Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-11 / 215. szám, péntek

HIREK-VELEMENYEK 1992. SZEPTEMBER 11.. BUKAREST TŐKÉS ÚJABB TÁMOGATÓKRA TALÁLT Nyolc kilót fogyott Tőkés László, aki szeptember 2-a óta folytat éhségsztrájkot követelve, hogy a román hatóságok mondják ki végre az igazat az 1989 decemberi romániai rendszerváltás hátteréről, és büntessék meg a több mint ezer ember haláláért felelős személyeket. A temesvári kórházból tegnap szerzett információk szerint Tőkés egészségi állapota jelenleg már csak „közepesnek" mondható. Az éhezés következtében szervezete egyre gyengül. Egyébként a püspök továbbra is igen aktív, sokat tárgyal, beszélget, újságírókat fogad. Tőkés akciójával szolidarizálva a bukaresti Egyetem téren a Zsilava 89 szervezet - amely a Ceausescu-pribékek által véresen szétvert december 21-i tüntetés legaktívabb résztvevőit tömöríti - szintén tiltakozó akciót hirdetett. A szövetség követeli, hogy a rendszer fedje fel a bűnösök kilétét és Iliescu folytasson nyilvános, a televízió által is közvetített párbeszédet Tőkéssel. Azt is bejelentették, hogy a szövetség 15 tagja éhségsztrájkba lép. Szebenben viszont egy román mérnök Tőkés akciója elleni tiltakozásul kezdett éhségsztrájkot. Szerinte a püspök irredenta és magyar ügynök. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetősége nyílt levélben fordult Tőkéshez és megkérte, hogy fejezze be tiltakozó akcióját. Az RMDSZ nagyra értékelte Tőkés tettének erkölcsi nagyságát, de hangsúlyozta, hogy a romániai magyarságnak és a román demokráciának még szüksége van a püspökre-, ezért kérik, fejezze be az éhségsztrájkot. KOKES JÁNOS CSEHSZLOVÁK PARLAMENTI KÜLDÖTTSÉG RÉSZVÉTELÉVEL MONTREALI SZIMPÓZIUM A DEMOKRÁCIÁRÓL GAŠPAROVIČ A KÜLFÖLDI Québec, Kanada francia nyelvű tartományának fővárosában szerdán nemzetközi szimpózium kezdődött a demokráciáról. Része az 1971-ben elfogadott első québeci alkotmány és az egy évvel később megtartott első választás évfordulós ünnepségeinek. Különböző országok, illetve országrészek parlamentjeinek delegációi vesznek részt rajta, köztük a Szövetségi Gyűlés, illetve a CSNT és az SZNT küldöttsége, Javier Pérez de Cuellar volt ENSZ-főtitkár a tanácskozás tiszteletbeli elnöke nyitóbeszédében rámutatott, hogy éppen a demokrácia az a téma, amely már több mint 200 éve világméretű politikai viták középpontjában áll. Az SZNT küldöttségét vezető Ivan Gašparovič elnök Torontóban szerdán találkozott a Szlovákok Világkongresszusának Kanadában és az Egyesült Államokban élő képviselőivel, valamint a Szlovákok Világligájának tagjaival, tehát a két legbefolyásosabb külföldi szlovák szervezettel. Az emigráns szlovákok megBERUHÁZÓKAT BIZTATJA elégedéssel nyugtázták, hogy elfogadták Szlovákia első demokratikus alkotmányát, és pozitívan értékelték a DSZM és a PDP közti megállapodásokat. Másrészt viszont kétségbe vonták a Csehország és Szlovákia közti szorosabb együttműködés lehetőségeit, és inkább a teljes elszakadást szorgalmazták. A találkozó után Gašparovič azt mondta, a külföldön élő szlovákok egyes megjegyzéseit ugyan ki lehet használni, de kizárt, hogy ők döntsenek arról, milyen úton haladjon Szlovákia és hogyan rendezze ügyeit. Gašparovič szerint nem helyes az a nézet, hogy a mostani csehszlovákiai helyzet elijeszti a külföldi beruházókat. „Úgy vélem, csupán egy pillanatról lehet szó, amíg a potenciális külföldi beruházók orientálódni tudnak, és meggyőződnek arról, hogy nem módosul a politika, különösképpen nem a tulajdonviszonyokkal szemben. Mind Szlovákia, mind Csehország folytatja a piacgazdaság építését." INKÁBB BOTRÁNYT, MINT LÁZADÁST JELCIN ELHALASZTOTTA TOKIÓI LÁTOGATÁSÁT Vjacseszlav Kosztyikov, az orosz elnök sajtótitkára szerda este bejelentette, hogy elhalasztják Borisz Jelcin eredetileg jövő hétre tervezett látogatását Japánba. Borisz Jelcin Mijazava Kiicsi japán miniszterelnöknek telefonon különböző belpolitikai problémákkal indokolta az út elhalasztását - közölte a japán kormány szóvivője. Hozzáfűzte, ezt Tokió nem úgy értelmezi, mint a látogatás lemondását. A már idézett Kosztyikov viszont azt mondta, hogy a japán választások előtti belpolitikai küzdelem élesebb álláspontra készteti a japán politikusokat a területi kérdésekkel összefüggésben, s ez tette szükségessé a halasztást. A sajtótitkár szerint a japán politikusok nem készültek fel az észszerű kompromisszumokra, s a japán fél diplomáciai tevékenysége a látogatás előkészítésének zárószakaszában konjunkturális jelleget öltött. A japán, de az orosz sajtó is úgy véli, hogy Jelcint inkább belpolitikai kérdések késztették a halasztásra. A Komszomolszkaja Pravda tegnap a következőképpen kommentálta a döntést: Jelcin elnök úgy döntött, kitér a közvetlen konfrontáció elől a patriótákkal annak ellenére, hogy Oroszország japán hitelek nélkül marad. A lap szerint Jelcin inkább a diplomáciai botrányt kockáztatta, mintsem a hátország lázadását. Tény, hogy Tokió nem fogadta éppen nagy megértéssel Jelcin kényes helyzetét. A Kjodo hírügynökség kormányforrásokra hivatkozva közölte, hogy Tokió minden jel szerint elhalasztja a már beígért százmillió dolláros humanitárius segély folyósítását Oroszországnak, s befagyasztja azt a további hétszáz milliárd dollárt is, amelyet pénzügyi garanciaként használtak volna fel egyes közös japán-orosz tervek megvalósításához. TÁDZSIK FEGYVERESEK ULTIMÁTUMA A megbuktatott tádzsik elnök, Rahman Nabijev fegyveres hívei felszólították a köztársaság déli részén, a Kurgan-Tyube kerületben állomásozó orosz ezredet, hogy adják át a fegyverzetet és haditechnikát. Azzal fenyegetőznek, ha nem teljesítik követeléseiket, akkor a katonákat és családjaikat túszul ejtik. Az említett kerületben folytatódtak a harcok annak ellenére, hogy a másik táborhoz tartozó fegyveresek megkezdték a kivonulást. Hivatalos források szerint a déli országrészben a harcokban kb. 10 ezer fegyveres vett részt. Az Izvesztyija a héten közölt riportot az említett 201. lövészezredről, amelyet jobbára tádzsik nemzetiségű katonák alkotnak, akik máris két ellenséges csoportra szakadtak a klánokhoz való hovatartozásuk szerint. A tisztek nem mernek nekik fegyvert adni, tartanak a vérontástól, s így végeredményben csak kb. 50 orosz tiszt védelmezi a laktanyát. A tadzsikisztáni helyzetről tárgyalt szerdán az Orosz Föderáció Biztonsági Tanácsa Borisz Jelcin elnökletével. A FÁK négy tagországa, Oroszország, Üzbegisztán, Kirgizia és Kazahsztán azonban már a múlt héten döntött arról, hogy az államközösség határai védelmére, ezenkívül ,,a tádzsik vezetés kérésére" a négy köztársaság katonáit küldik a 2000 kilométer hosszú határ Védelmére. Az ezer katona tegnap elfoglalta állásait a tadzsik-afgán határon. A SZLOVÁK-MAGYAR CSÚCSTALÁLKOZÓ MARGÓJÁRA AMIKOR A SEMMI IS VALAMI Alaposan átgondolva mindazt, amit Vladimír Mečiar és Antall József szerdai tárgyalásairól hivatalosan és nemhivatalosan megtudtam, kénytelen vagyok azt mondani, nem volt eredményes a szlovák kormányfő első külföldi útja, még ha a diplomáciában értékelik is azt a tényt, hogy ez éppen Budapestre vezetett. Mert ebből nem következik automatikusan sem a megegyezési szándék, sem az eredményesség. Nem is lehet ezen csodálkozni, hiszen már a témakörök megítélésében, a prioritások meghatározásában is alapvető véleménykülönbségek voltak. Mečiar minduntalan a harmadik évezredre hivatkozott, az azonos távlati célra: az Európával való integrációra, ami természetesen rendben is volna. De az olyan konkrét, a kétoldalú viszony kardinális kérdésének számító témákat, mint Bősé s a nemzetiségek helyzete, csak részproblémaként emlegette, megpróbálta ezeket a partvonalon kívülre szorítani. De tudomásul kellett vennie: a magyar kormány e két problémakört nem hajlandó jégre lenni, mért Budapest szerint meghatározóak az egyéb kapcsolatok szempontjából is. Méltatni kelléne, hogy a felek elhatározták, közös bizottságokat hoznak létre. Ezek elméletileg nagyon hasznosak, hiszen nem lehet elvárni, hogy a gondokat részletekbe menően a legfel- . sóbb vezetők oldják meg. Ehhez .szakértőkre (bizottságokra) van szükség. De amint a puding próbája az, hogy megeszik, a bizottságé viszont az, hogy működik. Mármost: az eddigiek során bizottságpsdi folyt, pontosabban: az sem. Két évvel ezelőtt, Mečiar első • miniszterelnöksége alatt is szó volt nemegy bizottság létesítéséről. Emlékezhetünk: történészbizottságnak kellett volna foglalkoznia a közös múlttal, a kollektív bűnösség kitételével (Kassai Kormányprogram) stb. A Čarnogurský-kormány idején is több bizottság felállítását határozták el. Mondhatnánk: majd minden kétoldalú találkozón bejelentették, eredményként feltüntetve, hogy lesznek bizottságok. Ezek után vagy meg sem alakultak, vagy alig csináltak valamit. Nos, tekintettel a két ország jónak nem nevezhető viszonyára, pontosan ez az az eset, amikor a szándék édeskevés. A látogatás napjára időzítve a magyar lapok többsége a bősi témát járta körbe, ez tartotta izgalomban a közvéleményt. Ugyanis az utóbbi napokban felelős magyar kormánytényezők nyilatkozataiból arra lehetett következtetni, hogy a kormány valamilyen új kompromisszumra (engedményre) készül. A környezetvédelmi tárca vezetője még egy új parlamenti határozatot sem tartott lehetetlennek. Pesti újságírókollégák elég szerencsétlen helyzetnek tartották, hogy a kormányzat sem egységes, ami, ugye, a másik fél pozícióit erősíti. De a csúcstalálkozó reggelén a napilapokból egyértelműen kiderült: a magyar kormány Bősről nem alkuszik. Jeszenszky külügyminiszter a Duna Kör vezetőivel megtartott találkozóján - a Magyar Nemzet tudósítása szerint - kijelentette: A tárgyalások „eredménytelensége esetén az ENSZ Biztonsági Tanácsához, az Európai Közösségekhez és más nemzetközi szervezetekhez fordulunk, és a Duna elterelését, mint szlovák agressziót, mint az ország területi integritása elleni támadást jelentjük be.". Antall József azt szerette volna, ha a felek közösen fordulnak a Hágai Nemzetközi Bírósághoz, de Mečiar ezt különböző ürügyekkel elutasította. Az Új Szó megbízható forrásokból tudja, a szlovák kormányfő a tárgyalásokon így érvelt: Ez azért nem lehetséges, mert jelenleg még a szövetségi kormány illetékes, s az év végéig, Szlovákia önállóságáig az is lesz, viszont a szövetségi kormány nem vállalja, hogy ô vigye Hága elé a dolgot. A szlovák kormány, a nemzetközi jog szubjektumaként, csak január elején kapja meg ezt a kompetenciát, ami még nem jelenti azt, hogy eldől a vízlépcső utódlásának a kérdése. E „logikát" folytatva Mečiar azt mondta Antalinak, egy évbe is beletelhet, amíg a magyar kormányfő megtudja, ki lesz a partnere a hágai bíróságon. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy mennyire átlátszó csúsztatás ez. Ismeretes Mečiar véleménye Szlovákia szuverenitásáról, önállóságáról, s erre most a szövetségi kormánnyal takaródzik, pedig valójában meg sem engedné, hogy Prága belebeszéljen a vízlépcső ügyébe. Mečiar magának tartja fenn a döntési jogot, s ezt nyilvánvalóan vendéglátója is tudta. Tegnapi budapesti tudósításunkban részletesen idéztük, hogy a magyar kormányfő milyen érvek alapján tartja az államhatárokat rögzítő 1947-es párizsi szerződés megsértésének a Duna elterelését. Az előbbiekre is utalva ezért javasolta Antall József, hogy akkor a szlovák, a magyar és a prágai szövetségi kormány folytasson háromoldalú tárgyalásokat, ott döntsék el a hágai problémát. Ez elől Mečiar nem zárkózott el, én viszont nem hiszem, hogy ezeknek olyan sok értelmük lesz; egyrészt azért, mert a szövetségi kompetencia már a múlté, másrészt azért, mert az egyik fél eleve nem akar megállapodni. Nem tartom eredményesnek a szlovák-magyar csúcstalálkozót azért sem, mert a nemzetiségek kérdésében sem volt közeledés. A már említett jól tájékozott forrás szerint Mečiar ugyanazokat az érveket mondta el a házigazdának, amelyeket már a pozsonyi parlamentben is kifejtett: Nem a magyar kisebbséggel van baja, hanem vezetőikkel, önkormányzati igényeik Szlovákia területi szuverenitását veszélyeztetik, az önigazgatási elképzelések pedig a kormány fennhatóságát kérdőjelezik meg, a nyelvi egyenjogúság pedig Szlovákia hétnyelvüsítéséhez vezetne - így Mečiar. Természetes, hogy biztonsági kérdések is szóba kerültek, ugyanakkor jellemző: a magyar fél nem hánytorgatta fel Mečiar hírhedt kijelentését a magyar légierő NATO-szintet meghaladó gyakorlatozásáról. Szó volt arról, a jövőben, ha Szlovákia önálló lesz, a honvédelmi tárcák is együtt fognak működni, hogy ne lehessenek gyanúsítgatások, indokolatlan vádak. Mečiar állítólag irigyli is a katonákat, mondván: jobb viszonyban vannak, mint a politikusok. Amire azt a sokatmondó és szellemes választ kapta, hogy a katonák békében mindig jóban vannak egymással. Tehát a csúcsot nem tartom eredményesnek, de haszontalannak sem. Mert tárgyalni kell, ezért szükséges minden közvetlen kontaktus, személyes kapcsolat. A két ország közötti feszültséggócokat előbb-utóbb fel kell számolni, nem lehet a végtelenségig húzni az időt. Két szomszéd számára létfontosságú, hogy megoldást találjanak. Ugyanakkor szembe kell nézni a tényekkel és kendőzetlenül kimondani: jelenleg eredmény a tárgyalások, a magas szintű látogatások puszta ténye is. Ami nem jó, de ez van. MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN W

ashingtonban nyilvánosságra hozták a Nemzetközi Valuta Alap jelentését az 1992 áprilisában véget ért pénzügyi évről. A Csehszlovákiával foglalkozó rész méltatja gazdasági és pénzügyi helyzetünket. Az alap igazgatói megdicsérték a hivatalos csehszlovák vezetést a reformprogramok sikeres bevezetéséért és az elért eredményekért - állapítja meg a dokumentum. A továbbiakban rendkívüli eredménynek nevezi azt, hogy 1991 második felében sikerült stabilizálni az árakat. Q

uedlingburgban (a volt NDK te1 rületén) újfasiszta fiatalok szerdán este ismét megtámadták a menekültstátusért folyamodó bevándorlók szálláshelyét. A nagy létszámban kivezényelt rendőri erőknek köszönhetően senki sem sebesült meg - közölte a német rendőrség szóvivője. Több mint 70 támadót letartóztattak, akik kövekkel és benzines palackokkal dobálták az épületet. A letartóztatottak között van két olyan személy is, akik ellen már korábban elfogató parancsot adtak ki a rasszista erőszakos cselekményekben való részvétel miatt. Az előzőekhez hasonlóan ezúttal is az történt, hogy vagy 200 helyi lakos szemlélte az eseményeket és a támadó szélsőjobboldali fiatalokat támogatták. M

oszkvában a Rosznyeftyeprodukt társaság képviselője tagadta azokat az állításokat, amelyek szerint a cég felfüggesztette volna a Nyugat-Európába és Japánba irányuló olajexportot. A kőolajipari termékek exportjára szakosodott cég arra figyelmeztetett, hogy a kivitel minden hónapban változik, s éppen szeptemberben kisebb a mennyiség, de egyáltalán nem lehet arról beszélni, hogy a szállításokat leállítanák. NAGY IMRE MIKLÓS CÁR GYILKOSA? Nagy Imre, az 1956-os magyar forradalom hőse állítólag részt vett az utolsó orosz cár, II. Miklós meggyilkolásában. Ezt írja az utolsó orosz uralkodóról szóló biográfiában Elisabeth Heresch osztrák történész. A művet Bécsben adták ki, s a szerző úgy véli, hogy Nagy Imre, aki Sztálin halála után a reformkommunista magyar kormányt vezette, azon csekisták és titkosrendőrök névsorában szerepelt, akik különleges kommandót alakítva 1918 júliusában megölték II. Miklóst és családjának tagjait. A listán állítólag több nem orosz név is szerepelt, mert az oroszok vonakodtak a cári család legyilkolásától. Ezért a bolsevikok a kivégzőosztagba több osztrák-magyar hadifoglyot is beválasztottak, akik csatlakoztak a kommunistákhoz és beléptek a Vörös Hadseregbe. Bár a magyarban gyakori mind az Imre keresztnév, mind pedig a Nagy családnév, Elisabeth Hereschnek meggyőződése, hogy arról a kommunista politikusról van szó, akit a szovjetek az ötvenhatos forradalom leverése után Romániába hurcoltak és 1958-ban ki is végeztek. A szerző megállapítja, hogy Nagy Imre a magyarok számára a szovjetellenes és antikommunista harc jelképe maradt, s újbóli eltemetése 1989-ben történelPni mérföldkő volt Magyarországnak a kommunizmusból a pluralista demokráciába való áttérése során. Az osztrák történész szerint az utolsó német császárnak, Vilmosnak is közvetett befolyása volt a cári család meggyilkolására, mivel a németek nyomást gyakorbltak a bolsevikokra, hogy a cárt szállítsák Moszkvába, érezték ugyanis, hógy gyengül Lenin pozíciója. Azt szeret-ték volna, ha a cár aláírása szerepel a breszt-litovszki békeszerződésen, abban az esetben, ha Oroszországban helyreállítják a monarchiát. Ez kényszerítette a bolsevikokat, hogy - Lenin beleegyezésével - gyorsan likvidálják a cári családot. Tegnap Nagy Imre lánya határozottan visszautasította az apját érintő állításokat.