Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-11 / 215. szám, péntek

1992. SZEPTEMBER 11. ÚJ SZÓ. HITE ÉS ÉLET 6 FÉNYHORDOZÓK POZSONYBAN KÖZÉPKORI GONDOLATOK Fölfedezik a misztikusokat. Mi ugyan még nem indultunk el ezen az úton, de legalább tudomásul kell vennünk azt a meglepő tényt, hogy világszerte nem csupán a teológusok, hanem a művészek, filozófusok, sőt még a szociológusok is ámulattal fedezik fel, hogy a kereszténység rejtett belső erőforrását, az Istennel való személyes és „közvetlen" kapcsolatot milyen elevenen és mennyire „modernül" élték át már évszázadokkal ezelőtt a nagy misztikusok. A mi álláspontunk ez ügyben az, hogy jóllehet megkülönböztetett tiszteleltei tekintünk reformátorainkra és igyekszünk hűségesen tanulmányozni kimeríthetetlenül gazdag szellemi, lelki és irodalmi hagyatékukat, eközben az egész kereszténység eszmei örökségét is a magunkénak tekintjük, ' közöttük a misztikusok igaz vallomásait is az „Isten és a lélek" bensőséges' találkozásáról. Ezek a vallomások egyébként egyáltalán nem érzelgősek. Sokkal inkább átjárja őket a valóság és a teljes emberlét átélésének szenvedélyes vágya. Most két középkori gondolatot idézünk a legnagyobbak közül valónak, Eckharl mesternek az írásaiból. 1260-ban született és 1329-ben halt meg. „Annyira szeretem az igazságot, hogy ha történetesen Isten maga is eltávolodnék az igazságtól, én megmaradnék az igazság oldalán és elfordulnék Istentől." Nem csoda, ha korunk „modern embere" lelkesedik az ilyen vallomásokért. Mi tudjuk, hogy nem lehet ellentét Isten és az igazság között, de vajon a vallásos, hívő életünkön belül él-e bennünk az igazságnak ez a szenvedélyes szerelme? „Dicsekedel vele, hogy keresed és . szereted az Istent. Az igazság azonban az, hogy Isten a te kezedben csupán »gyertya«, aminek segítségével valami mást keresel. Ha megtaláltad, elhajítod magadtól a kezedben tartott gyertyát, az Istent, és azt élvezed, amit megtaláltál..." Kemény beszéd ez, s a keresztények közül vajon hányan tudják ezt elviselni, komolyan venni? Annál nehezebb e tanítás fájdalmas igazságát elvállalni, mivel az a „valami más", amit a „gyertya" segítségével keresünk, valójában - nagyon értékes keresztény gazdagság. Keressük a belső békességet, világosságot, testi-lelki gyógyulást, üdvösséget. Lehel-e valakit azért hibáztatni, mert ezeket keresi? Bizony lehet, ha eközben maga Isten másodrangú eszközzé lesz a kezünkben: „gyertya", aminek addig van szerepe, amíg a magunk hasznát szolgáló „jó dolgokat" megtaláljuk. Vajon milyen eredményre jutnánk, ha egyszer felmérnénk a templomokba járó atyánkfiait: közülük hányan jönnek azokért az ajándékokért, áldásokért, amiket ott és csakis ott lehet elnyerni és hányan jönnek az ajándékok forrásáért, magáért az Úrért. Ne értsen félre senki: Istennel nem lehet úgy találkozni, hogy meg ne ajándékozna minket. Itt most arról van szó, hogy az ajándékok boldog, gyermeki, önfeledt élvezése közben ne feledkezzünk el az irgalmas szívű, kegyelmes Ajándékozóról. Emlékezzünk most arra, hogy Jézus Krisztus milyen szerény, mennyire igényleien volt a saját személyét illetően. „A rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak fészkük, de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania" (Luk. ev.9). De ez az „igénytelen" Jézus háromszor is megkérdezte: „Simon, Jónásnak fia, szeretsz-e engem?" (János ev. 21). Igaza van a misztikusok figyelmeztetésének: hiába találtuk meg a „gyertya" lényénél az ajándékokat, ha utána eldobjuk a „gyertyát". Hiszen így sötétségben maradunk és még az Isten ajándékaival sem lehet jól élni, ha közben mi magunk sötétségbe jutunk. „Szeressétek az Urat mind, ti ő' kedveltjei!" (Zsolt, 31) „Mi szeressük Őt, mert ő előbb szeretett minket!" (I. János lev. 4) NAGY LAJOS református lelkész Jehova Tanúi a Jézus által a Földre hozott fény hordozóinak tekintik magukat és a világosság gyermekeiként igyekeznek ezt embertársaik közt terjeszteni — derült ki augusztus közepén, amikor Pozsonyban az Inter stadionban 15 ezer ember részvételével megtartották első szlovákiai kongresszusukat. Azért első, ... fenn, az oltár magasában, az ezüstnek vakító ragyogásában arannyal hímzett selyemkárpitok titokzatos mélyén trónol arannyal és drágakövekkel ékes palástban az Istenanya a gyermek Jézussal karján, mindkettejük fején kincseket érő, drágakövekkel kirakott aranykorona... A bencések 1157-ben kezdték meg tanító és nevelő munkájukat. Köztük volt egy ifjú barát is, őszinte tisztelője Szűz Máriának. Cellájában ott állott az alig fél méteres Máriaszobor, egy darab hársfából kifaragva. Ehhez imádkozott naponta. Amikor elindult, hogy a hitet terjessze az emberek között, magával vitte a szobrocskát. Vándorlása során egy éjjel azért imádkozott Szűz Máriához, mutassa meg neki azt a helyet, ahol letelepedhetne. Álmában megjeleni neki Mária, és megmutatta a igyekeztek itt is hasonló környezetet teremteni. Ennek érdekében több mint másfél hónapos munkával rendbe tették a futballidény után meglehetősen megviselt stadiont, festettek, javítottak, sőt az egész nézőteret ülőhelyekkel szerelték fel. A munkában mindenki a lelkiismerete és az ideje szerint vett részt, hétköznahegytetől, ahol cellát építhet a számára. A barát aszerint cselekedeti. A hívek egyre többen látogattak el a remetéhez, hogy imádkozzanak a Szűzanyához. ...Henrik, morva őrgróf és (elesége, Ágnes is elzarándokolt a kápolnához. Mindkettejüket makacs köszvény kínozta, az orvosok már lemondtak róluk. Egy éjszaka álmot láttak. Az álombeli jelenés szerint, ha felkeresik a Boldogságos Szűz celláját, meggyógyulnak. Másnap reggel, amikor felébredtek, nyoma sem volt a kínzó fájdalomnak. Elindultak hálaimát rebegni... Egy szépséges legenda is fűződik Mariazellhez. Egy magányos öreganyó Mariazell tornyai irányába bandukolt, hogy imát rebegjen a zelli Mária előtt. A rablók az erdőben a búcsúsokra leselkedtek — tudták, hogy gazdag ajándékokat visznek a Szűzanyának. Útját állták az anyókának: Hová ballagsz, te sápadt asszony? A zelli búcsúra. S mit viszel a zelli Máriának? Add elő kincsedet! Ó, nem viszek én semmit, csak tiszta szívemet. A zsiványok megmotozták, s mert valóban semmit nem talállak nála, leihasították az anyóka mellét, kitépték a szívét, s e szavakkal dobták a kötényébe: Most indulj, vidd a szíved a zelli Máriának. És csoda történt! Az anyóka megindult, s a templomba érve holtan esett össze. A Szűzanya megmozdult az oltáron, odaléjsett a halott asszonyhoz, felemelte a vérző szívét, és visszalépett az oltárra. S az anyóka élettelen teste megelevenedett, vérző sebének nyoma sem látszott, mellkasában újra dobogott a szíve... (k) ezzel is demonstrálták, hogy nem vesznek tudomást a társadalmunkat jelenleg megosztó hiábavaló vitákról. Pontosabban volt egy harmadik csoport is, mivel a magyar és a szlovák szektor közt mintegy 500 süketnéma foglalt helyet, akik számára az elhangzottakat a nézőtér alján álló fejhallgatós tolmács közvetítette. A \ Jehova Tanúi a nyelvi toleranciát különben is magas szinten művelik, tavalyi prágai világkongreszszusuk például 13 nyelven folyt párhuzamosan. A rögtönzött sajtóközpontban az újságírók nagy érdeklődést tanúsítottak a rendezvény iránt. Mi a pozsonyi Horváth Lászlóval beszélgettünk el. Ő „vén", bár ez szerinte nem jelent valamiféle vezetői pozíciót, inkább csak arra Dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát, Brazíliában, Sao Paulóban járt; útjáról ezt nyilatkozta lapunknak: — A Magyar Bencés Kongregáció megbízásából utaztam el Dél-Amerikába, a háromévenként esedékes ellenőrzésre. Ennek érdekessége, hogy személyemben először vett részt rajta pannonhalmi főapát. Az ellenőrzések korábban is megvoltak, de ezt a tevékenységet a rend eddig kénytelen volt kiadni albérletbe. • Ön a vezetőjük, azaz a főapátjuk a brazíliai bencés atyáknak is? — Igen. Hozzánk tartoznak. A több mint 11 milliós brazíliai fővárosban egy modern kolostor és iskola épült, templommal együtt, 1960-ban. 14 bencés atya tevékenykedik, teljesen önállóan tartják el magukat a beszedett tandíjból. Általános és kőzépisko- < lát működtetnek 1200 diákkal, és el-' végzik a Sao Pauló-i kolónia lelkipásztori ellátását is. Tárgyaltam egy magyar kollégium létesítéséről is. A brazíliai bencés közösség csak nemrég kapta meg az apátsági rangot, s apát áll az élén. Az utánpótlást ott elsősorban brazil papokból kívánjuk csolatban hosszan magyarázta a honi orvostudomány pazarló jellegét és példákat hozott fel a vérkészítmények nélküli gyógyítás lehetőségeire. A hazai színvonalat ismerve részben igazat is adtunk neki, de azért kívülállóként eléggé borzasztóan hatott a gondolat, hogy ha minden kötél szakad, végül is az örök élet reményében inkább lemondanak a megalkuvással járó néhány földi évtizedről. Úgyszintén szóba hoztuk a néha tapasztalt, túlságosan kitartó ismeretterjesztést is. Szerinte ez azért fordulhat elő, mert saját egyéniségét közülük sem veszti el senki, viszont ha valamelyikük erőszakosnak bizonyul, a gyülekezet vénei elbeszélgetnek vele, és felvilágosítják, hogy tevékenysége ellenkezik Krisztus szellemével. Néhány hét távlatából megállapíthatjuk, Jehova Tanúinak pozsonyi kongresszusa nagyban hozzájárult ahhoz, hogy eloszolmegoidani. Most is három növendék vár felszentelésre. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy Pannonhalma a jövőben ne tartson kapcsolatot ezzel a távoli apátsággal. • Hány bencés atya főnöke jelenleg a pannonhalmi főapát? — A rendtagok száma 140 körül van. A legtöbben Pannonhalmán élünk és tevékenykedünk. Vannak bencés papok Győrött, hiszen ott is működik gimnáziumunk. Tartoznak hozzánk Ausztriában élő és tevékenykedő bencések is. Tennivaló bőven van. Egyre több munkát ad Pannonhalmán az évfordulóra való felkészülés. Ezeréves ittlétünket 1996-ban ünnepeljük meg. Sao Paulo után dr. Várszegi Asztrik főapát rövidesen Rómába utazik a bencés papok és főapátok világtalálkozójára. Ez a többnapos program is kiemelkedő eseménye a szinte az egész világot behálózó bencés szervezetnek, amely keretében mintegy 10 ezer bencés pap végez oktatói, vallást hirdető, történészi, irodalmi munkásságot. CSERESZNYÁK ISTVÁN A magyar részlegben mintegy háromezer hívő és érdeklődő hallgatta a bibliamagyarázatokat illetve önvallomásokat mert ezt a vallást hazánkban mind a mai napig nem ismerték el hivatalosan, és mivel a közelmúltban ezt még Albánia is megtette, az utolsó ilyen európai ország maradtunk. A pozsonyi kongresszus alkalmat szolgáltatott arra, hogy megismerkedjünk ezekkel az emberekkel, és megpróbáljuk kideríteni, mi készteti őket arra, hogy az esetleges kudarcok ellenére is újra meg újra kapcsolatba próbáljanak lépni számukra teljesen idegen emberekkel, és akár órákon keresztül beszéljenek nekik a Bibliáról, Istenről, emberi gyarlóságról, vagy akár a világ végéről. Első élményünk a feltűnő rend és tisztaság volt. ők ugyanis tiszta népnek tekintik magukat, ezért ponként általában hetvenen, a hétvégeken pedig háromszázan jöttek össze, több mint 23 ezer órát dolgozva le így. A kongresszus három napig tartott, ami egyáltalán nem véletlen. Az első nap biblikus előadásainak témája az Istentől származó szellemi világosság, mint az igazi tudás forrása volt, a másodikon felidézték, hogy e világosságot a Földre Jézus hozta el, a harmadikon pedig újra hitet tettek amellett, hogy Jézus igaz követeiként ezt ők terjesztik tovább. Meggyőződésük szerint ugyanis ők azok, akik az utolsó betűig betartják a Bibliában lefektetett isteni tanácsokat. A program egyébként szlovákul és magyarul párhuzamosan folyt, Isten üzenete az örök csend világába is eljutott Méry Gábor felvételei utal, hogy bővebben elmerült a Biblia tanulmányozásába. Újra leszögezte, hogy lényegében minden cselekedetüket a Bibliára vezetik vissza. Ilyen például a vérprobléma. (Isten ugyanis az Özönvíz után megengedte az embereknek a hús fogyasztását, mindössze a vért tartotta meg magának). Horváth úr ezzel kapjanak a közvéleményben velük kapcsolatban élő meglehetősen vad hiedelmek. Ez egyrészt a sajtónak köszönhető, amely váratlanul nagy teret szentelt az eseménynek, másrészt az utolsó nap nyílt délutánján bárki ellátogathatott közéjük, és ők készségesen válaszoltak még a legfurcsább kérdésekre is. T.L. ÚJRA MAGYAR ZARÁNDOKOK LŐCSÉN A Mária-hegyen emelt neogótikus kegytemplomot, mely a lurdes-i mintájára épült 1908-1914 között, 1922-ben szentelték fel. A benne lévő kegyszoborról 1313-ból származik az első írásbeli.említés. Abban a pillanatban ábrázolja a Szűzanyát, amikor Szent Erzsébettel átéli az örömhírt. A protestantizmus idején a szobrot a városfalban rejtették el, és csak 1698-ban került újra elő. 1900. július 2-án kassai magyar zarándokok által ajándékozott aranykoronával megkoronázták a kegyszobrot. (1934-ben ez a korona eltűnt, s máig sem került elő). A kegyszobor körül elhelyezett nem nagyszámú hálatáblák közül három magyar nyelvű a közelmúltból való, annak bizonyítékául, hogy magyar zarándokok is folyamatosan járnak Lőcsére. Amióta a rendszeres magyar búcsújárás a második világháború alatt abbamaradt — az idén már harmadszor volt búcsúi misénk anyanyelvünkön a gimnáziumi (jezsuita) templomban. Köszönet illeti Német Rezső plébános urat, aki elfoglaltsága mellett a Csallóközből jött el szentmisét szolgálni. A liturgia ünnepélyességéhez hozzájárult a csütörtöki ifjúsága énekcsoport. Elgondolkodtató, hogy ha Lurdes-ba, Czestochowaba, Mariazellbe, vagy akár Medjugorjeba rendszeresen járnak magyar zarándokcsoportok, menynyivel természetesebb lennejelenlétük Lőcsén... ZILIZI TIHAMÉR IAÖPAULO UTÁN, RÓMA ELŐTT MARIAZELL Prikler László felvétele