Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-02 / 207. szám, szerda

1992. SZEPTEMBER 2. ÚJ SZÓ HÍREK - VÉLEMÉNYEK 2 SZLOVÁK KORMÁNYÜLÉS HARC A SMENÁVAL A parlamenti eseményekre való tekin­tettel tegnap Pozsonyban rövidített ülést •tartott a szlovák kormány. Ezen megtár­gyalta azt a törvényjavaslatot, amely ér­tejmében a munkaügyi hivatallal való elő­zetes megegyezés alapján az új termelési program bevezetésén munkálkodó vállal­kozók hat hónapnál nem hosszabb időre az állami költségvetésből részleges támo­gatást kaphatnak alkalmazottaik fizetésé­re. Ez az intézkedés az év végéig lenne érvényben. A kormány "foglalkozott Rudolf Goč parlamenti képviselő törvényjavaslatával is,' amely szerint a körzeti hivatalok veze­tőit ezentúl nem az adott terület polgár­mesterei választanák, hanem kinevezés­sel kerülnének funkcióba. A kulturális miniszter tájékoztatást adott a Smena című napilap privatizáció­járól. Eszerint a javasolt megoldás tör­vényellenes, és a tegnapi döntés értelmé­ben az üggyel kapcsolatban a pénzügy­minisztériumnak is véleményt kell mon­dania. A kormány ezután félbeszakította ülé­sét, és testületileg átvonult a Szlovák Nemzeti Tanács épületébe. A sajtóiroda közlése szerint ma az üléssel kapcsolat­ban sajtóértekezletet tartanak. BOSZNIA-HERCEGOVINA ÚJ ÍGÉRETEK Szarajevóban a helyzet változatlan, vagyis az éjszaka folyamán és tegnap délelőtt is folytatódtak a harcok. A tudósí­tók jelentése szerint a reggeli órákban aknavetőkkel és ágyúkkal lőtték a bos­nyák főváros több negyedét a szerbek kezén levő magaslatokról. A harcok hét­főn, viszonylagos nyugalom után az esti órákban újultak ki, s reggel három és öt óra között tetőztek. A szarajevói védelmi minisztérium közölte: a bosnyák erők megközelítették Hadzsicot és llidzs váro­sát, ez utóbbiból rendkívül súlyos össze­csapásokat jelentettek. Radovan Karadzsics, a boszniai szerbek vezetője a BBC-nek adott tegna­pi nyilatkozatában megerősítette azt a ko­rábbi állítását, hogy az elkövetkező há­rom-négy napon belül a szerbek az ENSZ ellenőrzése alá helyezik nehézfegyverei­ket. Karadzsics a múlt heti londoni konfe­rencián is azt mondta, hogy ezeket a fegy­vereket, „négy napon belül" az ENSZ nyilvántartásba veheti. Brit kormányforrások ezzel kapcsolat­ban megjegyezték: a nyilvántartásba vé­tel még nem kezdődött meg, s a szerbek nem is jelentették be, hogy elhalasztják a nehézfegyverek átadását. DUBČEK AUTÓBALESETE (Folytatás az 1. oldalról) s mintegy 100 métert repülve az árokba zuhant. A baleset után a poli­tikust azonnal a humpoleci kórház sebészeti osztályára szállították - ott az előzetes orvosi vizsgálat gerinc-, medence- és bordatörést állapított meg nála -, majd 11.15-kor helikopterrel a prágai Homolka kór­házba vitték. A délutáni órákban telefonon fel­hívtuk a kórházat. Az ügyelet szűk­szavú tájékoztatásából annyit sike­rült megtudnunk, hogy Dubček az intenzív osztályon fekszik, s állapota válságos. Az orvosok készen állnak arra, hogy amint állapota lehetővé teszi, megoperálják. A várható fejle­ményekről, a beteg állapotának vál­tozásáról a kórház háromóránként hivatalos jelentésekben számol majd be. A gépkocsi vezetője enyhe agy­rázkódással továbbra is a humpoleci kórház intenzív osztályán fekszik. -tszl­VALUTAÁRFOLYAMOK Érvényben: 1992. szeptember 2-án Pénznem Eladási árfolyam 1 egységre, koronában DEVIZA VALUTA Angol font 53,73 54,51 Francia frank 5,66 5,73 Német márka 19,29 19,56 Olasz líra (1000) 25,25 25,60 Osztrák schilling 2,74 2,77 Svájci frank 21,69 22,01 USA-dollár 26,96 27,39 ÖSSZTŰZ ALATT A MAGYAR KÉPVISELŐK (Folytatás az 1. oldalról) nek tartotta, hogy Árvában a ban­kokban, postákon és más hivatalok­ban magyar tolmácsokat is foglal­koztassanak - ő ugyanis így magya­rázta a magyar képviselők javasla­tait. Hozzátette, hogy ez természe­tesen az adófizetők zsebéből való­sulna meg. Élt kedvenc hasonlatával - a magyar kisebbség gettókban kíván élni, amikor értékelése szerint megvalósíthatatlan jogokat követel. Milada Ondrejkovičová (DSZM) Szencen tanítva sohasem tapasztal­ta azt, amiről a magyar képviselők beszéltek, magyar anyanyelvű tanít­ványai viszont sajnálatosan nem tudtak szlovákul. Azzal a gyanúval élt, a magyarok azért ismétlik min­den fórumon vélt sérelmeiket, mert a százszor hangoztatott hazugság az ismert mondás szerint igazsággá válik. Ján Fekete (DSZM) is kihasz­nálta a lehetőséget, hogy kifejtse nézeteit a magyarokról. O úgy ta­pasztalja, a magyarok félnek, hogy Magyarországhoz csatolják őket, de ugyanakkor állítólag nem akarnak szlovákul megtanulni. A Nagykürtösi járás több községében nagyon ne­héz a szlovákok élete, még a temp­lomokból is kikergetik őket a magya­rok. Annyira elfajult a helyzet, hogy egyik képviselőtársa nem meri el­mondani dél-szlovákiai benyomá­sait, mert lakóhelyén, egy vegyes lakosságú faluban bizonyára megto­rolnák szavait. - Végre ki kell mon­dani, hogy Dél-Szlovákiában a szlo­vákok kénytelenek jogaikért harcolni - hangoztatta. Az ülést vezető Peter Weiss ezu­tán úgy látszik, megsokallta a nem­zetieskedést, és figyelmeztette a parlamentet, hogy az alkotmányról tárgyalnak, egyéb észrevételeiket a képviselők más fórumon vagy az általános vitában mondják el. Komlósy Zsolt (Együttélés) kifo­gásolta, hogy a tervezetben szűk pártérdekek érvényesülnek, és elké­szítését nagyon elhamarkodták. Megsértették a házszabályt, amikor a tervezethez nem csatolták idejé­ben az indoklást. Sok a hiányossága a beterjesztett anyagnak, ezért nincs esély arra, hogy Szlovákia első demokratikus alkotmánya meg­felelő szintű legyen. Javasolta, léte­süljön nemzeti kisebbségek taná­csa, és erről az alkotmány is rendel­kezzen. Harna István (Együttélés) a nemzetiségi jogokon kívül indítvá­nyozta, hogy az alkotmányt népsza­vazás során a lakosság hagyja jóvá. Szerinte ki kellene hagyni a terve­zetből a jegybankra és a vámterület­re vonatkozó meghatározást, mivel az ellentétben áll az érvényes szö­vetségi alkotmánytörvényekkel. Sa­játságosan reagált erre Karol Plank, a Legfelsőbb Bíróság elnöke,, mondván, ez az ellentét már tárgyta­lan, mivel a kormány legiszlatív ta­nácsa hétfőn úgy döntött, új törvé­nyeket kezdeményez erre vonatko­zóan. František Mikloško megje­gyezte, ez az érvelés sántít, mert a tanács javaslatát még a parla­mentnek is jóvá kell hagynia, és amíg az új törvény megszületik, még egy bizonyos idő eltelik. Gabriela Rothmayerová (DBP) megismételte javaslatát: az alkot­mány mondja ki minden állampolgár azon jogát, hogy megismerkedhes­sen azzal, milyen adatokat vezetnek róla az állami szervek és a munkál­tatók. Zselenák József (DBP) egy kompromisszumos javaslatot ter­jesztett elő a nemzeti kisebbségekre vonatkozóan, mivel szerinte az Együttélés-MKDM autonómiával kapcsolatos javaslata nem pontos, és azt is kétségbe vonta, hogy az érintett réteg támogatná azt. - Politikai akaratunkat nem érvé­nyesíthetjük, mert a parlament egy javaslatunkat sem fogadta el, min­dent visszautasít, leszavaz, amit mi terjesztünk be - mondta Dobos László (Együttélés), majd javasolta, hogy a két ország vezetői tárgyalják meg annak lehetőségét, hogy nem­zetiségi politikájukat kölcsönösen az önkormányzat alapelvére építsék. Erre vonatkozóan kétoldalú szerző­dés megkötését indítványozta. (Fel­szólalását külön ismertetjük) A magyar képviselők ostorozásá­hoz csatlakozott Ján Slota, az SZNP képviselője is. Többek között azt mondta: - Ha a csillagokat is lehoznánk nekik az égről, ők akkor is újabb követelésekkel állnának elő, s ezek nem teljesítését a kisebbségi jogok elnyomásának minősítenék. - Élesen támadta a keresztényde­mokratákat is, amit Ján Čarno­gurský határozottan visszautasított. Emlékeztetett, hogy Slota képviselő annak idején a föderalisták támadá­sával nagyon sokat ártott a szlovák nemzetnek. A KISEBBSÉGI JOGOK FORRÁSA BAUER EDIT FELSZÓLALÁSA E köztársaság állampolgáraként nem mindegy számomra, milyen al­kotmánnyal rendelkezik az állam, amelyben élek. A mai Európában nem kevésbé fontos az a kérdés, milyen garanciákkal rendelkeznek majd a kisebbségek. Tegnap több kollégám is amerikai szlovákokat idézett. Én egy szlová­kiai szlovákot idéznék. „Európa et­nikai sokrétűsége az egyetlen gaz­dagság, amellyel kontinensünk a vi­lággal szemben rendelkezik. A nem­zetiségi kisebbségek e gazdagság­nak mozaik-töredékeit képezik. Ezért kell őket ápolni, fejleszteni, kibontakoztatni és támogatni." Ezt Milan Kňažko, a kormány alelnöke jelentette ki. Az elmondottakkal tel­jes mértékben egyet lehet érteni, ha az utolsó mondatot tisztázzuk. Első­sorban ugyanis azt a kérdést kell megválaszolni, hogy „ki" és „mi­ként". Ápolni, fejleszteni, kibonta­koztatni ugyanis különféle módon lehet, mondjuk, rezervátumban, de állatkertben is. Ebben az esetben azonban nem erről van szó. Az elő­terjesztett alkotmánytervezet a pol­gár identitásából indul ki, amelyet a polgári élet különféle vetületeiben, így például a nemzeti és nemzetisé­gi identitás vetületében is értelmez. Megjegyzem, az új alkotmányon fo­lyó munkálatok ritka és értékes lehe­tőséget biztosítanak arra, hogy a jogszabályok nyelvezetében ren­det teremtsünk; az elavult, helytelen „nemzetiségi kisebbség fogalmat" a nemzetközi dokumentumokkal összhangban a „nemzeti kisebbsé­gek" fogalmával helyettesítsük. Azaz elsősorban azt indítványozom, hogy az alkotmány szövegében mindenütt a nemzetközi dokumentu­mokban szokásos terminológiát al­kalmazzák; nemzeti kisebbségek, etnikai csoportok. Tudatában va­gyunk annak, hogy a nemzeti, nem­zetiségi kisebbségek helyzetét érin­tő kérdéseket kielégítően csak a de­mokratikus jogállamon alapuló de­mokratikus és politikai keretek kö­zött lehet megoldani, mint ahogy azt a koppenhágai Záródokumentum is megállapítja. Ez azonban fordítva is érvényes. A demokrácia próbája, miként viszonyul a többségi nemzet a kisebbségekhez, etnikai csopor­tokhoz. Azaz, ha a kisebbségek jog­állásáról beszélünk, tesszük ezt azzal a tudattal, hogy nemcsak a ki­sebbségek érdekeire gondolunk, de a szlovák nemzet érdekeire is. A nemzeti dokumentumok által rög­zített kisebbségi jogok a nemzetközi dokumentumokban nem a többségi nemzet ajándékaként, s ugyanakkor nem a kisebbségek kiváltságaiként szerepelnek. A kisebbségi jogok for­rását nem a kisebbség számaránya, hanem a polgári szuverenitás, a pol­gári szabadság és a különbözőség­hez való jog képezi. Ezért, ha vá­laszt keresünk arra a kérdésre, ki védelmezze és fejlessze a kisebb­ségi identitást a válasz úgy hangzik: elsősorban mink. Ennek módját a már emiitett koppenhágai doku­mentum 35 cikke egyértelműen meghatározza. Javaslataink nem vezetnek a polgári társadalom bom­lasztásához, amivel minket a szlo­vák kormányfő vádol. Meg nem érté­se abból fakad, hogy hiányzik köz­tünk a párbeszéd és nem ismeri az önkormányzati elv érvényesülésé­nek dél-tiroli, spanyolországi, finnor­szági és más országokban bevett módjait. A vita végén Vladimír Mečiar reagált a képviselői észrevételekre. Leghosszabban a magyar honatyák nézeteit, javaslatait utasította visz­sza, szinte alig tért ki a többi felszó­lalásra. Azt mondta, az alkotmány vezérfonala: Szlovákia egyenrangú és szabad polgárok állama. Nagy figyelemmel hallgatta a magyar kép­viselők szavait. Ezek közül néhány­nyal egyetértett, de néhánnyal nem. A képviselők javaslatait azonban nem azért nem fogadták el, mert magyarok terjesztették elő, hanem azért - hangsúlyozta -, mert rosz­szak, nem felelnek meg sem a kor, sem pedig a törvényalkotás szelle­mének. A nézetkülönbségek okait elsősorban a meg nem értésben, a rossz szándékban s abban látta, hogy a magyar képviselők nem ér­telmezik helyesen a nemzetközi szerződéseket és dokumentumokat. Még a koppenhágai dokumentumot is helytelenül magyarázzák, ami megítélése szerint egyértelműen rosszhiszeműségre vall. A nemzeti­ségi kérdést a nemzetközi gyakorlat alapján, nem pedig a képviselők szélsőséges nézetei szerint fogja Szlovákia rendezni. - A kollektív jogokat más európai ország sem érvényesíti, ezért mi sem fogunk ezekkel kísérletezni - szögezte le. - Nagyon megsértet­tek engem, amikor valaki a Szent lstván-i koronáról beszélt, de főleg Duka Zólyomi Árpád, amikor meg­engedte magának a parlament tala­ján az olyan megjegyzést, hogy a magyarok másodrendű polgárok. Ezt nem tűröm el mint szlovák mi­niszterelnök - mondta emelt han­gon. - Itt mindenki egyenrangú jo­gokban és kötelességekben is. - Visszautasította a reciprocitás el­vét, mert „becsüljük a magyarokat, és nem kívánjuk nekik a magyaror­szági szlovákok sorsát." Elutasította Dobos László kezdeményezését a kétoldalú szerződés kötésére. A továbbiakban felsorolta azokat a jogokat, amelyeket Szlovákia megad a kisebbségeknek. Ezek a jogok azonban nem sérthetik má­sok jogait. így semmiképpen sem vezethető be kétnyelvűség a hivata­los dokumentumok terén, hiszen er­re nincs is példa a világon. Végeze­tül megállapította, hogy a képviselők fokozzák g feszültséget a magyarok és a szlovákok között, a veszélyez­tetettség érzését terjesztik a magya­rok körében. Ennek csak egy célja van, a politikai helyzet destabilizálá­sa. - Szelet vetnek, de a vihart közösen fogjuk learatni - jegyezte meg. Rózsa Ernő (Együttélés) tiltako­zott a kormányfő arrogáns szavai ellen. - Nem mi fokozzuk a feszült­séget, hanem ha valaki, akkor a mi­niszterelnök úr - mondotta. - Ne tulajdonítsanak nekünk olyan tette­ket, amelyeket mi nem követtünk el. A szavazás a várakozás szerint folyt. A képviselők megszavazták azokat a javaslatokat, amelyeket Mi­lan Sečanský (DSZM) az alkot­mányjogi bizottság elnöke elfoga­dásra javasolt és elvetették, amit ellenzett. A magyar képviselők ós a KDM-képviselők javaslatait kivétel nélkül mind elvetették. Jóváhagyták viszont, hogy az alkotmány pream­buluma a Mi, a szlovák nemzet meg­határozással kezdődjön és a hivata­los nyelv helyett az államnyelv foga­lom kerüljön a végleges szövegbe. Igent mondtak arra is, hogy a nép­szavazás eredménye három év után közönséges törvénnyel hatálytala­nítható legyen. A részletszavazások után Rózsa Ernő felolvasta az Együtt­élés-MKDM klub nyilatkozatát, mi­szerint képviselőik nem értenek egyet az alkotmány előterjesztett formájával, amely nem szavatolja a kisebbségek védelmét és a polgári elv érvényesítését. A klub párbeszé­det szorgalmazott, de eredményte­lenül. Ezért nem szavazhat a kor­mány alkotmánytervezetéről és tag­jai tiltakozásuk jeléül elhagyják a ta­nácstermet. A KDM nevében Anton Neuwirth jelentette be, hogy ők sem tudnak egyetérteni az alkotmány beterjesz­tett változatával. A végleges szavazás előtt még egyszer összeültek az egyes klubok. A szavazás e kiadásunk lapzártája (21.50) után ért véget, így eredmé : nyéről csak holnapi számunkban számolhatunk be. (csizmár-gágyor) ELUTASÍTANAK, LESZAVAZNAK BENNÜNKET DOBOS LÁSZLÓ Állam születik, önálló ; Szlovák Köztársaság. Mindannyian átéljük ezt az eseményt, bizonyára minden­ki másképp. Az önálló Szlovák Köz­társaság történelmi folyamat ered­ménye. Ez a folyamat azzal párhu­zamos, ami Európában történik: az autonóm polgár, autonóm társada­lom, autonóm állam eszméjével. A szlovák nép, a szlovák nemzet életében az önálló állam iránti vágy testesül meg. Sokan ézt kételyek közt veszik tudomásul, félnek a bi­zonytalan jövőtől, a gazdasági ne­hézségektől, a demokráciáért folyta­tott harctól. Az önálló szlovák állam azonban minden szempontból törté­nelmi változást jelent a köztársaság minden lakosa számára. A magyar koalíció a parlament­ben kezdettől fogva támogatja a szlovák népnek, nemzetnek az önrendelkezésre irányuló igyekeze­tét. Ezt nemcsak most állítjuk, akkor is ezt mondtuk, amikor ezért elítéltek bennünket. Az alkotmányjavaslat az önálló szlovák állam eszméjéből indul ki. Sok olyan tézist tartalmaz, amelye­ket üdvözlünk, és egyértelműen tá­mogatunk. Mindenekelőtt az emberi szabadságjogokról, az önkormány­zatokról, a szociális politikáról van szó. Azokról a tételekről, amelyek magasabb fokú demokráciát, embe­ri, erkölcsi, politikai többletet jelente­nek e köztársaság minden lakosa számára. Sajnos a tervezet azon részei, amelyek a nemzetiségekre vonat­koznak, számunkra csalódást jelen­tettek. Magától értetődőnek tartot­tuk, hogy a demokrácia nem osztha­tó részekre, és a nemzetiségi politi­ka tételei is az önrendelkezés alap­elvéből indulnak majd ki. Az önren­delkezés elvét azonban, sajnos, két­féleképpen értelmezzük. A kormány FELSZÓLALÁSA szerint ez az elv nem alkalmazható a nemzetiségek esetében. Szá­munkra ez érthetetlen. Igaz, az ön­rendelkezés elvének gyakorlati megvalósítása nem lehet azonos a nemzet és a nemzetiség eseté­ben. A mérték, az alapelv azonban nem lehet kettős. Kérem önöket, értsék meg, hogy bizonyos területe­ken - mint az oktatásügy, kultúra - részt akarunk venni saját ügyeink formálásában és irányításában. Igen, kollektív jogokról van szó. A személyi és kollektív jogok harmo­nikus érvényesítése nem zárja ki egymást. A kollektív jogok megma­gyarázása nélkül tovább tart majd oktatásügyi és kulturális albérletünk. Amit javaslunk, az nem elszakadás, hanem része lehet a szlovák oktatás­ügyi és kulturális politikának. A parlamenti választások után a magyar képviselők különleges helyzetbe kerültek. Nem nyilvánul­hat meg politikai akaratunk. Ez a parlament eddig egyetlen javasla­tunkat sem fogadta el. Ez történik most is. Elutasítanak, leszavaznak bennünket. így aztán nem vehetünk részt a nemzetiségi politika formálá­sában sem. A jelenlegi nemzetiségi politika gyakran féligazságokból és nehezen ellenőrizhető információkból indul ki. Állandóan ismétlődik például a hatá­rok megváltoztatásától való félelem, annak ellenére, hogy mi és Magyar­ország felelős politikusai nem egy­szer kijelentettük, nincsenek ilyen céljaink. Jól tudjuk, hogy az ilyen út járhatatlan.. Új határátkelőhelyek megnyitása, szabad vámövezet, ha­tármenti kereskedelem - ez a mi célunk Magyarország irányában - jelentette ki Vladimír Mečiar mi­niszterelnök úr három héttel ezelőtt. Mi ezzel teljes mértékben egyetér­tünk.

Next

/
Thumbnails
Contents