Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-30 / 231. szám, szerda

MOZAIK nÚJSZÓm OKTÓBER ELEJÉN BE KELL VONULNI VAJON MENNYI IDŐRE? 1992. SZEPTEMBER 30. Behívót kaptál? Egyike vagy azon 18. életévüket betöltött fiatal férfiaknak, akik az alkotmány és a honvédelmi törvény értelmében hadkötelesnek minősülnek. Bizonyára kivetted maradék szabadságo­dat, elbúcsúztál rokonaidtól, szeretteidtől s lehet, hogy éppen e sorok olvasása közben vonaton ülsz és leendő alakulatod felé tartasz. Milyen lesz a katonaság, mire várhatsz, mikor jössz haza és tulajdonképpen mennyi időre vonulsz be? Egyelőre megválaszolatlan kérdések, bár néhány napon belül magad is tapasztalod: a katonaság ma már korántsem az, ami néhány évvel ezelőtt volt. Annyit már hallottál az idősebbektől, hogy az egyenruha nem mindig kötelező, hogy a katoná­kat nem nyírják kopaszra, hogy hosszabb lett a szabadság és itt-ott könnyebb hazajutni. Azt is hallhattad, hogy az alternatív szolgálat mellett a családos katonáknak lehetőségük van a pótszolgálatra - ami a 18 hónap helyett csak ötöt jelent. Hogy milyen is a mai katonaság, azt a legilletékesebbektől kérdeztük. A Keleti Katonai Körzet parancsnoka és sajtófőnöke nemrég tájékoztatott bennünket a katonai alapszolgá­latról. szabadságot, amennyiben családját vagy lakhelyét elemi csapás érte, vagy ha egyenes ágon hozzátarto­zói közül valaki elhalálozik. A sza­badság és a rendkívüli szabadság esetében az útiköltséget a hadsereg Július Humaj vezérőrnagy alig két hónapja látja el a körzet pa­rancsnoki teendőit. Azelőtt a körzet törzskarában szolgált, így az érvé­nyes és a készülő rendeletekről va­lóban nagy áttekintéssel rendel­kezik. r- Vezérőrnagy úr, a sajtóban több olyan hír látott napvilágot mely sze­rint az októberben bevonuló katonák csak egy évet szolgálnak le a tizen­nyolc hónap helyett. Valóban így van? - Számolunk a katonai alapszol­gálat idejének további lerövidítésé­vel. A megfelelő törvénytervezetnek 1993-ban kellene a parlament elé kerülnie, s az előkészületek szerint lehetőség nyílhat arra is, hogy a még tizennyolc hónapra bevonuló katonák szolgálati ideje a katonaság alatt rövidüljön. Természetesen ez csak tervezet, biztosat nem ígérhe­tek, de valóban előfordulhat, hogy a katonák hamarébb jönnek haza. - Ami viszont biztos: a szlovákiai katonák Szlovákia területén szolgál­nak majd. - (gy van. A szlovákiai állandó lakhellyel rendelkező katonaköteles fiatalok nagy része valóban szlová­kiai alakulathoz kapott behívót. Ki­vételt jelentenek azok a speciális egységek, alakulatok, amelyek szakmai képzését nem tudtuk meg­oldani az adott köztársaság terüle­tén. (gy az új kiképzési év elején még néhány cseh katona Szlovákiá­ban szolgál és természetesen fordít­va. Az érvényben lévő előírások le­hetővé tették azt is, hogy a családos katonák vagy a szociális problémák­kal küszködő katonaköteles fiatalok a lakhelyükhöz legközelebbi alaku­lathoz kerüljenek. Szeretném el­mondani, hogy lehetőség nyílik a szolgálat során is az áthelyezésre, amennyiben azt a katona családi körülményei megkívánják. Hozzátennénk, hogy a kiképzés első heteiben a katonák a Zákl-P-1 (práv) számot viselő szabályzattal is megismerkednek. Az áthelyezés le­hetőségét és a kérvényezés módját a 68. cikkely szabályozza. Az idézett szabályzatban található egyébként az összes rendelkezés a nem hiva­tásos, tehát alapszolgálatos katonák szolgálatáról. Mint azt a vezérőrnagy úrtól meg­tudtuk, nemcsak a szolgálati helyet illetően történtek változások 1990 óta. A katonák szabadidejükben a laktanyán kívül használhatják pol­gári öltözéküket is. Amennyiben a harci készültség rendszerében (pohotovostný systém) vagy őrjárat­ban (strážna služba) nem teljesíte­nek szolgálatot, akár naponta el­hagyhatják a laktanyát. A kimenők különleges formáját már a század­parancsnok engedélyezheti és a ka­tona a körletet elhagyva meglátogat­hatja családját is. Nem szabad vi­szont elfelejteni: az extra kimenőre és a jutalomként kapható eltávozás­ra a katonának nincs jogigénye. Jogigénye van viszont a rendes évi szabadságra, amely kétszer 21 nap és ugyanígy igényelheti a rendkívüli állja. Az eltávozásokon eddig hasz­nált félárú menetjegy megszűnt, a városi tömegközlekedést az alap­szolgálatos katona - szakaszvezetői rangig - ingyenesen használhatja. A demokratizálódó hadseregben bizonyára gondot jelent a fegyelem megtartása. Ezzel függ össze az idősebb katonák viselkedése az újoncokkal szemben. Milyen a hely­zet ezen a téren? Jaroslav Švec ezredes, a körzet szóvivője válaszolt kérdésünkre. - Nem tagadhatjuk, hogy az idő­sebb és fiatalabb katonák közti vi­szonyban sok szabályellenes dolog történik, ezek néha törvénysértő cselekedetek is lehetnek. A kato­náknak pontosan tudniuk kell, hogy mi a parancs, tehát mit KELL teljesí­teni, és mi az - enyhe kifejezéssel élve - ugratás, kitolás, katonai zsar­gonban a „sikan". Ennek ismérveit nehéz megfogalmazni, általános­ságban viszont minden olyan csele­kedet, amely sérti az emberi méltó­ságot, korlátozza az ember szabad­ságát, bűncselekménynek minősül. A hasonló bűncselekmények bünte­tőjogi következményekkel járnak, nem egy esetben több évi szabad­ságvesztést eredményezett a hely­telen, törvényellenes viselkedés. - A néhány évvel ezelőtti viszo­nyokhoz képest jóval szabadabb légkörben vajon megtartható-e a ka­tonaságra jellemző fegyelem? - A fegyelem a parancsnokok képességeitől függ. Ha a pa­rancsnok tisztes­ségesen szervezi meg alakulata munkáját, a szol­gálatokat, a ki­képzést és sikerül elhitetnie a kato­náival, hogy szá­mukra is jobb, ha rendesen elvégzik a reájuk háruló munkát, nyert ügye van. Sajnos még mindig sok olyan parancsno­kunk van, akik az értelmetlen, fölös­leges, úgyneve­zett kiképzések­kel keserítik meg katonák életét, s az ilyen alakula­toknál az első adódó alkalom­mal szabálysértést követnek el az alapszolgálatosok. Van még mit ten­ni s ne tagadjuk, a hadsereg is átalakulóban van. Nekünk se könnyű. így van. Az átalakuló hadsereg­ben nem könnyű. A bevonuló fiúk kötelességüket végzik - a hadsereg nem szabadságvesztés. Jó lenne, ha valóban értelmes tevékenység­gel, szakmai képzéssel töltenék az időt. Taián elérhetnénk azt is, hogy a hadsereg visszakapja régi presztí­zsét. Addig is sok szerencsét kívá­nunk a bevonulóknak. Fegyveres testületekre szükség van s nincs kilátásban a hadseregek létét meg­kérdőjelező „világbéke". Szüksé­ges rossz? Vagy valóban értelme­sen kihasználható idő? Válaszolja meg ki-ki maga. Másfél - vagy talán már egy - év múlva... LOVÁSZ ATTILA fotó: Lörincz János MOLDOVA ^•JfaA GYÖRGY félelem kapuga Martinné megtorpant: - Jöjjön vissza holnap reggel, átszólok Gyuri­nak és előkeresem az anyagot. Valami pénzt is szerzek magának. - Maga nem tud becsapni engem, holnap már ki se nyitná az ajtót. Ha nem adja ide most, akkor majd én magam keresem meg a verseket. Borsos felállt a székéből, és a belső szoba felé indult. Martinné elébe állt, a vállába kapaszkodva tolta visszafelé. Kezei szinte görcsbe merevedve szorították a lemberdzseket, a fiú hiába próbálta lerázni magáról: - Hagyjál, te öreg, zsidó kurva! - Fasiszta! Mocsok! Hosszú dulakodás után Borsos elgáncsolta az asszonyt, és félrelökte az útjából. Martinné az asztal lábához zuhant, szemüvege csörrenve tört össze a konyha kövén. Borsos a hóna alá rejtett tokból előhúzta a Rambo-kést, fenyegetően fel­mutatta. - Ha megmoccansz, meghalsz! Sántikálva folytatta volna útját a szoba felé, de alig tett egy-két lépést, amikor hátulról fejbe vágták. Koponyája megreccsent, elharapta a nyelvét és elszédült. A fájdalomtól hörögve mély lélegzetet vett. Visszafordult: Martinné ott állt mögötte, kezében egy villanyvasalót tartott, és rövidlátó szemeit összehúzva újból ütésre emelte. Borsos bal karjával elhárította a táma­dást, és egész testsúlyát beleadva az asszony felé döfött. Úgy érezte, a szúrás túl magasra sikerült, de a kés hirtelen elakadt a testben, a vállában érezte, hogy egy csont visszalöki a hegyét, egy vérsugár az arcába fröccsent. Martinné a hátára esett, kétszer-háromszor meg­rándult, véres hab tört fel a szája szélén, aztán hirtelen megmerevedett - a szúrás a nyaki ütő­eret vágta el, és a gerincét is megsértette. Borsost elfogta a menekülés vágya, de le akarta győzni a pánikot, kényszerítette magát, hogy egy helyben maradjon a konyha közepén. Végiggondolta a helyzetét, hogy szerezhetne minél több esélyt a menekülésre. Körülnézett: a konyhában csak az asztalon fekvő üzenöfüzet vallott arra, hogy itt járt, begyö­möszölte a sporttáskájába. Nem merte megkoc­káztatni, hogy felforgassa a szobát kéziratai után, bár tudta, hogy a versek is útbaigazító nyomot jelenthetnek. Meglátta az asszony retiküljét, óva­tosan kiemelte belőle a pénztárcát és megnézte: hétezer forintot talált benne. A fürdöszobafogas­ról levett egy törülközőt, ledörzsölte arcáról a vért, aztán a táskájába tette. Sokáig várakozott, arra számított, hogy be­csönget valamelyik szomszéd, de úgy látszik, egyikük sem hallotta meg a test tompa zuhanását - vagy nem törődött vele. Az előszoba tükre előtt átvizsgálta az öltözékét, áruló nyomokat keresve, de semmi gyanút keltőt nem talált. Leoltotta a villanyt, és kinézett: a lépcsőház előterében senki sem mutatkozott. Elszánta magát a távo­zásra, óvatosan behúzta maga után az ajtót, hallotta, ahogy a zár nyelve a helyére kattan. Borsos a lakótelep szélén keresett egy fém szemétgyűjtő konténert, beledobta a pénztárcát és a véres törülközőt. Néhány lépésre eltávolo­dott és visszanézett, úgy gondolta, túlságosan feltűnőek a szemét felszínén, vastag réteg hulla­dékot kotort fölébúk. Egy részeg társaság haladt el mögötte, egyikük rászólt: - Mi van, öreg kukabúvár? Mit találtál? Borsos válla összerándult a gúnyos hangtól, sietve eltávozott a környékről. - Nem volna szabad ilyen apróságokkal törőd­nöm. Ha nagyon biztosra akarok menni, előbb­utóbb lebukom - mormogta magában. Lehajtott fejjel töprengett, hogy mihez kezdjen. Mindenképpen el kellett hagynia Budapestet. Úgy érezte, nem érdemes lemennie Zalába, és megkísérelni a határátlépést, mert útlevél és segítség nélkül nem juthat át. Hirtelen apja sza­bolcsi rokonai jutottak az eszébe, levéltárcájából előkereste a címüket. Busszal átment a Nyugati pályaudvarra, meg­váltotta a jegyét, utána megnézte a menetrendet; csak kora este indult vonat Nyíregyháza felé. Nem merte megkockáztatni, hogy beüljön a ven­déglőbe, céltalan sétára indult a környéken. Bár a lába sajgott, egy pillanatra sem állt meg, tudta, hogy a rendőrök általában nem igazoltatnak moz­gó embert. Csak akkor lépett be a csarnokba, mikor a hangosanbeszélő már bemondta a vonat közeli indulását. Nem engedte, hogy feltörjön benne a megölt asszony képe, igyekezett elfoglalni magát. Sört vett a büfékocsiban, és behúzódott vele az ablak melletti pult sarkába. Mintha lázas lett volna, gondolatai megtapadtak egy-egy jelentéktelen dolognál; sokáig bámulta a címeket egy ottfelej­tett újságlapon, hosszan ismételgette magában az elmaradó állomások nevét. A feszültségtől kimerült, beült egy elsőosztályú kupéba, szeretett volna aludni egy órát, de a mellette hancúrozó gyerekek kiverték szeméből az álmot - már jóval Nyíregyháza előtt kilépett a folyosóra. Mikor lekászálódott a vonatlépcsőn, a homlok­zati nagy óra fél tizenegyet mutatott. A délutáni műszakból hazatérők már elvonultak, az állomás környékén csak néhány sietős járókelőt látott. Nem ismerte a várost, tárcájából újra előkereste nagybátyja címét, és beült egy taxiba. A kocsi a sóstói út mellett állt meg, a sofőr egy emeletes villára mutatott: - Az az! Borsos fizetett, és kiszállt. Nem akarta elhinni, hogy a nagybátyja ilyen fényűző házban él, a kerítés vasrúdjaiba kapaszkodva benézett az éles higanygőz lámpákkal megvilágított, betonla­pokkal burkolt udvarra: bent négy kocsi is parkolt, felismerte köztük azt a kék Volkswagen mikro­buszt, mellyel a család lent járt a kerkahidasi temetésen. Benyomta a csengő gombját, a zajra két német juhászkutya rohant elő, és két lábra emelkedve a kerítésnek estek, Borsos hátrahő­költ. A kaputelefonban nagybátyja hangját hal­lotta: - Ki az? - Én vagyok, Zsiga bácsi, Borsos Ferenc. - Várj, kimegyek érted, mert megesznek a ku­tyák. (folytatjuk) A CSK ÉS AZ SZK GAZDASÁGÁNAK FEJLŐDÉSI ÜTEME A pénzügyi mutatók zöme a múlt év azonos időszakához képest az idei első félévben rosszabbul ala­kult. Az 1992/1991-es fejlődési ütem összehasonlításakor azonban figyelembe kell venni, hogy a múlt év első negyedében számos rendkívüli tényező is éreztette hatását (árlibe­ralizálás, az árszint emelkedése stb.), és közrejátszott az 1990-es év végi túlzott előkészletezés is. A kiválasztott mutatók köztár­saságok szerinti alakulása (1992 január - június, a múlt év azonos időszakával összevetve) TERMÉSBECSLÉS A legutóbbi termésbecslés szerint az alapgabonafélékből a várható termés 9335 ezer tonna, s ez 14,5 százalékkal kevesebb a tavalyinál. Az augusztusi becslés kiterjedt a burgonyatermés várható alakulá­sára is, s eszerint az idén 0,3 száza­lékkal több terem belőle a tavalyi mennyiségnél, hektárhozama pedig 4 százalékkal nagyobb. Az egyes termények várható termése MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKÁRAK A mezőgazdasági termékárak inde­xe mérsékelten emelkedik az 1989­es árszint fölé. 120 1989-es = 100 100 A mezőgazdasági termékárak in­dexe 1992 januárjától júliusig, a CSK-ban és az SZK-ban Forrás: a Szövetségi Statisztikai Hi­vatal

Next

/
Thumbnails
Contents