Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-26 / 228. szám, szombat

1992. SZEPTEMBER 25. 6 KÖRNYEZETVEDELEM iÚJSZÓi KIFLIVEL ES SORREL... Telefoninterjú a budapesti csehszlovák nagykövetség főkonzu íjával A Smena ifjúsági napilap munkatársa a Ferencváros Slovan BEK-visszavágó • kapcsán felhívta hazánk budapesti nagykövetségének főkonzulját, Vojtech Keselyt, és telefoninterjút készített vele, melyet az alábbiakban mi is közreadunk. Igazak-e azok a híresztelések, melyek szerint hazánk budapesti nagykövetségére ismeretlen személyek telefonálnak, és bombamerényletekkel fenyegetőznek, jelezvén, így akarják megbosszulni a pozsonyi rendörségnek a ferencvárosi szurkolók elleni fellépését? A magyar hatóságok már állítólag többször kiürítették és átvizsgálták az épületet. - Az csak kitaláció, hogy az itteni rendőrség akár csak egy helyiséget is kiürített volna, ugyanis nincs is joga a nagykövetség területére lépni. Az viszont igaz, hogy az épületünket kétszer tűzszerészek vizsgálták át. Természetesen azokban a helyiségekben nem voltak, ahová idegeneknek tilos a belépés. A visszavágót eredetileg a Népstadionban kellett volna lebonyolítani. A találkozóra azonban a Fradi Üllői úti pályáján kerül sor. Állítólag azért, mert a nagykövetség a Népstadion közelében van. - A meccs színhelyét nem az említett okok miatt változtatták meg. Az indok sokkal prózaibb. A Ferencvárosnak saját pályája van, és természetes, hogy saját gyepszőnyegén akar játszani. A magyar nyilvánosság egy része elhatárolta magát a lehetséges megtorló lépésektől. Állítólag létrejött egy olyan polgári kezdeményezés, melynek tagjai a Slovan-szurkolókat sörrel és kiflivel akarják fogadni. - Igen, hasonló felhívásokat én is láttam és hallottam a televízióban. A tévériporter - sajnos, a nevét nem tudom - azzal a kéréssel fordult a nézőkhöz, hogy a magyarok mutassák meg, hogy civilizált középeurópai nemzet. Ehhez a felhíváshoz több napilap sportrovata is csatlakozott. Az ilyen hírek rendkívül kellemesek. Találkoztam és beszéltem a magyar rendőrség képviselőivel is. Biztosítottak, hogy teljesen kizártnak tartják annak a lehetőségét, hogy összeütközések történjenek. Azt állították, a két szurkolótábort elválasztják egymástól, és a mieinknek a határ átlépésétől kezdve rendőri kíséretet biztosijának. A kijelölt helyeken parkoló autóbuszokat, személygépkocsikat őrizni fogják. A szurkolók biztonságos távozását is garantálják. A helyi rendőrség tapasztalatai alapján hiszem, hogy így lesz. (S) EGYNEMŰEK HÁZASSÁGA A Blesk cimü prágai napilap tegnap egy nem mindennapi eseményt kürtölt világgá: a 33 éves Vladimír és az egy évvel idősebb Lukáš házasságot kötöttek. A templomi esküvő - olvasható a szenzációs hírben - pap nélkül, csak Krisztus keresztje alatt zajlott, s az ifjú házasok szülein kivül hozzátartozóik és barátaik is jelen voltak rajta. A katolikus egyház elhatárolta magát e furcsa frigytől. KÖZLEMÉNY A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom nádszegi alapszervezete értesíti az érdeklődőket, hogy 1992. szeptember 28-án (hétfőn) 18 órai kezdettel a helyi •művelődési házban Bugár Béla, az MKDM elnöke, parlamenti képviselő tart előadást az időszerű belpolitikai kérdésekről, azt követően pedig válaszol a jelenlevők" kérdéseire, • Ma 11 éve távozott e földi világból örökre a drága feleség, édesanya és . nagymama, HERVAY Szilvesztemé, ÁGH Berta Somorján. Aki ismerte és szerette, áldozzon egy néma percet felejthetetlen emlékének. Szívükben ma is gyászoló családja Ú-2756 AMENNYIVEL KEVESEBB AZ ÁLLATÁLLOMÁNY,,. (Folytatás az 1. oldalról) 69-ről 74 koronára emelkedett. A tarja kilóját 46 helyett 53,50-ért adjuk. Elmondta' az igazgatóhelyettes, hogy a húsárak kilónként egy-két koronával készítményeik árait is megemelték. Például a „špekačky" régi-új ára kilónként 31,20-33, a Pozsonyi virslié 45-47, a Szlovák szalámié 31,70-32,50, a Liptói felvágotté pedig 39,30-40 korona. Nem változott az „obyčajné" (féldiétás) virsli ára, s változatlan áron kapja a kereskedelem a száraz felvágottakat, a turista, a csingói és az inoveci szalámit, az utóbbi kilóját 47,80 koronáért. - Miért változtak az árak? - kérdeztem már Haár Józseftől, a felvásárlás felelős eladójától. - A mi áraink akkor változnak, ha emelkednek a felvásárlási árak. Januártól a nyári időszakig az élősertések kilóját a leszerződött mennyiség feléig 26 koronáért vettük meg, a fennmaradó részért a mindenkori kereslet-kinálat szerint 23-29 koronát adtunk kilónként. A nyári ár 22-23 korona volt, s ez most megközelítően húsz százalékkal megemelkedett. A nyári szabadságok után megnőtt a fogyasztás, beindultak az üzemi konyhák, az iskolai étkezdék, csökkenőben a sertésállomány, stb., stb. A piac alakulását mindenki figyeli, tudja, hogy mikor és mennyit kérhet. Jelenleg e lehetőség húsz százalékkal magasabb a nyári árnál, de a jelek szerint október elsejétől tovább emelkedik, és a felvásárlási ár függvényében a termelői, s természetesen a bolti ár is magasabb lesz. Lényeges tudnivaló, hogy a felsorolt árak a húsüzem termelői árai. Ennyiért adják a boltosoknak, azok pedig nekünk, vásárlóknak, a nekik tetsző árakon. xxx Természetesen nem beszéltek össze, Vysehradszky Vilmos, a Komáromi Húsüzem kereskedelmi igazgatóhelyettese mégis szinte azonos tényekről tájékoztatott. Lévén a hónapnak három dekádja, amikor változtatni lehet az árakat, ők is szeptember 21-el tették meg. A felvásárlási árak függvényében, és sajnos úgy igaz, hogy az idén ezzel ök sem mondták ki a végső szót. A mezőgazdasági üzemek már jelezték, hogy a hízósertések jelenlegi kilónkénti 26 koronás árát októbertől 27-28-ra emelik, és decembertől - mert akkorra már olyan kevés lesz a sertés - ennyiért sem adnak vágóállatot. Azt, hogy mit jelent majd az októberi és decemberi élösúly-áremelkedés a pénztárcánk számára, csak találgatni lehet. Most a vágósertések kilóját 24 korona helyett 26-ért kezdte felvásárolni a húsüzem, aminek következtében a tarja kilójának ára 51-ről 53 koronára emelkedett. Az oldalas esetében 32-34, a lapockánál (csont nélkül) 55-58, az ugyancsak csont nélküli combnál pedig 77-79 korona az emelkedés aránya. A tökehús magasabb termelői ára a Pozsonyi virslinél 48-50, a sonkásszaláminál 72-75 arányú áremelkedést okozott, míg a turista felvágott kilóját ezentúl hetven korona helyett 72 koronáért adja a húsüzem a kereskedelemnek. Mi pedig annyiért vesszük, amennyiért, aszerint, hogy a boltos milyen arányú nyereséggel elégszik meg. (polgári, egri) KIK NYERTEK? A csehszlovák állami sorsjáték legutóbbi húzásán a következő számok tulajdonosaira mosolygott a szerencse: Az 1 000 000 koronás prémiumot a K-020 611 -es számú sorsjegy nyerte. A két 100 000 koronás nyeremény a B-034185-ös és a D-068 947-es számú sorsjegy tulajdonosát illeti. 50 000 koronát a következő számú sorsjegyek nyertek: A-55 953-as, A-071 728-as, D-011 627, K-085 329. "10 000 koronát nyert valamennyi sorozatban a 053 094-es szám. 5000 koronát nyert valamennyi sorozatban a 048 381 -es és 076 705ös szám. 1000 koronát nyert valamennyi sorozatban az 5549-re végződő sorsjegy. 100 koronát nyertek valamennyi sorozatban a 408-ra, 437-re, 601-re és 627-re végződő sorsjegyek. 50 koronát nyertek valamennyi sorozatban az 58-ra végződő sorsjegyek. 20 koronát nyertek valamennyi sorozatban a 09-re, 38-ra, 69-re és 93ra végződő sorsjegyek. 10 koronát ugyancsak valamennyi sorozatban az 5-re és a 9-re végződő számú sorsjegyek nyertek. HITKERESES JEGYEBEN (EGY KONFERENCIA UTÓZÖNGÉI) „Kisebbségnek lenni nem sors, hanem feladat" - jelszó jegyében 1992. szeptember 19-20-án Eisenstadtban (Kismartonban) az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége szimpóziumot szervezett, melyre kb. 100-an jöttek össze a világ minden tájáról. Ausztráliai, USA-beli, németországi, svédországi, svájci, kárpátaljai, vajdasági és szlovákiai, erdélyi és felvidéki, burgenlandi, bécsi, grázi és anyaországi magyarok. Olyan személyiségek szerepeltek az előadók között, mint Borbándi Gyula Münchenből, Jakabffy Ernő Stockholmból, B. Szabó Péter Zürichből, Dobos László Pozsonyból és Szőcs Géza Kolozsvárról. A felvetett gondolatokat szeretném bizonyos prioritások alapján rendszerezni. Az első és leglényegesebb megállapítás az össztársadalmi harmónia megteremtésére tett kísérletek során az volt, hogy hiányzik az átgondolt stratégia. Ez a tétel érvényes az összmagyarság, de a kisebbségi kérdések megítélésében is. Ebből ered az értelmiség felelősségének és útkeresésének kérdéskomplexuma. Közép-Kelet-Európa ezen térségében sok esetben érvényesül még a kádergenerációk értékrendje. Dobos László referátumában a nyolcvanas években hirdetett humán és morálprogramok bukásáról szólt. Nem véletlen, hogy az álerkölcsön nevelődött értelmiségünk mindöszsze „pszeudopártokat" tudott kitermelni, hiszen mint Hizsnyai Zoltán írja (ő nem vett részt a tanácskozáson): „Ez a régió súlyos nagypolitikai karambol áldozata volt." Ma még nem tudni pontosan, merre van a baloldal, azt sem, merre a jobb. Nagyon találó az a megállapítás is, hogy „semelyik újdonsült, világmegváltó párt sem tud lemondani semmiről, mintha mindegyik egy új egypártrendszerre készülődne". Érdekes volt Szőcs Gézának, az RMDSZ elnökének a zárt társadalmak nyitottá tételének lehetőségeiről, valamint az állam szerepének leértékeléséről szóló eszmefuttatása. Kellemetlenül, de, sajnos, már nem meglepetésként hatott az ausztriai magyarok közt feszülő ellentét (burgenlandiak kontra bécsiek, katolikusok kontra evangélikusok), hogy az amerikai magyarok közti gyűlölködést ne is említsem. (Lám, lám, nincs új a nap alatt, nemcsak a csehszlovákiai magyarok tudnak széthúzni...) Az egyik legfigyelemreméltóbb előadást, dr. Kósa Lásziöió\ hallottuk, aki egyetemi tanár Budapesten. Előadásának címe: Minőség - elit - kisebbség. A Németh László-i gondolatmenet lényege: a kisebbség jogosítványa, ha minőségi elitté tud válni. Persze, vigyázni kell az egészségtelen fölény-, illetve elittudat virulenciájára, a szupremácia veszélyére. Veszélyes ez a felfogás akkor is, ha a magyarság Kárpát-medencei dominanciája kap hangsúlyt, de ugyanúgy mérgezi a kisebbségi pártjaink közti viszonyt is. Kósa professzor megítélése szerint a másságnak kell jelenteni a minőséget, persze, ha ez a másság értékhordozó és egyben értékteremtő is. Ezért szükséges minél több független fórum kialakítása, több pólusú szellemi központ megteremtése. Nagy érdeklődést váltott ki Borbándi Gyula referátuma, aki az identitástudat mentálhigéniája szempontjából közelítette meg a kisebbségi kérdést. Megállapította, hogy a nemzeti tudat ugyan személyiségjegy, ám nem erkölcsi kategória, az identitásvesztés személyiségsérüléshez vezethet, s ezen keresztül bizonyos érzelmi sivársághoz is. Izgalmas kérdésfelvetés a multikultúrális attitűd boncolgatása. Lehet-e két kultúrában élni, nem lesz-e járulékos, másodlagos a magyar elem? Nem eredményezi-e ez a magatartásforma, hogy csak „belső használatra" maradunk magyarok? A történelem ugyanis megtanított arra, hogy nem az állam, hanem a nemzet az a nagyobb összekovácsoló fogalom, amelyben mindenki elfér. Persze, a nemzeti léthez tapadó lelki tényezőket és felszabaduló óriási energiákat - mindenekelőtt a nemzetiségi érzést - nemes és nemtelen célokra egyaránt fel lehet használni (lásd pl. Csurka Istvánt, hogy „hazai" klasszikusokat most ne említsek). Általános tanulság volt még a kompromisszumkészség hiánya, valamint a túlburjánzó messianizmus. Ez a két tényező váltja ki a kizárólagosságot, amely kirekesztő jellegénél fogva úgy szelektál, hogy Csoóri vagy Konrád, Szőcs Géza vagy Domokos Géza, Duray Miklós vagy A. Nagy László. Pedig mindannyiukra szükségünk van. Teller Ede mondta a Világszövetség ülésén: ,,A jövőt nem a véletlenekre kell bízni, a jövőt meg kell tervezni..." ZOLLER MIHÁLY, Léva ÖRDÖGŰZÉS AVAGY EVA KRISTÍNOVÁ VÍZIÓI AZ ÉGI TRAGACSOKRÓL Titokzatos dolgok történnek az utóbbi időben Komáromban! Ezek a magyarok, Pásztor István polgármesterrel és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének vezetésével valami gyanús dolgot művelnek. Városi Egyetemet alapítanak! Hallott már ilyet a világ? Igaz, azon senki sem ütközne meg, ha mindez Dolný Kubínban, Svidníkben vagy Poprádon történnék, hiszen a városi önkormányzatok jogában áll az oktatásügyi minisztérium hatáskörén kívül eső iskolai formát alapítani. Na de Komáromban? Igaz, abban sincs semmi kivetni való, hogy amerikai, angol vagy francia lektorok, vendégprofesszorok jönnek az országba oktatni, hisz így szokás ez a civilizált világon. Na de Kecskemét, Győr? Komárom? Hogy kerül a csizma az asztalra? Itt valami bűzlik. Hát persze, biztosan a Jókai Egyetem alakulgat fű alatt, véli néhány honfiú és honleány, akik a pártállamból megörökölt internacionalista tudattal igyekeznek bizonygatni, a szuverén országban szuverénül kell élni és beszélni és - tanulni. Azaz: egy nyelven, mindenkinek. S ha már nem lehet betiltani, amit az elhamarkodott törvények engednek, legalább sajtókampányt kell indítani ellenük.— „Hisz arról, hogy a ,,mi komáromijaink" valaimit forralnak, már a verebek is csiripeltek a tetőn. (.:.) Hisz ez a probléma zseniális megoldása kíván lenni. Nem a hallgatók fognak Győrben vagy Kecskeméten tanulni, de a tanárok fognak Komáromban lakni és tanítani. Vagyis csak azért is lesz egyetem Komáromban, ha tragacsok hullanak is az égből." A fenti idézet a Koridor e heti, csütörtöki számából való, amelyben Eva Kristínová ereszt meg egy „szakértői" cikket a kisebbségi oktatásügy néhány kényes, megoldásra váró kérdéséről. A jogászi, s nem kevésbé nyomozói babérokra törő honleány egyenesen felháborítónak tartja a komáromi történéseket, hiszen ha valaki, ő már csak ismeri a délszlovákiai magyar iskolákban uralkodó állapotokat, s meg tudja ítélni, mire van szükség, s mire nincs. Perdöntő tényeit és bizonyítékait így pertraktálja: „Ismerem a dél-szlovákiai iskolák helyzetét. Tudom ezért, hogy sok magyar nemzetiségű tanító, akinek magyar oktatási nyelvű iskolára van szakképzettsége, annak ellenére, hogy nem tud jól szovákul, szlovák oktatási nyelvű iskolában tanít. Annyian vannak (annak ellenére, hogy a magyar osztályokban sokkal kevesebb diák ül mint a szlovákokban, hogy minél többJlyerLűsztály legyen), hogy nincs hol tanítaniuk. Át kell hát őket helyezni a magyar oktatási nyelvű iskolákba, s a dolog egy időre megoldódik." Mármint a magyar iskolákban uralkodó krónikus pedagógushiány. Eva Kristínová szerint, aki, mindeddig úgy hittem, elsősorban a nemzeti érzületű versek köztéri szavalásához ért leginkább. Kellemesen csalódtam, mert íme, kiderül, elsősorban oktatási kérdésekben otthonos, s szakértői tanácsokat próbál megfogalmazni Szlovákia szakértői kormányának: ,,A Nyitrai Pedagógiai Kar szüntesse be a hallgatók felvételét a magasabb évfolyamok szakára, ahol nagy a pedagógusfelesleg." Velős és alapos valóságismeretre alapozott érveiben Kristínová asszony olyan szakkifejezéseket csillogtat, mint „butatót", „elterelő manőver", ,,szlovákellenes intézkedések" - ez utóbbit természetesen az elmúlt két év „intézkedéseire" értve. Persze, magánügy, ki milyen jelzőt aggat magára, ám aki csak ,,intézkedésekben", direktívákban tud gondolkodni, annak valószínűleg tantaluszi kínokat okoz a tudat, hogy a törvényeket és a jogokat nem lehet gettósítani, különbözőképpen alkalmazni szlovákokra, magyarokra, ruténekre és zsidókra. Hogy Komáromban nejv lehet betiltani azt, amit meg kell engedni Poprádon. Talán néhány jó /irányzott „intézkedés" megoldaná ezt a természetellenes állapotot, gondolja Eva Kristínová, aki örvendetesen szívén viseli a kisebbségi gyerekek anyanyelvi oktatásának ügyét. Szerencsére nincs egyedül, hiszen az új oktatásügyi miniszter is tudtunkra adta a minap, hogy született demokrata. A nagy szellemek veretes okfejtéseire pedig mindig számít a kormánykörökhöz közelálló napilap, a Koridor, amely egyre egyértelműbben hangoztatja, valami baj van a demokráciával. Ha ez így megy tovább, tenni kell ellene valamit. (kövi)