Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-02 / 207. szám, szerda

HIREK - VÉLEMÉNYEK . ÚJ SZÓM CSURKA TORGYÁN SORSÁRA JUTHAT Lapunkban már foglalkoztunk a politikai vihart kavart Csurka-tanulmány­ňyal, melyet a magyar parlament hétfői ülésén nemcsak a felszólalók döntő többsége bírált, hanem Antall József miniszterelnök is elhatárolta magát bizonyos kitételeitől. A lapunk számára készült alábbi írás szerzője az elsők között mutatott rá a csurkai eszmék veszélyeire. Az MDF egyik alelnöke, Csurka • István á Magyar Fórum augusztus 20-i számában megjelent röpiratá­ban meghirdette a jobboldali nemze­ti radikalizmus programját. „Nincs más szentség, mint a nemzeti érdek" - írja. Ennek egyedüli letéteményese a reményei szerint homogénná váló, minden zavaró eszmétől megtisztuló párt. EnneR kell irányítania a most még túlságosan önállóan működő kormányzatot, utóbbinak pedig fel kell hagynia a „demokratikus látsza­tok és paragrafusok mögé bújó" ha­tározatlan politizálással. Ez a kizáró­lagos nemzeti radikalizmus a hazai és nemzetközi zsidó-tőkés világösz­szeeskvés rémével, erős kommunis­taellenes felhangokkal társul. A Csurka-pamflet lázba hozta a magyar politikai közvéleményt. Nyilt támogatója egy sem akadt, még közvetlen hívei is rosszul időzí­tettnek, túlzónak, elhamarkodottnak tartják, pártbeli ellenfelei, a liberáli­sok pedig a legnagyobb határozott­sággal bélyegzik meg, s utasítják el, túltéve még az ellenzéki bírálatokon iš. A kérdés az, van-e esélye Csurká­nak arra, hogy az MDF hivatalos politikájává tegye radikális gondola­tait vagy azok egy részét? A legfőbb taktikai hibát azzal követte el, hogy programját az Antall József elleni támadással kötötte össze. Ez óriási visszatetszést keltett, hisz a kor­mányfő támogatottsága száz száza­lékosnak mondható az MDF-en be­lül. Egyéb akadályai is vannak azon­ban annak, hogy a csurkai eszmék hivatalos pártideológiává váljanak. A legnagyobb kormányzópárt sokfé­le nézetet integráló gyűjtőpárt, amelyben a mindenki által elfoga­dott közös nevező Antall feltétlen elismerésén kívül az, hogy a nemzeti és a demokratikus értékeket egyen­lőként és elválaszthatatlanként fo­gadják el. Aki az egyiket - bármelyi­ket - a másik fölé helyezi, szembe­kerül a MDF legfontosabb alapelvé­vel. Ha - tegyük fel - Csurkának mégis sikerülne a párton belül relatív többséget szereznie, a kisebbségben maradottak semmiképpen sem fo­gadnák el ezt a helyzetet: ez a Ma­gyar Demokrata Fórum szétesését és a parlamenti többség megszűnését hozná magával. Ha tehát be is követ­kezne az az egyébként igen valószí­nűtlen eshetőség, hogy a csurkai program pártprogrammá válna, a kormánypolitika szintjére semmi szín alatt sem emelkedhetne. Ha Csurka továbbra is kitart meg­hirdetett szándékai mellett, elszige­telődik. A kormánypolitikára to­vábbra sem lesz befolyása, sőt a pártra és a közvéleményre gyako­rolt eddigi hatása is rohamosan csök­ken majd, s végül a közéletből im­már teljesen kiszoruló másik szélső­séges, a bukott kisgazdapárti elnök, Torgyán József sorsára jut: politikai hullává lesz. DEBRECZENIJÓZSEF, az MDF parlamenti képviselője TÁDZSIKISZTÁN OSTROM UTÁN TÁRGYALÁSOK EL NEM KÖTELEZETTEK ÚJ POLITIKAI IRÁNYVONAL? A DZSAKARTAI CSÚCSTALÁLKOZÓN IS VEZETŐ TÉMA A DÉLSZLÁV VÁLSÁG NÉMETORSZÁG ÖSSZTÁRSADALMI ÖSSZEFOGÁS KELLENE A tádzsik fővárosban, Dusanbe­ban hétfőn több százan tüntettek Rahman Nabijev elnök lemondását követelve, s az esti órákban a tömeg megtámadta és elfoglalta az elnöki palotát. Túszul ejtették az államfő apparátusának 33 tagját, köztük Dzsarnsed Karimovot, a kormány első miniszterelnök-helyettesét is. Tegnap délelőtt azt jelentette az AP hírügynökség, hogy az ellenzék tárgyalásokat kezdett a köztársasági vezetéssel. De még ezt megelőző­en, a reggeli órákban szabadon bo­csátották Karimovot, aki visszatért az elnöki palotába. Ö, valamint Ak­bar Iszkandar, a tádzsik parlament elnöke kezdett párbeszédet az el­lenzéki vezetőkkel. Nabijev elnök az elnöki palotától nem messze levő kaszárnyában rejtőzött el. Az egyko­ri szovjet hadsereg laktanyájában jelenleg orosz katonák állomá­soznak. Visszatérve a hétfői megmozdu­láshoz: a többnyire fiatalokból ver­buválódott tömeg azt követelte, Na­bijev határozottan vessen véget a Tádzsikisztán déli részén folyó vérontásnak, vagy pedig mondjon le. Amint a tüntetők rájöttek, hogy az államfő nem hajlandó velük találkoz­ni, megrohamozták a palotát. A már említett túszokat ismeretlen helyre vitték, s az első kikötésük az volt, mindaddig nem bocsátják őket sza­badon, amíg Nabijev nem kezd ve­lük tárgyalásokat. További követelé­sük volt, hogy engedjék szabadon Rahim Nurullobekov tábornokot, akit azzal gyanúsítanak, hogy köze volt Tádzsikisztán legfőbb ügyészé­nek a meggyilkolásához. Ez utóbbi ellen egy héttel ezelőtt követtek el merényletet, s ez jelentős mérték­ben hozzájárult a feszültség újbóli kiéleződéséhez. Az államfő körei az ellenzéket vádolták a gyilkossággal, az viszont azt állítja, hogy a merény­letet maga Nabijev szervezte meg. Állítólag azért, hogy ürügyet találjon az ellenzéki erőkkel szembeni fellé­pésre. A másik variáció az, hogy az uralkodó klánok közötti számlakie­gyenlítésről van szó. Az ellenzék az utóbbi napokban Nabijev szemére vetette azt is, hogy szorosan kötődik az egykori szovjet hadsereghez, amely e pillanatban orosz irányítás alá tartozik. Sőt, fel­merült a gyanú, hogy Nabijev saját ellenzékével szemben éppen az orosz katonáknál keres támogatást. Az indonéz fővárosban, Dzsakar­tában megnyílt az el nem kötelezett országok mozgalmának 10. csúcs­értekezlete. A mozgalomnak jelen­leg 104 tagországa van, s közülük 95 küldte el delegációját a megnyi­tásra. Valószínű, hogy a mostani tanácskozáson két új tagot is fel­vesznek: Bruneit és Üzbegisztánt. A vendéglátó ország részéről Szuharto elnök nyitotta meg a csúcskonferenciát, s ezzel meg­szakadt az az eddigi hagyomány, amely szerint a nyitóbeszédet min­dig a mozgalom soros elnöke mon­dotta. Ez alkalommal ugyanis Ju­goszlávia legfelsőbb képviselője lett volna soron, de az új Jugoszlávia képviselői már a tanácskozás előtt megállapodtak Indonéziával, hogy az elnöki tisztséget még a csúcs előtt átruházzák Dzsakartára, s ez­zel megelőzik azt a bojkottot, amely­tyel néhány iszlám ország fenyege­tőzött. Mint ismeretes, az iszlám ál­lamokat mélységesen felháborította a boszniaí-hercegovinai muzulmá­nok sorsa. A tanácskozás legfonto­sabb témája éppen a jugoszláv vál­ság, de természetesen több más konfliktus, válsággóc is terítékre ke­rült. A Lipcse közelében levő Lindenthalban tegnapra virradó éjszaka ismeretlen tette­sek megtámadták a külföldiek szálláshe­lyét. A támadók köveket hajigáltak az épületre és felgyújtottak egy parkoló gép­kocsit. A helyi rendőrség információi sze­rint senki sem sebesült meg. Az említett szálláshelyen főleg azok a román mene­kültek tartózkodtak, akik szombaton ér­keztek Lindenthalba azt követően, hogy jobboldali szélsőségesek megtámadták az ugyancsak Lipcse melletti Holzhau­senben levő sátortábort. A jobboldali szél­sőségesek tegnap éjszaka megpróbálták megtámadni az észak-németországi Greifswaldban levő szálláshelyet is. A Bundestag belpolitikai bizottsága hétfői rendkívüli ülésén foglalkozott a Né­Az egyiptomi rádió tegnap diplo­máciai forrásokra hivatkozva közöl­te: a Washingtonban folyó közel­keleti béketárgyalásokon az izraeli és a palesztin küldöttség azt fontol­gatja, hogy munkacsoportokban tár­gyalnának tovább a megszállt terü­letek jövőjéről. Az említett források szerint Izrael a múlt héten indítványozta, hozza­nak létre albizottságokat, amelyek­ben megvitatnák a korlátozott jogkö­rökkel rendelkező választott palesz­tin adminisztratív tanács kérdéskö­rét. A palesztinok ugyan elutasítot­ták a javaslatot, de a PFSZ vezető­ségével folytatott konzultációk után Szuharto elnök nyitóbeszédében azt hangsúlyozta, a fejlődő orszá­goknak abbeli igyekezetükben, hogy kilábaljanak a nyomorból, a saját erejükre kellene támaszkodniuk, s nem csupán a Nyugatra hagyat­kozni. Elvi fontosságúnak nevezte, hogy a fejlődés kedvező és negatív hatásait igazságosan „osszák el", hogy garantálni lehessen a gazda­sági növekedést, valamint a belső és külső stabilitást. Megfigyelők ezt a beszédet úgy értékelték, hogy In­donézia, a mozgalom soros elnöke új politikai irányvonal felé akarja vin­ni az el nem kötelezetteket. A koráb­bi irányvonal lényegében a konfron­táció volt a két szuperhatalommal, s Szuharto most az el nem kötele­zettek politikáját a hidegháború utáni új realitásokhoz akarja igazítani. Ugyanakkor sürgette a fejlett ipari államokat, hogy a fejlődőknek, tehát azoknak az államoknak, amelyek­ben az emberiség nagyobb része él, nyújtsanak segítséget. S bár Indonézia arra törekszik, hogy a 10. csúcstalálkozón gazda­sági kérdésekre összpontosítsák fi­gyelmüket, a külügyminiszteri szintű előkészítő értekezletnek tisztán poli­tikai jellege volt. metországban erősödő jobboldali radika­lizmus elleni lehetséges lépésekkel. Ru­dolf Seiters szövetségi belügyminiszter a tanácskozás után biztosította az újság­írókat, hogy az új tartományokban hama­rosan kibővítik a különleges rendőri egy­ségeket. Hans Gottfried Bernrath, a bel­politikai bizottság elnöke a kormány sze­mére vetette, hogy nem vonta le a meg­felelő következtetéseket a szövetségi al­kotmányvédelmi hivatal jelentéséből: Közben az SPD elnöksége a jobboldali radikalizmus és a nácizmus elleni össz­társadalmi egységre szólított fel. A de­mokratikus erőknek koordináltan kellene harcolniuk az ellenségeskedést és a gyű­löletet kiváltó okok ellen. készek az albizottságokban előter­jeszteni az emberi jogokkal, a meg­szállt területeken érvényben levő iz­raeli katonai törvényekkel, a telepí­tési politikával és a Jeruzsálemmel kapcsolatos problémaköröket. A rádió ugyancsak tájékoztatott róla, Szíria választ adott Izraelnek az egyik múlt heti javaslatra, amely szerint a vitatott Golan-fennsíkkal kapcsolatban egy átmeneti időre lenne szükség. Ennek keretében megerősödhetne a kölcsönös biza­lom, majd végleg rendezhetnék a fennsíkkal kapcsolatos kérdé­seket. 1992. SZEPTEMBER 2. NÉHÁNY SORBAN B orisz Jelcin orosz elnök ez év decemberébén Kínába látogat. A Reuter hírügynökség szerint ezt egy Pekingben dolgozó, ám magát megnevezni nem kívánó orosz dip­lomata közölte. Oroszország kínai nagykövetségének szóvivője azon­ban nem volt hajlandó megerősíteni a hírt, csak annyit mondott, hogy a hivatalos közleményt hamarosan nyilvánosságra hozzák mind Moszk­vában, mind pedig Pekingben, E duard Sevardnadze grúz vezető hétfőn kijelentette, megpályáz­za a legfelsőbb Tanács elnökének tisztségét. Az államtanács (kor­mány) a múlt héten hagyta jóvá a választási törvény függelékét, amely szerint a parlaménti elnököt közvetlenül, általános titkos szava­zással kell megválasztani. Ez a lé­pés tette lehetővé Sevardnadzénak, hogy az október 11 -re kiírt választá­sokon jelöltesse magát az említett posztra. Az ellenzék vezetői szerint nagy előnyre tehet szert az a párt vagy tömb, amelyhez a népszerű Sevardnadze csatlakozik. A grúz politikus azonban közölte, nem kí­ván képviselni semmilyen pártot vagy mozgalmat. F ranciaországban hétfőn tették közzé a legújabb közvélemény­kutatási eredményeket, melyek sze­rint a megkérdezettek 53 százaléka igennel, 47 százaléka pedig nemmel fog szavazni a maastrichti szerző­dés sorsát eldöntő szeptember 20-i referendumban. Az utóbbi hetekben végzett közvélemény-kutatások eredményei nyugtalanságot váltot­tak ki a helyi politikai körökben. A maastrichti szerződést támogatók azt hangsúlyozzák, hogy a doku­mentum elutasításával Európa Né­metország gyámsága alá kerülne. O—tanyiszlav Suskevics, a be­OZ lorusz parlament elnöke hét­főn minszki sajtóértekezletén közöl­te: fel kívánja újítani a tervgazdálko­dás egyes elemeit, „főképp az úgy­nevezett ötéves tervek rendszerét". Suskevics, aki a közelmúltban tért vissza Dél-Koreából, ezzel össze­függésben kijelentette: „Szöulban ismét meggyőződtem arról, hogy a nemzetgazdasiági fejlesztés konk­rét programja nélkül nem lábalunk ki a válságból". r gnap Angolában lezuhant egy Dél-Afrikába tartó repülőgép, 41 újságíróval a fedélzeten. A SAPA dél-afrikai hírügynökség információi szerint valószínűleg több ember éle­tét vesztette. ^>_erencséje volt a Boeing 757­OZ es brit repülőgép több mint 200 utasának, amikor a pilótáknak sikerült kényszerleszállást végrehaj­taniuk a dél-olaszországi Brindisi­ben. A Reuter hírügynökség szerint a repülőgép motorja hibásodott meg, ám a repülőtéren még a tűzol­tókat sem kellett riasztani, mert a Boeing simán landolt. LEHET VÉLETLEN,.. Lehetséges, hogy véletlenszerű összefüggésről van szó, ám a tény, az tény: csak néhány nappal azután, hogy a cseh Takarékpénztár meg­próbálta kiszorítani az Orosz Kultu­rális, és Információs Központ dolgo­zóit prágai épületükből, a Kárlóvé Vary-i sétányról eltávolították Jurij Gagarin szobrát - írta tegnapi szá­mában a Pravda. Az orosz napilap a továbbiakban emlékeztetett rá, hogy cárok, költök és filozófusok gyógykezeltették ma­gukat Karlsbadban. A polgárok pe­dig minden jelentős látogatásra szobrokkal akartak emlékeztetni. Szobrot emeltek I. Péternek, Marx Károlynak és nem hagyták ki a világ első űrhajósát sem, aki 1960-ban látogatott a fürdővárosba. Václav Lokvenc, Karlové Vary polgármeste­re azzal magyarázta az emlékmű eltávolítását, hogy megrongálódott az alapzat és a „szobor veszélyessé vált". Ahelyett, hogy megjavították volna az alapzatot, Gagarint a helyi repülőtéren „tartják fogva" - je­gyezte meg a Pravda. FESZÜLTSÉG A VAJDASÁGBAN „HUMANISTA" KOLONIZÁCIÓ A minap nyilvánosságra került betelepítési terv nyomán komoly feszültség tapasztalható a ju­goszláviai Vajdaság magyarlakta településein, hiszen több ezer menekült Bácskába és Bánátba való beköltöztetésének elképzelése újabb koloni­zációt sejtet, méghozzá a második világháború utáni évek mintájára. Félő, hogy az itt még többségben élő magyarság egy rákényszerített „etnikai dúsítás" nyomán kevésbé érvényesítheti majd kollektív jogait. Az anyanyelvhasználátban, az iskoláztatási rendszerben, a kisebbségi kultú­rában, a tájékoztatásban így is komoly visszae­sés állt be, a lakosság etnikai összetételének erőszakos megváltoztatásával a helyzet csak súlyosbodhat. Szerbiában jelenleg mintegy félmillióra becsü­lik az otthonukból kiszakadt menekültek számát, több mint 80 százalékuk szerb, akik Horvátor­szágból és Bosznia-Hercegovinából érkeztek. El­helyezésükre többféle elképzelés is született, például Szerbia területén 20 ezer montázslakás megépítése stb., ám az ősz és a tél közeledte nyilvánvalóan felgyorsítja a menekültek sorsának intézését. A községek megkapták a betelepítési terv alapján rájuk szabott emberkvótát. Eszerint például Topolyán 3400, Adán 2900, Zentán 2800, Kanizsán 2500 személy számára kellene - ha ideiglenes, de mégis megfelelő - megoldást találni. Ami persze egyszerűen lehetetlen. Zentán például 80 család vár lakásra, s 1170 munkanél­külit tartanak nyilván. A mintegy 20 ezer lakosú város tehát aligha növelheti lakosainak számát újabb 10 százalékkal. A betelepítési terv realitásának képtelensége nyilvánvaló, a rafinált politikai indíték azonban egyértelmű. Nézzük, miként reagált a vajdasági magyarok aggodalmára a szerbiai menekültügyi főbiztos: „Csodálkozom, mert a modell kidolgo­zásakor nem is álmodtam arról, hogy ilyen reak­ciót válthat ki. Nem hiszem, hogy ez a humánus emberek reagálása. A menekültek fogadása és ellátása mindenekelőtt humánus kérdés." A főbiztos tehát a humanizmusra apellál, jól tudván, hogy ilyesmivel nem illik vitatkozni, csak­hogy most nem humanizmusról van szó, hanem háborúról, s az eddig még úgy-ahogy békében hagyott Vajdaság lakossági öszetétele megvál­toztatásának világos szándékáról. Tudja ezt a főbiztos is, ezért tovább fűzte gondolatmenetét. Nézzük, hogyan lesz a farkas negédes: „Tudjuk, hogy a Vajdaságban- élő nagyszámú magyarság eleddig is tanúságot tett hagyományos vendégszeretetéről és fogadta a szerencsétlen menekülteket ..." Nos, kommentálhatnánk ezt a megnyilatkozá­sát is, de nem tesszük. Mert más a taktikai udvariasság és mások a tények. A tények pedig világosak: össze kell írni a lakatlan épületeket és házakat, az idős háztartásokat, a menekültéket pedig el kell helyezni. S éppen most, aŕnikor az amnesztiatörvény még nem lépett életbe, tehát azok, akik a katonai behívó elől ideiglenesen külföldre menekültek, még nem látják biztonsá­gosnak a hazatérést. Másfelől pedig a betelepíté­si terv szerint az illető település jelenlegi lakosai­nak száma legfeljebb 3,7 százalékkal növelhető, s nem 10-12 százalékkal, mint ahogyan azt a magyarlakta városokban előírták. A községek most egymás után küldik a levele­ket a menekültügyi bizottsághoz, teljességgel irreálisnak tartva az ilyen számú menekült foga­dását. Csak azt nem tudja senki, mi lesz akkor, ha mondjuk Adára befut a közel 3000 menekültet szállító autóbuszkaraván. A főbiztos kijelenti: „Határozattal állítom, egyetlen menekültet sem fogunk beköltöztetni a magyarok házaiba! Az elmenekült magyarok házait békén hagyjuk!" Tegyük hozzá: a politikai zsargont mindinkább kiismerve, a kategorikus kijelentések bennünket az utóbbi időben csak még inkább nyugtalaní­tanak. SINTKOVITS PÉTER, Újvidék ARAB-IZRAELI TÁRGVALASOK MEGY A HEGY ÉS MOHAMED IS

Next

/
Thumbnails
Contents