Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-02 / 207. szám, szerda

1992. SZEPTEMBER 2. ÚJ SZÓ, RIPORT 6 „VALAKIK ISMÉT KIFOGÁSOKAT KERESNEK" (VIHAR A MEDIKA KÖRÜL) gyógyszerdrágulással rémítgetik a közvéleményt. Pedig erró'l szó sincs. A külföldi partner tisztában van a játékszabályokkal, mi szintúgy. Az előírásokat mindkét félnek be kell tartani, s továbbra sem léphetjük át a 13,5 százalékos árrést. Bizonyítani tudjuk viszont, hogy sok esetben ezt sem használjuk ki. Persze, bennünket vádolnak, mert a Medika adja drágán a gyógyszert. Mondok egy példát a Cvitamin perzsgőtabletta árának alakulásáról. A gyógyszertárakban egy időben 26 koronáért árulták. Hpgyan számították ki ezt az összeget? íme: a rek forgalmazásával számos magánvállakozó, sőt újabban már gyógyszergyár is foglalkozik. Persze a közvélemény, amely nem tud a változásokról, bennünk látja a hibát. Sajnos... A „sajnos" mögött az bújik meg, hogy a Medika fizetésképtelen. A gyógyszetári szolgálatnak közel 400 milliós adóssága van (nem fizet a megrendelt gyógyszerekért); s ezért a Medika közel 500 millióval tartozik a gyógyszergyáraknak. S mit tesznek a gyógyszergyárak? Amíg a Medika ki nem egyenlíti tartozását, nem ALAGÚTBAN BESZÉLGETÉS FRANTIŠEK ZIMÁČEKKEL, A LOSONCI KÓRHÁZ IGAZGATÓJÁVAL Furcsa fiŕitora a sorsnak, ha két szomszédos járásban különbözőképpen fejlődik az egészségügy. Míg Losoncon viszonylag kiegyensúlyozott a helyzet, átgondolt a fejlődés, addig a Rima partján szinte futószalagon jönnek és mennek az új vezetők. Rimaszombatban az elmúlt két év alatt négy igazgató váltotta egymást, Losoncon közben maradt az eredeti. A gömöri városban egyre hangsúlyosabb a betegek, főleg a szegényes műszerezettség okozta elégedetlenség. A szomszédos járási székhelyen ugyanakkor a műveseállomás megnyitása és egy tomográf beindítása mellett egy új orvosi rendelőintézetet is átadtak. Vajon mi lehet ennek az oka? - merült fel a kérdés, melyet a legilletékesebbnek, František Zimáčeknak, a losonci kórház és rendelőintézet igazgatójáhak is feltettem. - A rimaszombati helyzetbe nem látok bele, de van egy tapasztalatom ezzel kapcsolatosan. Központi utasításra, egy helyzetelemzést, ellenőrzéstvégzőcsoporttagjaként, pár napot töltöttem a járásban. Meglepett, hogyan sáfárkodtak az anyagiakkal. Tudomásom van a gyakori személycserékről is, de ez már belügy. Ami pedig minket illet: sikerült ugyan egy-két dolgot megvalósítanunk, de így is sok hiányzik ahhoz, hogy az északi járások egészségügyi ellátásának színvonalát elérjük. A műveseállomás és a CT-diagnosztizálás megteremtését egy kicsit a saját sikeremnek is elkönyvelhetném, de a lakosság megértő segítsége nélkül nem sikerült volna. Szeretném viszont visszautasítani azokat a vádakat, melyek szerint mi a szomszédos járás rovására, az ő pénzükön fejlődtünk volna. Ez megalapozatlan állítás. Az viszont tény, hogy a mi járásunkban csak egy kórház van, míg a rimaszombatiban két kórház kgzött oszlik meg a dotáció. - Nem akarok vitába szállni önnel, de tudomásom szerint a CT 20 millió koronába került, s ehhez külön minisztériumi segítséget is kaptak. - Nem ilyen egyszerű a dolog. A vételár ül, viszont tudni kell, hogy nekünk ennyi pénz nem állt rendelkezésünkre. A műszerre az egész délvidéken égető szükség van, az előnyös megvétel lehetősége pedig adott volt, ezértfelhívéssal fordultunk a lakossághoz, vállakozókhoz, egyházakhoz, üzemekhez és válllatokhoz. Megértéssel találkoztunk, öszszegyűlt egymillió korona. A minisztérium képviselői is látták, mennyire mostoha a déli járások helyzete és kisegítettek. Tulajdonképpen megelőlegezték a hiányzó összeget, melyet mi három éven belül fizetünk vissza. Még ez sem ment volna, két vállalat, a füleki Novona és a losonci Novoker kezességet vállal értünk. - Van aminek örülhet az igazgató, de mi okoz gondot? - Bizony nem kevés a gondunk, hisz a műszerek még nem oldanak meg mindent. Aggasztó az egészségügyi alapanyagokkal s a gyógyszerekkel való ellátásunk és az eladósodottságunk is. Havonta 3-4 millió korona között mozog a gyógyszertárakkal és a Medikával szembeni tartozásunk. A megoldást az új betegbiztosítási törvénytől reméljük, habár tudjuk, egy csapásra nem oldódnak meg a problémák. Addig is léteznünk, gyógyítanunk kell, s jelen pillanatban még nem látom az alagút végét. Egy másik szívfájdalmam, az idős páciensek kérdése, nem vagyunk berendezkedve a fekvő betegek huzamosabb kezelésére. Persze, ehhez is pénz kellene. -És mi az, amit az igazgató meg szeretne valósítani? - Egy szervezési dologgal kezdeném, illetve már el is kezdtem. A kezelőorvosoknak kiadtuk azon gyógyszerek jegyzékét, melyeket az állami költségvetésből nem tudunk tovább fizetni. Vagyis ezeketa pácienseknek kell megfizetnie. Nem szándékozunk a kórház ágykapacitását növelni, Viszont meg kell oldanunk az idős, magatehetetlen polgárok kórházi ellátását. Sürgősen modernizálásra szorul á tüdőosztály és a gyermek-neurológia részleg is. Nagyon nehéz a jövőről beszélni, egyrészt, mert még nincs új betegbiztosítási törvény, másrészt napjaink gyors politikai és társadalmi változásai miatt is. POLGÁRI LÁSZLÓ A gyógyszerellátásban mutatkozó hiányosságokért a múltban a monopolhelyzetben lévő Medikát szidták, s valljuk be, joggal. Az 1989-es társadalmi változásokat követően sok embernek megjött a vállalkozási kedve, s a butikosok, kocsmárosok, büfések sokasága mellett megjelentek a piacon a gyógyszerforgalmazók is. S mivel az országban körülbelül 230an kapták meg e térem a vállalkozói engedélyt, a Medika kiváltságos helyzete megingott. Az állami vállalat vezetősége felmérte a helyzetet, s nem várt tétlenül. Úgy gondolkodott, hogy nyilvános versenytárgyalásokat hirdet, hátha akad tőkeerős külföldi partner, akivel folytatni tudná - de sokkal korszerűbben és gyorsabban - eddigi küldetését. A lassú ügyintézés, a temérdek sok bizonylat beszerzése elriasztott ugyan néhány érdeklődőt, de végül is maradt az osztrák Herba cég, amely kitartónak bizonyult. Hogy szándéka komoly, azt mindennél ékesebben bizonyítja, hogy az eredeti 51 százalékos részesedési arányról lemondva, beleegyezett a szlovák egészségügyi minisztérium ajánlatába, hogy az üzletben csak 31 százalékos részaránnyal vegyen részt De ezek után az egészségügyi minisztérium sem sietett az ügyintézéssel, habár egy szakemberekből álló bizottság végül is jóváhagyta a Medika privatizálásáról szóló tervezetet. De jöttek az új választások, új gyó'ztesekkel. S ahogy az kis hazánkban lenni szokott, az újak ócsárolták a régieket, s amit a régiek jóváhagytak, az újak megtorpedózzák. Ez történt a Medika esetében is, bár hivatalosan egyelőre még senki sem mond semmit. Nemrégen a szlovákiai kórházigazgatók gyűlésén az egészségügyi minisztérium egyik dolgozója olyan kijelentést tett, hogy a Medikát nem lehet eladni külföldieknek, mert ez a gyógyszerárak több száz százalékos emelkedésével járna. Csoda, hogy ennek hallatán mind az egészséges, mind a beteg ember megijed? Ki miért ködösít? A Medika igazgatójánál érdeklődtünk volna a helyzet mai állásáról, ám nem találtuk. Ugyanis T. Pavlik még július közepén leköszönt tisztségéről, amit az új egészségügyi miniszter tudomásul is vett. A helyzet megvilágítására ezért Stanislav Ry banský mérnök, gazdasági igazgatóhelyettes vállalkozott. - Most, amikor végre úgy láttuk, a dolgok sínre kerültek, valakik ismét kifogásokat keresnek. Bennünket okolnak tehetetlenségünkért, és gyártó, a Slovakofarma 14,84 koronáért adta, a Medika rátett 2,06 fillért, a gyógyszertári szolgálat 4,44-at, az adó pedig 4,77 koronát tett ki. Nem igaz az sem, hogy monopolhelyzetünk van, hiszen a gyógyszeszállítják a gyógyszereket. Egyszerű nem? A csehek (Léčivá Praha, Galena Opava) éppúgy, mint a szlovák gyártók (Slovakofarma Hlohovec, Imuna Šarišské Michaľany) inkább egyedül látják el a piacot. „Nem jön a tőke Szlovákiába" - verik félre a harangokat a hangoskodók, miközben akadnak olyanok is, akik örülnek annak, ha a partner - pénzestül - megfutamodik. A Herba osztrák forgalmazó úgy tervezte, hogy korszerűsíti a Medika elavult gyógyszerlerakatait. Erre a célra 700 milliót áldozott volna. A számítógépes ügyintézés, rendelés, a működő telefonvonalak, a szükség esetén napi szállítás, kis hazánkban utópiának tűnhet. De ezek az osztrák sógor célkitűzései. Látták ugyanis, hogy a Medika raktáraiban kézzel rendezi a megrendelőlapokat, a szállítóleveleket, a böhöm nagy kamionokkal (egy-egy útvonalat bejárva, nehogy megugorjanak a szállítási költségek) csak hetenként szállítják a gyógyszert a gyógyszertárakba. Az osztrákok persze napi szállításokban gondolkodtak, gyors kis furgonokkal. A Medika vezetősége látva a tarthatatlan helyzetet, ahol lehetett, újítottvalamennyit, ezért például Kélet-Szlovákiában Kassáról hetente szállítanak, és vannak városok, ahová naponta viszik a szükséges gyógyszert. Önerőből, sajnos, a Medika nem tud lépni, s a megoldás kézenfekvő (volt). S bár hivatalosan senki semmiről nem értesítette az állami vállalatot, a dolgozók hallják a vészjósló tamtamokat. Ennek ellenéretovábbra is számolnak külföldi tőkeerős partnerrel. Ha hajlandó lesz várni. Ha az elhúzódó ügyintézés, az új miniszterek akadékoskodása végleg el nem riasztja, s nem fektet be máshol. Például Csehországban, Magyarországon vagy Lengyelországban. Igaz, akkor majd lehet öklöt rázni kelet, nyugat s dél felé. De ettől még nem lesz elegendő gyógyszer a gyógyszertárakban! Ennyi az érintettek véleménye. S mi dr. Viliam Soboňáé, az egészségügyi miniszteré? - A Medika állami vállalat monopolhelyzete tarthatatlan. Visszaélt helyzetével, de ezt a kérdést nem nekem kell vizsgálni. Az egészségügyi dolgozók szükségletei határozzák meg létjogosultságát. Most, hogy érzik, nem uralják a piacot, idegesek. Jól tudják, hogy a nagy pénzeket nem arra fordították, amire kellett volna. Változások állnak be a Medika élén is. Egy képviselőt szeretnének felkérni arra, legyen igazgató. Ki kell dolgozniuk egy részletes tervet, mivel és hogyan kívánnak foglalkozni a jövőben. Nem vagyok a külföldi tőke beáramlása ellen, de... A Medikának transzformálódnia kell a szükségletek és az igények szerint. PÉTERFI SZONYA A

munka- és szociálisügyi minisztérium által legutóbb közzétett adatok szerint Szlovákiában némileg csökkenő tendenciát mutat a munkanélküliség mértéke. Míg június végén 11,26 százalék volt a munkanélküliek aránya a köztársaságban, július végére ez az arány 11,13 százalékra csökkent. A csökkenés érvényes a Dunaszerdahelyi járás esetében is, ahol a munkanélküliek aránya a gazdaságilag aktív lakosság számához viszonyítva 17,93 százalék, ez azonban még mindig a harmadik helyet jelenti szlovákiai viszonylatban. Mii tud tenni a járási munkaügyi hivatal annak érdekében, hogy ez az arány tovább ne romoljon, hanem inkább javuljon? A kérdést dr. Ján Sibelskynek, a járási munka ^ ügyi hivatal igazgatójának teltük fel. - Mivel a járás területéri tudvalevően kevés a munkalehetőség, a hivatal a munkaközvetítésen és a közhasznú munkahelyek kialakítása mellett átképzési tanfolyamok szervezésével próbál segíteni a munkanélkülieken. Ezeken az átképzéseken nemcsak a nálunk munkanélküliként bejegyzett polgárok vehetnek részt, hanem azok is, akiknek nincs ugyan állandó munkahelyük, tőlünk mégsem igényelték a munkanélküli segélyt. Részt vehetnek azok is, akik ugyan még dolgoznak, de már felmondást kaptak, vagy fennáll a veszélye annak, hogy a közeljövőben elveszítik a munkájukat. Ha az érdeklődők bejönnek a járási vagy a körzeti munkaügyi hivatalba, tudomást szerezhetnek az átképzési lehetőségekről. Az első és a legfontosabb szempont, hogy aktívan együttműködjenek, hogy pozitívan álljanak hozzá az átképzéshez. Enélkül minden igyekezetünk hiábavaló. A rekvalifikáció is egy lehetőség a munkanélküli számára, amit ki kellene használnia, Sajnos, ezen a téren sem érünk el olyan eredményeket, amilyeneket szeretnénk. S ez csak részben múlik a munkahivatalon, illetve az ott dolgozókon. Azokon tudunk segíteni, akik akarják, hogy segítsünk rajtuk. HOGYAN SEGÍTENEK A DUNASZERDAHELYI JÁRASBAN A MUNKANÉLKÜLIEKEN? A REKVALIFIKÁCIÓ IS EGY LEHETŐSÉG A Dunaszerdahelyi Járási Munkaügyi Hivatal az átképzéssel, a munkaerőpiac felmérésével és a munkaközvetítéssel foglalkozó osztálya külön rekvalif ikációs programot dolgozott ki. Erró'l Földes Árpád tájékoztatott bennünket. - A program kidolgozásánál az országos rekvalifikációs programból indultunk ki. Rendszeres kapcsolatban állunk mind a munkáltatókkal, mind a munkanélküliekkel, hogy az átképzési programot érdekeiknek megfelelően tudjuk összeállítani. Begyűjtjük az átiskolázásokra, átképzésekre vonatkozó információkat, rendszerezzük azokat az egyes foglalkozási ágak szerint, az adatokat közreadjuk a járási és a körzeti munkaügyi hivatalokban. Pillanatnyilag 115 átképzési központ 450 foglalkozásban indított kurzusáról tudunk. A járásból július végéig mintegy háromszázan vettek részt különböző átképzési tanfolyamokon, kb. 30 százalékukat el is tudtuk helyezni. A legnagyobb probléma azonban még mindig az, hogy kevés a munkalehetőség, a szabad munkahely. Leginkább a varró- és a hegesztó'tanfolyamok résztvevőinek tudunk elhelyezkedést biztosítani, viszont nagy volt az érdeklődés a fodrász-, kozmetikus-, masszőrtanfolyamok iránt is, ezekben a foglalkozási ágakban viszont már sokkal nehezebb az elhelyezkedés. A magánvállalkozók ugyanis a tanfolyamokról frissen kikerülő, szakmai gyakorlat nélküli érdeklődőket nem szívesen alkalmazzák. Külön problémát jelent a középilletve a főiskolát végzett munkanélküliek elhelyezése. Számukra adatfeldolgozó, marketing és menedzserképző, illetve nyelvtanfolyamokat szervezünk. Különösen a nyelvtanfolyamok iránt nagy az érdeklődés, de sajnos, nem tudjuk finanszírozni olyan mennyiségben, amilyenben érdeklődés lenne. Anyagi lehetőségeink ugyanis korlátozottak (az átképzésekre az eltelt hét hónapban összesen 977 687 koronát fordítottunk). A legnagyobb érdeklődés természetesen azon tanfolyamok, iránt van, amelyeket helyben, vagyis Dunaszerdahelyen, vagy a körzetek központjaiban, Somorján illetve Nagymegyeren valósítunk meg. A munkanélküliek szempontjából ugyanis nem elhanyagolható szempont, hogy nem kell messze utazniuk. Helyben, te^ hát a járás területén a számítógépes, könyvelő, kozmetikus, fodrász szakmák elsajátítására indított tanfolyamok közül választhatnak az érdeklődők. Ezek persze létszámhoz vannak kötve. Nagyon sok átképzésre viszont csak a járás határain kívül van lehetőség, ilyen esetben felvesszük a kapcsolatot az átképzést szervező központtal. A részvételt azonban már nem tudjuk garantálni. Ezért nekünk is az az érdekünk, hogy helyben teremtsük meg az átképzés lehetőségét. Ezért is dolgoztuk ki a regionális rekvalifikációs programunkat, E program lényege, hogy a járási igényeknek, specifikumoknak megfelelő átképzési formákat szervezünk. Előnyben kívánjuk részesíteni a kis- és középvállalkozások területét, a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar, valamint az idegenforgalom és az ezzel kapcsolatos szolgáltatások területére irányuló átképzési programokat. A jövőben tehát ezek a szempontok fogják irányítani a munkánkat. Remélhetőleg eredménnyel. S. FORGON SZILVIA