Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-11 / 215. szám, péntek

1992. SZEPTEMBER 11 . ÚJSZÓä KALEIDOSZKÓP 8 ( ^ Keresse és gyűjtse a KABOS HATOST!!! W f Az Új Szó jL oldalain keresse és gyűjtse össze a Kabos szelvényeket, mind a hatot. A beküldők között kisorsoljuk a hat jegyet. Az ÚJ SZÓ-val a Kabos-showra. V / KÖSZÖNTŐ • 1992. szeptember 6-án ünnepelte 60. születésnapját, HAJDÚ Frigyes. E szép ünnep alkalmából sok szeretettel kívánunk az ünnepeltnek erőt, egészsé­get és további békés életet: felesége, fiai, menyei, unokái, valamint Feri és Gyuri a családjukkal, a nászék Peredről és Tórnócról. Ú-2589 • Fájó szívvel, könnyes szemmel állunk meg sírjánál, és soha el nem múló szere­tettel emlékezünk drága halottunkra, BAZSÓ Lászlóra Nagyudvarnokon, akit a kegyetlen halál négy évvel ezelőtt, 1988. szeptember 13-án ragadott ki sze­rettei köréből. Akik ismerték és szerették, emlékezzenek rá ezen a számunkra oly szomorú évfordulón. Amíg élt, szerettük, amíg élünk, nem feledjük. Emlékét örökké szívünkben őrizzük: szülei, testvérei, felesége és gyerme­kei. Ú-2348 • Mély fájdalommal, megtört szívvel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk a drága jó férjre, édesapára és nagypa­pára, O PÁLKA Józsefre, akit a halál 1990. szeptember 11-én, 60 éves korában ragadott ki szerettei köré­ből. Akik szerették, tisztelték, szentelje­nek emlékének egy néma pillanatot ezen a számunkra oly szomorú, második évfor­dulón. Emlékét örökké szívében őrzi szerető felesége és családja. Ú-2574 • Fájó szívvel, könnyes szemmel és soha el nem múló szeretettel emléke­zünk drága halot­tunkra, a drága jó férjre, édesapára, HÜTTER Józsefre (Hárskút), akit a kegyetlen halál 1991. szeptember 3-án, 63 éves korában ragadott ki közülünk. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú, első évfordulón. Örökké emlékét őrző felesége, lányai, fia, unokái és az egész rokonság. Ú-2575 • Szívet tépő fájda­' lommal és könnyes szemmel mondunk mm , köszönetet mind­azoknak, akik virág­gal, búcsúszavakkal, szeretettel és köny­nyes szemmel elkí­sérték utolsó útjára azt, aki szerette az életet, szeretett élni, de az életet elvették tőle, amire ő sem számított, ifj.VOZÁR Gábor. Fájdalmas nap marad számunkra 1992. április 4-e, amikor egy munkahelyi baleset áldozata lett 24 évesen a VSZZS-ben. Szomorú az otthon, ahonnan elment, hiá­ba várjuk, nem jön. Köszönetünket fejez­zük ki azoknak, akik virágot helyeztek el vagy gyertyát gyújtottak sírján. Édesanyja, édesapja és rokkant testvé­re, akik még mindig várják, hogy meg­gyógyul és hazajön. Bennünk örökké élni fog. Ú-2578 • Fájó szívvel mondunk köszönetet mindazoknak a rokonoknak, ismerősök­nek, barátoknak, volt munkatársaknak, falubelieknek, akik elkísérték utolsó útjára a sülyi temetőbe Viola Ernőt, akit a kegyetlen halál 63 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok szép virágot, koszorút, amelyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-2618 MÁSOK ÍRTÁK TÖBB MINT SZÁZMILLIÁRD KORONÁRÓL VAN SZÓ RUDOLF FILKUS A SZÖVETSÉGI VAGYON ELOSZTÁSÁRÓL A szövetségi kormány már foglalkozott a szövetségi vagyon elosztásáról, illetve az utódlási jogokról szóló törvénytervezettel. E törvénytervezet kidol­gozásának fő védnöke Rudolf Filkus, a szövetségi kormány alelnöke. A Rudé právo munkatársa vele beszélgetett a szóban forgó törvény előkészítéséről, az ezzel összefüggő problémákról. 0 A törvénytervezet két alapvető részből áll: a szövet­ségi vagyon leltárba vételéből és a vagyonelosztás kritériu­maiból. Meddig jutottak a ter­vezet első fázisát illetően? - Nehéz megmondani, hogy az államszövetségnek tulajdonképpen mekkora is a vagyona. Egyelőre ma­radjunk abban, hogy ez a vagyon meghaladja a százmilliárd koronás értéket. Azért nem akarok beszélni ennek a vagyonnak a nagyságáról, mert még mindig nem tudjuk, hogy mi szerint becsüljük majd fel az értékét. Fontos, hogy a vagyon egyes tételeit miként csoportosítjuk. Besorolhatjuk a szövetségi vagyon, illetve a CSSZSZK anyagi tartalékai kategóriába, a szövetségi vagyon és külföldön levő tartalékok, továbbá a külföldi fizetési kötelezettségek és kintlévőségek kategóriába, a privati­zációból a Nemzeti Vagyonalapba került vagyon, a pénz és a Cseh­szlovák Állami Bank és egyéb köz­ponti bankok külföldi kötelezettsé­geinek elosztása, a köztársasági szubjektumok közötti kintlévőségek kiegyenlítése, a vállalkozói szubjek­tumok közti kereskedelem kategó­riába, végül pedig az állami admi­nisztratíva elosztásának, illetve a nemzetközi egyezmények felújítá­sának kategóriájába. • Ön szerint e leltározásnak melyek a legnehezebb szaka­szai? - Sok ilyenről beszélhetünk. Vizsgáljuk meg egy kicsit alaposab­ban például a szövetségi Nemzeti Vagyonalapot. A Szövetségi Pénz­ügyminisztérium adatai szerint ez a vagyon a vagyonjegyes privatizá­ció első hullámában privatizált szer­vezetekből befolyt vagyonból, a pá­lyázatok útján eladott szervezetek vagyonából és magának az Alapnak a vagyonszámlájából tevődik össze. Vagyonának összértéke 11,4 mil­liárd korona volt. A privatizációból befolyt hasznot több célra merítették ki. Az Alapban levő maradék 0,24 milliárd korona. És itt a nagy kérdés, vajon mi is képezze az osztás tár­gyát. Nehéz lesz majd a vállalati adósságok elosztása is. Itt az az út mutatkozik helyesebbnek, hogy a vállalatok adósságát még a privati­zációjuk előtt rendeznék. Alapvető momentum lesz az osztozkodási fo­lyamatban a nemzétközi szerződé­sek és a külfölddel szembeni bérleti szerződések felújítása, az ezekkel kapcsolatos költség. • Nem választható tehát egy olyan racionális megköze­lítés, mely a minimálisra szorí­taná az osztással járó veszte­ségeket? - Számos javaslat hangzott már el e kérdés megoldására. Többek között az, hogy továbbra is egy nem­zetköJ jogi szubjektum legyen illeté­kes a vagyonjogi kérdésekben és a bérleti szerződéseket illetően, ak­kor is, ha két állam létezne itt. Hang­súlyozni kell azonban, hogy minden­ki értelmetlen illúziókat kerget, aki azt gondolja, hogy az év végére elosztódik a szövetségi vagyon. • Ki vagy mi okozza majd a legtöbb gondot? A védelmi minisztérium, a külföld vagy a gazdaság? - Jó, hogy így tette fel a kérdést. A javaslat első vázlata ugyanis nem érinti a védelmi minisztériumot, mi­vel a PDP és a DSZM közötti utolsó politikai egyezmény értelmében 1993. január elsejét követően közös védelmi rendszerünk lesz. Nagy komplikációk várhatók a külföldön levő vagyonunk felmérésvei, minde­nekelőtt a kintlévőségek számszerű­sítésével. Főleg az Oroszországban levő kintlévőségeinkre gondolok. Ebben az esetben nyilvánvalóan nem alkalmazhatjuk majd az elosz­tás általános kritériumait és nem háríthatjuk az összes felelősséget a vállalatokra. • Térjünk rá a vagyonelosz­tási kritériumokra. - Korántsem egyszerű dologról van szó. Egy egységes kritérium­nak, például a lakosok száma sze­rinti kritériumnak az elfogadása szó­ba sem jöhet. A vagyonelosztásnak differenciáltan kell megtörténnie, és­pedig az inventarizációs panelek szerint. Lesznek területek, melyeken az 1:2-höz arányt alkalmazhatjuk majd, másutt a paritásokat vesszük figyelembe. A törvényben pontosan le kell majd fektetnünk, hogy milyen esetben milyen kritérium lesz a mérvadó. • Mi lesz például azokkal a vállalatokkal, melyek a szö­vetségi támogatásoknak kö­szönhetően jöttek létre Szlová­kiában? - Bizonyára a kőolaj- és gázve­zetékre gondol. Ezeket a kérdéseket még a szóban forgó törvény elfoga­dása előtt meg kell majd oldanunk, abban már nem lehet erről szó. • Ön szerint tehát a vagyonelosztás, beleértve annak a kérdésnek a végső megválaszolását is, hogy ki kire fizet rá, kitisztíthatná a köztársaságok közti kölcsö­nös kapcsolatokat és megala­pozhatná a jövőbeni pozitív együttműködést? - Igen, a saját gazdasági erő fel­méréséről és arról van szó, hogy az egyik vagy a másik köztársaság mi­ként lesz képes megállni helyét a vi­lágpiacon. A vagyonelosztás, mely önmagában is dezintegráló tényező, ily módon sokat jelenthet az elkövet­kező integrációs folyamat számára. Ha tudatosítjuk, hogy egyikünk is, másikunk is mennyire erős gazdasá­gilag, lehetséges, hogy azt is tudato­sítjuk, hogy az egyik a másik nélkül nem létezhet. • Köszönöm a beszélge­tést. KATARÍNA PERKNERQVÁ Rudé právo, 206/1992 sz. Indul a KABOS-turné!!! KABOS PARÁDÉ 1992. szeptember 13-án 19.00 órakor zselizi szabadtéri színpad sztárvendég: Harangozó Teri 1992. szeptember 16-án 19.00 órakor Pozsonypüspöki Al tornaterme sztárvendég: Harangozó Teri 1992. szeptember 17-én 19.00 órakor dunaszerdahelyi sportcsarnok sztárvendég: Lórán Lenke 1992. szeptember 24-én 19.00 órakor komáromi sportcsarnok sztárvendég: Pécsi Ildikó Jegyelővétel a helyszíneken és az utazási irodákban! A műsor támogatói: CO-IMPEX Komárno, Varia Kft, Real-Contract márno, Fima Möbel EJH3- ART Ko­Egy új arc: A fellépések megrendelhetők az egyes kultúrházakba a következő címen: Music art, Devätinova 8, 821 06 Bratislava UP-1592/1 MEGVALÓSULT SZÁNDÉK SZERESD A SZAKMÁT - BECSÜLD A MUNKÁT Nagymagyaron, e felső-csallókö­zi nagyközségben szeptember else­jétől öt szakmát oktató szakmunkás­képző magántanintézet nyílott. Az alapító pedagógusházaspárt, Hor­váth Lajost és Mária asszonyt kér­deztük a részletekről. - Mi késztette önöket arra, hogy itt és most szakmunkásképző nyíljon? - Úgy gondoltuk, hogy e központi településnek elég széles szolgálta­tási háttérrel bíró vonzáskörzete van. A magánvállalkozások idősza­kában a szakember-utánpótlás is szükséges, a fiatalokat pedig a hely­beli szlovák és magyar tanítási nyel­vű alapiskolából toborozhatjuk. Má­sik érv, hogy magyar tanítási nyelvű ilyen intézmény csak Dunaszerda­helyen működik, ahová elég körül­ményes a beutazás. Harmadik, de nem elhanyagolható szempont pe­dig az, hogy itt megvolt az iskolának helyt adó épületegyüttes - mégha jelentős átalakításokat kellett is rajta végezni -, vagyis adottak az elen­gedhetetlenül szükséges tárgyi fel­tételek. Vegyük hát sorjában, a szándék­tól a megvalósulásig terjedő idősza­kot, mi mindennel kellett megküzde­niük azoknak, akik ilyen nagy fába vágták a fejszéjüket. - Mint a dunaszerdahelyi szak­munkásképző intézet igazgatóhe­lyettese 17 év vezetői és 25 év pedagógusi gyakorlattal a hátam mögött, tudtam, nem lesz könnyű a helyzetünk. A kérvények tömkele­ge, a bürokrácia útvesztői, a polgárt keserítő lassú ügyintézés, az itt-ott becsúszott akadékoskodások, bi­zony alaposan próbára tették az em­ber türelmét. Szerencsére kérésün­ket a helyi önkormányzat támogatta, s ezzel megoldódott a három éve üresen álló épület - az egykor ,,Z"­akcióban épült bölcsőde - hasznosí­tásának a kérdése is. Ezt a pénzösszeget a helyi önkor­mányzat Horváthéknak megelőle­gezte, azzal a megkötéssel, hogy az évi rendszeres bérleti díj mellett há­rom éven belül visszafizetik az ön­kormányzatnak. -Azonban nem minden ment ilyen simán - veszi át a szót Mária asszony. - Tudja, egy kosárra való engedély megszerzése, a hivatalok packázásai közepette az idő annyira elszaladt, hogy az Oktatási Minisz­térium engedélyét végül csak má­jusban kaptuk meg, s nem jutott kellő idő a tervezett 60-70 tanuló beiskolázására. Ennélfogva az első tanévet 40 tanulóval indítottuk, asz­talos, autószerelő, villanyszerelő, varrónő és fodrász szakmában. - Kik lesznek az elméleti és gya­korlati képzés oktatói? - A közismereti tárgyakat képesí­tett helybeli pedagógusok, a szak­~ tárgyakat pedig erre megfelelő kép­zettségű mérnökök fogják oktatni. A gyakorlati képzés során a kozme­tikusok és a varrónők az iskola mű­helyében, az asztalosok az önkor­mányzat kisüzemében, az autó- és villanyszerelők a környező kisiparo­soknál és magánvállalkozónál sajá­títják el a szakma fogásait. Állami dotációt az iskolának egyelőre csak ígértek, így a saját költségvetésükből kényszerülnek fe­dezni a kiadásaikat. A szakkönyvek egy részét Magyarországon vásá­rolták. Ugyanakkor elismerés illeti a VARIA és a Multitech Kft-t, illetve Razgyel János kisvállalkozót, akik az erkölcsi támogatás mellett jelen­tős anyagi segítséget nyújtottak a segédeszközök, felszerelések megvásárlásához. De köszönet jár azoknak a szülőknek is, akik kétkezi munkával vettek részt az iskola át­alakítási munkálataiban. - Egyelőre azon munkálkodunk - mondják befejezésül az iskola ve­zetői -, hogy magániskolánk olyan magas szakmai színvonalat mutas­son fel, hogy hosszú távon megala­pozza a szakmunkásképző jövőjét. Ennek egyik jeleként fogható fel az a tény is, hogy október elsejétől engedélyt kaptak rá: más szakmák­ból is átképzést folytathatnak erre az öt szakmára. MÉRI ISTVÁN AZ ÁLLAMHATÁRON TÖRTÉNT Meleg nyarunk volt, kedvezett az üdülőknek, a szünidejüket töltő gye­rekeknek. A legtöbben gazdag él­ménnyel tértek haza, ültek be az iskola padjaiba. A nyárra a határrendőrség sem panaszkod­hat. Nemcsak a határátkelőhelye­ken, hanem az ún. zöldhatáron is föidény volt országszerte. Harmadszor sem sikerült Szabadidejük nagy részét együtt töltötték. Viccelődtek, aztán amikor komolyra fordították a szót, a növek­vő megélhetési gondok mellett az is szóba került, hogy a nyugati orszá­gokban minden bizonnyal jobb sor­suk is lehetne. Jó szakemberek, és a leleményességükkel sincs baj - gondolták. Éppen ezért elhatároz­ták, hogy otthagyják Lengyelorszá­got, szerencsét próbálnak a nagyvi­lágban. Igen ám, de hiába ostromol­ták a követségeket kérvényeikkel, beutazási engedélyt nem kaptak. Amikor a hétvégi „összejövetelü­kön" fölontötlek a garatra, és szid­ták mostoha helyzetüket, sorsukat, az egyikük megjegyezte: „Mégis­csak megpróbálhatnánk, hátha sike­rül kijutnunk Nyugatra." „Miért is ne" - mondták szinte egyszerre. A következő héten csomagoltak. Aztán turistaútlevéllel vonatra ültekí Szerencsésen eljutottak a szlovák fővárosba. Itt nem sokat időztek, csak éppen a Bécsbe tartó vonat indulásáig. A dévényújfalui határát­kelőhelyen azonban az osztrák ha­tárrendőrök beutazási engedély hí­ján leszállították őket a vonatról. Dü­hösen utaztak vissza Pozsonyba. Az állomás éttermében ettek, sört ittak, aztán a ligetfalusi határátkelőhely felé vették az irányt. Ám itt sen-|: jártak szerencsével. Erre elhatároz­ták, hogy illegálisan jutnak el szom­szédainkhoz. De a határrendőrség járőreibe botlottak. Mint hazánkban nemkívánatos személyeket az or­szág elhagyására kötelezte őket az idegenrendészet. Kerékpáron érkeztek... Nem éltek valami jól, de a min­dennapi betevő falatjuk megvolt, sőt annál több is. Kerestek annyit, hogy néhanapján még vodkára is jutott. Szerették a természetet, jól megül­ték a kerékpárt. Ők hárman, bár a természetük különböző volt, egy­ben hasonlóak voltak: szerettek vol­na világot látni és Oroszország he­lyett Olaszországban élni. Az egyik kerékpártúra adta az ötletet: biciklin járják be a szomszédos országokat. Egyikük sem mondta ki hangosan, de tudták: a végállomás Olaszor­szág lesz. Aztán felmálházták a ke­rékpárjukat, elindultak. Sok verejté­kük hullott a porba, amíg Pozsonyba értek. Itt körülnéztek, majd úgy dön­töttek, hogy Bécsben ülnek vonatra. Tudták, mert megpróbálták, hogy a határátkelőhelyen nem jutnak át. Tehát csakis az illegális határátlé­pés jöhet szóba. Ez pedig biciklivel nem megy, és a pénzük is fogytán volt már. Úgy határoztak, eladják a három kerékpárt, legalább egy ideig nem lesznek anyagi gondjaik. Aztán hajnalban útra keltek. Már feltűnt előttük az első osztrák telepü­lés tornya, amikor határrendörök karjába futottak. Mindhármuknak huszonnégy órán belül el kellett hagyniuk hazánkat. Mivel kerékpár­juk már nem volt, a gyaloglástól pedig féltek, vonatra ültek. így ért véget turistakörútjuk. Tragédiával végződött Hosszú volt az út, amíg Afganisz­tánból hazánkba eljutottak. Az öl­döklés, a nyomor elől menekültek, nyugodt, biztonságos életre vágy­tak, amelyet valamelyik nyugati or­szágban véltek megtalálni. Beutazá­si és munkavállalási engedélyük nem volt, így Ausztriába illegálisan akartak eljutni. Úgy határoztak, hogy hajnalban Záhorská Ves mellett átússzék a Morva folyót. Eleinte minden jól ment, de a folyó közepén egyikük lemerült, s többet fel sem jött a felszínre. Két társa vissza­úszott a csehszlovák partra, ahol már várt rájuk a határrendőrség járőre. A vízbe fulladtat aznap nem sikerült megtalálni. Ilyen tragikusan végződött hármójuk illegális határát­lépési kísérlete. (németh)

Next

/
Thumbnails
Contents