Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-10 / 214. szám, csütörtök

1992. SZEPTEMBER 10. ÚJ SZÓI FOGYASZTÓI FIGYELŐ 8 JÓ LESZ MEGJEGYEZNI! AMIT A KONZERVEKRŐL ' TUDNI KELL Rövidebb nyári kirándulásokra, túrákra általában nem indulunk el élelem nélkül, annak ellenére, hogy a gyorsbüfék már nem hiányoznak a turisták által gyakran látogatott helyeken. A húskonzervek, a pástétomok tartoznak a biztonságosan magunkkal vihető élelmiszerek közé, bár be kell vallanunk, gyakran nem tudjuk megállapítani róluk, mennyire „biztonságosak". Az ok pedig egyszerű: azért, mert egyszerűen nem tudunk eligazodni a gyártó által feltüntetett adatokon. Azt a legtöbb fogyasztó tudja, hogy a konzervek tartóssága két év, de ez az ismeret semmit sem ér, ha a csomagolásról nem olvasható le, mikor gyártották a terméket. Nem, nem az a gond, hogy nincs a dobozkán, hanem az jelenti a problémát, hogy a betűk, számok keverékéből nem tudjuk meg, amit szeretnénk. Most ezekbe a titkokba avatjuk be olvasóinkat. A fémdobozkák tetején többnyire két-három sorban láthatók betűk, számok. Az első sorban két betű jelzi a termék nevét. (Ez azért fontos, hogy meg lehessen állapítani mi van a dobozban, ha véletlenül a papírcímke leesett róla.) Például a Bôčiková nátierka BN, a Sonka nátierka SN, a Lahôdkový bravčový krém, Májka LK, a Pasta z údeného mäsa PU, a Pečeánový krém so syrem Labužník PS, a Tatra krém TK. Ezután következik a termék súlya: 80, 110 vagy 120, majd a konzervgyár, az üzem száma. Ez utóbbi adatok a harmadik sorban is lehetnek és ezt kiegészítheti a termék gyártási száma. A fogyasztó számára viszont a második sor a legfontosabb. Ez „rejti" a gyártás dátumát, 5 néha 6 jegyű számról olvashatjuk le. A nap és a hónap kétjegyűvel van feltüntetve (az 1 és 9 előtt 0 szerepel) és az évet az utolsó illetve az utolsó kettős szám jelenti. Például az 1991. december 19én készült terméken 19121 vagy 191291 van feltüntetve. Az 1992. április 3-án gyártott pástétomon 03042 vagy 030492 számsor található. A húsipari vállalatok jelölése bonyolultabb. A napot a hónap naptáriszámával jelölik, a hónapot viszont betűvel, mégpedig a következőképpen: január A július H február B augusztus I március C szeptember K április B október L május E november M június F december O Az évszám utolsó tagját hasonlóképpen betűvel helyettesítik: 0N 5 U 1 P 6 V 2 R 7 Y 3 S 8 X 4 T 9 Z Ezek szerint a gyártási dátumok a konzerveken így szerepelnek: 1991. december 19 — 190P 1992. április 3 — 3DR Ha még további adatokat is felfedeznek a konzervdobozon, az a tartalmának összetételére vonatkozik. A betűket, számokat tehát — amíg érthetőbb jelölésre nem tért át valamennyi gyártó — érdemes megtanulni. Csak így kerülhetjük el, hogy lejárt szavatossági idejű konzervéket vásároljunk. Az oldalt összeállította: DEÁK TERÉZ NAGYÍTÓ ALATT A JÉGKRÉMEK MELYIK A LEGJOBB? Kinek ne esne jól a nagy melegben egy jégkrém? Kicsik és nagyok szívesen fogyasztják, hisz felfrissít és ráadásul alapanyagai az emberi szervezet számára igen hasznos kiegészítő táplálékok. Nagyrészt tejet, tejszínt, cukrot, szörpöt, gyümölcsöt, kakaót, csokoládét, kávét, mazsolaszőlőt és különböző ízesítőket tartalmaznak. Csomagolásuk is eltérő: a szinte egy falatnyitól kezdve a „családi" adagokig terjed. Hazai gyártóink közül a pozsonyi Milex, a zsolnai Közép-szlovákiai Tejüzem, a kassai Kelet-szlovákiai Tejfeldolgozó, valamint a pozsonyi Mélyhűtőipari Vállalat az ismertebb és két kisebb, egy vágbesztercei és a mártoni Centrogel cég egészíti ki ezek kínálatát. Csehországból a brünni Lacrum, a prágai Pragolaktos és az opavai tejfeldolgozó szállít a piacra jégkrémeket és természetesen a külföldi termékek is megjelentek. Eskimo, Valiojäät el o, Schöller, Ijsboerke és nem utolsó sorban az Algida márka vált közismertté az utóbbi időben. Főképp az Algida kapható lépten-nyomon; hűtőládákból kínálják a külföldi recept szerint készített és importcsomagolásban forgalmazott Pragolaktos-termékeket. BŐSÉGES A KÍNÁLAT A Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelőség munkatársai Pozsony boltjait járták végig — összesen harminc kereskedelmi egységben fordultak meg — és örömmel tapasztalták: csak néhány helyen kínáltak két-három fajtát. A legtöbb üzletben ennél sokkal bővebb volt a választék, akár 18 félét is kínáltak. Az állami boltokban nagyrészt a pozsonyi Mélyhűtőipari Vállalat termékeit árusítják, a magánkereskedők viszont előnyben részesítik a cseh, illetve a külföldi gyártmányokat és náluk szélesebb a jégkrémskála. A hazai készítmények többségét műanyagpohárban kínálják és viszonylag nagyobb adagokban, kevesebb az apróbb, helyben és „segédeszköz" nélkül elfogyasztható jégkrém. Ezzel szöges ellentétben áll az Algida kínálata: esztétikus csomagolású, a reklámokon érthetően feltüntetett különböző ízű mélyhűtött szeleteket ajánl. És az árak is változatosak. Nem csupán a mennyiségtől függnek, hanem az alapanyagoktól is, tehát hogy tejes, tejszínes vagy gyümölcsös-e a krém. Érdekességként néhány termék árát is feltüntetjük. Pálcikás jégkrémek 2,70-től 4,10koronáig, nápolyiban 5,20-tól 7,70 koronáig kaphatók, tejszínes torták pedig 14,50-től 16 koronáig vehetők Pozsonyban. Az Algida termékek drágábbak: a pálcikán lévők 3,50től 6,50 koronába, a 90 milliliteres szeletek körülbelül 8 koronába, a tölcsérben lévők 11,70-től 13,50 koronába, a családi adagok pedig 32-től 33,60 koronába kerülnek. Az Ijsboerke márkájút 5,50-6 koronáért, a nápolyiban kínáltakat 13,5014,50 koronáért vásárolhatjuk. Az Eskimót 4,50-től 6 koronáig, illetve 12,70-től 15 koronáig terjedő árakon vehetjük. A KÜLFÖLDIEK JOBBAK Természetesen nem csupán a kínálatra voltak kíváncsiak az ellenőrök, a minőséget is szemügyre vették. A külső jegyeken kívül a vegyifizikális összetételt, a csomagolás minőségét, a rajta lévő információkat illetve a csomagolás védő hatását és a kibontás lehetőségeit is értékelték. Egyértelműen az Algida termékek vitték el a pálmát, (zük nagyon kellemes, eléggé édesek, igazi csemegék. A csokoládé, a gyümölcs, a nápolyi íze alapján arra következtettek, hogy a felhasznált alapanyagokat igen szigorúan ellenőrzik. Érdemes megjegyezni, hogy ezek hazaiak, csupán az ízesítők és némely adalékanyag importált. A többi jégkrém közül a brünni Lacrum és a pozsonyi Milex Ascot termékét tartották a legjobbnak: ezek hasonlítottak a leginkább a kiváló Algidákhoz. A tesztelt kétféle jégkrémtortával kapcsolatban az észrevételeik már nem voltak ilyen kedvezőek: a kelleténél nagyobb jégkristályokat tartalmaztak és hiányolták a kellemes, édes ízüket is. A csokoládémázt és a gyümölcsréteget viszont túl vastagnak tartották. A további elemzések során egyéb eltéréseket, különbözőségeket is kimutattak. A Milex termékeinek tejzsír és szárazanyag tartalma a műszaki norma által előírt minimális határt súrolta, a mélyhűtött tortának pedig a kelleténél 0,6 százalékkal volt alacsonyabb a zsírtartalma. A brünni Lacrum és a pozsonyi mélyhűtővállalat jégkrémei e szempontok alapján a középmezőnybe kerültek. Nem véletlenül vezettek újra az Algidák: ezeknél a jégkrémeknél fel sem merült az anyagtakarékosság, ugyanis a minimális értékektől igencsak távol estek a megállapítottak. CSOMAGOLÁS ÉS ÁRAK Hasonlóképpen vélekedtek az ellenőrök a csomagolásokról is. Nagyon nagy a különbség abban, — sajnos a külföldiek javára — milyen kiszerelésben kínálják ezeket a csemegéket. Annak ellenére, hogy a jégkrémek alakja igencsak különböző, a védőcsomagolás minden esetben tökéletesen betölti funkcióját. A kíváncsiskodók ugyan nem nyitogathatják ki, de a fogyasztónak a felbontás nem okoz gondot. Aki nem tudja eldönteni, melyiket szeretné, az elárusító helyeken keresztmetszetben is ábrázolt kínálat alapján dönthet. Á hazai termékek csomagolásáról elmarasztalóan szólhatunk: a műanyagdobozok és tégelyek nem eléggé szilárdak, nem védik kellőképpen a terméket, könnyen megrongálódnak, eltörnek, deformálódnak és emiatt nem egy esetben bosszúságot okoznak a fogyasztónak. De nézzük a tesztelés végeredményét: nagyon jó minősítést kapott a Nogger, a Calippo, az epres és a vaníliás Cornetto, jó-nak bizonyult a tejszínes krém, a Čokomix, a Polárkový sneh és az Ascot. A mélyhűtött tejszínes torta és a Šarišan krém csak az átlagos szintet értďel. Az árakról már szóltunk, amikor a választékot jellemeztük. Érdekes viszont egy más szempontból is néhány pillantást vetni erre. Ha ezer milliliterre átszámítva hasonltuk öszsze, hogy mennyibe kerülnek a jégkrémek, szembetűnőbbek az árkülönbségek. A termék neve 1000 ml ára koronában Vevőre várva (Méry Gábor felvétele) Mélyhűtött tejszínes torta 24,40 Čokomix 21,70 Polárkový sneh 21,70 Šarišan 29,10 Nogger 108,20 Calippo 74,50 Cornetto 100,00 A minőséget tehát meg kell fizetni — akár ötszörösen is! KETTŐN ÁLL A VÁSÁR A HATÁRIDŐ BETARTANDÓ! A sokéves rossz tapasztalataink után felcsillant a remény: végre a szolgáltatások is olyan színvonalúak lesznek, hogy nem kell miattuk bosszankodnunk. Abban bíztunk: a magánvállalkozók rugalmasan dolgoznak, megbecsülik a tisztelt megrendelőt, igyekeznek a kedvünkbe járni. A logika szerint ennek így kellene lennie, hisz nekik is érdekük (kellene hogy legyen) minél több ügylelet meggyőzni arról, mestereik a szakmájuknak. Sajnos, a mindennapi élményeink mást mutatnak. Elsősorban azt, hogy legtöbbjük úgy értelmezi a szabad piacot, hogy nekik most már mindent szabad, azt csinálnak, ami éppen megfelel számukra. S a nagy szabadságban a szabad árak bizonyullak a leginkább vonzónak. Ezeket addig srófolják, ameddig a fogyasztó győzi idegekkel és a pénztárcájával. De mit tehet, ha szüksége van a konkurencia nélküli vállalkozó szolgáltatásaira? Fizet és hallgat. Akkor is, ha a vállalkozó nem tartja be a szerződési, ha nem javítja meg a megbeszélt időre a cipőt, a villamosfogyasztót. Akkor is, ha két hét múlva újra jöhetünk a talán már kész cikkért, és legfeljebb felháborodunk, ha nem ad kedvezményt a késése miatt. Vajon van rá jogunk? Az 1992. január elsejétől hatályos Polgári Törvénykönyv novellája már nem tartalmazza a 269. paragrafust, amely szerint a lakosnak joga volt az árkedvezményre, ha a szolgáltatást nem végezték el számára időben. Ezzel egyidőben érvényét veszítették azok a hirdetmények is, amelyek direktív módon meghatározták, mennyit tesz (tehet) ki az árkedvezmény. Például az ár 10 százalékát, ha legkevesebb hét naptári napot késelt a szolgáltató, de legfeljebb 500 koronát és maximálisan az ár 30 százalékát bármennyit is késett. Ebből világosan kitűnik: az előírások inkább a szervezeteket, vállalatokat védték, nem pedig a fogyasztókat. S hogy a törvény ide vonatkozó paragrafusát kihagyták, annak az a célja, hogy a megrendelő és a vállalkozók közti szerződéskötés szabad teret kapjon. Tehát a lehetőség adott, csak élni kell vele. Mégpedig a következőképpen: a megrendeléskor — ez a tulajdonképpeni szerződéskötés — pontosan rögzítsük mit, mennyi időn belül és mennyiéri végez el a vállalkozó. Azt is várjuk el tőle, hogy tüntesse fel milyen arányú kedvezményt ad, ha esetleg nem állja majd a szavát, illetve nem tartja meg az írásos szerződést. Legyünk következetesek, akkor is, ha „csak" egy óra javításáról van szó. A nagyobb megrendeléseknél, például egy építkezés esetében, mindenképp éljünk a lehetőséggel. A fentebb említett összegek a határidőkkel együtt esetleg kiindulási alapul szolgálhalnak, de egyáltalán nem kell ezekhez ragaszkodnunk. Ez már nincs előírva. A vásár csupán kettőn áll. A megrendelőn és a szolgáltatást nyújtón. Csak sose feledkezzünk meg erről! A TUZEX-UTALVANYOKERT KORONÁT VAGY DEVIZÁT KÉRHETNEK A Tuzex üzleteiben 1992. június 30-tól már nem érvényesek a bónok és valutáért sem lehet vásárolni. Tehát ezeknek a boltoknak a kínálata egyformán elérhető minden állampolgár számára — természetesen ha megfelelő mennyiségű koronával rendelkeznek. A Tuzex-számlák tulajdonosainak 1993. június 30-áig kell közölniük a számlájukat nyilvántartó pénzintézettel, mi legyen annak sorsa. Választhatnak: koronában kérik-e a rajta lévő összeget, vagypedig devizaszámlát nyitnak. Nem véletlen, hogy a tulajdonosok nagy része szeretné mielőbb rendezni a számláját, hiszen a Tuzex-utalványok nem kamatoztak, viszont ha a koronát vagy az érte kapott devizát teszik a bankba, kamatot is kapnak. Akiknek már van devizaszámlájuk, kérhetik a Živnostenská bankát, hogy erre utalja á( az utalványok ellenértékét a meghatározott pénznemben, de až ügyfelek felszólíthatják a bankot, hogy készpénzben lizesse ki a számlájukon lévő összeget. Mi nem mosolygunk a vevőkre. Más módon szórakozunk rajtuk. Bohumír Radiméŕský rajza