Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-12 / 189. szám, szerda

MOZAIK fÚJS^ÓM 1992. AUGUSZTUS 12. RÉSZBEN TISZTÁZÓDTAK A FELTÉTELEK Á LAKÁSSZÖVETKEZETEK KEZDHETIK A TRANSZFORMÁCIÓT A transzformációs törvény elfogadása óta foglalkoztatja a kérdés a szövetkezeti lakások bérlőit: éljenek-e a törvényadta lehetőséggel, tehát kérjék-e a tulajdonjog átruházását vagy továbbra is bérlőként lakjanak eddigi otthonukban. Az első lépést már meg kellett tenniük: igényüket július 28-áig közölhették az illetékes szövetkezettel. Mivel a törvény számtalan kérdést nem tisztázott, a Szövetségi Gyűlés Elnöksége 1992. május 20-án kiegészítő rendeletet hozott, mely pontosítja a törvény végrehajtásának módját. Ezt az elmúlt héten jóváhagyta a parlament is. Mit jelent mindez a lakásszövetkezetek tagjai számára? - erről kérdeztük Ladislav Pollák mérnököt, a Szlovákiai Lakásszövetkezetek Szövetségének elnökét. nem téveszthetik szem elől, számolniuk kell azzal, hogy mindezt senki sem végzi el ingyen. - Hogyan zajlik majd a transzformációs folyamat, mit kell tenniük a tagoknak? - Ha a tagok a törvényes határidőn belül benyújtották kérvényüket, akkor egyelőre várniuk kell. A szövetkezetek előkészítik - Nagy szükség volt a törvény kiegészítésére, ugyanis annyi gyakorlati probléma merült fel, hogy ezeket ennek hiányában nem lehetett megoldani. Most már megkezdhetik a szövetkezetek a tulajdonjogok átruházását, mert tisztázódtak az anyagiakkal, pontosabban a még nem törlesztett hitel viszszafizetésével kapcsolatos kérdések. - Mégpedig hogyan? - A törvény szerint a bankok továbbra is egyszázalékos kamatot számolnak a szövetkezeteknek adott hitel után, tehát a szövetkezetek és a bank, illetve a szövetkezet és a bérlők közti viszony ugyanolyan marad mint ez idáig. A lakásokat ugyanis nem adják el, csupán a tulajdonos változik meg. A szövetkezeti lakások eddigi használói 0-tól kb. 100 ezer koronáig fizetnek majd - attól függően, hány éve épült a lakásuk. Tehát itt nincs szó a lakás áráról, csupán a hitel visszafizetéséről. Pozsonyban ugyanis a lakások átlagos piaci értéke 300-500 ezer korona. - Van-e nyilvántartásuk arról, hogy a tagok közül hányan szeretnének tulajdonosok lenni? - Pontos adataink nincsenek. Az érdeklődők illetve a kórvényt benyújtók aránya szövetkezetenként változó. A tagok 35-90 százaléka, a nagyvárosokban 70-90 százaléka jelezte igényét a tulajdonjog átruházására. Ez viszont még nem jelenti azt, hogy végül is valamennyien tulajdonosok lesznek. Csupán a szerződés aláírása, illetve annak regisztrálása után válnak tulajdonosokká. - Természetesen a tartozás lefizetése után... - Igen, ezt az összeget egyszerre kell kifizetni. S hogy a lakó honnan veszi a pénzt, és hogy a takarékpénztár 12 százalékos kamattal kölcsönöz, ez nem tartozik a szövetkezetekre. - A törvényben az áll, hogy a tulajdonjog átruházása térítésmentes. Tehát a lakóknak semmiféle kiadásaik nem lesznek? - Ezt nem mondhatom. A szövetkezeteknek ugyanis számos, az épületre vonatkozó dokumentumot kell beszerezniük - a közjegyzőségektől, a bankoktól, a levéltárakból stb., és a szerződés elkészítésének költségeit is valamiből fedezni kell. Ezt a jövendő tulajdonosok Végre az én lakásom, az én szigetem... Miroslav Motyčík rajza a szerződéseket, amelyek részletesen tartalmaznak minden szükséges adatot, rendelkezést, jogot és kötelezettséget, és amikor sorra kerülnek a jövendő tulajdonosok, felszólítják őket. - Milyen ütemben zajlik majd a szerződések aláírása? - Ez attól függ, hogy egy-egy szövetkezetben hány kérvényező ügyével kell foglalkozni. A több ezer tagot fokozatosan beidézik a szövetkezetek, tehát számolni kell azzal, hogy hónapokig, évekig elhúzódhat a tulajdonviszonyok elrendezése. A lényeg az: a négyéves határidő nem léphető túl. -Említette, hogy a törvény most már áttekinthetőbbé vált. Minden kérdés tisztázódott a szövetkezeti lakások transzformációját illetően? - Sajnos nem, a nem lakás célját szolgáló helyiségek sorsa továbbra is megoldatlan. A házak azon részei, amelyek a lakással összefüggnek szintén a jövendő tulajdonosoké lesznek, de a házakban található egyéb helyiségekről a törvény nem rendelkezik. Nem ad választ a telekre vonatkozó kérdésekre sem. Ezeket az előreláthatóan az év végéig elfogadandó más törvény aiapján lehet majd rendezni. DEÁKTERÉZ MOLDOVA GYÖRGY ^/E/EM kapum TIZEDIK FEJEZET Az enyhe február után március elején visszatért a tél. A sűrű hóesésben órákat késtek a postavonatok, a rakodók az öltözőbe húzódva várták az érkezésüket. Borsos olvasással próbálta ejütni az időt, de a gyenge világításban hamar elfáradt a szeme, rászokott, hogy behozza magával a rádiós magnóját. Társaitól távol leült egy sarokba, zenét hallgatott, vagy a keresőt csavargatva magyar nyelvű hírekre vadászott. Egyik éjszaka egy addig nem ismert hullámhosszon a fiú ráakadt egy nyugati rádió kései adására. A művészeti magazin a Magyarországon illegálisan terjesztett, úgynevezett szamizdat irodalom helyzetével foglalkozott. A műsor vezetője befejezésül nyílt felhívást intézett a hallgatókhoz: ha az országban uralkodó állapotokról leleplező írásokat kívánnak közreadni - dokumentumokat, szépirodalmi alkotásokat egyaránt -, keressék fel a „Jelzőtűz" című, ugyancsak illegális folyóirat két szerkesztőjét: Vojtekovszky István költőt vagy Martin György írót. A műsorvezető, Borsos legnagyobb megdöbbenésére, megadta mindkettőjük lakáscímét is - ösztönösen golyóstoll után nyúlt, és a címeket feljegyezte egy újság szélére. A művezető beszólt, hogy megérkezett a miskolci postavonat, kezdjenek munkához. Borsos gépiesen beállt a sorba, de gondolatai változatlanul a rádióműsor körül forogtak. Emlékezett rá, hogy lent, Mezőszegen Zsóka milyen rajongással emlegette Martin György nevét, meglepődött, hogy ez a híres ember ilyen akcióra vállalkozik. Nem lehetett kizárni a lehetőséget, hogy valamilyen félreértésről vagy politikai trükkről van szó. Annyira izgatta az ügy, hogy másnap délután elment Martinnak a rádióadásban megemlített címére. Egy lakótelep kilencemeletes panelépületét találta a megadott helyen, a lépcsőházban megnézte a bérlők névsorát, a földszint hármas számú lakás rubrikájában özvegy Martin Pálné és Martin György neve állt. - Szóval mégis ő az! - dünnyögte, ezek után feltételezte, hogy a közlés többi része is igaz lehet. Mióta feljött Budapestre, Borsos nem jutott hozzá, hogy a verseivel foglalkozzon, most úgy érezte, meg kell ragadnia ezt a váratlanul felmerült esélyt. Először arra gondolt, hogy valamilyen ürüggyel betegállományba helyezteti magát, és összeállít egy válogatást az írásaiból, de nem vállalkozhatott erre. Nemcsak a munkahelyéről kellett volna kimaradnia, hanem a pályaudvarról is; és ha a pénze elfogy, elérhetetlen messzeségbe tolódik ki a szabadulása a munkásszállóról. Csak a pihenésre szánt időből vehetett el. Következő szabad estéjén előkereste sporttáskájából a régi kéziratokat, melyeket Zsókától kapott vissza, és a később írt verseit. Bement a belvárosba, beült egy tágas, de kevésbé forgalmas eszpresszóba. Megivott egy konyakot - az • utóbbi időben mind gyakrabban próbálta alkohollal ellazítani feszült idegeit -, csak aztán rakta ki maga elé a papírokat. Újra megpróbálta egy kívülálló szemével elolvasni az írásait, néhány versét megfelelőnek találta, de ezek számát kevésnek érezte ahhoz, hogy felkeresse vele Martint, ki akarta egészíteni néhány darabbal. Friss élményeit próbálta feldolgozni: a csatorna sötét világát az egész magyar élet reménytelenségével azonositotta, a pályaudvar sürgés-forgását pedig az eljövendő változások jelképeként próbálta felmutatni. Az elkészült anyagot többször is lemásolta, minden alkalommal javítgatva a pontatlannak ítélt sorokat, és elhagyva azt, amit feleslegesnek érzett. Megfeszített erővel és gyorsan dolgozott - mert bár a külföldi rádióállomás nem tett róla említést a közleményében, Borsos elképzelhetőnek tartotta, hogy hamarosan lejár a felhívás érvényessége. Két-három heti munka után egy tucatnyi olyan vers gyűlt össze, melyet méltónak érzett a közlésre. Mivel attól tartott, hogy az anyag a rendőrség kezére kerülhet, nem a saját nevét írta a lapok tetejére, hanem egy jeligét választott. Több ötlet is megfordult a fejében: „Bagira, a fekete párduc", „Új Turul", „Az utolsó mohikán", végül is egy nemrégiben olvasott francia szó mellett döntött: „Inconnu" - úgy gondolta, ez az ,,ismeretlen"-t jelentő fogalom mindennél biztosabban takarja el majd a személyazonosságát. Sokáig járta a papírüzleteket, amíg egy elegánsnak gondolt, rajzos fedelű irattartót talált, ebben helyezte el az anyagot. A fedőlap közepére a legfontosabbnak tartott verse címét írta: „Díszlépés a Halál előtt". A már ismert panelház felé tartva, szeme sarkából jobbra-balra nézett: a lassan leereszkedő alkonyatban egy-egy kocsiját bütykölő vagy a falnak dőlve várakozó férfi mintha őt figyelte volna, igyekezett feltűnés nélkül elhaladni mellettük. Belépett a lépcsőházba, a földszinten balra fordult, még egyszer megnézte az ajtóra szerelt névtáblát - „özvegy Martin Pálné" - és benyomta a csengőt. Míg várt, a lakás belsejéből beszélgetést hallott kiszűrődni. Kinyílt a figyelőablak, egy hatvan év körüli szemüveges asszony nézett ki rajta: - Ki az? - Jó estét kívánok. Tóth József vagyok - mutatkozott be egyszer már használt álnevén. - A rádió felhívására jöttem... Néhány pillanat múlva kiakasztották a biztosítóláncot és kinyitották az ajtót. Az asszony határozott mozdulataiból, önbizalmat árasztó magatartásából Borsos önkéntelenül arra gondolt, hogy valaha komoly hatalommal rendelkezett, emberek sorsa fölött döntött. - Jó estét. Martin Pálné vagyok. Fáradjon beljebb. A lakás mélyéből egy fekete télikabátot viselő, botra támaszkodó, bajuszos, öreg férfi jött elő: - Akkor én el is köszönök., Margit, mondd meg Gyurinak, hogy a jövő héten jelentkezem. (folytatjuk) EGY LEVÉL NYOMÁBAN Ä KÖZTERÜLET NEM SZEMÉTDOMB! özv. Bácskái Istvánné Csornáról szerkesztőségünknek írt levelében elpanaszolta, hogy faluvégi háza mellett a községi hivatal szemétdombot létesített. ,,Mellettem egy telek van, amit a községi hivatal tíz éwel ezelőtt megvett, hogy ott parkoló épül majd a közeli sportpálya részére - írta. - Az elképzelt parkolóból azonban szemétdomb lett, s ez elsősorban a polgármester számlájára írható. A szóban forgó telekre legalább huszonöt autónyi felhasználhatatlan anyagot szállíttatott, ebben nyolc évig csúszó-mászó állatok és gaz termett. Nemrég újból megkérdeztem a polgármester urat: mikor teszik már rendbe a telket? Azt felelte, hamarosan. Május végén további két teherautó sarat szállíttatott a területre, ami szörnyen bűzlik. Arra is figyelmeztettem, hogy már nem bírom tovább kapálni a gazt és rendben tartani ezt a helyet. Azt a választ kaptam, hogy őt ez nem érdekli." Ennyit kivonatosan a levél tartalmából. A helyszínt eléggé jól ismerem. Az ominózus terület ugyanis a vasútállomás mellett található s szinte hetente járok arra. Őszintén szólva, semmilyen rendellenességre nem figyeltem fel. Ennek ellenére a másik felet, a főbűnösnek kikiáltott polgármestert is megkerestem a levéllel. Mihály József polgármester személye annál inkább is fontos az ügyben, mert annak idején, a telek megvásárlásakor ő volt a losonci járás ezen kisközségének hnb elnöke. - Tíz éve voltak olyan elképzeléseink, hogy a szóban forgó területen parkolót építünk a sportpálya részére. Megvásároltuk a telket, mely jelenleg is a község tulajdonát képezi. Körülbelül nyolcáras területről van szó, mely vizes, lápos volt, fel kellett tölteni. Ezért hordtuk oda a földet. Közben a sportegyesület pénztárcája kiürült és a sportélet is visszaesett a faluban. Ekkor megtorpantunk, vártunk az építéssel, de megmondtuk, hogy mihelyt erre pénz és lehetőség lesz, folytatjuk a munkálatokat. Ebben az évben kezdtük meg a községi patak tisztítását. Tulajdonképpen hordalékföldet vittünk - természetesen sár formájában - a faluvégi telekre, de amikor ez Bácskái néninek nem tetszett, leállítottuk a fuvarozást. Mások jelentkeztek, hogy nekik kell ez a „sár", kiszáradás után elsőosztályú termőföld lehet belőle. Bácskái néni elfelejtette a levélben megemlíteni, hogy bejárat címén a nyolcáras területből közel másfél árat a rendelkezésére •bocsátottunk, ezt ő kapálja, ő ülteti és a mai napig is használja. - Rendben van, polgármester úr, de a hatvanéves néninek abban igazat adok, hogy nem neki kellene törődnie ezzel a közterülettel! -Természeteseri így igaz, és most már törődünk is vele. Rendszeresen kaszáljuk és takarítjuk, amióta ehhez megvannak a feltételeink. Jelenleg hét munkanélkülit foglalkoztatunk a munkaügyi hivatallal történt megállapodásunk értelmében, tehát munkaerő és pénz is van erre. A központi tervek értelmében hamarosan el kellene kezdeni a községünk melletti vasúti pálya átépítését, villamosítását és a vágányok megduplázását. Ha ez a terv megvalósul, akkor a szóban forgó terület is ennek esne áldozatául. Nem bánnánk, ha így történne. Beszéltünk Bácskái nénivel és megegyeztünk, hogy ezentúl mi tartjuk karban a területet, és nagyon szeretnénk, ha nem nézne ki szemétdombnak. Hogy ez nem történt meg hamarább, abban a már említettek is közrejátszottak és persze a mi elképzeléseinkben is van egy bizonyos fontossági sorrend. Annyit ígérhetek, hogy a telket nemcsak rendbetettük hanem rendben is tartjuk majd - mert végül számunkra is tanulságos volt ez a levél. POLGÁRI LÁSZLÓ