Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-02 / 207. szám, szerda

1992. SZEPTEMBER 2. ÚJ szól HAZAI KÖRKÉP 4 JAN SOKOL FELTÉTELE (Munkatársunktól) - Jan Sokol, akinek jeiölését a még meglevő szö­vetségi köztársaság elnöki posztjára a Csehszlovák Szociáldemokrácia kezdeményezte, a CSSZSZD veze­tőivel közölte: ezt a tisztséget csak akkor tudná betölteni, ha a két'győz­tes párt - a PDP és a DSZM - úgy tekintene megválasztására, hogy az segítséget jelentene a jelenlegi hely­zetben - közölte tegnap újságírókkal Jirí Horák, a tSSZSZD elnöke, aki tegnap arra szólította tel a győztes pártok elnökeit, gondolkozzanak el Jan Sokol jelölése fölött, s közöljék, hajlandók-e támogatni jelölését. A CSSZSZD és a Szlovák Szoci­áldemokrata Párt vezetői közti hétfői brünni találkozóról Jirí Horák annyit árult el, hogy „a két párt közti együttműködésről, az államjogi vál­ság megoldásának megközelítésé­ről tárgyaltunk, s egyetértettünk ab­ban, hogy az államjogi kérdésben az egyedüli alkotmányos megoldás a népszavazás". A pártelnök arról is szólt, hogy a Szövetségi Gyűlés leg­közelebbi ülésén a szociáldemokra­ta képviselők a népszavazást fogják szorgalmazni. - De ha leszavaznak bennünket - fűzte hozzá Jiŕí Horák -, akkor, demokratákhoz illően, egy más, reálisabb megoldást fogunk tá­mogatni. (smj GHÝMES­,,FRANCIÁUL" SZLOVÁK MEZŐGAZDASÁGI BANK VÁLTOZÓ KAMATLÁB Ľudovít Vitárius, a Szlovák Mező­gazdasági Bank titkárságának veze­tője tájékoztatta a Szlovák Sajtóiro­dát, hogy tekintettel a leszámítolási díjtételnek a Csehszlovák Állami Bank részéről való csökkentésére a Szlovák Mezőgazdasági Bank Rt. 1992. szeptember 1-jével 1 száza­lékkal csökkenti az 1992. szeptem­ber 1 -je után nyújtott hitelek kamat­lábainak alsó határát: a) rövid lejáratú hitelek esetében 12, b) középlejáratú hitelek esetében 13, c) hosszú lejáratú hitelek esetében pedig 14 százalékra. A Szlovák Mezőgazdasági Bank­ban levő betétek esetében a kamat­láb nem változik. VISSZA A DERŰT (Folytatás az 1. oldalról) év elébe. Viszont az igazgató biz­tató, bátorító szavakat intézett hall­gatóságához, s arra intett, amivel Kölcsey Ferenc int Parainesisében: ítélet és ízlés vezérelje ismeretein­ket, mert annak híján a tudomány setét és zordon marad. örömmel jelentette be az egybe­gyűlteknek: az iskola történetében először fordul elő, hogy beiratott kis­diákjainak száma alapján három párhuzamos első osztály nyílhatott. - Köszönet érte a magyar szülők­nek, sok esetben a nagyszülőknek; mert ne feledjük, amíg érdeklődés van a magyar iskola iránt, addig az a jelképes parázs is itt izzik a lelkünk mélyén, mely megőriz bennünket minden viszontagságos sorsunk kö­zepette -fejezte be köszöntő szava­it az igazgató. (bit) VÉGE A HELYSZŰKÉNEK Háromszázkilencven diák és 26 pedagógus jelent meg tegnap a ri­maszombati gimnázium tanévnyitó ünnepségén. A város mai napig egyik legpatinásabb épületének számító, 1904-ben épült létesítmé­nye, a protestáns gimnázium végre ismét „csak" gimnázium, ugyanis a földszint és első emelet 14 osztá­lyát kiürítette az évtizedek óta itt vendégeskedett alapiskola. -Ez a gyakorlatban azt jelenti - számolt be róla Szőke Sándor igazgatóhelyettes -, hogy nem kell tovább szoroskodnunk és a szak­tantermek bővítése, nyelvi laborató­riumok berendezése mellett az isko­la tornaterme és ebédlője is végre azé lesz, az használja majd, akinek a tulajdonában van. Szintén öröm­mel tölt el, hogy tizenöt év után kiszabadulunk az annakidején mű­helyeknek épült fabarakkokból, ahol szinte lehetetlen körülmények között kényszerültünk hét osztályban taní­tani. Más lapra tartozik viszont, hogy az épület egésze, de főleg a vissza­kapott épületszárnyak nem készül­tek el a tanévnyitóra, mert az alapis­kolások csak az elmúlt héten költöz­tek el. Egy-két hónapig eltart még, míg mindent helyére rakunk és felú­jítunk, de szerencsére ezeket az épületszárnyakat le tudjuk zárni, így a munkálatok nem zavarják majd a tanítást. Megtudtam még, hogy a magyar első osztályban 34 diák (a megen­gedett maximális létszám - a szerk., megj.) kezdte meg az iskolai évet - sőt három jelentkezőt el kellett utasítaniuk -, így az igazgatóhelyet­tes reális esélyt lát arra, hogy az elkövetkező iskolai évben már két magyar első osztály nyíljon. (polgári) PÉNZ ÉS LEHETŐSÉG Az új tanévben vajon milyen gon­dok nehezítik majd leginkább az is­kolák életét és munkáját a Duna­szerdahelyi járásban? - kérdeztem Hecht Annától, a járási tanügyi igazgatóság igazgatójától. - A pénztelenség elsősorban. Szegény a tanügy. És most még szegényebb lesz, mert a költségve­tési szervezeteken akarnak megta­karítani ötmilliárd koronát, tehát a tanügyre szánt csomagból is elvon­nak bizonyos összeget. Néha már úgy érzem, hógy fél lábbal a börtön­ben vagyunk, több olyan iskola van ugyanis, melyekben veszélyes taní­tani, vagy higiéniai szempontból, vagy az épület állapota miatt. Hat építkezésünk áll; az egyik dunaszer­dahelyi kisegítő iskolában formalde­hid kisugárzást észleltek a higiéni­kusok. Óvodákat át lehetne alakítani iskolává, de az szintén pénzbe ke­rülne. Meg aztán lehet, hogy a kö­vetkező években megint több lesz az óvodás - ők akkor hol kapnak helyet? Számomra, aki húsz évig - Sok bírálat éri továbbra is az oktatásügyet, szerintem, az ese­tek zömében, okkal. On hogyan látja belülről az iskolák helyzetét, gondolva mindenekelőtt a neve­lői-oktatói munkára? - Nem biztos, hogy mindenütt a legmegfelelőbb embert választot­ták igazgatónak, de a csere mégis­csak megtörtént. Ezt lényegesnek tartom. Azt ugyanúgy, hogy az isko­lák maguk dönthetnek olyan kérdé­sekben, melyek azelőtt a felsőbb szervek hatáskörébe tartoztak. Az más lapra tartozik, hogy az iskolata­nácsok nem úgy működnek, ahogy működhetnének. A lehetőség vi­szont adott a jobb, eredményesebb munkára. -bor SEGÍTENEK, NEM FELÜGYELNEK Palást a Lévai járás azon falvai közé tartozik, amelyekben a vallá­'^ssrsm Szlovákia állami, egyházi és magániskoláit tegnaptól 90 ezer elsőosztá­lyos tanuló látogatja. A képen látható pozsonyi kiselsösök egyenesen az istentiszteletről jöttek a tanévnyitóra. gimnáziumban tanítottam, ezek je­lentik a legnagyobb gondot. Hozzá kell tennem, lényegében új intéz­mény a miénk, olyannyira, hogy egyik-másik poszt még be sincs tölt­ve, nagy szükségünk lenne jogászra és közgazdászra. - Milyen mértékű a pedagógus­hiány a járásban? - Főként az egy-négy évfolya­mokban, vagyis az alsó tagozaton mutatkozik hiány, és leginkább a magyar tanítási nyelvű iskolákban. Sok nyugdíjas pedagógus tanít, illet­ve kénytelenek vagyunk megkérni őket, hogy tanítsanak tovább. A ma­gyar iskolákkal kapcsolatban szeret­ném megjegyezni, érezzük hiányát egy önálló magyar módszertani köz­pontnak, sok ugyanis a sajátos kér­dés és feladat, melyek megoldásá­ban csak egy ilyen intézmény segít­hetne. Ha már a minisztériumban nincs külön osztály a magyar iskolák számára, legalább egy országos módszertani központ lenne. A to­vábbképzés szempontjából nézve is szükség lenne rá. sosságnak, a katolikus hitnek élnek a hagyományai. A többségében ma­gyarok lakta községben az iskolás gyerekek megoszlása nem tükrözi ezt a nemzetiségi arányt, mert meg­közelítőleg ugyanannyi gyerek jár szlovák iskolába, mint magyarba. Ezért is tűnhetett természetesnek, hogy Magulányi József plébános az egyházi iskola iránti érdeklődés felmérésekor mindkét tanítási nyelv­ben gondolkodott: - Abban, hogy a most megnyílt magyar tanítási nyelvű egyházi alapiskolának nem lett szlovák taní­tási nyelvű párja, nem mi vagyunk a hibásak. Úgy tűnik, a szlovák isko­lába járó gyerekek szülei felé hatá­sosabb és erőteljesebb ellenpropa­gandát fejtettek ki azok, akiknek ez állt érdekükben. Minden kezdemé­nyezésünk az önkéntességet szor­galmazta. A faluban lakók többsége követi a katolikus vallást, de ebben meghatározó szerepe van a szoká­soknak. Éppen ezért lesz nagy je­lentősége az egyházi iskolának a vallásosság tudatossá, megélhe­tővé tételében. Sajnos, a nyári szün­időben a pedagógusoknak nem tudtuk megszervezni a lelki gyakor­latokat, de a lemaradást mihama­rabb szeretnénk behozni. Ebben se­gítségemre lesznek magyarországi és hazai kollégáim is, hiszen egye­dül nem tudnám teljes mértékben teljesíteni az ezzel járó feladatokat. Mi segítünk, nem felügyelünk, mert csak így lehetünk részesei a nevelő­munkának. A lelki felkészítésben ami tőlem tellett, már eddig is meg­tettem, nem kevésbé elődöm, Bartal Tamás jászol apát úr is. Nem vélet­len az, hogy tíz kilométeres körzet­ben két egyházi iskola nyitotta meg kapuit. Ez is jelzi az Ipolymente katolikusságának vallásosságát. D. I. RESTÉN MÁR AZ ÚJBAN A hetvenes évek közepén, amikor elkészült a restei, zsarnói, szesztai és pányi fabarakk-iskola, a helyiek azt hitték, gyermekeik tanulását-ok­tatását helyiséggondok néhány évti­zedig nem nehezíthetik. Két évvel ezelőtt aztán a szakemberek rájöt­tek, hogy a ragasztott falemezekből összeállított épület egészségtelen, termeinek levegőjében a megenge­dettnél jóval nagyobb a formaldehid­koncentráció, ezért a higiénikusok is gyorsan cselekedtek, bezárták a kisiskolákat. Annak idején beszá­moltunk róla: a szülők hallani sem akartak arról, hogy amíg az állam új iskolát épít náluk, addig gyermekeik a legközelebbi körzeti iskolába járja­nak. Ha nehezen is, azért mindenütt találtak valamilyen kényszermegol­dást. Restén és Zsarnón a művelő­dési otthonban, Pányban a községi hivatal épületében, Szesztán pedig egy régi családi házban helyezték el az iskolát. Amint azóta kiderült, a Kassa­vidéki járási iskolaszék állja a sza­vát: előteremtette, illetve fokozato­san előteremti a pénzt az egészség­telennek bizonyult iskolaépületek átépítésére. Zsarnón, és Pányban rövidesen elkészül az új létesít­mény, munkához láttak a kivitelezők Szesztán is, Restén pedig tegnap már az új iskolában kezdte a tanévet az 1-3 osztályos alapiskolások 22 fős csoportja - s ugyanúgy a helyi óvodások is, hiszen a korábbi beto­nalapokra épített épületben ők is elférnek. Jelentős nap volt tehát a tegnapi Vaskó Tamás, Kovács Dezső, Ko­dás Anita, Fazekas Tamás és a többi restei kisiskolás életében, s .feltehetően az iskolájáért foggal­körömmel küzdött kisközség törté­netében is. - Bízom benne, hogy közös meg­elégedésünkre nem lesz baj a szor­galommal sem, kellő szinten lesz az oktatás is - jelentette ki az ünnepé­lyes tanévnyitón a helyben új, ám a szakmában már tapasztalt Pollag Éva tanítónő. Szavait a szülök szé­lesebb összefüggésben értelmezve elégedetten, reménykedve fogad­ták. Ők ugyanis azt is szeretnék, ha hosszú időre lezárulna az utóbbi években náluk szinte rendszeressé vált pedagóguscsere. (gazdag) AHOGY ÉN LÁTOM Vegyes érzésekkel szemlélem már napok óta az alkotmányozási vitát. Pedig korábban úgy határoztam, hogy sem a képviselőházi sajtópá­holyból, sem a televízió közvetítésével nem druk­kolom végig a tanácskozást. Drukkolni egyébként is csak ott érdemes, ahol nem ismerjük előre a végeredményt. Itt - ismerjük. Ez a parlament - ha Mečiar úgy akarná - akár a Magas-Tátra szocialista vállalás révén való elplaníroztatását is megszavazná. Később, egy tévéélmény hatására mégis úgy döntöttem, végigülöm a vitát. Azt hiszem, pénte­ken történt, hogy éppen be volt kapcsolva a ké­szülékünk, amikor Szlovákia miniszterelnöke be­rontott az SZNT alkotmányelőkészítő bizottságá­nak ülésére, hogy rendet teremtsen. Engem nem is a kormányelnök honatyákat kioktató hangne­me döbbentett meg elsősorban, hanem hogy Vladimír Mečiar még csak meg sem kérte a tele­víziósokat, hogy a renitenskedő képviselők paci­fikálása közben kapcsolnák ki a kamerákat. Az őrmestereket megtanítják az altiszti iskolá­ban, hogy ha egy közkatonát amúgy istenigazá­ban le akarnak teremteni, ne mások szeme láttára tegyék. Az újonc bakának is van önérzete, és nem tesz jót a jellemnek ha sárba tiporják. A miniszterelnök premier planban (közelkép­ben) Fogaš képviselővel az élen leteremtette a törvényhozókat, akik lehorgasztott'fejjel fogad­ták a dorgálást. Mintha kétnapos újoncok lettek volna a seregben. Pedig Fogaš úr állítólag egy­maga többet ért az alkotmányjoghoz, mint az összes többi képviselő együttvéve. Ennek az élménynek a hatására úgy éreztem, végig kell néznem az alkotmányozó törvényho­zók tanácskozását. Hátha olyan dolgokat is lát­hatok, amilyeneket még a fejlett szocializmusban sem volt alkalmam látni. Ugyanis akkor a képvi­selők pártfunkcionáriusok általi megrendszabá­HIVATÁSOS HELYREIGAZÍTOK lyozását legalább nem közvetítette a televízió. Két nap alatt ezt a két alaptapasztalatot szűr­hettem lé a vita alapján: 1. A kormánypárti, vagy a kormányhoz közel­álló képviselők a szó szoros értelmében rajta csüngenek Mečiar miniszterelnök tekintetén. Ám félő, hogy szemtengelyferdülést (kancsalságot) kapnak, mert félszemmel viszont azt figyelik, merre irányul a televíziós kamera, hogy megfele­lő pillanatban megfelelő arcmirnikával reagálhas­sanak az egész szlovák nemzet színe előtt is. 2. Ha a magyar koalíció valamelyik képviselője szólal fel, az 1. pontban ismerteiteken kívül még á parlament hivatásos helyreigazítói is működés­be lépnek. Már-már az a benyomásom, hogy mondhatna Csáky úr, vagy Rózsa Ernő akármit, az összes, szlovákiai magyar nevében kinyilat­koztathatnák azt is, hogy lemondunk az anya­nyelvünkről, megígérhetnék, hogy mind a 600 ezer magyar önként kivándorol Kamcsatkára, vagy akár a maticášnál is maticášabb nyelvtör­vény javaslatot terjeszthetnének elő, a hivatásos helyreigazítok akkor is szólásra jelentkezhetné­nek minden magyar képviselői megnyilvánulás után. Van egy fiatal, szőke és angyalarcú honle­ány a Szlovák Nemzeti Párt törvényhozói között, akinek alkotmányozás közben is csak az elnyo­mott dél-szlovákiai szlovákok jutnak az eszébe az állam- és jogtudomány örök dicsőségére. De nemcsak neki jutnak eszébe megrázóbbnál meg­rázóbb esetek. Van legalább féltucat hivatásos helyreigazító, akinek mindig kéznél vannak a ra­gadozó magyarokról szóló holtbiztos értesülések. Miközben Vladimír Mečiar tűkön ül, mert minél gyorsabban tető alá szeretné hozni az új állam új alaptörvényét, vérei anekdotázással csapják agyon az időt. Talán be kellene iktatni az alkotmányba' ezt a cikkelyt is: alkotmányozás közben tilos az anekdotázás. Bizonyára minden szlovák nemzeti képviselő hallott már valamit harangozni a képviselők dön­téshozatali önállóságáról. És arról is, hogy min­den állam legfelsőbb hatalmi szerve a parlament. Meg arról, hogy a miniszterelnök a parlamentnek tartozik felelősséggel és nem fordítva. Ezek a dolgok eszükbe jutnak a honatyáknak és hon­anyáknak, csak egy baj van: az elnökségi emel­vényen ott ül Vladimír Mečiar. Ha nem ülne ott, talán bátrabbak lennének. De hát ott ül. Igy a bátorságra, a szókimondásra való hajlamát mindenki úgy éli ki, ahogy tudja: a magyar képviselők kioktatásával. TÓTH MIHÁLY Jó efféléről tudomást szerezni. S jóleső érzés, hogy a franciák is tudomást szereznek rólunk, szlová­kiai magyarokról, s ízelítőt kapnak zenei útravalónkból. Nem történt sem több, sem kevesebb, mint hogy Franciaországban, az MG cég jóvol­tából megjelent a Ghýmes zenekar második nagylemezének CD- és ka­zettaváltozata. Olivier Dodettól, az MG képviselőjétől tudom, hogy a ki­adói várakozást felülmúlva szépen fogynak az említett hanghordozók. A Ghýmes különben, a tavalyihoz hasonlóan, majdnem az egész nya­rat Franciaországban töltötte. Ha nem lemezbemutatóval járták gall földet, akkor a Montanaro vezényel­te Keleti szél koncertprogramban szerepeltek. E sorok megjelenése­kő 1- épp Korzikán húzzák. Remélhe­tőleg most sem a rövidebbet. -dék-

Next

/
Thumbnails
Contents