Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-22 / 224. szám, kedd

iÚJSZÓi HAZAI KÖRKÉP MAGYAR MŰHOLD? .. .kapta fel a fejét tavasszal a mű­holdvevővel rendelkező tévénéző, amikor a Stockholm-Budapest vo­nalán fekvő, keleti hosszúság 16,2°-a irányából magyar filmek jelentek meg a képernyőjén. Másfél hónap múltán minden hangolási kísérlete eredménytelen maradt, letelt a kí­sérleti adás ideje. Valójában csupán egyetlen csatornáról folyt a sugár­zás, amelyet a budapesti Műsorszó­ró Vállalat a Mozi és Video Vállalat­tal (MOVI) közösen bérelt az Eutel­sat I F-L közvetlensugárzó műhol­don (a Budapestet ábrázoló vázlat­képen fekete körrel jelölve), lemé­rendő a műsorok hatását. A több­ezer levél, amely Franciaországtól Egyiptomig, Angliától Fehéroroszor­szágig besugárzott területről - első­sorban természetesen a Kárpát-me­dencében élő magyaroktól - jött, ékesen bizonyította a műsorok né­zettségét, népszerűségét és kiváló műszaki minőségét. A nem minden­napi - végső soron várható - élénk visszhang hatására határozta el a Nemzetközi Transsylvánia Alapít­vány Diaszpóra Video- és TV stúdi­ója, hogy idei, éves munkaértekez­letén megvitatja egy magyar nyelvű műholdadó beindításának lehető­ségét. ségeknek ingyenes képzést biztosí­tanak - alapítványi pénzből -, akik be kívánnak kapcsolódni a műsorok előállításába. A sajtó képviselői és a meghívot­tak az eddig elkészült tizennégy vi­deoújságból egyórás összefoglalót láthattak, meggyőződve a kezdemé­nyezés életképességéről, a jövőbeli tervek megalapozottságáról. A munkaértekezlet témái között a műsorszerkezet kialakítása is sze­repelt. Elsőrendű fontosságúak a kulturális programok - kultúra nél­kül nincs nemzet és nemzeti kisebb­ség - (a kísérleti adások zömét is ez adta), gazdasági jellegű adások-jól működő gazdaság nélkül nincs em­berhez méltó élet -, továbbá infor­mációtovábbítás - az információ a modern társadalom alapja. Műszakilag, szellemileg és anya­gilag rendkívül igényes vállalkozás­ról van szó: a többtucat műholdadó­val a versenyt csak akkor lehet a si­ker reményében felvenni, ha szer­kesztési színvonalában, műszaki minőségében, művészi értékeiben nem marad el a magyar adó a többi­ektől. Ehhez megfelelő szellemi tőke és pénzügyi háttér kell. Csupán a sugárzás évi díja egy műholdon eléri a tízmillió dollárt, a műsorok MUNKANÉLKÜLIEKNEK INGYEN SZÍNHÁZI NAPOK LOSONCON 1992. SZEPTEMBER 22. A SZOCIÁLIS SEGÍTSÉGNYÚJTÁS ALAPELVEI (Munkatársunktól) - Megtartotta első ülését tegnap Pozsonyban a törvényalkotó tanács. Megtárgyal­ta és elfogadta új alapszabályát, melynek értelmében a szlovák kor­mány tanácsadó szerve lesz, az elő­terjesztett törvénytervezetekhez szakértői véleményt mond, s emel­lett saját törvényjavaslatokat is kidol­gozhat. A tanáq^ elnökévé Katarína Tóthová igazságügyminisztert ne­vezték ki, aki a tegnapi ülés szüneté­ben megtartott sajtótájékoztatón el­mondta, hogy bővítették a tanács ügyvezető alelnökének jogkörét. Ezt a tisztséget dr. Ján Filkó tölti be, aki, mint a kormány által felhatalma­zott személy, teljes joggal helyette­sítheti az elnököt távollétében. így folyamatosabbá és eredményeseb­bé válhat a legiszlatív tanács mun­kája, amely legalább kéthetenként egyszer ülésezik majd, s az év vé­géig napirendjén nem kevesebb, mint 94 törvénytervezet megítélése szerepel. Első ülésén a tanács hat tör­vényjavaslatról mondott véleményt. Egyetértett a szociális segélynyúj­tásról szóló törvény koncepciójával, amely a kormány programnyilatko­zata értelmében a szociális támoga­tás törvényes kereteit határozná, meg. A tanács javasolta a tervezet konkretizálását, az egyes cikkek pontosabb megfogalmazását, tekin­tettel arra, hogy a közeljövőben ese­dékes feladatról és fokozatosan megvalósítandó intézkedésekről van szó. A törvényalkotó tanács vé­leményt mondott még a Matica slo­venská tulajdonának visszaadásá­ról, illetve a Szlovák Köztársaság "állami költségvetéséről szóló tör­vénytervezetekről. -zsár­VAKVÁGÁNYON A MOZDONYOK... (Folytatás az 1. oldalról) a németországi Handelsblattban közzétett nyilatkozata is), jóllehet bi­zonyos aggályai azért vannak. Ter­veik szerint még ez év végére nyél­be üthetnék az üzletet. A pilzeni Škoda sokak számára ,.spekulációgyanús" helyzete nyilat­kozatra kényszerítette a cseh kor­mány gazdasági minisztereit is. Nem véletlenül, hiszen a vállalatve­zetés részéről többször is elhangzott az igény: segítsen a kormány. Karel Dyba cseh gazdaságpolitikai és -fej­lesztési miniszter megengedi, hogy a kormány hibáztatásában van némi igazság, hiszen nem mindig foglal­kozott a gyárból érkező anyagokkal. S hogy most ki mindenkinek kellene e kérdéssel foglalkoznia: szerinte mindenkinek, a bankoknak, a cseh és a szövetségi kormánynak egy­aránt. Dyba úr szerint a bankárok nem vonakodnának további hitelek folyósításától, de előbb ismerniük kellene a gyár szándékait. Vladimír Dlouhý cseh ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter véleménye szerint a részvénytársaságnak min­den esélye megvan arra, hogy pél­dául a temelíni atomerőmű korsze­rűsítése kapcsán ismét kivegye ré­szét az energetikai gépgyártásból, noha késégtelen, hogy néhány rész­legét fel kell számolnia. A miniszter szerint hiba lenne, ha most foglal­koznának a személycserével, ami­kor a külföldi partnerrel nagyban folynak a tárgyalások. Tény - jelen­tette ki, hogy a cseh kormánynak komoly kifogásai vannak a jelenlegi vállalatvezetéssel szemben. Václav Klaus szerint nem kell túlságosan nagy ügyet csinálni ebből a kérdés­ből. Kijelentette, ,,már évek óta fog­lalkozunk a legyártott mozdonyok kérdésével. Úgylátszik, senki sem akarta és nem is akarja ezeket". A kormányfő meglepődött azon, hogy az igazgatótanács éppen most rukkolt elő a problémával, mintha nyomásgyakorlási akcióról lenne szó. ,,Annál is inkább a Skodában kell foglalkozni ezzel a kérdéssel. Úgy gondolom, mindenre található megoldás" - jelentette ki. Nos, a mai tárgyalásokat köve­-tően bizonyára megtudjuk, igaza van-e... -p­Szeptember 17-én külföldi ma­gyar televíziós szakemberek és a tö­megtájékoztatási eszközök képvise­lőinek jelenlétében megrendezett ülésen Abrahám Dezső, a Nemzet­közi Transsylvánia Alapítvány főtit­kára, a Diaszpóra Video és TV stú­dió igazgatója számolt be az eddigi tevékenységről, majd bejelentette annak az alapítványnak a beindítá­sát, amely az említett műholdas té­véműsor anyagi fedezését szolgál­ná. Az alapítványi forma a legalkal­masabb egy tévéadó szellemi füg­getlenségének biztosítására, ami egyik alapfeltétele a kontinensnyi te­rületet befogó műsor magas nézett­ségének. A továbbiakban Péterfi László, a MOVI igazgatója ismertette a kí­sérleti műsor eredményeit, bejelent­ve vállalata csatlakozási szándékát az állandó adáshoz, majd felajánlot­ta, azon külföldi fiatal magyar tehet­szerkesztése, készítése, a műszaki háttér biztosítása nagyságrenddel több. Mindezek dacára - a kezdeti nehézségek legyőzése után - úgy tűnik, már jövőre beindu'hat a rend­szeres magyar „égi" műsor. Egye­lőre nem született megegyezés arról - ez még további tárgyalások függ­vénye -, hogy melyik közvetlensu­gárzó, geostacionárius pályán (lát­szólag egy pontban „felfüggesz­tett"), az Egyenlítő síkjában keringő műholdról sugározzák majd. Nagy valószínűséggel az Eutelsat II soro­zat F2-es (keleti hosszúság 10°) vagy F-3-as (keleti hosszúság 16°) jöhet számításba. Minden bizonnyal hamarosan alkalmunk lesz közölni olvasóinkkal pontosabb információ­kat erről a kérdésről, és már a jövő évben megjelenhet a Vasárnap Hang-kép mellékletében az új ma­gyar nyelvű „égi" adó műsora. OZOGÁNY ERNŐ Első ízben rendezték meg tavaly Losoncon az Öszi Színházi Napo­kat. Főrendezőjük a Kármán Színkör volt, társrendezőként csatlakozott hozzá a városi, valamint a regionális kultúrközpont, és a Csemadok alap­szervezete. Az Öszi Losonci Szín­házi Napok szervezői előtt - a hosz­szú évekig tartó áldatlan teremprob­léma végleges megoldása után - egyetlen cél lebegett: „visszahív­ni" a közönséget a színházba. Bár a rendezvény már akkor nemzetközivé vált, a nézők becsa­logatása nem ment könnyen. Ennek dacára a Kármán Színkör - amely nem élvez állami támogatást - beje­lentette szándékát: az Öszi Losonci Színházi Napokat hagyományossá kívánja tenni. így kerül most sor a rendezvényre október 2-a és ok­tóber 10-e között. Az előkészületekről, s magáról a rendezvényről álljon itt előzetes­ként - egy kicsit kedvcsinálónak is - az alábbi beszélgetés, mely a lo­sonci Kármán Színkör menedzseré­vel, Csák Istvánnal készült. - Mi lesz az „újdonság" az idei Őszi Losonci Színházi Napokban? - Több minden. A tavalyihoz ké­pest sokkal több szlovák csoport fellépését tervezzük. Ezenkívül most nem a Kármán Színkör a főrendező, hanem a losonci regionális kultúr­központ. Csoportunk a városi kultúr­központtal együtt társrendezőként szerepel. - Egyedül nem mertetek bele­vágni? - Dehogy nem, egyedül is bele­vágtunk volna! Az történt, hogy a ta­valyi rendezvény, melynek jó vissz­hangja volt elnyerte a regionális kul­túrközpont tetszését. Ők jöttek az ajánlattal: egy hónapos rendezvény­sorozatot indítanak (Nógrádi Na­pok), s a mi bemutatóink ebbe ágya­zódnak bele. -Ez a megoldás, gondolom, anyagi megfontolásból ered. - Persze. Közösen könnyebb, sokkal színvonalasabb műsort lehet összeállítani. A regionális kultúrköz­pont szervezi a szlovák csoportok fellépéseit és állja a meghívásukkal kapcsolatos költségeket. -Akkor most vegyük sorra, mit láthatunk? - A színházi napokat október 2­án (pénteken) a rimaszombati szlo­vák együttes, a Divosúd nyitja. Októ­ber 3-án a Gyöngyösi Játékszín lép fel Góbéságok című - erdélyi vonat­kozású - műsorával. Október 4­én, vasárnap a losonci szlovákok Nógrádi Lakodalmast adnak elő, másnap a füleki Zsákszínház tart Schwajda György-bemutatót; ők a Csoda című darabot tanulták be. Október 7-én a salgótarjáni műve­lődési ház mellett működő amatőr csoportnak, a Kiviszi Színpadnak tapsolhat a közönség. Október 8-án a pezinoki társulat a Hamlet modern változatát adja elő. Max Frisch Bie­dermann és a gyújtogatók címmel „tanulság nélküli tandrámáját" mu­tatja be. Rendezője Szabó Árpád és Kovács Péter. - Melyik bemutatás számít igazi csemegének? - Szerintem az október 10-ei, amelyet a külföldi fesztiválokra járó Zelenec tart. - Erdélyieket nem hívtatok meg? - Tárgyaltunk az aradi Periszkóp Színházzal... sajnos, belső válság­gal küzdenek. -S a régión kívül eső hazai ma­gyar amatőrök? - Ez is megfordult a fejünkben, végül is letettünk róla. Nem szeret­nénk, ha valakik azzal vádolnának meg minket, hogy a Jókai Napok ellenlábasai vagyunk, s a komáromi rendezvényt másoljuk! - Terveitek? - Olyan színházi fesztivált szeret­nénk szervezni, amelyen a hagyo­mányos és a modern színjátszás egyformán képviselve van. Nem tit­kolt szándékunk persze az sem, hogy idővel Losoncon adhatnának egymásnak találkozót a modern színjátszók. - Ismerve a konzervatív losonci közönséget, nem ,,rázós" e gon­dolat? - Nem! ... Vigyáznánk a kettős­ségre, s a helybeliek elvárásait is kielégítenénk? - A tavalyi rendezvény, ha jót tu­dom, 1 600 korona ráfizetéssel zá­rult. - Rosszul tudod. Miután a regio­nális kultúrközpont magára vállalta a plakátnyomtatás költségeit, nulla szaldós lett! - Előző évben bérleteket is kiad­tatok. .. - Igen, de csak 40 darab kelt el, s mi legalább 150-et szerettünk vol­na eladni... - Kedvezmény? - Csak az egyiket említem: a munkanélküliek - igazolványuk felmutatása után - ingyen foglalhat­nak helyet a nézőtéren. ARDAMICA FERENC AHOGY ÉN LÁTOM VÉGLEGESÍTÉS Kamenyiczky úr, egykori szomszédom a lakó­telepen, ha kellett, ha nem ezzel a mondattal kezdte a társalgást: „Amikor én 1927-ben defini­tívát kaptam a vasútnál..." Mindig szerét ejtette, hogy jelenlétének harmadik percében ezzel kezdhesse. A kocsmában sörözés közben, es­ténként, amikor kiültünk a házunk előtti ecetfa alá szót váltani a vietnami harctér eseményeiről, és definitívájának történetét mesélte vonaton utazva is a körülötte ülőknek, valahányszor a nyugdíjas vasutasnak kijáró szabadjeggyel végigutazta a Pozsony-Érsekújvár vonalszakaszt. Csak úgy passzióból utazott. Azt mondta, nem tud meglen­ni a vasút nélkül. Kamenyiczky szomszéd életé­nek legnagyobb élménye az volt, hogy 1927-ben, harminckilenc évesen véglegesítették a vasútnál. Állami alkalmazott lett. Ami azt jelentette, hogy nyugdíjas állásba került. Előtte több mint 15 évig krompácsolt a vasútnál. Magyarul: pályakarban­tartó segédmunkás volt. Véglegesítésével előlé­pett csoportvezetővé. Nemrég azt olvastam az újságban, hogy me­gint bevezetik az állami munkahelyeken (hogy Kamenyiczky szomszéd kedvenc kifejezésével éljek) a definitívát. Nem rossz ötlet. Biztosan tudom, hogy akinek úgy kell bizonyítania hozzáértését, ahogy néhai szomszédomnak kellett annak idején, aki minisz­tériumi tisztviselőként vagy kisvárosi adóhivatal­nokként, netán tanfelügyelóként, vagy útmester­ként végigjárja a szakma összes fokozatát, an­nak aligha okoz gondot a helytállás. Már éppen lelkendező cikket készültem írni a Meőiar-kormány egyetlen eddigi bölcs intézke­déséről, már majdnem igy kezdtem az írást, hogy „lám-lám, a győztes szlovákiai párt házatáján is győz a józan ész", amikor tekintetem rátévedt a listára, amely a hirtelen leváltott kórházigazga­tók és más egészségügyiek névsorát tartalmazta. És ugyanabban az újságban egy másik lista is, nem kívánatossá nyilvánított egyetemi oktatók nevével. A nemkívánatossá válás fő oka minde­nütt ugyanaz: más politikai párthoz tartoznak, nem a győzteshez. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomnak az állami alkalmazottak véglegesítésével kapcsola­tos törekvése az utóbbi hetekben hozott káderin­tézkedések fényében annyira átlátszó trükk, hogy semmi máshoz nem hasonlítható, ami ebben a „műfajban" az utóbbi évtizedek alatt történt. Még az 1970 utáni tisztogatásokhoz sem, mert akkor legalább nem voltak illúziói az emberek­nek; a második világháború és 1968 között min­denki megtanulhatta, hogy mihez tartsa magát a szocialista társadalomban, és a megszállás után egyértelműen a tudtunkra adták, hogy ami történt, az a rendszer megszilárdítása érdekében történt. A hatalom új urai annyira gátlástalanul káde­reznek, hogy még azt a kérdést sem teszik fel önmaguknak, legalább formálisan helytáll-e, ahogy megindokolják a káderintézkedéseiket. Szándékosan használom ezt a kifejezést, mert ugyanúgy, ugyanolyan stílust alkalmazva járnak el, ahogy elődeik az 1970-et követő konszolidá­ció folyamán tették. Ezt mindennél ékesebben bizonyítja, ahogy Miroslav Kusý professzor diszk­valifikálását megindokolták. Adva van egy filozó­fiaprofesszor, akit Nyugat-Európa számos egye­temén szívesen látnának vendégtanárként. Nagyszombatban nem adhat elő. Nem, mert más párt tagjaként volt a legutóbbi választásokig poli­tikus. Még csak a látszatra sem adnak. Abban az időszakban ejtenek egyre több szót a véglegesí­tés intézményének törvénybe iktatásáról, amikor a minisztériumokban, az intézményekben és az állami hivatalokban éppen beindulóban van a tisztogatás. Amikorra a kádercsere befejeződik, éppen elkészül a törvény, és hatályba is lép. Voltaképpen ugyanarról van most is-szó, amire a kommunisták 1948, majd 1968 után törekedtek: a saját pártbeliek és a pártvezetés törekvései hűséges végrehajtására kaphatók előnyben ré­szesítéséről. Szakmai szempontokat emleget­nek, a képesítés azonban pártigazolvány segít­ségével történik. Pontosan úgy, ahogy a kommunisták érá­jában. A ma 60 évesek életében már legalább ötször volt rendszer-, illetve impériumváltás, és kisebb­nagyobb mértékben valamennyinél tízezrek fizet­tek rá. Egzisztenciájukkal, ambícióik köddé válá­sával. Eddig még minden rendszer tartósan be akart rendezkedni. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom is ezt teszi. A korábbi berendezkedési törekvések eredményét ismerjük. Mečiarék - úgy tűnik - nem akarnak tanulni a múlt tapasztalatai­ból. Gyakorlatuk csak kudarcot eredményezhet. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents