Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-08 / 212. szám, kedd

1992. SZEPTEMBER 8. ÚJ SZÓ* ÉRDEKESSÉGEK 8 DALLAS LASSAN VÉGE Linda Gray és Howard Keel ügye, ön is nézi? Nyugodtan vallja be, máris megkapja rá a felmentést; a Dallast olyan mértékadó személyiségek is figyelemmel kísérték, mini Ingmar Bergman, a nagy svéd rendező. Véleménye pedig így szólt: „A rendezés pocsék, a színészek csapnivaióak — és mégis, muszáj nézni." Van, aki ősillogó szemmel, van, aki elhúzott szájjal ül le a tv elé péntekenként. De lelkesedőknek, lanyalgóknak egyaránt hiányérzete lesz hamarosan: a Magyar Televízió ugyanis „csupán" 103 részt vett meg a több száz részes monstre sorozatból. Hogy a folytatással mi lesz? Majd, talán ha lesz rá .pénz... A sorozatok egyébként általában is nagy nézettségnek örvendenek a világon mindenült. Az emberek úgy beszélnek a sorozatszereplőkről, mint személyes ismerősökről, hiszen hétről -hétre újra találkozhatnak velük. Elvitatkozgatnak, mit fog tenni X vagy Y, kibe szeret bele Z., és az ellenszenves szereplő végre megkapja-e a magáét. Általában el is találják a következő epizód tartalmát, hiszen egy idő után a legtöbb sorozat belső logikája megtanulható. A Dallas Valószínűleg éppen emiatt annyira népszerű: kiszámítható története, sematikus jellemei minden erőfeszítés nélkül emészthetőek. Bármikor kikapcsolódhatunk az eseményekből, aztán, ha úgy tetszik, visszatérhetünk egy másik ponton... (TM) Larry' Hagman, aki a magánéletben egy elbűvölő ember MATHIEU-T ÉS A HERINGET SZERETI Franciaország miniszterelnöke, Pierre Beregovoy átlag francia — állítja felesége. — A heringet szereti lőtt burgonyával, meg a régebbi idők énekeseit: Gilbert Becaud-t, Edith Piafot és Mireille Mathieu-t. — 44 éve vagyunk házasok, és még ma is elkészíti számomra a reggelit — nyilatkozta a feleség, Gilberte. — Remélem, ez továbbra is így marad. Pierre mindenben az egyszerűt kedveli, kikapcsolódásképp esténként keresztrejtvényt lejt. MEGSÉRTŐDÖTT, ELKÖLTÖZIK A legismertebb német popénekesnő, Sandra megsértődött, és elhagyja hazáját. Első, 1985-ben aratott nagy sikerét, a Maria Magdalénát, amellyel meghódította Európa slágerlistáit, azóta sem tudta túlszárnyalni, de még csak megközelíteni sem. A kritikusok így — finoman szólva — nem dicsérték, buta tyúknak nevezték, aki még csak énekelni sem tud. — Ha jól nézel ki és sikered van, Németországban csak irigyekre számíthatsz — jelentette ki az énekesnő. Ezért román származású férjével, Michael Cretouvai a spanyolországi Ibizára költözik. ARNOLD SCHWARZENEGGER: REMÉLEM, NEM FOGNAK FELÉBRESZTENI Szerencse, tehetség kellett ehhez a szédületes karrierhez, no meg az, hogy az amerikai filmrendezők észbe kapjanak: ha szerte Amerikában valóságos népi mozgalommá válik a lestedzés, a közönőségét nem tudják vézna színészekkel megnyerni, a kasszasikert csak egy izomkolosszus hozhatja meg. A grazi katonatiszt önérzetes lia így pont kapóra jött. Az sem volt baj, hogy erős német akcentussal beszél angolul és ragaszkodik nevéhez, amelytől a filmstúdiók kisistenei nevetőgörcsöt kaptak. Sztár lett és VALAKI. Benősült a Kennedy családba, a felesége Maria Shriver, a meggyilkolt elnök nővérének, Eunicenak a lánya. A demokrata Kennedyklán imádja őt, ő lett a család kedvence, amit Ted Kennedy rossz néven vesz, különösen mostanság, hogy Bush újraválasztási kampányának egyik oszlopos tagja lett az osztrák izomember. Schwarzenegger elszánt republikánus, s azt állítja, hogy John F. Kennedy ugyan demokrata volt, de úgy politizált mint egy republikánus, amiért igazán csodálja őt. George Bush két évvel ezelőtt megbízta őt a szövetségi testnevelési és sporttanács elnöki tisztével, amelyet igazán komolyan vesz. Végiglátogatja a tagállamokat és az iskolákban — persze, nemcsak a kicsik, hanem az újságírók és a kamerák szemeláttára is — egyszerűen ledobja az ingét és fekvőtámaszokat csinál a gyerekekkel, A siker óriási. Előfordul, hogy néha egy-két gyerek elájul a gyönyörűségtől. Arnold azonban nemcsak a testedzés, a šport fontosságára hívja fel a figyelmet, hanem ugyanolyan elszántsággal küzd a kábítószerek ellen is. Főiskolai diplomájával, bámulatosan felépített testével példázza: szellem és erő jól megfér egymással. Arnold for president! — hangzik fel gyakorta egyegy közszereplése alkalmával. De a sztár tudja, hogy sosem lehet az USA elnöke, mivel nem ott született. De lehet szenátor, kormányzó — van hozzá népszerűsége, pénze, s mögötte áll a Kennedy család, ami talán a legnagyobb politikai tőke. Ha ezzel kapcsolatban faggatják őt az újságírók, mindig visszakérdez: Gondolják, hogy ma kisebb a befolyásom, mint egy kormányzónak? Aligha. Éppen ezért sokan azt vetik szemére, hogy filmjeiben az erőszakot népszerűsíti, s ez negatívan hat főleg a fiatalokra. Mire a sztár: Ha így vélekednék, nem csinálnék ilyen filmeket. Én maA vörös zsaru című filmben egy moszkvai rendőrt játszott. Az 1988-ban készült filmet Walter Hill rendezte, és eleve sikerre volt ítélve. gam is egész életemben erőszakos filmeket néztem, és ennek semmiféle káros hatása nem volt rám. Ami a vásznon történik, senkit sem tesz gyilkossá, kivéve azokat, akik enélkül is hajlamosak a kriminalitásra. Csak a gonoszok cselekszenek gonosz módon. Az én hőseim csupán védekeznek. Az üzenet, amit közvetítek: légy erős, ravasz és csakis önmagadban bízzál. Igy minden veszélyt le tudsz győzni. Schwarzenegger nem diétázik, nem koplal, eszik, iszik, pipázik, szivarozik — de bármikor kinyom kétszáz fekvőtámaszt, ha úgy érzi, a kelleténél több kalóriát fogyasztott. 44 éves, két kislány apja és sokszoros milliomos. A filmkészítésben — saját bevallása szerint — azt szereti a legjobban, hogy csodálatos gázsit kap. Egy lapnak így nyilatkozott: Minden csodálatosan, nagyszerűen megy. Remélem, egyszer nem fognak felébreszteni... (F: gzs) Az Ovizsaru című film az egyik kedvence, mivel ebben egy csomó kis kölyökkel volt körülvéve EGY KIS LOTTÓTÖRTÉNELEM Alighanem egy Kölnben, 1620-ban megjelent könyv (Sig. Scaccia: Tractatus de Commerciis et cambio) az első olyan hiteles forrás, amelyből megtudhatjuk — hogyan születtek a sorsjátékok, sőt bepillantást nyerhetünk a sorsolások mechanizmusába is. Az egykori játékos egy meghatározott összegért sorsjegyeket vásárolt, akár csak napjainkban is, a húzást viszont akkoriban másképp bonyolították le. Két urna volt: a számokai az egyikbe tették, a másikba pedig üres, nem nyerő cédulák (bianchi) közé azokat, amelyekre nyeremények voltak följegyezve. A húzás mindkét urhából egyidejűleg történt. Amelyik számmal egyszerre nyereménycédulát húztak ki, az nyert. Nemcsak lárgynyereményeket lehetett nyerni. Korabeli följegyzések szerint egyes spanyol sorsjátékok főnyereménye nemesi cím volt. A reformáció előtt Németalföldön rendeztek egyházi sorsjátékokat is, azokon a nyereményként bűnbocsánatot lehetett nyerni. Az első nyomok, ha a sorsjátékok szülővárosa után kutatunk, Flandriába, Brügge városába vezetnek, ahová már 1444-ben érkeztek „tanulmányútra" szerencsejáték-szervezők Európa más részeiről. Erről azonban nem maradtak fenn hiteles följegyzések. Arról viszont beszámolnak a krónikák, hogy Itáliában, Bologna városában sorsjátékokon kezdték „kiárusítani" a leiszaporodott árukészleteiket a kereskedők. A számozott jegyeket csekély összegért vesztegették. A jegyeket kisorsolták, s azé lett az áru, akinek a nyerőszám a birtokában volt. Az ötös lottó szülővárosa Génua, a hatalmas itáliai kereskedelmi központ és kikötőváros. Génua városállamot a nagytanács kormányozta, amely évente megújult, akképpen, hogy tagjai közül ötenölen kiváltak, helyükbe pedig előbb 120, később pedig 90 jelölt közül sorsoltak ki öt új szenátort. A polgárság nagy érdeklődéssel várta évről évre a jeles eseményt, s mint ahogy az szokás volt, fogadásokat kötöttek arra, ki lesz az az öt polgár, akinek a neve az urnából előkerül. Már azok is a fogadási összeg többszörösét kapták, akik csak két új tanácstag nevét találták el. Több jó tippel akár egész vagyont is lehetett szerezni... Aztán fölvetődött a kérdés: miért ne tarthatnák a szenátorválasztásoktól függetlenül a sorsolásokat? Az ötletet 1620-ban meg is valósították. A szerencsejátékok történetébe XIV. Lajos francia király is beírta a nevét. A királyi udvar eljegyzési ünnepségein gyakran rendeztek sorsjátékokat Lorenzo Tonli nápolyi orvos (az életbiztosítás kezdetleges formájának, az úgynevezett tontinák feltalálójának) irányításával. A főnyereményt — 100 ezer livre-t — egy ízben maga a király húzta ki, de azt „nem vágta zsebre", hanem újabb lottérián kitűzendő főnyeremény céljára visszaadta. A király a sorsjátékok előtt boldog-boldogtalannak osztogatta a lottócédulákat. A nyeremények általában ékszerek, drágaságok voltak. Bécsbe, s ezt követően hamarosan Budára és Pestre, majd pedig Magyarország más nagyobb városaiba a XVIII. század derekán jutott el a lotéria, vagy ahogy nálunk elkeresztelték: a lutri. A krónikák két olasz szerencselovag és életművész nevét említik: Cátaldi Octavianét és Giovanni Antonio Calzabigiét. Utóbbi (mellesleg Casanova egyik közeli barátja) rövid ideig Mária Terézia pénzügyi tanácsadója volt, s nyilván az ő javaslatára bízta meg a királynő 1751. november 13-án aláírt pátensében honlitársát, a hamarosan milliomossá avanzsáló Cataldi Octavianét a szerencsejátékok meghonosításával. Cataldi néhány garassal érkezett a császárvárosba. Húsz esztendő alatt egymillió kemény forintot gyűjtött össze, amit akár a kincstár is megirigyelhetett... Meg is irigyelte! 1787-ben II. József császár saját kezébe vette a szerencsejátékok szervezését és felügyeletét. Addigra létrejött a fogadási irodák és lutriügynökségek egész hálózata. Idővel már nemcsak Bécsben tartottak számsorsolásokat, hanem Budán, Nagyszebenben, Brünnben, Kolozsvárott és Temesvárott is. 1813-ban újabb lottó-pátens született. Ezt I. Ferenc császár látta el kézjegyével. A harminchat cikkelyből egyetlen egyet idézünk, ami manapság is érvényes: „Az eredeti betéti jegyek visszaadása nélkül a nyeremény kifizetését semmi szín alatt követelni nem lehet. Ezen szabály áll azon esetre is, ha a betéti jegyek metélés, szakítás, égetés által, vagy más módon lényeges ismertetőjeleikben megsérültek." A lottózást Ferenc József császár az első világháború kitörése előtt betiltotta. (Népszabadság)