Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-22 / 224. szám, kedd

2371 MOZAIK ÚJ SZÓ* 1992. SZEPTEMBER 24. VILIAM SOBONA MINISZTER: A BETEGSEG DRAGA DOLOG - Dr/

Viliam Soboňa egészségügyi miniszterrel készített interjút a Trend cimű gazdasági hetilap munkatársa a társadalombiztosítás, ezen belül is az egészségügyi biztosítás januártól kezdődő reformjáról. A hetilap 38-as számában megjelent interjút rövidítve közöljük. • A januártól megvalósításra kerülő társadalombiztosítási reform miben különbözik a korábbi miniszterek által javasolt megoldásoktól? — Arra törekedtünk, hogy logikusan összekapcsolható, ellenőrzési mechanizmusokkal kiegészített, vagyis egy működő rendszert dolgozzunk ki. Az előző kormány által javasolt megoldás a Szlovákia hét régiójában összegyűjtött pénzügyi eszközökből indult ki, és számomra ez a knb-ken keresztüli finanszírozási rendszert juttatta az eszembe. A volt kerületekkel azonos régiók túlságosan nagyok lennének az egészségügyi biztosítók számára. Mindezt mérlegelve arra a következtetésre jutottunk, hogy e biztosítók létrehozásának a területi meghatározói a mai járások lesznek. A biztosítók 70—180 ezer biztosított ügyét intézik majd, tehát adminisztrációs szempontból nem kell túlságosan erősnek lenniük. Figyelembe vettük az új területi felosztási elképzeléseket is. • Milyen előnyökkel jár majd a reform a páciensek, az egészségügyi létesítmények ós az orvosok számára ? — Logikusan feltételezzük, hogy a finanszírozási mód megváltoztatásával párhuzamosan sok minden megváltozik. Az orvosok az első fázisban igyekeznek majd megtartani pácienseiket. A kocka tehát fordul, nekünk pedig megfelelő ellenőrzési mechanizmust kell teremtenünk ahhoz, hogy a lehető legtöbbet vállalni akaró orvosok munkájának színvonala ne csökkenjen a páciensek rovására. Nyilvánvaló, hogy a rendelőintézetekből ós a kórházakból elmegy a páciensek jelentős része, ós sokkal több kisebb létesítmény jön létre. Profilváltásra kényszerülnek majd a járási kórházak is, bizonyára nagyobb mértékben szakosodnak. • Hogyan, ás főleg miből? Műszerek beszerzése, szakemberek alkalmazása — mindez komoly befektetéseket igényel. A társadalombiztosító a valódi teljesítmények alapján szabadítja majd fel a pénzeszközöket, miközben a páciensek csökkenésével számolnak. — A kórházaknak valódi szakemberekre kell építeniük. És a szakemberekre a biztosító rendkívüli figyelmet fordít majd. A biztosító alapvető érdeke lesz, hogy a pácienshez ökonomikusán viszonyuljon, vagyis törődnie kell a kórisme lehető leggyorsabb megállapításával és azzal, hogy a hangsúly a betegségmegelőzésen legyen. A betegség drága dolog. Érdemesebb azt annak kezdeti stádiumában kezelni, mint amikor a beteg már hosszú időre ágyhoz kötött. Igaz, a biztosító számára nemcsak a pénzügyi mutatók lesznek irányadók, e intézmény keretében működnek majd a bizalmi orvosok, ellenőrző orvosok, ad hoc bizottságok, tehát egy komplex rendszerről van szó. Persze, nem mamutrendszerről — a szakorvosok közül sokan szakmájukban is dolgoznak majd, ós bizonyos ellenszolgáltatás fejében emellett végzik majd biztosítói munkájukat. A biztosító minél jobban gazdálkodik majd a rábízott eszközökkel, annál több pénzt használhat majd fel hitelekre. A biztosító például környezetvédelmi beruházásokra nyújthat hitelt. Ez kifizetődő részére, mert az egészségesebb környezet eredményei nála is lecsapódnak majd. A biztosító arra ösztönzi majd a pácienseket, hogy járjanak megelőző kivizsgálásokra, törődjenek egészségükkel. Ha valaki nem betegeskedik majd sokat, akkor prémiumban részesül, csökkentik biztosítási befizetésüket, tenger melletti üdülést kap, és sok más lehetőség is van „premizálásukra". A pénzügyi ösztönzők kihasználása eközben az egészségügy színvonalasabbá ós humánusabbá tételét szolgálja majd. Egy olyan rendszerről van szó, amely a pénzt jó fényben tünteti fel. A biztosítónak azonban egyéb eszköz6i is lesznek: ha például a megelőző kivizsgálás eredményeinek ismeretében az orvos hangsúlyozza, hogy a páciens nem dohányozhat, ós az nem fogad szót, a biztosító emelheti is a biztosítási díjat. • A betegségi biztosítás keretében számolnak valamilyen kiegészítő biztosítással is, illetve magán egészségügyi biztosítók létrehozásával? — Igen. Az egészségügyi létesítménynek teljesen mindegy lesz, hogy ki fizeti meg a teljesítményét. Az alap biztosításban a regionális biztosítók között alakul majd ki konkurencia. A központi társadalombiztosítónak bizonyos százalékot utalnak át, ós majd az szavatolja, hogy a regionális biztosítók között ne legyenek nagy eltérések. Mivel a biztosítók önálló szubjektumok lesznek, elméletileg bekövetkezhet, hogy valamelyik csődbe jut. • Mivel a biztosítási dijat lakhely szerint fizetjük be, én, a páciens, nem választhatom meg, hová akarok tartozni. Ezért számomra elég nyugtalanító, hogy egy-egy regionális biztosító esetleg tönkre is mehet. — A törvénynek úgy kellene szólnia, hogy ilyen esetben az államnak a kötelessége az állampolgárról való gondoskodás. De még itt lesz a központi társadalombiztosító, amely a regionális biztosítókból érkező jelek alapján figyelmeztet, hogy azok rossz irányban haladnak, és tolmálcsolja majd az igazgatótanácsnak, hogy foglalkozzon az üggyel. Az állam is felügye- • li majd a biztosítókat, részben minisztériumunk által. • A kidolgozott modell a sajátja, vagy külföldi mintákat is figyelembe vett megalkotásakor? — Elmondható, hogy saját modellről van szó, mely az összes hozzáférhető biztosítási rendszer tanulmányozásából keletkezett, a legközelebb pedig a német rendszerhez áll. A számunkra legelőnyösebb modellt kerestük, kidolgozása közben arra törekedtünk, hogy ennek keretében megoldjuk a gyakorlatban felmerülő problémákat, modellhelyzeteket teremtsünk. Két éve foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel, jómagamat korábban is vonzott ez a terület, a pénzügy mindig is érdekelt. Tizennyolc éven át voltam klinikai orvos, széles körű pacientúrám volt, sokan kerestek fel magánpáciensként is, s persze, ezért semmilyen jutalomban nem részesültem. Ellenkezőleg, a főorvos azt mondhatta, hogy sok a magánpáciensem, kevesebbet tartózkodom a klinikán, tehát kevesebb lesz a fizetésem. Közben sok olyan kollégám volt, aki mindig az osztályon volt, tehát többet keresett, miközben szerintem nem dolgozott annyit, mint ón. Ezért jutottam el a teljesítmény szerinti bérezési rendszer kereséséig. • Nem lett volna egyszerűbb valamelyik külföldi rendszer átvétele? — A trükköt éppen az jelenti, hogy minden átvehető — modell, program, számítógép-hálózat egyaránt —, csakhogy a lelke hiányozna. Egyszerűen nem számítja ki a teljesítmény objektív értékét. Ahhoz munkaigényes, a rezsiköltségeket, a minőséget ós az anyagfogyasztást is figyelembe vevő számítások útján juthat el bárki is. Ezek a meghatározó tényezők, ós nem az, hogy a teljesítményt az orvos saját vagy közintézményben nyújtja. Ha az adott intézmény jól működik, megfelelő helyiségekkel, akkor , jobban működhet a legnagyobb monstrumnál is. Modellhálózatot kell létesítenünk, hogy a regionális biztosítók képesek legyenek sok adat gyors összegyűjtésére, és hogy minősíteni tudják az orvos felkészültségét, műveltségét. • Egy tanácskozáson mondta ön, miniszter úr, hogy az orvosokat végtelenül kizsákmányolták. Hogyan értékeljék igazságosan az orvosi szakmát, hogy például a fogász ne rossz minőségű tömések fabrikálásával legyen elfoglalva. — Ez az, amiről beszéltem. A biztosítónak és az egészségügyi intézménynek egyaránt érdeke lesz a csúcsszínvonalú szakorvosok munkájának megfelelő értékelése. Szükség van egy igazságos rangsor felállítására, hogy az orvosnak érdeke legyen színvonalasan dolgozni. Mi az egészségügyben a pácienssel szembeni szociális igazságosságról beszélünk, nem pedig az orvossal szembeniről. Az igazságosság elve esetünkben csak annyiban érvényesül majd, hogy a jókat jól megfizetjük. • Miniszter úr, reszortjában sok az ellentót, a megoldatlan kórdós ós nagy a feszültség. Mikor találkozik a szakma szervezeteinek képviselőivel, hogy ezt követően közösen tájékoztassák a közvéleményt? — Én örömmel fogadok minden találkozást, de a tanácskozásra mindkét félnek fel kell készülnie, egyébként csak időpazarlás. • Mi privatizálható, és mi nem? — Hamarosan kibocsátjuk a privatizálásra szánt intézmények, egészségügyi lótesítmónyak jegyzékét. Ebben nem szerepelnek például a járást kórházak, melyek az állam kezén maradnak, hogy így szavatolhassuk az állami egészségügyi politika megvalósítását abban az esetben is, ha a magánszektor esetleg rosszul működne. Úgy vélem, ha az összes intézményt is felkínálnánk privatizálásra, akkor sem lenne olyan sok privatizálva. Ezek az intézmények a közvagyon részévé válnak, de privatizálásukra a jövőben is lesz lehetőség. • Hogyan vélekedik a rendelőintézetek orvosok általi bérbe vételéről? — Számomra ez elfogadható elképzelés, fontolgattam ezt a privatizációs lépésekkel kapcsolatban is, sőt, azt mondtam, hogy az egészségügy számára előnyös hitelekben kell megegyeznünk. • Már tárgyalt erről valakivel? — Természetesen, Tóth miniszter úrral. Azt mondotta, csak kezdjük el a privatizálást, a minisztérium vállalja az ilyen célú hitelek garanciáját. OLIVER BRUNOVSKÝ JJ MOLDOVA ^WP GYÖRGY félelem kapuba A szomszédos ágyon egy vállalati bérelszámoló feküdt, Borsos tőle kért útbaigazítást, hogy milyen kárpótlásra számíthat. Felvilágosították: csapdába esett, amikor elfogadta azt a feltételt, hogy a munkahelyen ne jelentsék be, mert így nem kaphat sem táppénzt, sem más támogatást. Megpróbálkozhat bírósági feljelentéssel, de a bérelszámoló tudomása szerint ezek a perek ritkán hoznak kedvező eredményt. Felfüggesztett lábbal, hanyatt dőlve Borsos újra és újra végiggondolta a helyzetét. Belátta: minden egyes bent töltött nappal veszít esélyeiből, hogy valaha is elindulhasson felfelé, két hét után, saját felelősségére, kiíratta magát. Hazament albérletébe. Szállásadói nem számítottak érkezésére, az egyik gyerekágyat és a varrógépet berakták a szobájába, látható elégedetlenséggel rendezkedtek vissza. Bár az orvosok teljes pihenőt rendeltek, Borsos már az első otthoni napján felkelt, és botra támaszkodva sétára indult a szoba hosszában. Óvatosan csúsztatta begipszelt jobb lábát, mégis gyakran megingott, és hiába próbált megkapaszkodni a bútorokban, végigzuhant a padlón. Ilyenkor sokáig feküdt egy helyben, mozdulatlanul az ijedtségtől, attól tartott, hogy a törött csontvégek a gipsz alatt is szétcsúsztak, szerencséjére ez nem következett be. A mozgás siettette a gyógyulást, fokozatosan növelte a terhelést, a lépcsőházba is kimerészkedett, a lifttel felment az ötödik emeletre, és gyalog jött vissza. — Február végén letelt az a három hónap, melyet Borsos előre kifizetett. Bekopogott a házigazdájához, és le akarta rakni a következő részletet, de nem fogadták el tőle a pénzt. A házaspár bejelentette, hogy nem kívánja meghosszabbítani a szerződést, kérték, költözzön el a hónap végéig. Borsos hiába kért néhány hétnyi haladékot. A fiú másnap reggel elindult új szállást keresni, nehezen járt, botja meg-megcsúszott az utat borító jégtócsában. Több címen is próbálkozott, de meg kellett bizonyosodnia, hogy pénze maradékából ágybérletre sem lutja. Mikor a felmondási határidő letelt, Borsos minden remény nélkül lépett ki régi lakóházának ajtaján, a házaspár csak arra az engedményre volt hajlandó, hogy megőrizze a holmiját, amíg eljön majd érte. Tisztálkodási eszközeit és fehérneműjét sporttáskájában vitte magával. Egy-két napos befogadásban bízva, lement régi munkahelyére, a csatornázási művek telepére, de munkatársai nem tudtak segíteni rajta. Borsos a hóesésben is megizzadva állt meg a körút délutáni forgatagában. Arra gondolt, hogy botjával beveri egy üzlet kirakatát, bevárja a rendőröket, és a fogdában tölti majd az éjszakát. Rövid töprengés után elvetette ezt a tervét, ha egyszer börtönbe kerül, végképp elveszíti a talajt a lába alól. Borsos nem ismerte a hajléktalanok titkos alkalmi búvóhelyeit, pályaudvarokon, későig nyitva tartó eszpresszókban viszont aligha kerülhette volna el az igazoltatást: Hirtelen ötlettől autóbuszra szállt, és kiutazott Pesthidegkútra. Óvatosan közelítette meg azt a családi villát, melynek emeletéről lezuhant. A hevenyészett kerítésnél megállt, és körülnézett: a sötétben is kirajzolódó, letakart téglahalmok és csövek arra vallottak, hogy még tart a téli építési szünet, nem kezdődtek újra a munkák. Az épületben nem égett a fény, és a hóban sem látszottak lábnyomok, Borsos egy rést keresve a kerítésen, beljebb merészkedett. A lépcsőn lebotorkált az alagsorba, úgy emlékezett rá, hogy ez a rész már félig-meddig elkészült. Az egyik helyiség üres ajtótokjában egy kifeszített ócska pokróc lebegett, a fiú félrehúzta, mozdulatát bentről mocorgás fogadta. Éjjeliőrtől tartva vissza akart lépni, de egy hang kiszólt: — Gyere be nyugodtan. Borsos hónaljából előhúzta a Rambó kést, hegygyei fölfelé a kabátujjába csúsztatta, hogy minél gyorsabban elő tudja rántani, de óvatossága túlzottnak bizonyult, az ajtó mögött csak két hatvan év körüli férfi tartózkodott. — Hoztál valami italt, fiú? — kérdezték, és meggyújtottak egy gyertyacsonkot. Borsos egy üveg vodkát húzott, elő a sporttáskájából, melyet a hosszú téli éjszakára tartogatott, és átnyújtotta. A gyertya fényében körülnézett: a csövesek megpróbálták lehetőség szerint kényelmessé tenni a szállásukat; két sor deszkát fektettek a csupasz betonpadlóra, rongyokból és cementzsákokból valóságos fészket raktak maguknak, az egyik sarokban néhány téglából egy hevenyészett tűzhelyet is kialakítottak. — Akarsz egy teát? — Nem veszik észre kint a tüzet? — Letakartuk az ablakot. — Akkor innék. Míg a víz felforrt az edénynek használt konzervdobozban, Borsos áthúzott egy malterkeverő ládát a szomszédos helyiségből, megfordította és arra ült le. Elbeszélgetett a két öregemberrel, akik már hetek óta bujkáltak a félig kész házban, figyelmeztették, hogy másnap még a hajnali sötétségben el kell tűnniük, mert nem akarják magukra vonni a környéken lakók figyelmét. Borsos a teától kissé átmelegedve rászánta magát, hogy bebújjon a rongyok közé, kabátját felakasztotta egy szögre, begipszelt lábát felpolcolta sporttáskájával. Azt hitte, hogy csak néhány percet aludt, mikor megrázták a vállát: — Ébredj, öt óra. Csinálj te is rendet magad után. A két öreg csöves szótlanul és sietve, összehangolt mozdulatokkal tüntette el itt-tartózkodásának nyomait, Borsos is visszavitte a helyére a ládát. Megkínálták egy fagyos zsíros kenyérrel, és megengedték neki, hogy este nyolc óra után viszszajöjjön. — Hozzál majd valami italt. Ha mást nem, almabort vagy sósborszeszt cukorral. (folytatjuk) MEGKÉRDEZTÜK BICENTENÁRIUMI ÜNNEPSÉGEK A magyar szobrászművészet megteremtőjének, Ferenczy Istvánnak szülőhelyén, Rimaszombatban 1992-t Ferenczy-évnek is nevezik. Ez azért van, mert a jeles szobrászművész 200 éve itt született az egykori Kisbáston. A Rimaparti város, főleg annak magyarsága és a Gömöri Múzeum ebből az alkalomból nagyszabású bicentenáriumi ünnepségeket rendez november hónapban. Megkérdeztük az intézmény igazgatóját, dr. B. Kovács Istvánt, milyen programot készítenek elő a belföldi és külföldi vendégek, érdeklődők számára: — November 13-án és 14-én zajlik a kétnapos rendezvénysorozat. A bicentenáriumi ünnepségeket egy, Ferenczy István életét és művészetét bemutató kiállítással nyitjuk meg. Az első nap, vagyis péntek délutánján ünnepi koszorúzás lesz Ferenczy István sírjánál és szobránál, a Főtéren álló református templom alagsorában, illetve annak külső falánál. Ezt követi a Klasszicizmus Gömörkishontban címmel meghirdetett szakmai tanácskozás, mely a múzeum épületében zajlik majd hazai és külföldi előadók közreműködésével. Szombaton, 14-én egésznapos kirándulást szervezünk a járásban. Ezen kívül a bicentenáriumi ünnepségek alkalmából Ferenczy István grafikai sorozatának hasonmás kiadását és egy gömöri szobrászművész, Mag Gyula által tervezett emlékérem megjelentetését is tervezzük. A kétnapos rendezvényen bárki részt vehet. A részvételi díj 150 korona. (polgári)