Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-30 / 231. szám, szerda

HAZAI KÖRKÉP MÁSOK ÍRTÁK HALAK, MADARAK ÉS A BŐSI VÍZI ERŐMŰ HÍRNEVÜNK A NAGYVILÁGBAN Az alig száz napja hivatalban levő szlovák kormány tevékenységét figyelő újságíróknak gyakran támadt az a - bizonyíthatatlan, de egyben cáfolhatat­lan - benyomásuk, hogy a jelenlegi kormányzat bármire hajlandó annak érdekében, hogy a külföldnek minél hangsúlyosabb képet adjon Szlovákiáról. Ez önmagába véve még nem is lenne baj. Kifejezetten káros viszont az amit a külföld előtt a kormányzat hangsúlyoz. Említhetnénk itt a szuverenitási nyilatkozatot, az elfogadásáról szóló nyilvános, név szerinti szavazást. Említhetnénk Vladimír Mečiar magyar témájú avagy a sajtót illető nyilatkoza­tait, a szlovák kormány által megkezdett, s a törvényességet semmibe vevő leváltási kampányt és más kínos ügyet. Látni kell, nemcsak Szlovákia törekszik arra, hogy külföldön megismerjék, a külföld is törekszik Szlovákia megismerésére. Éppen ennek alapján fogalmazták meg külföldön Szlovákia európai integrálódásának feltételeit: a nemzeti kisebbségek jogainak elismerése, a demokrácia szavatolása és a szétválás alkotmányos útja. Az említett három feltétel teljesítését a külföld ugyancsak kritikusan szemléli. A szlovákiai politikusoknak külföldi látogatásaik során egyre-másra értésükre adják, hogy a nemzeti kisebbségek helyzetét magasabb színvona­lon kellene Szlovákiának rendeznie, a nemrégiben elfogadott szlovák alkot­mányt e tekintetben nem tartják kielégítőnek. Ugyanakkor a szövetségi állam felosztását is kész ténynek tekintik, ám megkérdőjelezik az eddigi lépések alkotmányosságát. A demokrácia szavatolása pedig elsősorban a kormány sajtóellenességével, illetve a Fradi-Slovan meccsen bevetett csuklyás kommandósokkal kapcsolatban merült fel. Az elmondottak mellett feltételként külföld ugyan nem említette, de nyilván az elismerés és az integrálódás egyik alapvető feltétele lesz az is, hogy az új, független Szlovák Köztársaság milyen viszonyokat alakít ki más országokkal. Mečiar és csapata éberen ügyel arra, hogy Szlovákia neve megjelenjen a világsajtóban, ismertté váljon a világban. Nyilván erre kötelezi őket a választások előtti propagandakampányuk, amelyben külön hangsúlyt kapott az a kettős cél, hogy Szlovákia önálló nemzetközi jogalannyá váljon, s ezzel együtt, „láthatóvá tegyék"!. A „láthatóvá tételre" irányuló törekvés kétségkívül sikeres kormányzati politika. Németország már tudomást vett a független Szlovákia létezéséről. Vladimír Mečiar ugyanis a múlt heti nürnbergi látogatását kihasználva adott hangot annak az elképzelésének, hogy Németországnak és Szlovákiának különszerződést kellene kötniük egymással. Annak a Németországnak, amelyet Vladimír Mečiar nemrég meglehetősen pejoratív értelemben a második világháború egyetlen győztesének nevezett, s annak a Szlovákiá­nak, amely a klerikalizmusra épülő nemzetiszocialista rendszer bukása után meglepő módon a győztes nagyhatalmak között találta magát, holott háborúban állt a Szovjetunióval és az USA-val is. A szlovák kormány számára úgy tűnik föl, nem érdekes, hogy Csehszlová­kia alig néhány hónapja írta alá a szerződést Németországgal. Nem érdekes, mert ebben a szerződésben nem sikerült átültetni a sajátos szlovák érdekeket. Az első ilyen érdek pedig az, amit még a Milan Čič által vezetett kormány tűzött ki 1990 tavaszán; Szlovákiának, a szlovákoknak kárpótlást kell kapniuk Németországtól a második világháború éveiben történt sérelme­kért. A csehszlovák-német szerződés megfogalmazásakor ez természetesen nem merülhetett fel, hiszen a németek is követelhettek volna kárpótlást - majd hárommillió csehországi németet deportáltak, űztek ki szülőföldjükről. Kárpótlás nélkül. A szlovák kormányzat azonban megfeledkezik arról, hogy Szlovákiából is kiűzték a német nemzetiségű lakosságot, főként a kárpáti németeket. Megfeledkeznek arról, hogy a partizánok a szlovákiai németeket tömegesen öldösték, avagy, mai jugoszláviai szóhasználattal élve „etnikai tisztogatásokat" végeztek. A szlovák kormányzat megfeledkezett a nemrégiben elfogadott szlovák alkotmány záró rendelkezéseiről is, amelyek szerint a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság által kötött szerződések az utódállam Szlovákiát is kötelezik. Szlovákia ismét láthatóvá vált. Német politikusok nyilatkoznak a Mečiar által megálmodott szerződés ellen, a németországi lapok címoldalon hozzák a szlovák-német vitát. A külföld pedig sokadszor is elkönyvelheti; Szlovákia jelenleg megbízhatatlan partner, nem tartja magát sem a nemzetközi szerződésekhez, sem pedig saját alkotmányához. Ez kell nekünk? FEKETE MARIAN AZ ASZFALTHOZ RAGADT MADARAK VIVÁT, SZAKEMBEREK 1992. SZEPTEMBER 30. JOZEF KOŠNÁR (DBP): NEHÉZ ÉV ELÉBE NÉZÜNK (Munkatársunktól) - A lakosság dönt.ő többsége napi szociális prob­lémákkal küzd, amiről az államjogi elrendezés kérdésének lázas vitájá­ban a politikusok hajlamosak meg­feledkezni - mondta a Demokratikus Baloldal Pártja tegnapi pozsonyi saj­tótájékoztatóján Jozef Košnár köz­gazdász professzor, az SZNT képvi­selője. Kifejtette, hogy a kormány gazdasági politikájának épp ezeket a kérdéseke* kellene elsősorban megoldania. Reményét fejezte ki, högy a gazdasági tanács által hétfőn megtárgyalt ökonómiai elemzés hozzásegíti a kormányt a válság megállításához és a gazdasági fel­lendülés elindításához. A hivatalos adatok alapján nem a legkedvezőbb a kiindulási helyzet ennek elérésére. A-kormány a termelés 3-4 százalé­kos csökkenésével számol, az inflá­ció emelkedését 13-18 százalékra becsüli. A készülő állami költségve­tés nem szeretne deficittel számolni, ennek elérése viszont a társadalom további szociális tűrőképességét fel­tételezi. Košnár professzor szerint az elkövetkező év gazdasági és szociális szempontból nagyon ne­héz lesz, s a kormánynak el kell érni, hogy a szűkebb tárcaérdekek legyű­résével olyan komplex intézkedése­ket foganatosítson, amelyek fejlesz­tési impulzusokat jelentenének Szlovákia gazdasága számára. Peter Weiss pártelnök, az SZNT első alelnöke az utóbbi hetekben kiélezett szlovák-magyar viszonnyal kapcsolatban sajnálatát fejezte ki, hogy a nemrégi tárgyilagos és sokat ígérő Antall-Mečiar találkozó ered­ményei kétessé válnak. Egyetértett azzal a magyar véleménnyel, hogy a szlovák-magyar viszony stratégiai kérdéseit kell mihamarabb konkrét tárgyalások napirendjére tűzni. Egy új szlovák-német szerződés lehető­ségével kapcsolatban Weiss hang­súlyozta, hogy alapvető kérdésről van szó, amelyet hiba volt a parla­ment véleményének ismerete nélkül nemzetközi fórumon felvetni. A csehszlovák-német szerződés ta­gadása precedens lenne arra, hogy Szlovákia nem vállalja a föderáció­ból eredő nemzetközi kötelezettsé­geit. -zsár EGY FESTŐ JUBILEUMI MEGLEPETÉSE (Munkatársunktól) - A magyar­országi születésű Csákó Károly 1968-tól 1973-ig a prágai Képzőmű­vészeti Akadémián tanult, és sajátos formavilágot teremtő festészetét Kassán letelepedve bontakoztatta ki. Eddigi alkotásainak témájául le­ginkább a civilizáció féltése, az em­ber elidegenedése szolgált. Az ötvenéves művész műveiből a kassai Jakoby Képtár Erzsébet utcai Rembrandt Termében most megnyitott kiállítás - a meglepetés erejével hat a közönségre. Csákó Károly felismeréseit ezúttal három­dimenziós alkotásokban tárta a né­zők elé. A festett, faragott és más technikával készült képek kétségte­lenül katartikus élményt váltanak ki a látogatókban. A képzőművészet új lehetőségeit felmutató, október 25­éig nyitva tartó kiállítást feltétlenül érdemes megtekinteni. (-szák) KÖZLEMÉNYEK Ma este 19 órakor a Balassi Klub szervezésében a Párkányi Művelő­dési Házban Köteles László parla­menti képviselő tart előadást a volt hadifoglyok és munkaszolgálatosok hazai és magyarországi kárpótlá­sáról. A komáromi PTP klub értesíti a bajtársakat, hogy október 2-án, pénteken 10 órától tartja összejö­vételét a volt Zväzarm tanácstermé­ben (Komárom, Villanytelep út"3.). Hamburgi újságíró érkezett hoz­zánk, a bősi vízi erőműről készült írni a Hamburger Abendblatt számá­ra. Gondoskodtam számára német nyelvű információs anyagról, és fel­ajánlottam neki, hogy elkísérem a vízlépcsőhöz. Bősön a 34 fokos kánikula ellené­re komoly munka folyt. Az újságírót meglepte a hatalmas építkezés. Én is meglepődtem. Nem a méretek miatt, hiszen részt vettem a mű tervezésében és persze, többször is ellátogattam a helyszínre. Ezenkívül engem bíztak meg, hogy a tervezők részéről véleményezzem a vízlép­csőt elítélő álláspontokat, azokat, amelyek a művet ökológiai kataszt­rófának nevezik. Ezek szerint a fel­vízcsatornában nem lesznek halak, a madarak is elkerülik stb. Az építkezésre érkezve a részle­gesen feltöltött csatorna vizén kor­A felvízcsatorna alján tavaly és idén több ritka madárfaj fészkelt. A csatorna feltöltésekor azután több tucat fészek megsemmisült annak ellenére, hogy intézetünk munkatár­sai felhívták erre a veszélyre a Hydrostav figyelmét. A felvízcsatornában napjainkban megfigyelhető madarak nagy része (kormoránok, hattyú, sirály stb.) ezen a részen nem rakott fészket, hanem csak táplálékszerzés és pi­henés céljából repült oda. Számukra táplálékul a felvízcsatorna feltöltése­kor a vízbe került halak és más élőlények szolgálnak. A csatorná­ban ezek a madarak a jövőben sem fognak fészkelni, mivel itt ehhez tel­jes mértékben hiányoznak a felté­telek. Ezzel szemben a csatorna né­hány faj számára csapdává vált. Az oldalfalakat ugyanis jelenleg aszfalt­A tudományos szakterületék szá­ma folyamatosan bővül, egyre beha­tóbban foglalkoznak egy-egy tárgy­körrel. Hazánkat leszámítva így van ez az egész világon. Elegendő elol­vasni Martinický ós Binder urak cik­keit, és azonnal rájöhetünk erre. No­ha építészmérnökök, beavatottként mondanak véleményt a halakról madarakról, oxigéntartalomról és a Duna menti természetről. Úgy tű­nik, hogy a természettudományos, ökológiai, biológiai tanszékek és in­tézmények teljesen feleslegesek. Miért kínozzuk magunkat a terepi kutatással ós az irodalom tanulmá­nyozásával, ha elegendő elmenni a csatorna partjára és egyetlen szempillantás alatt megállapítani, A minap elkeseredett hangú levél érkezett a szerkesztőségbe. R. M. negyedi olvasónk panaszolta el ben­ne nehéz helyzetét, melybe önhibá­ján kívül került. A lényeg a követke­ző: a négygyermekes családanyá­nak márciusban letelt a legkisebb gyermeke után járó gyermekgondo­zási szabadsága. Ezzel egyidejűleg természetesen megszűnt a gyer­mekgondozási segély folyósítása is. Ez eddig rendben is lenne. Csak­hogy olvasónk márciusban hiába je­lentkezett munkaadójánál, a Farkas­di Mezőgazdasági Szövetkezetnél, ahol korábban a kertészetben dol­gozott, munkát ott nem tudtak szá­mára biztosítani. Azzal a halvány ígérettel küldték el, hogy januártól - esetleg - akad számára valami. Addig fizetetlen szabadságra küldték. És itt kezdődik a bonyodalom. R. M-től ugyanis ez év júliusában a múlt év őszétől folyósított 800 Kčs szociális segélyt is megvonták arra hivatkozva, hogy az csak abban az esetben járna neki, ha munkanélküli lenne, de ő egyelőre még a szövet­ÚJ SZÓL moránokat láttam. A vízben sok volt a hal, a hattyúk pedig a szivárgóčsa-' tornát is birtokba vették. Kacsákat és más fekete madarakat is láttam, amelyek nevét nem ismerem. A ha­józsilipek alsó nyílásánál éppen a záró- és földgátat számolták fel. Ezt a munkát kénytelenek voltak megszakítani, mivel partifecskékre bukkantak. Állítólag tizenkétezer fészket számoltak össze. Egy dolog világossá vált szá­momra: a halak, kormoránok, haty­tyúk, partifecskék nem olvasták a vízmű katasztrofikus környezeti hatásairól szóló írásokat. Ebben a helyzetben meg kell ta­lálni a bűnöst. Talán a tervezők és a beruházó az, amely nem ismertet­te meg idejében a madarakkal és a halakkal a vízlépcső ellenzőinek érveit. PAVOL MARTINICKÝ, (Národná obroda, 1992augusztusa) tal kenik be, amihez a madarak hozzáragadnak, illetve beszennye­ződik tőle a tollazatúk. A probléma kapcsán már megkezdődtek a tár­gyalások a Pozsonyi Városi Környe­zetvédelmi Felügyelőség és a Hydrostav között. Napjainkban a csatornában lé­nyegében áll a víz, így itt a halak zavartalanul élhetnek. A vízi erőmű üzembe helyezése után viszont a vízzel együtt a turbinákra fognak sodródni, amelyek megsebzik, illet­ve elpusztítják őket. Martinický úr túlságosan leegy­szerűsítette azoknak a szakem­bereknek a véleményét, akik a víz­lépcső negatív hatásaira figyelmez­tettek. DR ALŽBETA DAROLOVÁ CSc., az SZTA Zoológiai és Okosozológiai Intézete hogy a halak úszkálnak, a madarak repülnek, tehát minden a legna­gyobb rendben van. Talán a legjobb lenne az élő természet kutatásával foglalkozó összes egyetem és kuta­tóintézet felszámolása. Elegendőek lennének a műszaki tanszékek és esetleg olyan vállalatok, mint a Hydroconsult, Hydrostav stb., amelyek légköre automatikusan és főleg ingyenesen polihisztorokat ne­vel. RNDr. JURAJ HOLČÍK, CSc., az SZTA Zoológiai és Okosozológiai Intézetének igazgatója. (Národná obroda, 1992. szeptember 29.) kezet tagja. R. M. most tanácstalan. Férje keresete korántsem elég arra, hogy abból egy szövetkezeti lakás­ban élő hattagú család megéljen, viszont attól tart, ha kilép a szövet­kezetből, megszűnik tagsági viszo­nya és elesik attól az 55 000 koroná­tól, ami az évei után járna neki. A Vágsellyei Körzeti Hivatal szociá­lis osztályát hiába ostromolta, ott csak azt a tanácsot kapta, hogy intézze el a szövetkezettel, hogy megszüntessék a munkaviszonyát, különben nem kaphat segélyt. Ezek után elkeseredésében hozzánk for­dult segítségért. Mi felkerestük ügyében a körzeti hivatal szociális osztályának vezetőjét, Bácsai Judi­tot, hogy megtudjuk, valóban olyan reménytelen-e olvasónk helyzete? - Mi, mint szociális osztály, csak azokat a polgárokat támogathatjuk, akiket a munkaügyi hivatal munka­nélküliként tart nyilván. R. M. azon­ban még munkaviszonyban van. Amíg gyermekgondozási szabadsá­gon volt, kiutalhattunk számára szo­ciális segélyt, mert ez a feltétel akkor rá nem vonatkozott. De a gyermek­gondozási szabadsága letelt, s ő nem jelentkezett a munkaügyi hivatalban, mint munkanélküli. Igy most mi sem tudunk neki segíteni. - „Matka deti je vyradená z evi­dencií na ObÚPr - pre nespoluprá­cu" - olvasható abban a levélben, amelyet olvasónk Önöktől kapott. Ez mit jelent, ha, mint mondja, a hölgyet nem tartották nyilván munkanélküli­ként? - Ez azt jelenti, hogy ő egyáltalán nem jelentkezett a munkaügyi hiva­talban, mert nem is jelentkezhetett, amíg tart a munkaviszonya. Mi java­soltuk neki, hogy amennyiben a szö­vetkezet nem tud számára munkát biztosítani, egyezzen meg a munka­adójával, hogy szüntessék meg a munkaviszonyát. Akkor ugyanis járna neki némi kárpótlás is, és mun­kanélküliként kapna segélyt is, s ha esetleg az kevés lenne, már mi is folyósíthatnánk neki szociális se­gélyt. Ő azonban végig abban re­ménykedett, hogy kap munkát. Mi hiába figyelmeztettük, hogyha a szövetkezet nyáron, a kertészet­ben, ahol korábban dolgozott, s ahol éppen ilyenkor szokott lenni a leg­több munka, nem tud neki munkát adni, akkor hiába bízik abban, hogy januártól jobb lesz a helyzet. Sőt, inkább ellenkezőleg. Ô ezt nem akarta megérteni, (gy tulajdonkép­pen saját hibájából került a jelenlegi nehéz helyzetbe. Sajnos, el kell mondanom, nem ô az egyedüli ügy­felünk, aki így jár. Az emberek nem tudják megérteni, hogy nem támasz­kodhatnak mindenben az államra. Saját maguknak kell rendezniük a dolgaikat. Mi tanácsot tudunk adni, ahogy ennek a hölgynek is elmagya­ráztuk, mit, hogyan tegyen, de he­lyettük nem intézkedhetünk. R. M.­nek is saját magának kell döntenie: vagy lemond a szövetkezeti tagság­ról, vagy megpróbál ott munkát kér­ni, hátha megesik rajta valakinek a szíve. Mindenképpen rendeznie kell a helyzetét. Amíg ezt nem teszi meg, mi sem tudunk rajta segíteni. R. M. esete egyedi eset, mégis tanulsággal szolgálhat mindazok számára, akik nehéz helyzetükben az államtól várják a segítséget, s közben nem tudatosítják: segítsé­get csak akkor kaphatnak, ha bizo­nyos feltételeknek ők is eleget tesz­nek. Ez még akkor is így van, ha nehéz helyzetükbe önhibájukon kí­vül, sokszor talán éppen az állam jóvoltából kerültek. Meglehet, a ren­delkezések sem mind tökéletesek, de egyelőre ezek érvényesek, s a hi­vatalok dolgozói is ezek szellemé­ben járnak el, mert nem tehetnek mást. Még legnagyobb jóakaratuk ellenére sem. S. FORGON SZILVIA EGY LEVÉL NYOMÁBA N A TÖRVÉNYT BE KELL TARTANI

Next

/
Thumbnails
Contents