Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-22 / 224. szám, kedd

1992. SZEPTEMBER 22. «ÚJSZÓi BŰNÜGY 6 KÜLFÖLDÖN TÖRTÉNT PISZTOLLYAL A SEGÉLYÉRT A végsőkig elkeseredett az a 32 esztendős salzburgi fiatalember, akinek egyik napról a másikra beszüntették munkanélküli-segélyének a folyósítását. Úgy érezte, vége mindennek, az élete egy fabatkát sem ér. Benyúlt a szekrénybe, elővette a pisztolyát, töltött és... Elment a kifizetőhelyre. Ott se szó, se beszéd, több sorozatot engedett a pénzükért sorban álló munkanélküli társai közé. Az őrjöngő fiatalember lövéseinek következtében tízen szenvedtek súlyos sérüléseket. Ketten közülük néhány nappal később a kórházban haltak meg. Herbert Schwartz eleinte türelmes embernek bizonyult, hiszen há"rom hónapig várt a postásra, de az csak nem akart jönni. Ellenőrizte bankszámláit is, de azokon sem talált egy fia pfenniget sem. Aztán úgy döntött, hogy bosszút áll azon a tisztviselőn, akinek a lelkén száradhat pénze elmaradása. Mindenekelőtt alaposan bevásá"rolt a sarki italboltban: tíz üveg sör és egy liter vodka után fizethette a számlát. Ezzel úgy kiköltekezett, hogy valóban már semmire nem maradt pénze. Hazatérve az utolsó . cseppig mindent elfogyasztott, hogy elképzelései végrehajtásához megfelelő bátorságot merítsen. És akkor következett a szekrény, a pisztoly, a tár betöltése, illetve a segélykifizető-hely felkeresése. Herbert Schwartz agya teljesen elborult, talán nem is célzott, csak lőtt. Ráadásul egészen közelről. Az emberek, meglátván a pisztolyt, először nem tudták mire vélni az előttük lejátszódó jelenetet. Néhányan — ahogy vallomásukban később elmondották —, az első pillanatban árra gondoltak, filmjelenetet próbálnak. Aztán az első lövés eldördülése után szinte valamennyien pánikba estek. A fiatalember pedig csak lőtt, lőtt, s a vaktában leadott lövések borzasztó pusztítást végeztek. Az irodában ülő tisztviselők — hidegvérüket megőrizve — pillanatokon belül értesítették a rendőrséget. Megérkezésükre azonban nem is lett volna szükség, mivel az iroda biztonsági szolgálata viszonylag gyorsan lefegyverezte az őrjöngő férfit, akinek a vérében 2,8 ezreléknyi alkoholszintet állapítottak meg. Amikor a detoxikálót elhagyta, és elméje némileg megvilágosult, elmondta, hogy valahogy reagálnia kellett a hivatal lépésére. Schwartz azt is közölte, hogy túlságosan hamar fogták le a biztonsági emberek, mivel egy golyót a végén még magának tartogatott, (gy az öngyilkosság helyett börtön vár rá, mivel kettős gyilkosság vádjával kell majd a bíróság elé állnia. FELGYÚJTOTTA SAJÁT HÁZÁT Értetlenül áll a rendőrség azon gyújtogatás előtt, mely minap történt a Pest megyei Zebegényben. Ugyanis senki és semmilyen körülmény nem kényszerítette H. István 48 éves munkanélkülit, hogy saját

1 lakását felgyújtsa. A lakását — mely egy többcsaládos társasház része — ugyan meg akarta Vásárolni az egyik szomszéd, de H. nem állt rá a vásárra. Sőt, kijelentette: inkább felgyújtja, mint eladja! Ez a kijelentés azért is volt meglepő és indokolatlan, mert — és ezt a nyomozás is kiderítette — H. István és a lakását megvásárolni szándékozó szomszéd között nem volt semmilyen anyagi és üzleti kényszer, illetve adósság. H. István a helyi italboltban csillapította háborgó lelkét, majd hazament, összegyűjtötte korábban elhunyt felesége ruháit, meggyújtotta azokat. A lakás pillanatok alatt lángba borult. A tűz továbbterjedését a szomszédok akadá. lyozták meg. A kár mégis meghaladja a félmillió forintot. AZ ALBAN MAFFIA ELŐREVETETT ARNYEKA * HAZÁRDJÁTÉKOK, KÁBÍTÓSZEREK, GYILKOSSÁGOK Aki járt már a szuperbörzének kikiáltott vajnoryi „zsibvásáron", vagy gyakrabban megfordult Pozsony forgalmasabb aluljáróinak némelyikében, biztosan felfigyelt azokra a kisebb-nagyobb csoportokra, ahol „valami zajlott". A játékmesterek általában a volt Jugoszláviából származó fiatalemberek, és az „itt a piros, hol a piros" játék verhetetlenjei., A busásan jövedelmező vállakózás nem igényel különösebb befektetést. A legfontosabb a kézügyesség és a rábeszélőképesség. Ezenkívül már csak egy apró szőnyegre, gyufaskatulyára és egy golyócskára van szükség, (gy ügyes manipulálással napi több tízezres bevételre lehet szert tenni. Az annyit bírált hazárdjáték képviselőit — feltéve, ha tetten érik őket — ugyan pénzbüntetéssel sújtják, olykor még az országból is kitiltják, ám ezek az intézkedések nem elég hatásosak. Persze, az ártatlannak tűnő játék (akit megkoppasztanak, az csak önmagát okolhatja) mindössze egy apró, szinte elhanyagolható hányada annak a szervezett bűnözésnek, melyet a balkáni alvilág képviselői Közép-Európába hoztak. A jugoszlávokat hajdanában mint a csempészek koronázatlan királyait tartották számon. Amikor a nemzetiségi ellentétek eredményeképpen kitört a testvérháború, és a véres konfliktusban ellenőrizhetetlen menynyiségű fegyver került a civil lakosság kezeibe, sokan elhagyták hazájukat és a közeli országokban igyekeztek boldogulni. Nem mindegyikük nyitott pizzériát, vagy fagylaltozót. Jónéhányan sokkal jövedelmezőbb üzletelésbe kezdtek. A feketézés hihetetlenül rövid időn belül szervezett bűnözéssé vált. A szlovák főváros bűnüldöző szervei mintegy kétezer volt jugoszláv állampolgárt tartanak nyilván. Ezek főleg koszovói és macedón albánok. Érdekes, hogy a szkipetár maffiák — felosztva egymás közt a várost — milyen gyorsan kiszorították a már korábban itt tevékenykedő szerb genget. Az albán alvilág eredetileg Prágában és más cseh városokban próbálkozott, de az arab és az orosz maffia konkurenciája túl nagynak bizonyult, ráadásul az egyre intenzívebb rendőri beavatkozások és váratlan razziák miatt inkább Szlovákiában telepedtek le. A gyufaskatulyás szélhámossággal ugyan hihetetlenül sok pénzt lehet keresni, de van ettől sokkalta jövedelmezőbb üzletág is: a kábítószercsempészés. Közvetlenül a drogok után következik — már ami az anyagi bevételek magasságát illeti — a lopott gépkocsikkal való kereskedés. A híres-hírhedt balkáni kóbítószerútvonal Törökországban kezdődik. A volt Oszmán Birodalomban mintegy kétmillió albán él. ők termelik és állítják elő a nyersanyagot, melynek szállítása és forgalmazása már az idegenbe szakadt konfitársaik feladata. A fehér halálnak nevezett áru egyik átszálló állomása éppen Pozsony. Kisebb mennyiségben már nálunk is forgalmazzák a kemény drogot, de a lakosság anyagi helyzete, legalábbis egyelőre, még nem biztosít állandó piacot. Az újságokban időről időre megjelennek olyan hírek, hogy az iskolák közelében kábítószerrel átitatott rágógumit, cukorkát osztogatnak a gyerekeknek, de, és ezt a belügyminisztérium sajtóosztálya is megerősítette, eddig egyetlen ilyen konkrét esetről sincs tudomásuk, tehát az az állítás, hogy a kábítószerkereskedők rá akarják szoktatni a gyerekeket a drogokra, vagy megalapozatlan híreszteléseken alapul, vagy az illetők annyira profi módon dolgoznak, hogy semmit sem lehetett rájuk bizonyítani. A drága, elsősorban külföldi márkájú gépkocsik lopása és külföldre csempészése is valóságos aranybánya. Annál is inkább, mert ma már nem okoz gondot a forgalmi engedély tökéletes hamisítása sem. Az viszont elgondolkodtató, hogy a vevőkben sosem kerül fel a gyanú, ha mondjuk egy' másfél milliós autócsodáért „csak" harmincezer márkát kell fizetniük. Az ellopott kocsik nagy része már sohasem kerül elő. A határon elkobzott, illetve jogtalan tulajdonosoknál lefoglalt gépkocsik a Gagarin utcai parkolóban várnak további sorsukra. Mazsolaként említjük, hogy az egyik legnagyobb pozsonyi magánvállalkozó által vásárolt kocsik közül háromról is kiderült: lopottak voltak. S hogy a gépkocsik eltulajdonítása már valóban félelmetes méreteket ölt, bizonyítják az alábbi számok, A múlt évben a Szlovákiában ellopott 3561 autóból csak 1524 került elő. A kár meghaladta a 177 428 000 koronát. Az idei esztendő lepipálja a tavalyit, hiszen már az első hét hónapban 3013 kocsi tűnt el, s mindössze 786ot találtak meg. A kár 126 730 000 korona. Az olvasók joggal tehetik fel a kérdést: hová kerül a kábítószerkereskedésből és autólopásból befolyó . rengeteg pénz? Biztos, hogy csak elenyésző részüket költik el a maffiavezérek éjjeli mulatókban és könynyű vérű lányok társaságában. A bűnügyi rendőrség szerint a pénz egy részét a privatizációban és az árveréseken „hasznosítják". Korrumpálnak, és milliós üzleteket kötnek. A pénz legnagyobb részét azonban illegális fegyverkereskedésre fordítják. Jugoszláviában most rengeteg fegyverre, lőszerre van szükség. A kereslet jóval meghaladja a kínálatot. Az üzlet tehát virágzik. Ami nem is csoda, hiszen míg nálunk egy 9 mm-es pisztolyba legálisan vett töltény ára 4,60 korona, pár száz kilométerre délebbre csaknem ennyi márkában. (Ezért valószínű, hogy a Zlín melletti rendőrakadémiáról nyomtalanul eltűnt, és annak idején nagy port felvert fegyverlopásból származó géppisztolyokkal Szarajevó közelében harcolnak.) Az albánok szeretik a fegyvereket. A fiatalok leginkább a nagykaliberű pisztolyokat. Akinek nincs lőfegyvere, az legalább tőrt hord magánál. A rendőrség jól tudja, hogy a második hullámban érkezett albán fiatalok között mindenre elszánt bérgyilkosok is vannak. Ha megfizetik őket, bárkit hajlandók eltenni láb alól. A gengek Íratlan törvénye: a „játékszabályok" megsértéséért halál jár. Természetesen a délről jövő szervezett bűnözés terjedését a rendőrség nem nézi ölbe tett kézzel. A fiatal és rendkívül brutális bandák semlegesítésére különleges alakulatokat képeznek ki. SAJAT FEGYVERÉVEL LŐTTÉK LE A hatvannégy esztendős zsólyi V. L. nemcsak hirdette az „öregember nem vén ember" elméletét, de aszerint is ólt, cselekedett. Szerette a bohém életformát, szórakozást ós a fiatal lányokat. És azok sem idegenkedtek a koros szeladontól. Persze, akik „eljártak" vele, nem az őszes halántékáért rajongtak. Bőkezűségéért fogadták kegyeikbe. A férfi ugyanis nem titkolta, sőt inkább kérkedett vele; van mit a tejbe aprítania. Végül is gavallérsága és a gyengébb nem iránti ellenállhatatlan vonzalma okozta a vesztét. * * * A vádlottak padján három fiatal nő — kettő még jóformán gyermek — ül. A még húszon innen levő, törékeny testalkatú Erika — ő húzta meg a pisztoly ravaszát — a tizenhat esztendős húga, Kati, ós annak ugyancsak tizenhat esztendős barátnője, Andrea. A vád: szándékos emberölés. Rajtuk kívül még a bűnrészességgel ós felbújtással vádolt tizenhét esztendős Roman is a törvény ítélőszéke elé került. A tragédia előzményei a múlt óv tavaszáig vezethetők vissza. A három lány együtt járt diszkóba ós mulatságokba. Egyik ilyen alkalommal Erika megismerkedett Roman unokábátyjával. Ahogy mondani szokás, egymást meglát(A szerző felvétele) ni ós megszeretni egy pillanat műve volt. Az éppen hogy csak kibontakozó „love story" azonban váratlanul veszélybe került. A fiatalembert egy korábban elkövetett bűncselekmény miatt letartóztatták. Erika minden követ megmozgatott, hogy segítsen kedvesén. Ahhoz azonban, hogy legalább kaucióra szabadon bocsássák, pénzre volt szüksége, amivel nem rendelkezett, Ekkor jutott eszébe régi ismerőse, V. L. Sokszor szórakoztak együtt, nem egy éjszakát átmulattak. Azt is tudta, hogy a férfi a Nagykürtösi járásban lakik, egyedül, családi házban él, és anyagilag igencsak jól áll. Gondolkozni kezdett, mit lehetne tenni. A kérdést barátainak is feltette. Roman egyből rávágta: A megoldás egyszerű: ki kell rabolni a vén szivart. Eredetileg úgy beszélték meg, hogy az akciót ő hajtja majd végre Erikával. A későbbiek során hogy, hogy nem, másképp alakultak a dolgok. A lányok azonban nem akartak lemondani a könnyűnek ígérkező pénzszerzési lehetőségről. Elhatározták, a helyszínen terepszemlét tartanak. Megüzenték a férfinek, hogy meglátogatják. Az örömmel vette a kellemesnek ígérkező vizitet, és gépkocsijával a lányok elé ment. Természetesen kellőképpen felkészült a vendégfogadásra. Étellel, itallal kínálta a vidám társaságot. A három grácia evett, ivott, ám közben arra is ügyelt, hogy a vendéglátó pohara színültig legyen. Erikáék szándéka az volt, hogy leitatják az öreget és amikor elalszik, megkeresik a pénzét és angolosan eltűnnek. A felajzott férfi szorgalmasan ivott, de jól bírta az italt, és nem ázott el. Énekelt, mókázott, célzásokat tett, mit fognak majd művelni a szomszédos szobában. A lányok hiába várták, hogy elálmosodjék. Végül pisztolyával kezdett dicsekedni. Elővette fegyverét ós magyarázni kezdte a lányoknak, hogyan is kell az ilyen „játékszert" használni. Az egyre türelmetlenebb triumvirátus ekkor tervet változtatott. Valószínűleg az elfogyasztott alkohol hatására a lányok úgy döntöttek, meggyorsítják a pénzszerzés menetét, nem várják meg, mfg vendéglátójuk leiszsza magát. A „hóhér" szerepót a legidősebb lány vállalta. Gondolkodás nélkül meghúzta a kölcsön kapott fegyver ravaszát. A történtek után egy kicsit megrémültek, de azért nem annyira, hogy fejvesztve elmenekültek volna. Az értékesebb tárgyakat kihordták a férfi autójába ós magukhoz vették a 30 ezer korona készpénzt is. Andrea többszöri próbálkozás ellenére hiába próbálta begyújtani az áldozat gépkocsiját. A lányok aztán gyalogszerrel vágtak neki az éjszakának. Nagykürtösre érve kivettek egy szállodai szobát, s mint akik jól végezték dolgukat, aludni tértek. Reggel a pénzt elosztották. De nem tudták élvezni, oda kerültek, ahonnan Erika a szerelmét akarta kihozatni. Az oldal anyagát összeállította és írta ORDÖDY VILMOS