Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-16 / 245. szám, péntek

1992. OKTÓBER 16. HAZAI KÖRKÉP 4 Az elmúlt hét péntekén közölt, Légvédelem rimaszombati módra című hír elolvasása után többen is felháborodva telefonál­tak szerkesztőségünkbe. Az em­iitett hírben (melyet a ČSTK saj­tóiroda híranyagából vettünk át) az állt, hogy Kovács László, a Rimaszombati Városi Hivatal elöljárója magyar gépek berepü­lését jelezte Rimaszombat légte­rébe a sajtóiroda munkatár­sának. Felkerestük a városi hivatal vezetőjét, aki egyértelműen cá­folta, és a ČSTK-hir eredetijének másolatával is alátámasztotta, hogy fatális tévedésről van szó. Az egyébként is pontatlanul fo­galmazott hírt munkatársunk for­dítás közben rosszul értelmezte. Kovács László ugyanis igazolta a telefonáló újságirónak a foko­zott légitevékenység tényét (erre 4-5 héttel korábban került sor); de arról ő egyáltalán nem szólt, hogy ezek magyar gépek lettek volna. Sőt! Eleve nem tartotta valószínűnek, hogy az ilyesmi megtörténhetne. . A híranyag figyelmes újraol­vasásakor rájöttünk, hogy a hír­fordítás közben - sajnos - félre­ferdítettünk. Ezért az érintett hi­vatalvezető és az olvasók szíves elnézését kérjük. A szerkesztőség APROPÓ VIRTUSŰZÓ • A Mladá fronta dnes prágai napi­lap október 13-ai számában egy - látszatra jelentéktelen - sztorit közölt. A történet: két szerkesztője a komáromi Európa szállóban szo­bát kért. A portán ügyeletes fiatal hölgy magyarul szólt hozzájuk, és sajnálattal közölte: egyetlen szabad ágy sincs. Amikor viszont hallotta, hogy a két úriember csehül beszél­get egymással, hogy mitévők legye­nek, hová menjenek, a hölgy közbe­szólt: „Elnézést, azt hittem szlová­kok. önök számára akad szabad szoba." Ezt az esetet a szerkesztők, természetesen, megírták és kellő­képpen' kommentálták is, azt sejtet­ve, hogy a délvidéki magyarok ki nem állják a szlovákokat. A jegyze­tet másnap átvette a Koridor - min­den megjegyzés nélkül, in natura tálalva a prágaiak tapasztalatait, megerősítve ezzel a szlovák olvasók hitét, hogy az itt élő magyarok összeférhetetlenek, valahol ellen­ségek. A történteket sem igazolni, sem cáfolni nem tudom. Azt viszont állít­hatom, hogy Európa (már mint a kontinens és nem a komáromi szálló) egyetlen országában sem fir­tatták, ki vagyok, honnan jöttem, amikor ágyat kérve álomra akartam hajtani fejemet. Rendkívül elszomo­rít, hogy egy ilyen (nem is kis) baklö­vés alapján ítélik meg sokan a szlo­vákokhoz való hozzáállásunkat, nacionalistáknak, bajkeverőknek mondva bennünket. Sokszor olvastam és hallottam már, hogy Szlovákia magyar lakta területein az emberek csak magya­rul hajlandók beszélni. Sőt, hogy nem is tudnak szlovákul! Jómagam az ellenkezőjét tapasztaltam: ha az üzletekben, az utcákon, egyszóval bárhol szlovákul kérdezősködtem, a megszólítottak szlovákul válaszol­tak. Igaz, nem egyszer törve a nyel­vet. Vitathatatlan viszont, hogy a készség megvolt bennük. Aján­lom: tegyék, tegyük ezt továbbra is. Puszta mellveregetéssel nem sokra megyünk, ugyanakkor nemzeti öntu­datunkat nem csorbítja, ha tudjuk és beszéljük annak az országnak a nyelvét, amelynek területén élünk. Mind ahogy az sem, ha németül, angolul, franciául vagy akár - törökül tudunk. Vigyázzunk hát a hírnevünkre! Ne ejtsünk a magyarságunkon csorbát azzal, hogy virtusból nem vagyunk hajlandók szlovákul beszélni. Ne higgye senki, hogy „nagyobb" ma­gyar, ha kizárólag magyarul beszél. A pitiáner sztorikat sokan és szíve­sen használják fel ellenünk. Véde­kezzünk hát! A kulturáltságunkkal, a nagyvonalúságunkkal, a művelt­ségünkkel és ahol szükséges, a szlovák nyelv természetes hasz­nálaiával is. (ozorai) KITÜNTETÉS SEMMIÉRT? GABRIEL ZELENAY ÉRMET KAPOTT TISÓTÓL Gabriel Zeienay volt sportripor­ter, ma a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom nagygyűléseinek vezető­je állítja: annakidején a szlovák ál­lam védelmi minisztériumának pro­pagandaakciója volt csupán az, hogy Tiso elnök kitüntetést adomá­nyozott neki. Szavai szerint az egésznek az volt a célja, hogy meg­mutassák, milyen becsületesek a fiatalok. A kitüntetésre vonatkozó, 1945. január 26-án a Slovák című újságban megjelent hírt a közelmúlt­ban a Plus 7 dní hetilap ismertette. Eszerint a Szövetségi Gyűlés Nem­zetek Kamarája mai elnökének apját azért tüntettték ki, mert barátjával együtt menekülésre kéhyszerített egy ellenséges csoportot és két par­tizánt foglyul ejtett. Gabriel Zeienay viszont azt állítja, csupán a propa­gandisták agyszüleményeinek kö­szönhető, hogy ő bronzérmet kapott Jozef Tisótól. Több napilap is foglalkozik az üggyel. így a Mladá fronta dnes egy szemtanút talált, aki szerint Ze­ienay az emiitett időben mindenüvé a Hlinka-gárda egyenruhájában járt, és lövész rangja volt. Az ellenállók is reagáltak. Július Chovan a Prácá­nak elmondta, hogy az említett idő­ben a főiskolás osztag tagjaként ma­ga is meggyőződött arról, hogy Gab­riel Zeienay feljelentette társait, akik így a Hlinka-gárda készültségi osz­tagának kezébe kerültek. Szerinte Zeienay tagja volt ennek az osz­tagnak. Ezzel szemben Zeienay tagadta tagságát és kitart amellett, hogy ki­tüntetése csupán propagandacélo­kat szolgált. A Smena munkatársa megállapí­totta, hogy Pozsonyban az Állami Területi Levéltárban megtalálhatók annak a pernek az anyagai, amelyet a trencséni népbíróság Gabriel Ze­ienay ellen folytatott 1945 után. A le­véltár igazgatója viszont, titoktartás­ra hivatkozva, nem engedte, hogy betekintsen az iratokba. - ú ­TRAVIATA - MEGLEPETÉSSEL Mindig, minden a nők miatt... most is. Ezúttal persze a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházban, még­pedig egy bemutató alkalmából. Verdi egyik legismertebb operá­ját, a Traviatát mutatja be ma este a társulat, véget vetve ezáltal egy többhetes, még a nyári szünetet megelőzően elkezdődött próbaidő­szaknak. Különös hangulata van egy-egy bemutatónak, s bár a Travi­atát nem először tűzi műsorára a Nemzeti operatársulata, Violetta Valéry megrázó története most is megérintette az előadók lelkét. S hogy mi lesz a címben jelzett meglepetés? Alfrédot, Violetta Va­léry szerelmét ma este operaházunk legnevesebb tenorja, Peter Dvorský személyesíti meg. A másod priemierre szombaton, a harmadikra hétfőn kerül sor, a ren­dező Marián Chudovský, a címsze­repet pedig Jana Valášková ének­li. (litschauerová) VADAS KONTRA SLOBODNÍK M. Vadas, a Csehszlovák Televízió hírszerkesztőségének főszerkesztője fel­kérte a CSSZSZK legfőbb ügyészét: vizs­gálja ki, hogy Dušan Slobodník, szlovák kulturális miniszter nem követte-e el a ha­mis hírek terjesztésének bűncselekmé­nyét. A Demokratikus Szlovákiáért Moz­galom október 7-i pozsonyi nagygyűlésén a miniszter ugyanis kijelentette, hogy a Csehszlovák Televízió munkatársai, többek között Zuzana Bubílková és Ota Černý, becsmérlik Szlovákiát. Ezt a kije­lentést a Cseh és a Szlovák Televízió is közvetítette, s Vadas véleménye szerint gyűlöletet kelt a kényelmetlenné vált szer­kesztőkkel szemben. - ú ­SZLOVÁKIÁBÓL NEM VESZNEK HÚST Betegség és nem a politika a magyará­zata annak, hogy a Cseh Köztársaságban betiltották az élő malacok, valamint a ser­téshús és belsőségek behozatalát Szlo­vákiából. Amint J. Polaška, az ostravai városi állategészségügyi igazgatóság ve­zetője közölte, a tilalom már mintegy másfél éve érvényes, de most ismét a fi­gyelem előterébe került, mivel Cseh­országban kevés a vágóállat. Cseh­országban már teljes mértékben leküz­dötték az Aujeszky-féle betegséget, egész állományokat pusztított el, főleg Kelet-Csehországban. - Szlovákiában más a helyzet - mondotta, - ott oltóanya­got használnak és ez nem számolja fel a fertőző betegséget. A behozatai miatt fennállna az a veszély, hogy a betegség ismét elterjed. -ú­DUPLA VAGY SEMMI Köztársasági elnökünk - elméletileg - már kettő is lehetne. Mégsincs egyetlen államfőnk sem. Vannak azonban államfőket helyettesítő kormá­nyaink és kormányfőink. Jan Stráský, szövetségi kormányfő például Václav'Havel utódjaként szerepel; Vladimír Mečiar pedig - a szlovák kormány keddi ülése óta - talán a saját elődjeként. Mert ugyebár azt sem lehet kizárni, hogy Jozef Tiso után, végül is ő lesz Szlovákia első köztársasági elnöke. Acseh Polgári Demokrata Párt politikusait hidegzuhanyként érte azahír, hogy a szlovák kormány Vladimír Mečiart államfői jogkörökkel ruházta fel. Pedig nem volt ebben semmi meglepő. Mind a szövetségi alkotmány, mind a szlovák alkotmány is számol azzal a lehetőséggel, hogy az államfői poszt betöltetlensége esetén a kormány látja el a köztársasági elnököt megillető funkciókat. Mindkét alkotmány feltételezi, hogy a kor­mány ilyenkor egyes államfői funkciók ellátásával a saját elnökét bízhatja meg. Jan Stráský ennek ellenére mégis kivetnivalót lát abban, hogy Mečiar olyan államfői jogkörökhöz jutott, amelyek - az érvényes szövetségi alkotmány szerint - csak őt illetnék meg. Konkrétan a kegyelmezési jogot említette. Két alapvető tényről viszont megfeledkezett. Elsősorban arról, hogy a kegyelmezési jog őt is csak a szövetségi szintű interregnum állapotában illeti meg. És megfeledkezett arról is, hogy a szövetségi alkotmány csak annyit állapít meg: a kegyelemosztási jog a szövetségi köztársasági elnököt illeti meg. Az alkotmány tehát nem azt mondja, hogy a jog csakis az elnököt illetné meg. Az USA alkotmánya hasonlóképpen kimondja, hogy az USA elnökét megilleti a kegyelmezés joga, s nem tesz említést az egyes tagállamok kormányzóinak hasonló jogáról. Ennek ellenére a kormányzók mégis kegyelmezési joggal élnek. A szlovák kormány keddi határozata, hogy Vladimír Mečiar államfő­ként tárgyalhat külföldön, államfőként nemzetközi szerződéseket írhat alá, illetve nagyköveteket fogadhat és nevezhet ki, egyértelműen sérti Václav Klaus önérzetét is. Tagadhatatlan, hogy Klaust külföldön szinte páratlan elismerésben részesítik, fennáll viszont az a veszély, hogy Vladimir Mečiart külföldi látogatásai során (a helyi protokollnak megfele­lően) esetleg államfőnek kijáró pompával fogadják, míg a cseh kormány­főt csupán kormányfőként... A cseh politikusok számára nyilvánvalóan tehát „savanyú a szőlő", nemigen nyerte el tetszésüket, hogy Vladimír Mečiar nemzetközi tárgya­lásokon velük azonos szinten szerepelhet. E sértett önérzet azonban csak a szövetségi állam széthullását mozdítja elő. Ha ezeket a fejleményeket szlovákiai szempontból közelítjük meg, a cseh politikusok érvelésével éles ellentétben álló folyamatok rajzolód­nak ki. Kormányfői és államfői funkciók összpontosulnak Mečiar kezé­ben. A szlovák alkotmány értelmében Mečiar lesz az, aki a nép szuverenitását megtestesítő parlament törvényalkotási tevékenységét ellenőrizheti, illetve megvétózhatja; Mečiar lesz az, aki a kormány rendeleteinek törvényességét és alkotmányosságát felülvizsgálni hivatott az alkotmánybírákat kinevezi és leválthatja; Mečiar lesz az, akinek kezébe a szlovák kormányfő a lemondását átadhatja; Mečiar lesz az, aki az államfőnek egyes engedetlen miniszterek visszahívását javasolhatja, és Mečiar lesz az, aki ennek a javaslatnak eleget tehet. Sőt! Elképzelhető az a skizofrén helyzet is, hogy Vladimír Mečiar, mint helyettes államfő jelenik meg a szlovák kormány ülésén, és alkotmányos jogával élve, Vladimír Mečiar kormányfőtől számon kéri feladatainak teljesítését. És ha Mečiar kormányfő nem tud kielégítő választ adni, Mečiar államfő visszahívja tisztségéből... Az egész helyzet nem lenne ennyire tudathasadásos, ha a szlovák parlament ragaszkodna az alkotmányossághoz. Az alig két hete elfoga­dott szlovák alkotmányból ugyanis az következik, hogy október végéig Szlovákia köztársasági elnökét meg kellene választani. A szlovák parla­mentben többséggel rendelkező pártok azonban semmi jelét nem adják annak, hogy készülnének a köztársasági elnök megválasztására. A hata­lom tehát alkotmányos úton, de az alkotmány szellemével ellentétben - Mečiar kezében összpontosul. FEKETE MARIAN AHOGY ÉN LATOM VEZÉRCSEL - A VEZÉR CSAL Tavasszal meglepődve tapasztalhattuk, hogy Szlovákiában az összes politikai szubjektum' kö­zül a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom bo­nyolította legprofibb módon a választási kam­pányt. Ahogy csinálták - az már hasonlított a nyugat-európai módszerekre. Tudták, kit hol és mikor szerepeltessenek a Hét Fővezért ábrázoló plakáton, tudták, hol kell a söröshordóra felállni, és pontosan felmérték, hol a gulyásosztás az agitáció legcélravezetőbb módszere. Kiderült, hogy a Tátrától a Dunáig terjedő térségben ez a párt volt az egyetlen, amely pszichológust is alkalmazott. Az irigység mondatja velem, minden elismeré­sem az övék. Felismerték, amit senki más: ami­nek az a lényege, hogy semmit sem hagytak a véletlenre. És ez azóta is folytatódik. A földkerekség minden hadseregében van az újonckiképzésnek egy alapelve. A katonává vá­lás első hat hónapjában, amikor a kenyérzsákjuk­ban marsallbotot cipelő zöldfülűek a „jobbra át!"­ot, a „balra át!"-ot és a „hátra arc!"-ot tanulják, nem szabad megengedni, hogy a sereg bárme­lyik tagja akár csak egy percig is unatkozzék. Domažlicében annak idején 50 köbméter homo­kot halmoztak fel unaloműzőként. Délután 4 és 6 között ezt talicskázta át a század a kaszárnya­udvar másik végébe. Úgy, hogy a homokhegynek a helyét is tisztára söpörtük. Másnap délután 4-től 6-ig a homok eredeti helyére való visszata­licskázás következett. És így ment ez több mint negyedéven keresztül. Kožehuba továbbszolgáló őrmester - amikor e anyagmozgatás miértje iránt érdeklődtem - így magyarázta meg a katonane­velés e módjának értelmét: Ez még mindig jobb, mintha azon gondolkodnátok, hogy ki csöcsöré­szi otthon a menyasszonytokat. Úgy tűnik, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom pszichológusai is politikai újonckikép­zésben részesítik a lakosságot. Tanulgatjuk a „jobbra át"-ot, a „balra át!"-ot és a „hátra arc"-ot (ki-ki hajlama és neveltetése szerint), és nem hagynak bennünket egy napig sem unatkoz­ni. A győzedelmes pártok júniusi diadala óta nem múlt el hét anélkül, hogy valamivel ne terelték volna el a figyelmünket a lényegről. A figyelemelterelő „homok" megnyilvánulási formája különböző. Ilyen unaloműző volt például Slobodník oktatásügyi és kulturális miniszter ese­te a nagyszombati egyetem rektorával. Két hétig főképp arról írtak a lapok elsőoldalas cikkeket, terjedelmes kommentárokat, hogy jogos volt-e a rektor szövetségi miniszterelnök (mellékesen ügyvezető köztársasági elnök) általi lefokozása. Továbbá: illik-e egy miniszternek egyetemre be­hatolni és zárakat le-, illetve fölszereltetni. Most, hogy már lezajlott a „meccs", kezdem gyanítani, hogy a lusztrációs hajcihő is csak azt szolgálta, hogy a plebsz ne irányítsa figyelmét a lényeges dolgokra. Cirkuszt és kenyeret a nép­nek! - mondotta az antik államférfi. Cirkuszból jócskán jutott, kenyérből szerényebb mennyiség­ben. Televíziós segédlettel, hogy az egész or­szág lássa, végbe is ment néhány titkosrendőr­ség-gyanús honatya hét országra szóló megszé­gyenítése. Vették a kalapjukat, és - maradtak. Mások vették a kalapjukat, és.- átalakultak. Voltak, akik várakozó álláspontra helyezkedtek, és Meőiarban bízva szintén megtalálták számítá­sukat: Január 1-jétől Szlovákiában hatályon kívül helyezik a lusztrációs törvényt, és tízezrek áldják még haló porában is a Győzedelmes Mozgalom vezérének nevét. Az unalomelűzés legújabb fordulójának e hét elejétől lehetünk tanúi. Bejelentették, hogy Vladi­mír Mečiar - miniszterelnökként és a szlovák alkotmány értelmében - átveszi a Szlovák Köz­társaság elnökének néhány funkcióját. A hír hal­latára Csehszlovákia alkotmányjogászainak kö­zössége két táborra szakadt. A szlovák alkot­mányjogászok szerint törvényes volt ez a csele­kedet, a csehek általában azt állítják: még létezik Csehszlovákia, és az elnöki funkciókat csak a szövetségi miniszterelnök jogosult ellátni. Stráský úr is így vélekedett. De csak eleinte. Újabban kijelentette, hogy nem történhet semmi rossz, amennyiben az alkotmánysértés csak kis mértékű. Amennyiben Vladimír Mečiar csak a jo­gart vette át, de nem csap oda vele. Ahogy úgy elnézem a csehek Győzedelmes Pártját, Prágában már azt sem vennék észre, ha odacsapna vele. Nem vennék észre, mert ez esetleg veszélyeztetné Csehszlovákia összeom­lását. Talicskázzuk a „homokot", és úgy teszünk mintha nem vennénk észre, hogy bőrünkre megy ki a játék. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents