Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-26 / 228. szám, szombat

1992. SZEPTEMBER 25. 6 KÖRNYEZETVEDELEM iÚJSZÓI A DOLLÁR A VÁLASZTÁSI HARCBAN VISSZA REAGANHEZ? • jTTHíTiľi^- piacképek EXSZOCIALISTA ÁLLAMOK MAI PÉNZEI Volt Szovjetunió Oroszország: rubel (1 dollár = 210,5 rubel). Észtország: észt korona/100 cent (rögzített árfolyama 8 korona = 1 DM.) Lettország: rubel. A lat közeli bevezetése várható. Litvánia: rubel és kupon. A lit (litasz) hamarosan várható. Ukrajna: rubel és kupon (1,5 kupon = 1 rubel). A hrivna bevezetése várható. Belorusz: rubel és kupon (1:1). Új pénz jövő évtől várható Örményország: rubel. A tram bevezetését elnapolták. Moldávia: rubel és moldáv rubel. A leu bevezetésének tervét elnapolták. Grúzia: rubel. Kazahsztán: rubel. A kupon hamarosan forgalomba kerül, a tümen vagy tangé tervét elhalasztották. Tádzsikisztán: rubel. A szomon bevezetését tervezik. Azerbajdzsán: a manát bevezetése folyamatban van, 1 manát = 10 rubel átváltással (a hivatalos kurzus 21 manát = 1 dollár). Kirgiz Köztársaság: rubel. Nincs ismert pénzterv. Üzbegisztán: rubel, kupon (1 kupon = 0,14 rubel). Tervezik új pénz bevezetését. Türkmenisztán: rubel. Nincs ismert terv. Volt Jugoszlávia Szerbia és Montenegro: dinár (1 DM = 141 dinár, feketén 290). Szlovénia: tolár (1 DM = 57 tolár; bankban szabadon átváltható, feketeárfolyam nincs). Bosznia-Hercegovina: bosnyák dinár. Horvátország: horvát dinár (1 DM = 200 horvát dinár, feketén 215). A korona bevezetését tervezik. Macedónia: dénár Lengyelország: zloty (1 USD = 13 300 zl) Cseh és Szlovák Köztársaság: korona (1 USD = 26,37 CSK). Magyarország: forint. Románia: lej (1 USD = 383,9 lej). Bulgária: leva (1 USD = 20,2 leva). Albánia: lek (1 USD = 110 lek). Németország: márka (A dollárárfolyamok szeptember elejiek.) ÁTSZERVEZÉS A NIPPON BANKNÁL A három legnagyobb japán kereskedelmi és hitelbank egyike, a Nippon Credit Bank átszervezési tervet jelentett be. A racionalizálás értelmében a bank bezárja külföldi fiókjait és csökkenti vezető menedzsereinek javadalmazását. A racionalizálási terv szerint 48 millió dollárt kívánnak megtakarítani négy külföldi fiókjuk bezárásával, a hazai fiókok átszervezésével és a vezető menedzserek javadalmazásának felére (!) csökkentésével. A bank a továbbiakban csökkenti komputerberuházásait és elad néhány ingatlant. Általában úgy tekintik, hogy a Nippon Credit lépését más bankok is követni fogják Japánban. A kényszerű lépés oka az, hogy a japán bankrendszerben veszélyes módon megnövekedett a behajthatatlan „rossz kölcsönök" aránya. A Nippon Credit esetében ezek értéke megközelíti a 6 milliárdot. A Nippon Credit bejelentése után a bank részvényei 3 százalék-: kai estek a tokiói tőzsdén. Néhány nappal a Republikánus Párt konvenciója után a dollár augusztus utolsó hetére a kritikus határ alá zuhant. Árfolyama a márkához viszonyítva 1,43 alá esett. Utána az intervenciós kísérletek is kudarcot vallottak és egyes valutaközpontokban már-már az 1,40-es szint alá is esett a dollár, majd újabb intervenciók visszanyomták 1,43 környékére. Azóta a nyugat-európai valutaválság nyomán 1,48-ra emelkedett, de ez félreérthetlenül jelzi, hogy az amerikai választásokat a gazdaság csataterén fogják megvívni. Pillanatnyilag, az igazi választási küzdelem elején mindenekelőtt a tényeket kell regisztrálni. Az amerikai gazdasági helyzet legkiemelkedőbb negatívuma a növekedés tartós gyengesége. Vagy más megközelítésben az, hogy az Egyesült Államok nem tudott kiemelkedni a hoszszú ideje tartó „tántorgásból" a stagnálás és a recesszió között. A fellendülést - nem utolsósorban éppen választási okokból - nyárra jósolták. Ez azonban nem következett be. A GDP növekedése augusztusban mindössze 1,5 százalékkal magasabb, mint az egy évvel korábbi, kifejezetten recessziósszint. A második világháború óta Bush-é a szomorú rekord: az ő hivatali idejének első három esztendejében volt a legalacsonyabb a GDP reálnövekedése. A tartós stagnálás-recesszió időszaka nem maradt hatás nélkül a foglalkoztatottságra. Az 1991-es (recessziós) év augusztusában 6,9 százalék volt a munkanélküliségi arány. Ez jelenleg megközelíti a 8 százalékot. (Különösen veszélyes volt a júliusi hónap, amikor az ipari munkanélküliek száma 117 ezerrel emelkedett.) Miután a bérszint jelenleg 2,2 százalékkal magasabb, mint egy évvel ezelőtt, a fogyasztói árak pedig 3,1 százalékkal emelkedtek, az átlag életszínvonal csökkent. A Bush-elnökség első három évének viszonylatában pedig gyakorlatilag stagnált. Az Egyesült Államokban történelmileg 5-6 százalékos GDP-növekedésnek kell késérnie a recesszióból való kiemelkedést. Miután a jelenlegi növekedés 1,5 százalék, és év végéig erről a szintről aligha tud elmozdulni, a munkanélküliség csökkenése és az életszínvonal jelenlegi trendjének megváltozása a választásig semmiképpen sem várható. Mindez politikailag hatástalanná teszi a Bush-korszak egyetlen gazdasági eredményét, azt, hogy az 1980-as évek 5 százalékos átlagáról 3 százalék körülire szorította le az inflációt. Az átlagfogyasztók számára a jelenlegi keretek között ez a csökkenés nem érzékelhető. Természetesnek lehet tartani ilyen körülmények között, hogy a Republikánus Pártban heves viták folynak a követendő gazdaságpolitikáról. Ennek magyarázata az említett tényeken kívül az is, hogy az amerikai költségvetési deficit rekordmagasságokban szárnyal. A három legutóbbi republikánus adminisztráció hivatali időszakában pedig az A GDP reálértékének százalékos változása /VS k . / t z \ ŕ u \ / -2 V f -4 1988 '89 •90 •91 Amerikai gazdaság: Bush baja 1978 '60 '82 '84 '86 '88 '90 -'92 amerikai szövetségi államok adóssága megnégyszereződött és elérte a 4000 milliárd dollárt. A Republikánus Párt konzervatív szárnya ebben a helyzetben egy új, radikális „supply side" politika bevezetését javasolta. Konkrétan tehát: visszatérést Reagan gazdaságpolitikájához - de a fegyverkezési költségek akkori látványos emelése nélkül. Ennek megfelelően új adócsökkentéseket indítványoznak. Mégpedig nemcsak a tőkenyereség-adó, hanem a jövedelmi adó vonatkozásában is. Az átlagot 15 százalékról 12 százalékra, a legmagasabb adókulcsot pedig 33 százalékról 28 százalékra akarják csökkenteni. A legkomolyabb amerikai szakértők - közöttük Greenspan, a FED (egyébként republikánus) elnöke is - úgy véli, hogy éppen a Reagan-korszak mesterséges túlgerjesztési politikája viseli a felelősséget a jelenlegi receszszió makacsságáért. Ilyen körülmények között a Republikánus Párt konzervatív szárnyának gazdasági javaslatai mindössze rövid távú választási programnak tekinthetők. Valószínűleg a gazdasági helyzet is indokolta, hogy Baker külügyminiszter elhagyta hivatalát, hogy átvegye Bush választási kampányának menedzselését. Baker a nyolcvanas évek közepén pénzügyminiszter volt. Ő volt az, aki az eredeti Reagan-kurzussal szemben például a dollár megerősítése érdekében a vezető ipari hatalmak kollektív pénzügyi intervencióját követelte. Nyilvánvalónak tűnik, hogy ha sikeresen kívánja menedzselni Bush választási kampányát, akkor rendkívül gyorsan, legalább rövid távra hatásos gazdaságpolitikai változásokat kell indítványoznia. (figyelő) EGV KIS STATISZTIKA MIT TERMELTÜNK AZ ELSŐ FÉLÉVBEN? A gazdaság átalakításának következtében 1990 óta csökken a Szlovák Köztársaság nemzeti összterméke és a nemzeti jövedelme. 1991-ben a GNP 16,3 százalékkal csökkent 1990-hez viszonyítva, míg a nemzeti jövedelem 20, ť százalékkal - állandó árakon szá-. molva. Az idei esztendőben érződött meg teljes egészében a KGST szétesése. A nemzeti össztermék januártól-júniusig a múlt év első félévéhez képest 9,3, a múlt év második félévéhez képest pedig 2,3 százalékkal lett kisebb. A termelési fogyasztás gyorsabban csökkent mint a nemzeti jövedelem, de nem a nagyvállalatok ésszerűbb gazdálkodásának, hanem a magánvállalkozásoknak köszönhetően, mivel ez utóbbiak kisebb anyagi alapokra támaszkodva működnek. A nemzeti jövedelem - állandó árakkal számolva - a tavalyi első félévhez képest 16,1 százalékkal (10,6 milliárd korona), 1990 első félévéhez képest pedig 27,8 százalékkal csökkent. Az eredményeket legjobban az ipar befolyásolta, amely a szlovák gazdaság nemzeti jövedelmének 62 százalékát adta és amelynek teljesítménycsökkenése 1992 második negyedévében megállt. Az iparon belül átlag alatt teljesített a kohászat, az elektrotechnikai ipar, a fémfeldolgozás, a faipar, a textilipar és a papíripar, amely ágazatokat leginkább sújtotta a fegyvergyártás konverziója és a keleti piacok elvesztése. Csökkent a kül- és a belkereskedelmi forgalom és a mezőgazdasági termékek felvásárlása. Ez utóbbi oka az, hogy kisebb volt az élelmiszerfogyasztás és növekedett az élelmiszerbehozatal (Csehországból is). Sokkal kisebb volt az államkassza bevétele a forgalmi adóból, mint tavaly, mégpedig mintegy 20 százalékkal. Ennek következtében a nemzeti jövedelem 3,8 százalékkal lett alacsonyabb, pénzértékben pedig 3,9 milliárddal kisebb. Az év első felének gazdasági eredményei között találunk azonban pozitívan értékelhető adatokat is. Lassult a csökkenés tempója, és néhány ágazatban elérni látszik a minimumot, esetleg az emelkedés jeleit mutatja a fejlődés. Az erdőgazdálkodásban, az építőiparban, a közlekedésben, a postai és távközlési szolgáltatásokban például növekedett a nemzeti össztermék és a nemzeti jövedelem is, a múlt év hasonló időszakához viszonyítva. Az ipari termelés mutatója is megállapodott. Szlovákia gazdasági eredményeinek csökkenését elsősorban a magánszektor mérsékelte, amely maga GNP-t és nemzeti jövedelmet produkált. Növekedett a részaránya is a gazdaságon belül és elérte a 10,1 százalékot, a Szlovák Köztársaság nemzeti jövedelmének képzéséből. A magánvállalkozók számarányának első félévi növekedése a következő időszakban hoz majd gazdasági eredményeket. (Telegraf) KERESKEDELMI LEHETŐSÉGEINK A FÁK TAGÁLLAMAIBAN NYUGATIAK ELŐNYBEN A külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy intézményrendszerét tekintve az egykori Szovjetunió tagköztársaságaiban kialakulóban van a piac, s a megfelelő intézmények és a piaci mechanizmusok kialakításának köszönhetően könnyen megteremthető az együttműködés az ottani partnerekkel. (Ez azonban minden valószínűség szerint egy hosszabb folyamat eredménye lesz.) Tipikus példa lehet a tőzsde szerepe a Független Államok Közösségének területén. Külön fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy ha valaki a tőzsdén vásárol, az nem jelent automatikus engedélyt a kivitelre, ezt ugyanúgy be kell szerezni, mint bármely engedélyköteles termékre. Lehet azonban keresni különböző áthidaló megoldásokat, például más köztársaságok bekapcsolását az árucserébe, elősegítve így a kihozatalt. (Ez sem egyszerű feladat, persze.) Ez a kérdés azért lényeges, mert szabad deviza a köztársaságokban gyakorlatilag nem áll rendelkezésre, az áru sem szabadon értékesíthető termék. A kihozatal még nagyobb nehézségekbe ütközik azon áruk esetében, amelyeknek szállítása valamilyen központi szerv döntéséhez kapcsolódik. Ezek körébe tartoznak elsősorban az energiahordozók. A helyzetet tovább bonyolítja a tulajdonviszonyok rendezetlensége. Jelenleg még nincs a közös tulajdon felosztására végleges megállapodás, így minden köztársaság úgy gondolkodik, azzal rendelkezik, ami a saját határain belül van. Több köztársaság elmondása szerint meg tudják oldani, hogy az oroszországi" tőzsdén vagy más csatornán keresztül beszerzett áruk egy részét árucsere formájában biztosítják. (Ezek általában a FÁK tagországok.) A balti köztársaságok esetében más a helyzet azért is, mert értelemszerűen ezek a skandináv országok felé orientálódnak, s velük szemben bizonyos fajta visszafogottság érzékelhető a többi volt szovjet tagköztársaság részéről. Nem teljesen járhatatlan út azonban az egyes köztársaságok egymás közötti kereskedelmének felhasználása arra a célra, hogy a magyar cégek árucsere-forgalmat bonyolítsanak le. A volt Szovjetunió területén árueladásra napjainkban hitel, segély és kedvezményes vásárlás formájában nyílik leginkább lehetőség. Ezek közül legjelentősebbnek az a ,,segélyakció" számít, amelyet a nyugat-európai országok eredetileg a Szovjetuniónak szántak. Ezen akció keretében azonban nem segélyeket nyújtanak, hanem kedvezményes hiteleket és különböző hitelgranciák nyújtása történik. A szállítási listák készítése most van folyamatban, ám reálisan nézve vállalatainknak nem sok esélyük van arra, hogy jelentős volumenben konkrét szállításokat valósíthassanak meg. Elsősorban mezőgazdasági, élelmiszer-ipari termékekről s talán gyógyszerről lehet majd szó - a végső döntés azonban Brüsszelben születik meg. Összeállította: SZÉNÁSI GYÖRGY