszélye nem fenyeget. De siker volt-e ez, vagy kudarc; volt-e esély a pozíciók lényeges megvál­toztatására? - teszi fel a kérdést. A történettudomány viszont nem volt ,erre kíváncsi. Ezért talán megen­gedhető, hogy Ľubomír Lipták fejte­getését, a kérdést kérdéssel meg­toldva egészítsük ki: vajon miként fogadja majd a szlovák közvéle­mény, ha kiderül, hogy a 20. századi kisállamiság mennyire vetette vissza e térség fejlődését egészében és részeiben egyaránt. A történelmi fej­lődés ugyanis - valószínűleg ezért él hasonlattal Ľubomír Lipták több mint sporttáblázat. Hiszen a múlt nemcsak a jelent, hanem a jövőnket Is befolyásolja. KISS JÓZSEF FÖLDÜGYBEN J. T. és S. GY.-né jeligére Az élő és holt leltár esetében a kárpótlás összege a már előzőleg kifizetett összeggel csökken, nem pedig százalékos arányban. Tehát, ha a jogosult személy megkapott 8000 koronát, akkor kárpótlási igé­nye ezzel a 8000 koronával csökken. Ha a földtulajdonos megszünteti a föld használati jogát a szövetkezet vagy állami gazdaság (nem állami vállalat) felé és érvényesítette az élő és holt leltár igényét, akkor 60 napon belül kötelesek számára kiadni az élő és holt leltárt. Az élő és holt leltárban kiadott értéket pedig a könyvelési érték alapján kell megállapítani. Tehát egy kiadásra szánt hektár értéke akkora, amekkora a könyvelési értéke a kia­dás pillanatában. Dr. VILÁGI OSZKÁR A hírügynökségek jelentése sze­rint a skinhaedek Európa-szerte ak­tivizálódnak. Lengyelországban pél­dául a múlt hét végén Wroclavban rendeztek erőfitogtató menetelést, miközben „Lengyelországot a len­gyeleknek" és „Ki a németekkel és a zsidókkal" jelszavakat kiabáltak. S hogy a rasszista nézeteket nem­csak vallják, de a gyakorlatban is igyekeznek megvalósítani, bizonyít­ja az a krakkói véres incidens, mely­nek során a három megtámadott német kamionsofőr egyike belehalt sérüléseibe. A hét elején a csehországi bőrfe­jűek cigányokat „rendszabályoz­tak". Egy roma család lakásába gyúlékony folyadékkal telített palac­kot dobtak, és csak a szerencsés véletlenen múlott, hogy senki sem sérült meg komolyabban. A szlovák fővárosban sem férnek bőrükbe a „rendet" és faji tisztasá­got hirdető fiatalok. Vasárnap a mű­velődési és pihenő parkban vagy két tucat 17-20 év közötti kopasz fiatal zsidóellenes bekiabálásokkal zavart egy könnyűzenei hangversenyt. Né­melyikük hátizsákban hozott kövek­kel dobálta a zenekar tagjait, akik félbeszakították a koncertet és csak azután folytatták, miután az időköz­ben kihívott városi rendőrök kivezet­ték a randalírozó és provokáló ifja­kat. Azok elhatározták; bosszút áll­nak azért, hogy kidobták őket. A rendőrök ugyan a villamosmegál­lóhoz mentek, hogy garantálják a közönség biztonságos távozását, csakhogy a skinhaedek túljártak az eszükön. Egy megállóval odébb csoportosultak, aztán nagy üdvrival­gással megrohanták az érkező jár­művet. Felszálláskor Juden raus (zsidók takarodjatok) kiáltásokkal üt­legelni kezdték a megrémült utaso­kat, akik pánikszerűen menekültek. Felmerül a kérdés: ilyenkor miért nem lépnek fel a gumibotos rendő­rök olyan erélyesen, mint a foci­meccseken, vagy legutóbb a pardu­bicei lóversenyen? -ov­ftyszó— ÁLLAMI TÁMOGATÁS NÉLKÜL ZSÁKUTCÁBAN A SZÖVETKEZETI LAKÁSÉPÍTÉS Váratlanul érte a hír a Szlovákiai Lakásszövetkezetek Szövetségének küldötteit a Poprádon megtartott értekezletükön. A Szlovák Köztársa­ság Pénzügyminisztériuma október 15-től megszüntette a szövetkezeti lakások építésére nyújtott állami támogatást. Ezzel a határozattal a lakásszövetkezeteket legalább 25 millió korona kár érte. Vajon hogyan érinti e döntés a lakásra váró szövetkezeti tagokat? Ezzel a kérdéssel forduitunk Ján Popelišhez, a Szlovákiai Lakásszövetkezetek Szövet­sége első elnökhelyetteséhez. - Az állami támogatás megvoná­sának az lesz a következménye, hogy a szövetkezeti lakásépítés nem folytatódik. Az új házak építését ugyanis csak akkor tudjuk megkez­deni, ha a tagok az összes költséget megtérítik, ennek viszont nincs ér­telme, mert az ilyen lakás már nem szövetkezeti volna, hanem az épít­tető tulajdonává válna. A lakásra váró tagok sorsa egyelőre tisztázat­lan. Az alapbetétet - általában 3000 korona - a szövetkezetek arra hasz­nálták fel, hogy a telekkel, a tervdo­kumentációval és az építkezés meg­kezdésével kapcsolatos kiadásokat fedezzék. Ezek tehát - úgy látszik - felesleges kiadások voltak. - Úgy is mondhatnánk, hogy ez a pénz odaveszett... - Nem ilyen egyértelmű a válasz. A lakásra váró tagokat - Szlovákiá­ban 74 ezren vannak - két csoportra .. oszthatjuk. Egy részük alaptőkéjét az említett kiadásokra fordították a szövetkezetek, mégpedig azokét, akiknek készülőfélben van a laká­suk. A többiek pénze érintetlen. Ar­ról egyelőre nincs áttekintésünk, hogy hány tagot érint közvetlenül ez a határozat, ezt csak akkor tudjuk majd megmondani, ha összesítjük a szövetkezetek adatait. - Tehát egyesek lemondhatnak a 3000 koronájukról? - Ezt azért nem hagyjuk annyi­ban. A szövetkezeteknek nincs mi­ből visszafizetniük ezt a pénzt, de ez még nem jelenti azt, hogy a tagjaink­kal ne rendezzük ügyeinket. Mivel az állam nem tájékoztatott előre, nem szólt időben, és a szövetkeze­tek feleslegesen dobták ki a tagok pénzét, vele szemben fogjuk kártérí­tési igényünket érvényesíteni. - Hogyan ítéli meg a pénzügy­minisztérium döntését a súlyos következmények szempontjából? - Szerintem átgondolatlan a ha­tározat és felelőtlen Szlovákia lako­saival szemben, mert aKadályozza az ország fejlődését. És ha gazda­sági szempontból nézem, akkor sincs benne semmi logika. Az állam ugyanis lakásonként 100-110 ezer korona támogatást adott a szövetke­zeteknek, de az állampénztárba 180 ezer korona került vissza, az adó és a különböző befizetések for­májában. Tehát tulajdonképpen la­kásonként 80 ezer koronáról mon­dott le, s ez bizonyára hiányozni fog az amúgy is szűk költségvetésből. A kiadások csökkentése érdekében ezúttal nem jó módszerhez nyúltak. - A takarékosságon kívül nem akarják ily módon a lakásszövet­kezeteket felszámolni? - Nem hiszem. Ez ugyanis na­gyon szűk látókörű politikára valla­na. Jelenleg Szlovákiában 370 ezer lakást igazgatunk. Ha megszüntet­nék a szövetkezeteket, vajon ki vál­lalná át ezt a munkát? Külföldön az állam örül, ha a szövetkezetek mű­ködnek, hisz a szociális lakásproblé­mákat tulajdonképpen ők vállalják magukra. Nálunk a szövetkezetek legfeljebb nem lesznek beruházók, s csak a meglévő lakásokról gon­doskodnak. - Térjünk vissza a lakásokhoz, a lakókhoz: mi lesz azokkal a há­zakkal, amelyek befejezés előtt állnak, vagy az építésük folyamat­ban van? - Ilyen lakás Szlovákiában mint­egy 18 ezer van. Ezeket befejezzük, mert a költségeik fedezve vannak. Más kérdés: mi történik akkor, ha a kormány úgy dönt, hogy az ún. komplex lakásépítésre fordított tá­mogatást is megvonja. Akkor ugyan­is mi hiába fejezzük be a lakótelepi házakat, a járulékos beruházások nélkül nem adhatjuk át azokat a la­kóknak. - Úgy túnik, zsákutcába került a lakáskérdés... -Valóban. A szövetségi parla­ment már tavasszal tárgyalt a lakás­ról szóló törvényről, de a tervezetet nem fogadták el. Most már köztársa­sági szinten készülnek az erre vo­natkozó törvények, de hogy mikor tárgyalják azokat a törvényhozó tes­tületekben, nehéz megmondani. Pe­dig nagy szükség volna rá. A szövet­kezetekben a tulajdonviszonyok át­ruházása egyszerűbb és egyönte­tűbb volna. A tagokkal kötött szerző­désekben nem kellene kitérni azokra a tételekre, amelyeket törvény szabályozna. A legfontosabb vi­szont: a kormány minél előbb döntse el, és mondja ki, hogyan képzeli el a lakásépítés jövőjét. DEÁK TERÉZ IRODALMUNK TUDATHASADÁSOSSÁGA Az első napon még voltak, akik bizakodtak. A szembenézés azonban elmaradt. Semmi új az irodalmi nap alatt. Verő- és dics­fény koszlódik az irodalmi koba­kok fölött. Alatta csak hallgatni jó. Immár az egyetemes magyar írószövetség elnökasszonya tere­li a megriadt nyájat a közös akol­ba. Ott jó meleg lesz. Egymás mögé bújhatnak, akik félnek az egyre hidegebb széljárástól. Nem mindenkinek kell az a katartikus rádöbbentés, amit egy kolozsvári filozófus és esztéta produkált a hiányzó nemzedék felidézésé­vel. Mintha közülünk nem hiá­nyoznának. Mintha a hallgatás igazolná a jelenlétet. Mintha ír-., nánk. Mintha gondolkodnánk. Mintha előre mennénk. Me­gyünk - ki erre, ki arra. Legjobb alkotói módszer a hallgatás. És hatásos, mert té­vedhetetlenek vagyunk általa. Csak ama Fábry apót a rozoga piedesztálon rázogató ifjú dal­nok mondja a magáét újra. Meg az öregebb, aki igyekszik az egy­re távolodó világirodalom után. Ketten vannak egyedül közöt­tünk. Másnap is a hallgatás. Poszt­modernről posztmodernül hall­gatunk. Ne szólj szám, mert író és költő akarok maradni. Biztos ami biztos. A némaság a legbiz­tosabb. Meg a megtérített úti­költség az ingyen ebéddel a po­zsonyi Kijev Hotelben. DUSZA ISTVÁN A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 10251/91 Lubiški Jozef, 1914. 3. 10., meghalt, Komárom (Odessza) 10346/91 Lakatos Antal, 1925. 5. 1., Galánta (Dombasz) 10470/91 László Lajos, 1918. 1. 26., Ipolyság, (Baku) 10623/91 László Károly, 1920. 7. 1., meghalt, Padány (Szamborg) 10809/91 Lipták János, 1924. 12. 6., meghalt, Krasznahorkaváralja (Krasznoural) 10930/91 Lengyel István, 1901. 11. 9., meghalt, Somorja (Don-kanyar) 11172/91 Lipták László, 1901. 11. 24., meghalt, Krasznahorkaváralja (Krasznoural) 11278/91 Lakatos Rudolf, 1929. 5. 12., meghalt, Érsekújvár (Voronyezs) (folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents