Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-29 / 230. szám, kedd

1992. SZEPTEMBER 29. TRANSZFORMÁCIÓ (MÉGIS) MÁSKÉPPEN? Napokkal ezelőtt megegyeztek a képviselők, hogy a Szövetségi Gyűlés kamaráinak 4. együttes ülésén a' transzformációs - 42/1992 Tt. sz. - törvény „novellája" is napirendre kerül. Azért az idézőjel, mert lényegében nem a törvény módosításáról dönt majd a parlament (ha dönt), hanem felhatalmazza a köztársasági kormányokat, hogy rendelettel tegyék egyértelművé azt, ami pillanatnyilag nem világos. Aki az elmúlf hetekben figyelemmel. kísérte az ilyen jellegű híreket, azt is tudja, hogy a szövetkezeti transzformációs törvény napirendre tűzését kérő parlamenti képviselők mit szeretnének egyértelművé tenni. Mindenekelőtt azt, hogy amit egyszer már elosztottak, 1992-ben (ismételten) ne sajátít(has)sák ki. Aménnyire összetett, minimum anynyira céltudatos a logika. Arról van szó, hogy a szövetkezeti transzformációs törvény hatályba lépése előtt "volt egy - 162/1990-es - a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény, amely lehetővé tette a szövetkezeti vagyon nevesítését. Szlovákiában a mezőgazdasági szövetkezetek túlnyomó többsége élt e lehetőséggel (Csehországban .megközelítően 15 százalékuk), és a szövetkezet tagjainak nevére vagyonrészt írtak. Azok, akik ezt az elosztást szeretnék megtartani, azzal érvelnek, hogy a nevesített vagyonrészeket a szövetkezeti transzformációs törvény nem szüntette meg (nem sajátította ki), sőt egyértelműen nem rendelkezett felettük. A mulasztást a kormányrendelet pótolná olyan értelemben, hogy a 162/1990-es törvény szerint nevesített vagyont a transzformációba kerülő tiszta vagyon értékébe nem számítanák bele. Mit jelentene ez? A 162/1990-es törvény szerint a mezőgazdasági szövetkezetek vagyonának 40-50 százalékát nevesítették, osztották el a tagok között. A föld ós egyéb vagyon tulajdonosainak, akik a mezőgazdasági szövetkezetben nem dolgoztak, a transzformációs jellegű vagyoni betéte a kormányrendelet hatályba lépése után a korábban már elosztott (nevesített) vagyonrésszel csökkenne, mivel ez megmaradna azoknak a szövetkezeti tagoknak, akiknek azt a nevére írták. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy kitaláljuk, a szövetkezeti transzformációs törvény vagyonelosztási rendszerét módosító kormányrendelet a mezőgazdasági szövetkezetek tagjainak adna többet. Annyival, amennyivel kevesebb jutna a mezőgazdasági szövetkezetben nem dolgozó földtulajdonosoknak és egyéb vagyon tulajdonosainak. Hogy kinek teljesedik a vágya, az most már rövidesen kiderül. Sok idő nincs a halogatásra, dönteni kell. Annál inkább, mivel a szövetkezeti transzformációs törvényben a vagyonelosztás új arányain túl várhatóan csak egy változás lesz: a föld tulajdonjogát 1992. április 28-a helyett 1994 végéig lehet majd bizonyítani. Minden más marad a régiben, (gy az 1993. január 28-i záros határidő is. Legkésőbb ezen a napon vagy bejegyzik a vállalati regiszterbe az új mezőgazdasági szövetkezetet, vagy felszámolják a régit. A mezőgazdasági szövetkezetek többsége ennek ellenére kivár. A régi arányok szerint nem akarják, az új (remélt) változat szerint pedig még nem lehet (hivatalosan) elkészíteni a vagyonelosztási Ameddig pedig ez nincs meg, addig a jogosult személyek második közgyűlését sem lehet összehívni. Most vagy soha - mondhatjuk túlzás nélkül, mert ha ismét „kicsúszik" a napirendről a transzformációs téma, legközelebb már alighanem későn lesz. így, légyen a dolog bármiként, inkább azoknak van iga,za, akik igyekeznek túljutni a transzformáción, és - ha majd úgy szól a jogszabály - átszámítják a vagyoni betéteket. Mert ez, mondta az egyik, már transzformálódott mezőgazda. sági szövetkezet elnöke, a számítógép feladata. (egri) ÚJ SZÓ— LHÍVÁS HAZAI KÖRKÉP A Csemadok Országos Választmánya 1992. szeptember 26-án Pozsonyban megtartott ülésén a jövó év áprilisára kitűzött országos közgyűlés előkészítésével foglalkozott. A szövetség feladatai között fontosnak tartja a megváltozott politikai, társadalmi és gazdasági viszonyoknak megfelelő program kidolgozását, valamint a Szlovák Köztársaság alkotmányának elfogadása után kialakult helyzetben megfogalmazni identitásunk megőrzésének alapvető feladatait. Az új társadalmi viszonyok közepette a Szlovák Köztársaság keretén belül szükségét érezzük újrafogalmazni azokat az értékeket, amelyek hovatartozásunk megőrzése, fejlesztése és továbbadása szempontjából az anyanyelvhasználat, a közművelődés, az oktatásügy és tömegtájékoztatás terén létfontosságúak. Mivel a kisebbség helyzete nem csupán az állam politikájától, hanem a kisebbség összetartó erejétölis függ, a szlovákiai magyarság körében fontosnak tartjuk a konszenzus megteremtését a kisebbségünk helyzetét meghatározó kérdésekben. Kezdeményezzük ezért a szlovákiai magyar kulturális, oktatásügyi, egyházi, ifjúsági szervezetek és intézmények érdekegyeztető találkozóját. A többség-és a kisebbség közti megértésre törekszünk. Ezzel összeegyeztethetetlennek tartjuk a valótlanságokon alapuló ellenségkép kialakítására, a nemzeti kizárólagosságra és az erőszakos asszimilációra való törekvéseket. Felhívjuk tagságunkat és választott szerveinket, hogy az évzáró taggyűléseken, a területi és városi konferenciákon foglaljanak állást a programunkat meghatározó identitásunk, kultúránk, anyanyelvhasználatunk, oktatásügyünk jelenével és jövőjével kapcsolatos kérdésekben. Pozsony, 1992. szeptember 26. A Csemadok Országos Választmánya MILYEN SUGÁR A LÚČ? TEGNAPTÓL KÉT NAPILAPJA VAN KELET-SZLOVÁKIÁNAK (Munkatársunktól) - A múlt hét végén kiadott ingyenes, beharangozó példányt követően tegnap megjelent a kassai Lúč részvénytársaság újságjának első száma, s ezzel a keleti országrésznek mostantól két szlovák nyelvű napilapja van. Fejlece szerint „A mindennapok újságja". Pontosabb besorolását kiadói, illetve a szakmában nem kezdőknek számító szerkesztői hivatalosan nem határozták meg, tehát az olvasó dönti el, hogy milyen sugár a Lúč. Csupán ízelítőül: az első szám közöl egy beszélgetést Vladimír Mečiarral az újságírókról és újságírásról, tömören beszámol néhány világpolitikai és hazai eseményről, a tőketerebesi kultúrcsoportok békéscsabai vendégszerepléséről stb. Egy rövid jegyzete az itteni magyarok parlamenti képviselőinek a kétnyelvű hivatalos okiratok bevezetését szorgalmazó indítványát abszurd követelésnek tartja, mert „ha az a jog a magyaroknak megadatna, akkor miért nem illetné meg ugyanaz a romákat, németeket, lengyeleket, ruszinokat, vietnamiakat, kurdokat, ukránokat, oroszokat, horvátokat, szerbeket, zsidókat vagy a nálunk élő arabokat?" Kassán és környékén az a szóbeszéd járja, hogy az új lap a rendszerváltást követő politikai irányvonallal, annak képviselőivel ós a közös államformával szimpatizáló Slovenský východ napilap erős konkurense akar lenni. Erre a Slovenský východ főszerkesztője azt nyilatkozta, áll elébe a tisztességes eszközökkel, módszerekkel folytatott versengésnek. Nos, hogy a két lap mennyire tudja majd elviselni egymást, az a jövő titka, s valóban a két kollektíva alapállásán múlik. Egyébként a versengésük szócsata nélkül, ám mégsem mellékzörejek nélkül kezdődik, ugyanis a Slovenský východ gárdája úgy véli, azért kellett szerkesztőségüknek az elmúlt hét végén kiköltöznie a magasépítő vállalat irodaházában bérelt helyiségekből, mert a házigazdák és az ott otthont kapott új lap közös érdeke úgy kívánta... (gazdag) „KOR, KÉTSÉG, BÁNAT EGY SE BÁNT!" Időnként, vagy inkább koronként felteszik az ostoba kérdést: nagy költő, író volt-e iksz vagy ipszilon? Az efféle méricskélés amilyen irritáló és viszonylagos, annyira tükrözi a kort s annak szellemét. Esetenként magát a művészt is ,,áthangszerelik", kihangsúlyozva művének egy-egy karakteres vonását, a kurzusnak megfelelően kidomborítható és kívánatosnak tűnő és vélt szeletiét a kerek egésznek. A szintézist teremtő költőből így csinálnak a hivatalos ítészek proletárvezért, mozgalmi lódenkabátot, a csöndes, medi tat ív lírikusból az idők fordultával merész ellenállót, a silány grafománból üldözött zsenit. Boldogult ifjúkoromban, a hatvanas és hetvenes évek fordulóján, Tompa Mihályra is kész volt a mindenható sablon:,,kisebbségiül" felértékelődött, ,, internacionalistául'' leszorították értékei alá, valahová a középmezőnybe. A madár, fiaihoz, A gólyához - ez volt Tompa Mihály, nem több, nem kevesebb. S még a mazsolaszámba menő költői verseny Petőfivel és Kerényivel, hogy némi körítést is kapjon a nebuló, hisz az irodalomoktatás (csakúgy, mint a többi tantárgy) történelmi, esztétikai háttér nélkül lógott a levegőben, ezt pótolta néhány silány sztori. A kordivat? Petőfi forradalmi költészete, József Attila szegényszagú versei, abból sem a lényeg, csak annak a váza. Vajda János? Csak mert Ady felvállalta előfutáraként, vele pedig nem illett pörölni. Váci Mihály mellett Pilinszky, Weöres a megtűrt osztályidegen és a kísérletező, zseni-bélyeggel ellátott agyonhallgatás. Dehát más korok sem voltak szerencsésebbek, netán élesebb látásúak. A Benedek Marcell-féle Irodalmi Lexikon így ír Tompa „virágregéiről", 1926-ban: „Ma inkább szép képeiben és pompás leírásaiban gyönyörködünk, mint a költemények tárgyában." Tizenegy éwel később, 1937-ben egy költői antológiában ez áll ugyanarról: „Leginkább az abszolutizmus idején írt szép allegóriáit ismerik és emlegetik, pedig őszi versei, hangulatkölteményei is érdemelnek legalább annyi figyelmet." Az 1984-ben kiadott Világirodalmi Kisenciklopédiában pedig az olvasható, hogy Tompa a Bach-korszakban írt allegóriáiban „a forradalom gondolatát tartja ébren az önkényuralom idején". S ezt csak úgy, találomra (mint az idézett kötetek műfaji jellege is elárulja) lapoztam fel, egymás után. A 175 éve született Tompa Mihály, persze, attól nem lesz jobb,, „nagyobb" költő, ha szobrát visszahelyezik eredeti helyére szülővárosában az árnyas, városszéli parkból. Eredetileg ugyanis (ha nem csal az emlékezetem) ott állt a főtéren, szemben a múzeummal, amely előtt vöröscsillagos obeliszk hirdette negyven évig a keleti géniuszt. Na oersze, nem Dosztojevszkijét, Tolsztojét, hanem a hadseregét. Vagy tán Petőfi állt volna ott, ahol ma szökőkút betonja terpeszkedik? A rimaszombatiák biztosan tudják, hisz városuk szülötte volt. Szerencsére nem szobrok, obeliszkek, sírhantok őrzik a szellemet, s határozzák meg a jelent. „Mert a boldogságra kevés csak a jelen, / A múlton épül az s az emlékezeten", írta a költő a kivándorolt barátnak, s talán ma is erre gondot, ahogyan ott áll robusztusán, komoran a százados fák alatt, a város peremén, a miniatűr vaálí erdőben. Vagy talán Arany Jánosnak fogalmaz baráti levelet, amelyben egykét utalást ejt a mi emlékezetünkről is... (kövi) MÁSOK ÍRTÁK BAJOROK BOS ÜGYEBEN A Szlovák Köztársaság kormányküldöttsége a múlt hét második felében - Vladimír Afeč/ar kormányfővel az élen - résztvett Nürnbergben a Duna menti államok munkaközösségének 3. konferenciáján, illetve a Rajna-Majna-Duna csatorna ünnepélyes megnyitásán, s az északbajor metropolisban eredményes intenzív tárgyalásokat folytatott. Lehetőség nyílik a szlovák-bajor gazdasági együttműködésre, és Bonn vállalta a közvetítőszerepet a Bős-Nagymaros ellentét megoldásában. A tárgyalásokat követően Vladimír Mečiar interjút adott Jaroslav Brabecnek, a Koridor munkatársának. Az interjúnak a bősi erőművel foglalkozó részét közöljük. . • Hogyan tekintenek a német partnerek a Bős-Nagymaros kérdésére? - Rendkívüli jelentőséggel bír Antall József magyar kormányfőnek az incidense az RMD csatorna ünnepélyes megnyitása során. A kormányfő ugyanis üdvözlő beszédében keményen támadta a szlovák és a szövetségi kormányt Bős miatt. Támadásával fordított hatást ért el. Szimpátia helyett nyugtalanságot, az emberek egyet nem értését váltotta ki. Ez oda vezetett, hogy később találkoztunk Kraus szövetségi közlekedési miniszter úrral, és a Bős-Nagymaros-i vízerőműről tárgyaltunk. Felkínálta szolgálatait, személyes közbenjárását a Szlovákia és Magyarország közötti ellentét kérdésében. Elmondta, hogy erről tárgyalásokat folytat majd Helmut Kohllal a szövetségi kormányban, és megkéri őt, hogy a kancellár szenteljen figyelmet ennek az ügynek. A hét folyamán kellene megkapnom az ezzel kapcsolatos leveleket. Felkínálta továbbá, hogy azok, akik az RMD csatornát építették, eljönnének Szlovákiába és a szövetségi köztársaság költségein kidolgoznák a Bős -Nagymaros-i vízerőmű végső megoldásának tervezetét úgy, hogy egyik fél se veszítse el arculatát, és ez a terv végrehajtható lenne. Ez nem zárja ki az Európai Közösségekkel való hasonló együttműködést, de Németország nagyon gyorsan akar dolgozni. Továbbá ígéretet kaptunk, hogy rövidesen Szlovákiába látogat egy háromtagú, komoly szakemberekből és tisztségviselőkből álló küldöttség Németországból, mely a helyszínen vizsgálja meg a helyzetet és még azt megelőzően kezd foglalkozni a kérdéssel, mielőtt komolyabb konfliktus keletkezne. Ezt nagyon fontos tárgyalásnak tartom. Nagyon nehéz volt elérni, hogy egyáltalán tárgyalóasztalhoz ültünk, és nehéz volt elérni, hogy legalább ebben megállapodtunk. • Már nem késő, hiszen Bőst októberben üzembe helyezik? - Még nem. Ha meg is nyitjuk, még mindig lesz idő az eredeti változat szerinti befejezésre, mely mindkét fél számára hatékonyabb megoldást jelent. Továbbá, minden műszaki feltételt meg kell vizsgálni, éspedig úgy, hogy gyorsan cselekedhessünk. A szlovák fél nevében helyben megígértem, hogy ezt figyelembe vesszük, és kértem, hogy a magyar fél is tegye ezt. Az ezt közvetve elfogadta azzal, hogy még otthon tanácskoznia kell róla. Rövid időre találkoztam is Antall úrral, véletlen találkozás volt ez, melynek során felháborodásorrlat fejeztem ki beszédével kapcsolatban és kétségbe vontam a budapesti látogatásomkor nekem címzett szavainak őszinteségét, amikor arról beszélt, hogy a minden áron való együttműködésre törekszünk majd. • Hogyan tekintettek az incidensre a német vendéglátók? - A németek mindenekelőtt azt értékelik negatívan, hogy ez a művük ünnepélyes megnyitóján történt. A német fél azt kérte, hogy az összes Duna menti ország nevében egy szónoklat hangozzék el, ós senki ne szónokoljon a maga nevében. Antall József kapta meg ezt a tiszteletet és bizalmat, vagyis azt, hogy mindannyiunk, tehát a mi nevünkben is beszéljen. A valóságban pedig ellenünk beszélt. A LÉGI FELVÉTELEK MÁR MEGTÖRTÉNTEK ÚJ HAJÓZÁSI TÉRKÉP KÉSZÍTÉSÉT KEZDTÉK MEG A DUNÁRÓL A Duna Bizottság múlt évben Budapesten tartott ülésén olyan döntés született, hogy a legfrisebb állapotokat tükröző egységes hajózási térképet kell készíteni a Dunáról. E program keretében elsőnek a Dévényi szoros és a Budapest közötti több mint 200 kilométeres szakaszról készüt el az 1:10 ezres méretű részletes térkép. Az előkészületekben és a felmérésekben döntő szerep jut az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság szakembereinek, hiszen Rajka és Szob között ők a Szlovákiával közös Duna szakasz magyar gazdái. Az utóbbi hetek során Dévény és Budapest között megtörténtek a légi felvételek, majd megkezdődött ezek értékelése és feldolgozása. A térkép egyebek között feltünteti a fix, vízen lévő hajózási jeleket, a parti létesítményeket, a hajózási útban található háborús hajó- és repülőroncsokat. Ez utóbbiakról a győri szakemberek éppen most készítenek videofelvételeket. A Dévény és a magyar főváros között találhatók a legnehezebben hajózható szakaszok, például Rajka és Gönyü között. Gönyü alatt Nyergesújfalunál van talán az egész hajózható Duna-szakasz legrosszabb gázlója. Négy éve robbantásokkal közel 100 tonna sziklát emeltek ki erről a helyről, azonban alacsony vízállásnál még mindig veszélyes itt a Duna. Néhány napja például egy magyar szárnyashajó futott zátonyra. A fentiekhez hasonló részletes hajózási térkép készül egyébként a Budapest alatti, a kis-jugoszláviai, a romániai, bulgáriai és a Delta vidék szakaszairól is. CSERESZNYÁK ISTVÁN A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 9998/91 Kerekes József, 1921. 3. 18., Ajnácskő (Kisinyev) 10105/91 Kulcsár Béla, 1900. 9. 30., Füzesgyarmat (Sztalinovo) 10106/91 Kurucz József, 1926. 3. 19., Zsigárd (Ural) 10465/91 Konkoly Géza, 1924. 8. 16., Runya (Csesztroj) 10621/91 Kubík Ondrej, 1919. 10. 25., Hosszúfalu (Dombasz) 10741/91 Klenko Štefan, 1922. 9. 7., Kural 10797/91 Kiss János, 1919. 9. 3., Jolész (Netro-Petrovszk) 10807/91 Kutak Ján, 1920. 4. 26., Lefantovce (Bakszejov) 10922/91 Körösi Lajos, 1906. 3. 20., Jászóújfalu (Szovjetunió) 11003/91 Krištof Ján, 1917. 2. 6., Berzéte (Karlovka) 11267/91 Kelemen Sándor, 1904. 10. 26., Bussa (Kijev) 11269/91 Király László, 1914. 4. 21., Rimaszombat (Grúzia) (folytatjuk)