Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-08 / 212. szám, kedd
RIPORT 1992. SZEPTEMBER 8. HwmaK mmm HONVÁGY MINDHALÁLIG Ostrava környéke az ország egyik legfontosabb ipari központja. A múlt század közepétől, amikor a nehézipar, de főleg a kohászat és a bányászat jelentősége ugrásszerűen megnőtt, a régióban egyre-másra nyíltak az üzemek, a bányák, a kohók. Az így kialakult munkalehetőségek következtében megindult a munkaerővándorlás. Az első köztársaság idején kifejlődött ipari konglomerátumot a kommunizmus még tovább fejlesztette. A fegyvergyártás preferálásának köszönhetően a régió gazdasági súlya megnőtt. Munkások tízezrei vándoroltak Ostravára és környékére az. egész ország területéről. A migráció eredményeképpen ma az ostravai régió'területén él Csehország lakosságának 15 százaléka, s hozzá a népesség nemzetiségi összetétele is elég tarka képet mutat. A helyi illetőségű sziléziaiak mellett élnek itt csehek, morvák, szlovákok, lengyelek, magyarok is. Havífov tipikus példája az erőszakos ipari fejlesztéssel együttjáró urbanizáció következtében felduzzasztott kisvárosnak. Ma mintegy 120 ezer lakosa van, s ebből - bármilyen hihetetlenül is hangzik - 5700-an magyarnak vallják magukat. Egy egész falunyi magyarság. Idősebbek, fiatalabbak egyaránt. S az utánpótlás folyamatos. Hiszen az utóbbi években is sokan érkeznek Havífovba és környékére szerencsét próbálni. Mindannyiukat a munka, a jobb megélhetés reménye vonzza ilyen messzire az otthonuktól, a szülői tájtól, földről, a kohók mellé, a bányák mélyére. S aztán a sorsuk úgy alakul, hogy végleg itt maradnak. Közéjük tartozik Brencsik Lajos is, aki több mint 30 évvel ezelőtt került Havífovba, szülőfalujából, Naszvadról. Földműves családban született, apja szegény zsellérember volt, aki 5 hold földön gazdálkodott, abból tartotta el nyolc gyerekét. Bencsik Lajos korán elveszítette édesanyját, s már kicsi gyermekkorától keményen meg kellett dolgoznia minden szelet kenyérért. Később emberré növekedve sem volt könnyű élete. Fiatal házasként felesége mellől egyenesen az orosz frontra szólította a háború, s hogy milyen csoda folytán élte túl, ő maga sem tudja. Az új világ, az új rend sem volt kegyes családjához. Özvegy édesapját, testvéreit, felesége szüleivel és sok más falubelivel együtt Magyarországra telepítették. Nekik, mint fiatal házasoknak semmijük sem volt, ezért maradhattak. Brencsik Lajos bolti eladóként kezdett dolgozni. De ahogy jöttek a gyerekek, egyik a másik után, keresete bizony kevésnek bizonyult. így történt, hogy 1958ban, amikor a munkahivatal hat „önkéntest" követelt a karvinai bányákba, az ógyallai Jednota fogyasztási szövetkezettől is, elsőként jelentkezett. így került a pult mellől a bánya mélyére. - Nem volt mindegy - emlékszik vissza az idős, testileg megtört ember -, de azt gondoltam, csak kibírom. Ha a frontról hazakerültem, tán a bányában sem veszek oda. Egy évről volt szó, hát aláírtam. Megaztán az anyagiak sem voltak mellékesek. A fizetésem a Jednotában 1200 korona volt, itt meg előszörre 2890 koronát kaptam. Nagy pénz volt az akkoriban. Lassan a munkát is megszoktam, s mivel becsületesen dolgoztam, egyre jobban kerestem. Az egyből aztán kettő, három, öt év lett. Anyagilag^ nagyon megérte, de cigányéletet éltem. Naszvad nagyon messze van Havírovtól, csak háromhetente láttam a családot, a feleségemet, a három lányomat. S ezt egyre nehezebben viseltük mindannyian. Végül eljutottunk arra a pontra, hogy választanom kellett. Mivel a jó állásomat nem akartam elveszíteni, az ingázást, a különélést pedig nem lehetett tovább folytatni, úgy döntöttem, felhozom a családot is. Brencsikék 1962-ban költöztek Havírovba. Új élet kezdődött számukra. A várostól kétszobás lakótelepi lakást kaptak. Lajos bácsi dolgozott tovább a bányában, ahol lőmester lett, felesége fűtőként helyezkedett el az egyik iskolában. Keresetükből szépen megéltek, lányaikat taníttatták, férjhez adták, nekik is megvolt mindenük. Beilleszkedtek az új környezetbe, mégis falusiak maradtak a nagyvárosban. Ezért kezdtek el kertészkedni a várostól kapott kis telken. Zöldséget, virágot termesztettek, ahogy otthon megszokták. Brencsik bácsi, mióta nyugdíjas, reggeltől estig kint van a kertben. Bányászként 25 éven át a föld alatt dolgozott, a nehéz munkába belerokkant, a kertészkedés neki nem puszta kikapcsolódás, hanem orvosság. Hetvennyolcadik éve felé közeledve azonban egyre többet gondol szülőfalujára, egyre többször elfogja a honvágy. - Nem volt könnyű elszakadni az otthontól, de hát az ember olyan, hogy megy a jobb megélhetés után. Ha együtt van a család, mindent könnyebben elvisel. Miután ideköltöztünk, rendszeresen jártunk haza is. A naszvadi házunkat a kerttel együtt kölcsönadtuk egy ismerősünknek, használja ingyen, csak viselje gondját. Nem akartam eladni, mert úgy terveztem, ha nyugdíjba megyek, visszaköltözöm a faluba. Akkor még nem számoltam azzal, hogy a gyerekek felnőnek, férjhez mennek, s őket már minden ide fogja kötni. Miattuk maradtunk mi is. A házat eladtam, s egyre ritkábban mentünk látogatóba. Már öt éve is van, hogy utoljára otthon voltunk. Nincs is már kihez menni, rokonaink, barátaink sorra mind meghaltak. Néha azért elfog a honvágy. Szeretném látni a falut, hogy élnek most ott az emberek, elbeszélgetni velük a múltról, a jelenről. Itt nincs kihez szólnom. A harminc év alatt nem jöttünk össze senkivel. Ismerőseink vannak ugyan, de barátunk nincs. Lám így van ez. Harminc évet az életükből egy városban éltek le, mégis idegennek érzik ott magukat. Idegennek és magányosnak. Pedig nem csak ők voltak magyarok, jöttek velük mások is, utánuk pedig még sokan. Egymás társaságát mégsem keresték. Az egyetlen hely, ahol több magyar is megfordult, a magyar könyvtár volt. Havífov Bludovice nevű negyedében működött, Brencsik bácsi rendszeres látogatója volt. De oda sem a társaság vonzotta, hanem elsősorban a könyvek. Olvasni ugyanis nagyon szeretett. Idős korára egész könyvtárnyi könyvet gyűjtött össze. Pontos leltárt vezetett, a listán külön bejelölte, melyik könyvet olvasta már. Némelyik cím mellett két pipa is van... - Akárhol jártam, könyv nélkül soha nem tértem haza. Sokat rendeltem Prágából, a Magyar Kulturális Központból. Főleg a történelmi témájú könyvek érdekeltek. Az egyik kedvenc íróm Zola, a magyarok •közül Jókait és Passuth Lászlót szeretem. Vagyis már inkább csak szerettem, mert mióta az egyik szememre megvakultam, nem tudok olvasni. Most már csak az Új Szót lapozgatom esténként, ha a kertből megjövök. Harminc éve járatom, de az utóbbi időben sokat bosszankodom amiatt, hogy nem kapom meg rendszeresen. Nem a hírek miatt, hanem mert szívesen olvasok benne a hazai tájról, Naszvadról és környékéről, arról, hogy élnek most a magvarok Dél-Szlovákiában. Már beteg, öreg ember vagyok, érzem, fogy az időm. Talán már soha nem fogom meglátni azt a tájat, ezért is jelent nekem olyan sokat az Új Szó. Ha olvasom, legalább gondolatban otthon érzem magam. Brencsik bácsi állítja: a könyveknek, az olvasásnak köszönheti, hogy megőrizte magyarságát. Bár fájlalja, hogy könyvtárát nem lesz kire hagynia. Lányai, bár írnak, olvasnak is magyarul, nem érdeklődnek a magyar irodalom, történelem iránt. Unokái, dédunokái pedig már nem is ismerik nagyszüleik nyelvét. Ezért szomorodik el olykor. - Nem voltam jó magyar. Megtartottam ugyan a magyarságomat, de a családomat, a gyerekeimet már nem neveltem azoknak. Ha otthon maradtunk volna, ez biztos nem így történt volna. Dehát így hozta a sors, ide kerültünk, itt ragadtunk. A lányaim itt mentek férjhez, az egyik szlovákhoz, a másik morvához, a harmadik pedig csehhez. Bár a családban feleségemmel, a lányaimmal mindig magyarul beszéltünk, s vejeim, az unokáim miatt ma már itthon is egyre ritkább a magyar szó. És ez engem nagyon bánt. Ezért is szokott elfogni a honvágy, merthogy még ismerőseim sem nagyon vannak, nincs kivel magyarul beszélnem. Most már bánom, hogy eladtam a házamat, mert visszamennék Naszvadra. Igaz, a faluban már nincs senkim, csak a halottaim: a néném, a húgom, az anyám. Az apámat Magyarországon temették el. A testvéreim is odaát vannak. A legközélebbi rokonaim közül Naszvadon már csak a sógorom él. Tudom, ha visszamennék, kevés ismerős arcot látnék. Mégis visszavágyom. S ez már így lesz, amíg élek. Brencsik Lajos bácsi egy a többezer magyar közül, akiket a jobb megélhetés reménye csábított a messzi idegenbe. Reményeik ugyan megvalósultak, elérték az anyagi biztonságot, de közben nem vették észre, milyen nagy árat fizettek érte. Mire föleszméltek, már késő lett. Idegenként érkeztek és idegenek is maradtak. Mert a szívüket otthagyták a Duna, az Ipoly vagy a Bodrog partján, ahol születtek. Ezért éreznek honvágyat - mindhalálig. S. FORGON SZILVIA Méry Gábor illusztrációs felvétele F0SZLAD0Z0 „BÁRSONYOS FORRADALOM" A minap jelent meg az EBEE jelentése Szlovákiáról, amelyet az amerikai Kongresszus Európai Biztonsági és Együttműködési Bizottsága dolgozott ki. Az EBEÉ politikai elemzői megállapítják, hogy két évvel ,,a bársonyos forradalom" után megtartott júniusi választások eredményeként Csehszlovákia a szétválás útjára lépett akkor, amikor Európa az integrálódás útján halad. A következőkben kivonatosan ismertetjük a jelentést. Szlovákiában egy volt kommunista, Vladimír Mečiar - most azonban egy erősen nacionalista párt, a DSZM vezetője - lett a kormányfő, Csehországban viszont Václav Klaus, a szabad piacgazdaság híve, a volt pénzügyminiszter került hatalomra. Nem volt meglepő, hogy Me<čiar azonnal a választások után Szlovákia részére nagyobb jogokat követelt - szögezi le a jelentés. Václav Klaus azonban gyorsan elhatárolta magát profederalista elődeitől, s jelezte, hogy annak ellenére, hogy egy közös állam híve, nem hajlandó bármilyen árat fizetni érte. Klausnak ez a támadásszerű válasza szinte lefegyverezte Mečiart, aki kénytelen politikai és gazdasági engedményeket tenni a közös állam fennmaradása esetén. Július 22-e és 23-a közt Klaus és Mečiar egyezményt írtak alá az ország szétválasztásáról, s az átmeneti időszakot egy csökkentett létszámú federális kormány irányításával tervezték mindaddig, amíg a jelek szerint Szlovákia be nem iktatja az új alkotmányát. Ezután a Szövetségi Gyűlés az ország szétválását engedélyező törvényt iktat be. A legális keret erre a referendum, azonban Mečiar szerint - állapítja meg a jelentés - ez nem szlovákiai érdek. Ebben az időszakban tény az is, a mindkét országban megtartott közvéleménykutatások azt igazolják, hogy a lakosság többsége a közös állam fennmaradásának a híve. Azóta nyilvánvaló, hogy az ország kettéválása elkerülhetetlen, bár - a jelentés szerint - nem valószínű a jugoszláviai fejleményekhez hasonló események kialakulása, mivel a két ország közt a határok egyértelműek. Habár nagy általánosságban egyezmény született a két ország közti szabad kereskedelmet és szabad munkaerővándorlást illetően, problémás viszont a külképviseletek rendezésének kérdése, s a honvédelemmel kapcsolatos kérdések sem lezárlak, s ehhez jönnek még a belbiztonság, a valuta- és az adórendszer kérdései is. A cseh kereskedelmi miniszter, Dlouhý szerint Csehország hajlandó átvállalni az összes államadósságot (9,3 milliárd dollár), de az szóba sen jöhet, hogy Csehország a közös pénzegységben a szlovák költségvetési hiányt finanszírozza. Olyan elméletek is napvilágot láttak - olvasható a jelentésben melyek szerint, mivel Szlovákia nem Csehszlovákia jogutódja, a Trianoni Békeszerződés semmisnek nyilvánul, Magyarország határrendezési igénnyel léphet fel Szlovákiával szemben, s visszaigényelheti az ottani magyar nyelvű kisebbségekkel lakott területeket. Ez az elmélet azonban ellentmond a nemzetközi jogképviseleti határszemléletnek, s a magyar kormány is ezzel egybehangzóan vélekedik, és a helsinki folyamatban megfogalmazott területi integritásról szóló nyilatkozatot támogatja. Azonban nagy mértékű a kisebbségek félelme az önálló Szlovákiától. Bár az etnikai és vallási intoleranciának csak kis megnyilvánulásai voltak eddig, de a fasiszta Szlovák állam öröksége és az egyes mozgalmak nyílt soviniszta retorikái mély félelemérzetet keltettek a kisebbségek körében - áll a jelentésben. Ehhez hozzájárul, hogy a szlovák vezetők tagadják ebben a felelősségüket, ahelyett, hogy kinyilvánítanák a kisebbségi jogok védelmével szembeni elkötelezettségüket. Ezen túlmenően még az ország gazdasági helyzete is növeli a félelmet, mivel a szlovák nacionalisták és szeparatisták paradicsomi állapotokat ígértek a csehektől megszabadult szlovákságnak. Ezek a pártok azonban eddig részletes és hiteles gazdasági programot nem tudtak felmutatni. Igy félő, ha az ország gazdasági helyzete rohamos léptekkel tovább süllyed, a nacionalisták bűnbakot fognak keresni ezért az állapotért, s azok várhatóan a zsidók, magyarok és az ország cigány lakossága lesz - szögezi le végül az EBEÉjelentés. Feldolgozta: CS. MOLNÁR LÁSZLÓ HALOKOCSIL'AL DRÁGÁBBAN KULTURÁLTABBAN IS? Tény, hogy hazánkban a vasúti közlekedés a korszerűség, a kulturáltság, az utazóközönségnek nyújtott szolgáltatások minősége szempontjából meszsze elmarad a fejlett nyugati államok szintjétől. Igaz, egyelőre a viteldíjak is alacsonyabbak nálunk, bár felröppent a hír: emelkedni fog a hálókocsi-jegyek ára. Nem kevés olvasónk veszi igénybe a távolsági vasúti összeköttetés szolgálatait. Ezért, a probléma nyomába eredtünk, s érdeklődtünk az illetékesednél, milyen változtatásokat terveznek az étkező- és hálókocsik áraival, és szolgáltatásaival kapcsolatban. Az Étkező- és Hálókocsik részvénytársaság (a Csehszlovák Államvasutakból kiválva önállósult) pozsonyi igazgatóságán Ján Ečer mérnök tájékoztatásából megtudtuk, hogy a részvénytársaság a Szövetségi Pénzügyminisztérium 2/XIV/1992es számú rendelete értelmében az év szeptember 20-ától a következőképpen módosítja a belföldi hálókocsi-jegyek árát: hálókocsik esetében 30 koronáról 50 koronára, második osztályú hálófülkék esetében 50-ről 80-ra és első osztályú hálófülkék igénylésekor 80-ról 110 koronára emelkednek az árak. Az ármódosítás legfőbb okai közt szerepel a tény, hogy a hálókocsik díjai a hatvanas évektől lényegében nem változtak, vagyis nem alkalmazkodtak a piac és a megnövekedett költségek teremtette feltételekhez. A hálókocsi-jegyek jelenleg még érvényes árait 1985-ben állapították meg, amikor is a kilométerek alapján kiszámított tarifát egy átlagosan meghatározott ár váltotta fel.. Az étkező- és hálókocsik fenntartásának költségei jelenleg olyan magasak, hogy a viteldíjból befolyt összeg alig fedezi a kiadásokat. Arra való tekintettel, hogy az Étkező- és Hálókocsik Rt. javítani és bővíteni szeretné szolgáltatásait, fejleszteni akarná a kocsipark és az általános műszaki felszereltség szintjét, kénytelen volt az említett áremeléshez folyamodni. A részvénytársaság a belföldi vasútvonalakon már ezidáig is 15 millió korona hiánnyal küszködik. A Szövetségi Pénzügyminisztérium idézett rendelete eredetileg szeptember 1 -jétől lépett volna érvénybe. A részvénytársaság azonban, tekintettel a nyári idény befejezésére és a számítógépes jegyárusításra, az áremelést szeptember 20ától érvényesíti. Mit kínál cserébe a részvénytársaság? Mindenekelőtt széles körű műszaki korszerűsítést, a szolgáltatások bővítését, tökéletesítését, az utazás kulturáltságának javítását. Az új ár az utazóközönség számára meleg italt (kávét vagy teát) és üdítőt, igelittáskába csomagolt ágyneműt jelent majd. A részvénytársaság számottevően javítani akarja az utazás higiéniai feltételeit, és az étkezés terén is bővíti majd kínálatát. (mázsár)