Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-18 / 221. szám, péntek

1992. SZEPTEMBER 18 ÚJ szól HAZAI KÖRKÉP 4 RESZLOVAKIZÁLÁS? , A szlovák kormányhoz nagyon közel álló Koridor című napilap általában nemigen bővelkedik nemzetiségi toleranciára valló írásokban. Hetente több ízben is foglalkozik a szlovákiai magyarsággal - azt a benyomást keltve, hogy Szlovákia legfőbb problémája a magyarkérdés. Ezért hát azt gondoltam, hogy e napilap már semmivel sem lephet meg... Nos, .tévedtem. Tegnapi, csütörtöki számában olvasói levélként olyan követelés kapott benne helyet, amelynek Szlovákiában ugyan tradíciója van, de aligha sorolható a nemes hagyományok közé. A Koridor szerint ugyanis: „DélSzlovákiában az elmagyarositott szlovákok tízezrei élnek, és az illetékes szervek kötelessége ezeknek az ellopott lelkeknek a reszlovakizálása. Isten és ember törvénye azt parancsolják, hogy ez eredeti tulaj• donos visszakapja, amit elloptak tőle. Sajnos, a magyar képviselők és a magyar értelmiségiek nem hajlandóak ezt az erkölcsi igazságot felismerni és megérteni." Reszlovakizálás? Igazán meglepő, hogy ezt a fogalmat követelésként egy olyan lapban olvashatjuk, amelynek főszerkesztője épp a Szlovákia Valós Képéért elnevezésű újság írószervezet oszlopos tagja. Az említett szervezetet hónapokkal "ezelőtt ugyanis azzal a céllal hozták létre, hogy a világnak Szlovákia szebbik arcát tálalják. De hát az ízlések és pofonok, ugyebár, különbözőek. Nyilván akadnak majd a világban olyanok, akiknek szimpátiáit a reszlovakizálási törekvések is megnyerik. A külföldiek menekült tá. boraira támadó német fiatalokat sem ítéli el mindenki... Persze, világszerte azért bőven akadnak, akik az alapvető emberi jogok megsértésének tekintenék a reszlovakizálás újabb hullámát. E vélemények viszont - legalábbis a reszlovakizálást kiötlők nevében - nem sokat nyomnak a latba. Mert mit nekünk az ilyen-olyan nyugateurópai miniszter; Európa Parlament satöbbi?! Negyven évig megvoltunk nélkülük, megleszünk ezután is. Mit nekünk a Szlovák Köztársaság alkotmánya, amely tiltja az elnemzetietlenítésre irányuló bárminő törekvést? Negyven évig megvoltunk a törvények megtartása nélkül - megleszünk ezután is? FEKETE MARIAN Nagy László felvétele CSAK ÜRÜGY VOLT A MECCS... AZ ÚJ SZÓ NYÁR VÉGI VERSENYE Lapun

1 ,> " . ' 'ersenyt indított. • • ' '.rendeltsége, a i • <* ,í ' • ' . "'uzpont, az IBUS ' ; ' t ,í , .. Ko. Verte, -i , a versenykér 1 - k . < < \ i , - a ' együtt, fordulóké ' , - t x, 1 1' . semeK ,- 'i Zuzane, egynévs. - >, . J JU forgo 1 - " . 1 .. címére beküldeni szíveskedjenekI Címünk: ÚJ SZÓ szerkesztősége: Príbitic -. . 1815 8 steva A vem - > a •>>• s ' • .ozpontban, ko* , i • > • " • 'Don. az 1 • i i • > _ napon öelűi tartjuk: : • v : : •f-M-'r . -f, - N Lik .. i " ill _ "wy u t " ALÉV és llll liaz Ú J. S2Ô Kdzôs díja) ; V ľ

: '<h iC,i •* s ť, o i . äzemely 'í/j.'-. '.»v. ,/! .O V

1 í • Wt •• - » < • r .ív - kollekció •. ••••''• "5 'ezer kororia értékben • :•• "..'..:..::•. . ;:. í'^-yn ' • -, \

. -r j* .o 9uda. o ~ i iiv-láto'•.'•'.'"rgafásaa; • :•• * "-'t-!*- t ä- _ családi OciOIes'az - j.i, an A

IV r- : , .'.

í

: * i , ' " • \ierete" • -, . ; •«-,> '<•-••/ , • ' • • 'ct nem a Dur- - - - •. jgykom• 'fíÔÍ, r ''S, '' ľ • . * <» . • *ii C"

e i .Vfi> • tejpor? .' ; ."'• ; EMLÉKKÉ FAKUL? A vagyonjegyes privatizáció amellett, hogy mindannyiunk számára lehetővé tette néhány tucat részvény megszerzését, elsősorban azért került ki Václav Klaus és tanácsadói műhelyéből, mert ily módon soha nem látott ütemben lehetett végrehajtani a gazdaság privatizálását. Most, hogy az akció első felvonása végéhez közeledik, elmondhatjuk, bár a szervezésen és a lebonyolításon gyakran meglátszott az út eddigi járatlansága, az elképzelés lényegében helyesnek bizonyult. Ráadásul még a tulajdonosi viszony túlzott mértékű felaprózódását illető télelmek sem teljesültek, hiszen a „DIKek" nagy része az arany középutat választotta és a hozzáértő (vagy legalább ambiciózus) vállalkozókból szerveződött privatizációs alapokra bízta a felkínálkozott lehetőséget. Közvetlen részvényszerzésre pedig nagyjából csak annyian vállalkoztak, ahányah ezt a fejlett piacgazdaságokban is megteszik. Az első»tapasztalatok arra utalnak, hogy a részvények túlnyomó többségét a nagy és általában megbízható alapok szerezték meg, amelyek várhatóan megfontolt vezetési stílusra fognak törekedni. Emellett persze a privatizáció első hulláma során helyet kaptak a hagyományos megoldások is, Szlovákiába ezen az úton az ide besorolt vagyon egyharmada-kelt el. Nos, aki a május óta előkészületben lévő második privatizációs hullám láttán kezeit dörzsölgette és újab „prolirészvényeknek" örült, a szlovák kormány keddi ülése után valószínűleg nagyot csalódott. Itt ugyanis különösebb vita nélkül rábólintottak arra a javaslatra, amely szerint a jövőben Szlovákiában a vagyonjegyes módszert mindössze kiegészítésként alkalmazzák és a listán szereplő 200 milliárd korona összértékű 577 vállalat privatizálása során a hagyományos eljárásokra (versenytárgyalás, akvizíció, árverés, sőt a korábbi fogadkozásokkal ellentétben, akár még közvetlen eladás is) helyezik a hangsúlyt. Ľubomír Dolgos privatizációs miniszter a döntést két szemponttal indokolta. Egyrészt szerinte a vagyonjegyes módszer a várakozással ellentétben nem gyorsította meg a privatizáció ütemét és sok problémát menet közben kellett megoldani. Az érvelés szépséghibája, hogy épp az első hullám tapasztalatainak köszönhetően napjainkra kész a működőképes kuponos forgatókönyv és ráadásul a második forduló kezdetéig az államjogi problémák is tisztázódnak, így a csehországi illetékesek nem kényszerülnek olyan nyakatekert időhúzó manőverekre, mint a választásokat megelőző időszakban. Nem lehet figyelmen kívül hagyni persze azt a tényt sem, hogy a szlovák kormány hivatalba lépése óta folyamatosan cseréli le a csúcshivatalnoki és egyéb befolyásos rétegeket saját embereire, a vagyonjegyes privatizáció által komoly gazdasági hatalomhoz jutó alapokban viszont gyakorlatilag semmi esélye sincs hegemóniájának biztosítására. Ezzel szemben a különböző pályázatok elbírálása során, ahol már előre deklarálták, hogy nem feltétlenül a legelőnyösebb árajánlat fog döntő szempontként szerepelni, erre beláthatatlan lehetőségeik nyílnak. Dolgoš miniszter másik indoka szerint az „össznépi" privatizáció nem hoz újabb pénzforrásokat a gazdaságba. Ez szintén csak részben igaz. A részvénytársasággá alakított állami vállalatok a kuponos úton valóban ingyen privatizálódnak, az új tulajdonos viszont az esetek túlnyomó részében csak külföldi tőke bevonásával lesz képes talpon maradni. Mivel a külföldi érdeklődők általában feltételként kötik ki, hogy vegyesvállalat alapításáról csak magánvállalattal hajlandóak tárgyalni, ez a folyamat várhatóan összehasonlíthatatlanul gyorsabban fog lezajlani, mint a hivatalból árusított állami vállalatok esetében. Abban azonban igaza van a miniszternek, hogy ez a valuta nem az állami költségvetésbe folyik be, amely viszont a teljes összeomlás szélén egyensúlyozik. A kutya tehát itt vah elásva, és ez a fő oka annak, hogy az eredeti elképzelésekkel szemben Szlovákiában a vagyonjegyes privatizáció csak szimbolikussá zsugorodik össze. Ha hinni lehet az ígéreteknek, azért nem fosztanak meg teljesen bennünket a részvényszerzés lehetőségétől. Július Tóth pénzügyminiszter szerint azokat a vállalatokat privatizálják ily módon, amelyek iránt senki más nem tanúsít érdeklődést. Ľubomír Dolgoš már óvatosabban fogalmaz, szerinte az egyes vállalatok részvényeinek néhány százalékát kínálják majd fel a népnek. Arra viszont nem vállalkozott, hogy ennek arányát akárcsak megközelítőleg felbecsülje. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy ezenkívül részvényeket szánnak a községeknek, társadalombiztosítási és nyugdíjalapoknak is, nem maradnak illúzióink afelől, miszerint az egy-egy polgárra jutó privatizálandó érték nemcsak a Húska úr által a választási kampányban felvillantott százezer koronától lesz távol, hanem* még az első hullám átlagaként szereplő 30 ezer koronának is csak a töredékét teszi majd ki. TUBA LAJOS AHOGY ÉN LÁTOM Lényegében letelt a Mečiar-kormány első 100 napja. Dőreség lenne azt követelni, hogy a végrehajtó hatalom ennyi idő alatt gyökeres változásokat hajtson végre egy olyan társadalomban, mint amilyen a mienk. Ahhoz azonban bőven elegendő, hogy észre vegyük, az előző kormány törekvéseihez képest milyen irányba mozdultak el a folyamatok. A politikában, a gazdaságban, közérzetünk formálásában, Szlovákia nemzetközi hírének alakításában stb. Kezdjük a gazdasággal. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomhoz közel álló NEZES-közgazdászok által megfogalmazott tételekkel összhangban Mečiar pártelnök az 1991 tavaszán bekövetkezett leváltása óta egyfolytában azt állította, hogy a gazdaság átalakítása során elsősorban Szlovákia sajátosságait kell figyelembe venni. Ez meglehetősen általános megfogalmazás, és bármelyik országban, országrészben alkalmazható Tokiótól Pozsonyig és Brüsszeltől Prágáig. A sajátosságok túlhangsúlyozása mögött azonban egy komoly nemzetgazdásznak, ha akarta, ha nem, fel kellett fedeznie a konkrét törekvéseket. Például azt, hogy a DSZM nem is túlságosan kendőzve a dolgot kiszivárogtatta: Mečiarék nem tűrik el, hogy Szlovákiát kiárusítsák, hogy idegen tőkések kezére kerüljön. Ez a tétel teljesen összhangban volt a közhangulattal, amelyre egyre inkább a nacionalizmus és az idegengyűlölet lesz jellemző. A választási gyűléseken egyszerű megoldásokat ígértek mindenre: a munkanélküliségre, a várható költségvetési hiányra, a mezőgazdaság elszegényedésére, az eladatlan termékkészletekből eredő gondokra, az export pangására, mindenre. Mečiarék csehországi partnerei komoly nemzetgazdászok, így Klaus könnyen felfedezte, hogy a szlovák miniszterelnök által vezetett köztársaság épművé tették (még nem derült ki, hogy a populista Mečiar mit szól hozzá), hogy a nyugati tőke csak akkor áramlik Szlovákiába, ha kordában tartják az államháztartás kiadásait, ha privatizálnak. Kočtúchék pontjai úgyszólván szóról szóra megegyeztek Klaus koncepciójának tételeivel, igy nincs kizárva, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomban az első törés majd a kijózanodott NEZES-közgazdászok és a Mečiar köré tömörült mindenre Ml TÖRTÉNT 100 NAP ALATT pen ellentétes irányban haladna, mint ahová Csehország készül. Magyarán szólva: a privatizálásban, a veszteséges vállalatok leépítéséből és átalakításából, a csehszlovák korona pozíciójának erősítéséből származó eredmények egyszerűen felhígulnának, ha a Klaus-koncepciót olyan államban valósítanák meg, amelynek egyik tagköztársasága jelző nélküli piacgazdaságot kíván kialakítani, míg a másik (olyan helyzetben, amilyenben ma Szlovákia van) olyan elképzelésekkel kacérkodik, amely inkább a peresztrojkára emlékeztet. Václav Klaus nem azt unta meg, hogy a szlovákok léptennyomon a történelmi sérelmeket emlegetik. A cseh miniszterelnök azt nem tudta elviselni, hogy a szlovákok gazdaságátalakítási populizmusa veszélyeztette a már-már első eredményeket hozó koncepció érvényesülését. Hogy csak egyetlen út létezik, az mindennél egyértelműbben kidomborodott, amikor Hvezdoň Kočtuch csapata visszatért Amerikából. Beszámolójukban egyérteielszánt populisták között következik be. Egyelőre még tart a kemény populizmus. Módosították a privatizációt, ez néha-néha már inkább az államosításra emlékeztet. A vagyonjegyek érvényesítését egészen a perifériára utalták. A gazdasági nnegfontolásból bekövetkezett szakadásból legfeljebb egy vonatkozásban profitált Szlovákia, de abban nem sok a köszönet: most már elmondhatja Szlovákia népe, hogy Csehországban is burjánozni kezd a nacionalizmus. A politikai életben az első száz nap eredményei így jellemezhetőek: múlt idejűvé vált Szlovákiában a demokrácia. Olyan jelenségeknek vagyunk tanúi, amelyek csak az 1970-71-es időszakot juttatják az eszünkbe. A sajtóban és a televízióban éppen úgy, mint a jogszolgáltatásban, vagy abban a tevékenységben, amelyet a pártállam éveiben káderpolitikának neveztünk. Nem az új szlovák kormányon múlik, hogy a sajtó egy része még szabadon közli az emberek véleményét. A tévé megrendszabályozására tett kísérletek semmivel sem maradnak el az 1969-et követő időszak praktikái mögött. A Smena megszerzése körüli mesterkedés, a föderális televízió felszámolására irányuló (látszólag törvényes) állami kezdeményezések, az öncenzúra újbóli bevezetésének szükségességére tett miniszterelnöki utalások egyértelműen bizonyítják, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom a tájékoztatás egyenruhásítására készül. A jelenlegi és a 20-22 évvel ezelőtti helyzet között csak az a különbség, hogy akkor az idegen csapatok is ott álltak a konszolidátor mögött, most pedig abból a három éve megszerzett tapasztalatból indulnak ki az újságírók, hogy egyszer minden rer zsimnek végeszakad. Ennyit a 100 nap politikai eredményeiről. A közérzetalakulás a gazdasági eredmények és a politikai viszönyok tükre. A kormány abból indul ki, hogy ebben az országban senki sem szervez tömegtüntetést amiatt, hogy tovább működtetnek egy olyan gyárat, amelynek a termékei már Kubába, vagy Mongóliába sem adhatók el. igy az állam milliárdokat fizet rá évente. Ez a kormány abból indul ki, hogy ebben az országban az sem rendít meg senkit, ha 5, 10, vagy 50 újságíró kezéből kiütik a tollat, Ennek az országnak a népe ismét éppen úgy atomizált, mint a pártállam virágkorában bármikor. Ezért olyanok a kormány első 100 napjának az eredményei, amilyenek. Ezért cselekedhet úgy ez a kormány, ahogy cselekszik. TÓTH MIHÁLY APROPÓ NINCSENEK VESZÉLYBEN A GYEREKEK 0LTÓANYAGST0PP A Csehszlovák Sajtóiroda jelentése szerint az angol kormány elrendelte két oltóanyag kivonását a forgalomból, mivel ezek néhány esetben gyenge agyhártyagyulladást okoztak. Az egyik betiltott oltóanyag a Pluserix - MNR, amelyet kisgyermekek fültőmirigy-gyulladás, kanyaró és rubeola elleni oltására használnak. Amint dr. Margaréta Sláčiková, a pozsonyi Nemzeti Közegészségügyi és Járványtani Intézet osztályvezetője elmondta, a nyugat-szlovákiai kerület egyik járásában mintegy hat éve használják ezt az anyagot. Az idén további négy járásban akarták alkalmazni. Olyan oltóanyagról van szó, amelyet a SmithKIine Beecham brit társaság belga üzeme készít és amellyel nagyon jók voltak a tapasztalataik. Biztonságos, három betegség ellen egyszerre olthatók vele a gyerekek. Eddig nem kaptak hivatalos értesítést arról, hogy Nagy-Britanniában kivonták a forgalomból, az egészről csak az újságokból szereztünk tudomást. Ennek ellenére szerdától egész Szlovákiában elrendelték, ne használják az említett oltóanyagot. Hírügynökségi jelentések szerint Belgiumban azonnali hatállyal kivonták a forgalomból a Pluserixet és az egészségügyi miniszter elrendelte az egész készlet megsemmisítését. A miniszter szerint nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy az oltás után a gyerekek megbetegednének és ezért nincs ok a pánikra. A belga piacon hat héten belül új, veszélytelen oltóanyag jelenik meg. -re(Folytatás az 1. oldalról) akik azért jöttek, hogy szorosan együttműködve szlovák kollégáikkal kiszűrjék a jól ismert legvadabb FRADI-drukkereket. Ez - úgy tűnik - nem egészen sikerült nekik. Sajnos, ezúttal egy sportrendezvény adott okot arra, hogy ismét fellobbanjon a nemzetiségi gyűlölködés. (ordódy)