Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-06 / 211. szám, hétfő

1992. SZEPTEMBER 7. . ÚJSZÓI HAZAI KÖRKÉP APROPÓ GONDOLATRENDŐRSÉG Olvasom a szombati lapokban, hogy Vladimír Mečiar szlovák kormányfő pénteken interjút adott a Szlovák Sajtóiroda munkatársának, és a tömegkommunikációs eszközökről szólva két alaptézist is leszögezett. Az egyik: Szlovákia újszerű helyzetéből adódóan újszerű zsurnalisztika szükségeltetik; a másik: ő és mozgalma (magyarán a kormánypart) nem kíván öncenzúrát, hanem csak etikus önmérsékletet. Uff! - mondaná erre az indián és eltűnődne... Például azon, hogy június 6-ai választási győzelme után miért bujdokolt el a világ (és az újságírók!) elől több mint 24 órára, a HZDS, azaz a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnöke? Vagy azon, hogy miért szálka Mečiar úr szemében az F 1-es tévécsatorna és a szövetségi rádióadás;- avagy azon, a Mečiarkormány miért döntött úgy már 1992. július 7-én, hogy kidolgozza az új szlovák kabinet információs politikájának egységes rendszerét?! Vagy éppenséggel azon, hogy a pozsonyi kormány sajtóértekezletein miért nem lehet jelen valamennyi újságíró, aki kérdezni, tájékozódni óhajt, hanem csupán azon szerkesztőségek hírlapírói, akik abban a gráciában részesültek, hogy a kormány sajtóosztálya fölvette őket a kegyeltek jegyzékére. És végül az ember eltűnődhet még az öncenzúra és az etikus önmérséklet közti különbségen... Hová vezethet mindez? Aggályaim elsősorban a félmúltból táplálkoznak. Nem árt ugyanis tudatosítani, hogy 1989 novembere előtt - 1968 néhány szabad hónapját leszámítva - évtizedeken át nem akadt errefelé rezsim, amely elégedett lett volna a sajtóval. Miért éppen az állampárti allűrökkel élö DSZM tekintene másként azokra az újságírókra, akik őszintén és tárgyilagosan érzékeltetik a születő demokrácia kényes egyensúlyait, sérülékeny önérzetét, fel-felcsapó nemzeti indulatait... Az etikus önmérséklet óhaja hallatán nekem akaratlanul is az 1968-at követő időszak, a normalizáció évei jutnak eszembe. Azok a hosszú esztendők, amikor cenzori hivatal nélkül ugyan, de az önszabályozás eszközeivel leszámolták a sorokat, mérték a perceket, összehasonlították az oldalakat és a betűnagyságot, elemezték a stílusfordulatokat és a témák gyakoriságát; sőt, talán még leltárba vették a kérdő- és felkiáltójelet, a vesszőt, a további fondorlatokra módot adó három pontot... De nem titok az sem, hogy népes azoknak az újságíróknak a tábora, akik a normalizáció fontosságának ürügyén az utcára kerültek, s hivatásuk gyakorlását tekintve tíz, tizenöt vagy éppenséggel húsz ,.igazolatlan" évét szereztek! Ezért gyanús hát nekem az etikus önmérséklet igénye - ha az a sajtóval szemben és egy frissen választott kormányfő szájából hangzik el. Uram bocsá', de nekem az efféle kijelentések a szocializmus agitációs propagandamunkáját, a szájbefogások és a körmönkoppintások időszakát idézik. Úgy tűnik, újabban akarva-akaratlan azt kell tapasztalnunk, hogy a sajtószabadság csak addig egyértelmű, amíg történelmi kategória. Amikor viszont elérkezik az ideje, akkor úgy értendő: mindenki mondhatja a magáét, ám igazság csak egy van, éspedig a bölcs s körültekintő kormány(fö)é! Punktum. Nos, mit tagadjam, én mást értek a sajtószabadság fogalmán. Például azt, hogy a sajtó nem vonható felelősségre, ha bírálja a kormányzatot; hogy a kormányfő nem sértődik meg, ha nem az ő mozgalmának elképzelései és „igaza" folyik még a vízcsapból is - miként az ellenzék sem kap idegösszeomlást, ha neki nem tetszőket olvas. A demokráciához, a sajtószabadsághoz ugyanis a sértödékenység, az előirt újságírói önszabályozás, a hőn óhajtott egységes információs rendszer úgy illik, akár pufajkához a lakkcipö. MIKLÓSI PÉTER A ZENÉS DARABOK VÁROST CSERÉLNEK A GYŐRI ÉS A KOMÁROMI SZÍNHÁZ KAPCSOLATÁRÓL A Komáromi Jókai Színház ez évi műsortervében két darabbal szerepel a Győri Nemzeti Színház. Péntektől egy héten át lesz megtekinthető Maugham-Nádas-Szenes: Imádok férjhez menni című zenés vígjátéka, télen pedig Kálmán Imre világhírű operettje, a Csárdáskirálynő. Arról, hogy miként jött létre a két színház közti kapcsolat, Beke Sándort, a Jókai Színház igazgatóját kérdeztük. - Meggyőződésünk: napjainkban nagyon fontos, hogy a két ország között működjenek a regionális kapcsolatok: Mi elsősorban ezeket kerestük, s az sem mellékes, hogy a győriek olyan műfajú darabokkal gazdagítják repertoárunkat, amelyeket közönségünk nagyon kedvel, ám műsorra tűzésük számunkra anyagilag nagyon nehéz lenne. Történetesen az Imádok férjhez menni, amellyel szeptember 11 -tői hét előadásban egy héten át vendégszerepel nálunk a győri színház, élő zenével szólal meg. Úgyszintén a Csárdáskirályő is. Mi Komáromban nem tudunk ilyen nagy létszámú zenekart működtetni: Ezért a Győrrel létrejött kapcsolat hézagpótló. A prózai előadások iránt sokkal kisebb az érdeklődés, így inkább a zenés darabok cserélnek várost, és szeretnénk, ha ez a jövőben is így lenne. Mi is készülünk győri vendégszereplésre. A padlást visszük, amelyet az ottani Nemzeti igazgatója, Korcsmáros György rendezett. Nem titok az sem, hogy e kapcsolat létrehozásában szponzorok, alapítványok segítettek nekünk - olyannyira, hogy a vendégjátékon túl még némi anyagi támogatásban is részesítenek bennünket. -Az említett két győri darabot csupán a bérlettulajdonosok láthatják, vagy tartanak bérleten kívüli előadásokat is? - Mi elsősorban bérleteseinknek szeretnénk kedvezni, hiszen ők a mi állandó nézőink, s így kijár nekik a „csemege". Ugyanakkor nem szeretnénk kizárni azokat sem, akik nem váltottak bérletet. Számukra két-két előadást tartunk a vígjátékból és a Csárdáskirálynőből is. Az előadások iránt nagyon nagy az érdeklődés. Komárom környékéről, de messzebbről is jönnek autóbuszokkal. A továhbi érdeklődőknek azt tudnám ajánlani, hogy minél előbb jelentkezzenek színházunk szervezési osztályán, hogy helyet és jegyet tudjunk biztosítani nekik a Győri Nemzeti Színház vendégjátékaira. (sz-t) IPOLYSÁGI HONTI NAPOK 1992. SZEPTEMBER 11—19. Ipolyság gazdag műsorral várja vendégeit. A természet örök körforgását idézi az idei folklór ünnepség. Számos népszokás mutatja be a termény betakarítását, a kukoricafosztást, a kender feldolgozását és a télre való felkészülést. Rangosnak ígérkezik a képzőművészeti kiállítás, amelyen Hont szülöttei mutatkoznak be alkotásaikkal (a párkányi Simonyi Lajos, a budapesti Zórád Ernő, a balassagyarmati Gaál' Lajos, a körmöcbányai Zábrády Károly, a pozsonyi Turcsan László, a korponai Július Považan). A helyi alkotókat Szkladányi Endre, Lánczos József, Pokorný Lajos és Kissimonyi István képviselik. Bemutatkozik a kerámiaművész Jesenský házaspár és Csomó Tihamér fafaragó is. További rendezvények: templomi hangverseny, természetvédelmi és vadász-kiállítás, a kiskertészek termékeinek bemutatása. A Honti Vásár úgyszintén bő választékot ígér. A helyi vadásztársaság ételkülönlegességekkel, a szövetkezet pedig a hegy levével várja a látogatókat. (-al-) ÜDVÖZLET AZ ŐSZBŐL Ez már az ősz. Olyan hirtelen tört ránk, hogy szinte megdermedtünk. Pedig tudtuk, hogy jön, hogy már készül, nemsokára itt lesz, s akkor elűzi a nyarat, amire annyit vártunk, amiről annyit álmodtunk, amitől annyit reméltünk. Hiába. Eljött az ősz, s az arcunkra rá fagyott a nyári mosoly. Nincs tovább. Ez az első szeptemberi hétvége. Dideregve állok a megáradt Duna partján, és nézem a hömpölygő, piszkossárga vizet. Fázom. Szorosabbra fogom magamon a kabátot. Az égen sötét felhők gyülekeznek, borzongató szél járja be a város utcáit, a házak udvarát, hideg esőt fújva a járókelők arcába. A folyó fölött a négytornyú vár méltóságteljesen állja a dühödt őszi szél meg-megújuló támadásait. Ugyan, mit neki a hideg, mit neki az eső! Nagyobb viharokhoz szokott ő ennél, pusztítóbb égi- és földi háborúkhoz. kevesen járnak most az ősi falak alatt! A fázósan egymáshoz bújó"látogatók sietősen szaporázzák lépteiket, nem sok figyelmet szentelve az épület küllemének. Szélvédett helyre igyekeznek, ahol nem éri őket az eső, nem érzik annyira a hideget, ahol kicsit megmelengethetik fázó tagjaikat. A vár ékes termei üresen ásítanak. Nem kíváncsi senki féltve őrzött kincseikre, értékes gyűjteményeikre. A látogatók némelyike megáll az államiság felségjeleit láttatni engedő üvegajtó előtt, de pár perc elteltével tovább is megy. Késő délutánra kiürül a palota. Árván és elhagyatottan áll a folyó fölött a büszke vár. Az udvaron, ahol alig pár napja még fanfarok szóltak, díszlövések dördültek, örömittas emberek százai lelkendeztek, most csak a hideg őszi szél kavarog. A négy délceg torony fölött pedig egyre gyűlnek a vihart hozó fekete felhők. Alkonyodik. S. FORGON SZILVIA Méry Gábor felvétele ELADATLAN BORKÉSZLETEK (Folytatás az 1. oldalról) A külföldi szőlőbehozatal veszélyeire a minisztérium képviselői is figyelmeztették a feldolgozókat. Az előző évi tanulságokból okulva az idén vámrendelkezésekkel is megpróbálják féken tartani a szőlő- és borbehozatalt. A szölőtermékekre és a borra 25 százalékos vámot, ezenkívül 50 százalékos kiegyenlítő árpótlékot róttak, ami vélhetően visszafogja a megalapozatlan behozatalokat. Az elképzelések szerint a borpiacon mutatkozó feszültségeket elsősorban a különböző üdítőitalokká, valamint a sűrített musttá való feldolgozás enyhítheti ugyan, ám a kapacitások az ilyen feldolgozáshoz is korlátozottak. Nyilvánvaló azonban, hogy az ebben az ágazatban felgyülemlett probléma is csak hosszútávon oldható meg. Új piacok keresésével, elsősorban a lengyel és orosz piac felé orientálódva, hatékony szerkezetváltássál, amelyben a csemege és asztali szőlőknek is megfelelő helyet szánnak. A borfeldolgozásban pedig a fajtatisztaságra és a regionális szempontokra ügyelve kell majd átalakítani a honi szőlőtermesztést. Ezt a folyamatot segítheti az előkészületben levő borászati törvény, amely kereteket biztosít majd a szőlőtermesztés és bortermelés egyensúlyba hozásához. Elfogadására vélhetően csak a jövő évben kerül sor, a játékszabályok tisztázásával azonban mindenképpen tisztább bor kerül majd a poharakba. ÁR A CUKORTARTALOM SZERINT Gömörben és Nógrádban sem kezdődött még meg a borszőlő szüretelése. Ennek oka főleg az alacsony cukortartalom. Ezt és a csapadékhiányt emiitette a késés okaként a legnagyobb termelő, a söregi szövetkezet szőlészetének részlegvezetője, Szó József is. A 150 hektáros szőlészetben az idén 220-250 tonna szőlőre számítanak - viszont ez a mennyiség 40-50 tonnával is emelkedhetne, ha legalább 20-25 mm csapadék hullana az elkövetkező napokban. A cukortartalom náluk jelenleg átlag 12-13 fok körül mozog, és ez nem felel meg az elvárásoknak. A szerződésbe foglalt árakkal elégedetlenek, hiszen csupán 5 és 6 koronát Ígérnek a szőlő kilójáért, s ez még az önköltségüket sem fedezi. Az itteni éghajlati és talajviszonyok miatt pedig nem tudják felvenni a versenyt a nyugatiszlovákiai termelőkkel. Noha a Petton Kft. tulajdonában lévő rimaszombati borászati üzemben csak szeptember 14-én kezdődik a teljes ütemű feldolgozás, az első szőlöszállítmány már megérkezett hozzájuk. A szőgyéni szövetkezetből érkezett irsainak 21 fokos volt a cukortartalma, amiért már 6 koronán felüli felvásárlási ár jár. Az üzem vezetője, Anton Lukáč tájékoztatott arról is, az idén Gömörből és Nógrádból 12, az Érsekújvári és a Lévai járásból pedig további hat termelővel kötöttek szerződést. Ha minden jól megy, 400 vagon fehér és 100 vagon piros mustszőlőt vásárolnak fel. Áraik a cukortartalom szerint alakulnak, viszont kiindulópontnak kell tekinteni a 18 fokos cukortartalmú I. A osztályú szőlő kilójáért kínált 5,40-es árat. A termelök szállítási költségeihez is hozzájárulnak: a köCsemegeszölöből már nagy a kínálat a piacokon (Méry Gábor illusztrációs felvétele) zelebbről szállítók 20 fillért kapnak a szölö kilójáért, míg a mátyusföldiek 50 fillért minden leszállított kilóért. Tekintettel a gömöri és nógrádi termelőkre, illetve az itt tapasztalható vegetációs időeltolódásra, az idei feldolgozói kampány október végéig tart. A MOSZKVAI PIACBAN Toronyén, Báriban, Csanahón, Borsiban, Szőlőskén és környékén még csend honol az őszbe forduló hegyoldalakon, egyelőre itt csak készülnek a szüretre. Az ezer hektáron gazdálkodó, s abból 450 hektáros termő szőlőkerttel rendelkező helyi Tokaj Állami Borgazdaság igazgatója, Jaroslav Macik mérnök - akárcsak a többi szőlősgazda - már sejti, milyen termésre számíthatnak. - Sajnos, szőlőink igen megsínylették az aszályt. A szemek többnyire aprók, töppedtek, így a vártnál körülbelül 30 százalékkal kevesebb termésre van kilátás. Kevesebb tehát a szőlő, ám édesebb, s némely fajtának, így például a Sárga Muskotálynak a cukortartalma várhatóan eléri a 18 százalékot is. Az említett borgazdaságban a muskotály kerül elsőnek a puttonyba, szeptember 21 -ére tűzték ki szüretelésének a kezdetét. A Furmint és a Hárslevelű szedése októberben indul. Az igazgatótól megtudtuk azt is, hogy gazdaságuk a kistermelőktől is felvásárol, majd néhány tonnányit, de csakis a 17 százaléknyi cukortartalmat elérő tokaji fajtákból. Hogy mennyit, az elsősorban attól függ, a pincében érlelődő nagy mennyiségű óborból mennyit tudnak a közeljövőben eladni idehaza és főleg külföldön. A külföldi piacok közül most a moszkvaiban van a remény, oda kérnek a legtöbbet... (-tszl; polgári; gazdag)