Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-02 / 207. szám, szerda

1992. SZEPTEMBER 2. ÚJ szói VÉLEMÉNYEK 8 Hétfőn kezdődött meg az SZNT-ben a szlovák alkotmányról szóló vita. Ekkor mondták el a véleményüket a kormánytervezetről a parlamenti klubok képviselői. Csáky Pál, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, Rózsa Ernő pedig az Együttélés Politikai Mozgalom álláspontját ismertette. Felszólalásukat az alábbiakban - terjedelmi okokból csak kivonatosan - közöljük. HA LENNE PÁRBESZÉD... CSÁKY PÁL (MKDM) FELSZÓLALÁSA Tisztelt hölgyek, tisztelt urak, tisztelt ülésvezetö úr, tisztelt kormányelnök úr! Mielőtt felszólalásom tárgyára térnék, az Együttélés mozgalombeli kollégáim nevében is egyértelműen és határozottan tiltakoznom kell azon vádaskodások ellen, melyek a kormányelnök szájából hangzottak el a címünkre. Javaslataink a hatályos nemzetközi dokumentumokra támaszkodtak, és képviselőink legfőbb igyekezete az volt, hogy olyan alapvető állami dokumentumot alkossunk, amelyet európai szinten is pozitívan értékelhetnének. Tisztelt SZNT! Az állam alkotmányának elfogadása kétségtelenül komoly lépés minden társadalom életében. Az elfogadás formája a dokumentum tartalmával együtt jellemző képet ad a társadalomnak, mindenekelőtt azonban politikai reprezentációjának fejlettségéről, annak a reprezentációnak a fejlettségéről, amely ilyen lépés megtételére készül. Azokban a demokratikus államokban, melyek saját alkotmányt dolgoztak ki és fogadtak el, e folyamatot bizonyos alapelvek megtartása jellemezte. Először: az alkotmány elfogadását nagyon részletes és gondos szakmai előkészítés előzte meg, hogy kiküszöbölhessék a javaslat esetleges fogyatékosságait. Másodszor: az alkotmányelfogadás demokratikus módon valósult meg, az új alkotmányos állapotot alkotmányos módon, az evolúciú útján következett be. Harmadszor: az alkotmány-előkészítésre és -elfogadásra egyaránt a maximális konszenzus eléréséért folytatott egyértelmű törekvés volt a jellemző. Alkotmány elfogadásával nem csupán az adott társadalom esetleges időszerű problémáit kell megoldani, hanem az alkotmánynak jól átgondolt és szakmailag jól előkészített dokumentumnak kell lennie, amely hoszszú évekre, sőt évtizedekre szilárd alapként szolgál a társadalom építéséhez. Tisztelt jelenlévők! Noha az előterjesztett alkotmánytervezetnek kétségtelenül sok pozitív vonása van, úgy vélem, hogy az alkotmány szövegének előkészítésekor a korábbi alapelvekből egyetlen egyet sem vettek figyelembe. A Szlovák Köztársaság alkotmányának tervezetét nagyon gyorsan készítették elő, számos nem kellőképpen tisztázott és átgondolatlan kapcsolat, meghatározás van benne, ezenkívül némely újonnan bevezetett intézmény működése és kölcsönös viszonya szakmai szempontból tisztázatlan - minderről többek között az SZNT-bizottságok részéről megfogalmazott rendkívül nagy számú észrevétel és módosító javaslat is tanúskodik. Nem érthetek egyet azokkal a törekvésekkel, melyek e tény bagetellizálására irányulnak. Az említett okból az MKDM valóban bölcsnek - ismétlem: bölcsnek - tartaná, ha legalább 14 napos szünetet iktatnánk be az alkotmány kidolgozási folyamatába, és a tervezet bizottságokban történt eddigi megvitatási folyamatát a javaslat első olvasásaként vennénk. Most pedig engedjék meg, hogy véleményt nyilvánítsak az előterjesztett alkotmánytervezet tartalmi részéről. Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy az alkotmánytervezet úgyan a Szlovák Köztársaságot független államnak nyilvánítja annak minden attribútumával, azonban nem oldja meg a csehszlovák föderáció létét, ennek az alkotmánynak a viszonyát a CSSZSZK létező és hatályos alkotmányához. E problémakörrel kapcsolatban többnyire az 1968. évi 143-as számú alkotmánytörvény 142. cikkelyének 2. bekezdését idézik. Engedelmükkel azonban figyelmeztetném önöket arra a tényre, amelyet önök is ugyanilyen jól ismernek, hogy az említett cikkely tartalmazza az 1., 3. és 4. bekezdést is, melyekből egyértelműen kitűnik, milyen alkotmányt fogadhat el az SZNT és milyet nem. Az előterjesztett kormányjavaslat e szempontból kétségtelenül nem tartozik az elfogadhatók közé, és megfelelő változtatások nélküli elfogadásával összeütközésbe kerülnénk egyebek között saját képviselői fogadalmunkkal is, melyet két hónappal ezelőtt itt, ebben a teremben írtunk alá. Az új alkotmányos állapot megoldása a tervezet zárórendelkezéseinek megváltoztatásával, valamint alkotmányos úton a Szövetségi Gyűlésen keresztül oldható meg, éspedig vagy a 143/1968-as sz., alkotmánytörvény módosításával vagy annak hatályon kívül helyezésével és például a föderáció megszűnéséről szóló alkotmánytörvény elfogadásával. Az alkotmánytervezet tisztázatlan megfogalmazására jó példa az alkotmány bevezetőjében legalább tíz javaslat szövege. Nagyon tanulságos, hogy milyeh nyakatekert megfogalmazásokkal próbálják megkerülni a szerzők azt, ami megkerülhetetlen: azt a tényt, hogy a Szlovák Köztársaság nem tiszta nemzetállam, tehát nem is definiálható így. Az SZK-ban jelentős százalékarányú nem szlovák nemzetiségű lakos él, aki továbbra is ebben az államban akar élni, valóban egyenjogú állampolgárként; ezt a tényt az alkotmány bevezetőjében is fel kell tüntetni. Persze, szavazattöbbséggel más megfogalmazások is keresztülvihetök, elfogadásukkal azonban egy ilyen dokumentum értékét tekintve, az európai értelemben vett alkotmányos kereten kívül maradna, örülnék, ha valamennyien tudatosítanánk, hogy a vázolt probléma helyes megoldásával mindenekelőtt ezt a dokumentumot tisztelnénk meg, s általa saját magunkat. A felvetett problémával összefügg a kisebbségi jogok deklarálásának ebben az alkotmányban megnyilvánuló színvonala is. Általánosan ismert, hogy koalíciónk képviselői e jogok kibővítésére törekedtek, éspedig mindenekelőtt a kulturális és oktatásügyi önigazgatás elemeivel történő kibővítésre. Meg kell állapítanom, hogy e törekvésünk nem talált megértésre politikai partnereink részéről: ezt a tényt nem csupán a politikai rövidlátás megnyilvánulásának tartjuk, hanem éz Európa demokratikus felében e téren uralkodó gondolkodásmód ignorálásának is. Elképzeléseink összhangban vannak a nemzetközi ajánlásokkal és dokumentumokkal, és Nyugat-Európa olyan pozitív példái ösztönöztek megfogalmazásukban, mint a svéd kisebbség finnországi helyzete, a német kisebbség belgiumi vagy az osztrák kisebbség dél-tiroli helyzete. E helyen ki kell jelentenem azt is, hogy nem fogadhatjuk el a nálunk oly gyakran hangoztatott kijelentéseket, melyek értelmében ezek a nemzetközi dokumentumok, beleértve a koppenhágai egyezményt is, valamilyen európai standardot jelentenének; ezek ugyanis az európai minimumot képezik, melyet általános konszenzussal harmincöt európai állam, beleértve az olyan „demokratikus" és „a kisebbségekhez kedvezően vizonyuló" államokat is, mint Románia, Bulgária, a volt Jugoszlávia vagy Franciaország fogadott el. A bizottságokban a pártfegyelem erejével leszavazták javaslatainkat ahelyett, hogy okos párbeszédet kezdtünk volna meg ebben a tárgykörben. Ne csodálozzanak tehát kérem, hogy az alkotmánytervezetet a kisebbségi jogok szemszögéből úgy értékeljük, hogy az egy nagy lépés hátra, amely még az 1969. évi 144-es számú volt alkotmánytörvény színvonalát sem éri el, a felvilágosult kommunista oligarchia mégiscsak tudatosította e probléma súlyát, és kis lépéssel ugyan, de a lehetséges megoldás felé fordult. Tisztelt kollégák! Nem értünk egyet az államnyelv terminus definiálatlan formában történő bevezetésével sem. Ezt ugyan a kormány által előterjesztett tervezet nem tartalmazza, de némely bizottság módosító javaslatai igen. Elfogadhatatlan számunkra a 99. cikkely is, melynek értelmében a népszavazás eredménye három év múltán, egyszerű SZNT-törvénnyel megváltoztatható. Nem érthetünk egyet a 101. cikkely 4. bekezdésével sem, mely szerint a köztársasági elnök közvetlenül az SZNT előtt felelne funkciójának betöltéséért. Továbbá úgy véljük, hogy a köztársasági elnöki hivatal megüresedése, illetve a köztársasági elnök meg nem választása esetén annak jogköre csupán a szlovák kormányra szállna át, ahogy azt a kormányjavaslat rögzíti; szerintünk ez csupán a végrehajtó hatalommal kapcsolatban történhetne így, a többi jogkör-véleményünk szerint - az SZNT elnökét illetné meg. Tisztelt SZNT, kérem, hogy felszólalásomat észrevételeinkhez fűződő bevezetőként értelmezzék. Tekintettel arra, hogy az SZNT-ben mindmáig nincs megfelelő párbeszéd az egyes klubok között, sem pedig a kormánymozgalom és az ellenzék között, véleményt kellett mondanom olyan kérdésekkel kapcsolatban is, melyek párbeszéd esetén talán tárgytalanokká váltak volna. E tekintetben nem látja el feladatát az SZNT politikai grémiuma sem, amelyben az alkotmány elfogadásának kérdésének tárgyalásakor egyetlen szempont érvényesült: hogy az SZNT plénumában a lehető legsimábban fogadják el az alkotmányt. Véleményünk szerint ebben a pillanatban teljesen másképp kell feltenni a kérdést: gyorsan akarjuk megalkotni az alkotmányt, vagy jó alkotmányt akarunk jóváhagyni. Persze, szavazattöbbséggel erre a kérdésre valóban gyors és egyértelmű választ adhatnak. Nem biztos azonban, hogy az ilyen válasz valóban bölcs válasz is lesz egyben. Az igazsággal szemben ugyanis a szavazatok száma nem nyom a latban. A VÉGREHAJTÓ HATALMAT ERŐSÍTI RÓZSA ERNŐ (EGYÜTTÉLÉS) FELSZÓLALÁSA A

Szlovák Köztársaság alkotmánytervezete arra törekszik, hogy megállapítsa a polgár és az állam közti alapvető viszonyt, a legfelsőbb szervek felépítését, illetve kölcsönös viszonyaikat. Az alkotmánytervezet szerkezete ugyancsak emlékeztet az egykori szocialista államok alkotmányaira, amelyeket mindig is jellemzett a társadalom adott fejlődési helyzetének formális rögzítése, a további fejlődésnek - az uralkodó párt javára történő - előre meghatározottságával. Ezek az alkotmányok az állam elsődleges helyzetét (mint az erőszak eszközét) szavatolták. A most tárgyalt alkotmánytervezet általános szintén a nemzetállam létrehozására irányuló törekvések erőteljes megnyilvánulása. Tudjuk azonban, hogy a nemzetállam nem az egész lakosság közösségének szervezete; feladatát csak egyetlen, államalkotó nemzet javára végzi. Szerény véleményünk szerint az alkotmánytervezet a nemzetközi dokumentumokból és egyezményekből leíró módon, az alapvető jogokat, és szabadságokat átvette ugyan, ezeket azonban nem bővíti hazánk körülményeinek megfelelően, s ugyanakkor nem teremti meg megtartásuk, visszafordíthatatlanságuk, elidegeníthetetlenségük, elévülhetetlenségük és összeférhetetlenségük jogi garanciáit. Sőt, éppen ellenkezőleg, lehetővé teszi közönséges törvénnyel történő szabályozásukat, s ezzel jogbiztonság helyett jogi bizonytalanságot alkot. A kormány valóban a jogállam megteremtésére törekszik, az alkotmány ennek alapja. Felmerül azonban a kérdés, mi a jogállam? A jogtörténetben a jogállam fogalma 1832-ben jelent meg. Ez a fogalom a francia felvilágosodás eszméire építve szembe állítja az angliai politikai szabadságokat és egyenlőségi eszméket a francia despotizmussal, abszolutizmussal és jobbágysággal. A francia forradalom győzött az állam fölött és az önkényuralom felszámolása érdekében törvénnyel kívánta korlátozni az állam és mechanizmusainak tevékenységét. A polgárok biztonságra, rettegés nélküli életre törekedtek, garanciákat kerestek arra, hogy az államhatalmat korlátozzák, hogy az állam csak a jog által engedélyezett határokon belül működhessen. Olyan államot képzeltek el, amely a jogrendnek van alávetve. Ezért hirdették azt, hogy az államot, illetve az egységes állami hatalmat fel kell számolni, pontosabban felosztani egymástól független struktúrákra, amelyek kölcsönösen korlátozzák egymást. Következményeiben ez megakadályozhatná, hogy bármely egyén, szervezet, illetve csoportosulás diktatúrát építhessen ki. Az abszolutizmussal szemben megfogalmazták azt a követelményt; hogy az államhatalom törvényhozói, végrehajtó és bírói hatalomra osztódjon, ugyanakkor viszont azt a követelményt is, hogy a törvény, mint olyan, kötelezze a kormányt, azaz a végrehajtó hatalmat, illetve a bírákat is. A jogállam fogalma alatt végül is azt értették, hogy a közigazgatás és a végrehajtó hatalom a törvénynek legyen alárendelve, s a törvényt ne sértse. Az ilyen liberális jogállami felfogás előfeltétele lett annak, hogy az állampolgárt az állam mindenhatóságával szemben megvédjék. A szabadság fogalma alatt ugyanakkor annyit értettek, hogy mindenki csak a törvénynek van alárendelve. A történelemből ismerjük, hogy még a legdrasztikusabb diktatúra is jogállamnak igyekezett feltüntetni önmagát, a népre hivatkozott s a nép nevében hozott törvényeket, illetve ítélkezett. Az előterjesztett tervezet ezeket a legfelsőbb szervek közötti viszonyokat nem az általánosan elfogadott alapelvekhez ragaszkodva szabályozza, sőt éppen ellenkezőleg, a végrehajtó hatalmat, a kormányt erősíti. Ami a képviselőknek, mint a választók által szabadon megválasztott tisztségviselőknek, a jogállását illeti, ez bizonyos értelemben a demokrácia támpontját képezi, s a képviselők jogállásának, illetve védelmének bármiféle gyengítése árt közös ügyünknek. Valamennyiünknek gondolkodnunk kellene az átmeneti és záró rendelkezések pontatlanságán, illetve ellentmondásosságán. Ami a továbbiakat illeti, az alkotmánytervezet 33. és 34. cikkelyei a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok jogait említi. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy javaslataink nem találtak kellő fogadtatásra, sőt leküzdhetetlen ellenállással találkoztunk. Az alkotmánytervezet mechanikusan átmásolta az alapvető jogokról és szabadságokról szóló alkotmánylevél vonatkozó cikkelyeit, miközben a kormány még azt a fáradtságot sem vette, hogy ezt a súlyos kérdést megvitassa azokkal, akiket az közvetlenül érint. Említhetnénk itt persze azt is, hogy az említett alkotmánylevél szerint az SZK alkotmányában, az alkotmánylevélben említett kisebbségi jogokat és szabadságokat bővíteni is lehet. Ezzel éppen ellentétben, az alkotmánytervezet 34. cikkelye alkotmányos lehetőségeket teremt a kisebbségi jogok korlátozására, s így a bizalmatlanság légkörének, a fölösleges feszültségeknek forrását képezi. Éppen ezért a 34. cikkely 3. bekezdését szükségesnek tartom törölni és helyettesíteni azt a következő rendelkezéssel: „A nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok jogait illető pontosabb meghatározást és e jogok végrehajtását, valamint az önkormányzat választott és végrehajtási szerveinek hatáskörét az SZNTnek a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok jogairól szóló kódexe állapítja meg". Az alkotmánytervezet egyéni jogokról szól, így lényegében hátrányt jelent, mivel valamennyi nemzet, nemzeti kisebbség és etnikai csoport tagjainak egyenlőségét állapítja meg. Ez viszont a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy adott csoporthoz való tartozás nem bírhat jogi jelentőséggel azon ügyekben, amelyeket a vonatkozó rendelkezések szabá1 lyoznak. A továbbiakban javasolni szeretném, hogy a 6. cikk első bekezdéséből töröljük az ,,állami" meghatározást, helyettesítsük a „hivatalos" fogalommal és a cikket egy új bekezdéssel egészítsük ki, amely így szólna: ,,A nemzeti kisebbségeknek és etnikai csoportoknak jogukban áll anyanyelvüket használni, mégpedig szóban, írásban, magán- és közéletben, valamint a hivatalos kapcsolatokban. "