Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-02 / 233. szám, péntek

1992. OKTOBER 2. iÚJSZÓä HAZAI KÖRKÉP A KIRÁLY ELŐSZÖR NEMET MONDOTT A 400 ÉVES ÉRSEKÚJVÁR 150 ÉVES GIMNÁZIUMA A közjót szerető polgárság áldozatából Állok az ifjúság jobb nevelése miatt. 1842 Vörösmarty Mihály gondolkodásra késztető szép disztichonja ma is ott áll az érsekújvári öreg gimnázium homlokzatán. Jelentőségét igazán csak mi, érsekújváriak érezzük, akik az idén októberben ünnepeljük gimnáziumunk megalapításának 150. évfordulóját. A több mint 400 éves Érsekújvár büszke gimnáziumára, melynek padjaibďí nem egy tudós, európai hírű művész, közéleti személyiség került ki. A gazdaságilag és szellemileg egyre erősödő kisalföldi Érsekújvárt is megérintette a reformkor szelleme, a szellemileg és gazdaságilag izmosodó polgárság a kultúra és a művelődés felé fordult. A múlt század harmincas éveiben egyre jobban tudatosította, hogy a magasabb műveltség és a szellemi felemelkedés elengedhetetlen feltétele egy felsőbbfokú iskola létrehozása, mely nemcsak a város, hanem a meszsze környék szellemi felemelkedésének a záloga. Ez a gondolat először Zibrényí (Zsibrényi) József főtanítő agyában fogant. A gondolatot mind a polgárság, mind pedig a város nemes magisztrátusa magáévá tette. A lelkes fötanító gyűjtést indított, s rövid idö alatt közel 8000 forint gyúlt össze. Az új iskola létrehozását maga Rudnay Sándor érsekprímás is támogatta, az építkezéshez 40 000 téglát ajánlott fel, s további támogatást is kilátásba helyezett. Az új iskolaépület az 1832-33as tanévre elkészült, s miután a város kellő pénzalappal, képzett oktatókkal is rendelkezett, 1832. július 30-án magához a királyhoz fordult az úgynevezett kisgimnázium megnyitásának engedélyezéséért. Az engedélyt a király nem adta meg, mivel bizonytalannak látta az iskola fenntartását. A város magisztrátusa további gyűjtést indított. Két újabb elutasítás után a városi tanács a vármegyéhez fordult, rajta keresztül pedig a magyar országgyűléshez. Miután az országgyűlés látta, hogy a gimnázium fenntartása anyagilag biztosított, 1842. május 17-én a 16877-es számú helyhatósági leirat értelmében a gimnázium megnyitását engedélyezte. 1842. október 2-án nagy napra virradt Érsekújvár polgársága. Évtizedes álma vált valóra, megnyithatta kapuit az érsekújvári kisgimnázium. A megnyitó ünnepségen ott volt a város aprajanagyja. A felsőbb hatóságot Adámkovics Mihály, a pozsonyi tankerület főigazgatója képviselte. Az ünnepi Veni Sancte-t a hercegprímás megbízásából Viber József esztergomi kanonok végezte. Az algimnázium első tanárai az érsekújvári ferences atyák voltak, az első igazgató Koppán Jenő. Eleinte egy-egy osztályt csak egy tanár tanított, de az 1851-52-es tanévtől már bevezették a tantárgyak szerinti oktatást. Ez azonban újabb terhet rótt a városi tanácsra, a kiadásokat nem tudta vállalni, így az algimnáziumban a tanítás átmenetileg szünetelt. Az 1860. évi októberi diploma visszaadta a községek és városok kormányzati önállóságát. Érsekújvár is megválasztotta új polgármesterét Kőszeghy József személyében. Első teendőjének érezte az intézet újbóli megnyitását. Törekvése sikerrel járt, az 1861 -62-es iskolaévben a gimnázium ismét megnyitotta kapuit. Míg régebben a tanítás nyelve a latin volt, ettől a tanévtől kezdve a tanítás magyar nyelven folyt. Az intézet a ferences atyák vezetésével, s a polgárság áldozatkészségének köszönhetően egyre gyarapodott. Az 1882-83-as iskolaévtől a ferences tanárok helyét világiak váltották fel. Az 1893-94-es iskolaévben a tanárok kezdeményezéséből mozgalom indult az érsekújvári algimnáziumnak főgimnáziummá való átszervezésére. A városi tanács a főgimnázium létesítése érdekében memorandummal fordult a Vallási és Közoktatásügyi Minisztériumhoz, s anyagi támogatást kért a főgimnázium fenntartására. Közben a négyosztályos gimnázium egy ötödik osztállyal bővült, s az 1897-98-as tanévben az érsekújvári gimnáziumban megtarthatták az első érettségi vizsgákat. A régi gimnázium épülete korszerűtlensége mellett lassan kicsinek is bizonyult, szükségessé vált egy új épület felépítése. Ez 1910-ben valósult meg a plébániához tartozó úgynevezett Papkertben. Az első világháború után törés állt be az iskola életében. A trianoni békeszerződés Érsekújvárt Csehszlovákiához csatolta, a Községi Katolikus Főgimnázium Csehszlovák Állami Gimnázium lett, szlovák és magyar párhuzamos osztályokkal. Annak ellenére, hogy az iskolai oktatás új szellemben, új körülmények között folyt, az intézet magyar tagozata, ha nehézségek árán is, szolgálta a magyar művelődést. Az 1938-as novemberi határkiigazítás után az intézet felvette Pázmány Péter nevét. A második világháború után szomorú évek vártak a gimnáziumra és a magyar közoktatásra. Elnöki dekrétummal megszüntették a magyar iskolákat, megkezdődött a lakosság kitelepítése, a deportálás. A hontalanság éveiben nemcsak hogy nem volt magyar oktatás, hanem még a magyar szó is tilos volt. A megpróbáltatások után némi enyhülés állott be, 1950-től megkezdődött a magyar iskolák szervezése. Először az elemi iskolák alakultak újjá. Érsekújvárott az alapiskola mellett magyar nyelvű polgári is alakult. 1953-ban az akkori oktatási törvény értelmében városunkban megalakult a 11 éves iskola, melynek végzős növendékei érettségi vizsgát is tehettek. 1961 szeptemberétől az újabb iskolareform értelmében a 11 éves iskolák kettéváltak s megalakultak a négyéves gimnáziumok. Párthatározat értelmében a szlovák és magyar négyéves gimnáziumok egy igazgatóság alá kerültek, melynek hátrányát igazán csak a magyar tanítási nyelvű gimnázium érezte. A magyar tanulók számát a mindenkori szlovák tanulók számához igazították, s élesen felügyelték a tanítás szellemét és ideológiáját. Az érsekújvári gimnázium fennállása óta sok viszontagságon ment át, de végig töretlenül szolgálta és szolgálja ma is ifjúságunk szellemi és erkölcsi nevelését. A gimnázium 1842. október 2-i megnyitása ünnepe volt Érsekújvárnak, most pedig, 150 esztendő múlva újra ünnepségekkel emlékezünk a jeles évfordulóra. MAJOR FERENC 100 NAP A szlovák kormány üléseit követő újságírók az utóbbi hónapok során lassan már beletörődtek abba, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben az új kormányfő teljesen mellőzi őket. Ezért is hatott meglepetésként, amikor a keddi ülés után a sajtótájékoztatót maga Vladimír Mečiar tartotta. Mint kiderült, a kormányfő ezzel kívánta hangsúlyozni, letelt az a száz nap, amely minden új kormánynak rendelkezésére áll a bizonyításra. Nézzük tehát, mit is tett le kormányunk ezidáig a köz asztalára. Először is, a győztes választási program értelmében megkezdődött a független Szlovákia legiszlatív alapjainak lerakása. A szuverenitási nyilatkozat és az alkotmány elfogadása után élénk diplomáciai kampány indult, amelynek célja a majdani önálló állam elismerésének előkészítése. Ezek alapján tehát Slobodník miniszter úr „többségi Szlovákiája" elégedett lehet, bár egy kicsit feltűnő az ezzel kapcsolatos össznépi vigadalom elmaradozása. Volt azonban az új kormánynak egy másik alapvető feladata is, amely tekintetében viszont szinte egyáltalán nem tudta teljesíteni a saját maga által felállított tervet. Nem kaptunk ugyanis választ arra, miképp alakul a közeljövőben a gazdaság fejlődése, hogyan kerüljük el a küszöbönálló összeomlást - egyszóval, miből is fogunk élni az elkövetkező időszakban. Hiába vártuk tehát, hogy például Cérnák gazdasági miniszter a kitűzött időpontban, vagyis szeptember végén az asztalra teszi azt az alapvető koncepciót, amely választ adott volna a gazdaság szerkezetváltásának mikéntjére, a kis- és középvállalkozások felfuttatásának módjára, a szinleg bukásra ítélt nagyvállalatok további létezésének lehetőségeire stb. Azoknak lett tehát igazuk, akik az ilyen „varázspálcás" feladatokhoz a kezdettől fogva szkeptikusan viszonyultak. Részeredmények, persze, azért vannak, ezek közé sorolhatjuk a központi hivatalok átszervezését, amely viszont az állami befolyás eddigi csökkenése miatt vált elodázhatatlanná, így erről már az előző kormány is döntést hozott. Napvilágot látott ezenkívül az új privatizálási koncepció, amelyhez szintén nem tudunk egyértelműen gratulálni, hiszen az állami befolyás növelésére törekszik a központilag kevésbé kézben tartható spontán folyamatokkal szemben. A hagyományos módszerek előtérbe helyezése, persze, nem pozsonyi találmány, alkalmazzák ezt a világ sok országában, csakhogy a nálunk szükséges változások kiváltására ezek túlságosan lassúak. A Klaus-féle reform annakidején épp ezért folyamodott a kockázatosabb, de gyorsabb megoldásokhoz. A sok megválaszolatlan kérdés még az egyébként magabiztos kormányfőt is óvatosságra kényszeríti, és ezért inkább csak annyit mond, hogy „a kormány elég sokat tett néhány alapvető kérdés megoldása érdekében". Persze, azért nem felejt el biztosítani bennünket afelől, hogy a munka nem állt meg, így továbbra is dolgoznak a szerkezetváltást szavatoló, a pénzügyi gondokat megoldó stb. programokon. Egyébiránt a kormányfő szerint jövőre további restrikciókkal megtűzdelt kemény év vár ránk, amely során viszont a gazdasági visszaesés eléri a mélypontját. Bár még nem tudják, miként, de belső forrásokból biztosítják a kis- és középvállalkozások támogatását. Reményteljesnek ítélik a külföldi érdeklődést is, az amerikai vállalkozói körök például teljesíthető legiszlatív adófeltételeket szabtak befektetési hajlandóságuknak.

1 A jövő héten pedig 80 olasz vállalkozó érkezik az itteni helyzet tanulmányozására, sőt megkezdődtek a tapogatózások Németország felé is. A kormány tehát továbbra is optimista. Számára az igazi próbatétel azonban január elseje után következik. Akkor lényegében újra indul a száz nap számlálása, és ennek elteltével már sokkal kézzelfoghatóbb kérdésekre kell majd kielégítő választ adnia. TUBA LAJOS LEGO-VILÁG ÉRSEKÚJVÁROTT A világhírű Lego cég prágai képviseletének rendezésében Nagymihály és Rozsnyó után a héten Érsekújvárott tartja Szlovákiában és Csehországban bemutatandó vándorkiállítását. A gyermekek kedvenc állatait szinte élethű méretekben, pompázó színekben ábrázoló tárlat - melynek a Csemadok érsekújvári városi székháza adott helyet - osztatlan sikert arat a város és a környék gyermekeinek körében. A vándorkiállításra - amellett, hogy természetszerűleg üzleti célokat is követ, illetve propagálja a Lego cég játékait - a gyermekek számára a belépés ingyenes, sőt a rendezők a város gyermekintézeteinek 15 darab Lego-játékot ajándékoztak. Érsekújvár után a „Lego-világ" Trencsénbe vándorol, majd körútját Csehországban folytatja. -zsár NÓGRÁDI SZÍNHÁZI NAPOK 1992 Tegnap kezdődött Losoncon az a rendezvény, amelynek első harmadában B. S. Timraváróí emlékeznek meg a losonciak. Október 3-án a Gyöngyösi Játékszín mutatkozik be erdélyi góbéságokkal. A tíz napon át tartó Nógrádi Színházi Napokon vendégszerepel a zeíeneői ,,Z" Színház, amely Maupassant Gömböc úr című novellájának immár európai hírű színpadi változatát mutatja be. A szlovák amatőr színjátszás egy másik útkereső együttese a pezinoki Rozprávkové divadlo, amely Shakespeare Hamlet-jének parafrázisát alkalmazta színpadra, s Losoncon október 10-én lép fel. Jelentős eseménye lesz a színházi napoknak a Kármán József Színkörú] bemutatója, amelyen Max Frish Biedermann és a gyújtogatok című drámáját láthatja a közönség október 8-án és október 11 -én a városi művelődési házban. Másik csehszlovákiai magyar amatőr élegyüttesünk, a füleki Zsákszínház Schwajda György Csoda című szatíráját játssza október 5-én, ugyancsak a művelődési házban. A műsor szemlézése során nyilvánvalóvá válik, hogy olyan színházi fesztiválról van szó, amelyen magyar és szlovák amatőrök egymás mellett szerepelnek. Ez is bizonyítja azt, hogy minden politikai ellenségeskedés mesterségesen szított. A két nép kultúrájának ápolói Losoncon is megtalálják a közös hangot, hiszen a Kármán József Színkörnek segít a Területi Kulturális Központ és a Városi Kulturális Központ is. (d-n) AHOGY ÉN LÁTOM HÁZŐRZŐ KUTYA? ÖLEB? A túlérett szocializmus egyik nagy szenzációja volt, hogy bírósági per lett „Árva királyának" esetéből. A nevét már elfelejtettem. Nem érdemes megjegyezni. Sőt, lassan már Colotka, Lenárt és társaik nevét is elfelejtjük. Pedig a per igazi főszereplői ők voltak. Faragott bútorral kereskedtek a helytartójuk által irányított gyártól. Igaz, potom áron, de nem ez volt a lényeg, hanem hogy elvtársaik ki akarták őket dobni a rendszer egyre nagyobb lékeket kapott hajójának fedélzetéről. Jól emlékszem, hogy a botrány kirobbanásakor ezt írta a pozsonyi Pravda az esetről tudósító közép-szlovákiai újságíróról: „Az igazságkeresés rettenthetetlen bajnoka". Én naiv voltam és lelkesedtem, hogy lám, már nálunk is mozdul valami... A nálam jó 20 évvel idősebb kollégám kevésbé lelkesedett, és a besztercebányai vicinális újságírót kapásból (de később kiderült, találóan) „rettenthetetlen ölebnek" titulálta. Azóta kiderült, hogy a „leleplezést" felsőbb utasításra, pártközponti forgatókönyvhöz igazodva tette. Lezajlott a per, és a vádlottakat büntetésből különféle nagyköveti posztokra osztották be. Az eset nem érdemelné meg, hogy akár csak a fenti terjedelemben is visszaemlékezzünk rá, ha most, nem egészen három évvel a fordulat után nem tapasztalnánk naponta, hogy ismét rettenthetetlen ölebségre próbálják átformálni az újságírókat. Csehországban kulturáltan, Szlovákiában egészen a pártállami praktikákra emlékeztetően. Miroslav Macek, a szövetségi kormány alelnöke saját magának privatizált egy könyvforgalmazó nagyvállalatot. Eladhatatlan készletekkel és nagyon kedvező helyen levő prágai épülettel együtt. Újságírók „ráharaptak" az esetre, és feltették a kérdést: Etikus-e, hogy a kormány tagja, akinek lehetősége van a privatizálás legfelsőbb helyről való befolyásolására, aki a kormány prominens tagjaként a hiteleket folyósító bankra is hatni tud, aki... De ne folytassuk tovább. Csehországban hetek óta foglalkoztatja a sajtót, de a parlamentet is a kérdés: összhangban van az ilyen jellegű vállalkozás a miniszterséggel? Fenntebb azt írtam: Csehországban kulturáltabban folyik az újságírók ölebességre ösztönzése. Macek úr ugyanis „csak" azt mondta, hogy a hírt harmadosztályú revolverzsurnaliszták terjesztették el, és hogy bíróságra adja az ügyet. Szlovákiában keményebb hangot ütnek meg, akik ismét meg akarják tanítani a kesztyűbe dudáitatás mesterségére az újságírókat, mi több, a szerkesztőségeket is. Valaki a kormányhivatalban felfedezte az „újságírói önszabályozás" fogalmát. El is hangzott, nem akármilyen fórumon, és - nagy lett a visszhangja. Külföldön is. így a fogalom amilyen hirtelen világgá röppent, olyan gyorsan eltűnt a forgalomból. De úgy látszik, az újságírók megregulázása gondolatával foglalkozó politikusok ötlettára kimeríthetetlen. Néhány napja a lapok kategorizálásának gondolata fogalmazódott meg valamelyik minisztériumi ember agyában. Ennek az lenne a lényege, hogy a lapokat komolyságuk szerint csoportosítanák, és minél komolyabb dolgokról írnak, annál kevesebb jövedelmi adót vetnek ki rájuk. A komolyságszakértőt természetesen a kormány nevezi ki, és kockára merném tenni megkuporgatott 120 márkámat egy hejszlovák korona ellen, hogy majd a Koridor című kormánylap minősültetik a legszeriőzebbnek. És nagy a valószínűsége, hogy a kormánnyal nem éppen rokonszenvező Kultúrny život majd valahol a szexlapok kategóriájában találja magát. Tévedés ne essék, én egy szóval sem állítom, hogy Miroslav Macek hatalmával visszaélve szerezte meg a könyv-nagykereskedelmi vállalatot, és hogy a bankigazgatók azért folyósítanak neki számolatlanul hitelt, mert ő a miniszterelnök helyettese. Azt sem állítom, hogy Milan Kňažko, az SZK külkapcsolatainak minisztere és Igor Slobodník, aki Dušan Slobodník kulturális miniszternek a fia, szabálytalanul vált érdekeltté a Koridor című kormánylap működtetésében. Továbbá nem állítom, hogy Pásztor István, Komárom polgármestere nem vétlenül vált a helyi sajtó céltáblájává. Azt viszont állítom, hogy minél magasabb tisztségbe juttatott valakit a népakarat, annál többet kell az illetőknek törődniük jóhírükkel. A Macek-ügyet nyilván parlamenti bizottság vizsgálja meg. Reméljük, tisztázódik a kérdés. Ugyanis ha nem tisztázódik, ha az emberek nem tudják meg a teljes igazságot, kiábrándulnak az intézményeinkből. A Koridor-ügyben ellentámadásba ment át a lap főszerkesztője. Azt állítja, hogy a kérdést feszegető Nový čas című napilap számára jobb lenne, ha hallgatna, mert külföldi tőkével működik. Hát ez bizony nem éppen meggyőző érv. Nem csodálnám, ha a lapok említett szempontok szerinti kategorizálása esetén a Nový čas a „pornográf bulvár" minősítést kapná. A komáromi Pásztor-eset megoldására tett javaslat sem mondható éppen elvszerűnek. A múlt hét végén a Szlovák Rádió magyar adása foglalkozott a kérdéssel, és egyebek között Duka Zólyomi Árpádot, az Együttélés alelnökét is megkérdezték, parlamenti képviselőként mondana véleményt az ügyről. Azt vártam, hogy az ügy mihamarabbi kivizsgálását ós lezárását sürgeti majd. Ehelyett az összmagyar érdekeket emlegette. Hát igen, vannak összmagyar érdekek, sőt, speciel komáromi érdekek is. Ezek egyike: minél hamarabb tiszta vizet önteni a pohárba. Ez egyébként Pásztor úr érdeke is. Churchill a demokrácia házőrző kutyájának nevezte a sajtót. Újságíróként én ezt kitüntetésnek tartom. Próbáljunk meg né elkorcsosulni; ne váljunk ölebbé. TÓTH MIHÁLY