Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-16 / 245. szám, péntek

1992. OKTÓBER 16. HAZAI KÖRKÉP 4 Az elmúlt hét péntekén közölt, Légvédelem rimaszombati módra című hír elolvasása után többen is felháborodva telefonáltak szerkesztőségünkbe. Az emiitett hírben (melyet a ČSTK sajtóiroda híranyagából vettünk át) az állt, hogy Kovács László, a Rimaszombati Városi Hivatal elöljárója magyar gépek berepülését jelezte Rimaszombat légterébe a sajtóiroda munkatársának. Felkerestük a városi hivatal vezetőjét, aki egyértelműen cáfolta, és a ČSTK-hir eredetijének másolatával is alátámasztotta, hogy fatális tévedésről van szó. Az egyébként is pontatlanul fogalmazott hírt munkatársunk fordítás közben rosszul értelmezte. Kovács László ugyanis igazolta a telefonáló újságirónak a fokozott légitevékenység tényét (erre 4-5 héttel korábban került sor); de arról ő egyáltalán nem szólt, hogy ezek magyar gépek lettek volna. Sőt! Eleve nem tartotta valószínűnek, hogy az ilyesmi megtörténhetne. . A híranyag figyelmes újraolvasásakor rájöttünk, hogy a hírfordítás közben - sajnos - félreferdítettünk. Ezért az érintett hivatalvezető és az olvasók szíves elnézését kérjük. A szerkesztőség APROPÓ VIRTUSŰZÓ • A Mladá fronta dnes prágai napilap október 13-ai számában egy - látszatra jelentéktelen - sztorit közölt. A történet: két szerkesztője a komáromi Európa szállóban szobát kért. A portán ügyeletes fiatal hölgy magyarul szólt hozzájuk, és sajnálattal közölte: egyetlen szabad ágy sincs. Amikor viszont hallotta, hogy a két úriember csehül beszélget egymással, hogy mitévők legyenek, hová menjenek, a hölgy közbeszólt: „Elnézést, azt hittem szlovákok. önök számára akad szabad szoba." Ezt az esetet a szerkesztők, természetesen, megírták és kellőképpen' kommentálták is, azt sejtetve, hogy a délvidéki magyarok ki nem állják a szlovákokat. A jegyzetet másnap átvette a Koridor - minden megjegyzés nélkül, in natura tálalva a prágaiak tapasztalatait, megerősítve ezzel a szlovák olvasók hitét, hogy az itt élő magyarok összeférhetetlenek, valahol ellenségek. A történteket sem igazolni, sem cáfolni nem tudom. Azt viszont állíthatom, hogy Európa (már mint a kontinens és nem a komáromi szálló) egyetlen országában sem firtatták, ki vagyok, honnan jöttem, amikor ágyat kérve álomra akartam hajtani fejemet. Rendkívül elszomorít, hogy egy ilyen (nem is kis) baklövés alapján ítélik meg sokan a szlovákokhoz való hozzáállásunkat, nacionalistáknak, bajkeverőknek mondva bennünket. Sokszor olvastam és hallottam már, hogy Szlovákia magyar lakta területein az emberek csak magyarul hajlandók beszélni. Sőt, hogy nem is tudnak szlovákul! Jómagam az ellenkezőjét tapasztaltam: ha az üzletekben, az utcákon, egyszóval bárhol szlovákul kérdezősködtem, a megszólítottak szlovákul válaszoltak. Igaz, nem egyszer törve a nyelvet. Vitathatatlan viszont, hogy a készség megvolt bennük. Ajánlom: tegyék, tegyük ezt továbbra is. Puszta mellveregetéssel nem sokra megyünk, ugyanakkor nemzeti öntudatunkat nem csorbítja, ha tudjuk és beszéljük annak az országnak a nyelvét, amelynek területén élünk. Mind ahogy az sem, ha németül, angolul, franciául vagy akár - törökül tudunk. Vigyázzunk hát a hírnevünkre! Ne ejtsünk a magyarságunkon csorbát azzal, hogy virtusból nem vagyunk hajlandók szlovákul beszélni. Ne higgye senki, hogy „nagyobb" magyar, ha kizárólag magyarul beszél. A pitiáner sztorikat sokan és szívesen használják fel ellenünk. Védekezzünk hát! A kulturáltságunkkal, a nagyvonalúságunkkal, a műveltségünkkel és ahol szükséges, a szlovák nyelv természetes használaiával is. (ozorai) KITÜNTETÉS SEMMIÉRT? GABRIEL ZELENAY ÉRMET KAPOTT TISÓTÓL Gabriel Zeienay volt sportriporter, ma a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom nagygyűléseinek vezetője állítja: annakidején a szlovák állam védelmi minisztériumának propagandaakciója volt csupán az, hogy Tiso elnök kitüntetést adományozott neki. Szavai szerint az egésznek az volt a célja, hogy megmutassák, milyen becsületesek a fiatalok. A kitüntetésre vonatkozó, 1945. január 26-án a Slovák című újságban megjelent hírt a közelmúltban a Plus 7 dní hetilap ismertette. Eszerint a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarája mai elnökének apját azért tüntettték ki, mert barátjával együtt menekülésre kéhyszerített egy ellenséges csoportot és két partizánt foglyul ejtett. Gabriel Zeienay viszont azt állítja, csupán a propagandisták agyszüleményeinek köszönhető, hogy ő bronzérmet kapott Jozef Tisótól. Több napilap is foglalkozik az üggyel. így a Mladá fronta dnes egy szemtanút talált, aki szerint Zeienay az emiitett időben mindenüvé a Hlinka-gárda egyenruhájában járt, és lövész rangja volt. Az ellenállók is reagáltak. Július Chovan a Prácának elmondta, hogy az említett időben a főiskolás osztag tagjaként maga is meggyőződött arról, hogy Gabriel Zeienay feljelentette társait, akik így a Hlinka-gárda készültségi osztagának kezébe kerültek. Szerinte Zeienay tagja volt ennek az osztagnak. Ezzel szemben Zeienay tagadta tagságát és kitart amellett, hogy kitüntetése csupán propagandacélokat szolgált. A Smena munkatársa megállapította, hogy Pozsonyban az Állami Területi Levéltárban megtalálhatók annak a pernek az anyagai, amelyet a trencséni népbíróság Gabriel Zeienay ellen folytatott 1945 után. A levéltár igazgatója viszont, titoktartásra hivatkozva, nem engedte, hogy betekintsen az iratokba. - ú TRAVIATA - MEGLEPETÉSSEL Mindig, minden a nők miatt... most is. Ezúttal persze a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházban, mégpedig egy bemutató alkalmából. Verdi egyik legismertebb operáját, a Traviatát mutatja be ma este a társulat, véget vetve ezáltal egy többhetes, még a nyári szünetet megelőzően elkezdődött próbaidőszaknak. Különös hangulata van egy-egy bemutatónak, s bár a Traviatát nem először tűzi műsorára a Nemzeti operatársulata, Violetta Valéry megrázó története most is megérintette az előadók lelkét. S hogy mi lesz a címben jelzett meglepetés? Alfrédot, Violetta Valéry szerelmét ma este operaházunk legnevesebb tenorja, Peter Dvorský személyesíti meg. A másod priemierre szombaton, a harmadikra hétfőn kerül sor, a rendező Marián Chudovský, a címszerepet pedig Jana Valášková énekli. (litschauerová) VADAS KONTRA SLOBODNÍK M. Vadas, a Csehszlovák Televízió hírszerkesztőségének főszerkesztője felkérte a CSSZSZK legfőbb ügyészét: vizsgálja ki, hogy Dušan Slobodník, szlovák kulturális miniszter nem követte-e el a hamis hírek terjesztésének bűncselekményét. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom október 7-i pozsonyi nagygyűlésén a miniszter ugyanis kijelentette, hogy a Csehszlovák Televízió munkatársai, többek között Zuzana Bubílková és Ota Černý, becsmérlik Szlovákiát. Ezt a kijelentést a Cseh és a Szlovák Televízió is közvetítette, s Vadas véleménye szerint gyűlöletet kelt a kényelmetlenné vált szerkesztőkkel szemben. - ú SZLOVÁKIÁBÓL NEM VESZNEK HÚST Betegség és nem a politika a magyarázata annak, hogy a Cseh Köztársaságban betiltották az élő malacok, valamint a sertéshús és belsőségek behozatalát Szlovákiából. Amint J. Polaška, az ostravai városi állategészségügyi igazgatóság vezetője közölte, a tilalom már mintegy másfél éve érvényes, de most ismét a figyelem előterébe került, mivel Csehországban kevés a vágóállat. Csehországban már teljes mértékben leküzdötték az Aujeszky-féle betegséget, egész állományokat pusztított el, főleg Kelet-Csehországban. - Szlovákiában más a helyzet - mondotta, - ott oltóanyagot használnak és ez nem számolja fel a fertőző betegséget. A behozatai miatt fennállna az a veszély, hogy a betegség ismét elterjed. -úDUPLA VAGY SEMMI Köztársasági elnökünk - elméletileg - már kettő is lehetne. Mégsincs egyetlen államfőnk sem. Vannak azonban államfőket helyettesítő kormányaink és kormányfőink. Jan Stráský, szövetségi kormányfő például Václav'Havel utódjaként szerepel; Vladimír Mečiar pedig - a szlovák kormány keddi ülése óta - talán a saját elődjeként. Mert ugyebár azt sem lehet kizárni, hogy Jozef Tiso után, végül is ő lesz Szlovákia első köztársasági elnöke. Acseh Polgári Demokrata Párt politikusait hidegzuhanyként érte azahír, hogy a szlovák kormány Vladimír Mečiart államfői jogkörökkel ruházta fel. Pedig nem volt ebben semmi meglepő. Mind a szövetségi alkotmány, mind a szlovák alkotmány is számol azzal a lehetőséggel, hogy az államfői poszt betöltetlensége esetén a kormány látja el a köztársasági elnököt megillető funkciókat. Mindkét alkotmány feltételezi, hogy a kormány ilyenkor egyes államfői funkciók ellátásával a saját elnökét bízhatja meg. Jan Stráský ennek ellenére mégis kivetnivalót lát abban, hogy Mečiar olyan államfői jogkörökhöz jutott, amelyek - az érvényes szövetségi alkotmány szerint - csak őt illetnék meg. Konkrétan a kegyelmezési jogot említette. Két alapvető tényről viszont megfeledkezett. Elsősorban arról, hogy a kegyelmezési jog őt is csak a szövetségi szintű interregnum állapotában illeti meg. És megfeledkezett arról is, hogy a szövetségi alkotmány csak annyit állapít meg: a kegyelemosztási jog a szövetségi köztársasági elnököt illeti meg. Az alkotmány tehát nem azt mondja, hogy a jog csakis az elnököt illetné meg. Az USA alkotmánya hasonlóképpen kimondja, hogy az USA elnökét megilleti a kegyelmezés joga, s nem tesz említést az egyes tagállamok kormányzóinak hasonló jogáról. Ennek ellenére a kormányzók mégis kegyelmezési joggal élnek. A szlovák kormány keddi határozata, hogy Vladimír Mečiar államfőként tárgyalhat külföldön, államfőként nemzetközi szerződéseket írhat alá, illetve nagyköveteket fogadhat és nevezhet ki, egyértelműen sérti Václav Klaus önérzetét is. Tagadhatatlan, hogy Klaust külföldön szinte páratlan elismerésben részesítik, fennáll viszont az a veszély, hogy Vladimir Mečiart külföldi látogatásai során (a helyi protokollnak megfelelően) esetleg államfőnek kijáró pompával fogadják, míg a cseh kormányfőt csupán kormányfőként... A cseh politikusok számára nyilvánvalóan tehát „savanyú a szőlő", nemigen nyerte el tetszésüket, hogy Vladimír Mečiar nemzetközi tárgyalásokon velük azonos szinten szerepelhet. E sértett önérzet azonban csak a szövetségi állam széthullását mozdítja elő. Ha ezeket a fejleményeket szlovákiai szempontból közelítjük meg, a cseh politikusok érvelésével éles ellentétben álló folyamatok rajzolódnak ki. Kormányfői és államfői funkciók összpontosulnak Mečiar kezében. A szlovák alkotmány értelmében Mečiar lesz az, aki a nép szuverenitását megtestesítő parlament törvényalkotási tevékenységét ellenőrizheti, illetve megvétózhatja; Mečiar lesz az, aki a kormány rendeleteinek törvényességét és alkotmányosságát felülvizsgálni hivatott az alkotmánybírákat kinevezi és leválthatja; Mečiar lesz az, akinek kezébe a szlovák kormányfő a lemondását átadhatja; Mečiar lesz az, aki az államfőnek egyes engedetlen miniszterek visszahívását javasolhatja, és Mečiar lesz az, aki ennek a javaslatnak eleget tehet. Sőt! Elképzelhető az a skizofrén helyzet is, hogy Vladimír Mečiar, mint helyettes államfő jelenik meg a szlovák kormány ülésén, és alkotmányos jogával élve, Vladimír Mečiar kormányfőtől számon kéri feladatainak teljesítését. És ha Mečiar kormányfő nem tud kielégítő választ adni, Mečiar államfő visszahívja tisztségéből... Az egész helyzet nem lenne ennyire tudathasadásos, ha a szlovák parlament ragaszkodna az alkotmányossághoz. Az alig két hete elfogadott szlovák alkotmányból ugyanis az következik, hogy október végéig Szlovákia köztársasági elnökét meg kellene választani. A szlovák parlamentben többséggel rendelkező pártok azonban semmi jelét nem adják annak, hogy készülnének a köztársasági elnök megválasztására. A hatalom tehát alkotmányos úton, de az alkotmány szellemével ellentétben - Mečiar kezében összpontosul. FEKETE MARIAN AHOGY ÉN LATOM VEZÉRCSEL - A VEZÉR CSAL Tavasszal meglepődve tapasztalhattuk, hogy Szlovákiában az összes politikai szubjektum' közül a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom bonyolította legprofibb módon a választási kampányt. Ahogy csinálták - az már hasonlított a nyugat-európai módszerekre. Tudták, kit hol és mikor szerepeltessenek a Hét Fővezért ábrázoló plakáton, tudták, hol kell a söröshordóra felállni, és pontosan felmérték, hol a gulyásosztás az agitáció legcélravezetőbb módszere. Kiderült, hogy a Tátrától a Dunáig terjedő térségben ez a párt volt az egyetlen, amely pszichológust is alkalmazott. Az irigység mondatja velem, minden elismerésem az övék. Felismerték, amit senki más: aminek az a lényege, hogy semmit sem hagytak a véletlenre. És ez azóta is folytatódik. A földkerekség minden hadseregében van az újonckiképzésnek egy alapelve. A katonává válás első hat hónapjában, amikor a kenyérzsákjukban marsallbotot cipelő zöldfülűek a „jobbra át!"ot, a „balra át!"-ot és a „hátra arc!"-ot tanulják, nem szabad megengedni, hogy a sereg bármelyik tagja akár csak egy percig is unatkozzék. Domažlicében annak idején 50 köbméter homokot halmoztak fel unaloműzőként. Délután 4 és 6 között ezt talicskázta át a század a kaszárnyaudvar másik végébe. Úgy, hogy a homokhegynek a helyét is tisztára söpörtük. Másnap délután 4-től 6-ig a homok eredeti helyére való visszatalicskázás következett. És így ment ez több mint negyedéven keresztül. Kožehuba továbbszolgáló őrmester - amikor e anyagmozgatás miértje iránt érdeklődtem - így magyarázta meg a katonanevelés e módjának értelmét: Ez még mindig jobb, mintha azon gondolkodnátok, hogy ki csöcsörészi otthon a menyasszonytokat. Úgy tűnik, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom pszichológusai is politikai újonckiképzésben részesítik a lakosságot. Tanulgatjuk a „jobbra át"-ot, a „balra át!"-ot és a „hátra arc"-ot (ki-ki hajlama és neveltetése szerint), és nem hagynak bennünket egy napig sem unatkozni. A győzedelmes pártok júniusi diadala óta nem múlt el hét anélkül, hogy valamivel ne terelték volna el a figyelmünket a lényegről. A figyelemelterelő „homok" megnyilvánulási formája különböző. Ilyen unaloműző volt például Slobodník oktatásügyi és kulturális miniszter esete a nagyszombati egyetem rektorával. Két hétig főképp arról írtak a lapok elsőoldalas cikkeket, terjedelmes kommentárokat, hogy jogos volt-e a rektor szövetségi miniszterelnök (mellékesen ügyvezető köztársasági elnök) általi lefokozása. Továbbá: illik-e egy miniszternek egyetemre behatolni és zárakat le-, illetve fölszereltetni. Most, hogy már lezajlott a „meccs", kezdem gyanítani, hogy a lusztrációs hajcihő is csak azt szolgálta, hogy a plebsz ne irányítsa figyelmét a lényeges dolgokra. Cirkuszt és kenyeret a népnek! - mondotta az antik államférfi. Cirkuszból jócskán jutott, kenyérből szerényebb mennyiségben. Televíziós segédlettel, hogy az egész ország lássa, végbe is ment néhány titkosrendőrség-gyanús honatya hét országra szóló megszégyenítése. Vették a kalapjukat, és - maradtak. Mások vették a kalapjukat, és.- átalakultak. Voltak, akik várakozó álláspontra helyezkedtek, és Meőiarban bízva szintén megtalálták számításukat: Január 1-jétől Szlovákiában hatályon kívül helyezik a lusztrációs törvényt, és tízezrek áldják még haló porában is a Győzedelmes Mozgalom vezérének nevét. Az unalomelűzés legújabb fordulójának e hét elejétől lehetünk tanúi. Bejelentették, hogy Vladimír Mečiar - miniszterelnökként és a szlovák alkotmány értelmében - átveszi a Szlovák Köztársaság elnökének néhány funkcióját. A hír hallatára Csehszlovákia alkotmányjogászainak közössége két táborra szakadt. A szlovák alkotmányjogászok szerint törvényes volt ez a cselekedet, a csehek általában azt állítják: még létezik Csehszlovákia, és az elnöki funkciókat csak a szövetségi miniszterelnök jogosult ellátni. Stráský úr is így vélekedett. De csak eleinte. Újabban kijelentette, hogy nem történhet semmi rossz, amennyiben az alkotmánysértés csak kis mértékű. Amennyiben Vladimír Mečiar csak a jogart vette át, de nem csap oda vele. Ahogy úgy elnézem a csehek Győzedelmes Pártját, Prágában már azt sem vennék észre, ha odacsapna vele. Nem vennék észre, mert ez esetleg veszélyeztetné Csehszlovákia összeomlását. Talicskázzuk a „homokot", és úgy teszünk mintha nem vennénk észre, hogy bőrünkre megy ki a játék. TÓTH MIHÁLY