Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-26 / 228. szám, szombat

26 LAPOZGATÓ Egyre több a hamis bankjegy Valutavásárlásnál sem árt az óvatosság Ismerik, kedves olvasóink, papírpénzeinket? Meg tudnák mondani például, hogy az 1000 koronás bankjegy névértékét kifejező szám felett, a címer két oldalán milyen virág látható? Állítólag csapnivalóan rosszul ismerjük hazai bankóinkat, a külföldi bankjegyekről már nem is beszélve. Pedig alapos ismeretük gátat vethetne az utóbbi időben ismét terjedő hamis, 500 és 1000 címértékü bankjegyek áradatának. A hamisítványok szerte az országban jelennek meg, a tapasztalatok szerint leggyakrabban lengyel turisták, feketézők terjesztik. Bank- és rendőrségi szakemberek úgy vélik, hogy valószínűleg külföldön hamisítják a legnagyobb értékű bankóinkat, bár nincs kizárva, hogy tekintettel a lézermásolók elterjedésére, Szlovákiában is tevékenykednek hamisítók. A hamisítványok ismérvei Felkerestük Želmíra Veverkovát, a Csehszlovák Állami Bank osztályvezetőjét. Megkértük, magyarázza el, milyen jelek alapján ismerhetjük fei a leggyorsabban és a legbiztosabban a hamis bankjegyeket. - Elöljáróban elmondanám, hogy minőségük alapján a hamisítványok öt kategóriáját különböztetjük meg. Az idáig lefoglalt 500 és 1000 koronás hamis bankjegyeket a harmadik kategóriába sorolnám, vagyis ezek az utánzatok a széles nyilvánosság számára készültek. A hamisítványok kiszűréséhez nagyban hozzásegíthet bennünket a mélynyomás kitapintása. A bankók értékét jelölő számok (1000, 500) mélynyomással készülnek, tapintással jól érzékelhetők a számok körvonalai. A hamisítványon ez nem tapasztalható, az sima. Ha a pénzt a fény felé fordítjuk kitűnően látható a víznyomás is - hárslevelek és csillagocskák a bankó egész felületén -, ez is segítségünkre lehet. A víznyomást nem lehet eltüntetni, nem használódik el, ezért utánzät esetén első pillantásra figyelmeztethet a rendellenességre. További fontos és könynyen észrevehető ismertetőjel az, hogy mennyire használódtak el, töredeztek meg a bankjegy színei, rajzai. Papírpénzeink ugyanis 3,5 ezer összehajtogatást bírnak ki a színek, a rajzok kopása, elhasználódása nélkül. Ha tehát egy bankjegynél a papír érzékelhetően jó állapotban van, de a színek mégkoptak, megtöredeztek, a rajzok elmosódtak - hamisítvánnyal állunk szemben. A hamis 1000 koronás papírpénzeken figyelmeztető lehet a fekete szín helyenkénti átütése. A valódiakon csak a sötétkék színt észlelni, feketét sosem. Veverková asszony bizonyításképpen hamis és valódi 500, illetve 1000 koronás bankjegyeket rak elém. Életemben először tartok hamisítványokat a kezemben. Különösebb vizsgálódás nélkül is szembetűnöek a fekete szín átütései. A hamis 500 koronánál pedig azonnal felfedezem kifejezetten sárga színű árnyalatát, amellyel észrevehetően különbözik az eredeti bankó piros színétől. hamis doth A hamisítványok természetszerűleg a hazai valutapiacon is megjelentek. Az utóbbi időben több helyen bukkantak fel 1000 és 200 márkás utánzatok, amelyeket az emberek többsége, hogy olcsóbban hozzájusson a valutához, gondolkodás nélkül megvásárol. Pedig a hamisítványok csak középszerűek, alaposabb szemrevételezés után könynyen leleplezhetök. Viszont „sikert aratnak", mert a külföldi bankjegyeket még kevésbé ismeri az átlagember. - Egy kis tapasztalat itt is segíthet - magyarázza a pénzszakértő. - Még akkor is, ha valaki először lát életében nyugati bankót. Például a gyorsan kitapintható mélynyomás is jó a hamisítvány megkülönböztetésére. Több nyugat-európai országban a papírpénzeket mélynyomással készült védősávval látták el. Ez a bankjegy felületén szaggatott vonalnak látszik, de ha a fény felé tartva megnézzük, a víznyomású rejtett vonal keskeny összefüggő sávot alkot. Želmíra Veverková, a fizetőeszközök kiváló ismerője elmondta, hogy olyan 100 dolláros hamisítványok is megjelentek a hazai bankokban, amelyeket kezdetben még a pénzügyi intézetek munkatársai sem ismertek fel. Ezeknél az utánzatoknál csupán rendkívül apró, alig észrevehető különbségek tanúskodnak arról, hogy hamisítvány került a kezükbe. A szinte tökéletes 100 dollár-utánzatok kiszűrése céljából tanfolyamokat kellett szervezni a pénzügyi szakemberek számára, így lehetett csak elérni, hogy mindenütt, ahol a külföldi valuta beáramlik az országba, a bankokban, takarékpénztárakban, pénzbeváltó helyeken, a munkatársak készek legyenek felismerni a legtökéletesebb hamisítványokat is. Szerencsére ilyen remekbe szabott utánzatokkal más pénznemek esetében nem találkoztak. Želmíra Veverková szerint az embereknek sok pénzük van. Máskülönben nem vásárolnának meggondolatlanul a fekete piacon valutát. Vagy ennyire elvakítaná őket az az igyekezet, hogy olcsóbban jussanak márkához, dollárhoz? Mindenesetre az a pozsonyi középkorú úr, aki 25 darab 200 márkás bankjegyet vásárolt, ráfizetett a remélt jó üzletre. Kára 85 ezer korona. Ez az összeg aligha térül meg neki, hiszen szinte lehetetlen megállapítani, kitől is vette a hamis 200 márkás bankókat. A Kassa vidéki járásban történt eset szenvedő alanya is rossz szájízzel fog emlékezni arra, hogy 50 darab 100 márkás papírpénzt vásárolt egy ismeretlen vállalkozótól. Közel 150 ezer koronával fizetett rá az üzletre. Unokájának készült kedveskedni az az öregúr, aki egy hamis tíz dollárost akart beváltani. Miután megtudta, hogy a bankjegy hamis - sírva fakadt. Bombaüzletet remélt az a gútai lakos, aki perui intist vásárolt abban a tudatban, hogy német márkához jutott hozzá. Nem zavarta, hogy a bankjegyeken egy indián arcképe díszelgett és az sem tűnt fel neki, hogy hiányzik'az ország neve, amit ugyanis ezüstpapírral körültekintően leragasztottak. Megnyugtatta öt viszont a felirat (az egyik bankón helyesírási hibával ékesítve): „Fünf Hundert Deutsch Mark". Elvakította őt a tudat, hogy olcsó áron 6 ezer márkához juthat. Határtalan volt a megdöbbenése, amikor a komáromi bank munkatársai bebizonyították: nem márka, hanem hatezer perui intis - vagyis lényegében értéktelen papírpénz - birtokosa. Egy dollárért ugyanis 870 ezer(!) intist kellene fizetni. A hiszékenységért, a felületességért ebben az esetben is nagy árat fizettek. Az eredeti tervek szerint ez év októberében meg kellett volna jelenniük az új bankjegyeknek. Mivel a közös állam válságba került, az új bankók egyelőre váratnak magukra. Kibocsátásukkal párhuzamosan a (Cseh) Szlovák Állami Bank, a nyugati pénzügyi intézetekhez hasonlóan, egy tájékoztató könyvecskét is kiad majd, amely segít a nagyközönségnek a hamisítványok leleplezésében. MÁZSÁR LÁSZLÓ jf MOLDOVA GYÖRGY félelem Csikorogva kinyílt a toronyszoba ablaka, Vojtekovszky nézett ki rajta, derékig kihajolva: - Gyere fel! A házba belépve Martin csak száraz porszagot érzett, az erős köalapok nem engedték feltörni a talajból áradó nedvességet. A nehéz faragott bútorok is jó állapotban maradtak, a' lépcső vastag deszkái is alig reccsentek meg a léptei alatt. Felérve a toronyszobába, tekintete a völgyre, és a mintegy ellenhullámként emelkedő szemközti hegyoldalra esett: a szőlőtőkék és a tetőt elborító vad erdő szürkesége lassan zöldbe fordult, Martin ebben az évben először 'érezte meg a tavasz közeledtét. - Mit szólsz hozzá? - kérdezte Vojtekovszky. - Várkastély a világ végén. - „Lengyel küriá"-nak hívják a környéken. Még a dédapám építette. Mikor a felesége meghalt, az öreg kiköltözött ide Tokajból, az ágyát úgy fordította, hogy mindig lássa a hegyet. Nézzünk körül, ha érdekel. Vojtekovszky fogott egy üveg bort és két poharat. - Az ö borából, sajnos, nem tudlak megkínálni. Az öreg már nem bírta a munkát, el kellett adnia az egész termést, hogy ki tudja fizetni a napszámosokat. Ha inni akart, ő is úgy vett magának egy litert. Még azt a bort is el kellett passzolnia a végén, melyet a temetésére rakott félre. A pince bazaltba vágott falait vastagon elborította a szakáll formában lelógó szürkéskék nemespenész. Vojtekovszky megkongatta egy hordó oldalát, az abroncsok alatt már összeszáradtak és mozogtak a dongák. - Új bort kellene tölteni beléjük, attól magukhoz térnének. - Nem akarok a lelkedbe tiporni, de nem volna egyszerűbb eladni az egészet? Vojtekovszky nem felelt, intett, hogy menjek ki a szőlőbe. Szótlanul kapaszkodtak fel a domb oldalába vágott keskeny lépcsőn. A sorközöket már felverte a gaz. - Az a fehér ott a kutyakapor, a zöldes a lúdhúr, a perje a legrosszabb, ha felvágod ízekbe, és szétszórod a napon, akkor sem szárad ki, hanem három nap alatt feléled. A minden mezei munkában járatlan Martin csodálkozva hallgatta: - Olyan, mint egy szimbolikus vers, amit mondasz. Nektek is volt saját szőlőtök? - Nem, az én apám kötélverő volt Patakon, de kijártam dolgozni a polgári szőlőkbe. Tízéves koromban már kapáltam a „kétágúval"-val, felhólyagosodott tőle a tenyerem, nem tudtam kiegyenesíteni az ujjaimat. Mutattam az apámnak: - Este pisáld le a kezedet, megpuhul tőle, és holnap már könnyebb lesz. Fenn a domb tetején leültek egy, kézzel faragott padra, ezt a védett sarkot nem érte a szél. Vojtekovszky hüvelykujjával belenyomta a dugót a palackba, és töltött. Martin ivott, letette a poharat, igyekezett úgy megszólalni, hogy ne tűnjön érzelgősnek: - Azt hiszem, úgy mondják: ereje van már a napnak. - Háromszáz méterre vagyunk a tengerszint fölött. Itt fenn sok a kő, úgy sugározzák a meleget, mint egy-egy napelem. A nagybátyám szakállszárítónak hívta ezt a sarkot, egész napokat el tudott itt üldögélni. _ - Úgy látom, sokkal többet tudsz erről a birtokról, mint mondtad. - Hidd el, minden most jut eszembe magától. Évek óta nem gondoltam erre a házra és erre a vidékre. - Tudnál itt élni? Vojtekovszky elnézett a lejtőn: - Talán igen. Itt még jó a levegő, Európában már rég nem lehet lélegzetet venni. Egyre kevesebb szál köt a városhoz, már elkopott bennem minden izgalom, melyet akkor éreztem, mikor felmentem Budapestre. - Te mondod ezt, Budapest udvari költője? - Hátsó udvari, melléklépcsői költője. Igazság szerint rosszul jártam ott. Az induló erőm beleépült az irodalomba, a politikába, úgy, mint a régi magyar parasztok verítéke a bécsi Burg falaiba - és én egy üres báb maradtam, melyből minden kifogyott. Többé már nem akarom égetni magam, hanem lassan, nyugodt estékkel belenőni a semmibe. Megnyugodni végre. - A varázsló eltöri a pálcáját?! - Nem, a pálca törte el a varázslót. Sokat gondolok mostanában az apámra, mindig számolom, hogy mikor ennyi idős volt, mint én, akkor éppen mit csinált, hol tartott. Már nem soká tudom követni, negyvenhárom éves vagyok, ő negyvennégy éves korában öngyilkos lett. - Soha nem beszéltél róla. Azt mondod: kötélverő volt? - A felszabádulás után kiemelték, büntetésvégrehajtási tiszt lett Újhelyen. Ö azok közé a sztálinisták közé tartozott, akik elhitették magukkal, hogy a Jót el lehet érni, csak keresztül kell hazudniuk magukat a Rosszon. Én, mint ifjú török, folyton támadtam őt, be akartam neki bizonyítani, hogy téved. Olyan jól sikerült, hogy a végén öngyilkos lett, a legszörnyűbb módon, valamilyen növényvédő méreggel. - Lelkiismeret-furdalásod van emiatt? - Ma már nincs. Illetve, ahogy azt mondom, hogy nincs, újra feltámad bennem a bánat. De hagyjuk ezt. ... . (folytatjuk) 1992. SZEPTEMBER 24. Találkozó, de minek? Amikor a minap arról értesültem, hogy az egészségügyi miniszter találkozóra invitál néhány újságírót, végigjártam a szerkesztőségi irodákat s érdeklődtem, megérkezett-e a meghívó. Amikor meggyőződtem arról, hogy (ismét) kimaradtunk a névsorból, nem tagadom, dühös lettem. Nem az sértett, hogy (ismét) szelektálás folyik, hogy a meghívottak belépője netán bizonyos vércsoport, politikai hozzáállás, hovatartozás, hanem áz, hogy a tájékoztatásból kifelejtik a hivatalosan is elismert közel 600 ezer magyar nemzetiségű állampolgárt tájékoztató napilot. Éppen ezért felhívtam a miniszter úr szóvivőjét, s finoman figyelmeztettem mulasztására, no meg arra, hogy az első ilyen alkalommal a miniszter biztosított arról, hogy személy szerint nagyon fontosnak tartja a magyar ajkú lakosok tájékoztatását. Csütörtökön tehát kíváncsian és kérdésekkel felvértezve indultam a (kierőszakolt) találkozóra, hiszen valamennyien, egészségesek és betegek egyaránt kíváncsian, s kissé félve várjuk mit hoz a jövő a betegellátásban (is). A meghívottak sajnos, nem sok konkrétumot tudtak meg. A miniszter beszélt a személyét ért vádak valótlanságáról, a Szlovák Orvosi Kamara kifogásainak megalapozatlanságáról. Rámutatott arra, hogy az „ügy" tisztázása érdekében találkozóra invitálta a kamara vezetőit, ám azok elfoglaltságukra hivatkozva elutasították ajánlatát. Kifejtette azt is, hogy a kamara hiába vagdalkozik azzal, hogy megsértette a törvényt, őt nem kötelezi semmiféle jogszabály arra, hogy lépései előtt kikérje a Szlovák Orvosi Kamara beleegyezését. Viszont, mondotta, a törvény értelmében a Szlovák Orvosi Kamara köteles - döntéshozatal előtt - konzultálni a miniszterrel. Kérdéseinkkel visszatértünk a kórházigazgatók nagy visszhangot keltett leváltására, ám konkrét adatok, érdemi válaszok az állítólagos anyagi visszaélésekről nem hangzottak el. Egyelőre, - mondta a miniszter. Szó volt a várt betegbiztosításról is, ám pontos információkat csak a trencsénteplicei összejövetelen kapnak az újságírók. (péterfi) Nyitás előtt (Prikler László felvétele) Márkák^ indián