Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-11 / 215. szám, péntek
1992. SZEPTEMBER 11 . ÚJSZÓä KALEIDOSZKÓP 8 ( ^ Keresse és gyűjtse a KABOS HATOST!!! W f Az Új Szó jL oldalain keresse és gyűjtse össze a Kabos szelvényeket, mind a hatot. A beküldők között kisorsoljuk a hat jegyet. Az ÚJ SZÓ-val a Kabos-showra. V / KÖSZÖNTŐ • 1992. szeptember 6-án ünnepelte 60. születésnapját, HAJDÚ Frigyes. E szép ünnep alkalmából sok szeretettel kívánunk az ünnepeltnek erőt, egészséget és további békés életet: felesége, fiai, menyei, unokái, valamint Feri és Gyuri a családjukkal, a nászék Peredről és Tórnócról. Ú-2589 • Fájó szívvel, könnyes szemmel állunk meg sírjánál, és soha el nem múló szeretettel emlékezünk drága halottunkra, BAZSÓ Lászlóra Nagyudvarnokon, akit a kegyetlen halál négy évvel ezelőtt, 1988. szeptember 13-án ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, emlékezzenek rá ezen a számunkra oly szomorú évfordulón. Amíg élt, szerettük, amíg élünk, nem feledjük. Emlékét örökké szívünkben őrizzük: szülei, testvérei, felesége és gyermekei. Ú-2348 • Mély fájdalommal, megtört szívvel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk a drága jó férjre, édesapára és nagypapára, O PÁLKA Józsefre, akit a halál 1990. szeptember 11-én, 60 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Akik szerették, tisztelték, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a számunkra oly szomorú, második évfordulón. Emlékét örökké szívében őrzi szerető felesége és családja. Ú-2574 • Fájó szívvel, könnyes szemmel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk drága halottunkra, a drága jó férjre, édesapára, HÜTTER Józsefre (Hárskút), akit a kegyetlen halál 1991. szeptember 3-án, 63 éves korában ragadott ki közülünk. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú, első évfordulón. Örökké emlékét őrző felesége, lányai, fia, unokái és az egész rokonság. Ú-2575 • Szívet tépő fájda' lommal és könnyes szemmel mondunk mm , köszönetet mindazoknak, akik virággal, búcsúszavakkal, szeretettel és könynyes szemmel elkísérték utolsó útjára azt, aki szerette az életet, szeretett élni, de az életet elvették tőle, amire ő sem számított, ifj.VOZÁR Gábor. Fájdalmas nap marad számunkra 1992. április 4-e, amikor egy munkahelyi baleset áldozata lett 24 évesen a VSZZS-ben. Szomorú az otthon, ahonnan elment, hiába várjuk, nem jön. Köszönetünket fejezzük ki azoknak, akik virágot helyeztek el vagy gyertyát gyújtottak sírján. Édesanyja, édesapja és rokkant testvére, akik még mindig várják, hogy meggyógyul és hazajön. Bennünk örökké élni fog. Ú-2578 • Fájó szívvel mondunk köszönetet mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek, barátoknak, volt munkatársaknak, falubelieknek, akik elkísérték utolsó útjára a sülyi temetőbe Viola Ernőt, akit a kegyetlen halál 63 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok szép virágot, koszorút, amelyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-2618 MÁSOK ÍRTÁK TÖBB MINT SZÁZMILLIÁRD KORONÁRÓL VAN SZÓ RUDOLF FILKUS A SZÖVETSÉGI VAGYON ELOSZTÁSÁRÓL A szövetségi kormány már foglalkozott a szövetségi vagyon elosztásáról, illetve az utódlási jogokról szóló törvénytervezettel. E törvénytervezet kidolgozásának fő védnöke Rudolf Filkus, a szövetségi kormány alelnöke. A Rudé právo munkatársa vele beszélgetett a szóban forgó törvény előkészítéséről, az ezzel összefüggő problémákról. 0 A törvénytervezet két alapvető részből áll: a szövetségi vagyon leltárba vételéből és a vagyonelosztás kritériumaiból. Meddig jutottak a tervezet első fázisát illetően? - Nehéz megmondani, hogy az államszövetségnek tulajdonképpen mekkora is a vagyona. Egyelőre maradjunk abban, hogy ez a vagyon meghaladja a százmilliárd koronás értéket. Azért nem akarok beszélni ennek a vagyonnak a nagyságáról, mert még mindig nem tudjuk, hogy mi szerint becsüljük majd fel az értékét. Fontos, hogy a vagyon egyes tételeit miként csoportosítjuk. Besorolhatjuk a szövetségi vagyon, illetve a CSSZSZK anyagi tartalékai kategóriába, a szövetségi vagyon és külföldön levő tartalékok, továbbá a külföldi fizetési kötelezettségek és kintlévőségek kategóriába, a privatizációból a Nemzeti Vagyonalapba került vagyon, a pénz és a Csehszlovák Állami Bank és egyéb központi bankok külföldi kötelezettségeinek elosztása, a köztársasági szubjektumok közötti kintlévőségek kiegyenlítése, a vállalkozói szubjektumok közti kereskedelem kategóriába, végül pedig az állami adminisztratíva elosztásának, illetve a nemzetközi egyezmények felújításának kategóriájába. • Ön szerint e leltározásnak melyek a legnehezebb szakaszai? - Sok ilyenről beszélhetünk. Vizsgáljuk meg egy kicsit alaposabban például a szövetségi Nemzeti Vagyonalapot. A Szövetségi Pénzügyminisztérium adatai szerint ez a vagyon a vagyonjegyes privatizáció első hullámában privatizált szervezetekből befolyt vagyonból, a pályázatok útján eladott szervezetek vagyonából és magának az Alapnak a vagyonszámlájából tevődik össze. Vagyonának összértéke 11,4 milliárd korona volt. A privatizációból befolyt hasznot több célra merítették ki. Az Alapban levő maradék 0,24 milliárd korona. És itt a nagy kérdés, vajon mi is képezze az osztás tárgyát. Nehéz lesz majd a vállalati adósságok elosztása is. Itt az az út mutatkozik helyesebbnek, hogy a vállalatok adósságát még a privatizációjuk előtt rendeznék. Alapvető momentum lesz az osztozkodási folyamatban a nemzétközi szerződések és a külfölddel szembeni bérleti szerződések felújítása, az ezekkel kapcsolatos költség. • Nem választható tehát egy olyan racionális megközelítés, mely a minimálisra szorítaná az osztással járó veszteségeket? - Számos javaslat hangzott már el e kérdés megoldására. Többek között az, hogy továbbra is egy nemzetköJ jogi szubjektum legyen illetékes a vagyonjogi kérdésekben és a bérleti szerződéseket illetően, akkor is, ha két állam létezne itt. Hangsúlyozni kell azonban, hogy mindenki értelmetlen illúziókat kerget, aki azt gondolja, hogy az év végére elosztódik a szövetségi vagyon. • Ki vagy mi okozza majd a legtöbb gondot? A védelmi minisztérium, a külföld vagy a gazdaság? - Jó, hogy így tette fel a kérdést. A javaslat első vázlata ugyanis nem érinti a védelmi minisztériumot, mivel a PDP és a DSZM közötti utolsó politikai egyezmény értelmében 1993. január elsejét követően közös védelmi rendszerünk lesz. Nagy komplikációk várhatók a külföldön levő vagyonunk felmérésvei, mindenekelőtt a kintlévőségek számszerűsítésével. Főleg az Oroszországban levő kintlévőségeinkre gondolok. Ebben az esetben nyilvánvalóan nem alkalmazhatjuk majd az elosztás általános kritériumait és nem háríthatjuk az összes felelősséget a vállalatokra. • Térjünk rá a vagyonelosztási kritériumokra. - Korántsem egyszerű dologról van szó. Egy egységes kritériumnak, például a lakosok száma szerinti kritériumnak az elfogadása szóba sem jöhet. A vagyonelosztásnak differenciáltan kell megtörténnie, éspedig az inventarizációs panelek szerint. Lesznek területek, melyeken az 1:2-höz arányt alkalmazhatjuk majd, másutt a paritásokat vesszük figyelembe. A törvényben pontosan le kell majd fektetnünk, hogy milyen esetben milyen kritérium lesz a mérvadó. • Mi lesz például azokkal a vállalatokkal, melyek a szövetségi támogatásoknak köszönhetően jöttek létre Szlovákiában? - Bizonyára a kőolaj- és gázvezetékre gondol. Ezeket a kérdéseket még a szóban forgó törvény elfogadása előtt meg kell majd oldanunk, abban már nem lehet erről szó. • Ön szerint tehát a vagyonelosztás, beleértve annak a kérdésnek a végső megválaszolását is, hogy ki kire fizet rá, kitisztíthatná a köztársaságok közti kölcsönös kapcsolatokat és megalapozhatná a jövőbeni pozitív együttműködést? - Igen, a saját gazdasági erő felméréséről és arról van szó, hogy az egyik vagy a másik köztársaság miként lesz képes megállni helyét a világpiacon. A vagyonelosztás, mely önmagában is dezintegráló tényező, ily módon sokat jelenthet az elkövetkező integrációs folyamat számára. Ha tudatosítjuk, hogy egyikünk is, másikunk is mennyire erős gazdaságilag, lehetséges, hogy azt is tudatosítjuk, hogy az egyik a másik nélkül nem létezhet. • Köszönöm a beszélgetést. KATARÍNA PERKNERQVÁ Rudé právo, 206/1992 sz. Indul a KABOS-turné!!! KABOS PARÁDÉ 1992. szeptember 13-án 19.00 órakor zselizi szabadtéri színpad sztárvendég: Harangozó Teri 1992. szeptember 16-án 19.00 órakor Pozsonypüspöki Al tornaterme sztárvendég: Harangozó Teri 1992. szeptember 17-én 19.00 órakor dunaszerdahelyi sportcsarnok sztárvendég: Lórán Lenke 1992. szeptember 24-én 19.00 órakor komáromi sportcsarnok sztárvendég: Pécsi Ildikó Jegyelővétel a helyszíneken és az utazási irodákban! A műsor támogatói: CO-IMPEX Komárno, Varia Kft, Real-Contract márno, Fima Möbel EJH3- ART KoEgy új arc: A fellépések megrendelhetők az egyes kultúrházakba a következő címen: Music art, Devätinova 8, 821 06 Bratislava UP-1592/1 MEGVALÓSULT SZÁNDÉK SZERESD A SZAKMÁT - BECSÜLD A MUNKÁT Nagymagyaron, e felső-csallóközi nagyközségben szeptember elsejétől öt szakmát oktató szakmunkásképző magántanintézet nyílott. Az alapító pedagógusházaspárt, Horváth Lajost és Mária asszonyt kérdeztük a részletekről. - Mi késztette önöket arra, hogy itt és most szakmunkásképző nyíljon? - Úgy gondoltuk, hogy e központi településnek elég széles szolgáltatási háttérrel bíró vonzáskörzete van. A magánvállalkozások időszakában a szakember-utánpótlás is szükséges, a fiatalokat pedig a helybeli szlovák és magyar tanítási nyelvű alapiskolából toborozhatjuk. Másik érv, hogy magyar tanítási nyelvű ilyen intézmény csak Dunaszerdahelyen működik, ahová elég körülményes a beutazás. Harmadik, de nem elhanyagolható szempont pedig az, hogy itt megvolt az iskolának helyt adó épületegyüttes - mégha jelentős átalakításokat kellett is rajta végezni -, vagyis adottak az elengedhetetlenül szükséges tárgyi feltételek. Vegyük hát sorjában, a szándéktól a megvalósulásig terjedő időszakot, mi mindennel kellett megküzdeniük azoknak, akik ilyen nagy fába vágták a fejszéjüket. - Mint a dunaszerdahelyi szakmunkásképző intézet igazgatóhelyettese 17 év vezetői és 25 év pedagógusi gyakorlattal a hátam mögött, tudtam, nem lesz könnyű a helyzetünk. A kérvények tömkelege, a bürokrácia útvesztői, a polgárt keserítő lassú ügyintézés, az itt-ott becsúszott akadékoskodások, bizony alaposan próbára tették az ember türelmét. Szerencsére kérésünket a helyi önkormányzat támogatta, s ezzel megoldódott a három éve üresen álló épület - az egykor ,,Z"akcióban épült bölcsőde - hasznosításának a kérdése is. Ezt a pénzösszeget a helyi önkormányzat Horváthéknak megelőlegezte, azzal a megkötéssel, hogy az évi rendszeres bérleti díj mellett három éven belül visszafizetik az önkormányzatnak. -Azonban nem minden ment ilyen simán - veszi át a szót Mária asszony. - Tudja, egy kosárra való engedély megszerzése, a hivatalok packázásai közepette az idő annyira elszaladt, hogy az Oktatási Minisztérium engedélyét végül csak májusban kaptuk meg, s nem jutott kellő idő a tervezett 60-70 tanuló beiskolázására. Ennélfogva az első tanévet 40 tanulóval indítottuk, asztalos, autószerelő, villanyszerelő, varrónő és fodrász szakmában. - Kik lesznek az elméleti és gyakorlati képzés oktatói? - A közismereti tárgyakat képesített helybeli pedagógusok, a szak~ tárgyakat pedig erre megfelelő képzettségű mérnökök fogják oktatni. A gyakorlati képzés során a kozmetikusok és a varrónők az iskola műhelyében, az asztalosok az önkormányzat kisüzemében, az autó- és villanyszerelők a környező kisiparosoknál és magánvállalkozónál sajátítják el a szakma fogásait. Állami dotációt az iskolának egyelőre csak ígértek, így a saját költségvetésükből kényszerülnek fedezni a kiadásaikat. A szakkönyvek egy részét Magyarországon vásárolták. Ugyanakkor elismerés illeti a VARIA és a Multitech Kft-t, illetve Razgyel János kisvállalkozót, akik az erkölcsi támogatás mellett jelentős anyagi segítséget nyújtottak a segédeszközök, felszerelések megvásárlásához. De köszönet jár azoknak a szülőknek is, akik kétkezi munkával vettek részt az iskola átalakítási munkálataiban. - Egyelőre azon munkálkodunk - mondják befejezésül az iskola vezetői -, hogy magániskolánk olyan magas szakmai színvonalat mutasson fel, hogy hosszú távon megalapozza a szakmunkásképző jövőjét. Ennek egyik jeleként fogható fel az a tény is, hogy október elsejétől engedélyt kaptak rá: más szakmákból is átképzést folytathatnak erre az öt szakmára. MÉRI ISTVÁN AZ ÁLLAMHATÁRON TÖRTÉNT Meleg nyarunk volt, kedvezett az üdülőknek, a szünidejüket töltő gyerekeknek. A legtöbben gazdag élménnyel tértek haza, ültek be az iskola padjaiba. A nyárra a határrendőrség sem panaszkodhat. Nemcsak a határátkelőhelyeken, hanem az ún. zöldhatáron is föidény volt országszerte. Harmadszor sem sikerült Szabadidejük nagy részét együtt töltötték. Viccelődtek, aztán amikor komolyra fordították a szót, a növekvő megélhetési gondok mellett az is szóba került, hogy a nyugati országokban minden bizonnyal jobb sorsuk is lehetne. Jó szakemberek, és a leleményességükkel sincs baj - gondolták. Éppen ezért elhatározták, hogy otthagyják Lengyelországot, szerencsét próbálnak a nagyvilágban. Igen ám, de hiába ostromolták a követségeket kérvényeikkel, beutazási engedélyt nem kaptak. Amikor a hétvégi „összejövetelükön" fölontötlek a garatra, és szidták mostoha helyzetüket, sorsukat, az egyikük megjegyezte: „Mégiscsak megpróbálhatnánk, hátha sikerül kijutnunk Nyugatra." „Miért is ne" - mondták szinte egyszerre. A következő héten csomagoltak. Aztán turistaútlevéllel vonatra ültekí Szerencsésen eljutottak a szlovák fővárosba. Itt nem sokat időztek, csak éppen a Bécsbe tartó vonat indulásáig. A dévényújfalui határátkelőhelyen azonban az osztrák határrendőrök beutazási engedély híján leszállították őket a vonatról. Dühösen utaztak vissza Pozsonyba. Az állomás éttermében ettek, sört ittak, aztán a ligetfalusi határátkelőhely felé vették az irányt. Ám itt sen-|: jártak szerencsével. Erre elhatározták, hogy illegálisan jutnak el szomszédainkhoz. De a határrendőrség járőreibe botlottak. Mint hazánkban nemkívánatos személyeket az ország elhagyására kötelezte őket az idegenrendészet. Kerékpáron érkeztek... Nem éltek valami jól, de a mindennapi betevő falatjuk megvolt, sőt annál több is. Kerestek annyit, hogy néhanapján még vodkára is jutott. Szerették a természetet, jól megülték a kerékpárt. Ők hárman, bár a természetük különböző volt, egyben hasonlóak voltak: szerettek volna világot látni és Oroszország helyett Olaszországban élni. Az egyik kerékpártúra adta az ötletet: biciklin járják be a szomszédos országokat. Egyikük sem mondta ki hangosan, de tudták: a végállomás Olaszország lesz. Aztán felmálházták a kerékpárjukat, elindultak. Sok verejtékük hullott a porba, amíg Pozsonyba értek. Itt körülnéztek, majd úgy döntöttek, hogy Bécsben ülnek vonatra. Tudták, mert megpróbálták, hogy a határátkelőhelyen nem jutnak át. Tehát csakis az illegális határátlépés jöhet szóba. Ez pedig biciklivel nem megy, és a pénzük is fogytán volt már. Úgy határoztak, eladják a három kerékpárt, legalább egy ideig nem lesznek anyagi gondjaik. Aztán hajnalban útra keltek. Már feltűnt előttük az első osztrák település tornya, amikor határrendörök karjába futottak. Mindhármuknak huszonnégy órán belül el kellett hagyniuk hazánkat. Mivel kerékpárjuk már nem volt, a gyaloglástól pedig féltek, vonatra ültek. így ért véget turistakörútjuk. Tragédiával végződött Hosszú volt az út, amíg Afganisztánból hazánkba eljutottak. Az öldöklés, a nyomor elől menekültek, nyugodt, biztonságos életre vágytak, amelyet valamelyik nyugati országban véltek megtalálni. Beutazási és munkavállalási engedélyük nem volt, így Ausztriába illegálisan akartak eljutni. Úgy határoztak, hogy hajnalban Záhorská Ves mellett átússzék a Morva folyót. Eleinte minden jól ment, de a folyó közepén egyikük lemerült, s többet fel sem jött a felszínre. Két társa visszaúszott a csehszlovák partra, ahol már várt rájuk a határrendőrség járőre. A vízbe fulladtat aznap nem sikerült megtalálni. Ilyen tragikusan végződött hármójuk illegális határátlépési kísérlete. (németh)