Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-10 / 214. szám, csütörtök

LAPOZGATÓ 1992. SZEPTEMBER 10. BOS—NAGYMAROS HÁROMSZOR: IGEN Rudolf Hofbauer, közlekedési, távközlési és közmunkaügyi miniszter: Bős csupán az egyik vízlépcső Európa egyik legjelentősebb vízi útján. Az európai kontinens vízi úton történő összekötése Rotterdamtól egészen a feketetengeri Izftiailig nagyméretű vál. lalkozás. Ezen az útvonalon minden ország kötelességet vállalt a hajózás feltételeinek megteremtésére a folyam egész hosszában. Gyakorlatilag Pozsonyból vezet a legrövidebb összekötő út Ukrajnába és Oroszországba. Senkit se tévesszen meg, hogy Ukrajna és Oroszország manapság gazdasági válságban van. Äz európai közösségek előrejelzése szerint az elkövetkező tíz évben az európai áruszállítás Kelet felől Nyugatra az ezerszeresére nő! A bősi—nagymarosi lépcső nélkül a Dunán felfelé szállított árut Budapestnél át kellene rakni kamionokba vagy kisebb hajókba, ami a különben olcsó szállítást megdrágítaná. Nem is beszélve a kamionok környezetszennyező hatásáról. Peter Baco, földművelésügyi miniszter: „ Az egyik leggyakrabban hangoztatott érv az erőmű ellenzői részéről, hogy nagy kiterjedésű termőföld ment tönkre. Igaz, 2590 hektár termőföldet elvett az építkezés, de nem a legtermőbb talajt. Ennek csupán a negyede a jóbonitású föld. A termésképességre a bősi erőműnek nincs különösebb hatása. Az elvett földek helyébe termővé tettek eddig terméketlen vagy alacsonyabb hozamú területeket. Az utóbbi évtizedek folyamán a talajvíz szintje is csökkent. Öntözés nélkül pedig aligha értek volna el csúcsértékű terméshozamokat a Csallóközben. A víztároló szintjének emelkedésével a talajvíztartalékok is utánpótlást kapnak, így a talajvíz szintje is emelkedik, ami jó hatással lesz a szárazságtól pusztuló erdőkre és a föld termékenységének javítására is. A Bősi Állami Gazdaságban például 2750 hektáron most fejezik be az öntözőrendszert, amelynek működtetése azonban csak a vízerőmű befejezése után lehetséges. Jozef Zlocha, környezetvédelmi miniszter: Igaz, hogy az erőmű nagy hatással lehet az életkörnyezetre, főképp a talajvíz minőségére, amely már jelenleg se a legjobb. A közeljövőben az erőmű nélkül javítani kellene a minőségét. Az erőmű ellenzői ritkán bizonyították érvekkel annak konkrét hatását a környezetre. A zöldek is inkább csak feltételezett veszélyekre figyelmeztetnek. A magyar kormányszervekkel szervezett találkozásainkkor például egy fiatalember nagy hévvel ellenezte az atom-, a hő- és a vízi erőműveket egyaránt. Szerinte a Nap, a szél energiáját, a bioenergiát és a Föld melegét kellene hasznosítani. Igen, ez is hasznosítható, csakhogy egyelőre a világon még sehol nem elegendő az energiaigény fedezésére. A legjobban viszont az lepett meg, hogy az az úr valaha a magyar környezetvédelmi miniszter helyettese volt. Hasonló naiv érvelés akad bőven. Természetesen a megalapozott érvekről vitázunk és igyekszünk megegyezésre jutni. Slobodný piatok SZLOVÁKIA GÖRBE TÜKÖRBEN A Literárny týždenník idei 36. számában két teljes oldalt közöl a fenti címmel. Többek között itt ismerteti Carmen Gonzáles Enriqueznek, a politikai tudományok professzorának az El Pais népszerű spanyol napilapban megjelent Nacionalizmus Közép-Európában című írását, valamint Ladislav Deák Minden másképp van című válaszcikkét. Az alábbiakban mindkettőt kivonatosan ismertetjük. NACIONALIZMUS KÖZÉP-EURÓPÁBAN Vladimír Mečiar szlovák vezér kifejtette azt a szándékát, hogy többek között a független állam katonai alakulatait a szlovák-magyar határon összpontosítja. Ezzel a már úgyis problémáktól terhes térségben a nemzetközi konfliktusok Magyarországot is érintő veszélye alakulna ki, amely már Igy is a nacionalista feszültségek-peremére került. Kelet-Európában több mint három millió magyar él nemzetiségi kisebbségben a múltban Magyarországhoz tartozó területeken, amelyeket az első világháború után a trianoni egyezmény értelmében vesztett el. Magyarország évszázadokon át a térség domináns hatalma volt, a szlovákokétól fejlettebb gazdasággal és kultúrával. Míg önmaga a Bécstől való függetlenségre törekedett, az uralma alatti nemzeteket folyamatosan elmagyarosította, ós megtagadta tőlük azokat a jogokat, amelyekért maga is küzdött. 1988-tól, tehát a demokratikus átalakulás kezdete óta, amikor a nemzeti problémák már nem jelentettek tabut, Magyarország állandóan hangsúlyozta azt a szándékát, hogy tiszteletben tartja a meglevő határokat ós visszautasította mindennemű területi szuverenitás revízióját. Ezzel egyidőben kinyilvánította érdeklődését a környező országokban élő, magyarul beszélő lakosság kulturális érdekeinek védelme iránt, bár ezt néha bizony elég szerencsétlen módon tette. Például a jelenlegi kormányfő, a kereszténydemokrata Antall József kijelentése, hogy 15 millió magyar képviselőjének érzi magát (10 millió magyar Magyarországon, 5 millió az ország határain túl él), a szomszédos államokban ingerültséget váltott ki és újjáélesztette a Budapest irredentizmusától való félelmet. Mindenesetre a történelemidézés, a vezető magyar képviselők egyes jelenlegi kijelentései sem tudják elhomályosítani azt a tényt, hogy Magyarország bizonyítja az európai biztonsággal és együttműködéssel kapcsolatos megállapodások tiszteletben tartását, ugyanakkor maximális tiszteletet tanúsít a területén élő nemzetiségi kisebbségek kulturális jogaival szemben. Ha tehát a dolgok így festenek, milyen indoka lehet a szlovák Vladimír Mečiarnak arra, hogy ily módon veszélyeztesse a magyar kisebbséget országában és Magyarországon is? S délebbre miért tartja szükségesnek a szerb nacionalizmus a magyar lakosság kiűzését? A szlovák Mečiar és a szerb Miloševič nacionalistákká átvedlett kommunisták, és az utóbbi három év eseményei bizonyítják úgy a volt Szovjetunióban, akár Kelet-Európában is, hogy épp ezek az új „patrióták" a legerőszakosabbak ós a legkevésbé hajlandók megegyezésre. Szakadéknyi a különbség a kormányban helyet foglaló, az ellenzéki csoportokból származó olyan nacionalisták, mint a lengyel Lech Walesa vagy a magyar Antall József és azon kommunisták álláspontja között, akiknek sikerült hatalmon maradniuk és állítólagos nemzetiségi sérelmek miatt szítják a gyűlölködést. Nem egészen biztos, hogy a szlovák Mečiar a cseh Klaustól eltérő gazdaságpolitikát hirdet s ennek következtében lenne elkerülhetetlen Csehszlovákia szétesése. A szlovák Mečiarnak nincs semmiféle nevéhez méltó gazdasági elképzelése. Egyszerűen kikiáltotta magát azok védelmezőivé, akik a jelenleg veszteséges szocialista nehéziparból húztak hasznot, és igyekszik meggátolMINDEN MÁSKÉPP VAN A Mečiar és Miloševič közötti párhuzam keresése e két politikus eltérő koncepciójának mély meg nem értéséből ered. Míg Miloševič egy régi nacionalista rendszer és a szerb hegemónia politikájának képviselője, addig Mečiar a demokratikus választásokon Szlovákia nemzeti egyenjogúsága programjával fellépő legerősebb politikai párt képviselőjeként lett a szlovák kormány miniszterelnöke. Úgyszintén mesterségesen kikonstruált az az állítás is, hogy Mečiar Szlovákia függetlenségének kikiáltása után a hadsereget a déli határon összpontosítja, amivel állítólag veszélyezteti a magyar kisebbség és a szomszédos Magyarország nyugodt életét. A jelenlegi valóság úgy fest, hogy míg Budapestről irredenta hangok hallatszanak és a magyar politika hatalmilag is igyekszik kihasználni a szlovákiai magyar kisebbségi politikát, addig a déli határon nincs hadsereg és a múltbéli kedvezőtlen tapasztalatok ellenére se történnek semmiféle biztonsági intézkedések, holott az utóbbi 74 óv folyamán épp MagyarKönnyű volt szétszedni, de hogy rakjuk össze? Národná obroda ni annak csődjét. Ez a nehézipar Szlovákiában összpontosul. Épp ebből kifolyólag és nem Klaus gazdasági politikája miatt nagyobb jelenleg a munkanélküliség Szlovákiában. A fegyvergyártás, a szlovákiai kereskedelem e legfontosabb tétele, az egész világon visszaesőben van. A gazdaságban nincsenek csodák, s ezt Mečiarnak sejtenie kell. Ha lesz önálló állama, de a gazdasága válságba kerül, vezérsége is nehézségekkel találkozik. Ez az a mozzanat, amikor megjelenik a „magyar ellenség", ami felettébb hasznos a figyelem elterelésére, nagyon alkalmas a szenvedélyek szítására, mert még elevenen él az emlékezetben. A gyűlölködés lángját tetszés szerint lehet oltani vagy szítani, a dolgok állásának megfelelően. Már csak remélhetjük, hogy a nemzetközi szervezetek éreztetik Szlovákiával az ilyen magatartás veszélyességét és Magyarország képes lesz ellenőrizni nyugtalanságát. Ellenkező esetben újabb felesleges és esetleg véres konfliktus szemtanúi lehetnénk. A MAGYAROK CSEHSZLOVÁKIA FELBOMLÁSÁRÓL Magyarországon nemrég véleménykutatást végeztek arról, hogyan vélekedik az ország lakossága a csehszlovákiai fejleményekről. A megkérdezettek két kérdésre válaszoltak: szerintük hogyan rendezi viszonyát a Cseh és a Szlovák Köztársaság és mi lenne kedvezőbb Magyarország számára? 1200 személy véleťnénye százalékban Megmarad az eddigi államjogi elrendezés Szabadabb szövetségi íorma a CSK és az SZK között Két független állam alakul Nem tudja Hogyan lesz? 6 24 48 22 Mi jobb Mo. számára? 33 16 21 29 A válaszadók húsz százaléka úgy véli, hogy a szlovákiai magyar kisebbség sorsa a Magyarország és Szlovákia közötti konfliktus forrása lehet. Lidové noviny ország követett el négy agressziót Szlovákia ellen (1919, 1938, 1939, "1968). Hasonlóan olcsó propaganda az az állítás is, hogy Mečiar a várható belpolitikai problémákat magyarellenes irányzattal igyekszik majd kompenzálni. Ez csupán arra szolgál, hogy rossz szellemek élesztősével az európai közvéleményben olyan benyomást keltsenek, mintha a független Szlovákia nem garantálná a demokráciát és a kisebbségi jogokat. A valóság épp az ellenkezője: Magyarország a szomszédos államokban élő kisebbségek problémájának felvetésével vált ki feszültséget ebben a térségben. Magyarország soknemzetiségű állam volt, ahol a szlovákok 1918 előtt elnyomatásban éltek és a beolvadás veszélye fenyegette őket, majd az első világháború után az önrendelkezési jog alapján önként váltak ki a magyar állam keretéből. Ebből következik, hogy a trianoni békeszerződés aláírása utáni revizionista magyar politika minden jogalapot nélkülöz és a szlovákok nemzeti érdekei ellen irányul. Amennyiben a szerző azt állítja, hogy a magyar kisebbség jelenleg a legnagyobb a közép-európai térségben, ez csupán annak igazolása, hogy megvoltak a fejlődéshez szükséges kedvező feltételek. Magyarországon pont az elenkezője történt: a kisebbségek elnyomásnak, erőszakos beolvasztásnak voltak kitéve és a jelenlegi magyarországi szlovák kisebbség helyzete valósággal riasztó. Az 1918 után csaknem félmillió szlovák kisebbségből a legújabb adatok szerint mindössze 9000 maradt, ami összeurópai méretben a durva beolvasztás megrendítő példája. A cikk írója a továbbiakban adatokkal alátámasztott összehasonlítást tesz a szlovákiai magyar és a magyarországi szlovák kisebbség helyzete között, majd befejezésül leszögezi: Amennyiben az Európa Tanács szakemberei a magyar kisebbség jogait a nemzetközi átlagon felüliekként értékelték, a szlovákiai kisebbség állítólagos elnyomásáról szóló magyar propaganda nem felel meg a valóságnak. ESZMEI MA&NA HUNGARIA

> A Magyarok Világszövetségének kongresszusán és a Szent István-nat állami ünnep ünnepségein Antall Jó zset kormányfő tartalmilag nagyon hasonló beszédében stílszerűen azonosult a szent-istváni hagyományokkal. Külpolitikai szempontból azonban — sajnos — mindenkor felettébb problematikus olyan uralkodó hagyatékának szellemében hangsúlyozni a nemzeti egységet, aki örök időkre a tűzzelvassal létrehozott állam jelképévé vált. Ennek emlegetése kiválthatja a gyanút a jelenlegi Közép-Európában, hogy Magyarországnak irredenta vágyai támadtak. Érthető, hogy az így értelmezett politika vesztébe sodorná önmagát, ha szembekerülne az európai általános fejlődéssel. Ám aligha lehetséges a szomszédok aggodalmának egyik napról a másikra történő eloszlatása. Tizenöt millió magyar kormányfője hiába fogja bizonygatni, hogy ezt csupán képletesen, szellemi értelemben gondolja. S hiába magyarázgatná bárki, hogy a Magna Hungaria — a magyarok egykori őshazájának fogalma csupán az eszmei egység metaforája. Míg térségünkben nem szűnnek meg a feléledt posztkommunista nacionalizmusok, addig a magyar politikai képviseletnek ilyen megnyilatkozásai a diplomáciai konfliktusok veszélyét rejtik magukban. Lidové noviny FENYEGETES A szlovákiai magyar kisebbség politikai körei részéről elhangzott fenyegetés ellenére, hogy fennáll a „komoly (reméljük, nem fegyveres) konfliktus" lehetősége, bizonyos pozitív jel Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter londoni kijelentése, miszerint új korszak kezdődhet a szlovák-magyar kölcsönös kapcsolatokban. Ezt azonban ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a magyar nemzetiségi kisebbség az általa lakott területen egyenjogúan használhassa a magyar nyelvet. Kár. Nem azért, mintha a magyar nyelv használata azokon a területeken, ahol ez a nemzetiségi kisebbség él, nem lenne reális. Erről szó sincs. Kár, hogy Jeszenszky Géza úr a nemzetközi fórumon (amelynek megostromlására a Magyar Polgári Párt, a Magyar. Kereszténydemokrata Mozgalom és az Együttélés is készül) „elfelejtett" szót ejteni a Magyarországon élő nemzetiségi kisebbségekről és anyanyelvüknek a magyar nyelvvel egyenjogú használatáról. Bizony, kár... Nový čas A NEMZETI PROGRAMOT ELVÁLASZTANI AZ ÁLLAMITÓL Bár a független Szlovákia szlovák lakossága törekvésének eredményeként jött létre, megalakulásának pillanatától külön kell választani a szlovák nemzeti programot a Szlovák Köztársaság állami programjától. A szlovák államiság eszméjét nem kellene egyetlen etnikai-kulturális elvre alapozni. Inkább a jelenlegi Szlovákia és a történelmi Magyarország, valamint részben Csehszlovákia történelmének pluralista értelmezésére, továbbá a demokratikus-politikai elvekre kellene épülnie. Ám már most fellelhetők Szlovákia ilyen értelmezésének ellenzői. Ez a mi kulturális felkészültségünkre, valamint a szlovák nacionalizmus és a magyar irredentizmus rövidlátóságára vall. Ha viszont nem tesszük magunkévá a közép-európai térség ilyen pluralista értelmezését, Szlovákia ugyanarra a hibákra íizet rá, mint előtte a történelmi Magyarország és Csehszlovákia is. Národná obroda KUtCSAR TIBOR